Észak-Magyarország, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-23 / 172. szám

Vasárnap, 19G1. július *3. SSZAKMAGYARORSZAO 3 Friss szelek Prügyön A Hazafias népfront Borsod me­gyei bizottságának kezdeményezésére számos nevezetes évforduló megün­neplésére készülnek a népfront- bizottságok Borsod megyében. Miskolcon az ősszel Lomonoszov, a nagy orosz tudós születésének 250- ik évfordulója alkalmából tartanak emlékestet. Ugyancsak emlékesten áldoznak a Miskolci nemzeti Szín­házzal közösen a nagy magyar szí­nésznő. Jókainc Ijaborfalvy Róza emlékének is. halálának 75-iíc évfor­dulója alkalmából. Laborfalvv Róza a több mint 100 Jrves, Miskolcon megnyitott első magyarnyelvű kő- színház tagja volt. A megemlékezés alkalmából megkoszorúzzák a mű­vésznő egykori miskolci lakóházán elhelyezett emléktáblái. Két borsodi bányászközségben is jubileumi ünnepséget tartanak. Sajó­lászlófalván Egressy Béni színmű­íróra emlékeznek halálának 110-ik évfordulóján, míg Izsó Miklósról, a nagy magyar szobrászművészről szü­lőfalujában, a róla elnevezett Izsó- falva bányászközségben tartanak emlékestet. Szerencsen Bocskai emlékünnepély lesz az egykori erdélyi fejedelem ha­lálának 335-ik évfordulóján. Az or­szág függetlenségéért küzdő Bocskai Istvánt a magyar rendek a szerencsi országgyűlésen választották az ország királyává a Habsburgok ellenében. Az emlékünnepélyek előkészítését megkezdték. A rendezésben a Haza­fias Népfront Borsod megyei bizott­ságán kivül résztvesz az írószövet­ség, valamint a TIT Borsod megyei szervezetének keretében tömörült miskolci írócsoport is. Az első évben nemsokra vitték. Akinek telt volt a kamrája, várt még, nemigen dolgozott. A vezető­ség sem nyúlt kemény kézzel semmi­hez, s mivel nem akartak népsze­rűtlenek lenni, sok minden fölött eltekintettek. Aztán meg kell hagy­ni, nem könnyű a szokottból átvál­tani, a koloncokat letenni, s máról holnapra nagyüzemi módon gazdál­kodni. Idő kell ehhez. S az idő a prügyi Tiszamente tsz-ben is meg­hozta a változásokat. A tagság egy kisebb része még húzódozik ugyan a munkától, a nagytöbbség azonban már becsületes helytállásával meg­nyilatkozott, s ezzel új szelek kezd­tek fújni a Tiszamente tsz-ben. Cél: a belterjesség — Építkezzünk! — Ez volt az új vezetőség első jelszava, tanácsa. Éneikül nincs jószágtartás, belter­jesség. Nagyüzemben pedig más­képp nem kifizetődő a gazdálkodás. A földek végén lévő facsoportokból kitermeltek 50 köbméter fát, s ek­korra már megvolt az építő brigád is. Ma már a gazdálkodáshoz szo­kott ember szemének különösen jóleső látvány a tsz tiszta, rendezett majorja. A nagy, 100 férőhelyes te­hénistálló körül sorra emelkednek az új épületek. Egyik legszebb épít­mény a 100 férőhelyes növendékis­tálló, amelynek építőanyagát a Mis­kolci Cementáruipari Vállalat adta, mint selejtes árut. A blokkokat nagyszerűen tudták használni, s már áll az építmény. Messziről lát­szik a világosra meszelt sertésól, s az újabban saját erőből épülő 6 hold termést magába fogadó dohány­pajta. Vajtó Miklós, az elnök so­rolja mindezt, és sorba meg is mu­tatja. Szavai szerények, de maga­biztosak. Ez az esztendő meghozta a reményeket, s most már Vaj tó elv- társ nemcsak mint tsz-tag, de mint elnök is bizakodó. Sok tervet, elkép­zelést forgat a fejében. Miközben a szavakat jegyezge- lem, göndörhajú, élénkmozgású fia­tal motoros közeledik felénk, nyaká­ban szíjrafüzötten kis hengertáska. — Dr. Fehér József állatorvos va­gyok —, mutatkozik be. S miután megtudja miről beszélgetünk, szinte alig hagyja szóhozjutni az elnöküt. Három községbe jár motorral kü­lönböző tsz-ekbe és a Tiszamenté- nek is jó ismerője. Később meg is vallja, szereti ezt a kollektívát. — Tavaly még rosszul állt a tsz szénája, — veszi át a szót, de most kiváló állattenyésztő gárdája van. Szeretek idejönni, mert amit mon­dok. azt figyelemmel meghallgatják és meg is csinálják. Együtt tekintjük "meg a majort, az állatokat. A tehenészetben pél­dás rend uralkodik. A Idsborjak el­kerítve az „óvodában” kérődzneöa, féltik az esőtől, ma nem engedték ki ökot. Hasonló kép fogad a sertés- szállásnál is. A kocák, a süldők jól­lakotton heverésznek, szuszogva al­szanak. A fehér hússertéstörzs már kialakult, árutermelésre azonban még mangalicával keresztezettet állítottak be. Még most vásárolják az utánpótlás egyrészét, de hamaro­san a saját tenyésztésből nevelnek tovább. Kiváló bányászújítók tanácskozása A napokban a Borsodi Szénbányá­szati Tröszt üzemeinek újítási elő­adói és a legkiválóbb újítók részvé­telével értekezletet tartottak Miskol­con. A tanácskozáson mintegy 150 főnyi újítón kivül resztvettek a SZOT a Nehézipari Minisztérium, valamint a Találmányi Hivatal képviselői is. Az egybegyűltek előtt Kövesdi Antal főmérnök, a bányagépesítési osztály vezetője ismertette a XI. országos újí­tási tanácskozás óta eltelt 3 esztendő eredményeit. Megállapította, hogy 1958-hoz viszonyítva az újítások szá­ma csökkent, azonban az újítások értéke emelkedett. Ebben a félévben például a bevezetett újítások által el­ért megtakarítás megközelíti a 10 millió forintot. Az üzemek közül a legjobb eredményeket a miskolci bá­nyaüzem érte el, ahonnan az összes újítások mintegy 25 százaléka került ki. Kövesdi Antal beszámolóját széles­körű vita követte. Ennek során ja- • vasolták az újítási propaganda széle-! sftését. Szükségesnek tartották a fel szólalok, hogy ne csak gépészeti, ha­nem bányaművelési vonatkozásoan is több újítási javaslatot adjanak be. Az újítások kivitelezésére ajánlot­ták, hogy a nyugdíjas szakmunkáso­kat vonják be ebbe a munkába. Szükségesnek tartották, hogy az egyes üzemekben bevezetett újításo­kat más bányákkal is közöljék, hogy ott ne foglalkozzanak az egyszer már megoldott problémával. A borsodi bányász-újítóik legjobb­jainak tanácskozása elhatározta, hogy az idei bányásznap alkalmával újí­tási hónapot tartanak. Ezen elsősor­ban az újítási mozgalomban felme­rült hiányosságokat küszöbölik ki. A tanácskozás megválasztotta kül­dötteit a Budapesten, augusztusban megtartandó, a szénbányászok leg­jobb újítóinak országos tanácskozá­sára, majd Latorczai János, a bánya- művelési osztály vezetője 18 kiváló újítónak és újítási előadónak eddig végzett sikeres munkásságáért pénz­jutalmat adott át. Korszerű technikával A jövő még biztatóbb A tagok, a vezetők elképzelésében már él a jövő is. Az eddig megtett erőteljes lépések bizakodóvá tették az embereket, — s jogosan. 1963-ig újabb két 100 férőhelyes istálló épül. Akkor már lehet szelektálni, a TBC- mentes állományt elkülöníteni. A tagság szorgalmából is sok telik. Már áll az említett 6 holdas dohánypajta faváza. amit önállóan készítenek. Szaraz nadat nem tudnak szerezni, zölddel borítják. Dehát olyan ka­lappal köszönnek, amilyen van. Fel­épül a tágas csirkenevelő is az ár- nyatadó gyümölcsösben. Baromfiból már az idén is szépen pénzeltek. Az aratás mindig nagy próbája a tsz-nek, különösen, ha az fiatal. S iez_ a próba jól sikerült Prügyön. Előbb végeztek, mint ahogyan gon­dolták. A vezetők jó irányítása mel­lett a tagok szorgalma volt ebben a .legjelentősebb. Már megvan az a mag, amire bizton lehet számítani. 'Pecsenye Károly a fiával 7 hold ka­lászost aratott le, Léver Béla a hu­tával ugyanennyit. De nevekről le­lhetne többet is feljegyezni az igyek­vők közül. No, azért akadna olyan is, aki nem venné jónéven, ha hány- torgatnánk a visszahúzódását. Ha még segít az eső, jó gazdasági .evvel zár a tsz, — megerősödnek. Még tavaly a tagságnak csak 30 szá­zalékára lehetett számítani, addig ma fordítva 70 százaléka dolgozik A tervek megvalósításához lesz pénz, s a tagság is megtalálja számítását. .Minden erre mutat, így hát van ok a bizakodásra. Van persze gond is Tavaszon villamosították a községet! azaz, hogy felszerelték a vezetéke­ket, felállították az oszlopokat, .transzformátort. Ennek azonban van egy szépséghibája. A vezetékbe még nem kering áram, nem lehet mun­kába fogni, segítőként használni. Azon múlik, hogy a község pénzben! hozzájárulása még nem teljes. De hogy eláruljuk, ígéretek már van­nak, többen fogadkoznak. hogy zseb- ' benyúlnak egy kis hozzájárulásért, s így ez a gond is megoldódik. Ha meg lesz, a lámpákat félre lehet tenni, az önitatóhoz motor nyomja a vizet, s az áramfelhasznáiásnak lesz még ezernyi módja. • Rövid idő másfél, két esztendő, (mégis sok eseményt, tanulságot je­lent, jó kerékvágásba billent a Tisza­mente Termelőszövetkezet. Bebizo­nyosodott véglegesen, hogy igazán csak a nagyüzemnek van életlehető­sége. Megmutatkozott az is, hogy ha a nagyüzem szorgalmas tagságra, jó vezetőségre támaszkodhat, a hullá­mokon is át lehet vezetni a tsz ha­jóját 1 Garami TiszapalKonyán épül fel a másod ik ötéves tervben hazánk legnagyobb Ve£yipari létesítménye, a Tiszavidéki V egyikombinát. Ez a mű lesz Közép- Eur'ópa egyik legnagyobb és legkorszerűbb műtrágyagyára. A hatalmas gyár üzemeit korszerű technikával, szovjet segítséggel építik. Itt készítik az clőre- gyártott. elemeket, egyes csarnokok és üzemrészek építésénél pedig utófeszített vasbetonclcmeket, tartóoszlopokat alkalmaznak. E legkorszerűbb építési mód­szernek köszönhető, hogy az építkezés gyorsan halad. A képen: karcsúvonalú, hatalmas betonvázak a főépület égjük részében. (Foto: Szegedi) Évfordulók ünneplése Ináncsiak dicsérete Tizenegy felé jár az idő. A nap már bekukucskál az ég magosáról a cséplőgép alá. Nem sokat láthat ott. Por gomolyog a gép pólusaiból, be­lepi az emberek arcát, az izzadtság- csöppek ragacsossá válva gömböröd- nek le a maszatos homlokról. Ez az­tán a munka! Megviseli az ember izmait, köhécsel, tüsszög az émelyítő, csípős portól, mely minden rést meg­talál, hogy az izzadt testhez férkőz­emberek a cséplőgépekhez, s mire kifényesedik a vidék a naptól, zúg­nak a gépek. Az 1070-es cséplő napi terve 90 mázsa, de ottj áriunkkor még csak 11 órát mutatott az idő, s már túl voltak az ötven mázsán. A szalmakazalra mutogat ifjú Sza- niszló István, növénytermesztési bri­gádvezető, Tóth Berci bácsira, a ka­zalrakás mesterére, aki már közelebb van a nyolcvanhoz, mint a hetven­hez, de még mindig olyan kazlat rak. Zúg a gép, fogy az asztag, szapo lódnak a búzával telt zsákok. zék. Legrosszabb a lőréknél és pely­vánál. Itt aztán nincs menekvés a portól, akár akarja, akár nem, nyeli az ember, ha lélegezni akar. Az orr- likak eltömődnek, szájon kell kap­kodni a levegőt. Csaj kő Károly né megfáradt szemére rántja a porvé­dőt. de alatta megizzad a szeme, le kell húzni az üveget. Stefan Ica még bírja erővel, fiatal, gyorsmozgású, kezében úgy jár a villa, nünt a mo­tolla, nehogy befulladjon a tőrei:, mert akkor aztán van hadd-el-hadd. szél legyen a talpán, ha meg akarja bolygatni. Orosz Istvánné, Dudás Jánosné és Koma Jánosné a ,,pelyvafelelősök'', rajtuk múlik, hogy időben elkerül­jön a gép alól a pelyva. De nemcsak erre ügyelnek. Jó gazdái ők közös vagyonuknak, gyakran belemarkol­nak a pelyvába, nem jön-e a szem. s ha hibát látnak, azonnal jelentik Sulcz Emma és Pisák Istvánné a do bon szorgoskodnak, a kévét vágják adogatják az etető keze alá. Szépen fizet a búza, a telt szem ékben örömét leli az ember. mindenki rójuk neheztel, hogy aka­dályozzák a munkát. Pedig sietnek. A csépléssel jobb minél előbb végez­ni. Kedden, július 18-án kezdett csép- léshez az ináncsi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet. Azt tartják: „nyugtával dicsérd a napot”, de az ináncsiakról már most is elmondható, hogy egészen másként dolgoznak, iparkodnak, mint tavaly. Igen, tavaly, első közös esztendejük­ben még azt tartották egyesek, hogy dolgozzon, akinek muszáj. És hát so­kaknak nem volt muszáj, volt a kam­rában tartalék, a ládafiában pénz is akadt, és nem ment a munka. A ma­guk okozta kárt megtetézte a Hernád áradása. A lehangolt emberek aztán még a cséplést is csak ímmel-ámmal végezték, a katonák szorgoskodtok helyettük ... Most azon vannak, hogy „megfogjanak” minden forintot. Ta­valy már a delelő felé kapaszkodott a nap, mire megindultok a gépek — most a napocska ki se dugja aranyló fejét a Zempléni-hegyek mögül, de már talpon az egész falu, sietnek az A második napon még egy kicsit állni is kellett, nem volt elegendő gabona a géphez gyűjtve. Most már okosabbak. Tartalékot kazlaznak a cséplő egyik oldalához, a másik ol­dalról szekérről adogatják a kévéket a cséplő mohó szájához. A cséplő szüntelenül mozgó, ráz­kódó, acélvázas testéből ömlik a búza a zsákokba. Bele-belenyúlnak a zsá­kolok, tenyerükre veszik a telt sze­meket. Ez aztán búza! — mondja el­ismeréssel Kiss Ferenc elvtárs, a Terményforgalmi Vállalat felvásár­lási osztályának vezetője — nyolc­vannégyes, ha éppen nem ötös. Oda­bent, a raktárban a mérőberendezés kimutatja aztán, hogy az ináncsi Vö­rös Csillag Tsz búzája 85 hektoliter súlyú. Az ináncsi tsz-tegok tanultak az elmúlt esztendőből, nem várják, hogy mások dolgozzanak helyettük — ma­guk is megbirkóznak a tennivalókkal — mindnyájuk hasznára. G. M. embereinek érezniük kell, hogy kö-i zéjük való, de valamiben mégis fe­lettük áll. Tudásban, tapasztalatban;1 s még más területen is az átlagot1 legalább meg kell ütni. Én rengete-i get akarok olvasni, mert ha majd, egyszer jönnek az emberek más problémákkal is. nemcsak szak-1 maiakkal, jönnek bizalommal, segít-1 ségre. tanácsra várva, akkor ... ne-i héz lesz... ( Pelles István — látszik — sokat- töprenghetett már ezeken a kérdése-, ken. A többi fiúval, bizonyára azokon a nagy vitáikon, némileg tisztázták is a jövőjük alapelvét. így hangzik ez: — Vannak olyan műszaki vezetők, akik mindig csak a maguk érdekét, a maguk szűk körét tekintik. „Nem szólok, minek ártsam bele magam” alapon voltaképp megalkuvók, gyá­vák és önzők. Más az. ha valaki a szívére veszi mindenki gondját, s azt akarja, hogy az egész ország mozdul­jon ... Ha ehhez becsületesség, az emberek szeretete és nagy szakmai tudás járul, akkor lesz valaki jó ve­zető. < S ez így igaz. Hogy aztán ezek a szép tervekkel induló fiatalok olyan mérnökök lesznek-e, amilyennek sze­retnének, azt a jövő dönti el. De igaza van az ifjú bányamérnöknek: talán egész további útjukat meg-1 szabja a meleg fogadtatás, a kiváló felettesek. De az ifjú gépészmérnök-, nek is igaza van: folytonos küzdel­met kíván az élet, folytonos küzdel­met a környezettel, de önmagunkkal is. Ügy kell egymáshoz alakulni,! hogy az mindenki számára a legjobb legyen. , S ilyenképpen a jövő nem egyenlő a véletlenek sorozatával. Közös munka eredménye, mindenkinek része lesz benne. Hallatna Erzsébet 1 írnak. Három év múlva mehetek a gazdaságmérnöki szákra, ezt is el sze­retném végezni. Máskülönben pedig sokat fogok tanulni abból a munká­ból, amelyet most végzünk, az Ere- nyői Bányaüzem feltárása és beindí­tása folyik most. A fiatal gépészmérnök még csak tapogatózik, s ez abból is fakad kissé, hogy bent akarták tartani az egyete­men oktotónak. Inkább ment a gya­korlati munkára, de terveibe ez a lehetőség még nagyon belejátszik. — Meg akarok ismerkedni az élet­tel — mondja. — Sokat jelentett, hogy tavaly az NDK-ban voltom a nyári termelési gyakorlaton. Jobb munkaszervezést és képzettebb szak­munkásgárdát láttunk. Azt hiszem, ezek olyan tények, amelyek figyel­meztetnek engem is, hogy később, amikor már komolyabban dolgozom a szakmámban, merre kell indulnom, mit kell javítani, min kell leginkább munkálkodni ... Most az egyetemi tanulmányokat ismételgetem, amint már mondottam: elmélyítve, a gya­korlathoz formálva, és szakikönyve­ket, szakfolyóiratokat olvasok. Miiyen mérnök akarok lenni? Akárhogy nézzük: a mérnökember előbb-utóbb vezető lesz, vagy vezető lehet. Nem mindegy, hogy milyen ember az a vezető. Dehát milyen le­gyen? Mi a legfontosabb egy jó ve­zetőnél? Hogyan készül erre a nagy és megtisztelő szerepre ez a két fia­tal? Jesse Árpád, az ő egyénisége, az ő gondolkodása szerint, talán egy csöp­pet kialakulatlan, de részleteiben már biztosan körvonalazott „ideált" alakított ki magának: — A jó vezető nagyon szigorú és kemény, de feltétlenül igazságos. Az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom