Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-11 / 136. szám
Vasárnap, 1961. június 11, ESZAKMAGYARORSZAG s Hogyan válhatnak termelőszövetkezeteink fejlett, szocialista nagyüzemekké Egy héttel ezelőtt, június 4-én jelent meg a Népszabadságban Kádár János elvtársnak „A mezőgazdaság szocialista átszervezése” — című nagyjelentőségű cikke. A cikk részleteiben foglalkozik mezőgazdaságunk — és a falu fejlődésével; a mezőgazdaság szocialista átalakításának eddigi eredményeivel és a soronkö- vetkezö alapvető feladatokkal. A magyar mezőgazdaság történelmi körülményeinek elemzésével bizonyítja be, hogy hazánkban teljesen megértek a falu szocialista átszervezésének íeltételei. Parasztságunk megértette, hogy szövetségesének a munkásosztálynak támogatásával csak egyetlen módon valósíthatja meg falun is a szocialista életkörülményeket, egyetlen módon segítheti népgazdaságunk tervszerű, arányos fejlesztését: a szocialista nagyüzemi gazdálkodás . megteremtésével. Csakis így érhettük el, hogy 1961 tavasza óta mezőgazdaságunk 90 százaléka a szocialista szektorhoz tartozik. Kádár elvtárs cikke részletesen foglalkozik a párt és a kormány nyújtotta segítséggel és számos döntő fontosságú megállapítást fűz a legfontosabb feladathoz: a termelőszövetkezetek szocialista nagyüzemmé történő minél gyorsabb és eredményesebb átalakításához. E megállapításokból ragadunk ki néhány olyat, amely nélkül megyénkben is, — mint ahogy országos viszonylatban —, elképzelhetetlen a termelőszövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdítása, a tsz-tagság szocialista össze- kovácsolódása. A nagyüzemi munkaszervezet kialakítása — Legfontosabb tennivalónk — írja Kádár elvtárs —, a termelőszövetkezetek szocialista vonásainak erősítése, a szocialista termelési viszonyok következetesebbé tétele. Megyénk jónéhány termelőszövetkezetében tapasztalható még, — különösen az újonnan alakult közös gazdaságokban —, hogy a termelőszövetkezeti tagság egy része nem a közös haszonra, hanem inkább a háztáji gazdaságból várható jövedelemre épít. Ez árt a termelőszövetkezet erősödésének, politikai és gazdasági megszilárdításának egyaránt. Gátolja az egészséges munkafegyelem, a nagyüzemi munkaszervezet1 kialakítását. hiszen a csak a háztáji körül szorgoskodó termelőszövetkezeti tag munkaerejére a közös nem támaszkodhat megfelelően. Egy-egy ilyen tsz-tag példája aztán rontja a többiek munkához való viszonyát is. A közelmúltban is akadt hasonló eset a hejcei, a lácacsékei és más közös gazdaságokban. Fontos követelmény a megfelelő gazdasági épületek biztosítása. Tudott dolog, hogy nem minden termelőszövetkezet rendelkezik még megfelelő épületekkel. E hiányosságok néhány év alatt megszűnnek. Egyrészt megfelelő mértékben segít a Párt, a kormány, másrészt termelőszövetkezeteink sajáterős. beruházással gondoskodnak a gazdasági épületekről. Megyénkben például ez évben is mintegy 90 millió forint értékil gazdasági épületet emelnek új és régi termelőszövetkezeteink. Jónéhány termelőszövetkezetben, így a tiszaladányi Magyar Hóna és más közös gazdaságokban azonban a megfelelő épületek hiánya ellenére is biztosították a közös állatállomány kialakítását, a nagyobb istállók, az egyéni gazdasági épületek igénybe vételével. Mert a tagság az első perctől kezdve olyan új módon kívánt és kíván gazdálkodni, hogy valóban biztosítsa a több termést, a munka termelékenységének növelését. Régebbi tcrmclőszöveikezeteink- ben lényegében már kialakult a nagyüzemi munkaszervezet cs egyre inkább érvényesül a fegyelmezett élet, megvalósul a szocialista együttélés. A szentistvání. a tiszakarádi, a karosai, a taktabáji és más termelőszövetkezetekben már nincs probléma a tagok hozzáállásával. Ismerik a nagyüzemi gazdálkodás erejét, eredményeit, ismerik a terveket és biztosak azok megvalósulásában. És új, még kezdeti nehézségekkel küzdő termelőszövetkezeteinkben is erre van szükség. Természetesen a nagyüzemi munkaszervezet kialakítása zökkenőkkel jár. A tegnap egyénileg dolgozó parasztja nem alakul át egyik napról a másikra közösségi, a kollektívát nélkülözni nem tudó termelőszövetkezeti taggá, és igazában csak a közös gazdaságok megerősödésével párhuzamosan változnak meg nézetei. Annál gyorsabban, minél többet ismer meg az új előnyeiből, minél többet tanul, fejlődik. minél előbb válik a fejlett agro- és zootechnikai módszerek ismerőjévé, s ezzel a nagyüzemi gazdálkodás igazi hívévé. Termelőszövetkezeteink többségében . már eredményesen alkalmazzák a munka szerinti elosztás és a jobb munkára ösztönzés különböző módszereit. Megyénk legtöbb közös gazdaságában bevezették a premizálást, a minőségi és a mennyiségi termelés megfelelő jutalmazását. Mindezek alkalmazása, fejlesztése megfelelő biztosítéka annak, hogy valamennyi termelőszövetkezetünk a párt, a kormány, a munkásosztály, a szakemberek segítségével képes a még kezdeti nehézségekkel bajlódó közös gazdaságokból erős, szocialista nagyüzemi gazdaságokat teremteni úgy, hogy már ez évben is biztosítsák a ternjés- hozam megfelelő mérvű növelését. Ki mennyit tesz a közös ügyért, annyit ér A falu, a mezőgazdaság szocialista átalakulása során, a mindennapi munka, a mindennapi élet közepette hol halkabban, hol élesebben, de elhangzanak még egymás megkülönböztetését célzó szavak. A karcsai, a prügyi termelőszövetkezetekben még a legutóbbi időben is hangzottak el ilyen kijelentések: „ne jöjjenek hozzánk azok, akiknek valamikor dolgoztunk". Még akkor is elhangzottak ezek, ha nem egykori kulákról, hanem egykori középparasztról volt szó. S az ilyen hangok, az ilyen nézetek nem kis mértékben késleltethetik a szövetkezeti kollektíva kialakítását, a szövetkezeti demokrácia erősítését. A falu évtizedekkel ezelőtt kialakult gazdasági és politikai rétegeződésé- nek maradványai, emlékei nem tűnnek el egyik napról a másikra. A volt szegényparaszti réteg és a volt kizsákmányoló réteg egykor éles ellentétei ott élnek még az emlékek ben, a szívekben, nem tűntek el a gazdasági különbségek megszűntével sem. S néhány volt szegényparaszt éppen az osztályharcra, a lenini hármas jelszóra hivatkozva, még akkor sem szívesen hajlandó együtt, egy közösségben dolgozni azzal, akinél egykor mint cseléd, vagy bérmunkás dolgozott, ha a volt gazdag paraszt rendes munkával beilleszkedik szocialista rendünkbe. Kádár elvtárs cikke megállapítja hogy a termelőszövetkezeti mozgalom befejezésével egységes paraszti osztály alakul ki. Megszűnik a parasztság rétegekre bomlása. A kulákság mint osztály teljesen megszűnt és egy részük be akar- illeszkedni a mi rendünkbe. S ezt történelmi körülményeink, külső és belső viszonyaink lehetővé is teszik. A mezőgazdaság átszervezésével lényegében megszűntek falun is a kibékíthetetlen osztályellentétek. A termelőszövetkezeten belül a volt nagygazda is úgy dolgozik, mint a volt kis- és középparaszt. És a becsületesen végzett munka csak erősítheti a közösséget. Most arról van szó — mint Kádár elvtárs megállapítja —, hogy harcoljunk a burzsoá, a kispolgári nézetek, a korrupció, a csalás, a gazdasági kártevés ellen. Kíméletlenül le kell sújtanunk arra, aki meg akarja bontani rendünket, aki akadályozza gazdasági megerősödésünket. Van arra több példa, hogy egy-egy volt nagygazda, mint csapatvezető, brigádvezető is megállja helyét, sok hasznot hoz a közös gazdaságnak, éppen ezért kár és hiba lenne múltja felemlegetésével megbolygatni a termelőszövetkezet belső rendjét. Ennek ugyanis az egész közösség látná kárát. A termelőszövetkezetben kimondottan csak a végzett munka alapján kell és lehet megkülönböztetést tenni. S kinek-kinek a végzett munkája alapján kell részesülnie megfelelő elismerésben, vagy bírálatban. Biztosítsuk n növekvő szükségleteket! A mezőgazdaságunk, az új és régi termelőszövetkezeteink előtt álló legfontosabb feladat most: minél rövi- debb időn belül biztosítani az ország növekvő élelmiszer-szükségletét. Ezt csak úgy érhetjük el, ha valamennyi termelőszövetkezetünkben, teljes egészében érvényesülnek a nagyüzemi termelési módszerek, ha minden közös gazdaságunkban élnek a környezet- és körülményadta lehetőségekkel. Régebbi termelőszövetkezeteink többségében már kialakult az Igazi nagyüzemi termelés. A göncruszkai termelőszövetkezet például országosan is kiváló eredményekkel hizlalja a sertések és sőrék szazait. A tagság néhány évi becsületes, szervezett, fe gyelmezetl munkával biztosította a megfelelő munkagépeket és ma a munka mintegy 75—80 százaléka gépesítve van. Ugyanezt valósítja meg egyre kézzelfoghatóbban a kesznvé teni Szabadság, a mezőcsáti Munkásőr, az igrici Kossuth Termelőszövetkezet is. E közös gazdaságok tagjai és vezetői mindent megtesznek, hogy elsajátítsák a nagyüzemi termeléshez szükséges tudást. így például évről évre olcsóbban állítják elő a hízottsertés, a hízottmarha egy-egy kilóját, lehetőség nyílik egyre több hízó, sőre előállítására Többet adnak az ország, a népgazdaság számára, s természetesen többet kap, jobban él évről évi-e a termelő- szövetkezet tagsága is. A nagyüzemi gazdálkodás, a környezetadta lehetőségek gazdaságos kihasználása természetesen csak úgy lehetséges, ha termelőszövetkezeteink — különösen az első időkben — megkapják a megfelelő szakmai, politikai segítséget az illetékes szakemberektől, a párt- és tanácsszervektől. Szoros, baráti, elvtársi összefogás hiányában lassabban halad a munka, vontatottabb az előrehaladás Pedig népgazdaságunk sürgetően követeli a több, a jobb élelmiszert, illetve ennek alapját: a termelőszövetkezetek fejlett, erős nagyüzemmé történő szervezéséi, alakítását. Harcsa Sándor A márványkő-bányássat lehetőségei megyénkben Ásványi anyagokban Mi, a csipegetök rendjéhez tartozók, nem igen panaszkodhatunk az emberi szerétéire, a termelőszövetkezetekben pompás szállásunk van. megfelelő előkerttel, s gondozóink szemében is annyi jóságot látunk, hogy hétről-hétre érezhetően gyarapodunk. Különösen örülünk annak, hogy az asszonyok annyit törődnek velünk, s szívügyük a mi egészségünk, gyarapodásunk ... A bocsi Dózsa őszben is igen jól éreztük magunkat sokáig. Háromezren vagyunk testvérek, s hamarosan újabb háromezerrel gyarapodunk. Mamáinknak is igen örvendeznek o £h-Uoppőn taitanaU... tsz-ben, mert legutóbb is háromezer darab tojást küldtek a Dózsából a szikszót baromfikeltető állomásnak. Azért most mégis van egy kis panaszunk: Több csipegető, pihés, kapirgáló testvéremmel tapasztaltam, hogy rossz a hangulatunk. Meguntuk, hogy állandóan kukoricadara a menünk. Nagyritkán hozzájutunk egy kis zöld csipnivaló- hoz is. Elárulom, hogy mi, a szárnyasok csoportjába tartozók, igen kedvenc csemegének tartjuk a rsibetápot. Ez, hogy úgymondjam, nálunk lucullusi eledel. Olyan gyorsan növünk. tőle. hogy combjainkat négy hét után igazán minden háziasszony szívesen panirozza. Sajnos, ezzel az eledellel nem tudnak nekünk kedveskedni. És azt is tudjuk, miért, mert a napokban, mikor itt tanakodtak kifutónk mellett a tsz-veze- tők, abbahagytuk a csipogást, és kihallgattuk beszélgetésüket. Aííitó- lag azért fáj az egyoldalú táplálkozástól a csipegetőnk, mert a csi- betápot Törökszentmik- lósról kell megrendelni, s a megrendelés után Karcag utalja ki. Ez olyan hosszadalmas. hogy végül mi mindig éh-koppon maradunk. Az volna jó, amit a mi derék gondozóink tanácsolnak: létesítsenek lerakatot Borsod megyében is, pl. Miskolcon. Szerencsen és Mezőkövesden. Nem akarunk fenyegetőzni, de őszintén megmondjuk, hogy ennek o „fösvénységnek” meg t'an a maga ára. Már kifordul a szánkból a dara, lassan növekszünk, s ha ez így megy tovább, ne panaszkodjanak azok, akik kedvelik a mi Ízletes, pirosra sült, ropogós húsunkat. (Kozma Lajos tsz-elnök levele nyomán.) is rendkívül gazdag a mi megyénk. Különösen az ósi zempléni föld, valamint az abaúji és edelényi hegyvonulat. A vasércen, a szénen, a kovaföldön, a kaolinon, a bentoniton és a rendkívül értékes perlíten kívül nemcsak a mészkő, hanem a márványkő, illetve a márvány, a különféle mészkőfajták, a homokkő és az eruptív nemes kőzetfajták is megtalálhatók. A márványkőről nem sokat hallottunk eddig, csupán annyit, hogy import útján. drága valutáért, külföldről hozatjuk be és különféle építészeti és díszítési célokra használjuk. De még a szobrászati célokra alkalmas kő- zeíiajtákat is külföldről vagyunk kénytelenek szállítani. Kiderült azonban, hogy Borsodban van lehetőség a nemesköbányá- szat, vagi' ha úgy tetszik, a márvany- köbányászat megkezdésére. Rakacán. Tornanádaskán es Tomaszentandré- son igen gazdag lelőhelyek akadnak, melyeknek alaposabb feltárása lehetővé tenné, hogy a jelenlegi helyzet gyökeresen megváltozzék: import helyett exportot teremtsünk. Igen, van erre lehetőség. A rakacai mészkőbányában kékesszürke színű márványkő található. Valamikor emlékműveket is készítettek a rakacai márványból. Nemrég egy fővárosi ktsz szállított innen márványkövet és igen jól felhasználta építészeti, díszítési célokra. A budapesti földalatti építéséhez, is szállítottak a rakacai márványkőből. Aztán megszűnt a munka. A község tanácselnöke elmondotta, hogy mi ennek az oka: a nagy márványtömböket igen nehéz elszállítani a községtől 21 kilométerre lévő vasútállomásig. Jelentős a szállítási költség. A tanácselnök, Fijó János szerint azonban ezen segíteni kellene valahogy, hiszen a kékesszürke márványkő igen drága, kár más célra elpazarolni. A bánya jelenleg a termelőszövetkezet tulajdonában van, de a szövetkezet csak építkezés céljára használja a nemeskövet. ezenkívül a szomszédos falvakba szállítják még, ugyancsak éoítkezésnez. Azt mondotta a tanácselnök: a bánya gazdag, a tanács végrehajtó bizottsága is foglalkozott az üzemeltetés lehetőségével, a megnyitás azonban költséges lenne. A márványkövet robbantás útján nem lehet kitermelni, hiszen a nagy tömbökben lévő márvány megrepedne. Az üzemeltetéshez markológépekre lenne szükség, melyek a vastag földréteget !e- takaritanák. S mi a helyzet ÄÄg határában egy körülbelül 10 kilométer hosszú mészkő-hegy vonulat húzódik és igen nagy kincset rejt magában: rózsaszínű, vörös-fehér erezetű márványtömböket. A bányát 1948-ban már megnyitottak és az értékes nemeskötömböket Budapestre szállították, ahol márványlapokat fűrészeltek belőle. A miskolci Avas Szálló presszójában is tornanádaskai márványkő díszíti a helyiséget. A bánya azonban csak két esztendeig működött, utána bezárták. Azóta a termelőszövetkezet használja a márványkövet, sajnos, szintén csak építkezés céljára. Gajdos István, a községi tanács elnöke így vélekedik a márványkőbányáról: érdemes lenne megnyitni. A bánya rendkívül gazdag, az egész hegyvonulat milliárdo- kat érő márványból és mészkőből áll. Nagy kár. hogy ezeket a köveket építkezés céljára használják. De ml. helyi erőből nem tudjuk megoldani a bánya üzemeltetését. A termelőszövetkezet is felismerte, milyen nagy vagyon van birtokában, de megfelelő beruházási összeg hiányában a bá- nvát nagyobb kapacitással üzemeltetni nem tudja. Igv aztán az történik, hogy a tsz kiseladásra termeli ki a követ. Pedig igen megérné az az ösz- szeg, amit a bánya bővítésére, teljes feltárására fordítanánk. Esetleg helyben fűrészelnék, dolgoznák fel, hogy innen már kész márványlapokat szállíthassanak az ország különböző területeire. S mit mond a bányáról Mahai Ferenc, a tornaszentandrási mészkőbánya üzemvezetője, aki hosszú évek óta mint szakember ismeretes a mészköbányászatban: Tornanádaska nem is sejti, milyen hatalmas vagyon birtokosa. A márványlelöhely roppant gazdag, igen jó adottságokkal rendelkezik, érdemes lenne megnyitni, bővíteni, pénzt költeni a bányára. Magam is olvastam a Népszabadság ez év márciusában megjelent cikkét erről a problémáról és mondhatom: nagy kór, hogy megyénkben nem használunk ki ilyen nagv lehetősségeket. A Tornanádasdán lévőmé«- ♦ kőbányában ritka szép rózsaszínű, vörös-fehér csíkos márvónykő található, melyért külföld is igen jó valutát fizetne. Ez tehát a helyzet a tornanadaskai bányával kapcsolatban. Tornaszentandráson egy nagy mészkőbánya, az Ózdi Kohászati Üzemek tulajdonában. Ez a környék egyetlen olyan bányája, amely nagy kapacitással termel, de csak kohászati céloOua. A márvány ebben a bányában is úgyszólván parlagon hever. A fő cél ebben a bányában jelenleg az, hogy a kohászat igényeit, a kohókhoz szükséges mész- köigényt kielégítse. Ezt a feladatát kiválóan látja el, hiszen naponta 1300 tonna mészkövet termelnek ki ebben a már több, mint 30 esztendeje működő bányában. De a nemeskő ebben a bányában sem kerül napvilágra, nem használják építészetig szobrászati és díszítési célokra. Amikor a község tanácselnökétől érdeklődünk, a- bánya üzemvezetőjéhez, Mahai Ferenchez kalauzolt. Mahai üzemvezető pedig a következő felvilágosítást adta: a tornaszentandrási bányában igen értékes, jó minőségű, kékes-szürke nemeskő található, nagy mennyiségben. Ez igen drága anyag. A bánya megnyitása, illetve márványkő-bányászatra való átállása igen sok nehézségbe ütközne, tekintettel arra, hogy a kohászatnak igen sok mészkőre van szüksége. Nehéz lenne a márványkő elszállítása is, mert a bánya hegytetőn létesült. így a nagy tömbök leszállításának megoldása jelentős beruházást igényel. A. második ötéves tervben ugyan fejleszteni akarjuk a bányaüzemet, de továbbra is csak kohászati célokra. Ez tehát a való helyzet, így vélekednek az illetékesek, s valameny- nyien hangsúlyozzák: a mészkőbányákban található márványkő igen drága, érdemes lenne megkezdeni bányászását. mert ezzel kettős hasznot hajtanának, Megszüntethetnénk az importot és megteremtenénk a* exportot, egyúttal a helyi munkaerőproblémát is megoldanánk. Igen. ez az igazság. A márványkó- bányászás megkezdése azonban nem könnvű dolog, nem hajtható végre máról-holnapra. Nagy beruházás szükséges egy-egy ilyen bánya megnyitásához, teljes üzemeltetéséhez. Elsősorban az szükséges, hogy szakemberek vezetésével végre teljesen és alaposan felmérjék Borsod megye márványvagyonát. Eddig csak kisebb geológiai vizsgálatok folytak, mégis, mint látható, meglepően szép eredménnyel. A nagyobb eredmények eléréséhez természetesen az szükséges, hogy központilag Irányított kutatás induljon megyénkben, hiszen senki előtt sem lehet közömbös, hogy ilyen nagy értékek kihasznalatlanul fekszenek-e. vagy sem. Nagy értékek, mégis távoli országokból hozatjuk hazánkba a díszítő köveket. Ennek nersze egyik oka az, hogy tervezőink még nem ismerik a hazai lehetőségeket. Pedig kézenfekvő: ha megnyitnánk ezeket a bányákat, hamarosan a világpiacon is értékesíthetnénk a nemes kőfajtákat, mert jóval több van belőlük, mint amennyi hazai szükségletre kell. Rendkívül nagy, kiaknázatlan vagyonról van szó! Hazánkban több dik, Tardoson gazdag lelőhelyre találtak, a süttöi üzemet már gépesítették. Mórágyon és Erdömecskén gyönyörű, rózsaszínű gránit található. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs szükség a többi, még nem működő bánya üzembehelyezésére. Éppen ellenkezőleg. Szükséges tehát, hogy előbb megyei, majd országos szinten, minél behatóbban foglalkozzunk ezzel az igen fontos problémával. Érdemes fejleszteni megyénk márványkő-bányászatát, mert ez egész népgazdaságunknak hasznot jelentene. Nem arról van szó, hogy meggondolatlan és gyors beruházást végezzünk, nem, erre nincs szükség. Csupán arról van szó, hogy mast már tudjuk: megyénkben van lehetőség a márványbányászat felvirágoztatására és ha erőnkből telik, %ljünk a lehetőséggel. Az egykori ismeretlen és dúsfan- táziájű népdalköltő azt állította, hogy márványkőből van a Tisza feneke. Ez nem igaz. Az viszont tény, hogy Borsodban három bánya alkalmas már- ványkőbányászásra. A lehetőség tehát adva van, most már csak élni kell vele. És a kezdeti nehézségeket is érdemes leküzdeni, hogy megyénk necsak kohászatáról és szénbányászatáról, s az ország egyetlen vasércbányájáról legyen híres, de úgy is megismerjék, mint a márványkd egyik fontos lelőhelyét Szegedi László
