Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-06 / 184. szám
2 ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1961. augusztus 6A Szovjetunió kormányának emlékirata a Német Szövetségi Köztársaság kormányához A TASZSZ kivonatos ismertetője Moszkva (TASZSZ) A szovjet kormány a német béke- szerződés kérdésében a Német Szövetségi Köztársaság kormányához intézett memorandumában ismét kijelentette, hogy „javasola, az összes érdekelt felek egyezzenek meg a német békeszerződés megkötése kérdésében”. A Szovjetunió kormánya kijelenti, hogy csak a Mémet Demokratikus Köztársasággal akkor írja alá a békeszerződést, ha ezt a megegyezést nem sikerül elérni. Az emlékirat hangsúlyozza, hogy a német békeszerződés megkötésének, és ennek alapján a nyugat-berlini helyzet rendezésének kérdését „még az idén valamiképpen meg kell oldani”. Az emlékiratot Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter augusztus 3-án nyújtotta át Günther Schollnak, a Német Szövetségi Köztársaság moszkvai ideiglenes ügyvivőjének. Az emlékirat válasz a Német Szövetségi Köztársaság kormányának 1961 július 12-én kelt emlékiratára. A szovjet kormány a szövetségi kormány válaszát úgy tekinti, az újabb példája annak, hogy „nem folytat reális politikát és eltökélten ellenez minden olyan rendezést, amely az európai béke megszilárdításához vezetne. Az emlékirat hangneméből és .tartalmából kitűnik, hogy a szövetségi kormány nem szándékozik elősegíteni az ilyen rendezést”. A jelenlegi bonyolult helyzetből az egyedüli ésszerű kivezető út a békeszerződés megkötése a két német állammal. „aki nem így gondolkodik, az ábrándokban ringatja magát és politikáját a népek, köztük a német nép félrevezetésére építi”. Az NSZK kormánya azzal, hogy nem hajlandó részt venni a béke- szerződés megkötésében, talán az utolsó lehetőséget mulasztja el, hogy döntő lépést tegyen Németország egységének helyreállítása felé. A szovjet kormány megerősíti azt, hogy kész segíteni a németeknek hazájuk egyesítésében, ha a németek akarják. Sohasem egyezik azonban bele abba, hogy megsértsék a németeknek saját belső problémájuk önálló megoldásához való elidegeníthetetlen jogát. A Szovjetunió kormányának az a meggyőződése, hogy a német nép körében meg kell dönteni azok álláspontját, akik a revans gondolatát dédelgetik, s következésképpen gyászos útra sodorják az NSZK-t. „Ennek megvan az eszköze — mutat rá a szovjet korA nyugati hatalmakhoz intézett szovjet jegyzék első visszhangja Alig néhány órával azután, hogy a TASZSZ ismertette a Németország és Nyugat-Berlin kérdésében a három nyugati nagyhatalomhoz és a Német Szövetség: Köztársasághoz intézett szovjet jegyzékek tartalmát, hírügynökségi jelentések már beszámoltak az első visszhangról. A nyugati fővárosokban rámutatnak, hogy még nem fejeződött be a jegyzékek szövegének szószerinti lefordítása és ezért az első visszhangok sem nem hivatalosak, sem nem véglegesek. Különösen vonatkozik ez Londonra és Washingtonra, hiszen ismeretes, hogy mind az arlgol, mind az amerikai külügyminiszter jelenleg Párizsban tartózkodik. WASHINGTON. Lincoln White, az amerikai külügyminisztérium szóvivője azzal zárkózott el a szovjet jegyzék érdem- beni kommentálása elől, hogy közölte az újságírókkal, a jegyzéket tanulmányozza a Párizsban tartózkodó Rusk külügyminiszter, hozzáfűzte azonban, hogy „természetszerűleg a külügyminisztériumban is tanulmányozzák azt”. Hightower, az AP diplomáciai hír- magyarázója szerint „az újabb szovjet jegyzék ismét reményt kelt aziránt, hogy rövidesen gyakorlati lépések történhetnek a veszélyes kelet —nyugati vita enyhítésére”. A hír- magyarázó lényegesnek tartja, látszólag mind Hruscsov, mind Kennedy egyetért abban, hogy a Szovjetuniónak és a nyugati hatalmaknak tárgyalások útján kell a megoldást keresniök. A tárgyalások szükségességének mindkét fél részéről történő hangsúlyozása arra mutat, hogy meglehetősen rövid időn belül megállapodás születhet a kelet —nyugati tanácskozások formájáról, szintjéről, időpontjáról és helyéről”. PA RIZS. A francia külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy „a szovjet jegyzék úgy látszik, nem tartalmaz új elemeket”. Hozzáfűzte, hogy ily- módon „nem változtak azok az alapok sem, amelyekről a nyugati külügyminiszterek párizsi értekezletükön a német probléma megvitatásánál kiindulnak”. BONN. A nyugatnémet kormány szóvivője kijelentette, hogy „még nem fejezték be a szovjet jegyzék alapos tanulmányozását”. Az első nyers fordítást megküldték az olaszországi Cadenab- biában szabadságát töltő Adenauer kancellárnak. A bonni kormányszóvivő végül azt hangoztatta, hogy a Nyugat-Német- országhoz intézett szovjet jegyzék „tartalmában kemény, de hangnemében mérsékelt”. LONDON. A Daily Telegraph ezzel a címmel közli a hírt: „Hruscsov nyitva hagyja a berlini kaput”. Londonban úgy vélik — írja a Daily Telegraph —, a jegyzékek nyitva hagyják a kaput Nyugat számára, hogy javaslatokat tegyen a Szovjetuniónak külügyminiszteri, vagy kormányfői szinten tartandó értekezletre még az év vége előtt. A Times nem fűz megjegyzést a jegyzékhez, de a többi laphoz képest sokkal bővebben ismerteti. BERLIN. A Német Demokratikus Köztársaság lapjai szombaton vezető helyen ismertették az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányaihoz intézett szovjet jegyzékeket, valamint a Német Szövetségi Köztársaság kormányához címzett szovjet emlékiratot. A Neues Deutschland, amely teljes terjedelemben közli az Egyesült Államok kormányához intézett szovjet jegyzéket és a nyugatnémet kormánynak szóló szovjet emlékiratot, főcímében kiemeli, hogy „A béke- szerződésről tárgyalni kell”, alcímeiben pedig megállapítja: „az Egyesült Államok vonakodása meghatározhatatlan időre halasztja a német béke- szerződést — a nyugati hatalmak nem akadályozhatják meg, hogy az NDK külön békeszerződést kössön — aki elutasítja a két német állammal kötendő békeszerződést, az becsapja a népeket — Bonn visszautasító magatartása minden bizonnyal meghiú- stíja a német egység megteremtésének utolsó lehetőségét”. (MTI) mány —, mégpedig a német békeszerződés haladéktalan megkötése, és ennek alapján a nyugat-berlini helyzet rendezése. A szovjet kormány szeretné tudni — olvasható az emlékiratban — vajon a szövetségi köztársaság világosan megérti-e, hogy néhány órával sem érné túl a harmadik világháborút, ha előidézné ennek kirobbanását és Nyugat-Németország lakosságának legfontosabb létérdekei megkívánják ennek a tragikus lehetőségnek a kizárását. Erre a legjobb és legbiztosabb eszköz a békeszerződés megkötése, a békés rendezés a hitleri Németország elleni háborúban részt vett összes országokkal, és a Nyugat- Berlinben fennálló megszállási rendszer megszüntetése. A jelen helyzetben nem vezet más út Németország békés egyesítésénez, csak a két német állam közeledése és együttműködése, csak az olyan tárgyalások, amelyeknél szigorúan megtartják a tárgyaló felek egyenjogúságát és feltétel nélkül tiszteletben tartják a két német államban fennálló társadalmi rendet. Ha az NSZK kormánya továbbra sem hajlandó tárgyalni az NDK kormányával és ennek minden együttműködési javaslatára ellenséges, gyűlölködő politikával válaszol, akkor magától adódik a következtetés, az önrendelkezés jelszava mögött az a szándék húzódik meg, hogy rákényszerítse az NDK-ra a Nyugat-Németországban fennálló rendszert. „Az NDK megingatására, vagy bekebelezésére irányuló remény — jelenti ki a szovjet emlékirat — csupán ábránd, de igen veszélyes ábránd”. A szövetségi kormánynak egyszersminden- korra meg kellene értenie, hogy az NDK barátja és szövetségese annak a Szovjetuniónak, amely mindig kész teljes erejével segítségére sietni szuverén jogainak, társadalmi rendjének megvédésére mindennemű merénylettel és mesterkedéssel, mindennemű agresszióval szemben. A Szovjetunió ismételten kijelenti, hogy a Szovjetunió és a vele baráti viszonyban levő államok nem törnek Nyugat-Berlin szabadságára, sem belső rendjére. A Szovjetunió javasolja, hogy a két német állammal, vagy az egyikkel kötendő békeszerződés alapján Nyugat-Berlinnek meg kell adni a szabad demilitarizált város státusát és meg kell teremteni a legszilárdabb nemzetközi biztosítékokat, amelyek kizárják minden lehetőségét annak, hogy kívülről beavatkozzanak Nyugat-Berlin belügyeibe. Ezzel kapcsolatban a szövetségi kormánynak ahhoz a nyilvánvaló tényhez kell tartania magát, hogy a Német Szövetségi Köztársaságnak nem volt és nincs semmilyen joga Nyugat- Berlinhez. (MTI) NATO-vállalkozás — nem pedig egyházi találkozó Befejeződő!! a nyugati külügyminiszterek első megbeszélése Szombaton délben befejeződött a Párizsban ülésező három nyugati külügyminiszter — Rusk amerikai, Home angol és Couve de Murville francia külügyminiszter — első megbeszélése. A tárgyalás két óra 20 percig tartott. A külügyminiszterek később Bren- tanoval együtt — aki a szombati tárgyaláson nem volt jelen — munkaebéden vettek részt, a francia külügyminisztérium épületében. (MTI) Emlékműveket kosssorússott meg a ssovjet parlamenti küldöttség A szovjet parlamenti küldöttség, amely N. N. Organov-nak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökhelyettesének, az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének vezetésével tartózkodik hazánkban, szombaton délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a népünk szabadságáért és függetlenségéért elesett magyar hősök emlékművét. A küldöttség ezt követően koszorút helyezett el a Szabadság téri Szovjet hősi emlékművön. A koszorúzásnál a többi között jelen volt Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagia, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, A. A. Sztarcev, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének ideiglenes ügyvivője és a nagykövetség többi tagja. A szovjet parlamenti küldöttség szombaton ellátogatott a Magyar Nemzeti Galériába is, ahol megtekintette a XIX. és a XX. századi magyar festőművészeti és szobrászművészeti kiállítást. A látogatás végén a szovjet küldöttség az Ermitage műalkotásairól készített színes reprodukció-gyűjteményt és a Kreml fegyvertárát ismertető könyvet ajándékozott a Magyar Nemzeti Galériának. A küldöttség tagjai délután a főváros számos más nevezetességét tekintették meg. (MTI) Pótfelvétel a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémián (Tudósítónktól!) Nemrégiben fejeződtek be Nyugat-Iierlinben az Evangélikus Egyházi Napok. A szervezők százezreket vártak ezekre a napokra, de csak 32 ezren vettek részt rajtuk; Nyugat-Németország- ból többen azért, hogy körülnézhessenek a demokratikus Berlinben is. Meggyőződhettek arról, milyen hamis képet festenek nekik a demokratikus Berlin életéről, fejlődéséről a NATO-püspöltök, a mi- litarizmus egyházi képviselői. 1951-ben még több mint 380 ezren jöttek Berlinbe az egyházi napokra Németország mindkét részéből. Mi a magyarázata annak, hogy a nagy propagandahadjárat ellenére ily nagy mértékben csökkent a résztvevők száma? Mielőtt az egyházi napok megkezdődtek volna, Nyugat-Németország evangélikus egyházának olyan vezető képviselői, mint Niemöller, prof. Gollwitzer és prof. Vogel félreérthetetlenül elhatárolták magukat ettől a találkozótól. Az egyházi napok lefolyása bebizonyította, mennyire igazuk volt. A nyugatberlini találkozó ugyanis éles szembefordulást jelentett a keresztények igazi érdekével, a békével. A nyugat-berlini találkozó a politikai klerikalizmus képviselői számára a hidegháború erősítésének és a bonni politika demonstrálásának ürügyéül szolgált. A Német Demokratikus Köztársaságban élő keresztények távolmaradásukkal tüntettek ez ellen a provokáció ellen, és nem vettek részt a NATO-ren- dezvényen a meghívott vendégek, így a magyar egyházak vezetői sem. E NATO-találkoző csúcspontja az atomfelfegyverkezés egyik egyházi szóvivőjének, prof. dr. Thielickc- nek beszéde volt. Uszított az NDK ellen és odáig süllyedt, hogy igazolni próbálta a fasiszta háborús bűnösök rémtetteit. Mit várhatunk azonban egy olyan embertől, akinek múltját nagyon is jól ismerjük. 1940 májusából való az a jellemzés, amelyet a náci párt heidelbergi körzetének vezetősége készített róla: „Szíve mélyéből meggyöződéses nemzeti szocialista, aki magatartásával és cselekedeteivel egyaránt példát mutat.” Nos, Thielicke úr mindmáig hű maradt fasiszta meggyőződéséhez: ezt világosan bizonyította nyugat-berlini fellépése, és az a mód, ahogyan a tömeggyilkos Eichmannt és hasonszőrű társait rehabilitálni próbálta. A nyugat-berlini egyházi napokat a NATO égisze alatt rendezték meg. Nem sok közük volt a keresztény eszmékhez. Egyetlen célt szolgáltak: a bonni ultrák politikáját, és mint várható volt, szentesítették az újraéledt német militarlzmust. Mindenki számára világos, hogy ennek a provokációs találkozónak ötletét Bonnban agyalták ki. Goebels propagandistái talárban, a vagy: ki is az a Gerstenmaier? A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia az 1961—62-es tanévre pótfelvételt hirdet a nappali tagozatra. Felvételüket kérhetik 30 éves korhatárig a kitűnő, jeles vagy jórendű érettségizett fiatalok, akik a mezőgazdasági akadémia elvégzéséhez tehetséget és kedvet éreznek. Pályázhatnak azok is, akik valamely egyetemen, főiskolán már tettek felvételi vizsgát, de nem vették fel őket. Az ilyenek pótjelentkezési szándékukat annak az intézménynek jelentsék be, amelytől az elutasító végzést kapták. A jelentkezési iratok benyújtásának, illetve jelentkezési szándék írásbeli bejelentésének határideje 1961 augusztus 15-e. A felvételi vizsgákat augusztus 20-a után tartják. (MTI) Nemrégiben nagy szenzációt keltett Otto Winzernek, az NDK államtitkárának leleplező cikke a nyugatnémet szövetségi gyűlés elnökéről, Gerstenmaierről. Ki ez a férfiú, aki Adenauer legszűkebb köréhez tartozik és jelenleg a nyugatnémet parlament elnöke? Nos, dokumentumok bizonyítják a következőket: Gerstenmaier a legaktívabb náci propagandisták köréhez tartozott, aki részt vett Hitler rat)lóháborújának pszichológiai előkészítésében. Különösen gyalázatos szerepet játszott a norvég nép ellen indított hadjáratban. Dokumentumok bizonyítják: a Szovjetunió ellen indított támadás után 10 nappal Gerstenmaier egy listát nyújtott át Ribbentrop náci külügyminiszternek, azoknak a fehérgárdista elemeknek és mindenre kapható, megvásárolható embereknek névsorával, akik a Balkán-félsziget országaiban alkalmasaknak bizonyultak arra, hogy az elfoglalt területeken résztvegyenek a propagandaakciókban. Dokumentumok bizonyítják: az a bizonyos Albrecht Allmann, fasiszta publicista, aki a francia nép ellen irányuló uszító, fajgyűlölő cikkeket itta és a nácizmusnak olyan ismert ellenségét denunciálta, mint Kari Barth svájci teológus, ez az Allmann nem más, mint Gerstenmaier. Albrecht Allmann — az ő álneve volt. Mindezeknek a háborús bűnöknek ellenére, Gerstenmaier a bonni militaristák kedves embereként a Bundestag elnöke lehet, és most ebben a minőségében veti el a népek elleni gyűlölet magvait. Gerstenmaier Heckel püspök legközvetlenebb munkatársai közé tartozott. Ez a püspök a náci birodalom idején éveken keresztül vezette a német evangélikus egyház külügyi hivatalát. A náci egyházügyi miniszterhez, Kerrlhez, 1940. június 6-án írt levelében szavatolja Gerstein- maier megbízhatóságát és „különleges alkalmatosságát”. „Az ő ügyeségének (t. i. Gerstenmaierének) volt köszönhető, hogy Norvégia náci megszállása után Bergrav norvég püspök segítséget nyújtott ahhoz, hogy a norvég nép tudomásul vegye a náci megszállást.” A továbbiakban szó esik a levélben még arról is, hogy Gerstenmaier tevékenységének eredményeként a nemzeti szocialista Németország számos barátot szerzett magának Délkelet-Európában. „Franciaország protestantizmusa a háborúban” címen ugyancsak Gerstenmaier készített 1940-ben egy gyalázkodó iratot, amelyben Francia- országot, mint „a faji keveredés országát” mutatja be. Gerstenmaier kitörő örömmel üdvözölte a Csehszlovákia feldarabolását szentesítő müncheni egyezményt, és résztvett a Münchenből visszatérő führer „fényes fogadtatásán”. Mindezek az adatok világosan bizonyítják, hogy a ma papi talárban fellépő Gerstenmaier, a nyugatnémet szövetségi gyűlés elnöke, Goebels propagandistája volt. Ilyen emberek állnak a bonni köztársaság élén. Ha rajtuk és barátaikon múlna, a mili- tarizmussal összefonódott egyház szárnyait, a Német Demokratikus Köztársaságra, egész Németországra kiterjesztené, s az NDK-t is odavetné áldozatul a NATO-nak. De az ilyen tervek homokra épültek. Erich-Peter-Trog Tolcsvai híradás Amikor Tolcsván jártunk, éppen vendégeket találtunk a Békeharcos Termelőszövetkezetben. A Lenin Kohászati Művek gáz és energia gyárrészlegének dolgozói voltak ott. — Ök patronálják a szövetkezetünket — adja meg a felvilágosítást Hegedűs Sándor elvtárs, a szövetkezet elnöke. — Már egy éve segítenek nekünk: megjavítják gépeinket. A KISZ-fiatalok közös kirándulásokat is szerveznek az itteniekkel. Mast az egyik erőgépünket hozták vissza üzemképes állapotban. Nemrégen egy daráló generáljavítását végezték el. így a patronáló üzem is gyorsítja a termelőszövetkezet munkáját. Nincs is semmi fennakadás a tsz munkájában. A járási aratási versenyre ez a termelőszövetkezet is benevezett. Vállalták, hogy a tervezettnél 5 százalékkal több kenyérgabonát adnak az államnak. Vállalásukat teljesítették — sőt! huszonhárom százalékkal adtak többet a tervezettnél. Szépen termett errefelé a jól művelt föld: őszi árpából 18,1 mázsát, búzából 12,5 mázsát tavaszbúzából pedig 13,3 mázsát csépeltek egy-egy holdról, — Most nappal a szalmahordást,. éjjel a szántást végezzük tájékoztat az elnök elvtárs. — Augusztus 20-ra pedig mind a 80 katasztrális holdunkon szeretnénk befejezni a szőlő harmadik kapálását. Tavaly 46 forintot fizetlek munkaegységenként. ebben a termelőszövetkezetben. A jó munka, az okos szervezés eredményeként ebben az évben még többet szeretnének. Jövőre pedig az állattenyésztés fejlesztésével még virágzóbbá, gazdagabbá teszik a termelőszövetkezetet. Befejezték a cséplést, 150 mázsával több kenyérgabonái adnak az államnak A göncruszkal Szabadság Tsz párttitkára Dcmkó Imréné elvtárs á Tompái Bálint elvtárs tsz-clnök tegnap délelőtt táviratban közölte a me gyei pártbizottsággal, valamint a: Eszakmagyarország szerkesztőségével, hogy az abaú.jszántói járás bar elsőnek befejezték a kalaszosot cséplcsét. A tsz tagsága elhatározta, hogy i tervezettnél 160 mázsával több kenyérgabonái ad ax
