Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-09 / 160. szám

Vasárnap, 1961. jfiUtis A. ESÍAKMAGTARORSZAO s kertészeti brigád asszonytagjai szorgalmasan kapálják a paprikát | V'S 1 . V i rV'iii V..4 Hl CvM&vKfc.Wf» Egyelőre még csak a borsét csépelik. Hamarosan sor kerül az őszi búzár» Is. Orosz Pista bécsi és Jules» néni 71 esztrnrlővel a vÁllukon is kiveszik részüket az aratásból zony nem ölik magukat az aratással, amíg a magúikén gazdálkodtak, akadt alti learasson helyettük. — Most is akad. Annyi a különbség, hogy a ke- pés akkor úgy aratott önmagának, hogy közben nekik is megkereste a kenyeret, most azonban már csak a maguk két keze után boldogulhatnak. Vasárnap is kiderült sok minden. Szombaton összedugta fejét a vezető­ség. Van vagy ezer keresztnyi kéve kint a határban, az aratógépek után maradt, össze kellene rakni, rá talál jönni egy eső. Ne is próbálkozzunk ve­le — legyintettek többen. —. Búcsú napján az „enyémért” se mozdult ki a határba az aszalói paraszt, a mién­kért meg... A vezetőség azonban úgy döntött, hogy mégiscsak megpróbálja a dolgot. Hajnali fél kettőkor ébresz­tették a falut, és összegyűlt hetven iember. Mire kezdett melegedni, hát­ira, negyed hétre össze volt rakva a k majdnem húszezer kéve. Az Olajos- i brigádot bizony csak a brigádvezető [és két ember képviselte, míg például [a K. Nagy László brigádja 28 taggal [rukkolt ki. Ezek szépen vizsgáztak [lelkiismeretességből, amazok — le­vizsgáztak a hetven ember és az egész [falu előtt. i S amíg így „nyomják” az aratást, [a tarlóhántással se késlekednek. Már Í " 50 holdnyin elvégezték szerdáig a tarlóhántást, elcsépelték őszi árpáju­kat, mely 15 mázsás holdanként! fer­düléssel örvendeztette meg őket. A L borsót is csépelik, közben az 50 hol- [das kertészetben sem áll meg a mim­ika. Szerdán is huszonnyolcán kapál- rták a paprikát. ! A vezetőség abban reménykedik, hogy július 20-ra végeznek az aratás- Lsal, s ha minden jól megy, az új ke- [nyér ünnepére, augusztus 20-ra a Ecséplésnek is a végére érnek. Vigh [Bertalan brigádvezető szerint, ha [mindenki követi Ádém József és Ba- [zsó József példáját, akik négy ed ma­gsukkal vágják a búzát, akkor nem [lesz baj a korai végzéssel. Bodnár [istván kedden másodmagával 1200 [négyszögölnyi életet tett rendbe, öt [munkaegységet keresett. U. Nagy Jó- [zsef harmadmagával kora reggeltől Lkéső estig rakja a keresztet az arató­gépék után. Szűcs Ferenc nem ke­vésbé. aki kiváló keresztrakó híré­ben áll. , Agzaló első közös aratása bizako­dással tölti el az embereket. Biztató !a termés és biztató az iparkodás. ► G. ML ‘1 « „ V> ■ H* p&it >. mm: A XI• Vasutasnapon \ mai napon immár tizenegye­dik alkalommal ünnepeljük a vasutas dolgozókat, akiknék sok­oldalú, nagy szaktudást és gyakor­latot igénylő munkája teremti meg az összeköttetést a város és a falu, az ipar és a mezőgazdaság között, biztosítva az ország vérkeringését. Ez a nap pártunk és kormányunk, az egész nép megbecsülésének és szeretctének őszinte megnyilvánu­lása. A vasutas dolgozók ünnepén mindnyájan még mélyebben átérez­zék, mit jelent ma vasutasnak, a szocializmust építő hazánk megbe­csült tagjának lenni. A Horthy- rendszerbon a vasút a kapitalista érdekeket szolgálta, a vasutas dol­gozóknak a kizsákmányolás, a meg­aláztatás és az elnyomás volt az osztályrésze. A magyar vasutas nagy utat tett meg a felszabadulás­tól napjainkig. A hazájára lelt vasutas öntudatos harcosa népének, hű őrzője a. népi vagyonnak és magabiztosan áll fe­lelősségteljes posztján. A vasutas dolgozók évröl-évre — olykor igen nehéz körülmények között — telje­sítik a népgazdaság szállítási ter­veit és ezzel komoly mértékben já­rulnak hozzá szocialista hazánk építéséhez. Nagyszerű munkájuk eredményét mi sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy ma a vasút több mint ötször annyi utast és négyszer annyi árut szállít mint 1938-ban. A vasúti szállítások növekedésé­ben is lemérhetjük népgazdaságunk örvendetes fejlődését. Láthatjuk, hogy évről-évre és hónapról-hó- napra több és több áru elszállítása hárul a vasútra. Ugyanakkor azt Is tapasztalhatjuk, hogy az utóbbi idő­ben a kocsi- és mozdony-parkunk növelése cs felfrissítése, valamint pályáink és berendezéseink korsze­rűbbé tétele érdekében jelentős be­ruházások történnek. A közlekedés, a vasút hazai és nemzetközi jelen­tőségét támasztja alá a napokban Budapesten megtartott nagyjelen­tőségű konferencia, ahol a szocia­lista országok közlekedési minisz­terei tárgyalták a vasútforgalom fejlesztésének és az országok kö­zötti vasútforgalom meggyorsításá­nak kérdéseit. 1961. év első felében népgazda­ságunk a tervezettet meghaladó ütemben fejlődött. Ehhez a fejlő­déshez a miskolci vasútigazgatóság dolgozói is hozzájárultak azzal, hogy az áruszállítási tervüket 100.5 százalékra teljesítették. A terve­zettnél 47 049 tonnával szállítottak többet. D olgozóink becsületes, sokszor szinte művészi tökéllyel vég­zett munkáját bizonyítja az a tény, hogy a tervezettnél nagyobb áru- mennyiség elszállításához. mintegy 2500 kocsival kevesebbet használ­tunk fel. Ezt az eredményt több tényező minőségi teljesítése segí­tette elő: például a teherkocsik ki­használásának növelése, a kocsifor­duló meggyorsítása, a tehervonatok utazási sebességének, valamint a terhelésének emelése stb. Ugyan­akkor sokat javult a személyszállító és tehervonatok menetrendszerü- sége is. Az elért eredmények értékét nö­veli az a körülmény is, hogy a nö­vekvő forgalmat a pálya és a be­rendezések korszerűsítésének egy­idejű végzése mellett bonyolítottuk le. Különösen dicséretre méltó a hatvan—miskolci fővonal dolgozói­nak erőfeszítése, ahol a forgalom zömét kell lebonyolítani a vonal hosszúsinesftési és villamosítási nagy munkálataival egyidőben. Dolgozóink jó munkája következ­tében az első negyedévben az igaz­gatóságok egymásközöttí versenyé­ben első helyezést értünk el és je­lenleg is az első helyen vagyunk. A szép teljesítményt a párt és a szakszervezet támogatásának és annak köszönhetjük, hogy ma már a vezetők és beosztottak egyaránt szinte tudományos szinten keresik és kutatják azokat az új technoló­giai módszereket, amelyek segítsé­gével az egyes munkafolyamatokat meg lehet gyorsítani és a vonalok összeállítását, valamint a továbbí­tását rövidebb idő alatt el lehet végezni. . Az az óriási és csodálatraméltó fejlődés, amelyet a közlekedés a „vasút atyjának”, Stevensonnak első mozdonyától Gagarin űrhajó­jáig megtett, — lelkesíti vasutas dolgozóinkat az új keresésére, újabb munkahőstettekre és arra készteti őket, hogy lépést tartva a fejlődő technikával, a szakmájuk mesterévé váljanak. A jó munka jutalma nem maradt el. A mai vasutasnap alkalmából a miskolci vasútigazgatóság dolgozói közül 9 vasutas kormány ki tünte­tést 12 Kiváló vasutas és 25 Érde­mes vasutas kitüntetést kapott. Ugyanakkor számos Kiváló dolgozó jelvény és oklevél, pénzjutalom és előléptetés került kiosztásra az élenjáró dolgozók között. A mai ünnepünk alkalmából ez­úton mondok köszönetét a miskolci vasútigazgatóság valamennyi dolgo­zójának helytállásáért és fáradtsá­got nem ismerő munkájáért. A vas­utas dolgozók nevében megköszö­nöm a pártbizottságok, pártszerve­zetek, szakszervezeti bizottságok qj tanácsok vezetőinek és munkatár­sainak messzemenő segítségét és tá­mogatását, Megköszönöm szállító- feleinknek a szállítási terveink tel­jesítése érdekében kifejtett közre­működésüket és segítőkészségüket. A mai napon azonban nemcsak ünnepelni, hanem előre tekinteni, a reánk váró újabb feladatokat számbavenni is szükséges, ötéves tervünk első évének második felé­ben dolgozóink további erőfeszíté­sére és odaadó munkájára van szükség, mert az eddigi terveink alapján vasútigazgatóságunk szállí­tási feladatainak miniegy 8—10 szá­zalékos növekedésével számolha­tunk. Az idén gj'áraink, üzemeink és a mezőgazdaság növekvő szállí­tási igényeinek kielégítése végett tovább kell növelnünk a tehervona­tok menetrendszerűségét és terhe­lését, meg kell gyorsítanunk a ko- csiforduiót. Vagyis a szolgálati ágak még szorosabb együttműködésére, minden vasutas dolgozó teljes szakmai tudására és utasításszerű szolgálatára van szükség. A szállítási feladataink teljesíté­séhez továbbra is igényeljük és várjuk szállítófeleink segítségét. Szállít ófeleink különösen a vasár- és ünnepnapi rakodások jobb meg­szervezésével. az irányvonalok kép­zésének továbbfejlesztésével, a ko- csiki lakások meggyorsításával és az előszállítások megszervezésével segíthetnék leginkább. Bízom benne, hogv vasutas dol­gozóink úgy mint eddig, most is szívvel-lélekkel felsorakoznak az űi feladatok megoldására és eredmé- n\ esen fogják elősegíteni ötéves tervünk első évének sikerét. jetihez a nagyszerű munkához kívánok minden vasutas dol­gozónak erőt, egészséget. dr. Pásztor Pál. a vasútigazgatóság vezetője Népszerűek a takarmánykeverékek A Terményforgalmi Vállalat vámosújfalui keverő üzemében pár hét alatt több mint 30 vagon sertés- és csibetápot gyártottak. Lapunkban már beszámoltunk az új üzem jelentőségéről, az itt készített állati takarmányok kedvező hatásáról. Termelőszövetkezeteinkben a nagyobb tömegű sertés- és szarvasmarha hizlalás, valamint a csibenevelés a ha­gyományos takarmányok adagolása mellett egyoldalúvá válhat, míg _ ’ rá'!*;®?* 8 kísérletek igazolták — a sertés- és csibetánpal hizlalt állatok rövidebb idő alatt nagyobb súlygyarapodást érnek el Másik előnve az újszerű takarmányozási eljárásnak, hogy lényegesen olcsóbb ’ s a kezdő termelőszövetkezetek is szerződéses úton biztosíthatják a meg­felelő takarmány szükségletet. Az első keverő üzemek a Dunántúlon létesültek, s az ott szerzett tapasztalatok alapján alakították át Borsodban a vámosújfalui malmot, melyet a Terményforgalmi Vállalat vett át és rendezett be. Zoltán József elvtárs, a vállalat igazgatója elmondotta, hogy az üzem létre­hozása óta eltelt pár hét alatt is bebizonyult: nagyon helyes volt ez a kezdeményezés. Az újszerű takarmányozási forma a taktaharkányi, szentistváni, tiszalúci, kenézlői és az edelényi termelőszövetkezetnél máris nagy népszerűségre tett szert. Sokan érdeklődtek a megye más termelőszövetkezeteiből is. A harmadik negyedévre eddig 200 vagonnyi keverék takarmányra kötöttek szerződést a termelőszövetkezetek -a vál­lalattal, ahol most úgy tervezik, hogy a vámosújfalui üzem mintájára a megye más járásaiban is berendeznek keverő üzemeket. Aratás Aszalón ■Nagyságrendben Aszaló a szikszói Sárás második legnagyobb községe, mind a ketten, lelkem, hetvenhét esz­tendő az. cellákat kézzel vágják, a nagyobb daraboknak pedig ne kieresztik a gé­pet. Százhét aratópárt állítottaik ki, s egy aratópárra 5 és fél hold jut. Prémium csak öt holdon felül jár, holdanként 50 kiló. Vagy húszán az iparból kérték el magúikat aratásra. Igyekszik mindenki, jól lehet keres­ni az aratásnál. No, persze, nem le­het azt mondani, hogy csak az ilyen jövedelmező foglalkozás után kapnak a tsz-tagok. A kapálással is megbir­kóztak aratásig, ha idejük engedi, ad­nak még a krumplinak, cukorrépá­nak, kukoricának egy gazoló kapálást és végeztek vele. A takarmánybeta­karítás is megtörtént. Ez év tavaszán lett tsz-község Asza­ló, de már alig-alig venni észre kü­lönbséget az új és a régi tagok kö­zött. A többség iparkodó, élni, bol­dogulni igyekszik a termelőszövetke­zetben is. Igaz, akadnak még olya­nok is, akik el-elejtik, hogy ők bi­Indulunk tovább. Az elnökhelyet­tes, agronómus meg sorolja: a pár­az elsőség Szikszónak dukál. Határa nagy. kalászosból közel 1200 hold vár itt aratásra. Mindezt persze csalt múlt időben emlegethetjük, mert szerdára mintegy 80 százaléka maradt meg az aratnivalónaik, a húsz százalék lement négy nap alatt. Noválk Bertalan elnökhelyettessel, Turnyánszky Ferenc agronómussal Indulok határnézőbe. — Elsőnek keressük fel a legidő­sebb dolgozó tagunkat — javasolják. Idős Orosz István pengette meg el­sőnek a kaszáját az aszalói határban, Közeledtünkre Pista bácsi a kasza­nyélre támaszkodik. Vajon mi járat­ban lehetnek ezek? — néz kérdően felénk. No, nem sok keresnivalónk van, csak éppen tudni akarjuk, ho­gyan bírja ilyen öreg fejjel az ara­tást? Elmosolyodik. Nem a fejével kaszál az emberfia, hanem a kéziével, az meg még bírja, akármilyen eres, törődött is. Naponta még meg van a 25 kereszt. Julcsa néni, Pista bácsi élete párja válaszol, amikor a galamb­ősz arató kora után tudakozódom: — Nyolcvannégy esek vagyunk ml — Ez az ország második legna-^ gyobb rendezőpályaudvara. Hány ko-í csit rendeznek, gurítanak naponta? 4 — Igen sokat. 3330-at. De volt már 3500 is. Ez csúcsteljesítmény. Az új-, ság is közölte, amikor tavaly decern-’ bér 28-án legurítottuk at egymillio-r módik kocsit... ] — Minden évben ilyen nagy itt aj forgalom? j — Minden évben növekszik. Ez év-, ben eddig 498 625 kocsit gurítottunk; le, rendeztük a korszerű gurító-íékező ’ berendezéssel. Ez európai viszony-1 latban is rendkívüli teljesítmény...] Valóságos kocsierdő vesztegel a | pályaudvar 46 vágányán. És ál'.an-1 dóan jönnek az újabb szerelvények.' Soha sincs megállás. És igén ügye-j sen dolgozik itt mind a 294 vasutas.! Különösen Fehér László szocialista] brigádja, Mezei László szocialista i brigádja. Szilágyi János gurításve-1 zetq és szocialista brigádja, Horváth’ József munkaérdemrenddel kitiinte-i tett kocsi mester, Konecsni Sándor ! kiváló váltóőr és a többiek. Á Mert mind jó vasutasok ők. nagy^ részük van abban, hogy zökkenő-) mentesen termel Borsod ipara, hogy! időben elszállítják az anyagot az] ország minden területére. Pedig j nem könnyű a dolguk, mert a kocsi- ] park régi, s a kocsi is kevés... i Mentünk tovább mentén. S mindenütt azt láttuk: a j szorgalom, az erő és az akarat dacol I a nyári hőséggel. A pályamunkás, a] fűtő, a váltókezelő, a sorompóőr j fegyelmezett katonaként áll őrt a] sínek, a pályaudvarok mentén, al Gömöritől egészen a Keleti Pálya-( udvarig. S még onnan is tovább.^ Mindenütt, amerre a sínek a végte-« lenbe futnak Szegedi László 1 . , ,, már leeresztették a A tavoman sorompókat, majd éles fütty hasított a pályaudvar „csendjébe”. Aztán dübörögve befu­tott a poprádi, 403-as sebesvonat. S az állomásfőnök ott tiszteleg a moz­donyvezetőnek. Nem is sejti, hogy közben megtudtam róla egyet, s mást. Azt is, hogy már 30 éve vasu­tas. Pályamunkásként kezdte. Két éven át építette a vágányokat. Pedig érettségizett, tanult ember volt. Két évig fékezőként kellett dolgoznia. Apja is vasutas volt, 42 esztendeig szolgált a MÁV-nál. Ma 80 éves az öreg. S büszke, hogy fia egy nagy ál­lomás parancsnoka. Ismét ugrott a nagy, vasúti óra mutatója. Cifrusz Ferenc forgalmi főtiszt felemelte az indítótárcsát. S a Poprád—Miskolc—Budapest között közlekedő sebesvonat elindult. A 424-es óriásgép kerekei egyre jobban szaporáztálc forgásukat, majd a sze­relvény eltűnt a távolban, a messze- futó síneken ... S mi gyalogosan ballagtunk to­vább. Állomástól, állomásig. Mert még messze van a cél. Nagyon mesz- sze van a Gömöri Pályaudvar vé­ge... A sínek valóban messzefut- nak ... Messze van még a Rendező­pályaudvar ... S annak is a vége ... Mennyi teherkocsi, ^nyá­ron sem csökken a forgalom, A kocsi­kat rendezni, osztályozni kell. Mit mutat fnost a kocsiparkról ké­szített statisztika? Farkas Antal felügyelő, állomás- főnölkhelyéttes ezt is pontosan meg­mondja. — Naponta átlag 51 vonat érkezik a rendezőbe, 2566 kocsival. — És mennyi indul innen tovább? —■ Hatvan vonat, 2506 kocsival.

Next

/
Oldalképek
Tartalom