Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-27 / 149. szám
Kedd, 1961. június 27. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Ahol az ember mindennél fontosabb AZ ÓZDI KOHÁSZATI ÜZEMEKBEN a gyárrészlegvezetők és a vállalat főmérnöke minden hétfőn megbeszélést tartanak. Ezen az értekezleten — mielőtt bármilyen műszaki, vagy termelési feladatot megbeszélnének — Temesszentandrási Guidó- nak, a gyár főmérnökének első kérdése mindig az: volt-e az előző héten baleset, okozott-e valaki baleseti veszélyt és milyen intézkedéseket tettek a gyárrészlegekben a dolgozók egészségének, testi épségének védelméért. Az ózdi gyárban 1955 óta foglalkoznak mélyrehatóbban a munka- védelemmel. öt év alatt — fokozatosan — a balesetek miatt kieső műszakok száma 60 százalékkal, a balesetek száma pedig egyharmadára csökkent. 1955-ig itt sem volt sem jobb, sem rosszabb a helyzet, mint bármelyik más üzemben. A szakszervezeti bizottság, a vállalatvezetés ekkor célul tűzte ki a nehéz és veszélyes munkák megszüntetését, a munkabiztonság megteremtését. Igen nagy segítséget jelentett és jelent ebben a munkában a kormányzat ilyen irányú támogatása. Az Özdi Kohászati Üzemekben tíz év alatt több mint 30 millió forintot használtak fel a munkabiztonság megteremtésére. A beruházás azonban egymagában kevés. Bevezettek és alkalmaznak egy sereg helyes módszert. A baleseti veszélyforrások megszüntetésének egyik eredményes módja a havi szemle. Ezt még 1952-ben bevezették, de altkor nem hozta meg a kívánt eredményt. Pár éve másképpen csinálják. Nemcsak azt vizsgálják meg, milyen okok idézhetnek elő balesetet, sérülést, hanem megjelölik a felelőst, s a védekezés módját is. Ellenőrzik, hogy az illető fizikai vagy műszaki dolgozó végrehajtja-e a szükséges munkavédelmi intézkedéseket. Ha valahol hibát észlelnek, a végrehajtásért felelős dolgozó prémiumát meghatározott időre visszatartják, illetve azt bizonyos százalékban, vagy teljesen megvonják tőle. 1955 óta minden műhelyrészben van egy munkavédelmi vizsgálati könyv. A gyárrészlegek biztonsági megbízottai, a társadalmi munkavédelmi aktívák ide jegyzik be, milyen hiányosságokat észleltek. A könyvben jelzik azt is, kinek és mikorra kell ezt, vagy azt kijavítani. Az elmúlt évben például 642 esetben jegyeztek a könyvekbe. A legtöbb üzemben — mint a kohó villamosüzemben, a durvahengermű melegüzemében — lelkiismeretesen igyekeznek kijavítani az észlelt hiányosságokat. Az elmúlt évben „Keresd a hibát és szüntesd meg” mozgalmat szerveztek. A műszaki vezetők kis zsebkönyvet kaptak és ebbe jegyzik fel az általuk észlelt és megszüntetett hibákat. A MUNKAVÉDELMI HELYZET javulását nagyban segíti a „balesetmentes műszakokért” mozgalom elterjedése. Ha egy-egy műszak, illetve brigád dolgozói előre meghatározott ideig balesetmentesen dolgoznak. jutalmat kapnak, s a vállalat autóbuszt bocsát rendelkezésükre, kiránduláshoz. A mozgalomban jelenleg a karbantartó gyárrészleg nehézvasszerkezeti részlege első műszakjának dolgozói vezetnek. Mór több mint ezer napja dolgoznak balesetmentesen. Jutalmazzák a balesetvédelemben szép eredményeket elért műszaki dolgozókat is. Az Özdi Kohászati Üzemekben nagy figyelmet fordítanak a dolgozók felvilágosítására, a munkavédelmi propagandára. Rendszeresen felhívják a dolgozók figyelmét a baleseti veszélyekre, oktatják őket. Az oktatás színvonalasabbá tételére vásároltak egy keskenyfilmvetítő gépet és több munkavédelmi, valamint egészségügyi filmet. A filmvetítések iránt igen nagy az érdeklődés, mind az üzemben, mind a város területén és a munkáslakta községekben. Megyénkben Ismét felütötte fejét a ko- lorádé-bogár. Ez a falánk kis bogár lerágja a növény leveleit, s ezzel mérhetetlen károkat okoz. Megyénk dolgozö parasztsága, az iskolások bevonásával, eddig Is sikeresen küzdött a veszély ellen. Képünk egy burgonyabogarak által megtámadott bokrot ábrázol. A nyil irányában lévő részt, már teljesen ierágták az elösdiek. Szabados A gyárban minden módot és alkalmat megragadnak, hogy arra neveljék a dolgozókat, tartsák be a balesetvédelmi intézkedéseket, védjék önmaguk és társaik egészségét. Készítettek például öt témájú, képes levelezőlapot. Ha valamelyik dolgozó nem tartja be az óvórendszabályokat. akkor képeslapot küldenek hozzátartozójának azzal, hogy beszéljen a férjjel, a gyermekkel, törődjék többet saját testi épségével, mert ekkor és ekkor ezért és ezért majdnem baleset érte. Ezek a levelek igen hatásosak. A gyár dolgozói bérfizetéskor nem egyszer találnak a borítékban rajzos, szöveges feliratot. Ezek igen szemléltetően mutatják be, hogy a munkást vigyázatlansága folytán könnyen érheti baleset, s arra is felhívja a figyelmet, az hogyan kerülhető el. Most pedig bélyegzőt csináltatnak, rányomják maid a borítékra: „Munkába menet ne fogyasszunk szeszesitalt”. vagy „Használd a védő- felszerelést”. ALIG PÁR HETE még feltűnő volt. ma már megszokott, mindennapi kép az ózdi gyárban, hogy egv sereg vörös karszalagos ember dolgozik az üzemben. Ezek a társadalmi munkavédelmi őrök. Meghatározott időre más és más dolgozót bíznak meg ezzel a feladattal. A munkavédelmi őr figyelemmel kíséri a munkák végzését, figyelmezteti társait a munkavédelmi intézkedések betartására, felhívja az illetékes műszaki vezetők, biztonsági megbízottak figyelmét a munkavédelmi gondokra. Noha még csak pár hetes ez a mozgalom, az eredmény máris biztató. A gyárban mintegy 240 társadalmi, munkavédelmi aktíva dolgozik. Az aktívák döntő többsége szívügyének tartja a munkavédelmet. Sokat tesz társai egészségvédelméért a sok közül a nagyolvasztónál Gereben András, a durvahengerműnél Szerény Boldizsár, az acélműnél Petykó Rudolf, a finomhengerműnél Varga József és a központi karbantartónál Szabó István. A GYÁR. SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁGA és igazgatósága a munkavédelmi helyzet további javítására intézkedési tervet dolgozott ki. Ebben szerepel többek között az, hogy az igazgatóságon lezajló hétfői értekezletekhez hasonlóan, a gyárrészle- gi értekezleteken is első napirendi pontként vitatják meg a munkavédelmi helyzetet. Termelési tanácskozáson, szakszervezeti taggyűléseken rendszeresen foglalkoznak a munka- védelmi, egészségügyi feladatokkal. Az üzemorvosi rendelő a vöröskereszt bevonásával — a rendszeres havi szemléktől függetlenül — ellenőrzést tart az öltözőkben, melegedőkben, a különböző szociális helyiségekben. Az intézkedési terv végrehajtása nyilvánvalóan azt eredményezi, hogy az Ózdi Kohászati Üzemekben még jobb eredményeket érjenek el a munka-, a baleset- és az egészségvédelemben. Csorba Barna cZniít k egq zápúrróL MELEG NYÁRI ESTE VOLT. Á sötétség puhán és titokzatosan vett körül bennünket. A fák — nagy fekete óriások — őrt álltak felettünk, a bdkrok — sokszoknyás öregasszonyok — mintha békésen bóbiskoltak volna. Szellő sem zavarta a levelek álmát. Körülöttünk csend volt. Nagy- nagy csend. Békesség. Béke. Nem tudom, meddig ülhettünk ott a kis pádon. Jó volt kéz a kézben hallgatni a halk esti neszeket, s ábrándozni. .. A nagy, kövér esőcseppeket sem vettük volna észre, ha egyre sűrűbben, hangosabban nem kopognak az úton, s nem forgatják fel a faleveleiket. Villámlott. Ijedten rezzentünk össze, s szaladni kezdtünk a sport- csarnok felé. Későre járt, a park kihalt volt. Csuromvizesen érkeztünk az előcsarnokhoz, aztán nevetni kezdtünk egymáson. Ketten voltak rajtunk kívül, figyeltek bennünket. Éjjeliőrök. Az egyik tüzet kért tőlünk. Talán csak azért, hogy a sötétben lobbanó gyufa lángjánál megnézhesse az arcunkat. Tetszhettünk neki. Elmosolyodott, aztán — hogy beszédet kezdhessen — megállapította: '— Hát esik. — Igen — húztuk össze magunkon a vizes ruhát ■— esik. — Nyári zát>or. hamar eláll, mint a kislányok könnye... Neveltünk. Mind a négyen. így barátkoztunk össze. A két öreg pipázott, s beszélgetni kezdtünk. — Jó dolog fiatalnak lenni ilyen világban... Bezzeg a mi időnkben..; Megboi-zongtunk. Juj, ezt nem kellet volna mondania! Ügy éreztük: csúnya és elcsépelt ez a mondat, s utána is csak unalmas folytatás kö- vetkezhetik. Megcsappant a kedvünk a beszélgetéstől. Az öreg ebből mit sem sejthetett. Egyik karját görcsös hajlított botján pihentette, s kissé meggörnyedve, előrehajlított nyakkal nézte a zuhogó esőfüggönyt. A park sötét tónusában egyre jobban elmosódtak a fák, a padok, a virágágyak körvonalai. — Mert kérem, a mi időnkben másképp volt. Ilyenforma idős legényke lehettem én is, amikor elvittek. Akkor kezdődött az első világháború. .. — És az éjjeliőr mesélni kezdett. VALÓBAN NEM VOLT ÜJ elbeszélés a búcsú fájdalmáról, a katonaéletről, a háborúról. Mi már jól ismertünk hasonló történeteket — elbeszélésekből, könyvekből, filmekből ... Egyszercsak mégis figyelni kezdtünk. Minden mozdulatát, minden szavát figyeltük. Valami furcsa hangulat kerített hatalmába. — Sokan nem hiszik el, pedig igaz, hogy a hideg télben valódi papírbakancsban jártunk mi, közkatonák. .. Végül enni is csak egyszer kaptunk naponta. Pedig az országnak mindenét a frontra kellett küldenie; az embereket, a ruhákat, a cipőket és az élelmet is. De az utóbbiak a vezérkarnak kellettek. Egyszer, amikor az őr elszunyókált, egyikünk beki- váncsiskodott a raktárba. Nem hittük el, hogy igazat mondott, amikor a ládaszámra álló sonkáról, szalonnáról, kolbászról, konzervekröl, zsírról, lisztről, gyümölcsről mesélt. Azt hittük, álmodott. Aztán egy másik fiú is beszökött a raktárba, majd egy harmadik, ók már kóstolót is hoztak. ... Nem bírtuk tovább. Nekünk daraleves volt az ebédünk, meg komiszkenyér, s ha támadni kellett, rengeteg bort és pálinkát adtak. Annyit, hogy mindenki elveszítse a fejét... Akkor aztán kimondták: ha győzünk, mindenki teleeheti magát! Közönséges, ronda dole® a háború... Kiverte pipájából a hamut, újratömte, s mielőtt meggyújtotta volna, még hozzátette: — Á második világégés ugyanez volt... Az eső esett, egyre esett... Ritmusa furcsa zenei kíséretként, kapcsolódott a történethez. » Á másik öreg csak bólogatott eddig, de most ö is megszólalt: — Kinek volt haszna ebből? Nekünk semmiesetre sem. 14-ben az apámat, meg a bátyámat vesztettem el, 44-ben pedig a fiamat.. Mintha magára hasonlított volna..* Megyénk legnagyobb mészkőbányájában, a nagykömázsai üzemben korszerű, nagykapacitású német fúrógépet helyeztek üzembe. A gép kiállta a próbát: tervét rendszeresen teljesíti. A gép és két kezelője eredményesen segíti a mészkőbánya munkáját. f Érettségi után — vakációban S imára fé^ilt hajú, magas fiatalemberke rója egykedvűen a forró aszfaltot. Az egyik kirakat előtt megáll, s egy érettségi tablót nézeget elmerengve. Tekintete minden képnél időzik egy keveset. A tablón a Kilián György Gimnázium IV. B. osztálya most végzett tanulóinak képei sorakoznak. A tablót nézegető fiatalember. s az egyik maturandus fényképe kísértetiesen hasonlít egymásra. A kép alatt: Bohus Zsolt, ö lenne a magas fiú? Igen. Ö. Nyomába szegődök, vajon milyen elfoglaltsága van most egy. az életbe kilépett fiatalembernek, Léptei egyre sietősebbé válnak. A Tanácsház téren, a fényképész szövetkezet kirakatánál időzik egy keveset, majd betér az udvarba. Egyetemi felvételhez rendel fényképet Téglási Tivadarnál a fényképész szövetkezet fiókvezetőjénél. — Egyetemre készül? — Igen, A jövő hónap elején lesz a felvételi vizsgám Budapesten, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. A külkereskedelmi szakra jelentkeztem. De ha ez nem sikerül, megkísérlem az ipari, vagy pénzügyi fakultást. — Miért éppen a külkereskedelmi szakot választja elsősorban? Gondolkodik, majd magabiztosan válaszol: — Mert gyermekkorom óta szeretem a nyelveket. Középiskolai tanulmányaim alatt németet s oroszt tanultam. Magánúton is folytattam nyelvtanulmányokat, mert mint mondani szokás, annyi embernek számít valaki, ahány nyelvet beszél. — Mivel tölti szabad idejét? — Szabad időm nem nagyon akad. Legfeljebb vasárnap, ha a strandra, vagy a moziba megyek. A felvételire készülök. Szeretném, ha az egyetemen sem vallanék szégyent. Szüleim is nagyon boldogok lennének, ha sikerülne a felvételi. Édesapám, aki a Nehézszerszámgépgyár előkalkulációs osztályán dolgozik, mindennap érdeklődik, hogyan haladok a tanulással. Az ilyen irányú kérdések öcsémre is vonatkoznak. Ö a vasgyári fiúiskola nyolcadik osztályát végezte most, szintén felvételire készül. A Villamosipari Technikum tanulója szeretne lenni. Így most tanulási láz uralja a házat. A fénykép elké** szül. ifjú ismerősünk, Bohus Zsolt villamosra száll. Indul haza, hogy újra a könyvek, jegyzetek birodalmába vesse maiját. Pásztory Raktársrondok-V A bő termés nagy öröm. de gond is jár vele. A gabona kicscplésével jelentkezik a raktározás problémája. A mezőgazdaság szocialista átszervezése után jelentős, sok kicsiből összetevődött raktártér vált fölöslegessé, illetve nem tudják gazdaságosan kihasználni a termelőszövetkezetek. A volt egyéni gazdák 50—100 mázsás kamráival mit kezdhet egy mezőgazdasági nagyüzem, melynek ezer— kétezer mázsa vagy még nagyobb mennyiségű gabona tárolásáról kell gondoskodnia? Bizony semmit. Ijedten bújtunk egymáshoz. Tompán, dübörögve megdördült az ég — valahol messze csapott le tőlünk a villám... Most más. Egészen. Maguknak jó. Boldogok. Így kellene lennie ennek mindig. Hogy ezt nem érti meg minden ember... Amerikában megint csináltak valami bombakísérletet... Lassan sétálgattak fel-alá a folyosón. néha megálltak, nekidőltek a korlátnak. Most már csak egymásnak magyarázták. Egyik-másik olykor erélyesen megkocogtatta botjával a kövezetét. Egészen megfeledkeztek rólunk. Észre sem vették, hogy lassan elvéknyult az esőfüg- gönv, aztán szétszakadozott, végül egy friss szél mintha minden darabját elfújta volna. Megszűnt a falevelek hangoskodása is. csak egy csatorna bugyborékolt még valahol a közelben. Kézenfogva indultunk el. Az eresznél visszafordultunk jóéjszakát inteni, de a sötétben csak két égő parazsat láttunk mozogni... A park most is kihalt és csendes volt, s mintha visszaállt volna a korábbi nyugalom, a békesség. Mohón szívtuk a friss levegőt. JÓ. HOGY A ZÁPORNAK vége — szólalt meg valamelyikünk — nem is áztunk meg nagyon. Összenéztünk. Már egyikünk sem a nyári viharra gondolt... Ruttkay Anna Ebben az esztendőben 14 ezer vagon gabonára számíthatunk Borsod -Abauj-Zeniplcn megyében, s a termelőszövetkezetek mindössze négyezer vagonnyi raktártérrel rendelkeznek. Mi lesz a fennmaradó 8 ezer vagonnal? Nem hagyhatjuk a szabad ég alatt, lehetőleg minden szem gabonát meg kell mentenünk, fedélhez kell juttatnunk. Június 30-ig fel kell mérni a községekben a raktározási gondokat és a megoldás lehetőségeit. A megjelent kormányrendelet intézkedik a szükségraktárak. az egyéb rendeltetésű raktárak igénybevételének módozatairól. A raktárgondokkal küzdő termelő- szövetkezetek nagy körültekintéssel megoldhatják a gabonaelhelyezés problémáját. Már a cséplőgép alól „elmegy” nagymennyiségű gabona: a eséplőrtsz, az adóbúza, s a Terményforgalmi Vállalat is segít azáltal, hogy átveszi az őszi és tavaszi minőségi vetőmag-cserére tartalékolt gabonát. Ezzel azonban még nem merültek ki a lehetőségek. A tagságnak is kiosztható a természetbeni juttatásra szánt kenyér- és takarmány- gabona 60 százaléka. A tsz-vezetősé- gek hívják fel a tagok figyelmét, hogy ne hagyják a közös „nyakán” járandóságukat, hanem ki-ki minél hamarabb vigye haza. Annál is fontosabb ezt hangsúlyozni, mert nem egy termelőszövetkezetben a tagság egv része hanyagságból, vagy mert neki még van odahaza az elmúlt esztendeiből. a közös raktárt terheli fejadagjával. A tsz szívesen értékesíti a tagok fölöslegét is, így a nagyüzemi felárat is fizetik érte. Azonban kh. 2500 vagon gabona tárolása nem oldódott meg. A tsz-vezetősé- gek, községi tanácsok nézzenek szét a portáinkon, kutassák fel a raktározásra alkalmas középületeket, nagyobb csűröket, Az aratásnál, betakarításnál megmentett gabonából nagy mennyiség mehet tönkre, ha a még rendelkezésünkre álló időben nem gondoskodunk a bő gabonatermés fogadásáról, a raktározásról. (%■ mi Irlsuk a burgonyabogára!!
