Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-20 / 196. szám
Tasárnap, 1961. augusztus 20 eszakmagyarorszao 5 Hárman az élen • • • A csengett és a tiszalöki járások meghirdette versenyben Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből tizenegy járás vesz részt. Mint már hírül adtuk, az encsi járás termelőszövetkezetei jelentették elsőnek a cséplés befejezését, továbbá azt, hogy végeztek a tervezett tarlóterület leforgatásával. A legészakibb járásban, az ózdiban is gyors ütemben folyt a. cséplés az elmúlt héten, ha mégis marad még csépelni való augusztus 20. utánra, az csak jelentéktelen mennyiségű zab lehet — mondották a járási tanácson, bár az utóbbi napokban beállt esős idő némileg akadályozta a munkákat. A nyári talajmunkák tekintetében azonban nagy lemaradás tapasztalható az ózdi járásban. Az Ózdi Gépállomás dolgozói a hordással, illetve a csépléssel voltak elfoglalva, kevés az ember a gépállomáson, így a lánctalpas traktorok kihasználatlanul álltak a gépállomás udvarán. A cséplés befejezésével lényegesen meggyorsul a talajmunkák üteme. Az elsőnek végzett encsi járás után felzárkózott a mezőkövesdi és a mezőcsáti járás is, befejezték a csépiéit. A járásaink közötti versenyt első ízben augusztus 20. után értékelik, majd augusztus utolsó napjával bezárólag bírálják el, hogy melyik járást illeti az elsőség. A cséplésben, a talajmunkákban és a gabonaeladásban kivált járást jutalomban részesítik. A mezei kövesd i járásban Augusztus 12-re a járás val a menynyi községében befejezték a cséplést, sót már tizedikén — három kivételével — valamennyi községben végeztek a munkával. Igen elismerésre méltó az is, hogy a járás termelőszövetkezetei becsületesen eleget tesznek az állammal szemben vállalt gabonaeladási kötelezettségeiknek. A bükkábrányiak 10 vagon gabona eladására szerződtek, pótlólag újabb 12 vagon gabonát adnak el az államnak. A szentislváni VII. Pártkongresszus Tsz 40 vagon minőségi vetőmagot, a mezőkövesdi Búzakalász pedig a vállalt 10 hetyett 20 vagon gabonát ad el az államnak. Eredményesen dolgoznak a gépállomások, a termelőszövetkezetek erőgépei is a nyári talaj munkálatoknál. Eddig, a learatott területek mintegy 60 százalékán végezték el a tarló-, a vető-, illetve a nyári mélyszántást. Ez mintegy 19—20 ezer holdnak felel meg. Fontos munkához kezdtek a közelmúltban a szentistváni termelőszövetkezetben. A szomszédos állami gazdaság szakembereinek és mások segítségével elkészítik a termelőszövetkezet öt évre szóló termelési-beruházási fejlesztési tervét. Előzetes számítások szerint a tervidőszak megvalósulása után jelentős tehén-, illetve nagyobb baromfiállománnyal rendelkezik majd a 7000 holdas tsz. A másik nagy mezőgazdasági járásban a mezőcsátiban is befejezték augusztus 18-án a cséplést. A járási tanács tájékoztatása szerint a termelőszövetkezetek várhatóan túlteljesítik gabonaértékesítési kötelezettségüket Eddig mintegy 17 000 holdon végezték el a nyári talajmunkálatokat, a hónap végéig pedig 5000 holdon fejezik be a tarló- és a mélyszántást. Ezen a napon a járás számos községében rendeznek színpompás augusztus 20-i ünnepségeket. A járási székhelyeken, Mezőcsáton, a szovjet hősi emlékmű előtt nagygyűlést tartanak. Boldogan ünnepelnek a ti- szabábolnaiak is, mert ma délelőtt 11 órakor adják át a több mint 2 millió forint költséggel létesített 600 személyt befogadó művelődési otthont. Tizedszer lett élüzem az ÉMÁSZ Hármas ünnepséget tartottak pénteken az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat dolgozói. Ünnepelték az alkotmány születésének évfordulóját, most tartották — tizedszer — élüzemavatójukat, egyben ünnepelték a vállalat fennállásának 10. évfordulóját is. A vállalat központjában megtartott ünnepségen megjelent Papp Károly elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, Józsa László elvtárs, a városi pártbizottság titkára, Marosvári István elvtárs, a Vas- és FémVáilalásukat teljesítették Kétszer mesélte el ezt a kis történetet. Az üzemlátogatás után, a gyár és a város vezetői előtt, majd a „Mező Imre” önkéntes ifjúsági építőtáborban, az egyetemista fiatalok körében. — Negyvenhárom évvel ezelőtt találkoztam először magyar emberrel. 1918-ban, a Dnyeper közelében. Szikár, csontosarcú. nagy pörgebajuszú férfi volt. Közepes termetű. Széles, barna szemöldöke alól, a szeméből szinte szikrázott a gyűlölet és a harci elszántság. A háború miatt, amely elszakította családjától, amely miatt otthon — ő mondta ezt nekem — ki tudja éhen haltak-e már a hozzátartozói. .. A háború miatt, amely fogságba juttatta és aminek az okát ő nem igen értette tizennégyben. De azt már megértette, — mint fogoly, — ami nálunk 1917-ben történt. Ezért állt be a Vörös Kommunárok ezredébe, amelyben egy teljes magyar zászlóalj harcolt a szovjethatalomért. Itt ismerkedtem meg vel,e, a mai Dnyeprogresznél, harc közben... Én tudtam, hogy „elszámolni valónk” nem volt nekünk tizennégyben sem. A magyar és az orosz munkásnak, meg a parasztnak is egyforma sorsa volt. Közös sors, -— közös ellenség. .. Tizennyolcban már ő is tudta, messze ettől a szép kis országtól. Azt mondta: gyere el egyszer, nézd meg, hogy milyen szegények vagyunk. Nézd meg, hogy a mi életünk tulajdonképpen nem is élet. Vergődés. .. Gyere el elvtárs, ha vége lesz a harcnak... Akkor én azt mondtam: örülök, ha itthon élve maradok. Wrangel és Djenyikin fehérgárdistái ellen verekedtünk életre-halálra... Beszélgetésünk félbeszakadt, mert támadásba mentünk. Mi, az oroszok és ők, a magyar internacionalisták — a közös ellenség ellen. Szívásnál szétvertük a fehérgárdistákat és négy éves kegyetlen háborúban visszavertük 14 imperialista állam intervencióját. Az én bajuszos magyarom, akit akkor, a beszélgetéskor úgy a szívembe zártam, sajnos a harc közben eltűnt. Elesett. — a mi szabadságunkért. .. De számomra 1945-ig ez az ember jelentette Magyarországot. Szikár, csontos arcával, szúrós szemével, gyűlöletével és harci elszántságával. 1941-ben is, amikor Hitlerék, meg Horthyék ránktörtek. d000000cxx)00000000000000000000000000cxx)000000000000 DOOOOOOOC)OOCOOOOOOOOOOOOOOOOOt_ fis most itt vagyok. Negyvenhárom név után, az én pörge bajuszos ma* r r» Ő gyár bácsikám fiainak, unokáinak ,szép, szabad hazájában. És ha meg- | kérdezik, hogy érzem itt magam, vá- | laszolhatok: otthon, testvéreim, barátaim között, akik már nem halnak [éhen. akik vegyikombinátot, szén- i osztályozót, hőerőművet, új várost és {műanyaggyárat építenek, iés akikkel »együtt munkálkodunk, hogy felépüljön a szocializmus, a kommunizmus, i— és soha-soha többé ne legyen há- ’ ború.-A Vaskohászati Kemcnceépítö Vállalat ózdi föépítésvezetőségének dolgozói kapták a feladatot, hogy építsék át a martinacélmű Vllí-as számú kemencéjét. Az átépítésre szánt határidő hét nap volt. A Vaskohászati Kemenceépitő Vállalat fizikai és műszaki dolgozói közös értekezletet hívtak össze, amelyen elhatározták, hogy augusztus 20., alkotmányunk Születésének évfordulója tiszteletére, a kemence átépítésének határidejét egy nappal lerövidítik. A főépítés vezet őség műszaki dolgozói -a vállalás teljesítésének biztosítására kidolgozták a kemence átépítésének ütemtervét, pontról, pontra meghatározva az egyes munkafázisok befejezésének idejét. A fizikai és műszaki dolgozók lelkes összefogása meghozta az eredményt. Vállalásukat nemcsak teljesítették, hanem jelentős mértékben túl is szárnyalták. A vállalt, egy nappal lerövidített átadási határidő augusztus 17-én délelőtt 10 óra lett volna. A Vaskohászati Kemenceépitő Vállalat dolgozói ezzel szemben már 16-án reggel 5 órakor, tehát az egy napos előnyön túl, további 5 órával korábban adták át rendeltetésének a VlII-as számú marünkcmencét. Vállalásuk teljesítésével, sőt túlteljesítésével lehetővé tették, hogy az ózdi martinászok terven felül több, mint 300 tonna acélt adjanak népgazdaságunknak. Megyei szón tóverseny • Az ózdi járás kivételével valamennyi járásban megtartották a szántó- versenyeket. A járási szántóversenyek első három helyezettje most a megyei döntőben méri össze tudását, összesen harminc traktoros vonul fel augusztus 20-án a szírmabesenyői Béke Termelőszövetkezet kiszemelt területére, hogy versenyezzen a megye legjobb traktorosa címért. A versenyben kivált traktorosokat értékes tárgyjutalomban részesítik. Ezen a versenyen ítélik oda először a megye legjobb ifjú traktorosa címet is— a verseny első hat helyezettje között levő, harminc éven aluli fiatal traktorost tüntetik ki ezzel a címmel, továbbá a megyei KlSZ-bizotfcság vándorzászlajával. ipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetősége képviseletében, dr. Papp László elvtárs, a Nehézipari Minisztérium villamosenergiaipari igazgatóságának vezetője. Kedves külföldi vendégek is részt vettek az ünnepségen: Josef Chorvat elvtárs, a Keletszlovákiai Áramszolgáltató Vállalat igazgatója és Jan Margittá tervosztályvezető. Szilvási Lajos elvtárs, a vállalat igazgatója ünnepi beszédében méltatta az alkotmány jelentőségét, beszélt a vállalat 10 éves fennállása alatt elért eredményekről. Elmondotta, hogy a vállalat ma kilencszer annyi villamosenergiát szolgáltat, mint egy évtizeddel ezelőtt, hálózatainak hossza megkétszereződött, 245 községbe vitték el a kultúrát jelentő fényt Marosvári István elvtárs, a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete elnökségének nevében köszöntötte a vállalat dolgozóit és átnyújtotta az élüzemzászlót és az oklevelet. Papp Károly elvtárs, a megyei párt- bizottság titkára a Borsod, valamint a Heves és Nógrád megyei pártbizottság nevében üdvözölte az ÉMÁSZ dolgozóit Elismerését fejezte ki, hogy a vállalat éves villamosítási tervét augusztus 20-ra teljesítette, sőt túlteljesítette: 33 községet villamosított ebben az évben. Josef Chorvat a csehszlovák dolgozók nevében köszöntötte az élüzem dolgozóit, és a barátság jelképeként díszes kivitelű vörös zászlóval ajándékozta meg a vállalatot. Chorvat elvtárs ezután csehszlovák élmunkás- jelvénnyel tüntette ki a két üzem közötti gazdasági problémák megoldásában jó munkát végzett Papp Károly, Szilvási Lajos, Válóczi Ernő, Bodnár László és Kelemen Zoltán elvtársakat. A hajúszos magyar, az autogram — meg a 40 térkép . . . eves Ezt a néhány kis históriát elsősorban Q kazincbarcikaiak figyelmébe ajánlom. Őnekik szántam, mert ők hiteles tanúi e történeteknek. A BVK-ban és az ifjúsági építőtáborban történt alig egy héttel ezelőtt. A barcikaiak közül jónéhányan tudják, hogy a címben említett fogalmak is csak látszólag összefüggéstelenek. A valóságban egy parlamenti delegáció, pontosabban egyetlen ember személyéhez fűződnek, — egy kommunista államférfi személyéhez. A neve: N. N. Organov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnökhelyettese, a minap nálunk járt szovjet parlamenti küldöttség vezetője. O TÖRTÉNETEK A KENYÉRRŐL 'mm Édesapám, aggyon kenyeret! — A kenyérke már alszik, kisfiam. — Nem alszik. — Hallgasd csak! Még horkol is álmában. A kisfiú erősen fülel, még a lélegzetét is visszafojtja, hogy hallja, miként fújja a kenyérke a kását ott az asztalfiókban, amit csak édesanyának, vagy édesapának szabad kinyitnia. Valóban, álombacsitító horkolás hallatszik. De nagyon ismerős ez a kásafúvás, édesanya is így szokta húzogatni a lóbőrt, és nem is az asztalfiók felől jön a hang, hanem a sarokból, ahol édesanya és édesapa pihenteti megfáradt izmait. A kisfiú átlát a szitán, nem lehet öt már ilyen könnyen félrevezetni. Belecsengeli nevetésének ezüstcsenge- tyüit a szoba éjszakai csöndjébe. — Édesanyám horkol! — ujjongja a felismerés örömében. — A kenyérke nem is tud horkolni. Nesze neked! Erre aztán már mivel válaszolhatna egy édesapa, aki nagyon szereti a beosztást, mert ráviszi a szükség, de hát a fiacskáját még jobban szereti. Már szedelőzködik, ígéretesen zörgölődik alatta a gabonaszalma, már nyúlna a gyufa után, amit odakészít minden este a komód szélére, de... — Nyughass már, mert megraklak! Telhetetlen kölyke, most volt a vacsora, örökké csak tömné magát. A kisfiú megszeppenve bújik testvérkéjéhez, aki már letudta erre a napra a kenyérproblémát, s mélyen alszik. Édesapával nem lehet kukoricázni, könnyen eljár a keze. Szipogva elalszik, s álmában olyan, de olyan nagy darab kenyeret ad neki az édesanyja, amilyen csak édesapa szelhet magának. Két férfi beszélget — Mondd, mit értesz te kenyérprobléma alatt? — Hogy nem termeltünk elegendő búzát, rozsot, beho-j zatalra szorulunk. — Nem furcsa? — Mi? — Hogy behozatalra szorul az a Magyarország, amelyik 1928-ban annyi búzát dobott világpiacra, hogy.. ,| — Ne is folytasd, tudom, hova akarsz kilyukadni.< Lám, lám — mondod te — azok a lekutyázott kapitális-] Iák, földesurak, mégiscsak értettek valamicskét a tér-, meléshez, annyi gabonát termeltek, hogy még a világ-1 piacra is jutott belőle. De feltennék én neked egy folá-j lós kérdést. Hallottál te is arról, hogy amikor a világpiacon kicsi volt a búza iránti kereslet, a gabonakereskedők — hogy egyszinten tartsák a búza árát —I elégették, vízbeöntötték a drága kenyérnek valót vagy{ disznót és marhát hizlaltak vele. Mondd, miért öntötték' le a hízók elé lökött kenyérgabonát valami utálatos< nemtudommivel. Gondolod, hogy így szívesebben fo-J gyasztották a hízóállatok? — Nem hinném. — Hát akkor? i — Mit tudom én! — Szabad a vásár? — Ne hüjéskedj, mondd meg végre. — Azért, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlanná\ tegyék — így nem lopkodhatta el a hízók elől a zsellér,i hogy a kölykeinek adja. — No, ezt én is kitalálhattam volna. — Nekem nem kellett kitalálni — válaszolta az idő-1 sebb szomorkásán, — Én már, sajnos, akkor is tudtam.', G. M. © Organov elvtárs Gagarint ábrázoló színes levelezőlapokat vett elő, s mar írta is keresetlen szavakkal az emléksorokat; Lizának, Prókai Erzsikének ezt jegyezte az emlékül adott képeslapra: „A legjobbakat kívánom, boldogságot és jólétet — Organov.” Egy másik lánykának: „Az ember boldogságra születik, mint a madár a repülésre. — Sok-sok boldogságot kíván — Organov.” Egy harmadik lapra egy orosz közmondás került: „A becsületet és a barátságot sohasem szabad útközben eldobni. — Organov.” És Zabari Irmának: „Nagy tiszta szerelmet, boldogságot, s jólétet, — légy hű mindig népedhez. — Organov.” Organov elvtárs bizonyára mindenkinek talált volna egy-két meleg szót, írt volna emlékül szívből, őszintén, mindenkinek aki autogramot kért tőle. De a megye vezetői „kegyetlenek” voltak hozzá, a program zsúfolt volt, és a többieknek egy-egy forró kézszorításnál, s egy- egy Gagarin-jelvénynél már nem jutott több... © i A" „Mező Imre” önkéntes ifjúsági [építőtáborban már véget ért a rög- jtönzött gyűlés, melyet a szovjet parlamenti küldöttség tiszteletére szer- iveztek. A fiatalok napv figyelemmel [hallgatták meg D. A. Polikarpov elv- i társnak, az 4SZKP Központi Bizottsága osztályvezetőjének előadását. iDe nem is erről akarok beszélni. Ariról. ami az előadás után történt. A fiatalok egy csoportja — körülikapta Organov elvtársat. Lányok. Asszonyok is körésereglettek. A szénosztályozótól jöttek át, amikor i hírül vették a kedves vendégek érkezését. S a beszélgetés fonala gombo- [lyodott, úgy önmagától. Sokminden- [ről szó esett, míg végül is a lányok ‘autogramot kértek. Hiába, a kedves vendéget marasztalják. Oi'ganov elvtárs alig köszönt el az „autogramvadász” lányoktól, két perc múlva a fiúk vették körül. Egyetemisták, az építőtábor lakói, a vendéglátók. Nagyon rövid idő alatt közel került a fiúk szívéhez a magas beosztású szovjet államférfi. Hogy miért? — Azt nehéz lenne kitalálni. Egyszerűségéért?! — Lehet. Közvetlenségéért? — Lehet. Vagy éppenséggel a baráti beszélgetések fesztelen légkörében is — túlzás nélkül mondom — bölcs tanácsaiért? — Lehet. És nem is fontos. Tény, hogy nagyon közel került a fiúk szivéhez, akik kérdésekkel ostromolták őt. 0 pedig válaszolt szépen, sorban mindegyikre. i Számomra a nemzetközi helyzet alakulásának, — a szocialista világ- rendszer növekvő erejének, — legyőzhetetlenségének példázása volt a legtanulságosabb. A történelem té- nyeiből sokat lehet tanúink — Ha valaki ma kézbevesz egy negyven éves térképet, — kezdte, — azon csupán egy kis piros zászlócska jelzi még az új világot, a kommunizmust. Pétervárott... Ma számolja meg bárki: a mi tizenhat, köztársaságunk uniója, az európai és az ázsiai népi demokráciák, a gyarmati országok felszabadult népei, — több mint egymilliárd ember tartja magasra ezt a zászlót. A piros zászlócskát ott láthatjuk Berlin, Prága, Budapest Peking és sok-sok más főváros neve mellett. Nyugaton persze fegyverekkel hadonásznak és össze-vissza halandzsáinak. Mindenki tudja, hogy negyven évvel ezelőtt 14 imperialista állam intervencióját vertük szét. 1945- ben Berlinben csaptunk a fasiszta ordasok közé. — Érthető, hogy most, amikor nyilvánosságra hoztuk a kommunizmus megvalósításának programját, — odaát idegesek és nyugtalanok. De mi tudjuk, hogy a programból holnap — tíz, húsz év múlva, — valóság lesz. Ha tetszik odaát, ha nem, túlszárnyaljuk a legfejlettebb kapitalista országokat is. Ezért a ha- landzsálóknak egy orosz közmondással válaszolhatunk: Őrölj, örülj molnár — ez a hét a tiéd.. .s És ki felejti el a táborban, a bá~ csúzkodás perceit, szavait? — Ti, fiúk nagyon jól csináltátok, hogy ide jöttetek. Ha én ma lennék fiatal és itt élnék, ebben a szép kis országban, én is ide jöttem volna. Építeni, mert számunkra most az alkotó munka a legfontosabb. Ezzel teremtjük meg az anyagi javak bőségét, a szocializmus, a kommunizmus anyagi, — technikai bázisát Ezzel gyűrjük magunk alá örökre a gyűlöletes kapitalista rendszert. Jól csináltátok fiúk, hogy ide jöttetek alkotni, építeni, és mindenki jól csinálja. aki a maga helyén, a maga posztján tudatos építője és védelmezője a mi születő, erősödő új világunknak. .. Sajnos csak másfél napig volt alkalmam együtt lenni az Organov elvtárs által vezetett szovjet parlamenti küldöttséggel. De ez a másfél nap is kialakította bennem a véleményt: nagyszerű emberek, igaz barátok ők. Egy államférfi, akinek szívéből a magánbeszélgetések során is annyi melegség, humanizmus árad. — az mint államférfi is hasonlóképpen érez, gondolkodik és munkálkodik az emberiség javára. Csépányi Lajos
