Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-06 / 184. szám

2 ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1961. augusztus 6­A Szovjetunió kormányának emlékirata a Német Szövetségi Köztársaság kormányához A TASZSZ kivonatos ismertetője Moszkva (TASZSZ) A szovjet kormány a német béke- szerződés kérdésében a Német Szö­vetségi Köztársaság kormányához intézett memorandumában ismét ki­jelentette, hogy „javasola, az összes érdekelt felek egyezzenek meg a né­met békeszerződés megkötése kérdé­sében”. A Szovjetunió kormánya kijelenti, hogy csak a Mémet Demokratikus Köztársasággal akkor írja alá a bé­keszerződést, ha ezt a megegyezést nem sikerül elérni. Az emlékirat hangsúlyozza, hogy a német békeszerződés megkötésének, és ennek alapján a nyugat-berlini helyzet rendezésének kérdését „még az idén valamiképpen meg kell olda­ni”. Az emlékiratot Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter augusztus 3-án nyújtotta át Günther Schollnak, a Német Szövetségi Köztársaság moszkvai ideiglenes ügyvivőjének. Az emlékirat válasz a Német Szövet­ségi Köztársaság kormányának 1961 július 12-én kelt emlékiratára. A szovjet kormány a szövetségi kormány válaszát úgy tekinti, az újabb példája annak, hogy „nem folytat reális politikát és eltökélten ellenez minden olyan rendezést, amely az európai béke megszilárdí­tásához vezetne. Az emlékirat hang­neméből és .tartalmából kitűnik, hogy a szövetségi kormány nem szándékozik elősegíteni az ilyen ren­dezést”. A jelenlegi bonyolult helyzetből az egyedüli ésszerű kivezető út a békeszerződés megkötése a két német állammal. „aki nem így gondolkodik, az ábrán­dokban ringatja magát és politikáját a népek, köztük a német nép félre­vezetésére építi”. Az NSZK kormánya azzal, hogy nem hajlandó részt venni a béke- szerződés megkötésében, talán az utolsó lehetőséget mulasztja el, hogy döntő lépést tegyen Németország egységének helyreállítása felé. A szovjet kormány megerősíti azt, hogy kész segíteni a németeknek hazájuk egyesítésében, ha a németek akarják. Sohasem egyezik azonban bele abba, hogy megsértsék a németeknek saját belső problémájuk önálló megoldá­sához való elidegeníthetetlen jogát. A Szovjetunió kormányának az a meggyőződése, hogy a német nép körében meg kell dönteni azok álláspontját, akik a revans gondolatát dédelgetik, s következésképpen gyászos útra so­dorják az NSZK-t. „Ennek megvan az eszköze — mutat rá a szovjet kor­A nyugati hatalmakhoz intézett szovjet jegyzék első visszhangja Alig néhány órával azután, hogy a TASZSZ ismertette a Németország és Nyugat-Berlin kérdésében a há­rom nyugati nagyhatalomhoz és a Német Szövetség: Köztársasághoz intézett szovjet jegyzékek tartalmát, hírügynökségi jelentések már beszá­moltak az első visszhangról. A nyu­gati fővárosokban rámutatnak, hogy még nem fejeződött be a jegyzékek szövegének szószerinti lefordítása és ezért az első visszhangok sem nem hivatalosak, sem nem véglegesek. Különösen vonatkozik ez Londonra és Washingtonra, hiszen ismeretes, hogy mind az arlgol, mind az ameri­kai külügyminiszter jelenleg Párizs­ban tartózkodik. WASHINGTON. Lincoln White, az amerikai kül­ügyminisztérium szóvivője azzal zár­kózott el a szovjet jegyzék érdem- beni kommentálása elől, hogy kö­zölte az újságírókkal, a jegyzéket ta­nulmányozza a Párizsban tartózkodó Rusk külügyminiszter, hozzáfűzte azonban, hogy „természetszerűleg a külügyminisztériumban is tanulmá­nyozzák azt”. Hightower, az AP diplomáciai hír- magyarázója szerint „az újabb szov­jet jegyzék ismét reményt kelt az­iránt, hogy rövidesen gyakorlati lé­pések történhetnek a veszélyes kelet —nyugati vita enyhítésére”. A hír- magyarázó lényegesnek tartja, lát­szólag mind Hruscsov, mind Ken­nedy egyetért abban, hogy a Szovjetuniónak és a nyugati hatal­maknak tárgyalások útján kell a megoldást keresniök. A tárgyalások szükségességének mindkét fél részé­ről történő hangsúlyozása arra mu­tat, hogy meglehetősen rövid időn belül megállapodás születhet a kelet —nyugati tanácskozások formájáról, szintjéről, időpontjáról és helyéről”. PA RIZS. A francia külügyminisztérium szó­vivője kijelentette, hogy „a szovjet jegyzék úgy látszik, nem tartalmaz új elemeket”. Hozzáfűzte, hogy ily- módon „nem változtak azok az ala­pok sem, amelyekről a nyugati kül­ügyminiszterek párizsi értekezletü­kön a német probléma megvitatásá­nál kiindulnak”. BONN. A nyugatnémet kormány szóvivője kijelentette, hogy „még nem fejezték be a szovjet jegyzék alapos tanul­mányozását”. Az első nyers fordítást megküldték az olaszországi Cadenab- biában szabadságát töltő Adenauer kancellárnak. A bonni kormányszóvivő végül azt hangoztatta, hogy a Nyugat-Német- országhoz intézett szovjet jegyzék „tartalmában kemény, de hangnemé­ben mérsékelt”. LONDON. A Daily Telegraph ezzel a címmel közli a hírt: „Hruscsov nyitva hagy­ja a berlini kaput”. Londonban úgy vélik — írja a Daily Telegraph —, a jegyzékek nyitva hagyják a kaput Nyugat számára, hogy javaslatokat tegyen a Szovjetuniónak külügymi­niszteri, vagy kormányfői szinten tartandó értekezletre még az év vége előtt. A Times nem fűz megjegyzést a jegyzékhez, de a többi laphoz képest sokkal bővebben ismerteti. BERLIN. A Német Demokratikus Köztársa­ság lapjai szombaton vezető helyen ismertették az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányaihoz intézett szovjet jegy­zékeket, valamint a Német Szövet­ségi Köztársaság kormányához cím­zett szovjet emlékiratot. A Neues Deutschland, amely teljes terjedelemben közli az Egyesült Ál­lamok kormányához intézett szovjet jegyzéket és a nyugatnémet kor­mánynak szóló szovjet emlékiratot, főcímében kiemeli, hogy „A béke- szerződésről tárgyalni kell”, alcímei­ben pedig megállapítja: „az Egyesült Államok vonakodása meghatározha­tatlan időre halasztja a német béke- szerződést — a nyugati hatalmak nem akadályozhatják meg, hogy az NDK külön békeszerződést kössön — aki elutasítja a két német állammal kötendő békeszerződést, az becsapja a népeket — Bonn visszautasító ma­gatartása minden bizonnyal meghiú- stíja a német egység megteremtésé­nek utolsó lehetőségét”. (MTI) mány —, mégpedig a német béke­szerződés haladéktalan megkötése, és ennek alapján a nyugat-berlini hely­zet rendezése. A szovjet kormány szeretné tudni — olvasható az emlékiratban — va­jon a szövetségi köztársaság világo­san megérti-e, hogy néhány órával sem érné túl a harmadik világhábo­rút, ha előidézné ennek kirobbanását és Nyugat-Németország lakosságának legfontosabb létérdekei megkívánják ennek a tragikus lehetőségnek a ki­zárását. Erre a legjobb és legbizto­sabb eszköz a békeszerződés megkö­tése, a békés rendezés a hitleri Né­metország elleni háborúban részt vett összes országokkal, és a Nyugat- Berlinben fennálló megszállási rend­szer megszüntetése. A jelen helyzetben nem vezet más út Németország békés egyesítésénez, csak a két német állam közeledése és együttműködése, csak az olyan tárgyalások, amelyeknél szigorúan megtartják a tárgyaló felek egyen­jogúságát és feltétel nélkül tisztelet­ben tartják a két német államban fennálló társadalmi rendet. Ha az NSZK kormánya továbbra sem haj­landó tárgyalni az NDK kormányá­val és ennek minden együttműködé­si javaslatára ellenséges, gyűlölködő politikával válaszol, akkor magától adódik a következtetés, az önrendel­kezés jelszava mögött az a szándék húzódik meg, hogy rákényszerítse az NDK-ra a Nyugat-Németországban fennálló rendszert. „Az NDK megingatására, vagy bekebelezésére irányuló remény — jelenti ki a szovjet emlékirat — csupán ábránd, de igen veszélyes ábránd”. A szö­vetségi kormánynak egyszersminden- korra meg kellene értenie, hogy az NDK barátja és szövetségese annak a Szovjetuniónak, amely mindig kész teljes erejével segítségére sietni szu­verén jogainak, társadalmi rendjé­nek megvédésére mindennemű me­rénylettel és mesterkedéssel, min­dennemű agresszióval szemben. A Szovjetunió ismételten kijelenti, hogy a Szovjetunió és a vele baráti viszonyban levő államok nem törnek Nyugat-Berlin szabadságára, sem belső rendjére. A Szovjetunió javasolja, hogy a két német állammal, vagy az egyik­kel kötendő békeszerződés alapján Nyugat-Berlinnek meg kell adni a szabad demilitarizált város státusát és meg kell teremteni a legszilár­dabb nemzetközi biztosítékokat, amelyek kizárják minden lehetőségét annak, hogy kívülről beavatkozza­nak Nyugat-Berlin belügyeibe. Ezzel kapcsolatban a szövetségi kormány­nak ahhoz a nyilvánvaló tényhez kell tartania magát, hogy a Német Szövetségi Köztársaságnak nem volt és nincs semmilyen joga Nyugat- Berlinhez. (MTI) NATO-vállalkozás — nem pedig egyházi találkozó Befejeződő!! a nyugati külügyminiszterek első megbeszélése Szombaton délben befejeződött a Párizsban ülésező három nyugati külügyminiszter — Rusk amerikai, Home angol és Couve de Murville francia külügyminiszter — első meg­beszélése. A tárgyalás két óra 20 per­cig tartott. A külügyminiszterek később Bren- tanoval együtt — aki a szombati tárgyaláson nem volt jelen — mun­kaebéden vettek részt, a francia külügyminisztérium épületében. (MTI) Emlékműveket kosssorússott meg a ssovjet parlamenti küldöttség A szovjet parlamenti küldöttség, amely N. N. Organov-nak, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökhelyettesének, az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa elnöksége elnöké­nek vezetésével tartózkodik hazánk­ban, szombaton délelőtt a Hősök te­rén megkoszorúzta a népünk szabad­ságáért és függetlenségéért elesett magyar hősök emlékművét. A küldöttség ezt követően koszorút helyezett el a Szabadság téri Szovjet hősi emlékművön. A koszorúzásnál a többi között je­len volt Rónai Sándor, az ország­gyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagia, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, A. A. Sztar­cev, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének ideiglenes ügyvivője és a nagykövetség többi tagja. A szovjet parlamenti küldöttség szombaton ellátogatott a Magyar Nemzeti Galériába is, ahol megte­kintette a XIX. és a XX. századi magyar festőművészeti és szobrász­művészeti kiállítást. A látogatás vé­gén a szovjet küldöttség az Ermitage műalkotásairól készített színes reprodukció-gyűjteményt és a Kreml fegyvertárát ismertető könyvet aján­dékozott a Magyar Nemzeti Galériá­nak. A küldöttség tagjai délután a fő­város számos más nevezetességét te­kintették meg. (MTI) Pótfelvétel a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémián (Tudósítónktól!) Nemrégiben fe­jeződtek be Nyugat-Iierlinben az Evangélikus Egyházi Napok. A szer­vezők százezreket vártak ezekre a napokra, de csak 32 ezren vettek részt rajtuk; Nyugat-Németország- ból többen azért, hogy körülnéz­hessenek a demokratikus Berlin­ben is. Meggyőződhettek arról, mi­lyen hamis képet festenek nekik a demokratikus Berlin életéről, fej­lődéséről a NATO-püspöltök, a mi- litarizmus egyházi képviselői. 1951-ben még több mint 380 ez­ren jöttek Berlinbe az egyházi na­pokra Németország mindkét részé­ből. Mi a magyarázata annak, hogy a nagy propagandahadjárat ellenére ily nagy mértékben csökkent a résztvevők száma? Mielőtt az egyházi napok meg­kezdődtek volna, Nyugat-Németor­szág evangélikus egyházának olyan vezető képviselői, mint Niemöller, prof. Gollwitzer és prof. Vogel fél­reérthetetlenül elhatárolták magu­kat ettől a találkozótól. Az egyhá­zi napok lefolyása bebizonyította, mennyire igazuk volt. A nyugat­berlini találkozó ugyanis éles szem­befordulást jelentett a kereszté­nyek igazi érdekével, a békével. A nyugat-berlini találkozó a po­litikai klerikalizmus képviselői szá­mára a hidegháború erősítésének és a bonni politika demonstrálásának ürügyéül szolgált. A Német Demok­ratikus Köztársaságban élő ke­resztények távolmaradásukkal tün­tettek ez ellen a provokáció ellen, és nem vettek részt a NATO-ren- dezvényen a meghívott vendégek, így a magyar egyházak vezetői sem. E NATO-találkoző csúcspontja az atomfelfegyverkezés egyik egyházi szóvivőjének, prof. dr. Thielickc- nek beszéde volt. Uszított az NDK ellen és odáig süllyedt, hogy igazol­ni próbálta a fasiszta háborús bű­nösök rémtetteit. Mit várhatunk azonban egy olyan embertől, akinek múltját nagyon is jól ismerjük. 1940 májusából való az a jellemzés, amelyet a náci párt heidelbergi kör­zetének vezetősége készített róla: „Szíve mélyéből meggyöződéses nemzeti szocialista, aki magatartá­sával és cselekedeteivel egyaránt példát mutat.” Nos, Thielicke úr mindmáig hű maradt fasiszta meg­győződéséhez: ezt világosan bizo­nyította nyugat-berlini fellépése, és az a mód, ahogyan a tömeggyilkos Eichmannt és hasonszőrű társait rehabilitálni próbálta. A nyugat-berlini egyházi napo­kat a NATO égisze alatt rendezték meg. Nem sok közük volt a keresz­tény eszmékhez. Egyetlen célt szol­gáltak: a bonni ultrák politikáját, és mint várható volt, szentesítették az újraéledt német militarlzmust. Mindenki számára világos, hogy ennek a provokációs találkozónak ötletét Bonnban agyalták ki. Goebels propagandistái talárban, a vagy: ki is az a Gerstenmaier? A Mosonmagyaróvári Mezőgazda­sági Akadémia az 1961—62-es tanév­re pótfelvételt hirdet a nappali tago­zatra. Felvételüket kérhetik 30 éves korhatárig a kitűnő, jeles vagy jó­rendű érettségizett fiatalok, akik a mezőgazdasági akadémia elvégzésé­hez tehetséget és kedvet éreznek. Pályázhatnak azok is, akik valamely egyetemen, főiskolán már tettek fel­vételi vizsgát, de nem vették fel őket. Az ilyenek pótjelentkezési szán­dékukat annak az intézménynek je­lentsék be, amelytől az elutasító végzést kapták. A jelentkezési iratok benyújtásá­nak, illetve jelentkezési szándék írásbeli bejelentésének határideje 1961 augusztus 15-e. A felvételi vizs­gákat augusztus 20-a után tartják. (MTI) Nemrégiben nagy szenzációt kel­tett Otto Winzernek, az NDK állam­titkárának leleplező cikke a nyu­gatnémet szövetségi gyűlés elnöké­ről, Gerstenmaierről. Ki ez a férfiú, aki Adenauer legszűkebb köréhez tartozik és jelenleg a nyugatnémet parlament elnöke? Nos, dokumentumok bizonyítják a következőket: Gerstenmaier a legaktívabb náci propagandisták köréhez tartozott, aki részt vett Hitler rat)lóháborújának pszichológiai előkészítésében. Külö­nösen gyalázatos szerepet játszott a norvég nép ellen indított hadjárat­ban. Dokumentumok bizonyítják: a Szovjetunió ellen indított támadás után 10 nappal Gerstenmaier egy listát nyújtott át Ribbentrop náci külügyminiszternek, azoknak a fe­hérgárdista elemeknek és mindenre kapható, megvásárolható embereknek névsorával, akik a Balkán-félsziget országaiban alkalmasaknak bizonyul­tak arra, hogy az elfoglalt területe­ken résztvegyenek a propagandaak­ciókban. Dokumentumok bizonyítják: az a bizonyos Albrecht Allmann, fasiszta publicista, aki a francia nép ellen irányuló uszító, fajgyűlölő cikkeket itta és a nácizmusnak olyan ismert ellenségét denunciálta, mint Kari Barth svájci teológus, ez az Allmann nem más, mint Gerstenmaier. Al­brecht Allmann — az ő álneve volt. Mindezeknek a háborús bűnöknek ellenére, Gerstenmaier a bonni mili­taristák kedves embereként a Bun­destag elnöke lehet, és most ebben a minőségében veti el a népek elleni gyűlölet magvait. Gerstenmaier Heckel püspök leg­közvetlenebb munkatársai közé tar­tozott. Ez a püspök a náci birodalom idején éveken keresztül vezette a német evangélikus egyház külügyi hivatalát. A náci egyházügyi minisz­terhez, Kerrlhez, 1940. június 6-án írt levelében szavatolja Gerstein- maier megbízhatóságát és „különle­ges alkalmatosságát”. „Az ő ügyesé­gének (t. i. Gerstenmaierének) volt köszönhető, hogy Norvégia náci meg­szállása után Bergrav norvég püspök segítséget nyújtott ahhoz, hogy a norvég nép tudomásul vegye a náci megszállást.” A továbbiakban szó esik a levélben még arról is, hogy Gers­tenmaier tevékenységének eredmé­nyeként a nemzeti szocialista Német­ország számos barátot szerzett ma­gának Délkelet-Európában. „Franciaország protestantizmusa a háborúban” címen ugyancsak Gerstenmaier készített 1940-ben egy gyalázkodó iratot, amelyben Francia- országot, mint „a faji keveredés or­szágát” mutatja be. Gerstenmaier ki­törő örömmel üdvözölte a Csehszlo­vákia feldarabolását szentesítő müncheni egyezményt, és résztvett a Münchenből visszatérő führer „fé­nyes fogadtatásán”. Mindezek az adatok világosan bi­zonyítják, hogy a ma papi talárban fellépő Gerstenmaier, a nyugatnémet szövetségi gyűlés elnöke, Goebels propagandistája volt. Ilyen emberek állnak a bonni köztársaság élén. Ha rajtuk és barátaikon múlna, a mili- tarizmussal összefonódott egyház szárnyait, a Német Demokratikus Köztársaságra, egész Németországra kiterjesztené, s az NDK-t is odavet­né áldozatul a NATO-nak. De az ilyen tervek homokra épül­tek. Erich-Peter-Trog Tolcsvai híradás Amikor Tolcsván jártunk, éppen vendégeket találtunk a Békeharcos Termelőszövetkezetben. A Lenin Ko­hászati Művek gáz és energia gyár­részlegének dolgozói voltak ott. — Ök patronálják a szövetkezetün­ket — adja meg a felvilágosítást He­gedűs Sándor elvtárs, a szövetkezet elnöke. — Már egy éve segítenek ne­künk: megjavítják gépeinket. A KISZ-fiatalok közös kirándulásokat is szerveznek az itteniekkel. Mast az egyik erőgépünket hozták vissza üzemképes állapotban. Nemrégen egy daráló generáljavítását végezték el. így a patronáló üzem is gyorsítja a termelőszövetkezet munkáját. Nincs is semmi fennakadás a tsz munkájában. A járási aratási ver­senyre ez a termelőszövetkezet is be­nevezett. Vállalták, hogy a tervezett­nél 5 százalékkal több kenyérgabo­nát adnak az államnak. Vállalásukat teljesítették — sőt! huszonhárom szá­zalékkal adtak többet a tervezettnél. Szépen termett errefelé a jól művelt föld: őszi árpából 18,1 mázsát, bú­zából 12,5 mázsát tavaszbúzából pe­dig 13,3 mázsát csépeltek egy-egy holdról, — Most nappal a szalmahordást,. éjjel a szántást végezzük tájékoz­tat az elnök elvtárs. — Augusztus 20-ra pedig mind a 80 katasztrális holdunkon szeretnénk befejezni a szőlő harmadik kapálását. Tavaly 46 forintot fizetlek munka­egységenként. ebben a termelőszövet­kezetben. A jó munka, az okos szer­vezés eredményeként ebben az évben még többet szeretnének. Jövőre pe­dig az állattenyésztés fejlesztésével még virágzóbbá, gazdagabbá teszik a termelőszövetkezetet. Befejezték a cséplést, 150 mázsával több kenyérgabonái adnak az államnak A göncruszkal Szabadság Tsz párt­titkára Dcmkó Imréné elvtárs á Tompái Bálint elvtárs tsz-clnök teg­nap délelőtt táviratban közölte a me gyei pártbizottsággal, valamint a: Eszakmagyarország szerkesztőségé­vel, hogy az abaú.jszántói járás bar elsőnek befejezték a kalaszosot cséplcsét. A tsz tagsága elhatározta, hogy i tervezettnél 160 mázsával több ke­nyérgabonái ad ax

Next

/
Oldalképek
Tartalom