Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-24 / 226. szám
BSZAKMAGYARORSZAG 7 A Miskolci Kertészeti Vállalat munkásai téli melegházba költöztetik a Szemere utcán egész nyáron virágzó óriás-kaktuszt. Foto: Szabados György Két ifjúsági előadássorozat a Lenin Kohászati Művek munkásakadémiáján A Lenin Kohászati Müvek szakszervezeti bizottságának kultúrnevelési osztálya és a nagyüzemi KISZ-bizotteág kéi- tagozatos ifjúsági munkásakadémiát indít a most kezdődött évadban. Az első tagozat címe ^A tudomány világából”, és abban a Vosztok—2 útjáról, a naprendszer keletkezéséről, az emberi társadalom létrejöttéről, a művelt emberről, az atomkorszakról, a fiatalok erkölcsi életéről, az emberiség történetéről, a komplex gépesítésről, a szülőik és gyermekek kapcsolatáról, az élet keletkezéséről és a szovjet technika diadaláról hallgatnak előadásokat a résztvevők. A másik sorozatban „A regényírás mesterei’’-ben Victor Hugo, Balzac, Stendhal, Lev Tolsztoj, Dosztojevszkij, Dickens, Alexej Tolsztoj, Gorkij, Solohov, Jókai, Mikszáth és Móricz Zsig- mond életművével ismerkednek a hallgatók. Az előadásokat mindkét tagozaton a témához vágó film vetítése követi. Emil bácsi meg a bélyegek AZT HISZEM, SENKI se tudná Emil bácsit elképzelni bélyegei nélkül. S általában: a Bélyegek nélkül. Ami nem is csoda. Se maga a tény, se a bélyegek megtisztelő nagybetűje. Az se csoda, hogy Emil bácsi ötven éve gyűjt bélyeget. (Legfeljebb én csodálkoztam rajta, megvallom őszintén. Alig mertem megkérdezni Baumgarten Emiltől ennek a nemes szenvedélynek a titkait.) Emil bácsi kicsit szomorúan, sápadtan, házikabátban üldögélt a pamlag szélén. Szomorúságának okát mindjárt el is panaszolta. # — Nagyon készültünk a budapesti meg a miskolci bélyegkiállításra. Vittem volna a díjnyertes cseh összeállításomat. Sajnos, beütött ez a betegség, most jöttem ki a kórházból, nem tudtam felkészülni a kiállításra. Mert egy kiállításra való felkészülés nagyon sok munka. Mutatta is a számokat, elmagyarázta a bélyegek felragasztásának technikáját. — Van, aki sportol, van, aki sakkozik — mondta aztán Emil bácsi, hogy hozzávetőlegesen érzékeltesse félévszázados szenvedélyének okait — és van, aki bélyeget gyűjt. Hogy miért, azt nem tudom megmondani. Diákkoromban kezdtem, aztán az első világháború után, amikor Szibériából, a fogságból hoztam egy csomó orosz, kínai, japán bélyeget — akkor vált szenvedéllyé, azt hiszem. Különben kitűnő szórakozás a bélyeggyvíjtés, komoly nevelő, tanító hatása van és végeredményben egy szép gyűjtemény örök érték. Minden bélyeg ára minden évben *4... Megmutatta az 1961. évi európai katalógust, egy vaskos kötetet. Ebből tudtam meg, hogy az első magyar bélyeget, Ferenc József arcmásával ellátva, 1871-ben adták ki. De van ebben a katalógusban any- nyi bélyeg!... — A bélyeggyűjtés kezd komoly anyagi gonddá válni a gyűjtők számára — mosolygott Emil bácsi, de azért elég gondterhelten — ugyanis olyan sok bélyeg jelenik meg évente, amit természetesen mind meg kell vásárolni, hogy már-már drága szenvedély a bélyeg- gyűjtés. Régebben 1—2 bélyeget adtak ki egy évben, most... már meg se tudom számolni. Persze, híresek és szépek a magyar bélyegek, szó se róla, az idei halasi csipke-, a sportvagy az arcképsorozat... Emil bácsi különben postatisztviselő, a rokonaival él, akikből mór szintén „nevelt” néhány lelkes gyűjtőt, örül annak, hogy a fiatalok között sokan vannak lelkesek, szorgalmasak (mert szorgalom, kitartás is kell ehhez a szenvedélyhez), de nem örül annak, ha sok a „bélyeg-spekuláns”, vagyis az olyan, aki csak tőkét lát a bélyegekben. Emil bácsi annak is örül, hogy kitűnő magyar gyűjtőket tartanak számon, nem beszélve a világszerte kedvelt és csodált magyar bélyegekről. A SZOMORÚSÁGA, amely átmeneti, s amely a kiállításról való lemaradásnak szól, elmúlik majd bizonyára. Emil bácsi ugyanis ölül a mások sikereinek, reméli, hogy jól sikerül a kiállítás, ha nincsenek is ott az ő bélyegei. Emil bácsinak a Bélyeg a fontos... MESCO-lskoia Miskelem Dolomit bán jászok Ab egész világ érdeklődésének középpontjában a béke- harc kérdése áll. A béke eszméjét, a népek barátságát kívánta ápolni a miskolci Zrínyi Ilona Leánygimnázium egy újszerű kulturális mozgalom megindításával. 1957 tavaszán kezdődött a „Népek hazája nagyvilág” előadássorozat. Első előadása: a finn műsor még szerény iskolai keretek között zajlott le ugyan, de az előkészületek szálai máris mesz- szebbre ágaztak: a finn követség az első kérő szóra baráti szívességgel küldött anyagot a magyar diáklányoknak. Azóta mindössze öt iskolai év telt el, de már húsz előadás emléke teszi élő hagyománnyá a nemzetközi kulturális érdeklődést a Zrínyiben. Húsz osztály lett a népek nagy hazájából egy- egy nép ismeretével gazdagabb, öt év alatt az iskola ifjúsága ízelítőt kapott a finn, olasz, szlovák, lengyel, ó-görög, franci 375-ÖS MOZDONY a megszokott tempóval haladt keresztül a repülőtéri állomáson, A személykocsik kerekei is a megszokott csattogással gurultak egyik váltóról a másikra. A vasutasok kint álltak, s tisztelegtek a mozdonyvezetőnek. Az állomásvezető, Piskóti László a szállítmányokról érkezett jelentéseket tanulmányozta. amikor éles kiáltás hallatszott a szomszédos irodából. Kunfalviné kiáltott: ■ — Ég * repülőtér! Piskóti az ablakhoz ugrott. Gyorsan terjedő tűz nyaldosta a repülőtér száraz füvét. A mozdonyból kirepülő szikra meggyújtotta a füvet. — Északnyugati szél fúj — állapította meg, s a telefonhoz lépett. A repülőtér parancsnokát hívta. Aztán a raktárba telefonált. Azonnal jöjjön a két kocsiíró t az öt kocsirendező! Rohant keresztül a síneken. Futás közben kiáltott oda Horváth Lajos váltókezelőnek: — Gyerünk gyorsait! Itt vannak a lapátok... Futás közben kiszámította, hogy a tűz percenként kétszáz métert rohan előre és erősödik a szél. Homlokát kiverte a veríték. Mi történik, ha a tüzet nem sikerül elfojtani? Nem, elfojtani nem sikerül, mert nagy erővel viszi előre a szél. Most az a fontos, hogy a tűz terjedési irányát megváltoztassák. Csépelték a tüzet, s már jódarabon sikerült más irányba terelni, amikor az ellenkező oldalon magasabb fűbe ért a tűz, s még sebesebben terjedt a kazlak irányába. Hátratekintett. — Mi az, nem jönnek az emberek? Jöttek, A raktárból is, meg a repülőtér irányából is. A parancsnok is megérkezett és gyorsan megállapította_• cia (2), orosz, német, kínai, spanyol, cseh, angöl, magyar (2), norvég, holland, ukrán, grúz, bolgár nép kultúrájából, színes, s egyben szórakoztató műsorok keretében. Az előadásokra felfigyelt a város és a megye, majd az ország is. A művelődésügyi miniszter a Zrínyi Ilona Leánygimnáziumot a „Népek hazája nagyvilág” sorozatban kifejtett érdemeiért az 1961—62-es tanévtől az UNESCO-iskolák közé sorolta. Az iskola munkatervében ezentúl központi helyet foglal el a népek barátságának ápolása, külföldi tanulmányutak szervezése, kulturális kapcsolatok létesítése. Rendezvényeit továbbra is a nemzetköziség szelleme hatja át. Az idén négy új előadásra készül az UNESCO-iskola négy osztálya. Az egyik osztály már tavasz óta gyűjti az anyagot az arab előadáshoz. — Nagy a veszély. Kozd van a hangár... Megérkeztek a pályafenntartási munkások is. lapátokkal, és szembefordultak a tűzzel. — Erre, ebbe az irányba tereljék, emberek! — kiáltotta az állomásvezető. — Erre! Erre! A repülőtér parancsnoka is két embert hozott magával. Azok is nekigyűrköztek. Kegyetlen, harc vette kezdetét, az ember és a tűz harca. Az elsőségért. A tűz rohant feltartóztathatatlanul a kazlak felé. A kazlakat pedig bokán felül érő száraz fűtenger veszi körül. Ha ideér a tűz, hasztalan minden. Akkor már nem lehet feltartóztatni: Belekap a kazalba, aztán ott a hangár, és nem messze a benzinraktár... S a hangárban milliókat érő repülőgépek... — Emberek! Gyerünk egymás mellé és ... — nem tudta befejezni a mondatot az állo- másvezétö, mert a füst a for- kára szaladt. De az emberek így is megértették Piskóti szavait. Egymás mellé sorakoztak, úgy csépelték a tüzet. És most már ezzel a módszerrel nagy darabon siikerült elterelni a tűz útját. — Gyorsabban! — kiáltotta a repülőtér parancsnoka és ö is számolni kezdett: — ha ebben a tempóban haladunk, a tűz a másik oldalon egy vagy két perccel hamarább ér a nagy fű mellé, mint mi. Gyorsítani kell a tempót! Még száz méter, még ötven méter, már csak húsz méter... itt van már a magas fű a kazlak körül, még egy fél perc és a tűz lesz az első ebben az idegfeszítő versenyben. De nem! A pusztító, rohanó tűz lemaradt. A mentöcsapat, Piskóti állomásvezetővel az A BÜKKBEN mindenfelé őszi kép tárul a kiránduló elé. A Lillafüred mellett lévő dolomitbánya környékén is rozsdásodik az erdő. Hullnak a lombok. De az erdőbe nyúló dolomitbányákban most is zajlik az élet. Messze hangzik a robbanások hangja. Dolgoznak a bányászok, nagy tömbökben hull a mélybe a drága dolomit. Szüntelenül küldik az anyagot a Hejőcsabai Hedol Műveknek, a diósgyőri vasgyár zsugorítóművébe és a martinacélműbe. A dolimit egyre nagyobb szerepet tölt be a kohászatban. így aztán nincs idő arra, hogy a bányászok hosszasan nézegessék a tarka színbe öltözött vidéket. Különben is megszokták már hosszú éveken át a Bükk ezernyi szépségét. A két bányában teljes ütemben termelnek. Igen, két báélen, egy fél perccel hamarább ért oda. A tüzet sikerült elterelni és nagy részét beoltani. — Negyven percig tartott — pillantott az órájára a repülőtér parancsnoka. Aztán az állomásvezető mellé lépett, s keményen megszorította a kezét. Piskóti semmit sem szólt. A homlokát törölgette, * a hangár irányába nézett. Nem tudott szalxidvlni a rettenetes gondolattól: mi történt volna, ha a tűz hamarább odaér.., ÍGY TÖRTÉNT. így mentették meg a repülőteret a vasutasok. És senkinek sem dicsekedtek vele. Nem is jelentették az esetet. Minek. Amit tettek. kötelességtudásból tették. Legyőzték a tüzet. Az ember erősebbnek bizonyult ... nyában, mert már az új dato* mitbánya is termel, bekapcsolódott a megye iparának vérkeringésébe. Kristóf János művezető szerint a régi bánya most is túlteljesíti tervét. De az új bánya sem marad le, bár itt még most is tart a fejlesztés, egészen év végéig. Addig építkeznek. Nemrégen elkészítették a 60 tonna teherbírású hidat, a felvezető utak nagyrészét, emellett termelnek is rendszeresen. A régi bányában, amelynek széle már egészen belenyúlik az erdőbe, most is a Gagarin ifjúsági brigád dolgozik a legeredményesebben. Tervét túlteljesíti. Ez a brigád 18 tagból áll és a bánya büszkesége. De az új bányában nemrégen erős versenytársak akadtak, méghozzá két brigád, amelyek nem régen vették fel a Tyitov nevet. Arra tettek vállalást, hogy szeptember 1-től 30 tonna dolomitot termelnek. Ez bizony nem kis dolog, mégis becsülettel teljesítik ígéretüket. Kristóf művezető örömmel beszélte el, hogy a bánya fiataljai most is szívesen végeznek társadalmi munkát. Legutóbb is több ezer forint értékű munkával segítették a bánya továbbfejlesztését. Követik a kommunista bányászok példáját, akik az egyik taggyűlésen elhatározták: párthelyiséget építenek saját erejükből. S amikor meghallották ezt a KISZ-fiatalok, azt mondták: segítünk mi is, mi is ott leszünk. NEM HAL MEG tehát ax erdő, nem hal ki az őszi Bükk, csak egy időre szint változtat a természet. Ez azonban nem zavarja a dolomitbányászok munkáját: Mert ők vidámak, egymással erős versenyben vetélkednek az első helyért Ezt meséli az őszi erdő, amikor távolba röpíti a robbanások hangját, amelytől megremegnek a fáit, s még jobban szórják fonnyadó leveleiket... Szegedi László Segít az ifjúság A Kilián György Gimnázium IV. A. osztályos tanulói vállalták, hogy három napon át fizikai munkával segítik a felsőzsolcai Uj Élet Termelőszövetkezetet. Vállalásunkat szeptember 11-, 12- és 13-án teljesítettük. Segítettünk a kapásnovények betakarításába» és három nap alatt, száz munkaegységnek megfelelő munkát végeztünk. Az így kapott pénzen most háromnapos kirándulást tervezünk. Tóth András Munkában a fiatalok. Foto: Geller Tibor Szemben <s tűzzel A fehérre meszelt ház előtt bögyös tyukocska kapirgálja a homokos földet. Olykor magot talál, s kottyant néhányat. Aztán odébb billeg és már a zöld fűben csiborászik. Senki sem zavarja. Nem dübörög traktor a köves úton, zajos embercsoport sem kavarog az udvaron álló boroshordók között. Nyugalom van. A pincegazdaság irodáiban már véget ért a munkaidő. A csendes udvaron csak a megszokott zörejek hallatszanak; a szél tapsikolása a szilvafák leveleivel, a bogáncsos puli vakkantásai, a vízcsap csörgedező csobogása. A ház végében matató alak edényt tart a csap alá. A nagybögyű tyúk a növekedő zajra odatotyog. Megcsipkedi a mozgó alak nadrágszárát Az észre sem veszi. Mosakszik. Jómövésű, nyurga, szőke fiú, poros kék munkásnadrágja fölött aranybamán csillog izzadt bőre. Pliccs-ploccs... alig fér el két könyöke a kis alumínium la- vórhan. Aztán kiegyenesedik, leitatja a vizet magáról és oldalra simítja rövid- renyírt, göndörödő haját. Gyors mozdulatai, nézelődése egy kicsit idegennek tűnik, ebben a nyugodt, falusi környezetben. Van valami furcsa, valami diákos, vagy inkább városias a megjelenésében, ami miatt arra gondolok, hogy talán csak véletlenül csöppent ide a mustszagú boroshordók és a vakítófehér házak közé. Talán csak vendég itt Tolcsván, vagy éppen átutazó? — Meg is kérdezem tőle. Mosolyog, s a tej« ián* horrá. — Itt totem. — Egyedül? Tagadó intés. — A barátommal. <3 Olaszliszkára jár dolgozni. — Honnan jöttek ide? — Budapestről. — És nevet amikor egy pillanatra megnyúlik az arcom. — Az idén végeztünk a Budafoki Szőlészeti Technikumban, m-ült} Este — Tolcsván — Az iskola küldte magukat? Rám csodálkozik. — Magunktól jöttünk! Ha nagyon akarnánk, Pesten is lenne állás... — Hát akkor? Körülnéz a tájon, figyeli az aludni térő Napot, jókorát szippant a friss levegőből. Elfelejt válaszolni. Aztán ő kérdez: / — Gondolja, hogy itt nincs fiatalokra szükség? Egy év alatt sokat lehet a gazdaságban dolgozni. És tanulni is. — Egy év alatt? — Igen. Egy év múlva jelentkezünk a Szőlészeti FőiskdTára. Utána? Lehet, hogy nem válunk el többé a Hegyaljá- tol. Jó itt... Szervusz Péter! — Magas, Kama fiú karikázik be az udvarra, neki int és köszön. Az meg mellénk kanyarodik. — A barátom, — Vallató Péter — nwtetja be a szőke. — Csak estére Jóm haza OlaszUszkárőL Haza. Nem a zsibongó Budapestre, hanem az ilyenkor már szunnyadozó Tolcsvára. Szürkül a kék ég. A tol csvad dombok közül nagy, sötét uszályát húzva előlopakodik az este. A távoli hegyekből csak mélykék körvonalakat enged látni, a Rányok, a Szentvár, a Királyszőlő, meg a közelebbi dombok pedig nagy elterpeszkedett teknősbékák hátaként domborodnak előttünk. A faluban a tiszta, fehér kis házakban kigyulnak a fények. Kedves ez a hely. És szép... Akaratlanul is kikívánkozik az emberi bői: — Vájom miért mennek «4 az itteni fiatalok közül is sokan, városba dolgozni?! Hosszúra nyúltak az árnyékok. Vallató Péter és Baross Pál a ház félé lépked. Mi az esti program? Mint máskon könyvek, rádió, újságok... Pali ma talán éppen a kedvenc verseit olvassa át Nem unatkoznak. S amikor eloltják a villanylámpát, elzárják a rádiót, oda-; kint tücsökzenekar zendít altatódalra. A' fehérfényű Hold lassan elkúszik sötét ablakuk előtt Mire azonban a szőlődombok fölé ér, a fiúk már alszanak. Nem látják, amint ezüstsugarakból szőtt fátylat lebegtet a cakkos szőlőlevelek és a fénylő fürtök közé. S a fürtök csillognak, mint drága gyöngyfüzérek. Azok is. Kincsek. S a gazdaság dolgozói magukénak mondhatják. És nemhiába Kincsem a hegy neve is: megajándékozza, boldoggá teszi a gondozóit
