Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-23 / 172. szám
4 e?zAitM:€e*AifcmszAtf Vasárnap. 1961. július 23. Sátoraljaújhelyi visszapillantás az elmúlt népművelési évadra A SÄTORALJAUJHELY1 városi művelődési ház az évad elején jó- előre felkészült. Még a nyári hónapokban felmértük az igényeket és a lehetőségeket, mindazon tényezőket, amelyeknek alapulvételével az I960 —61-es népművelési évad tervét kidolgozhattuk. A művelődési ház munkáját, az igazgató-tanács által elfogadott terv végrehajtását széleskörű aktívahálózat segítette. Segítettek a dohánygyár, a bútorgyár, a szabószövetkezet, a vasipari szövetkezet, valamint a hivatalok és intézmények dolgozói, bekapcsolódtak a helyi értelmiségiek, ismert nevű megyei és fővárosi előadók. A dolgozók korszerű és általános műveltségének gyarapítása érdekében a művelődési házban 109 ismeretterjesztő előadást tartottunk, azonkívül előadás-sorozatokat szerveztünk üzemekben, szövetkezetekben, klubokban, egyes intézményeknél. Ebben az évben indult meg a városban az első munkásakadémia a dohánygyár rendezésében, ahol a helyi műszaki értelmiség mellett a járási pártbizottság és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat előadói működtek közre. Nagyban elősegítette a szórakoztatva tanító nevelést az elmúlt év őszén létrehozott Kossuth-klub, amely a dolgozók második otthonává vált. A klub tagjai művészeti ismeretterjesztő előadásokat hallgattak, televíziós előadásokat látogattak^, táncesteket rendeztek, országjáró autóbuszkirándulásokon vettek részt. A gyermekek esztétikai nevelésének elősegítésére 39 alkalommal rendeztünk játékos mesedélutánt, amelyen 10.227 gyermek vett részt. Felhasználtuk ebben az évben — a korábbi éveknél még fokozottabb mértékben — a szemléltetett ismeretterjesztés módozatait is. Az évadban 18 kiállítást rendeztünk, amelyet 43.540 látogató nézett meg. Ebből 3 kiállítás képzőművészeti volt a helyi, illetve megyei képzőművészek alkotásaiból. A Szovjetunió és a baráti országok életét bemutató kiállítások is nagy érdeklődést keltettek. Ezek a tárlatok képekben és számokban tükrözték a baráti népek gazdasági, politikai és kulturális eredményeit, és ezeknek összeállításához nagy segítséget kaptunk a baráti államok — Kína, Lengyelország, Csehszlovákia, NDK — budapesti nagykövetségeitől. A proletárinternacionalizmus eszméjének ápolását és a nacionalizmus elleni harcot is fontos feladatunknak tartottuk. A helyi párt- és tanácsi szervek segítségével az ilyen irányú nevelésnek is megtaláltuk a helyes módszerét. Több alkalommal rendeztünk — az egyszerű ismeretterjesztő előadásokon kívül — úgynevezett követségi esteket, amelyeken városunk dolgozói irodalmi est s baráti találkozó keretében találkoztak a baráti államok nagykövetségeinek képviselőivel. Ebben az évadban alakítottuk meg a művelődési házban a honismereti szakkört is, történelmi, földrajzi, irodalmi és gyűjtő szakcsoporttal. Mind többen kapcsolódtak be az „ismerd meg városodat, ismerd meg járásodat” mozgalomba. A szakkör keretében 6 hetes városismereti idegenvezetői tanfolyamot szerveztünk, amelynek most különös jelentősége van. mivel a város alapításának 700 éves jubileumi ünnepségeire nagyszámú vendéget várunk. Ugyanez a szakkör feladatául tűzte ki, hogy a járás több községében is létrehoz kisebb honismereti szakköröket. SZAKKÖREINKBEN és művészeti csoportjainkban nemcsak a szórakozást találta meg a közösségi életre vágyó felnőtt, vagy fiatal, hanem lehetőséget talált az önművelésre, a szép, az ízléses megismerésére, megtanulta. hogy miként lehet elválasztani a művészi alkotást a giccstől. Ennek érdekében rendezte a művelődési ház a Hegyalján élő képzőművészek kiállításait is, hogy a gyönyörködtetés mellett nevelő hatást is érjen el és a látogatók a tárlatok anyagából társadalomformáló erőt is meríthessenek. Igen nagy sikernek örvendenek a művelődési ház által évente kétszer megrendezett szavalóversenyek. Egy- egy versenynek 80—100 résztvevője van. Nemcsak azért letj: kedvelt az ifjúság körében a szavalóverseny, mert vonzó dolog a nagyközönség előtt bemutatni tudásukat és a legjobbak értékes jutalmakat is kapnak, hanem mert a fiatalok tudatában voltak annak, hogy ezzel irodalmi ismereteiket bővítik, a helyes beszédtechnikát sajátíthatják el. Általában a fiatalok szívesen kapcsolódnak a különböző népművelési formákhoz. Nagy az érdeklődés a szellemi fejtörők iránt akár iskolában, akár a művelődési házban, vagy a KISZ-szervezetekben kerül megrendezésre. Az ifjúság megnyilvánulásaiból arra következtethetünk, hogy mindinkább megkedvelik a közösségi munkát és azért, annak megvalósulásáért egyéni kívánságaikat háttérbe szorítják. Tekintetei arra, hogy a sátoraljaújhelyi városi művelődési ház bizonyos fokig irányítója is kell, hogy legyen a járás területén lévő művelődési otthonoknak, nagy gondot fordítottunk a helyi feladatokon kívül a községekben felmerülő igények kielégítésére is. Műsorjavaslatokkal, vándorkiállítási anyagok kölcsönzésével, technikai felszerelésekkel segítettük a községi művelődési otthonokat, valamint segítünk a szakkörök szervezésében is. Hiányosság volt a munkánkban, hogy nem biztosítottunk kellő helyet a műszaki propagandának. Ezen a következő évadban segíteni kívánunk. Az elmúlt évad eredményeinek forrását keresve úgy látjuk — és ez lehet csak jövendő jó munkánknak is a záloga —, hogy az állami és társadalmi vezetők és aktívák segítsége volt az a biztos alap, amelyről kiindulva jó népnevelő munkát végezhettünk. I^gy segítséget kaptunk a járási és városi párt- és állami szerveken kívül a nőtanácstól, a helyi gimnáziumtól, a KlSZ-szerve- zettől, az élelmiszeripari iskolától, a város üzemeitől. SÁTORALJAÚJHELY népművelési munkásai a nyáron sem pihennek. A függetlenített népművelési dolgozók a napokban vizsgáztak le sikeresen a kétéves továbbképzés első évének anyagából, most a tanultakat igyekeznek hasznosítani a következő évad munkájának tervezésénél. Első nagy feladatunk lesz a város alapításának 700. évfordulója alkalmából rendezendő jubileumi ünnepségek szervezésében és rendezésében való tevékeny közreműködés. Fülöp László, a sátoraljaújhelyi városi művelődési ház igazgatója <?fe olomÁk IHI INI €n J) iPt Hétvégi pihenőt építettek társadalmi munkával Tavasszal Kazincbarcikán, a városi tanács dolgozóinak egyik értekezletén felvetődött az a gondolat, hogy társadalmi munkával fel lehetne építeni egy hétvégi pihenőt. Ezt az épületet a város szép környékén, az Ibolyás-völgyben, — ahol egy bővizű forrás van, — bizonyára sokan felkeresnék. Az ötletet örömmel fogadták a tanácsi dolgozók. Munkaidő után nagy szorgalommal közösen építkeztek. házat a dolgozók és családjaik nagy kedvvel látogatják. A városi tanács dolgozóinak elgondolását más nagyüzem üzemi bizottságai. vállalatvezetőségei is követhetnék. Minden nagyüzemben van olyan felvonulási épület, amely lebontásra vár. Az ebből kikerülő épületanyag alkalmas volna egy kisebb üdülő felépítésére. Minden üzem dolgozója szívesen vállalna társadalmi munkát az épület felépítésében. Misám György Borsodi Hőerőmű Felépült a pihenő. A szép kis üdüloFöldet a virágokra?! Miskolcon, a Huszár utcában lelkesen fogadták a lakók a városi tanács felhívását a tisztasági versenyre, s ennek keretében az utcák fokozottabb tisztántartására, a parkok ápolására, illetve új parkok létesítésére. A Huszár utca lakói a házak előtt — az utcai fronton — parkosítani kezdtek. Körülbelül 15 kilogramm fűmagot elvetettek, 2000 darab palántát elültettek és csaknem 1000 társadalmi munkaórát eltöltőitek... Ámde egy napon megjelentek a kábelrakó emberek, a járdákat felszedték és — a kiásott földmennyiséget a gondosan ápolt parkokra hányták!... Vajon nem lehetett volna néhány méterrel odébb rakni a földet? A Huszár utca lakói Révleónyváron »»épen halad a munha A révleányvári termelőszövetkezetben is befejezték már e hét elején az aratást. Most a hox'dási és a cséplési munkákat végzik. Az eddigi eredmények nagymértékben felülmúlják a nyáreleji becsléseket és az elmúlt évi átlagtermést is. Őszi búzából — nem a legjobb búzatáblákon — az eddig elcsépelt területről 12 mázsa holdanként] átlagtermést takarított be a szövetkezet tagsága. A szorgos munkán kívül a búzaföldadó és a kölcsöntermények beadására is sor került. A háztáji földekről egytételben adjuk be a búza- földadót, hogy gyorsabban kerüljön az állami raktárakba a termény. A tarlóhántási munka is gyorsabban halad majd. mihelyt: a gépállomás elegendő gépet ad segítségül. Iski Bertalan VB elnök Révleányvár Nem csak a nevük „törekvés“... A nyékládházi Törekvés Termelő- szövetkezet határában is sűrűn sorakoznak a búza és az árpa keresztsorok. Két-liárom parcellán találni aratópárokat, akik éppen az utolsó munkákat végzik az összerakott búzacsomók után, gereblyéznek még vasárnap is. Ezen a napon F. Kiss Bertalan tsz. elnökhelyettessel a határban találkoztam. Éppen a learatott parcellákat mérte fel. A termelőszövetkezet az aratást befejezte, újságolta Kiss elvtárs, „kezdik a hordást és folyamatosan a cséplést”. Ebben a termelőszövetkezetben csaknem szemveszteség nélkül fejezték be a 300 katasztrális hold kalászosból az aratást. A cséplésben sem maradnak el. mert a helyi körzetünk földművesszövetkezet dolgozói 60 munkanapot ajánlottak fel társadalmi munlcában segítségül, A. községben a napokban átvonuló vihar után a termelőszövetkezet tagsága és az üzemi dolgozók összefogtak, s minden külön értesítés nélkül a határba mentek és összerakták a vihar által szétdobált kévéket, hogy ne menjen kárba a termés. A termelőszövetkezet csibeállománya 1500 db. Terv szerint ebben az évben felépítik a csibe tenyésztele- pet és így még több baromfi felnevelésével és a törzsállományok tojáshozamának növelésével foglalkoznak majd. A tsz-tagság nagy munkakedvét még csak növeli a 15.— Ft-os munkaegységenkénti havi előleg. Mogyorósi János Nyékládháza C-juszl —T^llc/züL J2S waionistdv LXIV. Gazsó száján önkéntelenül is kiszaladt: — Nem!... Tedd el! A lány a fiú kezére borult, s elárasztotta csókjaival, miközben patakzottak a könnyei. — Higyjél nekem — suttogta — vizsgálj meg!... Ártatlan és érintetlen vagyok ... Csak a tiéd vagyok, senki másé! Ne adj oda ezeknek!... Ments meg tőlük ... A fiú gyengéden felemelte Ti-tit, — Megpróbálok hinni neked ... £s megpróbálok segíteni, bár nagyon nehezen fog menni... Veszélyes játékba kezdtél... — Az én életem és tevékenységem még mindig veszélyes volt. Nem félek ... Csak néhány napig boldogok legyünk, az a fontos ... Gazsó magához ölelte a lányt és hosszan, szenvedélyesén megcsókolta ... * Másnap este már a fél század ott várakozott az egészségügyi szoba előtt. — A kicsivel miért nem lehet? — Disznóság! — Három lány közül egyet fenntartott magának — hangzott innen is, onnan is. Gazsó és Hargitai alig tudtak rendet teremteni. Hamarosan megérkezett Lafarte hadnagy is, egy üveg pálinkával. Bement Gazsó fülkéjébe, töltött a poharakba és megkérdezte: — Remélem, ma este már vendégül láthatom a kicsit? — Sajnos nem, hadnagy úr — válaszolta Gazsó — még mindig beteg. — A fenét. Hányadik napjá már? %?mé1em, mire holnap este megjövök felderítésből, már nem lesz beteg.lZ Apropó! Nem akar velünk tartani? Most is Na-Fac és Futingra között tisztítjuk meg a terepet. Hargitainak felcsillant a szeme. ' — Én elmegyek, hadnagy úr. — Nagyszerű — nézett végig a fogtechnikuson a hadnagy —. önnek ugye ez lesz az első fegyveres akciója? — Igenis. — Hát akkor az egészségügyi szoba már képvislve lesz a holnapi akcióban ... A szomszéd fülkében- mozgolódás támadt. A lányok észrevették, hogy ott van a hadnagy, sietve megszabadultak hát közlegény partnereiktől, és bementek a tiszthez. Az megkínálta a két lányt pálinkával, amit azok örömmel el is fogadtak. Jó fél, óra múlva mindkét lány a hadnagyba csimpaszkodott, mindketten vele akartak menni. A közlegények zúgolódtak .. 1 k A Nap lebukott az őserdő mögé. Az erődben alig lézengtek néhányan, hiszen nagyon sokan kint voltak felderítésen, illetve tisztogatáson. Lafarte hadnagy egységének minden percben meg kellett érkeznie. Egyszerre fegyverdörrenés hangzott. Az erődbeliek felkapták fejüket. A lövés nem messze lehetett az erődtől. A következő pillanatban felugatott a géppuska, sőt egy-egy aknavető is dörrent. A kapitány kiugrott szobájából és riadót fúvatott. Az udvaron vad szaladgálás kezdődött, hiszen az erőd katonáinak több mint fele hiányzott, emiatt a jelenlévők sehol sem találták helyüket. A falakon már elhelyzték a fegyvereket. Nagyobb összecsapásra nem került sor. Lafarte egysége ugyanis visszavonult. Katonái kúszva, futva közelítették meg az erődöt. Erősen szürkült, mire a század visszaérkezett. Lafarte két halottat vesztett és egy katonája megsebesült. Egyúttal két fiatal bennszülött foglyot is hozott magával. — Durand őrmester! Az őrmester előállt. — Bemegyek jelentési tenni a kapitány úrnak. Addig ön vigyázzon a foglyokra. A hadnagy elsietett, az őrmester pedig a két, összekötözött kezű fogoly elé állt. — No, az anyátok úristenit, most kitaposom a beleteket! Hatalmas öklével szájon vágta az egyik vietnamit, hogy az végigvágódott a földön. — Ki a parancsnokotok? Amazok hallgattak. — Nem beszéltek? . .. Nesztek!... Hasbarúgta az előtte álló foglyot, a földön fekvőnek pedig az arcára taposott, úgy, hogy orrán, száján megindult a vér. — Kik a cinkosaitok? — Azt sem mondjátok meg? ... Nesztek!... Gazsó akkor került elő az egészség- ügyi szobából, amikor a két fogoly már mozdulatlanul feküdt a vértócsában. A vietnamiak mellett két fegyveres őr állt. Sok mindent látott már egészség- ügyi szolgálata alatt, de most szinte megborzadt, amint meglátta a vérfürdőt. A következő pillanatban a vér a fejébe szökött és forgott vele az udvar... Odatámolygott a vietnamiakhoz, lehajolt; meghallgatta, ver-e a szivük. Azok még éltek. Az egyik őr rámordult: — Azonnal menj innen! A foglyokhoz nem közelíthet senki! — Egészségügyi vagyok! — Akkor is menj! A hadnagy engedélye nélkül semmit sem tehetsz! — De itt azonnali segítségre van szükség! Valaki alaposan helybenhagyta őket. A hadnagy közeledett. Amint meglátta a vértócsában fekvő két embert, megtorpant. Kérdően nézett Gazsóra. — Van még bennük élet? — kérdezte halkan. — Igen, van. De ha nem kapnak azonnali gyógykezelést, elvéreznek. — Rendben van. Kötözze be őket. De amint visszanyerték eszméletüket, azonhal vitesse a bunkerba, hogy holnap kihallgathassam őket. .. Külön fegyveres őrre ott nem lesz szükség, hiszen egy őrszem éppen a bunker tetején teljesít szolgálatot. Pillanatok alatt előkerült a hordágy, a vietnamiakat bevitték az egészségügyi szobába. Gazsó nem nagyon igyekezett a két foglyot eszméletre téríteni, hiszen így könnyebben elviselték a seb kitisztításával, fertőtlenítésével, bekötésével járó fájdalmakat. A fiatalabbik még így, eszméletlenül is hányta, dobálta magát. Amíg dolgozott, a fegyveres őrséget nem engedte be az egészségügyi szobába, és Hargitait sem engedte a közeibe. Hargitai különben is bambán ült ágya szélén, első távolkéleti kalandja nem tetszett neki túlságosan. A sebesültek lassan eszméletükre tértek, és riadtan néztek Gazsóra. Az azonban óvatosan megmutatta a csuklójára erősített rézlapot, amelyen ott állt légiósszáma és ott volt mellette a Nao Tingtől kapott kis Buddha-amulett. A foglyok arcán futó mosoly suhant át. Az egészség- ügyi gyengéden megszorította mindkettőjük kezét. Nem volt azonban sok idő, az ajtón kopogtattak. — Ki az? — kérdezte Gazsó. — Lafarte hadnagy. Az egészségügyi beengedte a tisztet. — Hogy vannak a foglyok? —• kérdezte. — Valaki alaposan helybenhagyta őket — mondotta türelmetlenül Gazsó. — Ezekkel néhány napig nem beszélhetünk. — ön teljesítette kötelességét? — Igen, bekötöztem őket. De úgy vélem, még szükség lesz az én beavatkozásomra. — Helyes. — A hadnagy kiszólt az őrségnek. — Vigyék a foglyokat az alsó bunkerba. A vietnamiak nehezen keltek fel fekhelyükről. Kissé meg is tánto- rodtak. A két őr bökött rajtuk egyet hátulról, mire a bennszülöttek elindultak a kijárat felé. A hadnagy — mintha mi sem történt volna — sorba bekukkantott a lányok fülkéjébe, tréfált, kacagott velük. .Gazsó tehetetlen dühében követte a foglyokat a bunker bejáratáig. Oft az egyik fegyveres felkiálltott az őrszemnek: — Hé! Két foglyot hoztunk! A bunkerba tesszük őket! Te vagy értük felelős. — Rendben van. A vietnamiakat belökték, aztán rájuk reteszelték az ajtót. Egyszerű faretesz volt. — És te? — fordult az egyik fegyveres Gazsóhoz. — Mondtam a hadnagynak! A sebesülteknek még szükségük van kezelésre — Menj a fenébe! Majd holnap reggel megnézed őket! A hadnagy már nem volt az egészségügyi szobában, amikor Gazsó visszatért. Leült az asztal mellé és szótlanul bámult a gyertya fényébe. Rendezni próbálta gondolatait; Haus- wirth sejt valamit; Lhan Nungot napok óta nem látta; Ti-ti besétált a veszedelem kellős közepébe; két foglyot szinte az orra előtt vernek véresre... Tenyerébe temette arcát..'? Mit tegyen?... (Folytatjuk.) \ /
