Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-09 / 160. szám

2 ÉSZAKIM ACVARORSZAG Vasárnap, 1961. július 9. Hruscsov elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) MaeArthur amerikai tábornok, aki a közelmúltban Manilában elhang­zott beszédében a világháború meg akadályozására hívott fel. Hivatkozi lehet Montgomery angol tábomag; ra is, aki javasolta, vonják ki Eun pából az összes idegen csapatokat ... semmisítsék meg a katonai támasz pontokat és vonják ki Berlinből a megszálló alakulatokat. így beszél nek azofc, akik katonáskodtak: Ök tudják, mi a háború és helyesen lát­ják, milyen szerencsétlenséget zú­dítana az emberiségre az új világ­háború. Javasoljuk a megfélemlítés mód­szeréről való lemondást. A há­borút nem szabad megengedni — túl sok emberéletbe kerülne. Az első lövések eldördülhetnek a ha- , táron, ahol szemtől szembe állnak a csapatok. De ki kezeskedhet arról, hogy e lövéseket az egész földgolyón nem követik-e nukleáris robbanások és nem kezdődik-e meg a háború, amelyben eltűnik az arcvonal és a hátország közti különbség? Ezzel mindkét félnek számolnia kell. Aki fenyeget bennünket, an­nak tudnia kell, képesek vagyunk arra, hogy visszaverjük az agrésszo- rokat. Meg vannak erje az eszköze­ink. A Szovjetunió hatalmas sikereket ért el gazdasági, kulturális és mű­szaki téren. Népünk megteremtette ég felnevelte azt a hadsereget, amely vállán viselte a fasiszmussal folyta­tott harc legnehezebb terhét és meg­semmisítette a német militarizmust. Ez jogot ad nekünk arra, — remé­lem. nem értenek félre —, hogy fel­hívással forduljunk azoknak az or­szágoknak a vezetőihez, amelyek a múlt háborúban szövetségeseink voltak — Kennedyhez, az Egyesült Államok elnökéhez, De Gaulle tá­bornokhoz, a Francia Köztársaság elnökéhez, MacMillanhez, Nagy-Bri- taftnia miniszterelnökéhez —, hogy tanúsítsanak bölcsességet a német ' kérdés megoldásában, üljenek le a tárgyaló asztalhoz a többi békesze­rető állammal együtt és kössék meg a békeszerződést. Józan észre, ismétlem, józan ész­re van ma szükség mindenek­előtt. A józan észnek azonban békés cselekményekben kell megnyilvánulnia, abban a törek­vésben, hogy gyökerében ássuk alá a feszültséget. Napjainkban semmilyen más lépés nem lehet békeszeretóbb. mint a bé­keszerződés megkötése és az elmúlt háború maradványainak kiküszöbö­lése. Békét ajánlunk, azt akarjuk, hogy az államok közötti kapcsolatokban a józan ész diadalmaskodjék, békés együttélés legyen és versenyezzünk azon a téren, hogy melyik rendszer biztosít nagyobb anyagi és szellemi javakat a népek számára. A népeik maguk döntsék el, milyen rendszer felel meg legjobban létfontosságú ér­dekeiknek: a kommunista, vagy a kapitalista rendszer. Ezután Hruscsov rámutatott: Nincs komoly dk, amely ténylege­sen akadályozhatná a békekötést Né­metországgal. Mégis, a nemzetközi enyhülésnek és a békeszerződés meg­kötésének ellenzői mindenféle alap­talan elmefuttatással igyekeznek alá- rimasztani álláspontjukat. Kijelentik például, hogy a békdkö- iést akadályozza Németország ketté- osztottsága. Ha a nyugati hatalmak valóban elő akarnák segíteni a német egység helyreállítását, akkor nem akadályoznák, sőt ellenkezőleg, egye­nesen tanácsolnák, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya lépjen tárgyalásokra a Német De- j mokratikus Köztársaság kormányé- J val, támogatnák az NDK kdrmányá­nak a két német állam konföderáció­jára vonatkozó javaslatát. Ha az egész Németországra kiter­jedő egységes kormány hiánya tény­legesen akadályozná a békeszerződés megkötését, akkor a nyugati hatal­mak és a Német Szövetségi Köztársa­ság elfogadná azt a javaslatot, ame- ’yet a Szovjetunió most tesz: A nemetek még a német béke- szerződés aláírása előtt találkoz­zanak és dolgozzák ki közös szempontjaikat mind a béke- szerződésre. mind az ország egy­ségének helyreá'Htására vonat­kozólag. ...minden vasuíasnapra újabb és újabb sikereket érjenek el Priesxol Jóxsef' elvtárs beszélt a Miskolci ISemxeti Színházban reiulexett ti í szűrt népségén \Témelorszájnr állami cjjyséffének helyreállítása masukra a németekre tartozik Egyetlen államnak sincs joga be­avatkozni ebbe a dologba, mert senki sem oldhatja meg ezt a kérdést a né­metek helyett. A Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokra­tikus Köztársaság kormányai egyez­zenek meg e kérdésről és mi elisme­rünk minden olyan döntést, amelyre ők jutnak. Ha azonban valaki arra számít, hogy a mi kezünkkel számolja fel a Német Demokratikus Köz­társaság szocialista rendjét, ak­kor ábrándokba ringatja magát. A Szovjetunió a Német Demokra­tikus Köztársaságnak hű és megbíz­ható barátja. Németországban sok minden nincs még rendezve. Ezt, a jelek szerint, ma már mindenki elismeri. Le kell vonni a logikus következtetést: Meg kell oldani e dolgokat *s nem szabad megvárni, amíg azok konfliktust okoznak. A nemzetközi jellegű kér­déseiket a megfelelő fórumon kell rendezni. A belső német problémá­kat csak maguk a németek rendez­hetik. Hruscsov elvtárs- beszédének köz­lése lapzártakor még tart. Beszédé­nek további részét keddi számunk­ban ismertetjük. A XI. Vasutasnap alkalmából a Miskolci Nemzeti Színházban tartot­ták meg a díszünnepséget tegnap délután a Miskolci MÁV Igazgatóság dolgozói, a vasút munkásai és hozzá­tartozóik. A színházat csaknem zsú­folásig töltötték meg az ünneplők, a meghívott vendégek, az intézmé nyék, üzemek, vállalatok képviselői. Az elnökségben helyet foglaltak Miskolc és a megye képviselői, a nagyüzemek vezetői és küldöttei, va lamint a négytagú, Kassáról érkezett csehszlovák vasutasküldöttség. Ott volt az elnökségben Prieszol József elvtárs, a párt Központi Bizottságá­nak tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Koval Pál elvtárs, a miskolci városi pártbizottság első titkára, dr. Tóth István elvtárs, a megyei tanács elnöke, Fekete László elvtárs, a városi tanács elnöke, a nagyüzemek vezetői, a szakszervezet küldöttei és a kiváló vasutasok. A díszünnepséget dr. Pásztor Pál elvtárs, a Miskolci MÁV Igazgatóság vezetője nyitotta meg. Méltatta a XI. Vasutasnap jelentőségét, majd Prieszol József elvtárs tartott ünnepi beszédet. Elöljáróban hangsúlyozta: a párt és a kormány megbecsüli a vasutas dolgozókat, s ma, amikor a Ünnepélyes tanfolyamzáró az Öthónapos pártiskolán PÉNTEKEN ESTE került sor Mis­kolcon az öthónapos pártiskola ün­nepélyes tanfolyamzárójára. Az ün­nepségen megjelent, s az elnökség­ben helyet foglalt Prieszol József elvtárs, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a Borsod megyei pártbizottság első titkára, Kukúcska János elvtárs, a megyei pártbizott­ság titkára, Tajti Gyula és Laczkó Béla elvtársak, a megyei pártbizott­ság osztályvezetői, Kukucska Jánös- né elvtárs, az öthónapos pártiskola igazgatója és Papp József elvtárs, az iskola helyettes vezetője. Az elnöklő Papp József elvtárs megnyitó szavai után Prieszol József elvtárs mondott meleghangú záró­beszédet, amelyet a nagyszámú hall­gatóság tapsa többször félbeszakított. Beszédében értékelte az iskola mun­káját. A Borsod megyei párt-végre­hajtóbizottság nevében nagy elisme­réssel szólt az iskola vezetőségének és tanári karának fáradozásairól, az iskolán tanuló elvtársak szorgalmas munkájáról, szép sikereiről. Utalt az elmúlt időszak nagy változásaira, — különösén falun — s a megoldásra váró feladatok sokrétűségére. Meg­győződésünk — mondotta Prieszol elvtárs —, hogy az iskolán szerzett ismereteiket okosan felhasználva, — a becsületes dolgozókkal együtt élve, az emberek véleményére, tanácsaira, javaslataira támaszkodva még sike resebben fogják megoldani. EZT KŐVETŐEN Prieszol elvtárs gazdag munkásmozgalmi tapasztala­taira támaszkodva, sok hasznos taná­csot adott a végzett hallgatóknak. — Ne tartsák magukat sohase a legokosabb embereknek, csalhatatla­noknak —, mert sohase voltak és nincsenek is csalhatatlan emberek. Csakis a kollektív vezetés lenini módszere óvhat meg bennünket, a pártszervezeteket komoly hibáit el­követésétől. Most messzebbre és mé­lyebbre látnak, mint öt hónappal ez­előtt, jobban megértik pártunk poli­tikájának lényegét, — de ne felejt­sék el, hogy öt hónap mégis csak ke­vés volt ahhoz, hogy mindent meg­tanuljanak. Ezért elbizakodottság nélkül, szerényen lássanak munká­hoz, s rendszeres tanulással, a mun­kában szerzett tapasztalatokkal fej­lesszék tovább az iskolán szerzett ismereteket. Törekedjenek fáradha­tatlanul az elméleti ismeretek jó gyakorlati alkalmazására, úgy élje­nek és munkálkodjanak, hogy az is­kola vezetői és tanárai mindig büsz­kék legyenek az itt tanult elvtársak­ra. Ne szabadjanak el az iskolától, tartsák vele a kapcsolatot, írják meg tapasztalataikat, problémáikat, mert ez kölcsönösen gyümölcsözni fog, — mondotta többek között Prieszol Jó­zsef elvtárs. Majd nagy tapssal foga­dott beszédét a következő szavakkal fejezte be: — Kedves igazgató elvtársnő, kedves tanár elvtársak! Engedjék meg, hogy a megyei páH-végrehaj tó- bizottság nevében mégegyszer szív­ből megköszönjem az iskola minden dolgozójának és hallgatójának azt a szép munkát, amit az elmúlt öt hó­nap alatt végeztek. A hazatérő elv­társak nyugodtan jelenthetik majd pártszervezeteiknek, munkatársaik­nak, hogy becsülettel eleget tettek rfiegtisztelő megbízatásuknak. Sok sikert, eredményes munkát, jó egész­séget kívánok közös ügyünk, a szo­cializmus gyorsabb építéséhez és személyes boldogulásukhoz. PRIESZOL ELVTARS beszéde után a végzett hallgatók nevében Szeberényi József elvtárs mondott köszönetét a megyei pártbizottság­nak, az iskola vezetőségének és ta­náraiknak a fáradtságot nem ismerő munkájukért, tanulásuk segítéséért, ígéretet tett, hogy az iskolán tanul­takat munkahelyükre visszatérve, jól fogják hasznosítani a szocializmus építésének meggyorsítása érdekében. Papp József elvtárs zárszava után a végzett hallgatók vidám baráti esten búcsúztak el az iskolától, taná­raiktól és egymástól. Neiav P7 n Gömöri Pályaudvar. isagy ez O gzéies, nagy állomás. Belefárad az ember, amíg a végére ér. Meg is kérdeztem kísérőmtől: — Messze van még a vége? Tóth József felügyelő azt mondot­ta: — Nagyon messze ... így gyalog- szerrel napokig is fogyaszthatnánk a kilométereket, mégsem érnénk a végére. No, ez aztán furcsa válasz. A tér •s az idő végtelen, de a Gömöri Pá- yaudvar? Valahol mégiscsak vége van .,. Akkor még nem értettem Tóth felügyelő válaszát. De mire végigjártuk a miskolci pályaudvaro­kat, rájöttem: minden pályaudvar szerves része annak a hatalmas há­lózatnak, amely — mint az emberi testet az ér — behálózza az egész or­szágot. Ilyen értelemben valóban messze van a Gömöri Pályaudvar vé­ge. Mert ami itt kezdődik, az folyta­tódik egészen az országhatárig, s még onnan is tovább. A sínek mesz- sze, a végtelenbe futnak __ M ost azért jöttünk erre a hatal­mas pályaudvarra, hogy megnézzük: hogyan dolgoznak ebben a rekkenő nyári hőségben a vasutasok. Mert bizony nemcsak a tarlókon és a mar- .tinkemencék mellett, a vágányok között is nehéz most a munka. A nyár, ez a diadalmas, életet és erőt érlelő évszak a vasút munkásait is próbára teszi, különösen a nyitott rakodón, ahol se fa, se árnyék nincs a közelben. De mi történik ott, a daru alatt? •tórom szállftómunkás két vékony vasesövön akarja felgurítani a nehéz vashordókat a tehergépkocsira. Ve­szélyes próbálkozás! Szerencsére ott terem egy egyenruhás, jól megter­mett vasutas és azt mondja erélye­sen: — Nem szabad ezt így, emberek! — Ki ez a vasutas? — kérdeztem kísérőmtől, aki mosolyogva figyelte a jelenetet. — Fehér Jánosnak hívják. Munka­érdeméremmel kitüntetett kereske­delmi állomásfőnökhelyettes. Érde­kes ember ... Érdemes megfigyelni, most is valami furcsa dolgot művel... Valóban. Nemcsak a szabálytalan rakodást vette észre, hanem segít is a fizikai dolgozóknak. Kinyitotta az oszlopra szerelt bádogdobozt, bekap­csolta az áramot, és felment a vas­lépcsőn a magasban lévő daru üve­gezett fülkéjébe. Bekapcsolta a gépet és a teli vashordókat pár perc alatt a gépkocsira emelte. az érdekes ember. Nem ez az.tan n6t(. ay íróasztai me]_ lé. Arcáról is látni, hogy gyakran jár a szabadban. Barnára égett a bőre. Dehát milyen ember is ez a vasutas, aki állomásfőnökhelyettes és kisegí­ti a darust, aki éppen ebédelni ment. Régi vasutas, pedig fiatalember, csak 36 éves. És igazi szakember. Le­tette a darukezelői vizsgát Aztán, amikor villamosemelőt kapott a pá­lyaudvar, ő is megtanulta a kezelé­sét. Ismét vizsgát tett. Aztán jött a Rába-emelő. a szovjet villamoseme- lő, a vontatótargonca és a többi gép és a főnökhelyettes mindegyik keze­léséből levizsgázott. Megkérdeztem tőle: Miért van erre szüksége? Mosolygott. — Hogyan irányíthat egy vezető, hogyan segíthet az ember, ha egy­szer nem ismeri a különféle szak­munkát. Hát ezért vizsgáztam le a gépek kezeléséből. Tréfásan megjegyeztem: — Egy állomásfőnökhelyettes, aki szívesebben ül a gépek kormányke­rekénél, mint az íróasztal mellett... Mosolygott. Megigazította szem­üvegét s nerri szólt semmit. — Gépköcsit is tud vezetni? — kérdeztem. — Természetesen. Itt a pályaudva­ron ahhoz is érteni kell. Mert előfor­dul, hogy a sofőr elcselleng valamer­re és a gépkocsit már megrakták az emberek. Ilyenkor a volán mögé ülők és arrébb viszem az autót... A jogosítványt is megszerzem majd ... Mentünk tovább. Az univerzális vasúti tiszt beszélt a pályaudvar életéről. Sokan nem is tudják, hogy a Gö­möri Pályaudvar tulajdonképpen ke­reskedelmi állomás, közel ötszáz vasutassal és 15 iparvágánnyal, amelyre kétszáz kocsi érkezik na­ponta. Százharminc raktári munkás, ötven rakodó és ötven szállító mun­kás dolgozik itt. Jön ide importsör vetőgép, patentcső, s minden, amit csak elképzelhet az ember. Most is nagy a forgalom. A sze­mafor zöld jelzésére befutott egy hosszú szerelvény, özd felől érke­zett vasrakománnyal. S ami már nem fér el a síneken, jön az ország-- úton. Hosszú gépkocslkaraván áll a raktárépület előtt. A most ér­kező teherautók olyan nagy port ver­nek, hogy utána alig lát az ember. Bosszankodnak is miatta. Azt mond­ják; locsolni kellene az utat. De a MÁV-nak nincs locsolókocsija. (Mit lehetne tenni?) Végre visszaértünk. Az állomásfő­nököt, Pozsonyi Andrást az irodá­ban találtuk nagy munka közben. Aztán Balogh Tibor, a szakszervezeti bizottság titkára is megérkezett a főnöki szobába. Beszélgettünk. Eze­ket jegyeztem fel: A Gömöri Pálya­udvar már ötször nyerte el az él­üzem címet. A tizenkét versenyző brigádból öl már megszerezte a szo­cialista címet. Igen jól dolgozik a Béki-, az Orosz-, a Rigó- és a Fehér- brigád. A XI. Vasutasnap tiszteleté­re is eredményesen versenyeztek. Jól segíti a MÁV munkáját a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat, a 31-es Autóközlekedési Vállalat, az István-malom, a TÜZÉP és még több nagy üzem, vállalat. A kocsik késedelmes ki- .és berakásával, s a balesetveszélyes ürszelvényhiánnyal hátráltatja a MÁV munkáját: a De­cember 4 Drótművek, a Miskolci Mélyépítő Vállalat és a Közlekedési Építő Vállalat. Vasutasnap van. Nem akarunk ünneprontók lenni, de a hibákat, hiányosságokat nem hallgathatjuk el. — Tizenöt elektromos meghajtású gépünk van — mondotta az állomás- főnök. — Egyszerre azonban nem működtethetjük valamennyit, Fur­csa, de így van. A Besenyői úton lé­vő kisteljesítményű trafót kellene ki­cserélni nagyobbra... Vannak problémák. Bosszantó do­log például: a Gömöri Pályaudvaron van egy értékes vágányhídmérleg. Emberi erővel kell működtetni. Ja­nuártól májusig körülbelül 4500 va­gont kézi erővel kellett felemelni a mérlegen. Csupán azért, mert gyepge a feszültség. Viszont a MÁV és az vasutasokat ünnepli az egész ország, mi Borsodban különösen büszkék vagyunk a MÁV kimagasló sikereire. Prieszol elvtárs ünnepi beszédében emlékeztetett azokra a nehéz időkre, amikor a vasút újjáépítéséből a ma­gyar vasutasok is nagy részt vállalva hősiesen dolgoztak. Azóta évek tel­tek el, s bár a vasút fejlesztése — érthető okok miatt — még ma sem tud minden tekintetben lépést tar­tani a növekvő igényekkel, mégis azt mondhatjuk: a MÁV, a miskolci vasutas dolgozók maradéktalanul tel­jesítik feladatukat. Mi ennek az oka? — tette fel a kérdést Prieszol elvtárs. — Az — mondotta —, hogy vasuta­saink lelkesen dolgoznak, leküzdik az akadályokat. A főváros után Mis­kolcon van a legjelentősebb vasúti csomópont — mondotta többek kö­zött Prieszol elvtárs — és Borsod az ország legjelentősebb ipari bázisa, így érthető, hogy a Miskolci MÁV Igazgatóság jelentős helyét foglal el a népgazdaság vérkeringésében. S ha a vasút nem dolgozik jól, az üzemek, a kereskedelem, a mezőgazdaság sem dolgozhat jól. De a vasút jól dolgo­zik megyénkben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az ország vasútigazgatóságai között folyó ver­senyben a miskolciak most is az első helyen állanak. Prieszol elvtárs beszélt a vasút és a vállalatok feladatairól. Elmondotta: most az a feladat, hogy meggyorsít­sák a kocsik ki- és berakását, majd megemlékezett- a pályafenntartás dolgozóiról és örömmel állapította meg: a különböző szolgálati ágak igen jó együttműködésben munkál­kodnak a tervek teljesítéséért. Prieszol elvtárs ezekkel a szavak­kal fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét: Csak azt kívánom, hogy minden vasutasnapra újabb és újabb sikereket érjenek el a munkában. Ezután Sausa János elvtárs, a Kassai Vasútigazgatóság vezetője, a Miskolcon tartózkodó csehszlovák vasutasküldöttség vezetője köszön­tötte a megye vasutasait. Az ünnepségen felszólalt Valkó Márton elvtárs, a Lenin Kohászati Művek igazgatója és köszönetét mon­dott a vasutas dolgozóknak azért a nagy munkáért, amellyel évről-évre segítik a nagy kohászati üzemet. Az ünnepségen dr. Pásztor Pál elv- társ 25 vasutasnak osztotta ki az Ér­demes vasutas kitüntetéseket, az Or­szágházban pedig kilencen kormány­kitüntetést, 12-en Kiváló vasutas ki­tüntetést kaptak a miskolciak közül. A kitüntetett dolgozók nevében Baranyi Istvánná mondott köszöne­tét, majd a jólsikerült díszünnepség az Intemacionálé hangjaival ért vé­get. Az esti órákban, az ünnepség végső aktusaként hangverseny ég kultúrműsor következett a Miskolci Nemzeti Színház művészei és a MÁV Erkel Ferenc Művelődési Otthon szímfónikus és művészegyüttese köz­reműködésével. EMASZ között emiatt van bizonyos „feszültség”. Persze az ÉMÁSZ-nál is vannak nehézségek. De azért még­is keresni kellene a megoldást. Tovább mentünk a sínek mentén. A Tiszai Pályaudvaron is rendkívül nagy a forgalom a délutáni órákban. Szinte véletlen, hogy megtaláltuk és pár percnyi időre beszélgethettünk Halmai Albert állomásfőnökkel. Igen elfoglalt ember. Gyorsan elmagya­rázza, hogy eddig hat esetben nyer­ték el az élüzem címet, háromszor a SZOT és a Minisztertanács Vörös Vándorzászlaját. — Mit vállaltak a Tiszai Pályaud­var dolgozói a XI. Vasutasnap tisz­teletére? — tettük fel a kérdést. — Még az év elején azt ígértük, hogy az első félévben, minden ne­hézség ellenére, élüzemszinten dol­gozunk. És ezt teljesítettük is. Az állomásfőnök az óráját néze­gette. Nemsokára befut a Poprád — Miskolc — Budapest között közleke­dő sebesvonat, ö is fogadni akarja. Addig a fiatal és az öreg vasutasok­ról beszélgettünk. Homolya Lajos már 1922 óta vas­utas. Megszakítás nélkül a Tiszáin dolgozik. Volt vonatkísérő, térfelvi­gyázó, átmenesztő, forgalmi kísérő, s végül naplózó lett. Jó munkájáért kormánykitüntetést is kapott: Szo­cialista Munkáért Érdemérmet. És sok ilyen régi vasutas dolgozik a több mint 100 éves Tiszai Pályaud­varon. Például Dobrosi Barna főel­lenőr. Harminchat éve vasutas. Azt szeretné, ha fia, aki technikumot végzett, szintén a vasúthoz kerülne. És a legfiatalabb vasutas? Tóth Pi­roskának hívják. Távirdász. Egy éve dolgozik itt. Tizenkilenc éves. Igen szorgalmas. A »Miiek me§§zefntnak... 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom