Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-02 / 128. szám

i ESZAKMAGYARORSZAG Péntek. 1961. innlua % A könyvhét könyveiből A diósgyőrvasgyári táncosok bemutatója után EGY HÉT MÚLVA ismét külföld­re indul a Diósgyőrvasgyári Művé­szeti Együttes tánccsoportja, népize­nekara és egy-két szólistája, hogy — mint két évvel ezelőtt — a magyar néptánc és népzene művészetet Fran­ciaországban és Svájcban képviselje. A külföldi turnét hosszú, szívós, ki­tartó munkával teli felkészülés előzte meg és a készülődés eredményeként összeállított műsort szerdán e^te be­mutatták a miskolci, illetve diósgyőri közönségnek is. A bemutatóról egészében csak di- cséröleg nyilatkozhatunk. A műsor szép, tetszetős, látványos, számainak döntő többségében igen színvonal&s. A tánccsoportnak, a kissé hosszúra és zsúfoltra sikerült műsorban tizen­egy szám jut, amelyek közül hat tel­jesen új. A hat új tánckompozíció kö­zül négy Böröcz Józsefnek, az együt­tes vezetőjének koreográfiája. Ezek közül az elsőként látott Botoló — Jakab Lóránd és Takács László be­mutatásában — erőt, bátorságot, vad indulatokat sugárzott igen művészi formában. Méltóságteljes ünnepi han­gulat áradt az Ünnepi tánc című, fa­lusi vasárnapok hangulatát tükröző leánytáncból, virtussal, biztonságtu­dattal teli volt a Weiner muzsikájára komponált káprázatos Huszárvcr- bunk, nagyszerű volt Jakab Lóránd szólója, ötletes, látványos, kedvesen játékos, szerintünk a műsor legélve­zetesebb darabja a Forgatás című gazdag életművet alkotott, amilyen­hez hasonlót — amint ezt a román kritika megállapította — Eminpscu óta nem ismer a román költészet, Arghezi költészete híven tükrözi a magánember érzés- és gondolatvilá­gát. Költészete mégsem hermetikus, mert az embertől elvezet a társada­lom sokrétű problémáihoz. Arghezi nemcsak a költői témában hozott újat, maradandót, hanem a költői kifejező formában is, amit újszerűvé, modernné tett. Válogatott verseinek gyűjteményét a legjobb magyar for­dítók tolmácsolják a magyar olvasó- közönségnek. (Európa Könyvkiadó.) Konovalov: FORRÁSOK Egy Volga-vidéki nagy munkáscsa­lád tagjainak érdekes életét mondja el a regény a háború eiső napjáig. Az író trilógiának tervezi művét, de ez az első rész külön is teljesen ön­álló, befejezett regény. (Európa Könyvkiadó.) Tomasi di Lampedusa: A rARDUC Ez a regény az utóbbi évek egyik legnagyobb olasz könyvsikere. írója szicíliai herceg, a fasizmussal szem­ben álló diplomata és katonatiszt, aki könyvét haláláig nem bocsátotta közre, hanem íróasztala fiókjából hagyatékként került, csak elő. A re­gény cselekménye 1660-ban, Garibal­di szicíliai partraszállásával kezdő­dik, első hét fejezete a főszereplő Salina herceg életét mutatja be egé­szen 1883-ban bekövetkezett halá­láig. (Magvető Könyvkiadó.) Pablo Neruda: ELEMI ODÄK Pablo Neruda a legnagyobb hatá­sú latin-amerikai költő. Az ő művei­ből fordítottak le legtöbbet idegen nyelvre a ma élő spanyol nyelvű költők közül. A kötet a költő pályá­jának egyik legjelentősebb alkotásá­ból, az 1954 és 1959 között négy kö­tetben napvilágot látott Elemi ódák­ból ad bő válogatást. Az ódákban az illegalitás, majd a száműzetés évei­nek nagy költeményei után az újra hazatalált költő szólal meg, talán minden eddiginél ragyogóbban csil­logtatva e kivételes művész elemen­táris erejét és gazdagságát. A kötetet Kass János művészi rajzai díszítik. (Magyar Helikon Könyvkiadó.) O’Neill: NÉGY DRÁMA A világhírű amerikai drámaíró gazdag életművének nagysikerű da­rabjait tartalmazza a kötet. A ná­r „Évvége“ a Pamulfonodában AZ EGYRE INKÁBB KÖZELGŐ nyár nemcsak az iskolák diákjainak hozza meg a régen várt vakációt, ha­nem az üzemek, a vállalatok felnőtt­oktatási programjában is lezárja a „tanulmányi évet”. Mindenhol elké­szítik a „mérleget”: a tervezett isme­retterjesztő előadásokból, munkás­akadémiai előadásokból mennyit tar­tottak meg, ezeken hányán vettek részt. Ezek a „mérlegek” megmutat­ják: helyes volt-e a tervezés, kell-e változtatni rajta a jövő évadban, mit kell majd másként szervezni. A Miskolci Pamutfonó Vállalat terveiről már az évad elején is ír­tunk, mint reális, megvalósítható ter­vekről. Sikerült-e az elképzelés? A szakszervezeti bizottság vezetői különösen a munkásakadémiát készí­tették elő nagy gonddal. Jóval az első előadás előtt leveleket küldtek a fo­noda dolgozóinak, amelyben ismer­tették a munkásakadémia célját, az előadások időpontját, és kérték, hogy ezeken minél többen vegyenek részt. Később az előadások előtt külön meghívót küldtek, melyen az előadót is feltüntették. A látogatók igazol­ványt kaptak, és ebből is mindig tudták, hogy mikor miről lesz majd szó. Az igazolványt állandóan ma­gukkal vitték, és előadás végén le­pecsétel tették. A munkásakadémia előadásait havonként (ártották, min­dig pénteken. Ezeken, a meghívói lak­nak mintegy 70—75 százaléka állan­dóan részt vett. Az akadémia poli­tikai előadásaira általában a TIT Borsod megyei szervezete biztosított előadót, a szakmaira pedig a főváros­ból jöttek. Eddig minden előadást rendszeresen megtartottak, és még kettő van hátra. A rendszeres látoga­tókat a szakszervezeti bizottság könyvvel is jutalmazza. Az ismeretterjesztő előadásokat is minden hónapban megtartották, ugyanúgy, ahogyan tervezték. Plaká­tokkal, hangos hiradóval és szemé­lyes meghívásokkal is szervezték a közönséget. Az előadásokat átlagban mintegy 60 ember látogatta­AZ ELMÚLT ismeretterjesztő évad előadásait tehát, mindig pontosan megtartották, és ahogyan a „mérleg” is bizonyítja, szépszámú hallgatóság előtt. A szakszervezett bizottság úgy tervezi, hogy a jövő évadban még több előadási tartanak, illetve az is­meretterjesztés és a munkásakadé­mián kívül még egy előadássorozatot szerveznek. Ennek összefoglaló címe: Nők Akadémiája. Ezen sok olyan kérdésről lesz szó, amelyek minden bizonnyal érdeklik a fonoda túlnyo­mórészt női dolgozóit. Előadást hal­lanak majd a „második műszak” he­lyes beosztásáról, a női, egészségügyi kérdésekről, a divatról, a házasság­ról, ezenkívül több időszerű kérdés­ről. Az évad elején véleménykutatást is tartanak, amelyen mindenki el­mondhatja. miről szeretne még hal­lani. Sikerül-e vajon ez az elképze­lés? Igen. Erre biztosíték az eddig mindig pontosan szervezett előadások sikere. (pt) nagyszerű párosíánc. Az eddig icmel tetett táncok koreográfiájáért Bőrön Józsefet dicsérjük. Az uj számok zott láttuk még Széki kedves, játékos Köcsögöslánc című leányláncát Núfrádi vad indulatokat sugáré Pásztortáncát a férfikar bemutatása' ban, mindkettőt Böröcz József bet**" mtásában. Az új számok méltán sort koznak fej az együttes régebbi, m3* ismert és sok sikert megért száirt1 mellé, igen jelentősen gazdagítják *'ej pertoárját. Különösen a már emlite|| Forgatás és a Huszürverbunk érdért11 meg a kiemelt dicséretet és a kiemel' kedd sikert. A régebbi számok közül Kerekt' Nyírségi párosláncát láttuk a műsó nyitásaként. Rábai Pontozó-ja Kert kés betanításában most is gyönyör ködtető volt, bár véleményünk srt rint a táncosok számának növelés* nem volt túlzottan hasznára a prt dukciónak. Megérdemelten kapót1 vastapsot Kerekes Kalocsai tanc°f című remek kompozíciója, igen hart sós volt Böröcz Palotás-ónak felül*' fása és szívesen, örömmel tapsoltuk újra meg újra a lájmolivumokal tűk röző, csodás kavalkádban végződ« nagyszabású műsorzáró kompozíciót Böröcz Borsodi szvit-jét. El keli mondanunk azt is, hogy fl**1 hiányoltunk a műsorban, mit tartuíú javítandónak. Egyik hiba — a músO* túlzsúfoltságán túl —. hogy a lánco- sok igen sokat énekelnek. Nemeset az a hiba, hogy nem képzett hang11 énekesek, hanem a háromórás irrt sorból két óránál többet effektiv* táncolnak és a sok lánc, a fizikai f* radtság melle az éneklés igen terho* plusznak mutatkozik. Ez a műsor ge felé érezhető is. Az éneklést csók kenteni kellene; még a francia ny**‘ vűt is. Másik hiányérzetünket *? kelti, hogy a műsorban csak páros lá körtáncokkal találkozunk, nincs tán? játék, tematikus tánc. Lohet, hogy / nyugati közönség előtt érdekesebb könnyebben érthető ez az összeáll*' tás, de túl kellene már lépnünk 3 régi szokásokon és olyasmit is be kel' lene mutatnunk a Nyugatnak, a*1" nem táplálja tovább a gulasch. fír knsch, tsikosch. egzotikum. hazug mélctét. Tudjuk, bízhatunk benn*' hogy így is sikerük lesz táncosain^' nak, de táncjátékokkal, gazdagad“ dramatázálássai többet lehetne me$> mutatni mai életünkből is. A népizenekar mind önálló sr3' maiban, mind á táncszámok kíséreté' ben. mind pedig a szólóénekes kírt rétében dicséretes munkát végzett Aíéj ezó Géza prímás vezetésével. A kf szólista közül csak egyet hallhattunk a Vasas Központi Művészegyüttestől3 csoporthoz csatlakozott Tai.ay Erzsi' belet, akit korábban operaén ekeské3* ismertünk meg. Most mint népdal' énekes mutatkozott be sikerre). NiM‘ rai lÁszló szereplését váratlan mór' betegedése miatt nélkülözni kénys'rt1 rültünk. KIFOGASAINK ELLENÉRE * szép, gyönyörködtető a műsor. A brt mutáló közönségének igen tetszet*' Bizonyára tetszeni fog a franciáknál* és a svájciaknak is. Benedek Miklós XX. A negyedik nap hajnalán a Pas­teur befutott Port-Saidba. A kikötő­ben sok kereskedelmi, és még több tartályhajó tartózkodott. A tartály­hajók olajat tankoltak. A Pasteur a kikötőtől kissé távolabb vetett hor­gonyt. Hamarosan két nagy uszály közelítette meg a hajóóriást. Egyik üzemanyagot, a másik élelmiszert és ivóvizet hozott. Megkezdődött a ra­kodás. A két barát kíváncsian nézegette a várost, a Szuezi-csatoma kapuját. Port-Said kisebb város, mint Órán, de sokkal nagyobb jelentőségű. Gazsó egyszerre felkiáltott. — Nézd, polip! Valóban, egy szép, rózsaszínű po­lip lebegett a szennyes, olajos víz színén. Mellette egy másik. Odább még egy. Olyanok voltak, mint egy szál őszirózsa szár nélkül. — Nagyon szép — mondotta Vá­mos elragadtatással. Azután elmosolyodott. — Ott — mutatott a kikötő felé —, ott is van polip, de annak sokkal több karja van. Most éppen az afri­kai olaj után nyújtogatja ki csápjait Nézd. hogy nyelik ezek a halók az óla iát... A legtöbb hajón angol fel­ségjel van. — Igen... és ott, a csatorna jobb partján ... azok a hatalmas olajtá­roló tartályok, amelyek egész kis vá­rosrészt képeznek. .. És az egész vá­ros, az egész ország... mind a polipé... A parton angol járőr cirkál min­denfelé ... Az utcákon európai ar­cok ... Mintha nem is Afrikában lennénk. ... Tizenegy óra felé megtelt a Pasteur „gyomra”, az uszályok eltá­voztak. A hajó felszedte horgönyait, a gépek dolgozni kezdtek. Alig indult el méltóságteljesen a hajó, még a csatornáig sem jutott, amikor négy légiós és két arab ka­tona a vízbe vetette magát és úszni kezdett a part felé. — Mi ez? — kérdezte meglepetten Vámos. — Szöknek — válaszolt élénken Gazsó —, talán nekünk is most kellett volna. — Nem, nem, ez a hely nem alkal­mas. Igaz, hogy közel van a part, de ott angolok vannak. Csöbörből-vö- dörbe. A hajó nem állt meg. Méltóságtel­jesen úszott tovább. Még Szuez város­kát sem érte el, amikor egy kis mo­toros hajó simult a hatalmas sze­mélyszállító mellé. Az angolok hoz­ták a szökevényeket, a négy idegen- légióst és a két arabot. A hájóralépés után többé soha, senki nem látta őket... A szökés után minden idegenlé­gióst. felzavartak a hatodik emeleti fedélzetre, s addig nem volt szabad elhagyniok a hajó legmagasabb csú­csát, amíg a hajó ki nem ért a Vörös- tengerre. Gazsóék kíváncsian nézegettek mindenfelé. Közvetlenül a csatorna mellett elsőosztályú betonút húzó­dik. Mellette pedig hosszú kilométe­reken át az olajvezeték. Egy hídja is van a Szuezi-csatornának, azonban ez csak gyalogosok részére épült. Az út közepe táján kisebbfajta öblöt pillantottak meg, partján szebbnél- szebb villák sorakoztak... A távol­ban cgv angol katonai tábor... Körülbelül hat óra múlva hango­sabban kezdtek dübörögni a gépek, a hajó kifutott a piszkos, iszapos és a mindig viharos Vörös-tengerre. A hajó teljes sebességgel futott Távol- Kelet felé. A légiósok visszamehet­tek helyükre. Éppen idejében. Vihar készült. A hajó személyzete hamaro­san becsukta az ablakokat, miköz­ben a hullámok egyre tornyosultak. Bizony, ezen az éjszakán alig aludt valaki a hajó utasai közül. Másnap reggelre csökkent a vihar ereje. Délben a Pasteur utóiért egy kisebb, közel sem olyan fényes ha­jót, amely két nappal korábban in­dult Oránból, és főleg légiósok utaz­tak rajta, szintén Távol-Kelet felé. A két hajó kürtje megszólalt és szűnni nem akaró szirénázással üd­vözölték egymást. A légiósok átkia­báltak a másik hajóra, katonasze­rencsét kívánva egymásnak ... Azután a Pasteur motorjai hango­sabban kezdtek zakatolni, és a nagy hajóóriás otthagyta unokatestvérét. Gazsó és Vámos órák hosszat ba­rangolt a hajón. Hat emelete volt, volt rajta és benne mit nézni. És az emberek... A legfelső emeleten állandóan szólt a zene. táncolták, mulattak a vendégek, szórták a pénzt... Egy emelettel lejjebb is nagy volt a dáridó. A tiszteken kívül ezen az emeleten lakott 400 vöröskeresztes nővér is. S a nővérek nem igen mondtak ellent a tisztek meghívásá­nak. Jól érezték magukat nap-nap után ... Az egetverő tivornyák erről tanúskodtak. A légiósoknak már csak az olcsó vörösborra tellett, esetleg néha egy konyakra. Az arabok és a négerek rendelkezésére semmiféle ital nem állt, a felsőbb emeletekre ők nem mehettek fel ... Singapur felé haladt a hajó. ami­kor Gazsó egy igen nagyméretű bó­ját vett észre a tengerben. Átmérő­je lehetett vagy öt méter. A bója tetején harangláb, abban egv tekin­télyes harang. Ez a víz hullámzása következtében éjjel-nappal szólt. Bgy olasz fiú magyarázata szerint ezen a helyen mérte össze ereiét an­nakidején a japán és az amerikai flotta. Több mint négyszáz hajó süllyedt el itt, s elpusztult azok le­génysége is. A csata emlékére és a tengerészek lelki üdvéért szól a ha­rang éjjel-nappal... Singapurban ivóvizet vett fel 3 Pasteur, s folytatta útját Saiga** felé. Tizennyolc napi út után, 1918 jd' .Húsában a Pasteur megérkezel* Távol-Keletre, közvetlenül Saigo0 alá. * Megkezdődött az erők elosztás3. Még mielőtt a hajó kikötött volna* 800 légióst átraktak egy csatahajó' ra. Ezek tovább mentek. Köztük vol* Gazsó és Vámos is. Gazsó megcsodálta az acélkolosí” szust, amelynek testét páncél bor*' tolta, csupán lőrései voltak szab3' dón. A hajó hosszúcsövű ágyúit 3 part felé irányították. Hogy hov* megy a hajó, senki sem tudta ... Néhány órai út után, napszám»" kor a hajó kikötött a vadon egy**5 ideiglenes kikötőjében. A parton né­hány öreg légiós lődörgött. Hamar3' san kiderült, hogy Afrikába akarnak visszatérni, miután két hónapja Irt járt a távol-keleti szerződésük. Gazsó odament az egyikhez. — Ha lejárt a szerződésetek, vt& ért nem visznek vissza? —* Mit tudom én. A kutya se*3 törődik velünk. Ellenben azt. akart ják, hogy még két évre maradjunk itt, szerződjünk le még két évre.-* De én nem ... nem, nekem elég voll­— Milyen itt az élet? — Majd meglátod! A francia ide' genlégióst mindenütt gyűlölik, d« úgy talán sehol, mint itt, Vietnam' ban!.., — No. jóval biztatsz...­Gazsó Vámost kereste a parton. 0« nem találta. Percek alatt koromsé' tétség borult a tájra. Ady Endre: AZ IRODALOMRÓL Ez a kötet felöleli Ady kritikáit esszéit, nagy lírai önvallomásait írói arcképét, párizsi irodalmi leve­leit és tárcáit, köztük sok, eddig tel­jesen hozzáférhetetlen cikket. Ezcl az írások nemcsak Ady fejlődéséi mutatják meg, nemcsak esztétikájá­nak rendszerét tárják fel, nemcsak a századeleji irodalmi élet fontos do­kumentumai, hanem a mának is so­kat mondanak, mert számos, mind­máig aktuális kérdésre adnak vá­laszt. S Ady válaszai messze túlmu­tatnak az irodalmi élet jelenségein: az egész magyarság, történelmünk elmúlt háromnegyed századának minden fontos problémája ott kava­rog bennük. (Magvető Kiadó.) Bálint György: A TORONY0R visszapillant A két kötetes könyv az eddigi leg­teljesebb válogatás Bálint György írásaiból. Az első kötet publiciszti­káját tartalmazza szinte teljes egé­szében. A szocializmushoz közelálló író ezekben a cikkekben a két há­ború közötti világhelyzet megbízha­tó kordokumentumát adja; megis­merhetjük belőlük az akkori idők alapvető politikai problémáit, leg­fontosabb eszméit, a háborút előké­szítő történelmi eseményeket. A má­sodik kötet Bálint György művészeti Írásait, kritikáit cs nagyobb tanul­mányait tartalmazza. (Magvető Ki­adó.) Kaffka Margit: LÄZAD0 ASSZONYOK A közismert és közkedvelt írónő rövid elbeszéléseiben a századfor­duló és századeleji évek asszonyai­nak jellegzetes problémáit, a pusz­tuló dzsentri életet, a kiszolgáltatott­ságot és az önállóságra törekvést, a „babaotthon” sivárságában vergődő és a munkájából élő, igaz méltóság­ért harcoló női lélek érzésvilágát mutatja be. (Szépirodalmi Könyvki­adó.) Radnóti Miklós: ECLOGAK Elsó ízben jelennek meg — a költő szándékának megfelelően — önálló kötetben Radnóti Miklós eclogái. Megrázó és hiteles vallomások, fáj­dalmas vágyak szólalnak meg ebben a gyűjteményben: a fasizmus poklá­nak előrelátása, majd ábrázolása te­szi örökélctüvé a művészi tökéletes­ségű verseket. A kis kötethez Tren- esényi-Waldapfel Imre írt utószót, Szántó Piroska illusztrálta. (Magyar Helikon Könyvkiadó.) Tudor Arghezi: TESTAMENTOM Arghezi a modern román költé­szet legkiválóbb élő képviselője. Oly lünk nagy sikerrel játszott Amerikai Elektra Ottlik Géza fordításában je­lenik meg. Az író életének utolsó éveiben írt darabjai közül a Hosszú az út az éjszakában önéletrajzi anyagot dolgoz fel, az Egy igaz úr egy Amerikába szakadt angol tiszt vergődését mutatja be álmai és a valóság között, a Boldogtalan hold pedig egy különös szerelem szokatlan története. (Európa Könyvkiadó.) Romain Rolland: PIERRE ÉS LUCE Ez a különös varázsú kisregény Romain Rolland egyik legköltőibb al­kotása, két párizsi fiatal szerelmét vetíti az olvasó elé. A gyermekkor­ból alig kilépő fiatalok szerelmi tör­ténete az első világháború szörnyű­ségei közepette bontakozik ki. Vá­gyódnak az életre, a boldogságra, egymáshoz menekülnek a körülöttük tomboló embertelenség elől — s még­is, megismerkedésük szép percétől kezdve szorongatja szívüket az elke­rülhetetlen vég sejtelme. Az idill tragikus akkorddal zárul, mintegy a szépség értelmetlen pusztulását jel­képezve, s így válik megrázó tilta­kozássá az emberiséget fenyegető háború ellen. A bibliofil kiállítású kötetet Frans Masercel fametszetei illusztrálják. — (Magyar Helikon Könyvkiadó.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom