Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-07 / 132. szám

Szerda, 1961. június 7. ESZAKMAGYARORSZAG s rjn» r r. Iizenot ev óla új úton lialad a magyar bányászat Tizenöt évvel ezelőtt, 1946. jú­nius 7-c nevezetes nap volt a ma­gyar bányászat történetében. Ek­kor került sor hazánkban a bá­nyák államosítására. Ez a lépés igen jelentős volt a demokratikus Magyarország kialakítása, illetve a szocializmus építésének útjára lépő népgazdaság kialakítása szempont­jából. Tizenöt év távlatából könnyű, de egyúttal szükséges is a bányák ál­lamosításának igen nagyjelentősé­gű következményeit, — ha röviden is —, felmérni. Felmérésünk során a borsodi helyzetből indu­lunk ki. Az államosítás előtt az ország legjelentősebb szénvagyonát kép­viselő Sajó-völgyi barnaszén me­dencét többségében a sok apró magánbánya s ennek következté­ben a legkczdetlegcsebb, korsze­rűtlen bányászkodás jellemezte, melynek termelése és a borsodi bányász munkalehetősége, megél­hetése a tőkés társadalomra jel­lemző konjunkturális változások­tól függött. A legelemibb gépesí­tésnek még a nyoma sem volt eb­ben az időben. A bányamunka a legnehezebb fizikai munkák közé' tartozott. Az államosítás alkalmával ez a helyzet jelentős nehézséget okozott a szocializmust építő munka út­jára lépő magyar bányászatnak. Büszkén mondhatjuk azonban, i Százötven vegyipari szaktanfolyam g A vegyipar fejlesztéséről szóló g párthatározat többek között arra is gfelhívja az illetékeseket, gondoskod­ójának a fejlesztéshez szükséges ele­gy gendő szakember kiképzéséről. Mér- .gnökölkön kívül elsősorban a techni- Bkusok számának gyarapítására van H szükség, de új szakmunkás is sok g kell. g Az 1961—62-es tanévre több hall- ggatót vesznek fel a vegyipari techni- igkumokba és az esti, illetve levelező g tagozatra is. =§ A második ötéves terv időszakában U 9000 új szakmunkást várnak a vegyi jgüzemek. Ehhez, az iparitanuló-képzé- §|sen kívül az üzemi dolgozók tovóbb- g képzésével kell kiegészíteni a szak­is munkásgárdát. Ebből a célból az idén glSO, jövőre pedig 250 szakmunkástan- g folyamot indítanak. Az oktatás idő­startama két év. Megpendült a kasza a hernádcécei határban Túlzott volna azt állítani, hogy már megkezdődött az aratás me­gyénkben. Ez még az ország legdé­libb vidékén is korai lenne. Annál meglepőbb volt, hogy Borsod északi részén, a hernádcécei határban jú­nius 5-én, hétfőn megpendült a ka­sza. Húsz kereszt gabonát aratott le a Béke Tsz két tagja: Gecsei István és Karmanóczky József. — Mondtam is a komának, ami­kor munkába indultunk reggel — sorolja Gecsei István —, hogy nagy feltűnést kelt majd ez, hiszen még mindenütt csak most hányja kalá­szát a vetés. így is volt: ahány autó erre jött, mind megállt a föld végé­ben, utasaik megkérdezték, hogyan csináltuk, hogy ilyen korán aratunk. — No és mit feleltek? — Szöszösgabonút vetettünk ebbe a táblába. Egy magyar holdnyi te­rületről már nem fért bele a silóba, viszont ezen a partos részen már annyira megerősödött, hogy a jó­szág sem szívesen enné meg. Le­arattuk, s felhasználjuk majd a magrépához, meg az árpához kötél­nek. Húsz kereszt lett belőle. A föld persze nem marad parlagon. Meg­trágyázzuk, felszántjuk és silókuko­ricát vetünk bele. — S mikor kezdődik az igazi ara­tás? — A hónap közepe felé — mondja Gecsei István és Karmanóczky bácsi, akik most az országúton járók nagy csodálkozására ,.főpróbát” tartottak. Huszonhatmillió a takarékossági számlán forinttal több' anyagot takarítottak meg a fiatalok, mint 1960 hasonló időszakában, ezáltal egy negyedév alatt 26 millió 200 ezer forintot je­gyeztek fel a takarékossági számlára. Különösen a nagyüzemekben, a Erdősávok Kép az „Áramgyárról" Vígan bodorodik a füst a Borsodi Hőerőmű mindhárom köményéből. Az üzem teljes kapacitással dolgozik. Foto: szabados A 8—10 évvel ezelőtt elültetett, tervszerűen elrendezett erdősávok ma már terebélyes fákká növeked­tek, embernek, jószágnak hűs árnyé­kot adnak a napsütötte legelőkön. Megyénk valamennyi részén erősöd­nek, lombosodnak a fácskák. Sok he­lyütt egyidősek a termelőszövetke­zettel. Mint ahogy első termelőszö­vetkezeteink átküzdötték magukat sok-sok kezdeti nehézségen, megerő­södtek, úgy erősödnek a mi kis fács- káinfc. erdősávjaink is. Környékükön egészségesebb a levegő. Útjába áll­nak a szeleknek, s mint vigyázó őrök, védik a környező területet. Jár a szél a mezővédő erdősávok között is, de már nem nyargalászik olyan esze­veszetten. A mostam tavaszon szintén sok-sok ezer facsemetét ültettek el termelő­szövetkezeti tagjaink, szorgalmas is­kolásaink, KISZ-fiataljaink és sok­sok facsemete került a kertekbe is. Fát ültetni nemes gondolat. Min­denütt zöldbe borultak a lombok, nö­vekedik, érlelődik a gyümölcs. o. ni. Lenin Kohászati Művekben, a Köny- nyűgépgyárban és az Ózdi Kohászati Üzemekben értek el szép eredmé­nyeket. A megye összmegtakarításá- nak 60 százalékát a nagyüzemek fia­taljai biztosították. A Ids- és közép­üzemekben. valamint a megye szén- bányászatában a takarékossági moz­galom még nem vált a fiatalság gondolkodásmód j átrak velejárójává. Az említett 26 millió nagy résza anyagtakarékosságból ered, bár je­lentős az energiamegtakarítás is. Az ózdi járásban jelentős az újítások és találmányok bevezetéséből adódó megtakarítás. Több mint egymillió forintot takarítottak meg újítások­ból a fiatalok. A takarékosságon kívül jó ered­ményt értek el a KISZ-bizottságok a társadalmi munka szervezésében is. Míg 1960 első negyedévében egy személyre 1,4 elvégzett társadalmi munkaóra jutott, addig ez év első negyedévében ez 3,1-re emelkedett. Persze ez még nem kielégítő, hiszen 5 óra társadalmi munkát kellett vol­na végezniök a borsodi fiataloknak. Eddig az abaújszántói, a mezőköves­di. a miskolci járási és a Miskolc városi fiatalok érték el a legjobb eredményeket. A nagyüzemek közül a Lenin Kohászati Művek és a Ne­hézszerszámgépgyár fiataljai tűntek ki. A végrehajtó bizottság határozati javaslatba foglalta azokat a tenniva­lókat, amelynek végrehajtása még eredményesebbé teszi megyénk ta­karékossági és társadalmi munka mozgalmát — paulovits — Ha majd leállnak a hengersorok... MÉG NÉHÁNY NAP és a diós­győri durvahengerde leáll nagyjaví­tásra. Egy ilyen javítás nagy gondot, még nagyobb feladatot, gyors, pontos, lelkiismeretes munkát igényel. Mit ad a városnak, a fogyasztónak, a világpiacnak a Tokaj-Hegyaljai Állami Pincegazdaság Célgazdasága? u ___csodálatos ízű nek­H egyalja tárjának irodaima van. Királyok, s más hatalmasságok asztalán vívta ki méltóságát. Balzac- ot, Tolsztojt, s más nagy írókat, köl­tőket ihlette elismerő sorokra a to­kaji bor. S ha a nemzetközi verse­nyeken elhódított aranyérmek és ki­tüntetések sorát tekintjük, azt látjuk, hogy a hírnév ma sem fakult meg. Az utóbbi években újabb dicsőséget szerzett hazánknak a magyar mező­gazdaság e patinás terméke. Ebben — az állami gazdaságokon kívül — a címben jelzett célgazdaság üzemegy­ségeinek is múlhatatlan érdemei van­nak. A felszabadulás után az egybefüggő nagybirtokok mellett — amelyeket az állami gazdasagok vettek át — szá­mos helyen ott voltak a műveletlen, bojtorjántól felvert kisparcellák, a magukra hagyott magántulajdonok, s a nagyobb állami területek. A he­gyek hátán sárga foltok mutatták, s részben még ma is mutatják a múlt század filoxéra pusztításának nyo­mait. Ezeket a területeket veszen­dőbe hagyni bűn lett volna. E terü­letek megmentésére hívta életre az Élelmezésügyi Minisztérium Borá­szati Igazgatósága 1953 januárjában a Tokaj-Hegyaljai Állami. Pincegaz­daság Célgazdaságát, majd öt üzem­egységét. Mint minden kezdet, a gazdasági tevékenység elindítása is nehéz volt. holdnyi elhanyagolt, félig tönkre-' naont szőlőt kapott a gazdaság örö­kül, s az elhagyott állami tartalék­területeket. Mindezt Barhha Lajos elvtárstól, a célgazdaság szívélyes fő- agronómusától és dr. Keresztúri Jó­zsef üzemgazdásztól tudjuk meg. Hosszú lenne “iz^nSő áldozatkész munkáját, a gazdálkodás átgondolt, célszerű lépéseit, melyek nyomán rentábilissá vált a gazdaság. Ma már 833 katasztrális holdon gaz­dálkodnak. Ebből 381 hold szőlő (211 hold új telepítés), 140 hold gyümöl­csös, s a többi olyan szántó, amelyet illetmény földnek, illetve takarmány termesztésre használnak. Az elmúlt év eredménye fémjelzi leginkább a jó gazdálkodást. Egymillió 516 ezer forint tiszta nyereséggel zártak. Meszesmajor-Olaszliszkán, s több más helyen olyan területeket kellett elhódítani szőlőtermelés céljaira, ahol 1870-ben filoxéra pusztított. Jó­formán minden négyzetméterért meg kellett küzdeni, mert a hirtelen emel­kedő hegyhátakat csipkekökény, ga­lagonyabokor borította. Fát kellett kitermelni. Vass Imre, Meszesmaior- Olaszliszka üzemegységének vezetője így beszél erről: — Szűzföldet kellett meghódítani, olyan területet, ahol évtizedekig nem munkálkodott a kapa, az ásó, az em­beri kéz. Itt is 9 holddal kezdődött a gazdál­kodás. 1955-ben. Jelenleg már 36 hol­don díszük a szőlő, s bizakodva teszik hozzá, hogy hamarosan 40 holdon szüretelnek. Elismerésre méltó, áldo­zatkész munkát végeztek az üzem­egységek, de nem sajnálták a fáradt­ságot a híres tokaji borért, a szőlőért. Sok helyen a szokásosnál jóval többe került egy-egy hold telepítése. Az ál­dozattól mégsem riadtak vissza a gazdaság vezetői, dolgozói, hiszen tudták, hogy a fáradság, az áldozat kamatozik, s a világhíres hegyaljai bor mindent visszafizet. Az üzem­egységek által termelt bor minőségét ma már nemcsak szűkebb körökben, hanem nemzetközi borászati verse­nyeken is elismerik. Száraz- és Édes­szamorodni nevű boraikkal, továbbá a Tokaji Aszúval 4 aranyérmet, s több nemzetközi elismerést érdemel­tek ki. A jó hírnév elsősorban a szak­szerű érlelésnek, tárolásnak köszön­hető. no meg a régi és új, szorgalmas szakembereknek, akiknek szeretett, szenvpdélyes foglalkozásuk a szőlő­termelés. A szomnfdn “ ?S£ vés tarcali és a tolcsvai — elismerés­sel adóznak a fiatalabb „testvérnek”, amely rövid idő alatt felzárkózott, s nemcsak az elhanyagolt területe­ket hódította meg, hanem kiváló minőséget is produkált. A hírneves borokat, az aszút és a szamorodnit ott találni az üzletek­ben, a célgazdaság azonban azt is feladatának tartia, hogy más ter­mékekkel, például gyümölccsel is se­gítse a városi ellátást. Az üzemegy­ségek területén több helyen vannak olyan részek, amelyek nem alkalma­sak szőlőtelepítésre. Ezeken a helye­ken virágzó gyümölcskertészeteket hoznak létre. A' Tállya melletti Bá­nyász-dűlőn találni a legfiatalabb, de az egyik legnagyobb gyümölcsöst. A 80 holdas területről 1964-ben már barackot szállítanak a piacra. Ezen­kívül jelenleg 20 holdon őszibarack-, 20 holdon kecskeméti sárgabarack-, 35 holdon szilva-, 5 holdon pedig almafák díszlenek. Nagyon nagy fel­adatot kellett itt megoldani a Bá­nyász-dűlőben. A tállyai hegyek ol­dalában szél borzolja az élénkzöld szőlőleveleket. Mikor azonban nagy esőzésre keiül sor, a víz lavinaként zúdul alá, s elhordja a termő talajt. Ebből a talajból nagyon sok jutott már a Bányász-dűlőbe, egyúttal a vízmosás megakadályozta a terület gazdaságos kihasználását is. Most csaknem egy kilométer hosszú köve­zett árkot építenek, s így értékessé tesznek 140 holdnyi területet. A hegyről lezúduló vizet ciszternákban fogják fel. hogy később azt öntözés­re használhassák. Sóstóhegyen van a másik nagyobb, összefüggő 57 holdas gyümölcsös. 1965-ben az új telepíté­sű fák már termőre fordulnak, ké­sőbb száz holdra gyarapszik ez a gyümölcsös is. Nehéz lenne számot adni a lenne Tokaj-Hegyaljai Állami Pincegazdaság Célgazdasága öt üzemegységének hétéves tevé­kenységéről. Annyit azonban feltét­lenül megállapíthatunk, hogy méltán vívták ki az elismerést, áldozatos munkájuk révén. S továbbra sincs megállás. A sárga foltokat fokozato­san eltüntetik a hegyek hátáról. Rendszeres program szerint évente újabb és újabb területeket hódítanak meg, s telepítenek újjá. Nehézségek? Igen, az is adódik, például kevés a munkaerő. Ezenkívül Tállyán igen elkelne egy munkásszállás. A ne­hézségek legyőzéséhez természetesen pénz kell. de a segítséget valameny- nyi üzemegység megérdemli. Úttörő- munkát végeztek ezek és nem is akárhogyan... (garami) Az előkészületeikkel már nincs ba; Amikor 19-éri megállnak a hengerei mindenki tudja, hol a helye, mit kei csinálnia. A különböző szakmákban munkák úgy kapcsolódnak egymásbí mint a fogaskerekek. Valahogy így vezette be a beszél getést Broszmann Pál eh-társ főénél getikus, amikor erről esett szó. — A villanyszerelési, a villamos sági munkákat — mondotta ■— előb befejezzük az előírt 12 napnál. Le? alább két nappal korábban. Itt aka rom elmondani, hogy a nagyjavítás kor a rekonstrukciós tervben előíi egy-egy feladatot is megoldunk. A falon műszaki rajzok, grafika nők, kimutatások. Mi tagadás, ezek ben csak a szakember tud eligazodn De a magyarázat nyomán testet öl az elképzelés, a terv, a javaslat. Ií van mindjárt az első: a hidrauliku ollónál a végeltoló beépítése. Eddi kézierővel távolították el a bugavége két. A dolgozó állandóan forróságba: végezte munkáját. Ugyanakkor fi gyelnie kellett arra is, hogy a dán hol, merre mozog, nehogy belese érje. Az új megoldás lényege: beépí tenek egy körtárcsát. Erre 5 daral hulladékládát helyeznek. Amikor ; végeltoló egy ilyen ládát megtöll a tárcsa fordul egyet s máris rendel kezesre áll az üres láda. A tele láda a daru az arra kijelölt helyre rakj; le. E megoldást most a nagyjavításko be is fejezik. A tervek szerint a rekonstrukció nak megfelelően korszerűsítik i blokkhengersor vezénylését is. Eddii három ember végezte ezt a munkát Az új eljárás szerint a kormány pádon egy ember ül. Lába alatt ké pedál. Az egyikkel a henger előtti, ; másikkal a henger mögötti gurítóka vezényli. Az egyik kezével a hengerlc motort, a másikkal a hengerállítás irányítja. A végleges megoldásnál ? manipulátorokat (öntecs feladás, el­tolás stb.) is rábízzák. A nagyjavítás tehát felkészülési jelent a rekonstrukciós munkához is. H Néhány nappal ezelőtt értékelte a gKISZ Borsod megyei végrehajtó H bizottsága a megye ifjúságának ta- ü karőkossági és társadalmi munká­lj át. Luterán István szervezőtitkár § elmondotta, hogy 1961-ben 4,5 millió | Lassan-Iassan már csak képzele- | tünkben él a romantikus róna, a | szóles síkság, ahol a szem láthatára = a végtelenbe visz. í _______________ h ogy a feladatokat sikeresen ol­dottuk meg. Sikerült a nagyüzemi bányászkodás útjára lépni, sikerült bányáinkat fokozatosan korszerű­síteni s bányászaink munkáját biztonságossá tenni. Rátértünk a gépesítés útjára is. Ma már termé­szetesnek tűnik, hogy a villamos fúrógép mindennapi szerszáma a bányásznak. Ezen túlmenően a borsodi bányákban a kaparószala­gok százai, rakodógépek, kombáj­nok, széngyaluk könnyítik meg a munkát. Ma már bányászaink között nincs létbizonytalanság, s a bá- nyászság társadalmunk erkölcsileg és anyagilag legmegbecsültebb ré­tege. A bányászat fejlesztése, a bá­nyászainkról történő erkölcsi, anyagi és szociális gondoskodás tette lehetővé, hogy ez a szenme- dence közel megháromszorozta ter­melését s ezzel olyan energiaforrá­sává vált a magyar iparnak, mely­re biztosan és sikeresen lehetett alapozni. Mi, bányászok nem állunk meg a megkezdett úton. hanem tovább kívánunk haladni előre cs még sok munkasikerrel, eredményes mun­kával akarunk hozzájárulni a szo­cializmus építéséhez. Kofán István, a Borsodi Szénbányászati Tröszt párttitkára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom