Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-20 / 196. szám
6 ESZAKMAC.YAROnSZAO Vasárnap, 1961. augusztus 8# másszor véres, kegyetlen háborúval. S a törvény később csavaros lett, kiismerhetetlen szürke és álszent hatalmában hátborzongató. Mert teli pénzcszsákok, négylovas hinták, cicomás dámák cs kövérre hízott, gazdag urak szolgája volt a törvény. Szolga volt, de a szegények zsarnok, kegyetlen ura. Most pedig nem úr a mi törvényünk senki fölött. Egyszerű közlője csupán, záloga és biztosítéka csupán mindannak, amit Ady szavaival így mondhatunk el: „Ez az ország a mi országunk, Itt most már a mi kezünk épít...” .., , — négy kislány — árván maradt Négy testvér mdr -néhány éves korában. Szétszóródtak — nevelő szülőkhöz kerültek. Alig cseperedtek fel, jött a háború — mint egy hatalmas szörnyeteg — és belegázolt egyébként is szétzilált életükbe... Mi történt velük? Mi lett belőlük? Szeretném vázlatosan bemutatni az egyiket. Nem a legkisebbet — hiszen nem mesehőst választok ki — hanem csupán egyiket a középsők közül. Magdának hívják. Szín Magda. Szín. Szép vezetéknév. Illik az egyszerű tiszakürti szegénycsaládhoz, amelyben született. Magdát Kecskeméten találta a háború. Nevelő rokonoknál lakott, mint testvérei az ország más tájain. S a háború, ez a gonoszságszülte gyilkos óriás széttiporta ennek a családnak is az otthonát... Mire az 1945 évet írták, Magda számára már nem tudtak kenyeret adni a rokonok. S az ekkor alig 15 éves kislány elindult, hogy munkát, megélhetést szerezzen magának. Kifutólány lett, aztán varrótanuló Budapesten. Dolgozott — szűkölködött — küzdött s közben álmodozott. Ennyiből állt az élete. De Szín Magda álmodozása különbözött sok hasonló korú kislányétól, ö nem szép ruhákra, bálokra és „mesebeli hercegekre" vágyott, hanem — könyvekre, füzetekre, ceruzákra, tolira és majd egyszer... óh, de az már a boldogság netovábbja lenne!... egy hófehér köpenyre, amelynek viselőjét sok szomorú ember veszi körül, s aki mosolyt varázsol a meggyötört arcokra... Iskola? Egyelőre dolgoznia kellett. De aki akar, az előtt meghajolnak az akadályok. Szín Magda tanulni akart. S tanult. Még nem gimnáziumban, hanem otthon, szabad idejében, „magánszorgalomból." Vágyakozva a jobbra, a szebbre, a többre... A gimnázium utolsó két évét már „hivatalosan", nem magántanulóként végezte. Az 1948—1950-es évek voltak ezek. Már korábban sokat beszéltek új jogokról, kötelességekről az emberek és nagyszerű új dolgok történtek az iskolákban is. Szín Magda kollégiumba fcérült, csupa hasonló sorsú gyerek közé, akikkel. együtt tanult és együtt ábrándozott valami csodaszép holnapról, amelyben mindnyájan teremthetnek Valami gyönyörűt... j oao _________szokatlan, új témáról tár1 949 szeptembereben gyaltak a d\ákok; tön,é_ nyékről, paragrafusokról, társadalmi rendről, állam- igazgatásról, jogokról és köt légekről. S egyre többet emlegettek egy szót: Alkotmány. Az órákon augusztus 20-ról beszéltek. — Olvassátok!... — brosúrákat és újságokat mutogattak a szünetben. Böngészték, tanulgatták, magyarázták egymásnak — különösen a VIII. fejezetet. Ok# — Nézzétek csak! Itt van például a 48. paragrafust — hívta fel a figyelmet valaki. — „A Magyar Nép- köztársaság biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogát... ezt a jogot a népművelés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, közép- és felsőfokú oktatással, a felnőtt dolgozók továbbképzésével és az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg"... — Hát akkor én is tanulhatok!... — dobbant nagyot Szín Magda szíve. — Segítenének, hogy orvos lehessek?!... 1950-ben kitűnően érettségizett. Jelentkezett az orvostudományi egyetemre Budapesten. Felvették... Dr. Szín Magdolnát ezrek ismerik Miskolcon. A Vörösmarty utcai körzeti rendelőben százak fordulnak meg naponta. Megtört arcú öregek, sírós-pityergős gyermekek, fájdalomtól megkínzott, szomorútekintetű asszonyok, férfiak sietnék hozzá. És ő is elmegy ezekhez az emberekhez. Cseng a telefon — hányszor napjában! — s ő munkaidő után is siet, szalad. Hogy segítsen az emberein — ahogyan ő hívja a lö- számú körzet betegeit, — hogy mielőbb mosolyogva láthassa őket újra... c_i ___ .____már neki életüket. Betegei S ol<an elmeséltek mindcn gondjUicat elmondják, amikor ott ül az ágyuk mellett. Mert a doktornő nemcsak az orvosságokkal gyógyít... Gyakran kérdezgetik őt is családjáról. S az orvosnő ilyenkor gyorsan beszél néhány mondatot az életéről — nehogy kimerítse, vagy eluntassa betegét. Aztán feláll, búcsúzik, elsiet. Sokfelé várnak rá. Ugyancsak gyorsan kell taposnia a pedállt a kerékpáron — ha az éjszaka előtt otthon akar lenni. Mert otthon is vár még rá munka: főzés, mosás, vasalás, — hiszen édesanya is egyben. Hogy kevés ideje jut szórakozásra? Legyint. — Megszoktam — mondja. — Verdiről és Beethovenről azért így sem mondok le. A lemezjátszó nagyon jó dolog... Na és solcszor felkeresnek barátaim — volt betegeim, vagy éppen kezelésem alatt állók hozzátartozói. Virágot hoznak, meg könyvet. S qZ én kis könyvtáram is bármikor rendelkezésükre áll. Ha eljönnek, beszélgetünk, kávézunk, lemezezünk és ez igazán jó szórakozás... * hlpav testvér már iffen fiatalon elkerült egy- o* mástól. Budapesten, Ajkán, Miskolcon élnek. Dolgoznak. Mind a négy felsőbb iskolát végzett. Nem segítették őket szülők, rokonok. De mellettük volt egy nagyobb, erősebb család... Árvák voltak — de nem maradtak egyedül. M Ruttkay Anna Árván — és mégsem egyedül Tizenkét éves az alkotmány nyűnk. Korunk és társadalmunk, életünk és jövőnk biztos pilléreit rögzítő alkotmányunk. Megszépült, kisimult, megszínesedett, új izekkel és győztes örömmel telt meg ez a szó: törvény. Régen féltek tőle és tisztelték; babonásan tisztelték, vagy görcsösen féltek tőle, de gyűlölet is volt mindig abban az érzésben. A Törvény — akkor gonosz hatalmáért dukált neki a nagybetű — elvitte a szegényember utolsó tehénkéjét, utolsó véka lisztjét, feje alól a párnát, feje fölül a nyomorúságos tetőt. A törvény aztán elvitte még magát a szegényembert is. Egyszer inaszakadtáig-muszáj munkával, Tizenkét éves a Magyar Népköztársaság Alkotmánya. Tizenkét esztendeje, hogy hazánkban törvény biztosítja a kizsákmányolás megszüntetését, az egész nép jobb élete érdekében folyó építőmunkát, az emberi jogok megvalósulását. Ma olyan nyugodtan s olyan melegen cseng ez a szó: törvény. Tudjuk, hogy akárhol járunk, utcán és munkahelyen, vonaton és a széles mezőn, nappal és éjszaka — mindig és mindenütt őrködik felettünk a törvény. Holnapunk derűjét, öregkorunk nyugalmát, fiatalságunk száguldó álmainak beteljesedését az alkotmány szavatolja. A mi alaptörvéGazdagabb cél, bővebb életértelein A z íróasztal fölé szemüveges, ke- rekarcú, barna férfi hajol. Magam elé képzelem, mit csinál olyankor, amikor egyedül van: amikor nem csörög folyton a telefon, nem várakoznak rá küldöttségek az előszobában, nem hoznak aktákat aláírni a különböző osztályokról. Igen, olyankor talán az asztalra könyököl, hullámos hajába túrja kezét, s elmerül a munkában, rá sem pillant a szembeni faliórára, amely percenként kattogásokkal jelzi a pontos időt. Gyakran járok arra. Este is sokszor látom, hogy ég a szobájában a villany. Előtte, a hamutartóban cigaretta füstölög, szájához emeli, szippant belőle és elgondolkodva az ablakhoz lép. Odakint kék autóbuszok futká- roznak, járókelők tarkítják az utta képét. Szemben a városi tanács épülete zárja el a további kilátást, de Csépányi Sándor, a megyei tanács elnökhelyettese innen, az ablakmélyedésből mégis messzire ellát. Talán nem is az utcát figyeli, talán a szeremét is lehunyta, nem tudom, mert t most háttal áll felém, amikor azt £ mondja: » — Milyen gondolataim vannak ^augusztus 20-a alkalmából? Igen, az ►ember ilyenkor mérleget von a múlt, óa.jelen és a jövő között. Nos, azért, Jmert a hatalmas változások még ^szembetűnőbbek, ha visszapillantunk megtett útra. Gondolom, minden £ ember így van ezzel, s most én is | ösztönösen ezt teszem, öt éve dolgo- »zom ezen a területen, járom a falva► kat, gondolatok ébrednek bennem. ^Kétirányú gondolatok: az öröm és az »elégedetlenség gondolatai. £ Az öröm gondolatai álékor támadónak, amikor a megyét járva, látom, >hogy az emberek arcán ott ül a felszabadult élet mosolya. Megnézem a ► gyerekeket, egészségesek, jólöltözöt- >tek, nem mezítlábasok. A felnőtteket ► sem lehet összehasonlítani a régiekkel, mert ott ül rajtuk a me«rválto- ►zott körülmény és szellemileg is az [élettel szembeni igényességgel gondolkodnak amikor örülnek és akkor [is, amikor elégedetlenek. Ilyenkor ,bennem is párosul az öröm mellé az »elégedetlenség gondolata. Hiszen az [elmúlt 15—16 esztendő, akármilyen »szépen növekedett is a nemzeti jövedelem nagysága, kevés volt ahhoz, »hogy teljes mértékben megoldjuk a [gondokat. Az elégedetlenség gondola- ,tai támadnak bennem, ha rossz álla► pótban levő iskolát látok, ha autóval [porfelhőt kavarunk a rossz úton, »hogy még villamosítatlan községeink [vannak és igen mély megértéssel ^szemlélem azoknak az embereknek [az $etét, akik ki vannak téve a természet csapásainak. Fájt látni tavaly [az árvizet, az idén az aszályt. De ép- >pen ez az érzéskomplexum adja az [erőt és ösztönöz bennünket folyton, ►hogy úgy gondolkodjunk és úgy szer- »vezríik munkánkat, hogy a meglevő »erőforrásokkal még jobb eredményt ► tudjunk elérni. ► Ezek a H°n<ic^atok nyomták rá a ► bélyegüket az egy évvel ez- f előtti elképzelésekre »s, amikor miniden erőnkkel azon dolgoztunk, hogy ^második ötéves tervünket és annak »első évét, az 1961-es munkát úgy ^készítsük elő és úgy kezdjük, hogy ktúlszárnyaljuk azokat az eredményeiket, amelyeket a hároméves terv imegvalósításában elértünk. Mi itt, a ímegyei tanácson nagyon büszkék va- rgyunk a hároméves terv sikereire. ♦Soha nem volt még olyan időszak, íamikor annyi iskola épült, annyi ►fényünnepélyt rendeztünk volna, Nnint ezekben az években. És ha 1945-ben azt kellett mondanunk, hogy a mostani megye területén még 265 település villany nélkül volt, a második ötéves terv kezdetén már csak 73 községet kell villamosítanunk. — Gazdagabb cél, bővebb életértelem volt a jellemzője annak, amivel az elmúlt évben előkészítettük a munkát. Célkitűzésünk volt, hogy még tökéletesebbé tegyük a munka- szervezést, s a rendelkezésre álló pénzkeret helyes csoportosításával egy-egy feladatot véglegesen megoldjunk! Soha ilyen fokon nem álltak még építkezéseink: az év végére a beruházási program teljes megvalósításáról számolhatunk be. Hadd emeljem ki faluvillamosítási terveink teljesítését. A terv szerint 25 falut kellett villamosítanunk. Munka közben azonban olyan eredmények születtek, hogy év végére 36 községet villamosítunk, és már csak 37 marad hátra. Hatalmas eredmény ez, hiszen a kapitalista időszakban, 1895-től egy fél évszázad alatt mindössze 100 települést kötöttek be a hálózatba, de azt is úgy, hogy voltak helyek, ahol csak a parókián és a községházán égett a villany. Mi ezt a munkát előre, meggondoltan tervezzük és a jövő évi terveket olyan reményekkel állítjuk össze, hogy a megye teljes villamosi- tását befejezzük. hogy milyen gondolataim van- nak. mint magánembernek? A kettő elválaszthatatlan. A mi korunkban az ember magánemberként is együtt él, együtt lélegzik a növekvő alkotásokkal. A felszabadult ember kimeríthetetlen az alkotásokban. A ml társadalmi rendünk nemcsak lehetőséget ad az embernek, hogy alkosson, hanem követeli is tőle. Ebben a társadalmi rendben a szemünk előtt bontakozik ki a földön és a levegőben az emberi alkotásnak az a nagyságrendje, amikor a szellemi alkotókészség, párosulva a variáló képességgel, a technika szakadatlan fejlődésén keresztül produkálni tudja azoknak az anyagoknak előteremtését, amelyek mechanikai tulajdonságukat tekintve, fantasztikusan nagyszerűek. Abban a korban élünk, amikor az ember a világmindenség megismerésén keresztül, a fizika, a mechanika törvényeit felhasználva meg tudja valósítani, amit eddig csak a természet tudott produkálni. Eddig csak a Hold keringett a Föld körül» ma már az ember küldött holdat és küldte embertársát oda, ahol a súlytalanság állapota megteremtődik. Amikor az elmúlt évben meghallottuk, hogy a pontos rakétákkal behatoltak a Holdba, lefényképezték a Hold másik oldalát is, már akkor tudtam, hogy hamarosan menni fog az ember is és erősen él bennem a meggyőződés, hogy a televíziós képernyőn hamarosan közvetítést látok a Holdról. No, ilyen gondolataim vannak augusztus 20-a alkalmából úgy is, mint tanácselnök helyettesnek, úgy is, mint magánembernek. De ez utóbbihoz talán még annyit, hogy ezek az évek, amelyeket itt töltök, életem legtermékenyebb ével, amikor még van fiatalos hév, de már adva van hozzá némi bölcseség és tapasztalat is. Ezt megelőzően az egyetemen tanítottam, ott egy tudományággal foglalkoztam. Amikor idejöttem, úgy éreztem, hogy hazamentem, az egyszerű dolgozó emberekhez, s ez így is van. Boldog vagyok, mert megkóstoltam, mit jelent az, amikor az én munkám is benne van abban, hogy ég a villany, áll a kultúrház és mosolyognak az embeÖnodvárf Mikié«
