Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-07 / 132. szám
2 BSZAKIRAGYARORSZÄQ Szerda, 1961. június 1Élénk érdeklődés a Szovjetunióban a bécsi találkozó eredményei iránt A találkozó további sajtóvisszhang ja MOSZKVA. A szovjet közvéleményt élénken foglalkoztatja N. Sz, Hruscsov és J. F. Kennedy bécsi találkozójának eredménye. A közvélemény örömmel fogadta annak hírét, hogy a találkozó elérte kitűzött célját, megtette az első lépéseket a két nagyhatalom kapcsolatainak állandósításához vezető úton. A szovjet közvélemény mérsékelt derűlátással tekint a bécsi tárgyalásokat követően a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulása elé. A keddi lapok első oldalát még a találkozóról szóló jelentések töltik meg. A Lityeratumaja Gazeta vezércikkét a Hruscsov—Kennedy találkozónak szenteli. A lap leszögezi: a két államférfi megbeszéléseiről kiadott szűkszavú közlemény is bizonyítja, hogy a rosszindulatú jósolgatások nem váltak be. Ez a dokumentum úgy vonult be az emberiség történelmébe, mint a békés együttélésért vívott harchoz történő jelentős hozzájárulás. A Pravda közli bécsi tudósítói, J. Litosko és M. Podkljucsnyikov „A találkozó után” című beszámolóját. A szovjet újságírók megállapítják, nem könnyű válaszolni arra a kérdésre, miben foglalható össze a bécsi találkozó lényege. A két államférfi eszmecseréje zárt ajtók mögött folyt és a sajtó számára kiadott tájékoztatás lakonikus, mértéktartó volt Ennek ellenére a bécsi találkozó minden szemtanúja úgy érzi, a hasznos, szükséges irányba megtették az első lépéseket. „A bécsi találkozó után a jóindulatú emberek bizalommal tekintenek a szovjet—amerikai kapcsolatok további alakulása elé — hangsúlyozza a Pravda cikke. — Amikor a várakozás hosszú és feszült órái után az újságírók végre meglátták a szovjet nagykövetség épületéből kilépő két kormányfőt, meghallották, hogy búcsúzáskor nem „isten vele” köszöntéssel váltak el egymástól, hanem „viszontlátásra” szavakkal. Moszkva és Washington párbeszéde folytatódni fog — ez a véleményük mindazoknak, akik jelen voltak a bécsi találkozó e záró akkordjánál.” NEW YORK. A New York Post tudósítója így kommentálja Hruscsov és Kennedy találkozóját: „Felújult az érintkezés a világ két szuperhatalmának központjai, a Fehér Ház és a Kreml között, s a közös közlemény azt ígéri, hogy az érintkezés továbbra is fenn marad. A találkozó eredményeképpen az emberiség semmit sem veszített, sőt talán nyert is valamit” A New York World Telegram And Sun megállapítja: „Az Egyesült Államokban óvatosan értékelik a bécsi találkozót, amely nem is tűzte ki feladatául, hogy megegyezést érjen el a fontos kérdésekben ... Csak a jövő mutathatja meg, milyen következményeket eredményez ez a tanácskozás, a Ken- nedy-kormány képviselői addig is azt tanácsolják, hogy tartózkodjunk az optimizmustól, s várjuk ki a végét.” A Washington Post And Times Kerald bécsi tudósítója, Roberts rámutat, hogy Bécsben „nyílt eszmecsere folyt, de nem született megegyezés”. Tulajdonképpen ez az első háború utáni csúcstalálkozó, amelyet nem becsültek túl már előre, s amely ezért igazolhatta a hozzáfűzött reményeket •— írja. PÁRIZS. A párizsi sajtó továbbra is vezető helyen ír a bécsi találkozóról. Idézi Hruscsovnak Bécsből elutazásakor tett kijelentését, valamint a Kennedynek MacMillannal folytatott megbeszélései után kiadott kommünikét. A francia főváros lapjai aláhúzzák, hogy a Szovjetunióban elégtétellel fogadták a bécsi találkozó lefolyását. A találgatások nem érnek véget: nem történt-e Bécsben olyan hallgatólagos megállapodás, amelyről a hivatalos közlemény nem tett említést? Az AFP hírmagyarázója sejteti, hogy Kennedy nemcsak azért utazott Bécsbe, hogy Hruscsowal találkozzék, hogy Laosz kérdéséről, vagy a nukleáris kísérletekről eszmecserét folytasson. Az Europe 1. rádióállomás kommentátora — londoni forrásokra hivatkozva azt állítja, hogy a közeljövőben négyes csúcsértekezlet összehívása várható. A Bécs utáni nemzetközi helyzetet elemezve, még a szélsőjobboldali Aurore is hangsúlyozza, hogy az enyhülés kezdetét hozta meg Hruscsov és Kennedy találkozása. Chester Bowles amerikai külügy- miniszterhelyettes a Hruscsov— Kennedy megbeszélésekről szólva azt a reményét fejezte ki, hogy az Egyesült Államok nem vesztett tért, sőt talán nyert is a bécsi találkozón. Az AP egyik kommentárjában az amerikai kongresszusi tagok véleménynyilvánításait összegezve arra a megállapításra jut, hogy a demokraták derűlátóbban, a köztársaságpártiak szkeptikusakban ítéltek meg a kelet-nyugati kapcsolatok megjavulásának kilátásait a bécsi találkozó alapján. Nyugati hírügynökségek megállapítják, hogy a New York-1 sajtó kommentárjainak hangja általában borúlátó, mindenesetre Ilyen jellegű idézeteket közölnek belőle. A New York Times úgy véli, hogy tulajdonképpen semmi sem változott és az úgynevezett „bécsi szellem” túlságosan fiatal ahhoz, hogy bízni lehessen abban, hogy épségben teszi meg az utat Becstől Géniig. A Mirror kételkedik abban, hogy az amerikai elnöknek sikerült volna megoldani akár egyet is a nemzetközi problémák közül. Kennedy londoni és bécsi tárgyalásainak angol sajtóvisszhangja LONDON. Kennedy londoni tartózkodásának Angliát érintő vonatkozását abban látják az angol sajtókörök, hogy a párizsi és bécsi tárgyalásokról tartott beszámoló után az elnök megismételte azt a követelését, hogy Anglia lépjen be a hatos csoportba. A Daily Worker szerint „Kennedy megadta MacMilian- nck a belépési utasítást De Gaulle feltételei alapján, azaz a csatlakozást a hatos csoporthoz minden feltétel és fenntartás nélkül, a nemzetközösség érdekeinek figyelmen kívül hagyásával, vagyis a feltétlen behódo- iást”. Megerősíti ezt az értesülést a Daily Mirror külügyi szerkesztője, aki azt állítja, hogy Kennedyt különösen aggasztja MacMillan vonakodása Nyugat-Európával létesítendő szorosabb gazdasági együttműködéssel szemben és gyors elhatározásra sürgeti a miniszterelnököt. A Daily Herald szerint Kennedy még tovább akar menni. Szorosabb kapcsolatot kíván az egyesített Nyu- gat-Euréia, Anglia, a nemzetközösség és az Egyesült Államok között, remélve, hogy ezen az alapon rá- veheti a Szovjetuniót, hogy az ő (Kennedy) elgondolásai alapján tárgyaljon a leszerelésről. A Daily Express külügyi tudósítója úgy véli, Kennedy a bécsi találkozón baklövést követett el, amikor arról beszélt, miként lehet majd a nyugat-berlini angol, amerikai és francia csapatoknak utánpótlást szállítani, ha a Szovjetunió békeszerződést ír alá az NQK- val. A tudósító szerint szovjet részről ezt úgy értelmezhették, hogy nem a német különbéke lehetősége, hanem csak a Nyugat-Berlinbe irányuló közlekedés sokkal csekélyebb jelentőségű műszaki kérdése aggasztja Amerikát. A Daily Express a továbbiakban ezt írja: A Szovjetunió Bécsben ismét ragyogó diadalt aratót. A feljegyzések és jelentések tanúsága szerint Hruscsov a békülékeny és megnyerő diplomata mintaképe volt. Sohasem mutatott türelmetlenséget, vagy ingerültséget. Az amerikaiak most csak azt remélik, hogy valami szerencsés véletlen folytán minden jobbra fordul. A Daily Telegraph washingtoni tudósítója a találkozóval kapcsolatban megállapítja: Amerika nagyon is határozottan védekezésre szorult a világ számos pontján. Laosz ügyében erőteljes kijelentéseit óvatos amerikai akció követte. Kuba esetében viszont az elhamarkodott szavak után elhamarkodott eljárás következett. Remélni lehet azonban, hogy a bécsi találkozó legalább kissé csökkentette az állandó nemzetközi válság légkörét. Hruscsov nem támasztott harcos követeléseket Berlin ügyében és nem keltette a türelmetlenség benyomását. A szovjet miniszterelnök és Kennedy sok kényes témát érintett asztaldön- getés nélkül. A Daily Herald vezércikke szerint kissé elcezlottak a Kelet—Nyugat közti viszonyt elsötétítő felhőik Kennedy és Hruscsov elég jól kijött egymással. A feszültség legalább kissé enyhült, ami lehetővé teszi, hogy alkalomadtán megegyezzenek. Kennedy hazaérkezett Washingtonba WASHINGTON. Nyugati hírügynökségek jelentik, hogy Kennedy amerikn elnök kedderj délelőtt — magyar idő szerint 14,30 órakor — repülőgépen a Washington közelében lévő Andrews légitámaszpontra érkezett. Az európai körútjáról hazatérő elnök nem volt hajlandó nyilatkozni az újságíróknak. Kennedy nyomban helikopteren a Fehér Házba sietett és magával vitte Fulbright szenátort, a szenátus külügyi bizottságának elnökét, valamint Dirksen szenátort, a Köztársasági Párt szenátusi vezetőjét. Az elnök a késő délutáni órákban — magyar idő szerint éjfélkor — a rádión és a televízióban számolt be Hruscsov szovjet miniszterelnökkel, De Gaulle francia elnökkel és MacMillan angol miniszterelnökkel folytatott tanácskozásairól. Közlemény a szovjet párt- és kormányküldöttség koreai látogatásáról Phenjan (TASZSZ) A Koreai Munkapárt Központi Bizottságának és a Korea Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának meghívására 1961. május 30-a és június 6-a között szovjet párt- és kormányküldöttség tartózkodott Koreában. A látogatásról kiadott közlemény szerint szívélyes, baráti légkörben megvitatták a két országot érintő kérdéseket. A két fél nézetei minden megvitatott kérdésben megegyeztek. A felek megállapították, hogy az amerikai imperialisták sugalmazá- sára Dél-Koreában végrehajtott fasiszta katonai puccs komoly akadálya Korea békés egyesítésének, egyszersmind olyan provokáció, amely a koreai feszültség fokozására és a délkoreai gyarmati rendszer fenntartására irányul. A szovjet fél támogatásáról biztosította a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának az ország békés egyesítésére, az amerikai és egyéb külföldi csapatok Dél-Koreából való kivonására, a koreai államszövetség megteremtésére. Észak- és Dél-Koreá gazdasági és kulturális kapcsolatainak kiépítésére tett javaslatait. Szovjet vezetők köszöntötték a 60 éves Sukarnot Leonyid Brezsnyev, Nyikita Hruscsov és több más szovjet vezető kedden a Kremlben lévő szállásán felkereste dr. Sukarnót, az Indonéz Köztársaság elnökét és szívélyesen köszöntötte őt hatvanadik születésnapján. Mikoynn fogadta Harold Wilsont Mikojan, a szovjet Minisztertanács első elnökhelyettese hétfőn fogadta Harold Wilsont, az Angol Munkáspárt Moszkvában tartózkodó kiemelkedő személyiségét és megbeszélést folytatott vele. Az Egyesiül Államok legfelső bírósága kommunistaellenes törvényeket tfagyott jóvá Az Egyesült Államok legfelső bírósága hétfőn két határozatot hozott, amelyek lényegében az Egyesült Államok Kommunista Pártjának betiltásához vezethetnek. A legfelső bíróság „törvényesnek” ismerte el azt a követelést, hogy a kommunista párt az igazságügyminisztériumban ,/egy külföldi hatalom ügynökségeként” jegyeztesse be magát. E törvény értelmében a kommunista pártot kötelezhetik, hogy terjessze bo tagjainak névsorát és számoljon el pénzügyeiről; a kommunistapárti kiadványok „kommunista propagandának” minősülnek; kommunista párttag nem kaphat külföldre szóló útlevelet, nem dolgozhat valamely kormányintézménynél vagy a hadiiparban. A legfelső bíróság e törvény érvényességét kimondó határozatát öt szavazattal hozta meg négy ellenében. Werren főbíró, valamint Douglas és Black, a legfelső bíróság tagjai, továbbá Brennon bíró hangsúlyozták, hogy a határozat sérti az Egyesült Államok alkotmányát. A legfelső bíróság ugyanakkor „törvényesnek” nyilvánította az 1940-ben hozott Smith-féle kommunistaellenes törvény egyik cikkelyét is, amely homályos fogalmazásban bűntettnek minősíti olyart szervezet tagságát, amely tagjainak beismerése szerint is az Egyesült Államok kormányának erőszakos megdöntésére irányul. E cikkely leplezett formában lehetővé teszi, hogy bármely kommunista párttagot önkényesen letartóztassanak és bebörtönözzenek. E határozat ellen szintén a legfelső bíróság négy tagja szavazott. Becstelen játék Erianban Moszkva (TASZSZ) A Szovjetszkaja Rosszija keddi száma kommentárokat fűz az Evian- ban folyó francia—algériai tárgyalásokhoz. A lap részletesebben elemzi az algériai tűzszünettel kapcsolatos francia politikai manővert, rámutat, h<y,y az- algériai fél számtalanszor kijelentette: a tűzszünet csakis az algériai probléma politikai rendezése eredményeképpen valósítható meg. A francia kormány azonban saját céljai érdekében határozta el magát az úgynevezett egyoldalú tűzszünetre. E politikai manőver végső célja az, hogy széthúzást szítson Algéria népe és kormánya között, elszigetelje és „a háború folytatása híveinek” Irán Az utóbb! hetekben az iráni nép Imperialistaellenes megmozdulása ismételten az 1,6 millió négyzetkilométer területű, 21 millió lakosú Közép-keleti ország felé fordítja a nemzetközi közvélemény figyelmét. Irán legnagyobb része ezer méter magasságú fennsíkon fekvő sztyeppe és félsivatag. Az iráni fennsíkot a Zagrosz, az Elburz és a Kopet-Dag hegységek láncai övezik. Az ország területének csupán tíz százaléka szántó, melynek egyrésze az éghajlat következtében csupán öntözéssel művelhető. A feudális maradványokkal terhelt mezőgazdaság a lakosság háromnegyedét foglalkoztatja. Jellemző, hogy a használható földek 80 százaléka nagybirtokosoké, míg az iráni parasztság kilenctizedé földnélküli. Az elmaradott agro- technikájú mezőgazdaság főterménye — különösen Eszak-Iránban — a búza és az árpa. Mindkét növény belső fogyasztásra kerül. Ezzel ellentétben Dél-Iránban a Perzsa- és az Arab-öböl partvidékén termesztett datolyát szinte teljes egészében exportálják. Irán földjének bányaklncse! —- az olaj kivételével — még feltáratlanok. Meshed körzetében krómércet, Jezd mellett ólom- éreet bányásznak jelentéktelen mennyiségben. Az ország gazdasági életében a legnagyobb szerepet a kőolaj játssza. Döntően amerikai—angol és holland monopóliumok kezén összpontosul Irán legfontosabb nemzeti kincsének kitermelési joga. A termelés — 3 958-ban kereken 40 millió tonna — kétharmadát finomítás nélkül exportálják. Abadán a világ egyik legfontosabb kőolajkikötője, ahová az átlagban 200 km távolságban fekvő kőolajmezőkről a nyersolaj csővezetékek hálózatán keresztül jut el. Abadánban dolgozik a világ egyik legnagyobb köolajfíno- mítója is. Irán ipara félgyarmati helyzete miatt —- fejletlen. Csupán a nemzeti iparnak számító textilipara jelentős. Irán gazdag ország, de a széles néptő- megek nyomora jellemzi. Az iráni dolgozók jelenlegi mozgalmának kettős célja van. Egyrészt azért harcolnak, .'"X TBIlÍSZÍ*0%áS§ (IJIREVÁN 'BAKU ••iooo 4 • • • <500 ■: ,■■■y.aooikm. \ .^r ■- ACUlDAh "ÍZ Mámádé* sKermansati □ BAGDAD Kun* Iszfahan Kerman tahidén ■ S 1 A U::0^;; :^ : Á"R AB 14Á4’4.pátiran« lelj A „CENT0 kbréprkeleti tagjai K.Kataron) Kll.Kuwait ibriVt O.Oman kőolaj meló wkkŐolajfinomlláiér^k/olajreteték dohánygyár (fyí«A) f , Ijíjf térti/ipar 6=9 h alkon tervgyár fii krémére juj ólom érc ifíői éatolyapálma IFjfy gyapot jjjl béta-árpa*' ■ vasútvonal ország kilépjen a CENTO-bdl, azaz a Közép-keleti agresszív imperialista katonai hogy azpaktumból, másrészt küzdenek, hogy demokratikus politikai és gazdasági reformok útján életszínvonaluk emelkedjen. •m Terra c tüntesse fel az FLN vezetőit, majd miután elérte, hogy az algériai nép gyakorlatilag kapitulált a „tüzet szüntető”, de állig felfegyverzett francia hadsereg előtt, rákényszerítse Algériára saját uralmát, az „önrendelkezés” látszatával, úgy, ahogyan azt a francia gyarmatosítók értelmezik. Mind nyilvánvalóbb lesz — folytatja a Szovjetszkaja Rosszija cikkírója —, hogy a francia reakciós körök az eviani tárgyalásokat sajátos manővernek tartják az algériai nép ellen kirobbantott háborújukban) amely a francia monopóliumok algériai uralmának meghosszabbítását szolgálja. A „francia Algéria” tétele nemcsak az ultrák jelszava, hanem annak a látszat-önrendelkezésnek a lényege is, amelyet a francia vezető körök próbálnak az algériai nép nyakába varrni. Számot adnak-e maguknak ezek a körök arról, hogy milyen következményekkel járna az eviani tárgyalások kudarca? — teszi fel a kérdést a cikkíró. A tárgyalások kudarcai szükségszerűen tovább rontaná Franciaország amúgy sem túlságosan ragyogó nemzetközi helyzetét, teljesed aláásná tekintélyét Afrikában és az egész világon. Az a becstelen játék, amelyet bizonyos francia körök az eviani tárgyalásokkal kapcsolatban űznek) csak saját maguknak árthat — zárja cikkét a Szovjetszkaja Rosszija. Angol cégek kitűnő üzleteket kötöttek a moszkvai angol ipari kiállításon London (MTI) W. Sberwen, a napokban zárait moszkvai angol ipari kiállítás vezér- igazgatója visszaérkezett Londonba. Kijelentette, hogy a kiállítás közvetlen eredményeként angol cégek 10—* 12 millió font értékű szovjet rendeléseket kaptak és várható, hogy jövőre az angol—szovjet kereskedelmi forgalom legalább megkétszereződik' „Meggyőződésem — mondotta Sher- wen —, hogy az angol cégek, amelyek a moszkvai kiállításon részt vettek, rájöttek, milyen óriási lehetőségek rejlenek a szovjet piacbal« Eddig már harminc nagy angol cH közölte velem, hogy szeretné, bt újabb ipari kiállítást rendeznének Moszkvában”.
