Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-18 / 142. szám
Szőlőhegyen... XVII. évfolyam, 142. szám 1961. jüniu* 18, vasárnap lövő héfien k@zc3í§c az aratást x\ — a Sárospataki Gépállomáson Éppen akkor érkeztünk be a Sárospataki Gépállomás udvarára, amikor a legújabb típusú csehszlovák „Knotek” aratógépeket „mutatta” be a gyár mérnöke, a gépek kezelőinek. A 17 darab új gép, lényegesen segíti majd a gépállomást abban, hogy 8 ezer holdnyi aratnivaló- jával időben végezzen. Bodnár Lajos íőmezőgazdásszal jártuk végig-hosszig a gépállomás udvarát, amelyen szinte mindenütt az aratásra való készülődés nyomai látszanak. A kazalozók merev nyakkal ágaskodnak egymás mellett, pedig sokat már kiszállítottak. A cséplőgépek szintén javítva várják -az utasítást, hogy nekivágjanak a falvak felé vezető utaknak. A kombájnok alkatrészein csillog a kenőzsír, megr fiatalodva állnak majd aratáshoz. A kenézlői Dózsa és a dámóci Uj Barázda termelőszövetkezetek jelentkeztek elsőnek, hogy a jövő hét végén meg szeretnék kezdeni az őszi árpa aratását. A gépállomás dolgozói reménykedve, magabiztosan tekintenek a nagy nyári munka elé — meg fognak birkózni a tennivalókkal. Tavaly 100 hold volt egy-egy aratógép terve — a rossz időjárás ellenére 175 hold volt az egy aratógépre jutó átlagteljesítmény. Erre az évre 132 holdas tervet írtak az aratógépeknek — a dolgozók vállalták, hogy elérik a gépenkénti 180 hóidat. A kombájn tavalyi teljesítményével nem dicsekedhetnek, a két kombájn — mert csak ennyivel rendelkeztek tavaly —, mindössze 360 holdat aratott le. A kis teljesítményt azonban kiváló minőségi munkával ellensúlyozták — az a két kombájn jó munkájával előkészítette az ez évi 18 kombájn előtt az elismeréshez vezető utat, nem volt gond a közel tízszeresére növekedett kombájnkapacitás leszerzödé- se, sőt néhány termelőszövetkezet igényét nem is tudják kielégíteni, kapacitás hiányában. A kombájnvezetők ígéretet tettek, hogy a tervezettnél lényegesen többet aratnak le gépükkel, hogy segíteni tudjanak majd az aratással megkésett közös gazdaságoknak. A felmérések szerint, a Sárospataki Gépállomás körzetében nem lesz baj a kombájnszérűk biztosításával s így fennakadás nélkül dolgozhatnak a gépek. Az aratásra . való felkészülésben alaposság tapasztalható, már ami az aratógépek és kombájnok foglalkoztatását illeti. Az aratásra való felkészüléshez tartozik azonban az is, ha a termelőszövetkezetek még aratás sárospataki Kossuth Termelőszövetkezetben, mcs mutatkozik. Bő terelőtt le tudják a takarmánykaszálás és betakarítás, valamint a növény- ápolás gondját. Nos, az aratógépekkel és kombájnokkal szemben már nem támasztanak előítéleteket a termelőszövetkezeték, a kaszáló- és kapálógépekkel kapcsolatban annál inkább. Vélt takarékosságból a tsz- ek még azt a kevés gépre szerződött kapálást és kaszálást is lemondták. A Sárospataki Gépállomásnak 1100—1500 hold kapás megművelő-. sére futná erejéből, s á tsz-ek mindössze 550 holdat Szerződtek le — és abból is lemondtak vagy négyszáz holdat A kultivátorok kihasználatlanul rozsdásodnak. A kaszálógépekkel ugyanez a helyzet. Az új termelőszövetkezetek arra hivatkoznak, amelyek nem szerződtek egy baráz- dányit sem. A gépi kapálás, kaszálás csakúgy kifizetődő az új tsz-eknek, mint a régieknek. Most, hogy a körmükre égett a növényápolás, takarmánybetakarítás gondja, már jönnek, kérik a segítséget, de most aztán mér a gépállomásnak kell gyűjteni az erejét a legnagyobb és legnehezebb mezőgazdasági munkára, az aratásra, s nem nagyon tud segíteni. A Sárospataki Gépállomás dolgozói vállalásokkal, lelkes munkafelajánlásokkal tettek hitet amellett, hogy szívügyüknek tekintik az aratás gyors befejezését. Valószínűleg elsőnek ők kezdik meg az aratást a megyében — szeretnék, ha a végére is elsőnek tennének pontot, g. m. SZORQALMAS KARADIAK Járjuk a végeláthatatlan tiszakará- Jóval 10 mázsán felül várunk di határt és mást se teszünk, mint egy-egy holdról — mondják. ÖszinBő termést várnak. 145 ccntimétera szovjet tavaszbúza magassága. csodálkozunk. Csodáljuk a több mint ezer holdnyi kenyér- és takarmánygabonaféleséget, a 100 holdas virágzó máktengert, a 60 holdnyi már érett köményes táblát, a térdig érő millió szál hajladozó kukoricaszárat, de őszintén szólva legjobban csodáljuk az Üj Élet Termelőszövetkezet 600 szövetkezeti családját, akik szorgos két kezükkel, nagyszerű bizodalmuk- kal e csodát művelik. Bata Dezső elnök és Novák József mezőgazdász elvtárs kíséretében megállunk a magas Tisza-töltésen, az ötszáz holdnyi szovjet tavaszbúzatábla mellett. — Ez a mi büszkeségünk — mosolyog az elnök. — Pedig a tagság nem bízott benne. És meg kell nézni. ■— Novák elvtárs már szalad is le a töltésről, kezében mérőszalag ... A búzaszálak magassága 145 cin. lén szólva, talán keveset is számolnak ... Húsz vagon búza terven felül Azonban nemcsak a gazdag, buja határ csodálatos, hanem az is, amit a tervek, a számítások mutatnak. Nem győzzük hallgatni és jegyezni mindazt, ami a tiszakarádi Üj Élet Termelőszövetkezet erősségét, fejlődését, igazi nagyüzemi mivoltát bizonygatja. — Az a célunk, hogy egyre több árut adjunk. Nemcsak azért, mert ez nekünk jó, hanem azért, mert erre van szüksége az országnak — jegyzi meg Bata Dezső, a Munka Érdemrend kitüntetés boldog tulajdonosa. Szégyellnénk, ha valaki azt mondaná ránk: hogy csak vagytok és keveset, adtok. — S hogy mit adnak a népgazdaságnak?; — Ügy számítunk, ha sikerül gyorsan és jól learatni, hogy húsz— huszonöt vagon kenyérgabonát átadunk tervünkön felül. Reméljük, nem veszi senki rossznéven — nevet a mezőgazdász. — Azután összejön vagy négy va- gonnyi mák, négy vagonnyi köménymag, ami szintén komoly exportcikk, s emellé még kukorica, , napraforgó, cukorrépa Ügy gondoljuk, ez évben sem vallunk szégyent. Szóltak az aratásról... Minden készen, ötven százalékában géppel, ötven százalékában kézzel aratnak. Egyrészt, mert van munkaerő, másrészt: a gépállomás hadd segítse csak az újonnan alakult termelőszövetkezeteket. így csupán egy kom- hájnt és egy aratógépet kértek a sárospataki gépállomástól. Ezen felül persze három saját aratógépük vágja majd a rendet s köti a kévét. És a kézikaszások? ... Megszervezték a munkacsapatokat. Nyolc aratóbrigádban kétszázötven kaszás arat. S a cséplőbrigád is tudja már, mi a kötelessége. 300 hízottsertés, 287 söre ez évben Említettük már, hogy szép a kukorica, szép az árpa. És meg is van már a termésnek a helye. A tiszakarádiak arról is híresek, hogy több húst, zsírt „nevelnek” évente, mint két— három más közös gazdaság. — Jövőre még többet akarunk hizlalni — mondják mentegetőzve, már meg is van az alapja — az idén „csak” 300 darab hízót és 287 darab sőremarhát tudunk átadni. — Igazán nincs miért szerénykedniük a kará- diaknak. Különösen, ha hozzátesszük, hogy ezen felül ad még baromfit, 165 000 darab tojást, 100 darab ürü- bárányt, 10—15 mázsa mézet is, csak úgy mellékesen! Ezren dolgoznak naponta..« Négyezer holdas az Üj Élet birodalma, s 600 a tagok száma. Azonban a valóban elismerésre méltó eredmények egyik legfontosabb ösz- saetev.óje a .termelőszövetkezeti tar így készülnek az aratásra a sárospataki Kossuth Termelőszövetkezetben A legjobbkor toppanunk be a sárospataki Kossuth Termelőszövetkezet egyik irodájába: ülést tart a vezetőség. S mi más lehetne most, egy ilyen szorgos munkaidőben összehívott vezetőségi ülés tárgya, mint a növényápolás, a takarmánybetakarítás és az aratási készülődés. S csak jobb hangulatra derül az ember, ahogy az elnök a brigádvezetők részletes, pontos beszámolóit, terveit hallgatja. — Nem panaszkodhatunk, de elbi- zakodottak sem lehetünk — mondja a növénytermelési brigádvezetö. Alig van hátra ötven holdnyi kapálnivaló és a kertészet időszerű munkái és jöhet az aratás. Éppen az aratóbrigádokat állítjuk össze. — S Vaskó elvtárs, a Kossuth elnöke már sorolja is: — Két kombájn, egy aratógép és 40—50 kaszás vágja majd a 600 holdnyi kenyér- és takarmánygabonát. Így van ez nálunk minden esztendőben és még nem volt soha különösebb probléma. S reméljük, az idén sem lesz. Csak éppen a raktározás gond mind a mai napig. Nem csoda, hiszen több mint hatva n vagonnyi terményre számítanak, s az eddig meglévő raktártér alig elegendő 25 vagon gabonaféleség befogadására. — Tizenöt-húsz vagon megy az államnak. Huszonötöt elhelyezünk valahogy, de ma még nem tudjuk, mi lesz a fennmaradó mennyiséggel — töpreng pz elnök. Elhangzik néhány javaslat: a tanács segítségével felmérik, mennyi búza, árpa tárolását oldhatnák meg a különböző középületek üresen álló padlásain és esetleg az egyéniek nagyobb kamaráiban. Persze — ahogy Vaskó elvtársék mondják —. lenne, illetve lehetne itt raktárhelyiség, ha az illetékesek is úgy akarnák. Az illetékes a Malomipari Vállalat, a kihasználatlanul álló hatalmas raktárnakvaló pedig a tizennégy évvel ezelőtt leégett sárospataki ma- lomépület. — Ott állnak a falak — sopánkodnak jogosan a Kossuth vezetői —, csak tető kellene rájuk. Mi már egynéhány esetben kértük is a vállalatot, adja nekünk, rendbehozzuk saját pénzünkből. Ha nem több, de száz vagonnyi terményt nyugodtan tárolhatnánk benne. Azonban úgy mondják: távlati tervei vannak a vállalatnak. Jó, jó, de mikori az a távlat, amikor itt., Sárospatakon komoly raktározási gondok vannak. Igen, ahogy a körülmények mutatják, igaza van a Kossuth vezetőségének. Kár évtizedeken át kihasználatlanul hagyni valamit, amiből haszna volna a népgazdaságnak! Szóba kerül a takarmánybetakarítás is. — Nálunk ez nem probléma — magyarázza a vezetőség. — Négy brigádunk van, s minden brigád a maga területén felelős a takarmány- betakarításért is. Persze premizálunk. Aki minőségi munkát végez, 10 százalék az övé a betakarított takarmányból. Aki viszont hibát vét, azt 10 százalék erejéig megbírságoljuk. S így van ez a Kossuth Tsz-ben — mindenki megelégedésére — minden más munkánál. A tagság már nem is tudná másként elképzelni. Nem csoda, több éve csinálják, több éve boldogulnak, gazdagodnak... Az elnök: Vaskó elvtárs kíséretében meglátogatjuk a 100 holdas szőlészetet. Javában permetez a négy brigád, odébb meg serény asszonykezek kötözik a tőkéket. — Olyan szépen mutatkozik a szőlő, hogy rekordtermésre számítunk, ha közbe nem szól a jég — mondják örömmel a Muha-brigád tagjai. Valóban, húsz-harminc apró fürt búvik meg a levelek között egy-egy tőkén. Ha beüt a szüret, az idén is jóval felül lesz egy munkaegység értéke az ötven forinton. Itt is szorgos persze a munka, mert ha úgy hozza a sor. a szőlőtermelő brigád tagjaira is számítanak az aratási munkálatoknál. Hiszen két-három hét múlva az lesz a legfontosabb teendő. És szeretnének learatni néhány nap alatt, mert itt igazán gyors munkára van szükség. Minden szem gabonáért kár lenné, amit megtermett o gazdag sárospataki határ. B. S. gok megértése, szorgalma, nagy akarása és összeforrottsága. — Az a jó, hogy nem kell senkit buzdítani a munkára. S ha véletlenül kell, az nagyon megkapja a magáét-tőlünk is, de még inkább a tagságtól — mondják Bata elvtársék. Igaz, a szorgos munkát szavak nélkül Igen, mert a munkakedv első összetevője a várható viszontszolgáltatás. És az Üj Élet tagsága úgy tapasztalja, immár évek óta, hogy érdemes dolgozni. Az elmúlt nehéz esztendőben is több mint 49 forintot, ért egy munkaegység. Alig volt enA holnap nagyobb jövedelmének egyik alapja: az egyre szaporodó borjú állomány. is tapasztalná az ember. Amerre a szem ellát, mindenfelé fehérlenek, piroslanak a blúzok, ingek, fejkendők. Kiderül, hogy a tagok száma itt nem sokat mond, mert napjában — különösen ilyen munkaidőben — nyolcszázan, ezren is dolgoznak kint a földeken. nél jobb eredmény megyeszerte. S ez évben még többet szeretnének. Ahogy a munka, a tervek, a tiszakarádi határ mutatja, év végén egyetlen termelőszövetkezeti tag sem csalatkozik majd, de nem csalatkcsS; a karádiakban az ország sem ... Barcsa Sándor A MAGVAK SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Vilög proletariat, egyesüfietefc! hogy nem akarnak már az első esztendőben hitelhez nyúlni, abban bíznak, hogy a maguk erejéből is meg tudnak birkózni a tennivalókkal. Nem mérték fel reálisan, hogy mire képesek, s már a szántásnál kiderült, hogy a gépállomás nélkül nem boldogulnak. Azoknak a tsz-eknek is felszántottak 300—400 hold földet,
