Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-02 / 154. szám

CSALÁD * OTTHON * ISKOLA ES55HSS5ESS5H5H55SB5^5E555H5^5S5?555^S55S5B5HSH5H5H5ESH5H5H55SBSS5HSTl1-55^55Z555?5?£rgSS5g5?5B5?S5ir5S555SH5g5S55555ESg5H5i£S5-ci£S35B55Sg5E5Hg3.'HSg5ESE5BSHS55g5?5E5?5H5HS55H5S5^5E5E5? Az anya és a gyermeknevelés Nemzetközi nőkonferencia a gyermekházasságok megakadályozására Ezzel a címmel jelent meg Hirsch Margit értékes tanulmánya a Tudományos Ismeretterjesztő Tár­sulat pedagógiai és pszichológiai szakosztályának kőnyomatos köz­lönyében. Az értékes és terjedel­mes tanulmány első részét közöl­jük az alábbiakban: A7 nn\/n személyének jelentó- 1 ya ségéről nagy költőink, fróink halhatatlan sorokat írtak. S a költői megállapítás, hogy szeretni, valóban melyen szeretni az anyák tanították meg az emberiséget, tudo­mányosan is helytállónak látszik. Az anyának gyermekéhez való kapcsolata sajátos és egyedülálló áz emberi kapcsolatok sorában. Az élet kezdeti szakaszaiban az anya szeretete, bánásmódja alapoz­za meg a gyermek emberek iránti bizalmát, és az egyéni biztonság­érzés kezdetleges formáit. Ezek lé­lektani szempontból igen fontos mozzanatok. Jelentékenyen befolyá­solják a csecsemő hangulati állapo­tát, ez pedig kedvezően hat általá­nos fejlődésükre, többek között tes­ti fejlődésére is. Ebben az időszak­ban ugyanis az indulati, érzelmi és a szervi működési folyamatok még szorosabb kapcsolatban vannak, mint a fejlődés későbbi szakaszai­ban. A biztonság érzése megkönnyíti az alkalmazkodási feladatok elsajátítá­sát és a fejlődés későbbi folyamán a személyiség alakulásának lényeges feltétele. Az anyához fűződnek az elsődle­ges érzelmi kapcsolatok, s mivel az anya a szoktatási követelmények­nek is első közvetítője, ennek az életkornak viszonylatában szinte a társadalom első képviselője. Nagyon fontosak tehát azok a tapasztalatok, amelyeket a gyermek anyjával való kapcsolatában szerez. A fejlődés következő lépéseiben a gyermek érzelmi kapcsolata az apa személyére is átterjed. Az apa bá­násmódjának, személyének, példájá­nak jelentősége a fejlődés előre­haladásával egyre fokozódik. A gyermek helyes irányú fejlődé­sére döntően fontos kedvező családi légkört nem csupán az anya, hanem mindkét szülő együttesen alakítja ki. Lényeges azonban amellett a nagyszülők, testvérek, esetleg más családtagok személye is. A családi nevelés geel° abból ered, hogy a család az elsődleges közösség, amelyet a gyermek meg­ismer. Ennek keretében alakulnak ki első érzelmi kapcsolatai, ebben szer­zi meg legkorábbi tapasztalatait, is­mereteit. Ennek az elsődleges közösségnek megteremtői, irányítói a szülők. A gyermek — más élőlényekhez képest ■— viszonylag hosszú ideig szorul támaszra, és e támaszt számára el­sősorban szülei jelentik. Eta e tekin­tetben sajátosan az anya és a gyer­mek közötti kapcsolat jellegzetessé­geit taglaljuk, akkor — mint erre már rámutattunk — nem hagyhat­juk figyelmen kívül a gyermek élet­korát. A korai fejlődési szakaszokban a kis csecsemő számára az anya az el­is felfogja, tapintási, mozgásos és egyéb érzékelések útján, anyjának indulati, érzelmi reakcióit. Helyes bánásmód “‘“„.»ö a fölébe hajló emberi arcra az első hónap végén, vagy a második hónap elején rámosolyog. Ez a másik em­bernek szóló mosoly nem azonos a bőrfelület ingerlésére már az élet első napjaiban is kiváltható arc- ■ izommozgással, hanem a humanizá- lódás első jelének tekinthető. A cse­csemő érzelmi szükségletét mutatja, hogy még a szopósüvegre sem mo­solyog az a csecsemő sem, akit ez­zel táplálnak. Fejlettebb csecsemők a szopósüveg látványára szopómoz­dulatokat végeznek, vagy viselkedé­sükben más változás mutatkozik, de nem mosolyognak. A megfigyelések arról is számot adnak, hogy a csecsemő anyja arcát két hónappal előbb tudja megkülön­böztetni más arcoktól, mint ahogyan valamilyen általa kedvelt tárgyat ki­választani képes a többi közül. Ko­rábban ragaszkodik emberi környe­zetéhez, mint a tárgyakhoz. Például három hónap körül a kedvetlenség jelei mutatkoznak meg, ha magára hagyják, játéka elvételekor viszont csupán hat hónap körül figyelhetők meg a kedvetlenség megnyilvánulá­sai. A fejlődés további lépéseiben az érzékelések, észlelések köre egyre bővül, s ezeket a fejlődési szakaszo­kat egyre növekvő aktivitás jellemzi. A járás és a beszédkészség ismét új benyomásoknak és észleléseknek, a gondolkodás kialakulásának, és újabb tevékenységeknek korszaka. Ebben a fejlődési szakaszban a gyermek, anyja mellett lassanként apjához is kapcsolódik. A fejlődés előrehaladásával a gyermek kapcso­latainak köre bővül, és aszerint, hogy kikkel kerül érintkezésbe, ez átterjed a többi családtagra, a böl­csődei, óvodai, később iskolai neve­lőkre, pajtásokra és másokra. Rendkívül fontos mindezek során a nevelés egyöntetűsége. Egyrészt a szokások, viselkedési formák kiala­kításában és megszilárdításában, másrészt pedig a gyermek tájékoz­tatásában, az ismeretek nyújtásában. A kisgyermek ismereteinek túl­nyomó részét közvetlen környezeté­ben szerzett tapasztalataiból, kör­nyezete szavaiból meríti. Az egymás­tól eltérő tájékoztatások, kérdésekre kapott magyarázatok egyrészt na­gyon megnehezítik a heiyes fogal­mak, a helyes ismeretek kialakulá­sát. másrészt pedig kedvezőtlenül befolyásolják a gyermek erkölcsi fejlődését, mert megingatják a fel­nőttek őszinteségébe, megbízhatósá­gába vetett hitét. Nagyon lényeges kö™£y, hogy az anya ismerje jól a nevelés alapvető kérdéseit. Helyes, ha pél­dául tudja azt, hogy a két év körüli gyermek könnyen indulatossá válik. Ezt főként az váltja ki, ha mozgá­sában, esetleg más tevékenységében, érdeklődése kielégítésében erőszako­san megakadályozzák vagy megszo­kott szeretett környezetéből hirtele- nül kiragadják. A kisgyermekkor­ban az indulati kitörések időtarta­ma rövid, többnyire csupán 2—3 percig tart. és sok esetben hirtelenül végétéi-. Az elkeseredett sírást pél­dául gyorsan felváltja, illetve fel­válthatja a derült hangulat, ha a gyermek valamilyen őt érdeklő te­vékenységbe vághat. Helytelen ne­velési eljárások esetében azonban a gyermek izgalmi állapota egv-két órán át is eltarthat. A testi állanot. éhség, fáradtság is befolvásolja, hogy a gyermek mennyire képes kí­vánságait illetően várakozásra, vagy lemondásra. A három év körüli időszakot erős önérvényesítési törekvések jellemzik. Erőszakos módszerekre a gyermek kirobbanó indulatokkal, ellenállás­sal reagál. Olykor ezt szorongás váltja fel. a gyermek szinte meg­ijed saját indulataitól. Túlzottan féltő, óvó, úgynevezett kényeztető bánásmódra ugyancsak indulatossá válik, mert az egyrészt gátolja ön- tevékenységét. fékezi önállóságát, másrészt pedig a gyermeket bizony­talanná teszi. Ebben a fejlődési sza­kaszban különösen fontos a barátsá­gos, ugyanakkor azonban határozott következetes bánásmód, s a nevelői követelmények megszabásában a gyermek erőinek figyelembe vétele. Kedvező fejlődés esetében az is­kolába léj3Ő gyermek érzelmileg már elfogadta, és tudomásul vette a ne­velés által képviselt erkölcsi szabá­lyokat és értékeléseket. Bár indula­tainak fékentartása olykor nem könnyű feladat számára, szinte ér­zelmi szükségletévé vált, hogy az er­kölcsi követelményeknek megfelel­jen, vagyis: kialakulta lelkiismerete. Az iskolábalépés bán0*7"8 fő­ként pedig az iskoláskor első évei­ben a gyermek érdeklődése a való­ság jelenségeinek megismerésére irá­nyul. Élénken érdeklődik például a természet jelenségeinek, a világ, a Föld keletkezésének kérdései, az em­beri szervezet működési folyamatai iránt. Az óvodáskor erősen érzelmi­leg színezett viszonyulását obiektí- vebb. tárgyilagosabb szemlélet és állásfoglalás váltja fel. A serdülést közvetlenül megelőző időszakban és a serdülés korában az érzelmek átmenetileg ismét he­vesebbé válnak, az indulatok gyor­san kiváltódnak, szélsőségesebbek és változékonyabbak. Ezt részben a szervezetben beálló változások okoz­zák, részben pedig azok a nehézsé­gek. amelyeket a serdülő számára a gyermekkorból a felnőttségbe való átmenet jelent. Genfben nemrég ért véget egy nemzetközt konferencia, amelyen 18 ország nődelegátu­sai a házasság nemzet. közi törvényeit vitat­ták meg. A nemzetkö­zi értekezlet eredeti­leg azt a feladatot tűz­te ki, hogy nemzetkö­zi érvénnyel megszab­ja a házasságkötés mi­nimális korhatárát. De tekintettel arra, hogy számos országban a házasodás alsó korha­tára rendkívül ala­csony, nincs rá mód, hogy ezek a körülmé­nyek megváltozzanak, a nemzetközi konferen­cián nem sikerült kö­telező érvényű nem­zetközi megállapodás­ra jutni az alsó korha­tár leszögezésére vo­natkozólag. A konferencia ezért a következő kompro­misszumos megoldást fogadta el: a házassá­gok alsó korhatára­ként a betöltött 15. életévet „ajánljuk”. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ideális­nak tartják a 15 éves korban kötött házassá­got. Ezzel csupán irányelvet akarnak szabni azoknak az or­szágoknak, amelyek még alacsonyabb kor­ban engedélyezik a házasságokat. A kon­ferencián eVw-ngzott felszólalások nyomán kiderült, hogy még az olyan fejlett országok­ban is, mint az Ameri­kai Egyesült Államok, a lányokat helyenként már 14 éves korban férjhezadják, s a tör­vény erre lehetőséget ad. Gyermekgondozás Pekingben Pekingben a városi népi kommunák megalakulása óla 200 ezer házi­asszony vállalt munkát és ezzel együtt a gyermekgondozó utcai szerve­zetek is két és félszeresére szaporodtak. Ma már több mint 1800 gyer­mekgondozó, azaz óvoda és napközi működik a kínai fővárosban. Min­den ipari és bányavállalatnak, kormányzati szervnek, egyetemnek és is­kolának van saját gyermekgondozó szolgálata. A pekingi nőszövetség megvizsgálta a napközi otthonokat és azt ta­pasztalta, hogy azokban általában jó a vezetés, rendesen gondoskodnak a gyermekekről. A szülők nagy elismeréssel nyilatkoznak a gyermekgondo­zók munkájáról, különösen arról, amit ezek az intézmények az egészség- védelemben és a nevelésben végeznek. A napközi otthonok és az óvodák zöme az anyák munkahelyének közelében van, így a szülők a munkaidő letelte után, vagy vasárnap hazavihetik gyermekeiket. A helyi kórházak és az egészségügyi központok minden segítséget megadnak a gyermekek egészségének biztosításához. Naponta figyelemmel kísérik a gyermekek egészségi állapotát, étrendjét és növését. A városi gyermekgondozók dol­gozói tanfolyamokat végeznek. Ezeken kiváló tanerők és tapasztalt napi- közi otthon-vezetők tartanak előadásokat. Könyvtárak a szocialista építés szolgálatában Romániában nemrég fejeződött be az első „Könyvtárak a szocialista építés szolgálatában” verseny, me­lyet ezentúl kétévenként rendeznek majd meg. A verseny, melyben több mint két­ezer könyvtár vett részt, hozzájárult a romániai könyvtárak aktivitásé­nak nagymérvű fellendítéséhez. A kitűzött időszakban 3,5 millió olvasó 31 millió kötet könyvet olvasott el. A legjelentősebb sikereket a tanyai és falusi könyvtárak érték el. Az angol nők nem vásárolnak fekete hálóinget Á londoni női-fehérnemű kereske­dők megállapítása szerint az angol nők „túl merésznek” minősítik a fe­kete hálóing viseletét és ezért általá­ban nem vásárolják. A nagy fehér­neműgyárak már nem is készítenek fekete női hálóinget, a népszerű szín a sárga és a lila. Fehérnemükereskedök véleménye szerint a magazinokban ábrázolt fe- \kete hálóinget viselő filmsztárok és rnanekenek látványa riasztja vissza az átlagos angol háziasszonyt az ilyen merész fehérnemű vásárlásától. „Családi“ hangulat Egy angol „családi penzió” halijá­ban ez a felirat áll: „Uj vendégeink ne várjanak hiva- ; talos bemutatásra — itt mindannyi­an egy nagy család vagyunk! Kérjük vendégeinket, hogy ne hagyjanak szobáikban értékes hol- 1 mit őrizetlenül !” Autogramok árfolyama Egy amerikai riporter nemrégiben az elmúlt és a jelenkor nagy szemé­lyiségeinek „értékét” aszerint igye­kezett megállapítani, hogy milyen árat fizetnek az autogramjaiért. A következő érdekes megállapítást tette: Eisenhower, volt elnök auto­gramja attól a pillanattól kezdve* hogy elköltözött a Fehér Házból, az addigi 15 dollár helyett már csupán 8 dollárt ért. Grace Kelly, a monacói herceg feleségének az aláírása jelen­leg is 15 dolláros árfolyamon áll, csakúgy, mint amikor még filmszí­nésznő volt. Ezzel szemben Adenauer nyugatnémet kancelláré mindössze 6 dollárt ér és — Albert Einstein auto­gramja potom 3 dollárért kapható, de nincs nagy kereslet iránta. Újra divat a főkotő Az amerikai fiatalok ruhatára „új** darabbal bővült: ismét divatos lett az éjjeli fökötö. Egyetlen londoni cég évente 10 000 darab csipke főkötőt szállít az Egyesült Államokba. sődleges személy. Ebben az időszak­ban a csecsemő legfőbb szükséglete a nyugalom, a meleg, a jóllakottság. A gyengéd gondozással, táplálással kapcsolatos kielégülés jóleső érzései csakhamar összekapcsolódnak a gondozó, tápláló anya személyével, s a csecsemő kezdetleges érzelmi világában kialakítják az elsődleges, személynek szóló pozitív érzelmeket. A gyermek érzelmi nevelésének szempontjából nagyon lényeges, hogy a nevelés légkörét gyengédség, nyugalom, biztonság hassa át. Ez nemcsak az anya mozdulataiban nyil­vánuljon meg, hanem hangjában, egész magatartásában is. A csecsemő érzékenyen reagál a testhelyzetét, az egyensúlyát érintő hatásokra. Nyugtalansággal reagál arra, ha a gondozó kéz nem gyengéden nyúl hozzá, ha az anyai kar tartása nem nyújt elég biztonságot, ha gondozá­sát kapkodva, türelmetlenül, bizony­talan mozdulatokkal, vagy gépiesen végzik. A helyes bánásmódra a csecsemő elengedett testtartással, egész testé­nek relaxációjával válaszol. Türel­metlen, durva mozdulatokra testét megfeszíti, védekező tartást mutat. Ezek a reakciók mintegy előfokai a félelem és a harag állapotainak. Az anyák egyénenként különböző­ek, de mindegyik az indulati, érzel­mi reakciók széles skálájával ren­delkezik. Az anya — sajátos érzé- «vc-i.ységgel — megérti a csecsemő vi­selkedéséből állapotának, szükségle­tinek jeleit. Csakhamar a csecsemő Kisebbségi érzés, önbizalom, önteltség A minap egy kedves ismerősöm azt mondja ** nekem, hogy ő állandóan gátlásokkal küzd: úgy érzi: rossz vagy legfeljebb féligsikerült mindaz, amit csinál, semmi sem megy úgy, ami­képpen szeretné. — egyszóval: kisebbségi érzés kövesedett meg benne. Ismerősömnek ez az önvallomása fölöttébb meglepett. Nem olyannak ismerem ugyanis — pedig: jól ismerem —, mint akinél indokolt lenne ez az önbizalom-hiány, ez a kisebbségi érzés és gátlásosság. Mert az illető rokonszenves egyéni­ség. szerény és művelt, természetesen és a szo­cialista együttélés szabályainak megfelelően tud viselkedni az élet minden helyén és helyzetében, szakmájában tehetséges és jólképzett, minden iránt, ami értékes, fogékony, ízlése jó, őmaga munkájában lelkiismeretes, munkaerkölcsét ille­tően is kifogástalan ... Járhatna-kelhetne hát. közöttünk nyugodtan, emelt fővel s még inkább: emelt szívvel, — a csüggesztő gátlásosság helyett a jogos önbizalom szárnyakat adó, lelkesítő, előrelendítő érzésével! Egy kis tűnődés után azonban ezt mondtam magamban: „Milyen jó, hogy ez a fiatal szak­ember — és éppen mert ilyenek a képességei, ilyen a jelleme, bizalmatlan önmagához! Igen, mert ebben a gátlásosságában, ebben a kisebb­ségi érzésében valójában igényessége, szüntelenül jobbra-törése, a társadalomnak többet és szebbet nyújtani kívánó nemes önelégületlensége tükrö­ződik. Nem „elveszett ember” hát — ahogy mon­dani szokás —, hanem: valaki, öntudatos egyéni­ség magával vívódva is; olyan ifjú embertár­sunk, akire holnap talán fölnézünk, s éppen azért, mert őmaga ma még a kelleténél jobban lehajtja fejét! Mennyivel jobb, hogy ilyen! Ak­kor kellene aggódnunk érette, fejlődéséért, jövő­jéért s a hatásért, melyet környezetére akarva- akaratlanul kifejt, hogyha máris valami túltengő önérzet, jogosulatlan önteltség feszítené robbanó energiáit! Mert sajnos, az ilyen önhittség sok kortársának — de az idősebbeknek is — okozta már korai vesztét, visszafejlődését, reményei lehanyatlását, meghasonlását önmagával, sőt: az egész világgal!” * If isebbségi érzés, önbizalom, önteltség: e fogalmak egy sorozat három tagját, három fokozati sorrendjét, jobban mondva: magunkhoz és a társadalomhoz való viszonyunk három lehet­séges lélektani változatát jelentik. A kisebbségi érzés, az önbizalom-hiány esetleg lehet a nemes szerénység megjelenési formája, helyes irányú fejlődés záloga és kibontakozta- tója, mint az én említett fiatal szakember isme­rősömnél. De ha így van: ez csupán a szabályt erősítő kivétel. Mert a kisebbségi érzés, az állan­dósult gátlásosság, önbizalopihiány többnyire rossz- vagy fegyelmezetlen idegzetű emberre vall. tétovázó, határozatlan, gyenge lelkek sajátja, ön­uralommal, önmagunk edzésével viszont legyőz­hető. Küzdjünk is ellene, mert ha belénk köve- sedik: szárnyunkat szegi, visszahúzza erőinket, képességeink kibontakozását teszi lehetetlenné; és ez nemcsak magunk és családunk károsodásá­val jár, hanem annak értékét és eredményét is csökkenti — s legkivált ezért veszélyes! — amit egyébként adhatnánk a közösségnek: társadalom­nak, népnek, hazának! Még inkább káros és veszélyes a sorozat másik szélső tagja, az önteltség! Elbizakodottá, nagy­képűvé teszi azt, akit eltölt, látszat-munkára, kirakat-eredményekre szoktat, felelőtlenségre nevel. Társadalmi veszélyessége tehát fokozot­tabb, — szomorú példák egész sorával szemlél- tethetnők! A középső fogalom, az önbizalom jelenti a he­lyes magatartást! Már Arany János is, gállásos- ságra ugyancsak hajlamos, önmagát vívódva emésztő nagy költőnk ezt adja űtravalóul egyik szeretett tanítványának: „Nemes önbizalom, d<* ne »7. önhittség Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék. . Ezt az önbizalmat, ezt az erőnket megsokszo­rozó. képességeinknek szárnyakat adó. kisebbségi érzéstől és önteltségtől egyaránt mentes nemes önbizalmat igényli s várja el minden hűséges, jó fiától és leányától a szocializmust építő nép. I ehet-e bennünk, Borsod megyeiekben, ilyen önbizalom? Ha számbavesszük iparunk, mezőgazdaságunk, kultúránk szocialista fejlesz­tésében elért nem csekély eredményeinket, bíz­vást mondhatjuk: igen. lehet! Eltölthet bennün­ket a jól-végzett munka boldogító öntudata, van annyink, hogy nem kell önbizalom-hiányban szenvednünk! Ám véssük lelkiismeretünkbe, idézzük felelős­ségérzetünk elé azt is, amit még nem értünk el, ami még — megyénk viszonylatában is — meg­valósítandó feladatunk, fogyatékosságunk az ipar. a mezőgazdaság, a kultúra szocialista épí­tésében. S akkor el kell mondanunk azt is: nincs még annyink, hogy önteltek lehetnénk, hogy ke­zünket ölbe tehetnénk, hogy megpihenhetnénk, hogy a siker a fejünkbe szállhatna! S nem is lesz soha, mert mennél előbbre, met* nél feljebb jutunk, annál továbbra, annál maga­sabbra kívánkozunk, annál nagyobb célokat kell kitűznünk! Félre hát a kishitűséggel, de félre az öntelt­séggel is! Feszítsenek nagy célra bennünket a nemes önbizalom rugói! Gyárfás Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom