Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-24 / 226. szám

6

CSKAKMAOTAttOmAQ

9 •

Oszeleji korkép

Szeptember 23-án hivatalosan is beköszöntött az ősz. A napéjegyenlőség elválaszt bennünket a nyártól. Gyönyörködünk a szép őszben, de már a télre gondolunk: meleg ruhára, őszi bevásárlásokra, téli tüzelőre.

Körkérdést intéztünk a vállalatokhoz, intézményekhez, hogyan készültek fel a télre?

íme a válaszok:

Országos elsőségért versengnek a vasutasok

Dr. Pásztor Pál elvtárs, a MÁV Igazgatóság vezetője így foglalta össze tájékoztatóját:

A vasutasmunka „dandárja” szeptember 1-én az őszi csúcs- forgalommal kezdődött. Évről- évre nagyobb feladatok hárulnak ránk, hiszen nemcsak a gyárakból, bányákból kell szállítanunk a termelvényeket, hanem az új mezőgazdasági termelőszövetkezetek százaiból is szállítjuk a búzát, kukoricát, cukorrépát. Szeptember 4-től szinte menetrendszerinti járatok közlekednek a cukorgyárak felé; visszük a répát, de hamarosan vagonszámra szállítjuk már a cukrot is a raktárakba. A vasútnál most mindenki egy célért dolgozik: az őszi csúcsforgalom sikeréért Természetesen jóelőre gondoltunk a télre is. Most vizsgáljuk felül a személyszállító kocsik fűtőberendezéseit és a várótermeket is, hogy télen sehol ne fázzanak az utasok.

Igazgatóságunk január 1-től országos versenyben áll, ebben az első helyet szerezte meg. Most azon fáradozunk, hogy az őszi csúcsforgalommal s a télre való felkészüléssel újabb pontokat szerezzünk az országos elsőség megtartásához.

Mi van a megye éléskamráiban ?

A* őszi és téli felkészülés fokozott feladatok elé állítja a

Szövetkezetek Megyei Értékesítő Központját is. Amikor Gyurcsó Istvántól, az export ipari osztály vezetőjétől megkérdeztük, mi mindent tároltak őszre és télre, a következőket válaszolta:

— Szeptember 11-én hét raktárát nyitottunk ki, mégpedig Miskolcon, Ózdon, Kazincbarcikán, Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon, Mezőkövesden és Encsen. Valamennyi raktárunkba vagonszámra küldik a

burgonyát, vöröshagymát és

fokhagymát az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek. A mostani adatok szerint 70 vagon burgonya, 25 vagon vöröshagyma és 3 vagon fokhagyma tárolását fejeztük be. Október végére ezek a számok megsokszorozódnak, és minden remény megvan arra, hogy a téli napokon a zöldségüzletekben semmiből sem lesz hiány. Ezenkívül 196 vagon zöldség és 85 vagon gyümölcs tárolását tervezzük.

Készenléti szállások

Télen gyakran előfordul, hogy hófúvások zárják el az utakat, megbénul az országúti és a vasúti forgalom, a vidéki munlcások nem jutnak el a bányákba és a gyárakba. Ilyenkor kétszeresen nehezebb a munka, csökken a termelékenység. Előre fel kell tehát készülni minden eshetőségre.

— Már megtettük az előkészületeket — mondta Ankli Sándor elvtárs, a Lenin Kohászati Művek munkásellátási osztályának vezetője. A gyár igazgatósága a nyáron intézkedett, hogy az üzemekben melegedőhelyek várják a szabadban dolgozókat és meleg védőruhával lássuk el mindazokat, akik munkaidejük nagy részét a hidegben töltik. Ezenkívül a gyár munkásszállásain egy 50 személyes készenléti szállást rendezünk be arra az eshetőségre, ha hófúvás miatt nem közlekedhetnének az autóbuszok és munkásainknak itt kell maradniok. A karbantartó brigád tagjai már javítják az ajtókat, ablakokat, valamennyi munkásszállásunkon meleg otthonra lelnek dolgozóinlc.

Less elegendő szén

— Még csak szeptember 23-át írunk — mondta Veréb János, a TÜZÉP megyei tüzelőanyag felelőse —, de már majdnem annyi szenet juttattunk a háztartásoknak és intézményeknek, mint tavaly egész évben összesen. Ebben á hónapban befejezzük a SZOT-utalványok beváltását is, most már csak a TEFU-n múlik, hogy mindenhová időben elszállítsák a téli tüzelőt

A hónap első napjaiban volt némi torlódás. Sok vállalat és

intézmény ugyanis egyszerre akarta beszerezni az irodák téli szénszükségletét és ez a lakosság szénnel való ellátásában egy kis zavart okozott. A SZOT-utalványok beváltása után azonban rövidesen megkezdjük a darabosszén készpénzért történő árusítását is. Telepeinken elegendő építőanyagot tárolunk. Aki még a tél beállta előtt tető alá akarja hozni családi házát, hozzájuthat a szükséges építőanyagokhoz.

Nincs hiánycikk a holtokban

A Miskolci Ruházati Bolt áruforgalmi osztályán a következőkről tájékoztattak:

— Nincs hiánycikk a boltokban, ősszel, és télen mindenki megkaphatja, amit keres. Raktárainkat és boltjainkat feltöliöttük, 10 millió foriut értékkel több őszi és téli ruházati cikket szereztünk be, mint az elmúlt esztendőben. Tavaly ugyanis előfordult, hogy egyes árucikkeink hamar

Nagy forgalom a szűcsöknél

— mint most, augusztusban és szeptemberben. Ennyi megrendelésre még a legöregebb szakmunkások sem emlékeznek. Nagyon sok téli bundát kitisztítottunk, és kijavítottunk már, alig győzzük tárolni « tisztításra, festésre és javításra váró téli felöltöket

es Ss a megrendelések?

— Szeptember 20-ig 20 új bundát rendeltek ktsz-ünknél. Hagy sikert arat az új magyar találmány, a dermoprém. Kár, bogy nem kapunk elegendő anyagot, hiszen még nagyobb forgalmat is lebonyolíthatnánk.

kifogytál:, főleg a gyermek tréningruhák és bőrkabátok. Most minden áruféleségből nagy választék várja a vásárlókat. Sok külföldi árut is importáltunk, nemrégen gyönyörű gyapjúkardigánok érkeztek. Van bőven férfi egészcipő, temérdek férfiing és kinek-ki- nek ízlése és anyagi tehetsége szerint szövetruha, felöltő és télikabát.

A fotóriporter albumából

Szentistván hete

Szentistván nem nagy község. Lakóinak száma mindösz- sze négyezer. Nem is tudnak róla soltat az idegenek, legfeljebb csak annyit: matyóközség, alig 6 kilométerre Mezőkövesdtől. A múltjáról meg éppenséggel keveset hallottak.

Évszázadok óta él ez a falu, de lakói sohasem álltak az érdeklődés középpontjában.

„Csak" o verejtékes, elkeseredett harc folyt itt is évről-év- re a kenyérért, küszködtek az emberek soványka és kevés földjükön, — vagy az egri káptalan 6 ezer holdas birtokán — és nagy volt a hajsza a közeli városokban felfedezett idénymunkákért.

Kultúra? Könyvtár — színi- előadás — koncert: gyönyörű álmok. Képzőművészeti kiállítás — ismeretlen fogalom. Két bűzös kocsma, ahol néhány kupica törkölypálinkába fojthatta bánatát a falusi ember, és egy „maszek” mozi. Ez jelentette a művelődést, a szórakozást.

És most egy hír az újságból

egyszerre felhívja a figyelmei erre a falura: „Szeptember 24- től október 1-ig ünnepi kulturális hetet tartanak Szentist- vánon”. Elsőnek egy képzőművészeti kiállítás megnyitását jelzik, aztán neves színművészek műsorát említik, majd Magyar—Német Barátsági Estet, a Rádió különadását, Matyó földi Kórusestet, a Magyar Állami Operaház énekeseinek fellépését és neves írók, költők irodalmi estjét hirdetik.

Szentistván. 700 éves kis faht a Bükk lábainál. Lakói dolgozó Tparasztok — jobbágyoki zsellérek ivadékai —, akik azonban már nemcsak a kenyerüket szerzik meg másként — könnyebben, közösen — hanem mások a szórakozásaiig igényeik is.

Kultúra. Ez a szó számúkra iskolát jelent — újat, tágasat —, művelődési házat tánccsoporttal, színjátszó, irodalmi és népművészeti szakkörrel, kórusestet és hangversenydélw- tánokat, zeneiskola tervezését képzőművészeti kiállítást és író-olvasó találkozót, sok-sok ' "új könyvet, rádiót,] televíziót.. Sim,indeZr .énufiülés':is a fc«!-*.

túra iránti szomjúságra, 7?

amelyből évszázadokon át'a ugyancsak kijutott az embereknek, Szentistvánon éppúgy, mint másutt.

BIHAR* SÁNDOR:

Esők víz-seprője

Boldog rohamokban esők ríz-seprőj«

dolgozik a világon, viszi a nyár maradékát, s hozza az őszt, de még gőzölögve felszáll, mit nem nyel el a föld, lebeg, mint az ökömyál,

a többi buborék kupola-gömbje alatt leszívódik, hizlalja a marharépát, táplálja a bizodalmát, mely másik nyárba ér el, s vemhessé teszi a földet nyugalommal és kenyérrel.

Mert jön s megy az idő, de mi maradunk, emberek, a nyár gazdagságával a szív közös hombáraiban, oly együvé változásban, mint egek, tengerek,

egybetartó boldogságban, megosztott gyötrelemmel, fordulunk egy megértett kor indulataiban egymás felé, összehangolt ritmusú ütőerekkel.

Napsütésben

MAGASAK A HEGYEK

itt a diáksapkás gyerek.

A tanácstagok mélyen elgondolkoznak, aztán valaki csöndesen megjegyezte:

— Magasak a hegyek, tanító úr.

Fakla Béla jam tó magábamerülten nézett végig a tanácstagokon. Komoly, sok gondot látott emberarcök. Mennyi küszködés lehet mögöttük, mennyi ?! Küszködés a hegyekkel — a sorsukkal. Mert a hegy, a végtelennek vélt erdők, ez az ő sorsuk, a hutai favágók sorsa, s hogy nehezebb legyen, ott volt a báró. Kastélya ott fehérük az újhutai fenyvesek között, tomyocskái gőgösen, fenyegetően dárdáz- nak bele a gyantaszagú levegőbe. Birtokába vette ezt is az új világ, tábla rajta: Iparitanuló üdülő.

És a hegyek — szépek, nagyon szépek. A turisták még csak most kezdik felfedezni. Zárt terület volt ez hajdanán, grófok, bárók vadászterülete, őzre, vaddisznóra sütögették puskáikat, s ha a hajtó nem vigyázott a bőrére ... Hát, istenem! Egy „tót” favágóval több vagy kevesebb, olymindegy. Innen nem ment messze a híre, magasak a hegyek. Mondom, a turisták most kezdenek ideszokni, tavaly már tizennégyezer turistának vetettek ágyat az újhutai vadászkastélyban. Turistának szép ez a vidék — de a hutai embernek a kenyeret is ezek a nagy hegyek adják. Könnyen bizony nem adják. Négyszáznyolcvan ember lakja a három falucskát, és 240 hold földet tartanak nyilván. De micsoda földek ezek! Ha az ember egy kicsit jobban megnyomja az ekét, az ekevas szikrát hány. Kő, kő mindenütt. S ha vetettél, még nem biztos, hogy aratni is fogsz. Vaddisznók lepik el a földeket, kitúrnak mindent. Megszokták már a drótra fűzött konzerves doboz csörgését, a karóra öltöztetett madárijesztőt is kitúrják. A tavaszon 70 ezer forintot túrtak el a hutái emberek elől, ennyire becsülték a télen, tavaszon okozott vaddisznó-kárt.

— Hogy milyen élet volt itt azelőtt? Ahhoz képest most urak vagyunk — így mondta az egyik asszony. Egy lakásban, egyetlen árva szobácskábán három, négy család is lakott. És a felszabadulás óta talán egyetlen ház sem épült a három községben., sőt, most még üres lakás is akad. 1947—48-ban a lakosság fele kitelepült Csehszlovákiába. Nem hittek a készülő új világ ígéreteiben, nyomta őket a tegnap sok-sok bánata, keserűsége, odaátról meg jó hírek jöttek: van lakás, föld, minden... Az ittmaradtak nem nagyon bánkódtak utánuk, végre jutott mindenkinek elegendő la- I kás. Erdőt osztottak a kevés földhöz. Szekerekkel bejárták a környéket, üzleteltek a fával, kenyeret hoztak érte. Ma a gyerekek jől- öltözöttek, a felnőttek se panaszkodhatnak.

De a hegyek még sokáig elzárták előlük a világot. Sokan csak sejtették, mint tudták, hogy a hegyeken túl nem a végtelen semmi következik, városok vannak, hatalmas gyárak, iskolák, az ő gyerekeik előtt is nyitva állnak, Nehezen mozdultak.

— Fel kell világosítani a népet, hogy mozduljon kifelé innen — ezt mondta a tanácselnök a tanítónak, amikor keveselte a diáksapkás gyereket.

És most már kezd itt is divatba jönni a diáksapka, többen iparitanulónak adták a fiukat, hadd tanuljanak valami mesterséget, ne küszködjék ők is végig apáik sorsát.

Valamikor a negyvenes években a, tanítónő beállított a plébános úrhoz:

— A nyakunkba esik az eső, segítsen, így nem lehet tanítani.

— Tűrni kell, lányom, tűrni.

1946-ban aztán összefogott a falu, tetőt húzott a nyomorúságos, égrenyíló iskolára. Harmincezer zsindelyt metszettek ki puszta kézzel. De a zsindely szétmállott. „Elég volt a tűrésből, építsünk már egy valamirevaló iskolát” — kardoskodtak a tanácstagok. És most az utolsó simításokat végzik az új iskolán, az állam pénzt adott hozzá, a lakosság a keze- munIcáját. Kultúrház is kellett, meg tanácsház. Összerakosgatták a rávalót községfejlesztésből, a lakosság 25 ezer forintnyi társadalmi munkával segítette az építkezést. Az is megvan hát, és a három Hutának van már hol mozit nézni, ha a fiatalságnak kedve kerekedik a tánchoz, a nagyteremben kedvére koptathatja a cipőtalpat. S a nagy hegyek is mintha megkisebbedtek volna, az 50 telepes rádió ablakot vágott rajtuk a nagyvilág felé.

A tanácsbeliek, Csomós Ferenc tanácselnök, Fazekas József titkár mondják, hogy a háromhutaiak — közigazgatásilag e név alatt boro- nálták össze a három falucskát — élnek úgy, mint bármelyik falu lakói, túl a hegyeken.

Két év óta reggel, este busz porzik végig Háromhután. Amikor először telt meg hutaiakkal, hogy néhány forintért a 18 kilométerre lévő vasútállomásra szállítsa őket, istenáldásnak dicsérték a buszt — most már meg is szólták, szűk, meg többször is jöhetne, napjában akár négyszer is, nem maradna üresen, mert a hutaiak kedvet kaptak az utazáshoz is.

És így jó ez, így foszlik szét a nagy hegyek legendája, hogy azokon a meredek hegycsúcsokon túl, nincs is semmi. Élet van ott túl; a hutaiakat kt kedvesnek tartó városok, gyárak, iskolák. Gulyás Mihály

— Talán még sosem volt ilyen forgalom ktsz-ünkben — mondta Bodnár István elvtárs, a Miskolci Szüés Ktsz' elnöke