Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-31 / 205. szám

Csütörtök, 1961. augusztus SÍ. BSZAlCWAOYAItORSZAQ s Bízzunk a bányászifjúságban Hétköznap Telkibánván Lesz-e valami eredménye ennek az egész dolognak? — hangzott a kérdés, amikor a második negyedév küszöbén a Borsodi Szénbányászati Tröszt, a szakszervezeti bizottság és a megyei KISZ-bizottság kezdemé­nyezésére versenyt hirdettek a bá­nyászfiatalok között. Sajnos, voltak műszaki vezetők, akik úgy vélték; nem szükséges olyan versenyre ser­kenteni a bányászifjakat, amelyek­ben az elsőbbség odaítélésénél a ter­melésen kívül egyéb „mellékes” kö­rülmények is dominálnak. Ilyennek tekintették például a szervezeti élet néhány kérdését és az alapszerve­zeti munka több fontos mozzanatát. És mielőtt tovább mennék, mint ál­talánosat, hadd jelentsem ki arról a tanácskozásról, amelyik Sajószentpé- teren értékelte e verseny első sza­kaszát: az alapszervezetek helyesen értelmezték a közös versenyfelhívást, és a legtöbb helyen annak szellemé­ben küzdöttek az első helyekért. verseny szervezésénél és értékelésé­nél. Arról nem is beszélve, hogy az értékelésre több meghívott üzemve­zető el se jött. Pedig, ha valaminek, hát az ifjú­ság, a holnap most növekvő társadal­ma kezdeményezésének igen nagy jelentősége van. De eredményre csak akkor számíthatunk, ha ezeknek a fiataloknak lendülete, kezdeményező készsége párosul az idősebbek és ve­zetők megértésével, segítségével. Ahol ez így van, ahol bíznak a bá­nyászifjúságban, ott eredményes a munka. Erről beszélt Bialis József elvtárs is, a KISZ Borsod megyei Bizottságának titkára. Sőt, ezen túl­menően, ő m;ír a perspektívát vázol­ta. Azt a nagyszerű jövőt, amely fi­ataljainkra vár. De ezért a szén hol­napért ma még sokat kell tenni tár­sadalmunk minden tagjának. És most néhány szót azokról, akik háromhavi munkájukkal, eredményes tevékenységükkel az élre törtek e nc­De mennyivel jobb lett volna, ha a beszámolóban, amelyet Németh Antal, a KISZ megyei bizottságának ifjúmunkás felelőse ismertetett, nem lettek volna olyan negatívumok, mint teszem azt; a Miskolci Bánya­üzem fiataljainak munkájáról nem érkezett be a jelentés. Hasonló eset történt a sajóvölgyi üzemnél is. Az­után néhány helyen rosszul értelmez­ték az értékelést, jóllehet azok he­lyes. egyértelmű elvégzésére megvolt a kiírás. Ezek talán adminisztrációs hibáknak tűnnek, de valójában olyan dolgok, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egy-egy alapszervezet ifjúságának negyedévi tevékenységé­ről nincs hű képe az értékelő bizott­ságnak. Erre igen jó példa a miskol­ciak esete. Köztudomású, hogy pél­dául a mártabányai kiszcsek egész jó eredményeket értek el. Mégsem esett róluk szó a verseny értékelésé­nél, sem elismerő, sem bíráló — mert nem küldték be a jelentést. Ennél az üzemnél egyébként mintegy 800 fiatal versenyezik a XI. Bányásznap tiszteletére is. Monos János elvtárs. a Borsodi Szénbányászati Tröszt igazgatója most az „eredményhirdetésnél” is el­marasztalta néhány üzemnél a mű­szaki és gazdasági vezetőket. Ez az­zal magyarázható elsősorban, hogy több bányánál nem kezelték jelentő­ségének megfelelően a versenykiírást. Ebből adódott, hogy nem is adtak a fiataloknak megfelelő segítséget a mos, céltudatos vetélkedésben. Első­nek a „bajnokokat”, a sajószentpé- teri Il-es akna kiszescit kell megdi­csérni. Ezek a fiatalok azon túl, hogy kimagasló termelési eredményeket értek el — Sikora István brigádja például 3 hónapon át 135 százalékra teljesítette tervét —, javították a minőséget és a baleseteket jóformán minimumra csökkentették. Ez a munkacsapat egyébként most kapta meg a szocialista címet és oklevelet. Alapszervezetükben élénk mozgal­mi élet van. Eredményes a KlSZ-épí- tés, résztvesznek a politikai oktatás­ban. A Fiatal Műszakiak Tanácsát igénybeveszik esetenként. A második helyre az Edelényi Bá­nyaüzem műhelyének a KlSZ-alap- szervezete került. Ök ugyan nem vágják a szenet az aknák sötétjében, de mindennapi munkájukkal sokat segítettek a földalatti dolgozóknak. Igyekeztek a gépjavításokat gyorsan és jól elvégezni, s az üzemzavarokat is minimális idő alatt felszámolták. Külön érdemük: közülük egyetlen fi­atalt sem ért baleset. A harmadik helyre ugyancsak sa- jószentpéteri fiatalok kerültek: a III- as akna KISZ-alapszervezcte. Ök a takarékossági mozgalomban és a tár­sadalmi munkavégzésben i3 kivá­lóan helytálltak. Ezenkívül az akna fiataljainak közel 90 százaléka neve­zett be az Ifjúság a szocializmusért mozgalomba. Talán azt a szépséghi­bát lehetne náluk megemlíteni, hogy nem dolgoznak munkaterv szerint. És most, hogy néhány mozaikkal igyekeztem ismertetni azt a verseny- kiírást, melyet hónapokkal ezelőtt közzétettek, s amelyről néliányan azt kérdezték, lesz-e eredménye — úgy érzem, tiszta képet látnak a „hitetlenkedők” is. Belátják: igenis szükséges volt a bányász alapszerve­zetek között versenyt hirdetni. Szük­séges volt céltudatosabbá, egészsége­sebbé — és nem utolsó sorban tartal­masabbá tenni az alapszervezetek tevékenységét. Szükség volt jobban számbavenni a holnap munkáske­zeit, — az ifjúságot. Paulovits Ágoston A Vidám Színpad vendégszereplóse elölt Igen nagy az érdeklődés a buda­pesti Vidám Színpad szeptember 3-i miskolci vendégszereplése iránt. A Népkerti Szabadtéri Színpad hatal­mas nézőtere előreláthatólag zsúfo­lásig tele lesz. Úgy látszik, hogy a nagyközönség örömmel várja a ka­baréműsort és felüdülést vár az esztrádműsorok után. A nagyarányú érdeklődést azonban más is indokol-^ ja. Erről beszélgettünk a minap az ^ előadást szervező Országos Rendező A Iroda megbízottjával: — Még nem volt arra példa, hogy ^ egy fővárosi színház teljes együttese^ Ieutazzök vidéki vendégjátékra, —A mondja —, most pedig a Vidám A Színpad teljes társulatával találkoz-A hat egy műsor keretén belül a mis-A kolci közönség. Mintegy negyvenöt^ művész szerepel a műsorban, amely-A nek a címe: „Már egyszer tetszett”. A Mint a cím is elárulja, a műsort a ^ Vidám Színpad elmúlt évadának leg- ^ sikeresebb darabjaiból válogatták ^ össze és ebből természetszerűleg adó- ^ dik, hogy abban az egész társulat-^ nak szerepelnie kell — Salamon Bé-^ iával, Kazal Lászlóval, Kabos Lász-^ lóval, Kibédy Ervinnel, Alfonzéval 0 és más ismert kabaréművészekkel az ^ élen. A műsornak Budapesten is igen ^ nagy volt a sikere az elmúlt évad ^ végén és a Vidám Színpad most is ^ ezzel a műsorral nyitott. A jó kaba- ^ réműsorökat szeretik az emberek és ^ egy-egy jó* kabarétréfát szívesen ^ néznek meg később újra, Miskolcon ^ pedig a legtöbb műsorszám az újsze- ^ rűség erejével hat, mivel a Vidám A Színpadnak viszonylag kevés száma A jutott el eddig a miskolci közönség-1 hez. ^ — Mi lesz, ha vasárnap nem lesz$ szabadtérre alkalmas idő? ^ — Az előadást a színházban^ tartjuk. Már a jegyeket is kombinál-^ va adjuk ki. Rossz idő esetén a nép-$ kerti előadás helyett kétszer mutat- $ Jík be a műsort a színházban, hogy 4 minden nézőnknek biztosíthassuk az 4 előadás megtekintését. * Festőnek is sokatmondó, kedves táj. A községet hegyek, erdőborítot­ta dombok koszorúzzák. Sekély kis patak furakodik át a falun. Vizében kacsák bukdácsolnak. A völgyben fekvő kis parasztházak udvarán a mindennapi élet apró ese­ményeit látni. Más lett ez a község, mint akárcsak egy évvel ezelőtt is. 247 család, másszóval az egész falu egyetlen termelőszövetkezetbe tömö­rült. A7. idő elhozta ide is a közösség gondolatát. A tsz felfrissítette a község vér­keringését. Változtatott a hétközna­Mórícz Zsictmonrl szobrot avatnak a szikszói iskolában Az idei tanévnyitáskor új dísszel gazdagodik a szikszói 8 tantermes általános iskola. A nevelőknek és a tanulóknak ezen a napon adják át a Művelődésügyi Minisztérium és a megyei tanács ajándékát: a nagy magyar regényíró, Móricz Zsigmond mellszobrát., Halmágyi István szob­rászművész alkotását másfél méter magas terméskő-alapon az iskola fő­bejárata mellett helyezték el. A szobrot vízzel telt medence és virá­gos park övezi. A medencébe külön­böző virágú vízinövényeket ültetnek. A szobor környékének csinosításánál lelentős társadalmi munkát végez­tek a szülök és az úttörők. A szobor­avatási ünnepséget szeptember 1-én tartják meg. ■ o ■ — 24 új ipari tanuló Hollóházán Hollóházán, a felszabadulást köve­tő években a háztartásokban hasz­nált kerámián kívül, faluvillamosí- táshoz szükséges szigetelő porcelá­nokat készítettek. 1956-ban azonban áttértek a porcelánból készült dísz­műáruk — vázák, bonbonierek, szob­rok és más figurák — gyártására. Ehhez a munkához az üzemnek jól felkészült szakemberekre volt szük­sége. Különösen porcelánfestőkben volt nagy hiány. A gyár öt évvel ez­előtt egyetlen ilyen szakmunkással sem rendelkezett. Ezért 1958-ban az üzemen belül tanulóképző iskolát nyitottak. Az iskolán — Koczor Sán­dor és Gozder Antal iparművészek irányításával — három év alatt húsz fiatal tanulta ki a porcelánfestő szakmát. Ezek a fiatalok az idén tettek vizsgát és mint segédek a gyárban dolgoznak. Kezük alól szebbnél szebb festett mintájú vá­zák, szobrok, hamutartók, teás- és mokkáskészletek kerülnek ki. Mun­kájukat ismerik már Afrikában, Ku­bában, az Egyesült Államokban és Európa más országaiban. A gyár ve­zetői a szakmunkás utánpótlás biz­tosítására az idén újabb 24 fiatalt Is­koláztatott be. Köztük 12 porcelán- festőt, 10 korongost és két gipszmin­ta készítőt. A fiatalok tanítását szep­temberben kezdik meg. pokon. Volt töprengés, bizonytalan­ság kezdetben? Volt! Az élet, az idő azonban már túljuttatta az embere­ket az első akadályokon. A töpren­gések is másfélék, a gondok is olya­nok, amelyek a gazdaembert jellem­zik. A falu határában megbontották a természet évmilliós nyugalmát, hosszú, nagy épületek emelkednek ki a földből. A falu kicsiny istállói­ból ide hozzák majd a növendék­üszőket, sertéseket, Az éDületek kö­rül magasra púpozott szalma-, ta­karmánykazlak fürdenek a napfény­ben. A szapora mozgás, az építők serénykedése, az alakuló, formálódó, fejlődő gazdaságot példázza. A nö­vendékistállót csak ötven férőhelyes­re tervezték, aztán annyi követ hordtak egybe a tsz-tagok, hogy 80 növendékre is jut hely. Menyhért László állattenyésztési brigádvezető örül talán ennek a legjobban. Egyé­ni gazda korában is szívesen fog­lalkozott állattenyésztéssel. Három­négy tinóra rendszeresen kötött szer­ződést. Ezért választották brigád­vezetőnek is. S hogy igen otthon le­het a szakmájában, az az első per­cekben is kiderül, amint beszélgetni kezdünk vele. Azzal kezdi: — 1170 hold szántónk van, 58 pár lovunk. Sok. Rengeteg takarmányt felesznek. Szívesebben adnánk a nö­vendékeknek. a marháknak. Vágóba nagyon nagy kár elpocsékolni. Van­nak köztük jó igavonók. Nem tudna vagy tíz darabot elkommendálni? — Ezt nem ígérhetem meg — adom tudtára —, de ha valaki elolvassa a cikket, akkor talán ... A fehér hússertéseket — amelyek a tenyészet alapját képezik — szíve­sen mutatja azoknak, akik „ideté­vednek” a majorba. Decemberben már átadják az első csoportot, egyen­ként 100—120 kilogrammal. Egy-egy sertés naponta egy kilogramm árpa-, s ugyanannyi borsódarát fogyaszt el, s annyi zöld lucernát, amennyit csak tudnak. Ez az abrakolás bevált és biztosítja a megfe­lelő súlygyarapo­dást arra az időre, amit hizlalásra megállapítottak. A hizlalás, a jószág­nevelés lesz itt a legjelentősebb üzemág. A föld nem fizet minde­nütt jól, s így ele­ve a belterjesség kínálkozik. Még két esztendő és Telkibányán sokat fejlődik a termelő­szövetkezet. Sok dolgos hétköznap, az emberek szor­galma meghozza majd a magáét S hogy addig is mi minden törté­nik, arról legtöb­bet Bállá Bélától, az elnöktől tudunk meg. A távolabbi dombhátak sová­nyan fizetnek ka­lászosokból, kapá­sokból, de gyü­mölcstermelésre, arra igazán jó. Barackosnak ke­resve sem lehetne jobb helyet talál­ni. S ha gyümöl­csöst alakítanak ki, az többet hoz a jószágtartás mel­lett mindennél. A táblák is kialakul­nak, s így aztán nem kényszerít semmi arra, hogy rosszabb talajokat is igénybe kell­jen venni, mindenféle terményhez. Minden ott terem majd, ahol a leg­megfelelőbb a környezete, a talajerő. Legelőt a réthátak bokros részein le­het kiválót találni. S aztán így le­hetne tovább sorolni mindazt, amely ha nem is új, de lehetőségeiben újat és máéat kínál, mint ami eddig volt Sok tervet, elképzelést melenget­nek most Telkibányán. Egyrészük máris megvalósulóban van. Eddig is szorgalom, eredményes gazdálkodás jellemezte a falu földműveseit, gaz­dálkodóit, de most a tsz-el új távla­tok nyílnak. (garami) Menyhért László állattenyésztési brigádve- zető szakszerű irányítása mellett szépen fej­lődik az állatállomány SOROZÁSOM hez azonban béke kell! S a békét se­gítsék maguk is védelmezni, kedves sorköteles fiatalok!... Puskás Gusztávné, a járási nőta­nács elnöke, ez a rendkívül közvet­len és igen jó előadásmóddal rendel­kező munkásasszony beszél a fiata­lokhoz. Végignézek a sorokon. Feltű­nően jólöltözött, többnyire ünneplő­ruhás fiatalemberek. Előttük a kis­asztalon képeslapok, újságok — azt is olvasgathatnák —, de egyik sem forgatja most ezeket. Hátradőlnek a kényelmes, párnázott székeken, fote­lokban —, s figyelnek. Beszélgetés a parkban — utána: mozi Amikor felmelegszik az Idő, a parkban folytatják az előadásokat Sok érdekes dolog kerül ilyenkor szóba. Az előadók — a Kiegészítő Parancsnokság tisztjei, a nőtanács, a KISZ-bizottság, a járási tanács dol­gozói — különféle kérdésekről, prob­lémákról beszélnek, magyaráznak a fiúknak. S ami a legérdekesebb: nem hivataloshangú, vontatott elő­adások ezek. Sőt! Mindenki közbe­szólhat. elmondhatja véleményét, ta­nácsot kérhet az elvtársaktól, mind politikai kérdésekben, mind a ma­gánéletével kapcsolatos problémái­ban. Érdekes megjegyezni, hogy ezek a többnyire bányákban és termelő- szövetkezetekben dolgozó fiatalok mennyire érdeklődnek a legfontosabb nemzetközi kérdések iránt. Amikor Kovács Zsigmond százados például a berlini kérdésről beszél, a fiúk egy­más után teszik fel a kérdéseket. Az előadások befejezése után film­vetítés következik. Addig azonban még sok mindenről elbeszélgetnek. Mi is az a zupa?... — Maguk talán már nem is tud­ják, hogy mi is az a zupa?... — Görcsös Miklós alezredes elvtárs mondta ezt a fiúknak. S bizony sen­ki sem mondta: de én tudom, majd én megmagyarázom. Ezek a fiatalok nem is hallottak már a zavaros, tápértók nélküli, híg kotyvalékról, amelyet levesként mértek ki a ka­tonacsajkákba valaha, — s amelyet a katonák gúnyosan csak zupának neveztek. Ilyen katonaételt nem is­mernek a rudabányai, jósvafői bevo- nulók. Pedig ugyancsak kikérdezték már az idősebb — katonai szolgála­tot teljesítő — rokonaikat, barátai­kat, munkatársaikat, a laktanyák életéről, s többek között az ellátás­ról is. De zupa — ezt a szót senki 6em említette. Ismeretlen fogalom már... Katonai szolgálatra alkalmas Telnek-múlnak az órák. Változatos a program: beszélgetések, viták, élénk biliárdcsaták a szünetekben, mozi, egy kis időzés az „Akikre büszkék vagyunk” tablónál (az ede­lényi járásból tavaly bevonult kivá­ló határőrök képeinél) — közben az orvosi és" a szociális bizottság vizs­gálata. Az utóbbiakra szinte észre­vétlenül, az előadásokról szólítanak ki egy-egy fiatalt. A szociális bizott­ság tagjai elbeszélgetnek minden fiú­val gondjairól, problémáiról. Az or­vosi vizsgálaton pedig csak teljesen egészséges embérről jelentik ki: „ka­tonai szolgálatra alkalmas”. A szocialista törvények szerint a családfenntartók, az egyetemeken, fő­iskolákon tanulók a katonai szolgálat megkezdésére halasztást, az egész­ségileg nem megfelelők pedig fel­mentést kaphatnak... Ezen a napon, a sorozás napján, a fiatalok már a Magyar Néphadsereg néhány szabályával is megismerked­nek. S mire eljön a nap záróprog­ramja, — amikor az edelényi KISZ- fiatalok kis emlékkokárdát helyez­nek a katonai szolgálatra alkalmas fiatalok kabáthajtókájára — akkorá­ra már a fiúk olyan fegyelmezett, zárt rendben állnak, mint jóval ké­sőbb majd a néphadsereg alakulatai­nál. És emelt fővel hallgatják: „A haza védelme — szent kötelesség”... • Nem emlékszem már, mely évek­ről beszélt egyszer öreg szomszéd­bácsink, de tudom, hogy mint ka­maszodó gyerekek, szájtátva hallgat­tuk. Pántlikás kocsikat, kesergő le­gényeket, csattanó parancsszavakat, durva pofonokat és lerészegített ka­tonákat emlegetett. így aztán nem is csoda, hogy valamennyiünk képzele­tében sokáig titokzatos, sőt félelme­tes dologként élt a sorolás. Nem emlékszem, mely évekről be­szélt, de nagyon régi időket emleget­hetett. Hiszen egészen mesének tű­nik, amiket ő mondott. Mesének, amelyből már semmi sem igaz. Ezek a jósvafői és rudabányai fiúk, Vin- cze János, Varga István, Csemer Je­nő. Berecz Miklós meg a többiek már biztosan megmosolyognák... Csak az alezredes elvtárs bólogat el­gondolkozva: — Bizony, úgy volt... üthették is a közkatonákat!... — és furcsa dol­gokat mesél a sorozásról. — Érdekes, — tűnődtem —, pedig 6 nem is oly régi, csak közvetlenül ■ felszabadulás előtti sorozásról be­szél ... Ruttkay Anas Szépen gondozott park — pázsitok, rózsáit, terebélyes, dúslombú fák — középen egy ház, hangulatos termek­kel. így látja első pillantásra az ide­gen Edelényben a bányászok klubját ás környékét. Szabad idejükben ide járnak szórakozni — biliárdozni, te­levíziót nézni, táncolni — a környék bányászai, de a tsz-dolgozók és a gyári munkások is. Az elmúlt héten azonban más esemény miatt díszít- gették a járási székhely KlSZ-fiatal- jai a helyiségeket és az idevezető utat. „Szeretettel köszöntjük a bevonu­ló fiatalokat!” — olvastuk a hatal­mas táblán, a fellobogózott kapunál. Csütörtökön, 24-én kezdődött itt a sorozás. Az első napon 35 fiú, Jósva- fő és Rudabánya sorköteles fiataljai érkeztek ide a járási Honvéd Kiegé­szítő Parancsnokság idézésére. Mi is történik egy ilyen sorozáson? Erre a kérdésre kerestünk választ, amikor végignéztük a sorozás egy napját Edelényben. Ünnepi? ruhákban — fotelokban — ... Hiányzó nincs! — jelentette többek között Zámborszky István százados, Mitnyán Pál alezredesnek, aki a Megyei Kiegészítő Parancsnok­ságtól látogatott ide. Az előszobában meglepő csend, » a termekben is, ahová belépünk. Pedig mindenütt fiatalembereket lá- •unk — eleventekintetű, egészséges 'iúkat. És ez a csend nem zavart, ragy feszélyezett, nem szigorú, nem megdöbbent, — hanem nyugalomról, figyelemről tanúskodó csend. Csak ?gy ember beszél. — ... A város és a falu közötti különbség eltűnik. A legeldugottabb fészek is kulturált lakóhely lesz... Létrejön az osztálynélküli társada­lom. S ekkor megszabadul az ember a pusztító háborútól. Ehhez a min­den népet egyaránt érdeklő kérdés-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom