Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-04 / 130. szám

▼».sárnap. 1961. június 4. CSZAKMAGTARORSZAG TUDOMÁNYOS ELET MEQYÉNKBEN A Művészet — Irodalom összeállítás, a Család — Otthon — Iskola rovat után újabb rovattal jelentkezik lapunk, amelyet bizonyos időközönként, általában vasár­napi számainkban nyújtunk át olvasóinknak. Tudomá­nyos oldalunkon számot szeretnénk adni megyénk tudo­mányos életének eredményeiről. Lehetőséget kívánunk biztosítani ahhoz, hogy a Borsod megyében, Miskolcon kutató, búvárkodó tudományos szakemberek megismer­tethessék közérdeklődésre számot tartó kutatási ered­ményeiket. közreadhassák r övidebb tanulmányaikat, ismeretterjesztő írásaikat, cikkeiket. Ezenkívül szeret­nénk beszámolni a tudományos élet megyei eseményei­ről, a kutatásokkal is foglalkozó intézmények munká­járól, Lapunk terjedelménél fogva, természetesen csak rövid közleményeknek és tájékoztatóknak adhatunk helyet. A nagyobb tanulmányokat, részletesebb elem­zéseket, egy-egy szakkérdés bővebb kifejtését más me- gyei orgánumokban, így a Borsodi Szemlében, a Borsodi Műszaki Eleiben bocsátják közre a szerzők. Reméljük, hogy lapunk új rovatát szívesen fogadják olvasóink s a szakemberek, és megjegyzéseikkel, javas­lataikkal, nemkülönben írásaikkal elősegítik annak munkáját. A mádi szükségpénz 1849-ben Hozzászólás a „Szinva patak rendezéséről” c. cikkhez Az Északmagyarország 1961. március 26-i számában Kovács Mihály tollából cikk jelent meg, amely nagyvonalakban foglalkozik a Szinva patak állapotával, a rendezé­sére irányuló törekvésekkel, az eddig végzett munkákkal. Kétségtelen, hogy a Szinva patak jelenlegi állapota — főleg esztétikai és közegészségügyi szempontból — nem kielégítő. Viszont a hivatkozott ekkből is kiviláglik, hogy a leiszaba­dulás óta sokkal több történt a Szinva rendezéséért, mint megelőzőleg gene­rációk sorozatán át. Ennek megvilá­gítására szeretnénk a cikkben foglal­takat néhány olyan adattal is kiegé­szíteni, amelyeket a cikkíró nem tud­hatott, de amelyek érdemesek arra, hogy a nagyközönség elé kerüljenek. A Szinva medervonalazusa a torko­latától a perecesi vasút hídjáig már végleges. Ezen az elhelyezkedésen csak a Nagyváthy utcai általános is­kola és a Király-malom között történ­hetik némi módosulás. A perecesi kisvasúitól Lillafüredig még nincs végleges vonalozási terv', Ujdiósgyur területén viszont már megtörténtek azok a mede rá Helyezések, amelyek szükségesnek mutatkoztak. Helye­sebben: a meder \már itt is azon a nyomvonalon halad, amely végleges­nek mondható. A fentiekből követke­zik, hogy a Szlnvg patak a torkolat és a perecesi kisvasút között, végle­ges helyen, egységes terv alapján épül. A kiépült szakaszok tisztogatá­sa, karbantartása pedig évről-évre meg fog történni. E szakasz vízvezető képessége az eddig észlelt legnagyobb árvizek — szaknyelven: a 100 éven­ként egyszer előforduló árvizék — tó- öntés nélküli elvezetését biztosítja. Kétségtelen, hogy még ez a meder- szakasz sem mutat egységes képet. A mederszelvények kialakulása, a rézsűk burkolása, műszelvénye még igen eltérő. Ez abból adódik, hogy a régi Miskolc belsőségeiben nem szak- irányítás és előre kidolgozott egységes terv szerint, hanem általában az építkező telek-tulajdonosok tehetsége és elgondolása szerint építették ki a függőleges, vagy közel függőleges tám- illet be épületfalakat. Az újabb és a jelenleg is folyamat­ban lévő mederrendezések már kisza­badítják a Színvát az eddigi beszori- tottságából és mindkét partján úta- kat, vagy legalább is területsavakat alakítanak tó ott, ahol erre mód van. A meder maga már egységes és ré­zsűburkolattal ellátott módon épül ki. A burkolt mederszakaszok mind a felszabadulás utáni évek munkáinak eredményei. am ; __persze nem azt akar­M indezzel mondnni hORy kielégítőnek tartjuk a Szinva rende­zésének ütemét, hiszen a perecesi va­sút feletti, még rendezetlen szakasz az alsóbbnál jóval kisebb vízvezető képességű. Itt, a 10 évenként előfor­duló árvizek már kiöntéseket okoz­hatnak. Ez pedig a meglévő ipartele­pek (DIMAVAG), az épülő lakónegye­dek (Kilián-Dél) mellett tarthatatlan. Bár a Színvarendezés most a műsza­kilag legésszerűbb módon — a torko­lattól felfelé, folyamatosan — halad, meggyőződésünk, hogy szó sem lehet arról, hogy „három év után a meg­kezdett munkák megszakadjanak”. Viszont könnyen belátható, hogy az évente történő előrehaladás, az éven­kénti munkák mennyisége nemcsak az eljáró szervektől, a Vízügyi Igaz­gatóságtól és a városi tanácstól, ha­nem elsősorban a népgazdaság teher­bíró képességétől függ. Meg szeretnénk még említeni, hogy egy patak — mint a Szinva is — alap- rendezése városrendezési leg nem sok változatot szolgáltathat. A patak nyomvonalának lehetőleg követni kell a völgy legmélyebb vonalát. (Mint említettük a Szinva ilyetén vonalo­zása már végleges.) A kiképzendő medernek olyan méretűnek leéli len­nie, hogy a 100 évenként előforduló árvizeikét is kiöntés nélkül, biztonsá­gosan levezesse. A Sz.ínvára vonatko­zóan ezek q méretek tisztázottak. A városrendezési tervvel, a Szinva fel­tárt műszaki adatai bármikor össze­egyeztethetők. illetve — a városren­dezési tervtől függetlenül is — a Szinva ármentesithető alaprendezése folyamatosan végezhető. Viszont vi­tatható. hogy addig, amíg Miskolc belterületén ármente,sítotlen Színva- szakasz van (a perecesi vasúttól fel­felé) valóban időszerű-e attól lejjebb költséges. Színva-lofedcsekkel foglal­kozni. Véleményünk szerint ezt esőik igen magas rendű városi térkiképzési igények indokolhatják. Néhány szót a Szinva vjzének ' szennyezodese­röl. A Szinva vízszennyeződésének megszüntetésével kapcsolatban az eddigi tárgyalásokon és a megoldá­sokra vonatkozó javaslatokon már túljutottunk egy lépéssel. A Lenin Kohászati Müvek megbízásából a Mélyépítési Tervező Vállalatnál már tanulmányi terv készül, — az eddigi legreálisabb javaslatok figyelembe­vételével — a legnagyobb szennyező, az LKM szennyvizeinek tisztítására és elvezetésére. Ezen tanulmányterv javaslatot tesz a PIMÄVAG-nak, a Chinoinnak és az Üveggyárnak feno- los szennyvizeik tisztítására is. A ta­nulmány gazdasági összehasonlításo­kat is tartalmaz majd a különböző megoldásokra vonatkozóan, hogy véglegesen eldönthető legyen, milyen műszaki megoldás lesz a legcélrave­zetőbb. leggazdaságosabb. A kérdés iránt mutatkozó általá­nos érdeklődés indokolttá tenné a közeljövőben elkészülő tanulmány- terv társadalmi bírálatát is. Szeret­nénk, ha a közönség is tudomást sze­rezne arról, hogy a kérdés megoldása mennyire nem egyszerű. Nemcsak arról van szó. hogy a Szinva jelen­legi vízmennyiségét szennytelenít- sük, hanem arról, hogy a szennytclc- nílés után a legkisebb csapadék ide­ién is bizonyos mennyiségű tiszta víz maradjon a Szinvában. Belátható, hogy ez csak úgy lehetséges, ha bi­zonyos fokig megalkudunk a népgaz­daság érdekeivel, hiszen nyilvánvaló, hogy a Szinva tiszta vizét valame­lyik ipartelep újra meg újra fel tud­ná használni. A Szinva szennyeződésének meg­szüntetését, de legalábbis a szennye­ződés mértékének csökkentését nagy­ban elősegíti majd az ez. év január 22-én megjelent, a vjzek tisztaságá­nak biztosításáról szóló l'106t. sz. kormányrendelet, mely jelentős szennyvízbírság, és 1962. évtől kez­dődően szennyvízbevezotesi díj fize­tésére kötelezi a káros szennyvizeket kibocsátó üzemeket. Nem lesz talán érdektelen, ha né­hány további szót szánunk még erre az 11961. sz. kormányrendeletre, amelynek most készül a végrehajtási utasítása. Az előreláthatólag nem kis összegű bírságok minden bizonnyal kedvező irányba terelik majd az üzemek és intézmények eddigi szennyvíz-keze­lési működését. Am az említett ren­delet ennél sokkal többet tartalmaz. Többek között kimondja, hogy olyan új üzem. amelyben káros szennyvíz keletkezik, nem tervezhető szenny­víztisztító berendezés nélkül, nem létesíthető és nem helyezhető üzem­be. A rendelet hatályba lépése előtt megépült olyan üzemeket, amelyek­ben káros szennyvizek keletkeznek, szennyvíztisztító berendezéssel kell ellátni, illetőleg a nem kielégítően működő szennyvíztisztító berendezé­seket korszerűsíteni kell. A hivatko­zott rendelet ezek anyagi alapját kí­vánta a bírságolással megteremteni, hiszen lehetővé tette, hogy a bírsá­gokból és a szennyvíz dijakból az Országos Vízügyi Főigazgatóság ve­zetője szennyvíztisztító berendezések létesítéséhez és korszerűsítéséhez hozzájárulást adjon. A sorolás elbí­rálásánál legfőbb' szempont az. hogy a szennyvíz-károkat elsősorban a leg­súlyosabban szennyezett vízfolyáso­kon kell megszüntetni. Remélőik hogyaSzjnvát szeny- f K> nyezö üzemek meg­értik a kormányrendelet rendkívül nagy jelentőségét és mindent meg­tesznek a további szennyeződés meg­akadályozására. Esza kmapya rorszápi Vízügyi Igazgatóság. Az 1848—49. évi szabadságharc idei­je alatt előfordult, hogy a lakosság aprópénz szűkében volt. Emiatt ter­mészetesen a nép gyakran elégedet­lenkedett. Így történt ez a Zemplén megyei Mád városban is, ahol a pénzhiányon kívül éhség is előállott. Ez kényszerítette arra a város ta­nácsát. hogy az 1849. évi julius 12-i üzgyíílésén foglalkozzék ezzel az üggyel. A közeli városokban akkor már voltak ilyen papír szükségpén­zek, így például Sátoraljaújhelyen I„ II., II1 ,, III. váltókrajcáros, Sárospa­takon I, 2, 2VA 15, 30 krajcáros, Olaszliszkán 1, 2 krajcáros, Erdöbc- nyén 1, 2, IS, 30 krajcáros papírpénz. „Mád Városa R. Tanába Gyűlési és bírói határozatok Jegyzőkönyve 1815-től kezdve" így foglalkozik a 98—99. oldalán ezzel az üggyel: „Felterjesztvén főbíró úr által az, hogy az aprópénz szűke mia a nép között naponta több feifokadásoU áll­nak elő s e miatt a nép még azon kedvetlenséget is kenteién tapasztat­ni, hogy minden pénze mellett is nem tudván tápszereket bevásárolni, éhséggel küzd, hogy tehát e bajon a város kebelében segítessék. örök váltságbó! összetett pénztár lesz szives fizetni a költséget, mely egye­dül a Tanátsot illeti. 5. Iia nem lesz az utalványra szük­ség, közgyűlésiig határozzák meg a beadását. Formája. Szám. Utalvány. 2, vagy 6 krajcárról, mely aprópénz szűke miatt Mádon forgalomba tétetik és bankó­val mindenkor bé váltatik. Kelt Mád, Július 12. 1849. Golenits Antal Bodolay Janos fő bíró h, jegyzó A közgyűlés elfogadta a főbíró ja­vaslatát és 1849. július 17-i és nem 12-i dátummal megjelent az új szükségpénz. Ez a pénz azonban csak 2 krajcáros értékben került for­galomba és formája, szövegezése el­tért a közgyűlés által elfogadottól. Ennek oka jelenleg még ismeretlen. A mellékleten a mádi szükségpénz fotókópiája látható. A pénzből 2 kü­lönböző nagyság ismeretes, mind­kettő az Országos Magyar Történeti Múzeum Éremtárában található meg. 113. szám alalt. Kerctmérctük: 75x51 mm, 88x68 mm. »%*%-■: K>Vr KHÄ JCS5ÍABÖS őtüstbftn, f Ajirój»«'»»1’ szűkó tttíaít MA-ÖÖN fot|a* | f k. iotubá tétetik Itíl, i7-f!íkeí; SS-i9. ^ lisakóval lukit’eukor beváltat} k. Indítványozza: Hogy a többi vá­rosok mintájára 2. 6 krajcáros papír­pénzt a jegyzők nyomatta inának, amit aztán a vá­rosházánál kitsc- rélnének. 1. Különböző alakúak, 1000 fo­rintig nyomat­tatnak, de egyen­lőre 500 forint ér­tékig, Hogy utá­nozni ne tudják, a főbíró úr és a jegyző írják alá magokat. 2. Bankárnak (pénz tárnoknak) Matyasovszki Kálmánt választották. A Tokaj-IIegyalján 1848—49-es Számozza az utalványokat és be- években megjelent papír szükség- tseréli. pénzek között a mádi a megjelenési 3. A tsere ideje: vasárnap reggel időt számítva az utolsóelőtti. Csupán 7—10-ig, csütörtök 6—11-ig. a bodrogkeresztúri jeleni meg egy 4. A nyomdai költség aláírási úton nappal később. lesz beszerezve, ha nem, akkor az Korcsmáros László, Márianosztra. Pedagógiai-módszertani kidllítcis a miskolci Nevelők Házában § •is. A tűzállóanyagipar szakembereinek tanácskozása A podagógusnap tiszteletére szak­mai, módszertani kiállítás nyílt. Mis­kolcon, a Nevelők Házában. A kiállí­tást — amelyet Kálmán József to­vábbiképzési szakfelügyelő nyitott meg — Bodonyi József né szakfel­ügyelő irányításával a miskolci bio­lógiai és földrajzi munkaközösség rendezte. A kiállítás anyagát mintegy 16 miskolci általános iskola tanulói és tanárai készítették órákon, illetve biológiai és földrajzszakköri foglal­kozásokon. A kiállítás megyei vonat­kozásban is jelenlős. Ugyanis szem­léltető tárgyakon keresztül ismerjük meg Borsod megye földrajzi, biológiai érdekességeit, nevezetességeit. Lát­hatunk érdekes növénygyűjteménye­ket, csodálatos- rovarkülönlegessege- ket. értékes ásványokat, »melyeiket mind-mind megyénkben gyűjtöttek össze a tanulók. Megtaláljuk környé­künk részletes földrajzi térképeit és összeállrtasdkat is láthatunk megyénk fontosabb ipari termékeiről. A {ala­kon szép íenyképösszeéllítások van­nak, peldáui Miskolc felszabadulás után épült parkjairól, vagy a föld­rajz-biológia szakkörök kis expech- ciós útjainak is nevezhető kirándulá­sairól, táborozásairól. Növény- és ál­latvilágunkat cserepekbe helyezett elő növényekkel és ügyesen elkészí­tett preparátumokkal is bemutatják. Különösen figyelemreméltó a VI. sz. Palóczy utcai leányiskola értékes, terjedelmes kiállítási anyaga. Az is­kola tanulói elkészítették a Bükk kis makettjét, az Erdőigazgatóság segít­ségével pedig a Bükk melléktermé­keiből gyűjtöttek össze érdek«* is­mertetőt. Mindezeken kívül a földrajz-bio­lógia szakos tanárok tanítási vázla­tait. szemléltető segédeszközeit is megnézhetjük. A kiállítás szerdáig tekinthető meg a Nevelők Házában. A KOHÖ- ÉS GÉPIPARI Miniszté­rium, az Országos Kohászati Egyesü­let diósgyőri csoportja és a Lenin Kohászati Müvek pénteken és szom­baton kétnapos országos tűzálló- anyagipari konferenciát rendezett Diósgyőrött. Az ú.idiósgyöri Bartók Béla Művelődési Házban megtartott konferencián resztvettek a túzalló- ä-nyaggyarak. a felhasználó üzemek — mint a Csepeli Vas- és Fémmű1 vek, az Ózdi Kohászati Üzemek, a Dunai Vasmű, a Vaskohászati Ke- menceépitő Vállalat — szakemberei, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egye- tani, a Hőtechnikai Kutatóintézet, a Magnezitipari Kutatóintézet képvi­selői több mint másfólszázan. Az országban első ízben megren- dezett összejövetelen tíz tudomá­nyos-szakmai előadás hangzott el az iparag különböző időszerű és távlati Problémáiról. Czecze László vasko­hászati igazgató előadásában többek között elmondotta, hogy a felhaszná­ló ipar szükségletének jobb kielégí­tésére a második ötéves tervben a iúzállóanyagipari üzemek fejleszté­sre, korszerűsítésére több mint két­százmillió forintot fordítanak. A harmadik ötéves terv első időszaká­ban pedig Bo-rsod megyében új tüz- áilóanyaggyárat. létesítenek, illetve helyeznek üzembe. Az iparág szak­emberellátottságának javítására több mint nyolcvan mérnököt, illetve technikust állítanak munkába. Dr. Sovegjártó János, kétszeres Kossuth- díjas, a műszaki tudományok kandi­dátusa, a Magnezitipari Kutatóinté­zet vezetője a tűzállóanyagipari ter­mékek minőségi vizsgálatainak kér­déseiről értekezett. Sziklavári János. ö diósgyőri acél­mű vezetője felszólalásában a vasko­hászat három legfontosabb olvasztó, Illetve melegítő berendezéseinek fa­lazásához használt tűzállóanyagok­kal kapcsolatos tapasztalatokat mon­dotta el. Aptal Boza József, a diós­győri Tűzállóanyaggyár főmérnöke a hazai szilika téglagyártás helyzeté­ről, a fejlesztés irányairól. Nagy Fe­renc Kossuth-díjas kutatómérnök a tűzállótéglák tömörségének növelési feltételeiről tartott előadást. A további felszólalók, mini Barczi Mátyás, a Budapesti TüzallóanyaR- gyár főmérnöke, Czeke Arisztid technológus, Molnár Pál és Cser Arisztid kutatómérnökök, továbbá Vörös Tibor és Tóbik Pál, a Dunai Vasmű műszaki dolgozói szintén a tűzállóanyagipar több fontos problé­máját vetették fel. Az egyes előadá­sokat filmvetítéssel is szemléletessé tették. A konferencia alkalmából a kü­lönféle tüzállóanyagipari teimékeket és az egyes ipari berendezéseknél felhasznált .tűzállóanyagok fajlagos adatait kiállításon mulattak be. A KONFERENCIA résztvevői vé­gül határozati javaslatot fogadtak el, amelyben leszögezték az iparág fej­lesztésének legfontosabb teendőit. A többi között állást foglaltak a hazai nyersanyagok szélesebbkörű fel- használása, a hejőcsabai dolomit­feldolgozó üzem továbbfejlesztése, a tűzállóanyagipari üzemek, berende­zések fokozottabb műszerezettsége, automatizálása mellett. A szakmai színvonal növelésére, az iparág szak­emberellátottságának javítására ja­vasolják, hogy a kohóipart techniku­mokban tűzállóanyagipari tagozatot vezessenek be. illetve a jövő évtől kezdődően indítsák be a tűzálló­anyagipari szaktechnikus továbbkép­zést. Milyen tudományos írások olvashatók a Borsodi Szemle következő számában Megyénk tudományos és szépiro­dalmi folyóiratának. a Borsodi Szemlének ez évi 3. száma június hó­napban jelenik meg. A tudományos részhen a bevezető cikk „Egy hatá­rozat margójára” eitnen a TIT har­madik országos küldiitlgyúlésének jelentőségével és útmutatásaival foglalkozik. A harmadik szám jelle­gét elsősorban a mezőgazdaság fej­lesztésének néhány fontos témája határozza meg. Markó Lajos a bel­terjes gazdálkodás borsodi lehetősé­geiről írl, egy másik tanulmányban megyénk öntözési lehetőségeiről esik szó. Hegyi Imre szociográfiai' írásá­ban a Bogács községben végbement gazdasági, társadalmi és kulturális változásokat mutatja be. A Napjaink kérdéseiről című rovatban Fábián Endre érdekes írását olvashatjuk majd; cime: Amíg a szovjet ember a világűr első utasa lett. Egy másik tanulmány a Lenin Kohászati Mű­vekben vizsgálja az újitómozgatmat. A helytörténeti tanulmányok közül megemlítjük Takács Béla újszerű és eredeti ipartörténeti adatokat fel­sorakoztató írását a tclkibányai ke? ménycserépgyárról. Z.tdor Tibor ta­nulmánya a népművelés miskolci múltjából tár fel több részletet. He­gyi József a tokaji bor világhíréről hoz érdekes adatokat. Frisnyák Sán­dor Hirnes Péterről, a földrajzi szak­íróról emlékezik, Deák Gábor a 75 éves múltra visszatekintő miskolci Közgazdasági Technikumról ír. Az Üti jegyzetekben folytatódik Rádai Ödön képes beszámolója: A magyar békaemberek a Csendes- óceánnál. A szokásos Művészeti életünk. Társulati élet, valamint Könyv- és folyóiratszemle rovat egé­szíti ki a Borsodi Szemle 3. számá­nak tudományos részét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom