Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-15 / 191. szám
4 ESZAKMAGYARORSZAG Kedd, 1961. augusztus 15. Ankéton vitatták meg a bodrogkeresztúri tufablokkok szélesebbkor!) felhasználásának lehetőségeit Borsod megyében elsősorban a kislakások és a mezőgazdasági létesítmények építésénél mindinkább felhasználják a bodrogkeresztúri tufablokk gyár által készített falazó blokkokat. A hat tégla nagyságú tufablokk használatát az Építésügyi Minisztérium most az állami építkezésekre vonatkozóan is előírta. A MTESZ-hez tartozó Építőipari Tudományos Egyesület előregyártó szakosztályának rendezésében a tervező és kivitelező vállalatok szakemberei ankéton tárgyalták meg a fel- használás lehetőségeit. A Miskolcon megrendezett ankéton Miskolcról, Pécsről, Sztálinvárosból és az ország más részéből az előregyártó üzemek, a kivitelező és cementipari vállalatok, a tervező irodák szakemberei vettek részt, csaknem százan. Az ankét során Újházi Rudolf ismertette a bodrogkeresztúri mésztufa blokkok felhasználási lehetőségeit, megjegyezve, hogy általában idegenkednek tőle mind a tervezők, mind pedig a kivitelezők. Külföldi példákra hivatkozva bizonyította, hogy a Szovjetunióban éppen úgy, mint Olaszországban és a világ más országaiban, ma már több- emeletes épületek falazásánál is használják az ilyen vagy hasonló blokkokat. Az előadást széleskörű vita követte, amely során többek között kifogásolták, hogy kiegészítő elemeket, mint például sarokidomokat, ajtóablak nyílások melletti kávás idomokat nem készítenek. Csak egyféle szilárdságban gyártják, holott, éppen a Többemeletes épületeknél más-más szilárdságú blokkokra lenne szükség. Szóvátették azt is, hogy a tufablokA falvakban és a tanyai településeken közkedveltek a mozgó könyvtárak A Művelődésügyi Minisztériumban statisztikát állítottak össze a területi közművelődési könyvtárak fejlődéséről, a könyvek kölcsönzéséről és vásárlásáról. A könyvtárhálózat különösen az első ötéves terv idején fejlődött gyors ütemben. Amíg 1949-ben mindössze 434 népkönyvtár volt, addig 1954 végére a számuk 4333-ra emelkedett. 1954-ben a kötetek száma meghaladta a három milliót, a beiratkozott olvasóké pedig elérte a 714 400-at. összesen 15 225 000 kötetet kölcsönöztek akkor egy év alatt. A következő években már nem annyira a könyvtárhálózat bővítésére, hanem a meglévők fejlesztésére törekedtek — korábban a községekben csak az úgynevezett letéti könyvtárak működtek, s azok felett a járások rendelkeztek. Ezeket 1960 és Ölben átadták a helyi tanácsok kezelésébe. Az elmúlt év végére a könyv eljutott a legkisebb településekre, a tanyaközpontokba is. A megyei tanácsok 21 művelődési autót állítottak üzembe, s azokon könyvtárak is vannak. Ezzel a módszerrel 372 kölcsönzőállomást alakítottak ki. így lehetőség nyílt, hogy a tanyai lakosság is hozzájusson' klasszikus és mai alkotásokhoz. A mozgó könyvtárak közkedveltek és hozzájárulnak a falu kulturális színvonalának emeléséhez. Az elmúlt évben a közművelődési könyvtárak állományának gyarapítására országosan több mint 18 millió forintot fordítottak. A kölcsönzött kötetek száma 1960-ban meghaladta a 21 milliót kok felhasználásával kapcsolatosan későn rendelték meg az épületek áttervezését. Hiányosságként említették meg, hogy magassága nem több szőröse a normál téglának, így azzal való összeépítése — például kémény nyílásoknál — körülményes. A vita eredményeként a részvevők megállapodtak abban, hogy a bodrogkeresztúri tufablokk gyárban hamarosan megkezdik a különböző — a tervezők és kivitelezők által egyaránt kért — kiegészítő elemek gyártását. Az ankét részvevői ezt követően megtekintették a tufablokk gyártását a teljesen automatizált bodrogkeresztúri üzemben, ahol jelenleg egy műszakban 8000 falazóblokkot tudnak készíteni. Megkezdődött a háromnapos nemzetközi lakk és festék szimpózium Hétfőn délelőtt a Magyar Tudományos Akadémián megkezdődött a Magyar Kémikusok Egyesületének a Nehézipari Minisztérium támogatásával megrendezett lakk és festék szimpóziuma. A megbeszéléseken körülbelül 300 hazai és 24 külföldi — szovjet, csehszlovák, lengyel, bolgár és NDK-beli — szakember vesz részt. A szimpózium három napján 24 előadás hangzik el, közülük 13, külföldi szakemberek részérőL Egymás után fejezik be a cséplésf és a nyári íaiajmunkát megyénk gépáiiomásai A csengeri és a tiszalöki járás versenyfelhívásához csatlakozva, Borsod megyében is megszülettek a nyári munkák első eredményei. A gépállomások, a versenyben részvevő tsz- ekkel közösen 1,2 millió mázsa gabonát csépeltek már el. A mezőkövesdi és a mezőkeresztesi gépállomás szombaton befejezte a cséplést. A mezőkövesdi járás tsz-ei gabonafelvásárlási tervüket, a vállalt öt száza" 0 Uj szociális létesítménnyel gazdagodott a Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdaság A világhírű tokaj-hegyaljai szőlővidék egyik legjelentősebb nagyüzemi szőlészetében, a Tokaj-Hegy- aljai Állami Gazdaságban szombaton adták át rendeltetésének a mintegy 2 millió forint beruházással épült új szociális létesítményt: az üzemi konyhát és étkezdét. A gazdaság központjában, Tarcalon épített korszerű új konyhán 300 személy részére tudnak naponta kétszer melegételt készíteni. A 150 férőhelyes ebédlőben, terített asztalok mellett két turnusban étkeznek majd a dolgozók. Az ebédlőbe színpadot is beépítettek, s ezáltal kultúrteremnek is tudják azt használni. Az új szociális létesítmény szeptember elején kezdi meg működését, és a szüret idején már ez látja el meleg étellel a gazdaság dolgozóit. lék helyett csaknem 10 százalékkal teljesítették túl. Vasárnapra újabb két gépállomás, a baktakéki és a mé- rai is végez az idei termés elcsépo- lésével. Egy héttel alkotmányunk ünnepe előtt már csak 500 cséplőgép dolgozik, kétszáznegyven befejezte a munkát. Az ország legészakibb részén, a dombok közé húzódó szántóföldeken, az edelényi és a putnoki járásokban is hamarosan zsákokba kerül az idei termés. A versenyvállalások nyomán napról napra emelkedik a talaj munka is. Jelenleg már 580 traktor dolgozik a földeken, s ebből 420 két műszakban végzi a nyári mélyszántást. Az emődi és a mczőcsáti gépállomásokon rövidhullámú adóval irányítják a gépeket. így az az erőgép, amelyik befejezte a cséplést, azonnal szántáshoz foghat a kijelölt táblán. A jól szervezett munka eredményeként a mezőnyárádi és a baktakéki gépállomás a csépléssel egyidőben a talajmunkát is befejezte. A felszabadult gépeket most a talajmunká- ban elmaradt járásokba irányítják át A híres alagút..* f*.B lillafüredi sziklák alatt. Foto; Szegedi fc. Bizonyára lesz becsületes megtaláló Egy áldott állapotban lévő, 11 gyermekes édesanya kopogtatott be tegnap korán reggel a szerkesztőségbe: Lakatos Jenőné, MÄV pályamunkás felesége, Miskolc, Boldva utca 8/1. sz. alatti lakos. — Tessenek rajtunk segíteni *— kezdte zaklatott, aggódó hangon. — Pénteken délután kiengedtünk két disznót a .ház körül legelészni és estére eltűntek. 3400 forintot spóroltunk össze rá nemrég, mert tetszenek tudni, nagy a család. Tizenegy gyerek. — és útban a tizenkettedik is... Azt tanácsoltuk, hogy próbálkozzék apróhirdetéssel, — de gondoltuk, hátha ez a pár sor is segítene az aggódó, népes, munkáscsaládon, jobban szem elé kerül, mint egy apró- hirdetés. Meggyőződésünk, hogy aki tud valamit a két kóborló disznóról, értesíteni fogja aggódó tulajdonosát. II. Mintegy negyedórát vártunk. Meggyújtottam a lámpát, Csóti javaslatára bakancsunkat rongyba csavartuk, utána a kis ablakból kiszedtem a rongytömést, kikémleltem. Kinyitottam az ajtót. Csendes este volt, semmiféle mozgás zaja nem ért el hozzám. Felkaptuk apámat, becsuktam a pincét. Nem messzire volt a Kisalmás, ahonnan építkezésekhez és takarításhoz hordták az agyagos homokot. Tele volt kisebb-nagyobb omlásokkal. Tudtam, hogy az egyik mélyre vájt gödör fölött régtől leszakadni készül a földpadlan. Apámat a gödörbe fektettük, mi meg fölmentünk, és noszogatni kezdtük az aláásott földereszt. Nem sok kellett, hogy meginduljon. Tompa robajjal zúdult alá, zuhogott a rengeteg föld, megcsúszott a partszakasz. Kishíján bennünket is magával sodort. Okosan kigondoltuk a megtévesztő halálnemet. Erre vezetett az út a faluba. miért ne eshetett volna meg, hogy beszív az öreg, betántorog az elhagyott homokbányába, és a part éppen akkor omlik le? ... Milyen jó, hogy Csóti apám nyakába akasztotta a szűrtarisznyát a kiskorsóval. Ha kiássák, akkor is tökéletesen világos az eset. Tízre visszaértünk a városba. A Búza téren beültünk egy vendéglőbe, hamar leittuk magunkat, és tizenegyre a kaszárnyában voltunk. Emésztő, idegőrlő napokat éltünk át Csótival. Mindent megcsináltunk, mintakatonák voltunk, vigyáztunk, semmi baj ne legyen velünk. Az ötödik napon a századirodára hivattak bennünket. A kísérő századírnok őr- vezető miatt nem válthattunk szót, csak összenéztünk. De ebben benne volt a fogadalom: hallgatni fogunk! Mi hallgattunk, de mások; élettelen dolgok és emberek beszéltek helyettünk. Két rendőr várt ránk az irodán, és ott helyben megkezdték a kihallgatást. Nem az első vallatáskor, de napok alatt minden kiderült. Elárult bennünket Tóth Gyuri bácsi, a kerülő, aki aznap szürkületkor két biciklis katonát látott az országúton. Apámat kiásták, és megtalálták a nyakában a tarisznyát, az összeroppantott korsóval, csakhogy a föld egy korty bort be nem ivott, mert üres volt a korsó. És nem lelték nála a pincekulcsot. Hogy lehordott miatta Csóti, mert csak visszafelé jutott eszembe, hogy a zsebemben feledtem a kulcsot. ő dobta be a kanálisba, de megmondta, az ilyesmi éppen elég, hogy elcsússzon rajta az ember. A halott- kém-orvos rábukkant apám tarkóján a halálos ütés nyomára, ami gyilkosság mellett tanúskodott. Az első kihallgatás végeztével letartóztattak a rendőrök. Hiába tagadtunk körömszakadtáig, öt nap múlva úgy olvastak a fejünkre mindent, mintha láthatatlan kísérőink lettek volna. Megtörtünk. Csótit életfogytiglani fegyházra ítélték, engem tizenhárom évre. Még rosszabbul jártunk volna, ha katonai bíróság tárgyalja ügyünket, de még nem voltunk fölesküdve, így szerencsénkre polgári bíróság elé kerültünk. Irgalmas Isten! Tizenhárom esztendő ... Négy-öt évre gondoltunk! Mi lesz velem tizenhárom nyáron, tizenhárom őszön, tizenhárom télen, tizenhárom tavaszon? Börtönbe vetve, elevenen kriptába temetve?! • Csalfa szerető az idő, hogy elcicá- zik velünk. Némely napja esztendőnek tetszik, más esztendeje viszont egyetlen elsuhanó nap villanása. Aszerint, hogy gyötrelemmel sanyargat-e, vagy örömmel dajkál. Tíz esztendő szállt el fölöttem, minden napja esztendők nyomait ta- podta lelkembe, testembe. Midőn visszagondoltam ifjúságomra, úgy rémlett fel előttem, mint egy veröfé- nyes májusi hónap, ami elröppent, mint a madár, és alig karcolta belém jegyeit. Rövid volt, szép volt, s mintha már csak álmodott mese lenne az egész. De mégis igaznak kellett lennie, mert a pokol örökkévalóságában annak nektárcsöppjei éltettek. Virág Róza nevét sóhajtoztam reggel, este, éjszaka. Ugyan kié lesz most már? Megvárhat-e engem? Kíván-e enyém lenni? Gyilkossá lett emberé lenni? Vagy odaerőltetik máshoz? Tavasszal, ha cellámba beszökőtt a fölmelegedő, páráző földek édesnyers lehelete, az ő testének tiszta jácintillatát juttatta eszembe. És a haját éreztem ujjaim hegyén, ami hosszú, selymes, mint a réti fű első kaszálás előtt, reggeli harmattól fü- rösztve, és aranyszőke, mint az érő búza karcsú szára. Ha kinéztem az ablakunkból látható tenyérnyi égre, mindig az ő haragoskék szemét láttam. Éppen úgy tudott nevetni is, mint a bárányfelhős ég, a lelke csupa jókedv, dalos vidámság, de benne bujkált a bánat, szomorúság is. Ha eljött a nyár és fuldokoltam a levegőtlen odúban, testemet kiverte a tikkasztó hőség, az ő csókjának ízét éreztem kiszáradt számban, amelyet először loptam az utolsó szabad nyáron, csépléskor, két asztag közé rejtőzve. Elviselhetetlen kín volt a börtön nekem, aki szabadon éltem, napsütésben, esőben, hózáporban egyforma kedvvel dolgoztam. Különösen az első hónapok csigáztak el, amíg a nyomozás, a tárgyalás folyt, s az iléletet kihirdették. Utána elviselhetőbb lett, mert jelentkezhettem munkára. A börtön gyümölcsöskertjébe jártam, micsoda megváltás volt az! öt ember helyett dolgoztam és mert értettem hozzá, nemsokára csoportot adtak a kezemre, értékelték szaktudásomat. Minden hónapban fogadhattam látogatót, hol az öcsém, hol a húgom jött el. De egyszer sem anyám, aki után pedig vágyódtam, mert szerettem. és tudtam azt is, mennyire szeret. Hiába üzengettem testvéreimmel, csak nem láthattam még egyszer. — Apánk halála óta gyöngélkedik, a szívét fájlalja — mondta öcsém morcosán, most is alig boldogulva rozsdás hangjával. Rendszerint a hangjából olvastam ki, ami érdekelt, és nem a szavaiból. Nem is adhatjuk át üzeneteidet... Fölöslegesen izgatnánk! Apám halála után egy évre elköltözött az élők világából. Gyanítottam, hogy a bánat vitte el, mert a durvaság, a hűtlenség ellenére is imádta apámat, zokszó nélkül elszenvedett tőle komiszkodást, verést, a szikár, sovány termete miatt való gúnyolódást. Anyám csakugyan. nem volt szép asszony, arca falcó, fénytelen, foltos, mintha örökös betegség kínozta volna, pedig egészséges volt, szívós, munkabíró. A szívjósága fölért egy égi angyaléval, sosem értettem, miért becsülte ezt az erényét oly kevésre apám. Anyám halálát követő látogatáson még egy kegyetlen hírt hozott otthonról öcsém; férjhez ment Virág Róza! Nem a maga jószántából, hanem sztilei parancsára, Tóth Bercihez, a kerülő fiához. Nem volt már kiről ábrándoznom, ki legalább álmomat megédesíti. Most tudtam meg, ez csak az igazi büntetés a rabnak: megfosztani attól, akinél reményei erőre kaptak, akinél legalább lelke megnyugodott. Attól fogva éveken át az oktalan barom állapotában tengődtem. Nem vidított fel a kerti munka, nem érdekeltek a többiek históriái, nem vettem részt az apró élvezetek megszerzéséért való összefogásaikban, csfnyjeikben. Italt, dohányt könnyen nélkülöztem, ízük ritkán kísértett meg, de, hogy nem volt kire gondolnom, az beteggé tett. Valóságos testi beteggé is, egyik nyavalyából a másikba estem, háromszor is megjártam a rabkórházat, holott azelőtt orvosnál se voltam. (Folytatjuk.) GERGELY MIHÁLY: A SÁTÁN
