Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-04 / 130. szám

4 ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 19M. Jnnitts L Június 3-án, szombaton délelőtt ülést tartott a Borsod-Abaúj-Zemp- lcn megyei Tanács végrehajtó bizott­sága. Az ülésen több fontos napi­rendi pontot vitattak meg. Foglalkozott többek között a vég­rehajtó bizottság a tűzvédelem fel­A Munkaügyi Minisztériumban összeállították az ipari tanulók idei üdültetésének programját. Mintegy tízezer jó előmeneteld fiatalt üdül- tetnek az idén jutalomképpen az or­szág legszebb vidékein. Kisebb ré­szük a Munkaügyi Minisztérium balatonlellei üdülőjében tölti kéthe­tes nyári pihenőjét, nagyobb részü­ket pedig sátortáborban helyezik el. Balatoni fürdőhelyen, hegyvidéken, a vidéki tanulók egy részének pedig Budapesten, a Rózsadombon állíta­nak fel sátortábort. Nagyon megked­velték a fiatalok a vándortábort, ezért ezt az üdülési formát fejlesztik: készültségéről a mezőgazdaságban. Határozott a tsz beruházási pótkere­tek eloszlásáról. Meghallgatta az operatív bizottság jelentését a mezőgazdasági munkák menetéről, majd elemezte az ózdi já­rási tanács végrehajtó bizottságának irányító és szervező munkáját. az idén több vándortábort rendez­nek, mint tavaly, körülbelül 3500 résztvevővel, pedagógusok vezetésé­vel. Egyes csoportok vasútan járják be a kiválasztott országrészt, közben hosszabb-rövidebb időre tábort üt­nek, vagy turistaszállókban pihennek meg. Több intézet tanulói kerékpá­ros túrára indulnak a Balaton körül, számosán pedig evezőstúrán vesznek részt a Dunán. A vízitúrákat Győr— Budapest és Dunakeszi—Baja között rendezik. Mintegy háromszázan Len­gyelországban, illetve a Német De­mokratikus Köztársaságban nyaral­nak. Hz KDK Kulturális és Tájékoztatási Irodájának reprodukciós kiállítása Miskolcon A Német Demokratikus Köztársa­ság budapesti Kulturális és Tájékoz­tatási Irodájának rendezésében jún. 7-én, szerdán délután 6 órai kezdet­tel a Lenin Kohászati Művek diós- győrvasgyári vendégházának előcsar­nokában reprodukciós kiállítás nyí­lik meg, amelyen az európai festő­művészet számos alkotásának repro­dukcióját mutatják be. A kiállítás június 18-ig naponta reggel 9 órától délután 7 óráig tekinthető meg. Ugyanezen a napon, június 7-én. szerdán este 7 órakor a Hazafias Népfront Miskolc városi bizottsága baráti találkozót rendez az LKM if­júsági Házában. Ezen Paul Schobert, az NDK Kulturális és Tájékoztatási Irodájának igazgatója az NDK ipa­rának fejlődéséről tart tájékoztató előadást. Előadását két kohászati tárgyú film vetítése követi.---------oOo--------­A z Északmaqyarországi Nőgyógyász Szakcsoport ülése Június 17-én, szombaton 9 órakor az Északmagyarországi Nőgyógyász Szakcsoport a Miskolci Ápolónőkép­ző Szakiskola kis előadótermében (Miskolc, Egészségügyi Központ. Szentpéteri-kapu) ülést tart. Az ülés napirendi pontjai a következők: 1. Beszámoló a lengyelországi anya- és terhes védelemről. Előadó: dr. Ne- mecskay Tivadar megyei szülész­főorvos. 2. Beszámoló Borsod megye 1960. évi szülészeti eredményeiről. Előadó: dr. Pócsi Győző megyei szü­lész-adjunktus. A beszámolókat hoz­zászólások követik.---------ooo--------­É rdekes kiállítási terv 1962-re 1962. május—július között rendezik meg Bécsben a háború utáni évek legnagyobbszabású kiállítását: „Az európai művészet 1400 körül” cím­mel. A kiállítás rendkívül sok érde­kességet ígér, hiszen 1400 körül dön­tő változások történtek az európai képzőművészet alakulásában. Kiállí­tásra kerülnek festmények, szob­rok és aranyműves munkák, textíli­ák, Spanyolországból származó ér­mék, stb. A kiállítás anyagához Franciaország, Belgium, Hollandia, Anglia, Németország és Olaszország is hozzájárul középkori kincseivel. Feltételezhető, hogy érdekes egyedi darabok érkeznek majd az Egyesült Államokból is. A nők és a termelőszövetkezet Termelőszövetkezeteinkben minden dolgos kézre szükség van. Külö­nösen szükség van a termelőszövetkezeti asszonyok, a nők szorgos, odaadó hasznos munkájára. Éppen ezért esik egyre gyakrabban sző a térmelőszö- vetkezeti asszonyok megbecsüléséről, munkájáról, nem csupán kint a falun, a járási és megyei szerveiknél, de pártunk és kormányunk vezetőinek kö­rében is. Június 2-án az Országház épületében ülésezett a Magyar Nők Országos Tanácsa. Az ülésen a legfontosabbról tanácskoztak: a nők szerepéről a me­zőgazdaságban. A megbeszélésen megjelent és felszólalt Kádár János elv- társ, a Magyar Szocialista-Munkáspárt Központi Bizottságának első titká­ra. — Ma, miután megtei'emtettük az alapokat, igen sok múlik az embe­rek akaratán, kezdeményezésén, összefogásán. Nem mindegy hány család­tag dolgozik a szövetkezetben, és hogyan segítenek az asszonyok a növény­ápolásban, — mondotta többek között Kádár elvtárs. A lányok szerepéről meg így beszélt: — A lányok előtt igen nagy lehetőségek állnak, várja őket a mezőgaz­daság, igen sok mezőgazdasági mérnök, technikus, szakember kell a nagy-i üzemekbe. Pártunk, kormányunk segíti, hogy a falu lányaiból jól képzett mező­gazdászok, mezőgazdasági mérnökök nevelődjenek. És lányaink élnek e le­hetőségekkel. Arra is számtalan példát lehetne felsorolni megyénkben is, hogy a falusi, termelőszövetkezeti nőtanácsok,. a termelőszövetkezetek asz- szonyai sem erőt, sem fáradtságot nem kiméinek, hogy termelőszövetkeze­tük gyarapodjon, erősödjön. A sátoraljaújhelyi járás nőtanácsa, a járás tsz-asszonyai sokszor túltesznek a férfiakon is a hasznos okoskodásban, a közös vagyon gyarapításában. Jónéhány termelőszövetkezetben a saját ere­jükből teremtettek megfelelő baromfiállományt. Vállalták az épületek rendbehozását. Ugyanakkor elsők a késedelmet nem tűrő növényápolási munkák végzésében is. Mindez szép és jó, azonban az ország, pártunk és kormányunk azt vár­ja a falu asszonyaitól, hogy ne legyen közöttük egyetlen egy sem, aki nem erejéhez mérten, szívből harcol, dolgozik a közösség erősödéséért. S e mun­kában, az asszonyok szervezésében, vezetésében a nőtanácsnak kell élen­járniuk. Mert hiszen nem kevesebbről van szó, mint ahogy Kádár elvtárs mondottta: boldogabb, gazdagabb holnapunkról, az anyagi alapok bővíté­séről, a szocializmus teljes és végleges győzelmének a kivívásáról hazánk­ban. Ebben segíthetnek sokat a munkás- és parasztasszonyok, a magyar nők. Tízezer ipari tanulót üdültetnek a nyári vakációban Falura megy tanítani MÉG NÉHÁNY NAP és kezéhez kapja diplomáját. Tanár lesz, zene­iskolai zongora- és szolfézstanár. Most készül a június 13-i diploma- hangversenyére. Vay Ildikónak hív­ják, a Zeneművészeti Szakiskola zongora- és szolfézs tanszakos tanár­képzős növendéke még néhány napig. Terveiről, vágyairól beszélgettünk a napokban. Meglepett, hogy a vá­rosban született és a városi aszfalton felnőtt lány habozás nélkül a vidéki pedagóguspályát választja. Zeneta­nán képesítést szerez, utána falura szeretne menni általános iskolai énektanárnak. Már ki is választotta hol szeretne dolgozni a jövő tanév­től. Azért kell hangsúlyozni még, hogy „szeretne”, mert hiszen kine­vezése még nincsen, nem is lehet, még több, mint egy hét van a diplo­mahangversenyig is, de hisszük, hogy valóra válik nemes terve és ki­nevezése sem ütközik majd semmi akadályba. Mi az. ami falura viszi? Erről faggatjuk elsősorban. — Nemcsak tanár, hanem pedagó­gus is szeretnék lenni. A pedagógus célja a tanításon kívül az öröm nyúj­tása. Városban többen vannak, akik örömöt tudnak nyújtani embertársa­iknak. vidéken, falun jóval keveseb­ben. Ott szeretném ezek számát sza­porítani. Az emberek boldogságához hozzátartozik a művészetek szerete- te. Nos. a művészetek megkedvelte- tését és megszerettetését szeretném én tenni falun. — Azt mondotta, általános iskolai énektanárnak szeretne menni. Zenei terveit, hogyan kívánja ott valóra- váltani, zenei képességeit, zene­pedagógusi tudását hogyan akarja ott kamatoztatni? — Az iskolareform végrehajtása során kialakuló iskolázási rendet fi­gyelembe véve nyilvánvalónak lát­szik, hogy felsőbb iskolákba csak jobb képességű, különféle alapkép­zettségekkel rendelkező tanulók ke­rülhetnek. A jövőben a zeneoktatást intézményekbe, szakiskolába, tanár­képzőbe csak jó zenei képzettségű hallgatókat vesznek fel, ezekből le­hetnek majd a szakiskola és a tanár­képző elvégzése után a jövő zene­tanárai. Ha falun nem kaphatják meg a jó zenei alapképzést, akkor a zenei iskolák növendékei jóformán csak a városi tanulókból kerülhet­nek ki, márpedig az helytelen, hogy a zenei képzésből a vidék ilyen nagymértékben kizáródjék. Tehetsé­ges emberek vidéken is élnek és kell. hogy legyen alkalmuk tanulni, tehetségüket kibontakoztatni. Ebben szeretnék segíteni ha majd vidéken tanítok. — És hová kívánkozik? — Az ormosbányai általános isko­lához. Sem Ormosbányán, sem Izsó- falván nincs az iskolában szaktanár. A múltkoriban zenei ismeretterjesz­tő előadást tartottam Izsófalván. Be­szélgetés közben egy ottani bányász kérdezte, hogyan lehetne segíteni az ifjúság nevelésén, hogyan lehetne hatni rájuk olyan formában, hogy jobban érdeklődjenek a szép, a mű­vészi iránt, és ezen keresztül maga­tartásukban is egészségesebb fejlő­dés következzék be. Már akkor be­szélgettünk arról, hogy ifjúsági énekkart kellene szervezni, amely­nek tagjai közelebb jutva a széphez, a nemeshez, a kulturált magatartás­ból is jó példát adhatnának a többi fiataloknak. Ezért az iskolában vég­zendő munkámon, a tanításon kívül szeretnék majd bekapcsolódni Or­mosbánya és környéke zenei életébe, a kórusmunkába, a művelődési ott­hon munkájába, az egyéni hangsze­res zenetanításba és a zenei ismeret- terjesztő munkába. Azt hiszem, ezekben a községekben hasznos munkát tudok majd végezni. — Nem lesz szokatlan a falusi élet? — Nem hinném. A művelődési al­kalmak falun is megtalálhatók. Van mozi. a rádió mindennapos, a televí­zió elhozza a fővárosi szórakozást is falura, könyvtár is van, tehát a szó­rakozás, önművelés biztosítottnak látszik. Egyébként is eddig, tanulmá­nyaim miatt, elég keveset szórakoz­tam és így a falusi szórakozási lehe­tőségek nem kelthetnek bennem hi­ányérzetet. Nem frázis, ha mondom, hogy szívesen megyek Ormosbányá­ra, illetve falura, mert úgy érzem, hogy még tele vagyok ambícióval, munkakedvvel, az iskolában szerzett tudásom, módszertani tudásom még friss és bár problémáim a mostani­hoz képest odakint bizonyára sza­porodnak, fiatalos ambícióimat, tett­vágyamat a falusi iskolában ki tu­dom majd elégíteni. Jövőre Ormos­bányán új iskola is épül. zeneterem is lesz benne, zongora és más hang­szerek állnak majd rendelkezésre. Hiszem, hogy jól érzem magam, és megállóm majd ott a helyem. MI IS HISSZÜK, sőt bizonyosak vagyunk benne, hogy Vay Ildikó megállja majd a helyét — ha a me- gyi tanács kinevezése hozzásegíti —< az ormosbápyai általános iskola ka­tedráján és a környék közművelődé­si életében egyaránt. Az a tettvágy, amely benne feszül, az a fiatalos lel­kesedés, amellyel a még kézhez sem vett diplomájával az életre készül, biztosíték arra. hogy jó nevelő, a fa­lu ifjúságának jó tanítója lesz. Benedek Miklós Uj helyiséget avat az encsi járási könyvtár Június 4-én, vasárnap délelőtt 10 órakor kerül sor az encsi József Attila járási könyvtár új helyiségének ün­nepélyes avatására. A megnyitó ün­nepség alkalmából az encsi művelő­dési otthon műsorral kedvestkedik a meghívottaknak. Az új könyvtárhe­lyiség avatásán Szőnyi László, a Me­gyei Könyvtár vezetője mond ürmepi beszédet, majd az ünnepség részvevői megtekintik az .új könyvtárat. XXII. Az egyik őrmester feltérdelt és hangosan elordította magát: — Őrizze meg mindenki a helyét! Nem rohamoznak a banditák. ...Ez csak olyan pszichológiai . .. Két golyó is eltalálta. Hangtalanul rogyott össze... Már az egész táborban zúgás, ká­romkodás hallatszott. A sebesültek és a halottak száma nőtt. .. A sebe­sültek hangosan könyörögtek, hogy segítsenek rajtuk ... Könyörgő, pa­naszos ajkuk azonban hamar elcsen­desült. .. Éjfél elmúlt, mikor az ágyú csöve emelkedni kezdett. A légiósokat fi­gyelmeztették, maradjanak a helyü­kön; a lövés inkább olyan riasztó­lövés-féle lesz, nem meghatározott helyre céloznak. Rövid időn belül valóban hatalmas dörrenés reszkettette meg a levegőt. A puskaropogás egy pillanatra el­hallgatott, azután újra kezdődött. Az ágyú második lövése már egé­szen közel süvített el a fejek fölött. Hallani lehetett, amint a lövedék a iák leveleit súrolva suhant tova. A zaj elcsendesedett. Csak imitt- ftmott dörrent még egy-egy fegyver. Árávol. a tenger felett megjelent, egy halvány sáv; a hajnal hírnöke. S amilyen hirtelen lett este koromsötét, olyan hirtelen virradt meg a hajnal. ... Gazsó zúgó fejjél eszmélt. Hir­telen nem tudta, hol van, s hogyan került ide ... Aztán lassan minden eszébe jutat... Ismét fel akart ug­rani, de visszaesett... Megrázta fe­jét... Nagyon fájt... Emlékszik, este valaki elkapta és leütötte, mint a kutyát... Felkönyökölt. Az őrmester ott fe­küdt mellette két golyótól találva, szája szélére keskeny vércsík fa­gyott ... Gazsó széjjelnézett. Szaladgálás, ordítozás mindenfelé. A sebesülteket összegyűjtötték, a halottakat páf- ránylevéllel takarták be. Keservesen feltápászkodott. — Vámos!... Vámos!... — ordí­totta — merre vagy? Senki sem felelt. Gazső kereste barátját a sürgölő- dők, a szaladgálok, a sebesültvivők között, majd a kimerült, holtfáradt, elfásult légiósok csoportjában. Nem találta. Félve közeledett a sebesültek felé. Vámos azok között sem volt... Remegő kézzel kezdte felhajtogat­ni a páfrányleveleket. Az ötödiknél felordított: — Kálmán! Zokogva borult barátjára, sírt, mint egy gyerek. Ketten tudták csak nagysokára elvonszolni a halott mel­lől az 57 081-est... Hamarosan előkerítették a telepü­lés egyetlen teherautóját. A sofőrt ágyából zavarták ki. A 34 sebesültet egymás hegyére-hátára rakták a ko­csira, a gépkocsivezető mellé beült egy őrmester és az autó elvágta­tott ... — A halottakkal mi lesz? — kér­dezte Gazsó az egyik őrmestertől. — Mi lenne? Eltemetik. — Kik, és hová? — Mit tudom én! Gazsó elsomfordáit. Tehát, még azt sem fogja majd tudni, hol fekszik egyik legjobb barátja... Dehát a szülei?! __ Azoknak meg kell ír­n i!... Azoknak tudniok kell, hol van eltemetve fiuk!... Nekik meg kell írni!... Nekik tudniok kell és min­denkinek tudnia kell, hogy az élet által megrugdosott Vámos Kálmán igaz emberként, de gazember érde­kekért hol halt meg ... Űjra az őrmester elé lépett. — Őrmester úr, mi ennek az átko­zott helynek a neve, s a halottakat hol temetik el? — Álondtam már, hogy nem tu­dom. — De nekem tudnom kell. Értesí­teni akarom a hozzátartozóit. — Ezt majd elvégzik a légió erre hivatott beosztottjai és adminisztrá­torai. _ Az 6 értesítésük nem hiteles. Én n em mesét, hanem valóságot akarok írni. — Ide figyelj, disznó — ordított most már az őrmester. — Ha még egyszer elémbe kerülsz, szétverem a pofádat. Elrohant. Nyolc ágyúdörgés hallatszott rövid időközökben. Az erdőnek azt a ré­szét szórták meg, amelyen — a fel­tevések szerint — a vietnamiak visz- szavonultak. A lövések zaja egy ideig visszhangzott, aztán minden elcsen­desedett ... A vietnamiak őserdei útját a légió­soknak még sohasem sikerült felfe- dezniök ... Gyors létszámellenőrzés követke­zett. 47 volt a halottak száma. Közü­lük többet gyors segélynyújtással meg lehetett volna menteni ... A 34 sebesült között jónéhány súlyos is akadt. Nyolcán pedig eltűntek... Legalább is a sorakozóig nem kerül­tek elő. Megállapították azt is, hogy az éj­szakai támadás tulajdonképpen nem is támadás volt, hanem egy pszicho­lógiai, vagy nyugtalanílási — akció. Célja: hatás gyakorlása az idegekre, bizonyos nyomasztó, nyugtalanító lelki krízis kiváltása. Az ilyesmi az újoncokra különösen nagy hatással lehet és talán egész további tevé­kenységükben nyomot, hagy. — Világosan kell erről beszélni — magyarázta az őrmester —, mert még gyakran fogtok ilyesmivel ta­lálkozni. Alusztok az erdőben és egy­szerre lövöldözés zaja hallatszik. Ilyenkor nem kell azonnal a gép­pisztolyotok után kapkodni, ez a lö­völdözés még nem jelent támadást. Egy ilyen lövöldözésnél a támadók nincsenek sokan ... Nem kell tőlük félni... Nem veszélyesek ... Ez az éjszakai támadás még jó is volt... Átestetek a tűzkeresztségen ... ! — No, köszönöm szépen — dör- mögte az első sorban az egyik jugo­szláv. — Átestetek a tűzkeresztségen ■— folytatta egyre jobban belemeleged­ve az őrtnester. — De ne felejtsétek el. legközelebb már fegyver lesz a ti kezetekben is ... Éspedig a legjobb, legkorszerűbb fegyver! Akkor már nem kell patkányként a földbe búj­notok! Légiósok! Bosszuljátok meg társaitok halálát! Küldjétek a pokol­lá az indokínai aljas banditákat. Hamarosan hajóra szálltak és foly­tatták útjukat. Néhány óra után, még a délelőtt folyamán megérkez­tek egy nagyobb kikötőbe, ahol gép­kocsikaraván várta őket. A kikötőtől alig pár kilométerre volt az első lé­giós támaszpont. A kocsisor elhagyott szerpentiné­ken kapaszkodott felfelé. Az út két oldalán ezeréves fák tornyosultak, ezeket folyondárok, indák kötötték össze. Itt-ott nagyméretű páfrány­bokrok tűntek fel. két-három méte­res levelekkel. A vadon mozdulatlan­nak, érintetlennek tűnt, mintha még soha nem járt volna benne ember... A karaván hamarosan megérkezett arra a tisztásra, amelyen a támasz­pont volt. Szépen zöldellő rizstábla volt a közelében. Az erőd udvarán létszám-el 1 enőr­zés következett, megállapították az eltűntek személyazonosságát, majd kiosztották a fegyvereket. A kocsi­sor hamarosan megindult Ká-Bán, az ezredtörzs székhelye felé .., (Folytatjuk.) Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága

Next

/
Oldalképek
Tartalom