Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-03 / 208. szám

4 ESZ ARM AGY A KOKSZ/O Vasárnap, 1961. szeptember 3. Extrémitások gyűjteménye Az „Amerika egy francia szemével“ című film után cJlz úiúíu&k Hl A INI @ JA Csillagászati Hét Borsodban A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Csillagászati Szakosztálya szeptember 14—21-ig „Csillagászati Hetet” rendez Miskolcon és Borsod­ban. Mint ismeretes, az 1952 óta évente megrendezett csillagászati he­tek célja, hoRy tovább szélesítsük a csillagászati előadások iránt érdeklő­dők táborát, újabb látogatókat, nyer­jünk meg az Uránia Bemutató Csil­lagvizsgáló előadássorozatai és táv­csöves bemutatásai részére. A Csillagászati Hét alatt számos tudományos és ismeretterjesztő elő­adást tartanak a csillagvizsgálóban, az Értelmiségi Klubban és a külön­böző üzemekben. így pl. szeptember 14-én a diósgyőri csillagvizsgálóban Apostol Ince szakosztályelnök „Csil­lagászat és tudomány” címmel, Fá­bián Endre tanársegéd a szovjet űr­hajózás eredményeiről tart előadást. Dr. Zétényi Elek főiskolai docens (Eger) a csillagászat legújabb ered­ményeiről számol be a miskolci Ér­telmiségi Klubban. Dr. Szabó Gyula, Elek Árpád, Suba István, Varga Ist­ván és T^h Kálmán a Vosztok—2 út­járól, Gagarin és Tyitov űrhajózásá­ról és az űrrepülés biológiai problé­máiról tart előadást. A Csillagászati Hét során a TIT Uránia Csillagvizsgálójában minden este távcsöves bemutatást tartanak. A miskolci rendezvényekkel egyide­jűleg a járási székhelyeken és na­gyobb ipari üzemekben is tartanak csillagászati és űrhajózási előadáso­kat. Egy perc telefonon — Tessék! Schenlcer Alfréd vagyok, a Miskolc városi Szövetkezeti Bizottság elnöke. — Hallottuk, hogy a Szövetkezeti Bizottság kulturcsoportja részt vett a pécsi fesztiválon. — Méghozzá nagy sikerrel, mert az országban' mintegy százötven szövetkezeti tánccsoport működik. Ebből kilencet láttak vendégül az el­múlt szombaton a kisipari szövetkezetek kultúrcsoportjainak fesztiválján. A Miskolc városi Szövetkezeti Bizottság témacsoportja szentistváni tán­cokat mutatott be. f— Milyen terveik vannak a jövőben? — Nem pihenünk meg habárainkon, tovább ápoljuk a megyei népi- iánc-hagyományokat, hogy gazdagabb repertoárral léphessünk az igen igényes borsodi közönség elé. — Üdvözöljük a Szövetkezeti Bizottság tánccsoportját. — Köszönöm! Tolmácsolom. tása, ahol a csábítás művészetére ta­nítják meglehetősen ízléstelen mó­don e „tudományág” vágyóit és le­endő ápolóit. Ikrek kongresszusára is elkalauzolnak, majd egy megalla- píihatatian jellegű, végtelenül durva ..sportmérkőzés’’ tanúi lehetünk, és hogy a sportnál maradjunk, a bor­zalmakkal tarkított autós akadály­ugratás sem maradhat ki a látniva­lóink közül. Extázisbán őrjöngő nége­reket láthatunk egy karneváli ün­nepségen és fehéreket, akik ezt — legalábbis meztelenkedésben — utá­nozni szeretnék. Bűnöző fiatalokat láthatunk a rendőrségen, babonás néger istentiszteletet és Las Végas szerencseparkjának kísérletezőit, vé­gül New York épületrengetegét és csillogó neonreklámjait. EZT LÁTTA egy francia Ameri­kában, aki csak „tanú” akart lenni és a sok-sok látnivalóból csak a bi- zarrt, az extrémet látta meg. Kicsit hamis ez a tanúskodás, mert anél­kül, hogy. ítéletet akarna mondani az amerikai életről, látnia kellett vol­na valamit Amerika azon megnyilvá­nulásaiból, melyek a filmben ábrázolt szokatlan körön kívül esnek. így a film erkölcsi torzítást mutat, de nem ad teljes képet, — jóllehet, a filmben bemutatott megnyilvánulások hozzá­tartoznak Amerikához. Hiányzik vi­szont a filmből annak bemutatása, hogy a monopóliumok miként gyűrik uralmuk alá az egész országot, hi­ányzik annak ábrázolása, hogy az Amerikaelienes Tevékenységet Vizs­gáló Bizottság miként hálózza be az amerikai életet, hiányzik a faji meg­különböztetés, hiányzik a hírhedt Ku-Klux-Klan tevékenységének ér­zékeltetése és semmit nem mutat meg a film az átlagamerikaiak éle­téből, gondjaiból sem. A képek — látszólag ad hoc szerű — egymás­utánja is inkább bizarrnak. mint­sem szerencsésnek mondható. A film mellett szól — az esetleges jószándékon kívül — a gyönyörköd­tető képek sokasága. Az operatőr el­sősorban a tájképek megkomponálá- sánál alkotott remeket. Nem azt kaptuk a filmtől, amit vártunk és várhattunk. Nem mutat­ja meg Amerikát, nem mutatja meg az amerikai embert, pusztán néhány meghökkentő képet ad, olyanokat, amelyek általában nem voltak előt­tünk eléggé ismertek, de ezzel sem az ábrázolt országra vonatkozó is­mereteinket nem gyarapította, se nem szórakoztatott kielégítően. A rendező nem akart ítéletet mondani, mégis- ítéletet mondott: a rendkívül bonyolult életből csak a meghökken­tőt látta és láttatta meg — és ez már bizonyosfokú állásfoglalás tükröző­dése, ítéletmondás. Benedek Miklós József Attila. Mivel ez a sor Adt Endre: Magyar jakobinus dala cimi verséből való, ez meglehetősen su- lyos tévedés. Mindkét nagy költőnket szeretem, verseiket gyakran olvasom — mos* pedig azon csodálkozom, hogy lehe­tett ezt a két nevet összecserélni? Mocsári Ferenc, Lenin Kohászati Müvei Válasz a baktakéki fiataloknak Olvastuk az Északmagyarország „Olvasók hangja” — rovatában meg­jelent kis cikket, amelyben arról van szó, hogy Baktakéken elromlott a hangos bemondó, illetve az sohasem sugároz zenét. A baktakéki fiatalok­nak erre a levelére az alábbiakban válaszolunk: Volt egy kis baj a hangosbemon­dónkkal, azaz a lemezjátszóval, ame­lyet kb. 2 hétig nem tudtunk üzemel­tetni, mert eltörött egy alkatrésze, ei amelyet azóta megjavíttattunk most már tudjuk használni. Szól tehát már a zene Baktakéken Szeretnénk azonban még annyit hoz­zátenni a válaszunkhoz, hogy a fia talok bármikor bizalommal fordul­hatnak a községi tanácshoz is, meri észrevételeiket, ha lehetséges, azon­nal orvosoljuk. Molnár János, községi tanács, Bakiakéi Vasgyári úttörők jubileumi tábora Immár harmadszor volt hangos a bükki erdő a vasgyári fiúiskola út­törőinek vidám énekétől. Ezt a tá­bort a csapat az úttörőmozgalom fennállásának 15. évfordulójára ren­dezte. A tábort Putnok-Pálmaforrá- son állítottuk fel. Az első három nap kemény munkával telt el. De amikor az első vasárnap a szülők el­látogattak hozzánk, elcsodálkoztak valamennyien a tábor tökéletes fel­szerelésén és berendezésén. Programunkban játékok, fürdőzés, kirándulások, számháborúk, tábor­tüzek szerepeltek. Autóbusszal ellá­togattunk Aggtelekre, majd Kele- mérbe, ahol Tompa Mihály lakóházát néztük meg. Az esti tábortüzeknél mindennap más őrs tartott műsort, s minden pajtás nagy gonddal készült ezekre a szereplésekre. Táborozásunkat a Lenin Kohászati Művek és a Nehézszerszámgépgyár dolgozói patronáltak. A jubileumi táborban töltött idő felejthetetlen marad mindannyiunk számára. A Tigris Örs tagjai Villany Sóstófalva« Sóstófalván is kigyulladt a villanú A fényünnepet az iskolában tartot­ták meg. Az úttörők egyenruhában, versekkel, dalokkal, ügyes kis műsor­ral szórakoztatták a falu egybegyült dolgozóit, s ezzel köszöntötték ezt 0 régen várt napot. Az iskola fényár­ban úszott, amikor egy kis útlörőlánj szavalni kezdte: Köszöntjük a fényt! A villany meghozta a községnek 0 kényelmet, az esti szórakozás és mű­velődés új, nagy lehetőségeit. Csengő Győző, tg. tanító Társadalmi munka Putnokon A lakók Putnokon is szívükön vi- szerű Putnokon a „Tiszta udvar, ren* seiik községük szépítésének, csinosí­tásának ügyét. Rendszeresen gondoz­zák, ápolják az utcák, terek parkjait. Legutóbb a lakosság a József Attila utca egyik oldalán járdaépítéshez kezdett. Ezt a feladatot is társadalmi munkában vállalták el a putnoki dolgozók. Ezzel egyidőben továbbra is nép­des ház” mozgalom. Minden lakó azon igyekszik, hogy ne maradjon le ebben a versenyben, s minél ha* marabb tiszta, csinos portáját díszítsd a megtisztelő tábla. Természetes; hogy mindezzel az egész község esi* nosodik, szépül. Zubor Károly, Putnok Kazincbarcika fennállásának 10. évfordulója és a XI. Bányásznap ünnepi műsora Ma, vasárnap ünnepeljük Kazinc­barcika város fennállásának 10. év­fordulóját és a XI. Bányásznapot. A központi ünnepséget Kazincbar- cika-Üjvárosban rendezik meg. A város fennállásának 10. évfordulója és a bányásznap alkalmából ünnepi nagygyűlést tartanak a kerlszínház­ban. Az ünnepi nagygyűlés délelőtt 10 órakor kezdődik, előadója Nóg­rádi Sándor elvtárs, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, megyénk országgyűlési képviselője. A nagygyűlés után, a délutáni órákban sport- és kultúrműsor várja az ünnepség részvevőit a város fe­letti kiserdőben. Este a Miskolci Nemzeti Színház művészei jutalomé előadással kedveskednek a bányá­szoknak s a város lakóinak. S hogy a táncolni vágyók is jól érezzék ma­gukat, nyolc órától utcabál lesz Béke Étterem mellett lévő téren. d XIX. Az asztalnál ült a család, de ahogy meglátott. Virág Róza felszökött, két lépést tett felém. Sudáran nyújtózott előttem, és ne­kem a legszépségesebben. Már nem bimbó volt, nem is kinyílott rózsa, hanem szirmaival kitárulkozó virág, melynek elkezdődött a hervadása. Soványabb volt és sápadt, arcára föl­vésve két irgalmatlan évtized szen­vedése. Testéből Is kilopták az évek a fiatalság frissességét, feszességét, azért, hogy eiébem jött, a rá oly jel­lemző büszke tartást vette föl akarat­lanul is. Tiltakozásul! védekezésül? védő pajzsul? — Jó estét, Róza! — préseltem ki szűkre záródott torkomon sokára. Fölvetett fejét ldssé alábbengedte, s nézett hosszan. Vajon milyennek lát? Vajon mit lát bennem? Kiolvas­sa-e, mi hozott hozzá? — Jó estét! Álltunk egymással szemben. Tud­tam, nekem kell szólnom, én tarto­zom számadással, mindennel én tar­tozom. — • Eljöttem ... eljöttem hozzád, Virág Róza! — Visszajöttem hozzá­tok! Lágyan ívelt szemöldöke megreb­bent, kicsi szája vékony vonallá la­puit. — Hozzám?... Hozzánk?... Ho­gyan?. — Jöttem, mert nem tudok nélkü­led élni!... Mert boldogtalan va­gyok! — Te kerested, Czakó Bálint!... Emlékszel, mit mondtam, amikor el­mentél? — Emlékszem! Minden szavadra emlékszem!... De sokszor eszembe jutott kilenc esztendő alatt! — És miért nem jöttél előbb, ha boldogtalan voltál, és ha tudtad, hogy nálam megtalálod? — Egyszer se hívtál!... Nem biz­tattál ... ! — Még mindig maradt benned ha­zugság?! ... Nem hívtalak, de tudtad, hogy visszavárlak!... — Vártál?... Akkor most itt va­gyok! — Előbbre léptem, de ő hát­rált. — Azt mondtam: azelőtt vártalak! És nem most!... Ha neked nehéz volt ez a kilenc év, mit szóljak én?!... Mit?!... — Felejtsünk el mindent, ami volt, Róza! Temessük el a múltat, és kezd­jünk új életet! Tagadóan ingatta a fejét. — Azt hiszem, én már nem tudom ezt megtenni!... ElkéstglL­Megrémültem. Térdre vetettem ma­gam és átöleltem a lábát. — Ne mondj ilyet!... Szánj meg, Virág Róza!... Tudom, nagyot vé­tettem ellened... ellenetek!... De nem eresztett a Sátán!.,„ Nem tud­tam szabadulni a karmaibólErő­sebb volt nálam ... Sírtam, ahogyan csak megérett fér­fiak sírhatnak. — Hiszem, hogy ma is szeretsz!... Megaláztalak, megbántottalak, bo­csáss meg! ölelő karjaimmal, lábához tapadó arcommal éreztem, hogy reszketni kezd Virág Róza. Aztán lehajolt, és fölemelt magához. A karomba áléit. Átöleltük egymást, és sírtunk sokáig. A fiam és Piroska az asztaltól né­zett bennünket megilletődötten, a fel­nőttek nem mindig értett cselekede­teinek szóló ámulattal, szemrehá­nyással. Odamentem hozzájuk, ma­gamhoz szorítottam Bálintot és Pi­roskát, csókolgattam őket. Kilencedik esztendős volt a fiam, nyurga, nagy- növósű, a vállamig ért. De számomra ma is az a kisfiú volt, akit régen sze- kereztettem a határban, a felejthetet­lenül édes együttlét ügyesen ellopko­dott óráiban. Megvacsoráztunk, Róza a gyereke­ket lefektette a konyhában, majd megágyazott a szobában. Még üldögéltünk az asztalnál. Alig beszéltünk, inkább a szemeink kér­dezgettek, felelgettek. Mimindent el tudnak mondani a néma szemek, úr­isten, micsoda párbeszédre képesek az emberi szemek! Végigsimítottam galambősz haja­mon, __________ ___________ — Megöregedtem, ugye, Róza? — Én is! — mondta szomorúan. — Te meg fiatal vagy és szép! De nekem ez a negyvenkettő hatvanket­tővel fölér!... Úristen, milyen okta­lan állat az ember, hogy boldogtalan­ságot vészén magára boldogság he­lyett! Mindkettőnket kimerített a talál­kozás izgalma, lefeküdtünk. * A következő vasárnap téesz-község lett a falunk. Ezzel a testvéreimmel való peres­kedés is végétért. Még volt egy utolsó peres ügyem, a válás. Ez hamar ment, egy hónap alatt elválasztottak Pannitől. Megesküdtem Virág Rózával. Nem rendeztünk százházas lakzit, igazán csak néhány jókomámat, pár rokont hívtunk meg. De azért cigány volt, és mulattunk, táncoltunk, szépen vi­gadtunk. Hogy visszatértem Rózámhoz, ab­bahagytam a mértéktelen ivást, ré­szegen senki sem lát többé. A faluban négy téesz alakult, én a „Petőfi” tagja lettem, az állattenyész­tésben dolgozom. Így hát a kezem alatt maradt Táltos, és néha meglo­vagolhatja a fiam. Ezt kialkudtam a vezetőségtől az alakuló gyűlésen. Egyenesbe jött az életem. Enyém a kedves, meleg fészek, egészen enyém benne az én tündéri szépségű Rózám, ezüstös halántékával is szebb ma ő, mint volt valamikor, amikor még nem tudtam, hogy tulajdonképpen az életet jelenti nekem. A bánat, az ár­vaság helyébe öröm költözött, és ez különös, erős fényű bájjal aranyozza be drága lényét. Az enyém Bálint fiam, és milyen végtelen fölemelő ér­zés, hogy csakugyan szeret, hogy olyan okosan érti tévelygéseimet, s mindent megbocsátott, amit ellene is elkövettem. Vasárnaponként nagyo­kat sétálunk a határban, roppant kí­váncsi természet, fogékony lélek, minden érdekli, mindent ismerni akar. S látom, büszkeség tölti el, hogy mindenre tudok válaszolni. Enyém Piroska is, őt is szeretem, a magamé­nak érzem, hiszen Róza szülte, szá­momra a legkedvesebb nő a világom hogyne szeretném. Vigyázok, nehogy úgy érezhesse, kevesebbet kap tőlem, mint Bálintka. És mire vége a nyár­nak, betakarítjuk az első közös ter­mést, akkorra öten leszünk. Fiúval, leánnyal gyarapodunk? ... Egyfor­mán boldoggá tesz a kis jövevény, hiszen a mi sokat próbált, s minden szenvedést kiállt szerelmünk záloga lesz ő. Egyelőre Róza szegényesen kicsi házában lakunk, de lesz nekünis szebb otthonunk is, építünk magunk­nak újat, nagyobbat. Most tavaszodik. A határban az újra kihajtó élet balzsamos illatai lengnek körül, és korán fölzendült a pacsirták éneke. Az én kedves ma­daraim éneke. Olyan nekem ez a ta­vasz, mintha ismét fiatal lennék, mintha csak most kezdeném az éle­tet, és egyenesen nekem dalolnák az elérhető boldogság dícséretét. Nem szerepelek többé a falu plety- kabes/.édeiben, átadtam a helyemet másoknak. Megszabadultam a Sátán rabságá­ból, s ím, megtaláltam a boldogságot; Hogy megszolgáltam érte keméav*n, s igen megérdemlem, tanú reá éz a történet, életem története. Vege, ország életére jellemzőként csak olyan képeket, olyan megnyilvánulá­sokat mutatnak be, amelyek bizo­nyára ott is feltűnő ritkaságok, a „csodabogarak” közé számítódnak. Lehet a film alkotóinak célja jóhi­szemű, de Amerika nem festhet így egy francia szemével sem. (Egy ki­csit ludas a film címének magyar fordítója is, mert az eredeti francia cím: L’Amérique insolite, azaz: Szo­katlan Amerika.) Mit láthatunk a filmben? A San- Franciscó-i Aranykapun lépnek be a film alkotói Amerikába és kacska- ringós úton New Yorkig jutnak el. Közben megismertetnek minket San­ta Monica tengerpartjával, ahol rek­lámfotók céljára önfeledten ölelkező szerelmespárt fényképeznek élelmes üzletemberek, látjuk az amerikaiak fotószenvedélyét, a különböző rek­lámirodákban készülő felvételek el­készítési módját, elkalauzolnak Dis-" ney-Landbe. ahol ió pénzért néhány száz év előtti állapotokat kaphat a kíváncsi turista. Felvillannak a nagy mezőgazdasági gépek {embert nem látunk), meghökkenünk a rabok fur­csa sportmérkőzésén, óriás tortákat, fagylalthegyeket látunk, a gyomrunk kavarog a rágógumi felhasználása (hogy ne mondjuk: élvezete) bemuta­tásának naturalista képsoraitól, szép­ségkirálynők sorakoznak fel előt­tünk, tanúi vagyunk a hula-hopp őrület rendőrségi támogatásának, megmosolyogjuk a leendő apák isko­láját. ízelítőt kapunk a gyermekver­senyekből. Szokatlan és meglepő szá­munkra a strip-tease iskola bemuta­FRANCOIS REICHENBACH fran cia filmrendező és néhány munka­társa hosszabb körutat tett az Ame­rikai Egyesült Államokban. Utazá­suk alatt filmre vették, amit láttak illetve ami megragadta őket. A MO- KÉP egyik tájékoztatója szerint 3í ezer, a másik tájékoztatója szerint 3500 méter filmet készítettek és eb­ből vágták össze azt a 2400 métert, ami most előttünk pereg a mozikban. En­nek az adatnak megemlítése azért nem szükségtelen, mert ha valóban 35 ezer méterből vágták ki a látott 2400-at, úgy aligha volt a válogatá­suk túlzottan szerencsés. A film alkotói túlsókat magyaráz­kodnak (nem magyaráznak: magya­rázkodnak!) azt is mondhatnánk: mosakodnak, mentegetőznek. Unos- untalan elmondják a filmkockák mö­gött a nézőnek, hogy nem volt szán­dékukban a jelenségek mélyére ha­tolni. s bár tudják, hogy az esetleg csábító felszín mögött más rejlik, csak látni és láttatni akartak, de az állásfoglalás, ítéletmondás szándé­kukon kívül esik. Vajon az amerikai­ak látják-e így a hazájukat, környe­zetüket? — kérdezi a kísérőhang már a film elején. Nem valószínű, hogy az amerikai polgár így látja ha­záját. Nem kérjük, nem is „kérhet­jük számon’’ a film rendezőjétől a felszínes látás- és ábrázolásmódot, hiszen ők csak ezt akarták és két­ségkívül joguk van így nézni és lát­ni. de meghökkentő az a sanda szemszög, látásmód, amellyel a film alkotói kizárólag az extrémilásokat fedezik fel a nagy országban és egy Súlyos tévedés A villanyrendőrnél lévő IBUSZ ki­rakatában már régóta látható egy könyv. Ez a könyv, úgy látom, uta­zási tájékoztató. A kinyitott lapon vadregényes, szép vidék képe lát­ható, mellette pedig szöveg van, vers­idézettel: „Dunának, Oltnak egy a hangja .. Most jön a meglepetés. A könyv­ben az idézet alatt zárójelben ez áll: GERGELY MIHÁLY: A SÁTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom