Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-02 / 154. szám
4 ESZAKMAGYARORS7AG Vasárnap. 1961. Július t Elkészült Miskolc város általános rendezési tervének első üteme Városunk állandóan változó és fejlődő életében vannak dátumok, melyek jelentősége eseményekben és történésekben figyelemre méltó. Ide kell sorolnunk 1961. június hetedikét is. Ezen a napon három és félévi közvetlen és mintegy nyolc évi közvetett tervezői munka után elkészült Miskolc megyei jogú város általános városrendezési tervének első üteme. Ezzel a tervezéssel az ÉM. Miskolci Tervező Vállalat lényegében összefoglalta, kiegészítette és végül megkomponálta az elmúlt nyolc évben elhangzott javaslatokat, megteremtve ezzel a további munka biztosabb bázisát. Az általános tervet Miskolc város Tanácsának végrehajtó bizottsága és az Építésügyi Minisztérium város- és községrendezési főosztálya készítette el. A tervezés munkájában Heckenast Péter és Vidéki János építészek, Vágó Istvánná és Szilvágyi Imre okleveles mérnökök, Hiesz Győző okleveles mérnök, Gulácsy Béla kultúrmérnök, -Szabó Attila, Pénzes László, Zukovits József, Szalay Zoltán, Ma- gasház'y Béla, Ábrahám István, Bar- tos Béla közműtervezők vettek részt, a terv állandó konzultációjában pedig a miskolci szakértők részéről ifj. Horváth Béla, Horváth István, Pénzes Géza és Sólyom Dezső építészek. A felügyeleti és tanácsi irányítás részéről: Perczel Károly, Valentiny Károly ÉM. főosztályvezetők, Juhász Miklós főmérnök, Németh- István, Zsitva Tibor és Füle Lajos segítették a tervezés munkáját. Miskolc város Tanácsának képviseletében Vass Zoltán főmérnök egyeztette és konzultálta a tervet. Munka közben 1960. október 26—27-én megvitatta a tervet Miskolc város Tanácsának építési- és közlekedési állandó bizottsága és az általa meghívott szakértők. A várostervezés miskolci .történetében ezzel lezárult egy fejezet. Általános terv készítésére ezideig 1897- ben, 1921-ben, 1949-ben és legutóbb 1953-ban került sor. Különösen sok szó hangzott el a várostervezésről 1954 óta 1955-ben a MTESZ létrehozta város- rendezési munkabizottságát, melynek elnöke dr. Térni án Zénó műegyetemi tanár volt, majd 1957-ben a város energia- és közműellátásával foglalkozó munkabizottságot, elnöki tisztét a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tanszékvezető docense, Uray Vilmos látta el..Egy harmadik munkabizottság is befejezte tevékenységét Fazekas László vb. elnökhelyettes vezetése alatt, melynek célja Miskolc ellátó, fürdő, idegenforgalmi és zöldterületi kérdéseinek tisztázása volt. A MTESZ 1957. november 27 és 30-án, 1959. április 23—24—25-én városrendezési ankétokat rendezett a munkabizottságok tevékenységének megró tatására. 1961 szeptemberére tervezi a MTESZ a harmadik anké- tot. A terv készítése során a városrendezési ankétok anyagát és több más, részletes rendezési tervet, tanulmányt és vizsgálatot kellett figyelembe vennünk. Találóan, jegyezte meg a terv egyik fővárosi konzultálója: a várostervezés olyan,, mint egy fészekrakás, sokan nyújtják hozzá szellemi munkájukat, javaslataikat. így történt ez a miskolci tervnél is. A tervezésnél vállalatunk figyelembe vette a miskolci üzemektől és vállalatoktól, a város lakossáAz alkotmány ünnepéig több mozit adnak át megyénkben Borsod megyében évek óta nagy gondot fordítanak a falusi mozik fejlesztésére, tatarozására és az elavult berendezések pótlására. Az idén is mintegy 2,5 millió forintot költenek erre a célra. Ebből az összegből két normál filmszínházat rendeznek be és 12 keskenyfilm-vetítő berendezéssel felszerelt mozit nyitnak. Ezeket augusztus 20-ig átadják a közönségnek. A mozihálózat fejlesztését a megyei tanács végrehajtó bizottsága is segíti. Az elmúlt hetekben például félmillió forintot biztosított új gépek és berendezések vásárlására. így a tanács támogatásával és társadalmi munkával épült bekecsi művelődési otthonban, valamint Kazincbarcikán augusztus 20-ig új normálmozikat nyitnak. Ezenkívül újabb 16 keskenyfilm-vetítő berendezést is vásárolnak, amelyeket a vasútvonaltól távol eső községekben helyeznek, el. így többek között az év végéig vetítőgéppel látják el Kissikátor, Szalaszend, Borsodszirák és Rados- tyán községeket. gától beérkezett javaslatokat. Nem kétséges, minden javaslat elfogadására nem nyílt lehetőség. Az elmúlt években kialakult a várostervezés új metodikája, amely egyben hivatott a vállalatok, intézmények, a dolgozók véleményének érvényre juttatására. Ezzel vált a várostervezés a társadalom, a nép ügyévé. Az első ütem tervei későbbi időpontban kiállításra kerülnek, majd ankéton, illetve vita-napon bírálatok és további javaslatok hangzanak el. A viták lezárása után, a szaktáx-- cák egyeztetése és véleménye alap ján a terv a városi tanács elé kerül. A tárgyalások és hozzászólások figyelembevételével készülhet majd el az általános terv II. üteme, vagyis a tulajdonképpeni általános terv, mely nagyvonalakban rögzíti a város tervszerű fejlesztési irányát. A várostervezés, mint alkotó és tudományos munka, a szocialista országokban különös jelentőséget kap. Nem véletlen, hogy Miskolcon ötven év alatt két, az elmúlt tíz év alatt viszont három általános rendezési terv készült el Ez is bizonyítja, hogy a városról, az emberekről való gondoskodás egyre inkább életté, gyakorlattá lesz. A felszabadulás előtti Miskolc egye- síthetetlen település-szerkezeti egységei, a munkáslakta területek: Diósgyőr, Hejőcsaba, Űjgyőr, Pereces ma már részei a városik és ezzel, elméletileg fokozatos fejlesztéssel, jelentős beruházások megvalósításával gyakorlatilag is eggyé lesz Városunk. Az elkészült terv nem jelent az eddiginél nagyobb anyagi eszközöket, mert azok a népgazdasági terv előirányzatai alapján állnak a jövőben is rendelkezésre. Jelent azonban tervszerűbb munkát, biztosabb alapokat az eddiginél. Szükség van önmérsékletre és a közösség érdekeinek messzemenő figyelembe vételére, mert a tapasztalat szerint mindenki szeretné városunkat szebbé tenni. Sajnos, ha a városfejlesztés munkájában róla, mint személyről vagy vállalatról, intézményről van szó, az egyéni érdek, a vállalati sovinizmus lép előtérbe és válik akadályozóvá a nagy munkának. A megvalósításhoz szükséges energia minden városát szerető miskolcitól fokozott munkát, szeretetek önmérsékle tét igényel. Azf eredmény— egy szebb, korszerűbb és kultúráltabb Miskolc — bőségesen visszatéríti a befektetett munkát. Ifj. Horváth Béla. az ÉM, Miskolci Tervező Vállalatának igazgatója cJlz űlaasék HANGJA Tissakessin is arainak Községünkben két termelőszövetkezet működik. Az elmúlt napokban a Lenin és az Alkotmány Táz-ben is megkezdődött az aratás és amikor ezt a levelet írom,, már 25 hold árpa learatását jelenthetem. Mire e sorokat megkapják, nálunk már megkezdték a 40 holdas búzatábla aratását is. A termelőszövetkezet vezetősége á gépállomás vezetőségével karöltve felkészült az aratásra, a gépek üzemzavar nélkül dolgoznak. A földművesszövetkezet élelmiszerboltjainak alkalmazottai mozgó-boltot szerveztek és hűsítő italokkal kedveskednek az aratóknak. Soltész Józsefné, Tiszakeszi. Búcsúznak a marxista—leninista esti egyetem hallgatói búcsút egyetemünktől, mint a most érettségizett diákok ’az iskolától. Az elkövetkezendő időben munkánkban hasznosítjuk majd az itt tanultakat. A búcsúzó hallgatók nevében: Bchán Rózsa A iiangonyi KlSZ-fiatalokróI A hangonyi Zöldmező Termelőszövetkezet KISZ-tagjai segítenek a közös munkában. Június 24-én például 250 méter hosszúságú, úgynevezett lecsapoló árkot ástak ki. Segítettek ebben a nagy munkában a hangonyi határőrség KISZ-fiataljai is. A termelőszövetkezet fiataljai munkájának megszervezéséért Kíri- nó Gézát, a határőrség társadalmi munkájáért pedig Kiss János elvtársat illeti a dicséret. Három évvel ezelőtt kezdtük meg a tanulást az esti egyetemen. Szívesen látogattuk az előadásokat és elmondhatjuk, hogy nem volt hiábavaló fáradság, amit értünk tettek tanáraink, oktatóink. Orvosok, pedagógusok, katonatisztek, gyári munkások, öntők és egyszerű munkásnők, vasutasok, hivatali dolgozók szerezték meg a marxista—leninista elmélet tudományát egyetemi szinten. A napi munkán kívül nehéz volt a tanulás, de eredményes bizonyítványnyal búcsúzhatunk az egyetemtől. Köszönetét mondunk ezért az esti egyetem vezetőjének, Kerekes József elvtársnak, aki úgy szervezte meg az előadásokat, hogy mindenben segítségünkre sietett és támogatott bennünket. Köszönettel tartozunk tanárainknak, akik nemcsak az előadásokon és az osztályfoglalkozásokon, hanem a konzultációkon is szívesen foglalkoztak velünk. Három év eltelte után most éppen olyan szorongó érzésekkel veszünk Kanta Lászlóné, Hangonj Példamutató patronálok A mezőkövesdi Matyóföld Termelőszövetkezet megalakulása után sok kezdeti nehézséggel küzdött, mert 2500 hold földterületük kétharmad része még felszántatlan volt. A tagok azonban lelkes munkájukkal és a gépállomás segítségével minden talpalatnyi földet idejében bevetettek. Később az időjárás megzavarta a munkát, lemaradás keletkezett a növényápolásban, különösen a kukorica kapálásában. A patronáló Matyó Háziipari Szövetkezettől sok segítséget kapunk, Legutóbb, amikor tudomást szereztek arról, hogy a növényápolással gondjaink vannak, három nap alatt 160-an jöttek kapálni. Köszönetét mondunk ezért, s örömmel tölt el bennünket, hogy nemcsak a szervezésben, hanem a termelőszövetkezet megszilárdításában is kiveszik részüket. Somogyi Zoltán, Mezőkövesd Táborozás Perecesen A napokban leedves vendégek érkeztek Perecesre. A szolnoki általános iskolák úttörői vertek sátortábort a perecest Ostoros alatti erdőben. A tiszaparti táborozók több mint százan vannak. Két hét alatt megnézik Pereces nevezetes helyeit: a vájárisleolát, a Petőfi-szobrot, a Bányász-forrást és az országszerte híres szabadtéri színpadot. A szolnoki pajtások jól érzik magukat a Bükk aljában, madárdaltól hangos erdőinkben. Szigyártó Aladár, Pereces XL VI. Gazsó valóban a beteghez sietett először, majd — miután meggyőződött róla, hogy az nyugodtan alszik ■— szobájába sietett. A történteken, különösképpen az orvoskapitány furcsa viselkedésén töprengett. Undorító ennek az embernek az erkölcse, lelkivilága. Pedig orvos — tehát művelt ember, és tiszt. Közvetlenül az operáció után úgy berúgni, mint a disznó! Az sem érdekli, hogy van a beteg... S minden bizonnyal az sem érdekelte volna különösképpen, ha az operáció nem sikerül és a beteg meghal.,. Hogy is mondta? ... Egy légiós ide, vagy oda, nem számít... Ha valaki meghal, valahol a nyilvántartásból előveszik a kartotéklapját, széttépik és kész... Űristen! Ilyen züllött, felelőtlen, erkölcstelen volt ez az orvos mindig, vagy csak itt, a körülmények hatására vált Ilyenné? Gazsó nagyon-nagyon meggyűlölte közvetlen főnökét... Elhatározta, hogy a napokban nagyobb mennyiségű „szennyest” küld. Az orvoskapitánytól már nem tártott annyira, mint két nappal korábban. A tiszt értéke nagyot esett előtte... Volt ugyan egy gondolata, amely szerint az egyenes embernek a gazembertől különösen félnie kell, de aztán elhessegette magától az aggályokat... Zsitvai és Maronics hadagy szavai jutottak eszébe... „A nép a hívó szóra jön és harcol. De a harchoz nemcsak ember kell...” „A te dolgod elsősorban nem a hírszerzés lenne. Ez is, de főleg gyógyszerekről kellene gondoskodnod ...” „Orvosunk a hegyekben kevés van, gyógyszerünk még kevesebb ...” Gazsó lázasan gondolkozott... Az orvosságon, kötszeren kívül minden bizonnyal orvosi műszerek is kellenének, hiszen bizonyos gyógyításokat, műtéteket csupán gyógyszerrel nem lehet elvégezni, ahhoz műszer kell... Eddig még nem küldött műszert, mert a tartalék lenn van a raktárban ... Vajon tudja-e az orvos, hogy miből mennyi a készlet? ... Hiszen ezt könnyebb számon tartani, mint a gyógyszert... Malária-láz elleni gyógyszerből szinte megszámlálhatatlan mennyiség van, s ugyanez a helyzet más gyógyszereknél is, de például egy operációhoz, szükséges késből, ollóból, csipeszből, vagy egyéb műszerekből már nincs olyan sok, hogy ne lehetne nyilvántartani... De vajon nyilvántartja-e ezeket valaki egyáltalán? Az orvos nem... Az biztos... És a németek? Valószínűleg azok sem, hiszen csak azt lesték, mit lophatnak el olyasmit, amiből nekik hasznuk van ... Nyilván nem injekciós tűre specializálták magukat, hanem, élelemre, italra, cigarettára __ M eg kell tehát próbálni!... Meg kell tenni mindenképpen!... Holnap küld műszereket is ... Feltétlenül!... Este, amikor Ti-ti behozta a vacsorát, közölte vele: — Ti-tikém, holnap lesz szennyesem. — Nagyszerű!... Még holnap este kimosom. — De most sok összegyűlt... több lesz, mint máskor. — Annál jobb — mondta nevetve a lány —, bármennyit kimosok... Egyébként, hogy tudjál róla: három hét múlva érkezik a karaván. — Üjoncok is jönnek vele? *— Nem, csak élelem és lőszer utánpótlás. _ — És* gyógyszer? — Az sem, azt repülőgép hozza. — Ügyes lány vagy te, Ti-ti. — Köszönöm — nevetett a lány—, még sohasem dicsértél meg. — Nem? Hát akkor most pótolom. Te vagy a világon a legügyesebb, a legkedvesebb, a legszeretetreméltóbb lány. Én pedig a legszerencsésebb fiú... — Miért? — No, mit gondolsz? A lány elpirosodott. A fiú kedvtelve nézegette a piruló, zavarral küszködő lányt, aztán, hogy másra terelje a szót, halkan megkérdezte: , — A hegyekben tudnak már a karaván érkezéséről? — De még mennyire! Már készülnek is a fogadására. S ez a fogadás nem olyan lesz, mint az, amelyben érkezésiekkor volt részetek. Emlékszel rá? A tank megállt, a kocsikban csak öten maradhattatok. Az út kői riiibelül égy kilométer hosszúságban, két-három méterenként .teljes szélességében át volt vágva ... — Emlékszem... S mi előre mentünk... Ott csoportosultunk a tank körül... Az erdőből néhány géppuskával alaposan megtizedelhettek volna bennünket. — Most már örülök, hogy így történt. M Lehet, hogy az a géppuskatűz téged is leterített volna... És akkor ... akkor... Elakadt... Gazsó meghatottan lépett melléje. Átkarolta derekát, és gyengéden magához vonta. — Ti-tikém — súgta —, nagyon szeA lány kifejtette magát a fiú karjaiból. — Ne mondj nekem szép szavakat... Igaz, európai vagy... Az európaiaknál a szerelem látványos, csillogó, nálunk viszont őszinte, méíy ... Mi, vietnamiak azt tartjuk, hogy szeretni nem a szájjal, hanem a szívvel kell... —. És teljesen igazatok van ... Sze-' retni a szívvel kell... Ti-ti megenyhült. — No, nem leckéztetni akartalak, — ne haragudj... de olyan jó azt érezni, ha ... < Elhallgatott, mert Szalai lépett a szobába, szinte észrevétlenül. — Ö, pardon. Nem zavarok? — kérdezie meglepődve. — Szervusz, Tomi! Gyere csak, gyere! Akkor legyen szíves kérem a vacsorás edényeket kivinni — mondta Ti-tinek — és holnap odaadom a szennyes ruháimat kimosni. — Igenis, uram — mondta meghajolva Ti-ti, majd összeszedte az edényeket és kihátrált a szobából. Szalai mosolyogva nézett utána. — Csinos kislány! — csettintett. — Nem rossz az ízlésed, Miska. Gazsó elengedte a megjegyzést. Minden különösebb érdeklődés nélkül tudakolta: — Mi járatban vagy? — A nyilvánosházban voltam, de már mindjárt kilenc óra, 'el kellett jönnöm. De neked, komám — nevetett szemtelenül — még oda sem muszáj elmenned, itt van helyben. — Tomi! — ordított rá Gazsó, és keze ökölbe szorult. Mozdult egyet, hogy ráveti magát a másikra és leüti, mint a kutyát, de aztán megtorpant. Az ő számára most minden botrány kellemetlen lenne. — No, jól van, jól — közeledett feléje békítőleg a másik —, nem kell mindjárt úgy felpattanni. Csak tréfál tarn,,,; Gazsó' kiengedte öklét, aztán fel- alá kezdett járni a szobában. Idegesen cigarettára gyújtott. Szalai az asztalhoz ült, töltött magának. — Tudod — kezdte —, únom már ezt is. — Mit? — Hát a nyilvánosházba járást. — Akkor nősülj meg. — Ne hülyéskedj ... Kit lehet itt elvenni? ... De különben sem ilyesmire gondoltam, hanem arra, hogy az anomita lányok után jöhetne már másforma is ... — Távol-Keleten!... A tűz kellős közepén egyéb problémád nincs?... Csak a nők? ... — Hát mi legyen? ... Fiatal vagyok ... Egyszer élek ... Tudod mire gondoltam, Miska? — Nos? — Arra, hogy itt van ez a szőke tündér... A mi nővérkénk. — Nicole? r— Igen. Jaj te!... A napokban néztem meg jobban... Én mondom neked, hülye voltam, hogy e4dig a nyilvánosházba jártam . — És mit szól elgondolásodhoz a lány? — Tegnap és ma már elkezdtem az ostromot. Azt hiszem, menni fog a dolog. — Az orvos viszont nem veszi majd jó néven. — Ha megtudja. De nem tudja meg. Különben is fütyülök rá! Elcsapom a nőt a kezéről és kész.., Ott van neki a felesége. Menjen ahhoz. Egyébként is a kapitány 38 éves, én meg 20. És ezt a nővérke is igen-igen értékeli. y Gazsó nem tudta mit válaszoljon a pökhendi, magabiztos szavakra. Azon gondolkozott, hogy szabaduljon meg vendégétől. Végülis kórházi el fogtál t- ságára hivatkozott, amit a másik kelletlenül ugyan, de tudomásul vett. Felhajtott még egy pohár bort és távozott. Gazsó már ágyban volt, amikor m esti lövöldözés megkezdődött. De már megszokta; nem ugrott fel, ss nem kapott fegyvere után. ‘ (Folytatjuk.}
