Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-06 / 157. szám
4 ESZAKMAGYARORSZÄQ Csütörtök, Ifl«, jfithts 6. Visszapillantás a háromhetes útra A Diósgyőrvasgyári Művészeti Együttes népitánc-csoportja és népi zenekara, mint már hírül adtuk, az elmúlt hét végén hazaérkezett háromhetes, nagysikerű franciaországi és svájci útjáról. Az utazás előzményei ismeretesek. Az együttes két évvel ezelőtt, 1959-ben a Szakszervezetek Országos Tanácsának kijelölése alapján vett részt Franciaországban, a Savoya megyei Annemaseban tartott nemzetközi népitánc fesztiválon. Tavaly a franciák viszonozták látogatásukat,'az idén pedig, amikor Franciaországban a nemzetközi népitánc fesztivál ismételt megrendezésének gondolata felvetődött, újra meghívták a diósgyőrieket. A Szak- szervezetek Országos Tanácsának kijelölésével és ezzel a franciaországi meghívással indult meg a mintegy félesztendős készülődés, hogy a magyar népi kultúrát, a néptánc művészetet méltóan képviselhessék az ország határain * kívül. Rajtuk kívül egy svájci, egy olasz, egy skót, egy osztrák és két francia tánccsoport vett részt a nemzetközi népitánc fesztiválon. A népi demokráciákat egyedül a diósgyőri csoport képviselte. Sikerben gazdag út után, nagyon sok szép, érdekes élménnyel tértek haza. Kicsit fáradtak, mert a három hét bizony kevés pihenést hozott Külföldi tartózkodásuk alatt kétszer léptek fel Genfben, hogy a svájci közönséget is megismertessék a magyar népművészettel és 11 alkalommal Franciaországban. Most sem pihennek. A jövő hét szerdáján újra bemutatják a miskolci és diósgyőri közönségnek franciaországi műsorukat, aztán megkezdik a vendégszereplést a Borsod megyei ifjúsági építőtáborokban, közben készülődnek az augusztus elején Várpalotán rendezendő nemzetközi szakszervezeti népitánc fesztiválra. Még frissek, egy kicsit rendezetlenek az élmények. Nehéz róluk úgy beszélni, hogy egységes, kerek kép alakuljon ki franciaországi tartózkodásukról. Június 18-án léptek fet először Franciaországban. A Chamonix-ban tartott Rhodosz-ünnepségeken vettek részt a fesztivál többi résztvevőivel együtt. A fesztivál megnyitásának napján már nagysikerű, önálló estet adtak a Chamonix-i casinóban. Négy alkalommal léptek fel önálló est keretében. Annemaseban, felléptek azonkívül Thonon, Annecy városokban, valamint Savoya megye több más helységében. Igen emlékezetes egy fellépésük, amelyet Mélán városkában tartottak. Az ottani állami árvaház gyermekei számára rendezték a műsort, az árvaház kertjének szabadtéri színpadán és ezt a műsort a gyermekeken kívül a város lakossága is végignézte. A franciák mindenütt igen nagy szeretettel fogadták a diósgyőri táncosokat. Nagyon sokan már mint régi jóbarátként, ismerősként üdvözölték őket. Hiszen a két év előtti vendégszereplésük emléke még élénken él az Alpok lejtőin élő franciákban. A fesztivál rendező bizottsága igyekezett a legjobb ellátást és a legnagyobb kényelmet biztosítani a csoportnak, azonban a sok fellépés erősen igénybe vette a diósgyőrieket. A két svájci előadással együtt összesen I 3 előadást tartottak, mintegy 25 ezer néző előtt A sikerük még nagyobb volt, mint két évvel ezelőtt. A hosszú és lelki- ismeretes felkészülés meghozta eredményét és egyes számokat a közönség újra, meg újra megismételtetett. A legnagyobb tetszést a franciák körében a „Fordítós” és a „Palotás” váltotta ki és ugyancsak hasonló volt a sikere a már a franciák által is ismert „Borsodi szvit”-nek, amely az együttesnek szinte megalakulása óta állandó műsorszáma. A fellépéseken kívül néhány kiránduláson is voltak, ismerkedtek az Alpok vidékeinek szépségeivel, ismerkedtek az ottani dolgozókkal. A francia vendéglátók egy 22 kilométer hosszú, havasi függővasúton vitték őket kirándulásra. Felejthetetlen élmény ez a csoport valamennyi tagja számára. Az Alpok hófödte csúcsai fölött szállni a drótkötélpályán és egyszerre három országot látni — Franciaországot, Olaszországot és Svájcot —, nem mindennapi élmény. Felkeresték ezenkívül a francia Alpok. Savoya megye legszebb vidékeit és Svájcban megtekintették az eviani tárgyalások színhelyét. A diósgyőri táncosok hosszú időre emlékezetes élménnyel ajándékozták meg a francia dolgozókat. Az út szépségei, az Alpok látványa és a francia dolgozókkal való ismerkedés pedig a diósgyőri táncosoknak jelentett egy életre emlékezetes élményt, öt nyugati állam hat tánccsoportja mellett egyedül ők képviselték a szocialista tábor országait. Tudásuk, táncművészetük bámulatba ejtette a frapcia közönséget és kiváltotta a fesztiválon résztvevő nyugati csoportok tagjainak elismerését is. Jól állták meg helyüket a nemzetközi bemutatón a diósgyőri táncosok, sikert, dicsőséget, hírnevet szereztek, illetve megerősítették korábbi jó hírnevüket és a táncművészet sajátos eszközeivel jól szolgálták 9 különböző országokban élő egyszerű dolgozók barátságát. (bm) Felvételi vizsgán Az egyetem hatalmas épületei, az elárvult, utakkal felszabdalt park egészen kihaltnak látszik. Mióta kiürült az egyetem, talán nincs is itt élet — gondolja a látogató, aki a perzselő napfénytől elkábultan alig várja, hogy a hűs előcsarnokba érjen. De odabenn, a végeláthatatlan, hűvös folyosókon egészen más kép fogadja az embert. Zsibongás, lc-fel sétálgató fiatalemberek, lányok, az izgalomnak az a fojtott, utánozhatatlan légköre, amelyet egyetlen szó magyaráz meg mindennél jobban: felvételi. Nekik, akik két napon keresztül megtöltötték a kihalt épületeket, akik itt izgulnak, sápadoznak, várakoznak a folyosókon, akiket az ország távoli városaiból, ismeretlen nevű kisközségeiből hozott ide a vonat — nekik sorsdöntő ez a két nap. Az életük útjáról, az emberek közösségében elfoglalandó helyükről döntenek most; tizenkét évi tanulásuk, sok-sok ábrándjuk és teryük ölt testet — így vagy úgy. Boldogságot hoz-e majd a posta, néhány nap múlva haza, vagy szomorúságot, most dől el, itt, ezekben a termekben. Ezerkétszázan jelentkeztek, közülük kb. 800 nappalira és 400 levelező tagozatra. Mindenkit természetesen nem vesznek fel. A kiválasztás nagy dékánja. Figyelmesen hallgatta a bátortalan fiút, aki azért mégis bátran mondta ki ezeket a szavakat: — Tetszenek nekem a gépek, megszerettem őket. Apám tsz-tag, de én gépészmérnök szeretnék lenni... leien szegényember. Most tsz-tag» talán éppen kinn a mezőn tűz rá a Nap. talán éppen arat a szövetkezet, mialatt a jelesen érett fiú itt küszködik a szinuszos képletekkel... Fölveszik? Nem veszik? mm Wr Már csak a képletek hiányoznak a példa megoldásához. körültekintéssel folyik. Negyven (!) vizsgabizottság dolgozik az ajtók mögött, szinte szünet nélkül. Egy ajtón benyitottunk. Kerekarcú fiú verejtékezett a táblánál. A krétával húzott vonalak kissé reszketegek, de az ábra azért lassan kikerekedik, felvonulnak a képletek is, a szinusz- szál támad némi zűrzavar, de nem azért ül ott Király Béla adjunktus, hogy biztató szóval át ne segítse az izgatott vizsgázót a nehézségeken. A vizsgabizottság elnöke, Dénes Miklós adjunktus néhány szóban elmondta, hogy hétfőn írásbeli vizsgát tettek a felvételizők matematikából, fizikából és rajzból, most pedig az egész egyetemen a szóbeli matematika vizsgák folynak. Belátogatott dr. Petrich Géza is, a gépészmérnöki kar A Hunnia és a Budapest Filmstúdió idei gyártási programjában 18 alkotás szerepel Az év eleje óta eddig hat film forgatását fejezték be. Ezek közül négyet az őszi-téli hónapokban mutatnak be. Olyan újdonságok várják a megjelenést, mint a Tanácsköztársaság leverését követő hónapokban játszódó Puskák és galambok — rendezője Keleti Márton; a Megöltek egy leányt, amelynek alapötletét írójának, Solymár Józsefnek egy 1918-ban megtörtént eset adta — a film rendezője Nádasy László; a Katonazene, amelyet Bródy Sándor regényéből Marton Endre űlmesített meg; valamint az ígéret földje, amelyet Mészáros Gyula rendező .és munkatársai egyik szocialista városunk születéséről készítettek. Hat forgatócsoport — kihasználva a jó időt — javában dolgozik, készül a Vince, amely azt mutatja be, hogyan sorakozott parasztságunk 1945— 1946-ban a földet vissza nem adunk jelszó mögé, s védte meg a földreform vívmányát; a Májusi fagy, amely napjainkban játszódik. Ez a film faluról városba került fiatalok története. Gyors ütemben haladnak a Napfény a jégen című magyar film- burleszk felvételei, s filmszalagra került a Két félidő a pokolban című újdonság jeleneteinek jórésze is. Legutóbb két ú jdonsággal gazdagodott a most készülő filmek sora. Ezek közül A vizsgabizottság kérdez — a leendő egyetemi hallgató fcleL •* r Megnéztem a fiú papírjait. Hajdú Ezerkétszáz fiatal fiú és lány uta- megyéböl jött, Nagyiétáról. Az apja zott haza tegnap ezzel a nagy kér- annakidején napszámos volt, nincs- déssel Miskolcról... (Hallania) az egyik a Nem ér a nevem, amelynek hőse egy mozipénztárosnő, a másik pedig a Pesti háztetőik, amely fiatalokról szól. Több mfnt hétszáz tárgynyeremény a lottó jutalomsorsoláson A júniust lottó jutalomsorsolást, amelyen a 23. játékhét szelvényei vesznek részt, pénteken rendezi a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. A húzáson hétszáztizenhárom, értékes tárgynyeremény jut a szerencsés lottózóknak. Ezúttal nyolc főnyereményt sorsolnak ki: öt öröklakást, egy két- és félszobás, étkezőfülkés, kertes lakást, egy bárhol felépíthető kétszobás családi házat és egy Warszawa személygépkocsit. Ezeken kívül többek között harminckét motorkerékpár, nyolc szoba- és két konyhaberendezés, 44 televízió, 24 lemezjátszó és 141 rádió, harminc mosógép, tíz villanytűzhely, 26 hűtőszekrény, öt sátor teljes felszereléssel és tizennyolc tízezer forintos nyári vásárlási utal- mány szerez majd örömet a lottózóknak. Cjuuzi JUAcLLtj-Tjycozz, K&roLy ^Caionistd^ XLIX. Ti-ti mintha a fiúba látott volna. Odament’hozzá, megfogta kezét és halkan mondta: — Ne gondolkozz ezen Mihály. Te katona vagy. tudod mit jelent a parancs! Amint utasítást kapok rá, azonnal közlöm veled, kitől kapom értesüléseimet. — Rendben van, Ti-tikém. Mindenesetre így is nagyon jó tudni, hogy van az erődben segítőtárs. Ide figyelj! Egy fél órán belül összeállítom a „szennyest”. Akkor ki tudod még vinni? — Kiviszem feltétlenül. Gazsó magára vette bő fehér köpenyét és a raktárkulcsot. Ti-ti pedig visszavitte az edényeket a konyhába. Mintegy fél óra múlva a lány kisietett a kapun. Az egyik őr megkérdezte. — Ne segítsek, kislány? Ti-ti megvetően nézett rá. A másik őr nevetett. — Ugyan, hagyd, ez ugyan nem szól hozzád, ha egy napig könyörögsz neki, akkor sem. Egyébként én is szívesen segítenék. Sőt elvinném őt, magát, bátyustól együtt... A másik őr elgondolkozva nézett a lány után. — Te, mondd — szólt társához —, ennek ki szabad mennie? — Hát persze, te szamár — szólt nevetve á kérdezett. — Másfél év óta mindennap ki- és bejár, — És most, hogy életbelépnek az új rendszabályok? — Hat... őrá vonatkozólag nem kaptunk semmiféle utasítást. Tehát marad minden a régiben ... — De... legalább a batyuját meg kellett volna nézni. A másik jóízűen felkacagott. — Csak nem gondolod, hogy légióst szöktet meg a batyuban? ... A másik elvörösödött és elsomfor- dált a még mindig hahotázó társától. * A tank csörgése lassult, aztán a hatalmas páncélkolosszus megállt. A szállítmány parancsnoka hamarosan kiugrott belőle, és a tank mellett várta meg, amíg a karaván felzárkózik. A tank után következő négy páncélkocsi már megállt, s a katonák, amint látták, hogy a parancsnok az úttesten áll, szintén kiszálltak a helyükről. Megállt már a húsz teherautó is, a sor végét pedig négy páncélkocsi zárta be. A karaván állt. A páncélkocsik parancsnokai odasiettek Courtie főhadnagyhoz, a karaván parancsnokához és kissé szorongva érdeklődtek. — Főhadnagy úr, miért álltunk meg? A főhadnagy nevetett. — Semmi, csupán cigarettaszünetet tartunk. A többiek megdöbbenve néztek rá. Courtie még jobb kedvre derült. — No, mi az? Miért vannak így megdöbbenve? Cigarettaszünetet tartunk, mi van ebben? — Cigarettázni, , lőszeres-kocsik mellett? — Eh, a lőszeres-kocsik hátrébb vannak. De mi az? Csak nem félnek? Vagy attól tartanak, hogy miután kiszálltunk a kocsikból, lepuskáznak bennünket? Egyik idősebb hadnagy halkan válaszolt. — Jobb lett volna megállás nélkül folytatni az utat. Csak akkor lehetünk nyugodtak, ha már átadtuk ä szállítmányt... — Ugyan. Az út jórészét már megtettük. Már csak 35 kilométer van hátra... Lassan a végállomáson, Bá- Kánban leszünk, és sehol semmi. Még egy puskát sem kellett elsütnünk útközben ... Hogy milyen peches ember vagyok én!... Jóformán semmiben nincs részem ... Lassan már egy fél éve vagyok itt* Távol- Keleten és még egyetlen kalandom sem akadt... Már nem tudok mit hazudni barátaimnak, akik állandóan várják leveleimet... Sehol egy kig csetepaté, amerre én járok... Mintha direkt kikerülnének a vietnamiak ... Eh! Cigarettát szedett elő, s rágyújtott. A többiek felé fordult, akik kelletlenül álltak körülötte. — Kérem, gyújtsanak rá 5n5k is. Parancsoljanak. Néhányan vettek, mások hátrahúzódtak. járműveikhez és az indulási parancsot várták. Courtie a rádióshoz fordult. — Jelentse colonel Simonnak, hogy végcélunk, azaz Bá-Kán előtt 35 kilométernyire vagyunk. Utunk zavarmentes volt, támadás sehol nem ért bennünket. Az élelmiszert és a lőszert mindenütt leadtuk, már csak a Bá-káni erőd tíz kocsi lő- és élelmiszere van nálunk. A rádiós eltűnt az egyik páncélkocsiban, A tisztek és altisztek zavartan, kelletlenül beszélgettek. Néhány perc múlva a rádiós jelentést tett a főhadnagynak. — Az őrnagy úr érdeklődött, miért álltunk meg soron kívül? . — És mit mondtál néki? — Azt, hogy műszaki hiba ríliatt kellett megállnunk. de pár perc alatt rendbetesszük a hibás motort... — Marha! Miért nem mondtad, hogy cigarettaszünetet tartunk. Félsz?... Nyugodtan megmondhattad volna ... Courtie főhadnagy pihenőt rendelt el... Bennszülötteknek nyoma sincs... Ha pedig jönnének, szétmórzsolja őket. A helyetteséhez fordult. — Hadnagy úri Indulunk! Adjon parancsot a beszállásra. Rövid vezényszavak hangzottak el, aztán a tank feldübörgött. Hatalmas zajban elveszett a gépkocsizúgás. * Alant szeszélyesen kanyargóit az út. A szürke sáv elő-előbújt, megmutatta magát, pajkosan csinált egy-két kitérőt, ábrándosán elkalandozott, aztán észbekapott és egyenesen sietett tova, szinte elbújt az őserdő sűrűjében. Fenn, a hegyoldalon egy távcső követte lassan az út vonalát egészen addig, amíg el nem tűnt az évezredes fák között. Aztán a távcső lassan visszaindult az úton. A hegy lábánál tovább időzött. A hegy alatt éles kanyart vett az út, és egyben megszűkült. Az út másik oldalán hatalmas, mintegy 30—40 méteres meredek szakadék tátongott, szinte függőlegesen esett az út mellett. Az őserdő megszokott vadonja innen eltűnt; csupán néhány fa tarkította a szakadék oldalát Az út másik oldalán — éppen a kanyarban — sziklás hegy emelkedett a magasba. Gyér növényzet néhány fa borította ezt a részt, de feljebb. a hegy derekában eltűnt a szikla; azt sűrű őserdő váltotta fel. í A kanyar után az út újra egyenesbe fordult, s itt, ahol a kanyar kiegye- ! nesedik. viszonylag enyhébb volt az i emelkedés, s egy vízmosás-vájta kö- i vés, göröngyös út vezetett a hegynek. ; Az út másik oldalán a szakadék tovább folytatódott. Az egyik szikla mögé. a távcsöves férfi mellé egy hadnagyi egyenruhát : viselő férfi kúszott. — Nos? — kérdezte halkan. — Semmi. — Pedig már a közelben kellene lenniök. — Bizonyára megállították őket | valahol — vélte a távcsöves. — Nem, nem! Ezt a feladatot rré kaptuk. Nem állíthatták meg őket sehol. — Akkor talán valami műszaki hiba ... — Az lehet... Minden esetre kémleld tovább az utat. Én visszamegyek Nao Ting parancsnokhoz. Maronic.s hadnagy óvatosan hátra- : ment, s eltűnt a sűrű erdőben. Nao Ting, az idős parancsnok már türelmetlenül várta. (Folyta fjük.)
