Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-13 / 137. szám
4 ESZAKMAGYARORSZAG Kedd, 1961. június-13. Szívvel és tudománnyal Kedden még beszélgettünk... — Áááá ... — látottam ki számat és di-. Ditrói Sándor főorvos, a vasgyári kórház gégészeti osztályának vezetője azonnal megállapította a diagnózist: — Javíthatatlan mandulák... Nincs más megoldás: ki kell venni! va vagyok. Félek. Ez ellen pedig nincs orvosság ... — Téved! — szakította félbe töredelmes vallomásomat. — Van! Az akarat! , Legyőztek, állapítottam meg magamban, de még mindig nem határoztam. Dr. Végh Vince segédorvos és Körmendi Mária műtősnő operáció közben. — És mert látta ijedtségemet, gyorsan hozzátette: — Nem fog fájni! ' Hittem is, nem is. A főorvos észrevette. — Pár perces műtét... semmiség. És volt, nincs mandula! — mondotta. — Ha férfi vagy, légy férfi... — villant át agyamon Petőfi verssora, aztán a bátor Gagarinra gondoltam s ki tudja, mi mindenre. Még arra is. hogy taián belehalok ... — Fájdalommentes lesz... — bátorított a főorvos, én pedig tréfásan kiegészítettem állítását: — De csak az orvosnaik... Igen, kedden még beszélgettünk ... Az orr-fül-gégészeti osztályon az eimúlt évben 2771 beteget kezeltek és 1515 műtétet hajtottak végr.e. Csupán ez év májusában 111 volt a műtétek száma. Országosan is szép eredmény ez, amely a jó felkészültséggel és gyakorlattal rendelkező főorvost és két, ugyancsak jólképzett munkatársát, dr. Gacsályi Zoltán alorvost és dr. Végh Vince segédorvost dicséri. És persze az ápolónőket is. Együtt az egész osztályt, az egész kis kollektívát. Most új, korszerű műtőt létesítenek. Megnéztem. Szép lesz. Tágas, hogy az óriástermetű dr. Végh Vince, akit titokban a betegek is „Csépinek” neveznek, tovább tanul, megszerzi az altatószakorvosi képzettséget is. S azt is megtudtam, hogy Ditrói főorvos már több esetben végzett arcplasztikai műtétet. Ez igen szép sebészi munka és nagy szakértelmet igényel. És a főorvos tökéletesíteni akarja magát ebben is. Tavaly egy nyolc éves kisfiún végzett plasztikai műtétet. A gyerek nyülajakkal és ferde orral került a kórházba. A műtét sikerült. A gyerek arca szinte tökéletessé változott. Sok szép eredmény. Persze probléma is van. Igaz, a városi tanács eredményesen támogatja a kórházat, egy fontos kérdést azonban még nem sikerült megoldani. Az orvosi műszereket. berendezéseket a fővárosban javítják, mert Miskolcon még nincs javítórészleg. Még a drága EKG készüléket is Pestre küldik. S a szállítás, a javítás, a visszaküldés péha hónapokat vesz igénybe. A Népi Ellenőrzési Bizottság nemrég tartott vizsgálata szerint is javítórészlegre lenne szükség Miskolcon a műszerek javításához, karbantartásához, hiszen milliós értékű felszerelésről van szó. A megoldásról a felsőbb, egészség- ügyi szerveknek kell gondoskodniok. Az operáltakkal is szót váltottam. Az egyik fiatalember igy vélekedett: az orvostudomány egymagában még nem minden. Az operációhoz szíy is kell. Mert nehéz, komplikált munka a sebészé. Néha szakad a víz az operáló orvosról. Valóban. És néha a betegről is. Erről is személyesen győződtem meg szerdán reggel. Mert ekkor már nem beszélgettünk. A riportomhoz szükséges adatokat összegyűjtöttem és én voltam soron. Eljött a nagy pillanat. Mitagadás, féltem. Pedig kár volt. Nem fájt. Komolyan mondom, fájdalommentes volt. És arról is meggyő— Ha nem hiszi, próbáljuk meg... Holnap, szerdán már tűi is lesz a műtéten ... ha akarja. Nem tudtam dönteni. De ha már itt járok, gondoltam, írok valamit erről az osztályról, amelyről oly sok szeretettel beszélnék az egykori betegek. Beszélgettem Ditrói főorvossal, aki interjú közben értetlenül nézett rám, bizonyosan arra gondolt: mit akar itt ez az ember? Cikket írni, vagy a manduláját kivétetni? Nem tudta. S megvallom őszintén, akkor még én sem. És egyre telt a jegyzetfüzetem, belekerült az orr-fül-gégészeti osztály egész munkája, eredménye, gondja, de nekem közben mindig azon járt az eszem: mit tegyek? S amikor a főorvos arról kezdett beszélni, hogy az orvostudomány nagy léptekikel fejlődik s hogy a vasgyári városi kórház gégészeti osztálya 34 ágyas és korszerűen felszerelt, nekem egészen máshol járt az eszem és ízléstelenül közbeszóltam: — Hány percig tart egy mandulaműtét? A főorvos elmosolyodott: — öt, hat, nyolc, esetleg tíz perc .. , — válaszolta és én ezt is lejegyeztem, mintha szükségem lenne rá. Aztán őszintén megmondtam: gyáBelgyőgyászati vizsgálat az egyik, kórteremben. mennyezetig csempézett helyiség, ződtem, amit fiatal barátom oly frap- Csák lassan épül. összesen 350 ezer pánsul fogalmazott meg az orvostu- íorintot költenek felújításra, korsze- dományról. Valóban. Emberi szeretet, rűsítésre. Aztán ... a gyerekekkel sok igazi hivatásérzet és szív nélkül az a baj. Nagy türelem kell hozzájuk, orvostudomány is olyan lenne, mint De a nővérek türelmesek. Lassacskán az operáló késeik, csipeszek, fogóik, sok mindent megtudtam a kiválóan műszerek: merev, hideg és érzéket- működő osztályról. Azt is, hogy mű- len. És akkor bizonyosan fájna ... szerezettsége jó, van altatógépük s Szegedi László Tudományos kutatómunka az egyetemen Az megtelelő szakember képzésen kívül a tudományos kutatómunka is feladata. Különösen fontos az a munka napjainkban, népgazdaságunk nagyarányú fejlesztésének idején. Milyen tudományos kutatómunkát végeznek a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem oktatói? Dr. Simon Sándor tudományos rektorhelyettes válaszol: — Egyetemünkön minden oktató részt vesz a tudományos kutatómunkában. Ez természetes is, hiszen nem lehetne jó egyetemi tanár az, akit ne érdekelne mindennél jobban a saját munkaterülete. Érthető, hogy oktatóink minél elmélyültebb, minél alaposabb tudásra akarnak szert tenni, és ehhez leginkább a kutatómunka segíti őket. Tanszékeink segítették az országos távlati kutatási terv kidolgozását, és az egyes témakörökben megfelelő feladatokat vállaltak. Egyetemünk oktató kara ennek megfelelően veszi ki részét a kutatómunkából. Ebben a tanévben a bányamérnöki karon 34, a kohómér- nökin 32, a gépészmérnöki karon 84 témakörön dolgoztak, illetve dolgoznak, örömmel kell megállapítani, hogy jelentősen nőtt az olyan tudományos kutatások száma, amelyek szorosan összefüggnek népgazdaságunk fejlesztésével. így az egyetemen végzett kutatómunka a közvetlen eredményeket hozó ipari kutatás alapját szolgálja. — Hallhatnánk néhány konkrétumot? — Nehéz a választás, hiszen számos témakört dolgoztunk és dolgozunk |pl most is. Valóban, csak példának említem, a Dunai Vasmű részére végzett egyik kutatásunkat, a piritpörkölés lugozásánál keletkező oldatok cinktartalmának hasznosításával kapcsolatban. Ezt a munkát dr. Horváth Zoltán professzor vezetésével végezte el a fémkohászati tanszék oktató kollektívája. Igen szép eredményeket ért el a vaskohászati tanszék kollektívája is Farkas Ottó adjunktus vezetésévelj a maximálisan kéntelenítő nagyolvasztó salak egyetemek nevelőinek az oktatáson, a kutatásában. Az erről a munkáról végzett elméleti számítások és laboratóriumi kísérletek eredményeit * Szovjetunió szakfolyóirataiban megjelenő cikkek is igazolják. Hogy számadattal is érzékeltessem a kutatómunka nagyságát, talán elég, h* csak ennyit mondok: az elmúlt évben és 1961-ben egyetemünkön publikáció jelent meg, illetve készüli el. — Elegendő az oktatói kar létszá* ma? — Sajnos, nem. Az egyetem kétszáznál több nevelője közül 38 ugyaf akadémiai tudományos képesítéssel rendelkezik, mintegy 50 oktatóra azonban még mindig szükség lenne- Természetesen a hiányzó 50 oktató munkáját is el kell végezni, — és mivel másként nem lehet — túlmunkában. Nehezíti a tudományos munkára megfelelően képzett, szélesebb- körű gárda kialakulását az is, hogy az elmúlt, évig az egyetemről jelentkezetlek közül keveset vettek fel as- pirantúrára. A tudományos munkát és továbbképzést irányító szerveknek a jövőben határozottabban kellene segíteniök abban is, hogy 3 marxizmus—leninizmus. tanszék oktatói megfelelő módőt, lehetőséget kapjanak a tudományos munka folytatására. A gépészmérnöki kart te'' tétlenül erősíteni kellene megfelelő számú kutatóval. A kohó- és bánya' mérnöki karral kapcsolatban — ha nem is ilyen mértékben —, de ugyanezt mondhatjuk. Itt kell beszélnem még egy problémáról is. Anyagi fedezetünk meglehetősen szűkös. Nem mindig tudjuk beszerezni a szükséges műszereket, kutatóeszközöket. Az anyagi fedezet legtöbbször csak az oktatáshoz szükséges eszközök megvásárlásához elég. Különösen a gépészmérnöki karon tapasztalható ez, és kisebb mértékben a bányamérnöki karon. Mindezek ellenére oktatóink megfelelő módon veszik ki részüket a tudományos kutatásból- Munkájuk nyomán már eddig i* nagyszerű eredmények születtek és remélhetőleg a jövőben is születnek majd. A tapasztaltabb testvérnél voltunk A vissi művelődési otthon ismeretterjesztő előadássorozatának keretében a tiszabá- bolnai Rákóczi Tsz-be látogattunk él. A patronáló Lenin Kohászati Művek gépkocsiján harmincötén indultunk útnak a korahajnali órákban. Tiszabá- bolnán Balatoni József elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke és a gazdaság brigád vezetői fogadtak bennünket. Ott volt a tsz-látogatá- son Szabó elvtárs a járási pártbizottságlól, Veres elvtárs a járási tanácstól. Megtekintettük a hatalmas közös gazdaság határát, gyönyörködtünk a gyommentes kukorica, burgonya. cukorrépa és napraforgó táblákban. Beszélgettünk a munkacsapatok tagjaival is. Elmondták, hogy náluk nincs kiosztva egy-egy tagra a földterület, mégis zökkenőmentesen halad a növényápolás, ez a jó kollektív szellemnek tudható be. Az is meglepett bennünket, hogy munkaegységei öíeget sem havonként igényelnek, hanem .legfeljebb kétszer egy évben. A kapott nagyobb összegű pénzt az OTP-ben helyezik el. A jólét megmutatkozik a falu arculatán is. Van olyan tsz- tag, aki már mind 3 három fiának új házat épített. Igen értékes szakelőadást hallgattunk meg az állattenyésztésről, a brigádok munkájának kialakításáról, a szakszeró szarvasmarhanevelés' rőL Gyermán MihálU> Viss XXIX. A parancsnok terve világos volt. Ezzel akarta 'megóvni a déli részt a támadástól, ugyanis a bambusznád legkisebb karcolása is azonnal mérgez ... Az erőd nyugati és északi oldalát elég széles és mélyvizű . árok védte,‘a keleti részre pedig — a bejárati oldalra — a legnehezebb tűzfegyvereket állította... A harmadik héten megérkezett a karaván. A századból ugyan csak négyen estek el, de 50 újonc jött utánpótlásként és rengeteg lőszer ... Az 50 új. légiós között volt egy fiatal hadnagy és két őrmester is... A helyőrség létszáma 132 lett. Az újoncok egetverő tivornyát csaptak este a kantinban. Nem tudták hová, miért érkeztek... Néhány nap múlva azonban tudomásukra jutott. A régebbiek elmondták az újoncoknak, mi történt és mi van kilátásban. Mintha a levegő is megváltozott volna az erődben. A hangulat nyomottá vált, &z esti tivornyák elmaradtak. — Halló Ká-Bán... Halló Ká- Bán ... Futingra jelentkezik ... Halló Ká-Bán ... — Itt Ká-Bán... Itt Ká-Bán.,. Helyzetjelentést kérek... — Az újoncok és a lőszerek megérkeztek ... A hangulat azonban napról-napra nyomottabb, nyugtalanítóbb ... A katonák, sőt az altisztek is kisebb csoportokban tárgyalják a várható eseményeket... Valamennyien meg vannak róla győződve. hogy a megígért támadás bekövetkezik ... — Halló Futingra... Verjen lelket beléjük!... Továbbá utasítom, hogy a mai naptól az erőd minden katonájának emelje duplájára boradagját, ezenkívül február 10-ig napi két deci rumot kapjon minden katona és altiszt... « A védőintézkedések befejeződtek és a károk helyreállítása is megtörtént. A légiósoknak több lett a szabadidejük, de ez csak rontott a helyzeten. Még többet gondolkoztak, még többet töprengtek és az innivaló ellenére gondterheltebben jöttek- mentek nap mint nap. Délutánonként legtöbben fegyverüket tisztogatták, de valahogy másként, mint egyébkor: szótlanul, csendesen. Este pedig megszólaltak vontatottan, bizonytalanul. A téma mindig ez volt: a február 9-i támadás» — Hej, csak még egyszer ehetnék Magyarországon rántottlevest — sóhajtotta a 36 magyar egyike. Szökésre senki sem gondolt. A tisztek, altisztek mindig azt mondták nekil«, hogy a légiós előtt csak két út van: élni, vagy meghalni! Távol-Keleten fogoly nincs! S ne higy- jenek a vietnamiak hangszóróinak, röplapjainak; csak átcsalják a légiósokat és ott könyörtelenül kivégzik őket. S megtörtént esetekre hivatkoztak ... Az idegenlégiósok ilyenkor megborzadtak. Hittek a tiszteknek ... ... Egyik reggel repülőgép jelent meg a futingrai erőd felett, leírta a tiszteletkört, majd ledobta azt a kis csomagot, amelyben az erőd postája volt. Még soha nem ért földet ilyen pontosan a posta, mint ezen a napon; szinte a helyőrség irodája elé esett. Hamarosan ki is osztották a leveleket. Mindenki örömmel olvasta az otthon üzenetét, csak Somogyi Gyulának borult el az arca. A szomszéd Juli néni közölte vele, hogy édesanyja meghalt. Somogyinak hirtelen megeredtek könnyei és sírt. mint egy gyerek. Senkije sem volt özvegy édesanyján kívül Somogyit, mint leventét vitték el anyja mellől. Odakint sokadmagával francia fogságba került. Napo- kig-hetekig éheztették őket, majd megjelent a táborban egy élelemmel és itallal dúsan megrakott autó, a kocsin pedig egy légiós kapitány. A tiszt szélesen mosolygott, majd kedvesen mondta: aki éhes, fáradjon közelebb. Tolongták a kocsihoz, hiszen mindenkinek korgott a gyomra. Mielőtt az agyonéhezett fiatalok vehettek volna a bőség kosarából, egy nyilatkozatot kellett aláímiok, amiről senki sem tudta, mi az... Amikor megtudta, már késő volt... Somogyi sírt; lelki szeme előtt lepergett a hazájától távol töltött három esztendő, mely alatt egyetlen vigasza volt csak: édesanyja. Őrá gondolt, ha szenvedett, ő jutott eszébe legnehezebb perceiben, s ha nagyon fájt valami, leült, s levélben panaszkodta ki magát... S olyan jól esett, amikor megérkezett a simogató, biztató levél. És most, édesanyja nincs többé ... A többiek odasereglettek Somogyi mellé, vigasztalták, de eredmény nélkül. — Bár csak engem találna szíven elsőnek a vietnamiak golyója — zokogta. — Gyuszi, hogy beszélhetsz így! Somogyi felzokogott... * Elérkezett a negyvenedik nap, a február 9-e. Hűvös, szeles időre ébredtek a futingrai erőd lakói. Az idegenlégiósok hamarosan az udvaron termettek és várakozóan tekint- gettek az itt-ott feltűnő főhadnagyra. A parancsnok az altisztek kíséretében bejárta az erődöt, s hosszú- csövű távcsövével sokáig kémlelte az erdőt. Semmi nesz nem hallatszott... Á parancsnok semmi gyanúsat nem tapasztalt ... Aztán tovább ment 3 déli, a nyugati, majd az északi szárnyhoz... Sem ő, sem az altisztek nem láttak semmit... A főhadnagy idegesen, türelmetlenül sietett tovább... A tűzkészültségre nem adott parancsot, nem akarta katonáit ok nélkül izgatni, azok mégis nagyon jól látták, hogy az udvaron szaladgáló parancsnok izgatott, ideges . * — Halló Ká-Bán... Halló Ká- Bán... Itt Futingra... Jelentem, hogy eddig semmi gyanúsat nem észleltem... A környéken csend és nyugalom van ... Az erődben a hangulat feszélyezett... — Itt Ká-Bán... Itt Ká-Bán..> Saigonban a csapatszállító gépek 3 kifutópályán állnak ... Ha szükséges, indulnak ... Ezer ejtőernyős áll készenlétben... Ezenkívül kétezeí ejtőernyős vár további parancsra.." Készenlétben áll a Bá-Kán-1 öt csapatszállító gép és a 400 ejtőernyős i6.- Később jelentést kérek ... * A vihar erősödött... Kilenc óra felé gép jelent meg a* erőd felett, Bá-Kán irányából. A könnyű repülőgépet erősen dobálta * távol-keleti szél. A pilóta megpróbált felderítést végezni az erőd kört nyékén, de tevékenységét a hatal* más orkán szinte lehetetlenné tette. A pilóta belátta, hogy minden további, levegőben töltött percért az életével fizethet és elindult visszafelé azon az úton. amelyen érkezett... (Folytatjuk.)
