Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-04 / 130. szám

Vasárnap, Ifi fii. június i. ESZAKMAGYARORSZAG iskoláról jelentjük A város legforgalmasabb pontján Mi minden történik egy óra alatt itt Miskolc és Hejőcsaba találkozá­sánál? — Ki tudná feljegyezni! Tör­téneteket, szenzációs eseményeket nem találhat a krónikás. Egy órai tartózkodás, szemlélődés azonban ; érdekes következtetéseket adhat ; mindenki számára. ; Gépkocsikaravánok jönnek, men­jek. Az autóbuszok egymást érik. ;Nem sokan hiányolják már a döcö- ;gős, sárga villamosokat. Megszámol­juk: egy óra leforgása alatt 22 autó­busz haladt ki a városból Miskolc­tapolca, Görömböly és a Cement­gyár irányába. Äz autóbuszmegálló­mái a társalgást hallgattuk. Egy szó­ival sem szidták a közlekedést, in- ;kább arról tárgyaltak az utasok — jórészt háziasszonyok —, hogy vajon milyen felhozatal van a piacon, ho­gyan alakultak az árak? Van-e elegendő áru? Időnkből nem futotta, hogy a piacon is látogatást te­gyünk, de gyorsan feljegyeztük, hogy reggel 8 és 9 óra között a hejőcsabai sorompónál négy roskadásig megra­kott teherautó hozott karalábét, ká­posztát, friss cseresznyével, földi eperrel rakott rekeszeket. Ügy tűnt, hogy Miskolc egy min­dent befogadó hatalmas raktárrá változott. Háromszáznyolcvankét te­hergépkocsi érkezett a városba. Az egyiken ládákba csomagolva gépek jöttek. Oldalukon cirill betűkkel festett sorok voltak olvashatók. Ta­lán holnap, vagy holnapután a DIMÁVAG-ból, a Nehézszerszám­gépgyárból, vagy éppen az Ózdi Ko-| hászati Üzemekből érkezik a jelen-; tés: új gépet állítottak munkába. ; Percekig megállt a forgalom, ami-; Beletelt vagy negyedórába, amíg i a sínek, épületek, átjárók, daruk és "> gépkocsik tömegén átevickéltem. ’ Nyolc órakor fenn voltam a Lenin > Kohászati Művek acélművének disz- l pécser irodájában, ! A Mátra vagy az osztrák-magyar...? > A kis irodában sokan vannak, Er- i zsike, a takarítónő kicsit le is áll a ' takarítással, a sok láb eltakarja a kö- ! vet. öszbajszú, szemüveges ember ’ jön be: í — Van még hely a jövő vasárnapi I kiránduláshoz Mátrába, Egerbe, \ Gyöngyösre, Párádra . .. Na? í — Menjen el. Marika — a diszpé- ! cser, Zsarnai Barna biztatóan inte- ' get a fiatalasszonynak, s közben ; megsúgja, hogy Marika, azaz Sinka József né adminisztrátor a legjobb munkaerő. Marika odaszalad a falon függő, színes kockákkal telefestett ; papírlaphoz, amely a müszakbeosz- ;tást ábrázolja. ; — Megyünk! A férjem szabadna­pos lesz. ; — Hát te, Pista bácsi? — Én máshova megyek kirán­dulni... az osztrák—magyarra! Az 19S1. VI. 3. Szombat. Egyszerű, „szürke” hétköznap. A Nap kél 3 óra 43 perekor, nyug­szik 19 óra 28 perckor... A város éli a maga megszokott, min­dennapi életét. A fotoriporter és négy újságiró útnak eredt, hogy megnézze, mi történik Miskolc négy pontján egy óra alatt: szom­bat reggel 8-tól 9-ig. Tarsolyukban sok élménnyel térnek vissza. ünilkor a diszpécser Irodában „pihennek“... A 11 %-ért — Nézzék ezt a gyönyörű gazdasá­got! — mutat végig Bor Mihály a hajnali harmattal permetezett gyü­mölcsösön. Ez mind a miénk. Azelőtt itt rablógazdálkodás folyt. Amióta a Táncsics Tsz-hez csatlakoztunk, tervszerűbb a munka. Kérem, itt 2800 darab gyümölcsfa van: cseresz­nye, szilva, barack, körte; idén már ezer darabnál elvégeztük a tisztoga­tást, a permetezést, a műtrágyázást Megpróbáljuk helyrehozni az elődök hibáját. Megyénkben 1961-ben 11 százalék­kal kell növelni a mezőgazdasági termelést. Tegnap reggel arra vol­tunk kíváncsiak, hogy a miskolci Táncsics Tsz-ben mit tesznek ezért? Nyolc órakor nyitottam be a közös gazdaság József Attila úton lévő iro­dájába. Az íróasztal mellett Tóth Erikné könyvelő ült. — Mit csinálnak ma a tagok? — Burgonyát, kukoricát kapálnak, a férfiak a lucernát kaszálják és ha felszárad a harmat, a kazlazást is folytatjuk. Egy másik csoport az öz- ugrói üzemegységben a szőlőt kötözi és cseresznyét szed. Hajnal óta kint vannak már a kertben a bulgárok is. Kapálnak, árut szednek. Ma 5—6 ezer fej salátát, ugyanannyi csomó hagymát és retket küldünk a piac­ra; a kertészeti dolgozók most sze­dik a holnapi levesbe valót. „ „Nagytakarítás” az Őzugrón Bor Mihály bácsi már hajnalban végigjárta az üzemegységet. Azt mondja, az égzengésre riadt fel és nem jött a szemére álom. — Földiepret, meg cseresznyét akartunk szedni, de ilyen lucskos, csatakos időben nem szívesen men­nek fel az emberek a fára. Gondol­tuk hát: rendbehozzuk a sertésfiaz- tatól, amíg felszárad a harmat. — Az irodában azt hiszik, hogy szőlőt kötöznek __ — Jól tudják! Az eső nem borí­totta fel a tervünket, mert amint felszárad, folytatjuk a munkát, s még ha egész nap esne is, volna dől­Reggel a kórházban ; A zt hittem, a reggeli órákban ! csendes lesz a kórház. Alapo­san tévedtem. A kitárt kapun egy- ;más után gördülnek be az autók, i hosszú sorokban özönlenek az embe­rek, hömpölyög a tömeg. Mintha va­lami előadásra gyülekeznének. Nem egészen értem, mi történik, hiszen nincs látogatási idő. Csodálkozom, mivel más kórházakban a kapus még az ajtót sem nyitja ki. csak az ablakon kelresztül érdeklődik^ mi járatban vannak? Megtudtam, hogy betegek jönnek ilyen tömegesen már ilyen korán, hi­szen a diósgyöl-vasgyáriak részére a különböző szakrendelések — kivéve a fogászati, szemészeti, gyermek­gyógyászati és bőrszakrendelést — itt, a kórházban történnek. így aztán reggeltől estig jönnek a gyógyulásra váró betegek. Bizony, ez nem jól van így, mert lehetetlen ellenőrizni, hogy a rendelésre igyekvők között hányán „surannak” be olyanok, akik a látogatási időn kívül beteg hozzá­tartozóikhoz, ismerőseikhez mennek, zavarva ezzel az osztályon fekvő töb­bi beteget, rontva a kórházi fegyel­mei. A kórház igazgatójától engedélyt és fehér köpenyt kapok, majd ket­tesben elindulunk egy kis körútra, megnézni, mi is történik így 8 és 9 óra között a városi kórházban? Alig lépünk azonban ki az ajtón, már megszólítják: Földes elvtárs, egy pil­lanatra ... Kedves igazgató elvtárs... ;Jóska bácsi kérem! Földes József ; igazgató-főorvos 25 éve gyógyítja itt ; a betegeket, érthető hát az embe- : rek bizalma, szeretete. Nekem vi- ; szont így hamarosan le kellett mon- ! dánom kíséretéről. A sebészeti rendelőben óriási zsúfoltság. Hivatalosan csak egy orvos dolgozna itt, de a kórház még két orvost adott, hogy ne kelljen ; olyan sokáig várakozniok a betegek­nek. A következő pavilonban, a nő- gyógyászati szakrendelésen sem sok­kal jobb a helyzet. A rendelés fél 8- kor kezdődik, de sokszor már há- I romnegyed 7-kor tele van a várószo­lba. Nem is próbálok meg bejutni, csak az ablakon keresztül váltunk Ipár szót Nyitray doktorral. keveseb- most is, — Hét végén általában ben jönnek, de láthatja mennyien vannak. Bizony, gyakran megtörténik, hogy délután fél négy helyett még 5-kor is itt vagyunk. Á tüdőszakrendelésen 100—120 em­ber fordul meg naponta, beleértve a szűrővizsgálatra érkezőket is. De most, szombat lévén, kevesebben vannak, bár azért 10—15 beteg itt is var vizsgálatra. Általában az a véle­mény, hogy szombat a leggyöngébb nap. Ez érthető is, hiszen ilyenkor utaznak haza a vidékről bejáró dol­gozók, az építőiparban is szabadnap a szombat, s az emberek is úgy van­nak vele. hogyha nem nagyon sür­gős, inkább várnak hétfőig. A kórház szülészet-nőgyógyászati osztályán éppen most táplálkoznak a csecsemők. A mamák boldog mosoly- lyal ölelik magukhoz a csöppségeket. Rózsa, szegfű, hófehér viola illato­zik a kis szekrényeken — a büszke apák hálájának jelei. ö arminchét kis bébi ágyna k van lakója, s aminek a lányos­mamák is örülhetnek: itt a fiúk van­nak többségben. — A lányok legtöbbször párosá­val érkeznek — mondja az osztályos; nővérke —, most is van egy kis iker­párunk, még áprilisban születtek 1 kiló 20. illetve 1 kiló 40 dekával, de már 2 kilón felül vannak, lassan ha- zavihetik őket. ­A sebészeti osztály folyosóján úgy érzem, mintha egy télikertbe téved­tem volna. Rengeteg a virág. Az egyik kórteremben szőkecopfos. nagy kékszemű, bájos arcú kislány fekszik, nyakán friss kötéssel, a kis Gál Zsuzsi. Két ággyal odébb a há­roméves Foki Gyuszikának, aki tö-, rött combbal, kényelmetlen pózban; fekszik az ágyon, éppen egv fülkagy­lós rádiót hoz a nővérke. Zsuzsi ked-; vesen magyarázza Gyuszikának: ; — Majd mindjárt meghallod, mi-' lyen szépen muzsikálnak benne ... A kórtermekben csendesen fek­■f*p szenek, beszélgetnek a bete­gek, várják a főorvosi vizitet. Az or-1 vasoknak pedig ezután kezdődik a; munka neheze. Valahogy így telnek a reggelek a tárház falai között.. _ Boróczki Edit ■ gunk elég. Itt. az özugróban akarjuk létrehozni a tenyészállományt. Épí­tünk majd egy 110 férőhelyes süldű- szállást, egy 100 férőhelyes sertéshiz­laldát és egy ezer férőhelyes csibe- nevelőt. Most afféle nagytakarítást tartunk, előkészülünk az építkezé­sekhez. Már az idén legalább 2600 darab csibét szeretnénk eladni. Jelentés a földekről A brigádvezetők naplójába csak este kerülnek a végleges adatok: ki hány munkaegységet teljesített ezen a napon? Nem könnyű tehát adat­szerűén megállapítani, mennyit ter­meltek egy óra alatt? A mezőgazda- sági munka folyamatos. Természet­szerűleg itt az eredmény nem mu­tatkozik meg azonnal. De hozzáve­tőlegesen így néz ki a kép: — Kilencvennyolc tagunkból 88- an jöttök ma dolgozni. Szombaton néhány asszony otthon marad főzni, takarítani, bevásárolni. Húszán a kertészetben palán táznak, kétezer darabot ültetnek el egy óra alatt; felszedtek ugyanennyi idő alatt 2000 csomó zöldhagymát, kétezer csomó salátát, 1000 csomó retket. Ezt azonban úgy tessék számolni — magyaráz­za a brigádvezető —, hogy nemcsak felszedik, hanem megmossák, kivá-; lógatják, csomókba kötik, a teher-; autó akár már indulhat is vele a piacra. Kilenc ember lekaszált két hold lucernát, kétszerannyian beka­páltak két hold kukoricát, hatan el-! végezték 800 négyszögöl burgonya töltögetését. Nagyjából ez történt a Táncsics! Tsz-ben egy óra alatt. * Reggel 8-kor nyitottam be az iro-; dáha. Akkor már elindult a piacra az első szállítmány salátával, zöld­hagymával. Hajnalban szedték, ami-; kor még alig pitymallott. Kérdezem,; meddig dolgoznak? ; — Ameddig látunk! — felelték. —I Nálunk a napi 8 óra hajnalhasadás­kor kezdődik, alkonyaikor végződik. Most nekünk igen sok a tennivalónk. Onodvári Miklós idei év és Európa legnagyobb fut­ballmeccsére ... Jelentéseket hoznak, visznek, két- három szót váltanak, aztán egyszer- csak üres lesz a szoba. De odakint éppen most kezdődik a nagyobb mozgás. A három rakodódaru felso­rakozik a mifelénk eső oldalon, hogy mögöttük elmehessen az öntödaru is. A nagy, lomha gép a kemencéhez csúszik, annak ajtaja éhesen tátog, a hatalmas tartály oldalra billen. Mintha egy óriás kávésfindzsából kezdené az ember kifelé önteni tar­talmát. De nem kávé az, nem bi­zony! Vörösen, tüzesen világító nyersvas, s amint vastagodik a su­gár. úgy lobognak fel körülötte a lángok. Apró, csillagszerű szikrák pattognak szerteszét, a vörös fény bevilágítja az egész csarnokot. A vas L-alakú vályúba, a beöntő csatornába ömlik, amely nemrég ké­szült el. Az I. kemencébe ugyanis eddig hátulról kellett beönteni a vasat, mert itt elöl nem fért el az öntődaru a másik háromtól. A csa- torna L-alakú megoldása újítás. Hátunk mögött ismét Mertusz Pista bácsi hangja hallatszik: * — Ugye, de szépen, okosan csí­nnál ja? * No, mert ő találta ki ezt a csa­tornát. Újítási dijat is kap érte, de... •; — Azt a feleségem költi el. Ilyen •jó munkamegosztás van nálunk... j Pontban 8 óra 30 perckor ereszke­dik le az 1. kemence ajtaja. A nyers- It’as odabent forr, alakul tovább. Egy kis nyugalom ! Mertusz István letelepszik az asz­talhoz, kirakja az ennivalót. Egy kis nyugalom van — no, persze az új­ságíró sem olyankor jön, amikor a falak szét akarnak robbanni a mun­ka lázától! — ez a jó alkalom a reg­gelizésre. Friss, illatos gomolya, zöldhagyma kerül a .kenyérszele­tekre. Pongó Gyula, a „Gyu$zi", máskü- lönben müszakvezető mérnök, az egészségügyi szabadnapokat kimu­tató kartonokat írogatja alá. A disz­pécser most mondta, hogy szereti a a nyugalmat, ilyenkor megy a terme- melés. De a telefon folyton csörög. — Igen, Zsarnai... A kilences megvan— Nem, az M-jelü nem megy az NDK exportra ... Azonnal megmondom azt is. Marika, adja csak ide a négyes könyvet... Négy- ézeregyszázötös... A folyószáma, várjon, Őszi bácsi... Mit gondol, mikor kap maga legközelebb trió- bugát? ... Közönséges hétköznap délelőtt. De mivel nyugalom van a diszpécser iro­dában, eszükbe jut, hogy holnap va­sárnap. Marikának talán az jár a fe­jében, hogy amíg a kisfiú ilyen pici és amíg a férje be nem fejezi a technikumot, nem nagyon mehetnek nyaralni. De azért erre a kirándulás­ra... Zsarnai diszpécser azon töp­reng, hogy mikor osztják be mar őket is négy műszakba, sokkal jobb lenne, jobban ismerné a maga mű­szakjában dolgozókat és néhanapján hosszabb kiruccanásokat tehetne két nagy gyerekével... Pongó „Gyvszi” meg talán azon tűnődik, hogy milyen esélyei vannak a Diósgyőrnek a hol­napi meccsen, s milyen nagyszerű, hogy ott lehét... — Milyen meleg van! Fülledt — mondja Marika. A többiek bólogat­nak, hogy bizony, eső lesz. — Nem baj — nevet Marika — lesz gomba! Finom tinoru gomba ... A szobában nevetnek, újra cseng a telefon, újra perceg a toll. újra fo- ylyik a munka, valamelyik kemencét negyedóra múlva csapolják ... Hallatna Erzsébet (Fotó: Szabaúot o. kor a fehér-pirosra festett vasúti so­rompót leeresztették. Négyszáztizen­egyes mozdony húzta-tolta a végelát­hatatlan hosszú vasúti szerelvényt. Kokszot, ércet, ócskavasat hoztak a i Lenin Kohászati Művekbe. < < Jegyzetfüzetünkben egymás után ] sorakoznak a vonalkák. Mindegyik 1 egy-egy. a városba érkező személy- J gépkocsit jelöli. Reggel 8 és 9 óra; között 48 niagángépkoesi haladt átj a hejőcsabai sorompónál Miskolc] felé. « Régente Hejőcsabát — még pon-! tosabban a hejőcsabai lakosokat! békétlen természetű embereknek is-! merte a közvélemény. Kíváncsian! figyeltük, mennyiben helytálló! még a régi megjegyzés? Elavult! már. Az autóbuszról egy sötétszem-] üveges, fehérbotos bácsika szállt le.! Nem tudott tájékozódni. Egy fiatal! asszonyka, aki láthatólag ugyancsak! az Egyetemváros, vagy Miskolc-Ta-! polca felé igyekezett, odalépett hoz-j zá, s megkérdezte: hová tetszik! menni, bácsi? A Csaba vezér utcára! — felelte a kérdezett. Az asszony fe-] ledve minden gondját, sietségét, ka-5 ronfogta a vak embert, s lassú lép-* lekkel vezette Hejőcsaba felé. i Mi minden történik egy óra alatt?« Talán nem történt semmi, de amit] feljegyeztünk, mégis érdekes. Zajló] életünknek apró, kis mozzanatait« lestük el, s vetettük papírra. Pásztory Alajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom