Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-27 / 149. szám

4 ESZAKMAGYARORSZAG Kedd, 1961. június 21. Falusi ifjúságunk neveléséért A KISZ Borsod megyei Bizottsága megtárgyalta a falusi ifjúság helyzetét. Többek között megállapí­totta: A falusi KISZ-munkának, stí­lusában és módszereiben is igazodnia kell a megváltozott termelési viszo­nyokhoz, a falu megváltozott életé­hez. A KISZ-szervezetekneik a falu szocialista átszervezése után most fe­lelősségérzettel kell munkálkodniok a termelőszövetkezetek megszilárdítá­sáért. Helyesen kell ábrázolni a szo­cialista mezőgazdaság perspektíváját, a parasztfiatalok jövőjét. S ez a ter­melőszövetkezetekben a párt, a KISZ és a tsz-vezetök közötti egyetértés nélkül elképzelhetetlen. A munkába be kell vonni a falusi értelmiséget. Be kell látni: az új helyzet, új mód­szereket követel. Borsodban egy esztendő alatt a szo­cialista szektor összterülete 22 száza­lékkal. szántóterülete pedig 42,7 szá­zalékkal növekedett. Ez azt jelenti, hogy megyénk területének 91.4 száza­lékán, szántóterületének 87,2 száza­lékán folyik nagyüzemi gazdálkodás Ez év márciusától 361 mezőgazdasági termelőszövetkezetben és 34 termelő­szövetkezeti csoportban több mint 72 ezer család folytat közös gazdálko­dást. Ezek a tények alapvetően megvál­toztatták megyénk parasztit jóságá­nak társadalmi helyzetét. Hiszen a fa lusi fiatalok nagy része szocialista nagyüzemekben, gépállomásokon, ál­lami gazdaságokban és termelőszö­vetkezetekben dolgozik, szövetkezeti falvakban él és. segíti a korszerű, fejlett gazdálkodás 'kialakítását. Részt vesz a szövetkezetek megszilárdítá­sában, a termelékenység növelésében, az új mezőgazdasági agrotechnika elterjesztésében. Kimondhatjuk: most. van kialakulóban az az újszellemű parasztifjúság, amely a közös gazdál­kodás gyarapításán fáradozik, segíti a közösségi élet kialakítását. S az ed­digi tapasztalatók arra is következ­tetni engednek, hogy a fiatalok szí­vesen dolgoznak az ifjúsági kollektí­vában. Vannak olyan esetek is, ami­kor a faluról korábban eltávozott fia­talok ismét hazatérnek szülőföldjük­re és a termelőszövetkezetben vállal­nak munkát. Az utóbbi időben 200-an tértek haza megyénk ipari üzemeiből a falvakba. Vannak azonban olyan jelenségek is, amelyek kedvezőtlenül befolyásol­ják a falusi fiatalság gondolkodását. Ilyen például az, hogy sok helyen a szülők belépnek ugyan a termelőszö­vetkezetbe, de a fiaikat elküldik a vá­rosba dolgozni. Előfordul az is, hogy a termelőszövetkezetekben nem töre­kednek az ifjúság sajátos igényeinek kielégítésére, nem becsülik meg. nem részesítik megfelelő támogatásban a Szövetkezetekben dolgozó fiatalokat. p1 hibák felszámolására na- gyón sokat tehetnek a párt- és az állami szervek vezetői, sokat te­hetnek a szövetkezetekben dolgozó szülők, a tsz-vezetők, a falusi peda­gógusok és nem utolsó sorban a já­rási KISZ-bizottságok, a községi és falusi alapszervezetek. A falusi KISZ-szervezetek nagyon sokat tehetnek azért, hogy a paraszt­fiatalok odahaza maradjanak, meg­szeressék a nagyüzemi mezőgazdasági munkát. E szervezetek munkája nagyban függ a KISZ-titkárok, veze­tőségi tagok foglalkozás szerinti ósz- szetételétől is. Sajnos megyei viszony­latban kevés olyan falusi KISZ-tit kár és vezetőségi tag van, aki terme­lőszövetkezetben dolgozik. Ezért nem mondhatjuk el azt sem, hogy a tsz- ben dolgozó fiatalok a termelőszövet­kezeti KISZ-szervezet irányítása alatt állnak. A gépállomásokon működő alapszervezeteknél már kedvezőbb a helyzet. De ahhoz, hogy a KlSZ-szer- vezetek még jobb munkát végezze­nek, szükséges, hogy a KISZ-építést rendszeressé tegyék, emelkedjék az alapszervezetek tartalmi munkája, a vezetés színvonala, tökéletesebb le­gyen a gépállomásokon a szervezeti élet, az állami gazdaságokban pedig ki 'kell alakítani minden üzemegység­nél a KISZ-szervezetet. Fontos feladat a falusi ifjúság esz­mei, politikai nevelése is. Itt elsősor­ban a fiatalok kommunista nevelésé­re kell összpontosítani a figyelmet. Falusi KISZ-szervezeteinknek moz­gósítani kell az ifjúságot a párt po­litikájának végrehajtására, növelni kell a parasztfiatalok marxista—leni­nista tudását, segíteni keli szak­mai felkészültségüket. Fontos része a nevelésnek a kultur- és sport­munka is. A nagyobb színvona­lú kulturigények kielégítésével, a sport adta lehetőségek biztosításával is hozzá lehet járulni, hogy a falusi 'fiúság megszeresse azt a környeze­tet, amelyben él. Észre kell venni, hogy a falusi ifjúság szocialista tu­datának, kollektív gondolkodásának kialakításában rendkívül nagy szere­pe van a kulturális nevelésnek. Nagy feladatok várnak a jövőben a falun élő fiatalokra. Az ő munkájuk­tól is függ, hogy növekedjék kenyér- gabona termelésünk, jól sikerüljön az aratási és cséplési munka, emelked­jék a holdanként! kukorica, árpa ter­melés és legyen elegendő takarmány. A növénytermesztésen belül KISZ- szervezeteinknek sokkal nagyobb fi­gyelmet kell fordítania a burgonya, a cukorrépa és a napraforgó termesz­tésére. Vannak tennivalók a zöldség és gyümölcs termesztésében és az állattenyésztésben is. Eszeket a feladatokat csak abban az esetben tudja elvégezni a fa­lusi ifjúság, ha a helyi vezetők megfe­lelően irányítják és szervezik mun­kájukat. Meg kell szilárdítani a fa­lusi ifjúságban a szocialista mező- gazdaságba vetett hitet és ezzel elejét lehet venni, hogy, a fiatalok elkíván­kozzanak a falvakból. Ki kell alakí­tani a termelőszövetkezeti KISZ- szervezetekben és a járási KISZ-bi- zottságokban azokat az új módszere­ket. vezetési stílust, amely legjobban megfelel a megváltozott falusi viszo­nyok követelményeinek. Paulovits Ágoston A Román Néphadsereg Ének- és Táncegyüttese június 30-án Miskolcon vendégszerepei Kedves vendéget várunk június 30-ra, péntekre. A hazánkban ven­dégszereplő Román Néphadsereg Ének- és Táncegyüttese pénteken Miskolcon a színházban lép közön­ség elé. Az együttes hazánkban Budapesten és több vidéki városban szerepel és ad ízelítőt a román népi kultúrából. Az együttes szinte a Román Nép­hadsereggel együtt született. Mag- vát azok a kisebb művészcsoportok, antifasiszta művészkörök alkották, amelyek a háború alatt az első vo­nalban harcoló katonák előtt tar­tottak előadásokat. Ezek egyesüld séből hozták létre a felszabadulás után a művészegyüttest. A több* ezer hazai szereplésen kívül ■" amelyet eddig négymilliónál több néző tapsolt végig — nagy sikerrel vendégszerepeitek Bulgáriában! Csehszlovákiában. Kínában, a SzoV- jetunióban, Mongóliában, Lengyelor* szagban, a Német Demokratikus KÖZ"' társaságban és egy alkalommal Magyarországon is. Pénteki, miskolci vendégszereplc' süket nagy érdeklődéssel várja * miskolci közönség. Az író—olvasó találkozók és a könyvtári munka MEGYÉNKBEN egy év leforgása alatt több helyen rendeztek író-ol­vasó találkozót. Az irántuk meg­nyilvánuló nagy érdeklődés azt bizo­nyítja, hogy ezeket a rendezvénye­ket a könyvtári munka hatásos esz­közévé lehet tenni. Megyénkben csaknem 3500 ember vett részt a ta­lálkozón. Ott, ahol a könyvtárak a művelődési otthonnal együtt végez­ték a szervezést, nagy sikerről szá­molhatunk be. Ez azt is megmutatta, hogy mennyire szükséges a népműve­lési munka területén a könyvtárak és a művelődési otthonok együttmű­ködése. Követendő példaként említ­hetjük meg a mezőkövesdi járási könyvtár és a Szentistván községi művelődési otthon együttműködését az igen jól sikerült író-olvasó ta­lálkozó szervezéséért. Ugyanez mond ható el az abaujszántói járási könyv­tárról is. A találkozót minden községben igyekeztek színessé, érdekessé tenni. Göncön például a könyvtár új helyi­ségének átadásával kötötték azt egy­be. Szentistvánon kétnapos program várta az írókat, amelynek során el­látogattak a tsz-ékbe és baráti kap­csolatot alakítottak ki a termelőszö­vetkezetek dolgozó parasztjaival így, ez alkalommal nemcsak a falu népé­nek jelentett élményt, hanem az írók­nak is. Néhány helyre, mint például Tiszapalkonyára, Rudabányára, az A reumás betegek gyógyítására iszap- és súlyfürdőt létesítettek a Lenin Kohászati Művekben A Lenin Kohászati Művekben az idén több fontos intézkedést vezettek be a dolgozók egészségügyi ellátásá­nak megjavítására. így a tűzálló- anyaggyárban és a martinacélműben újabb műhely-körzeti orvosi szolgá­Válaszoltak bírálatunkra Talán még emlékszik az olvasó az Északmagyarország június 18-i szá­mában megjelent, az Avasi Kávéházat érintő bíráló írásunkra. A napok­ban levelet kaptunk az Avasi Kávéházat üzemeltető Avas Szálloda igaz­gatójától, Budai Benjamin elvtárstól. A levélben ez olvasható: „Az 1961 június 18-i szám 7. oldalán „Jártamban-keltemben” című ro­vatban jogos bírálattal illetik az Avasi Kávéház elnevezésű üzemrészün­ket. A bírálatot köszönjük, teljesen egyetértünk vele, az ellenőrzés során oda fogunk hatni, hogy ezek a komoly hiányosságok ne fordulhassanak elő. Megjegyezni kívánjuk, hogy a cikkben említett citrom kölcsönkérés nem egy szomszédos üzemből, hanem saját üzemrészünkből, az Avasi Cukrászdából történt. A hibát ott követték el munkatársaink, hogy nem gondoskodtak arról, hogy záróráig hiánytalanul tudjunk a vendége-ink rendelkezésére állni. Fenti hiányosságot az ottani üzletvezetőkkel és mun­katársainkkal megbeszéltük és minden reményünk megvan arra, hogy tudunk is rajta változtatni, Kérjük az elvtársakat, jóindulatú bírálatukkal továbbra is segítsék elő munkánkat. — Elvtársi üdvözlettel: Budai Ben­jamin, a Miskolci Avas Szálloda és Étterem igazgatója.’’ Örömmel adjuk közre a választ és állítjuk példaként az Avas Szál­loda és személyesen Budai elvtárs magatartását, a jogos bírálatra történt, kommunista vezetőhöz illő módon való reagálását. latot szerveztek. Ezekkel együtt a gyárban most már öt műhely-kör­zeti rendelő működik, ezenkívül pe­dig 16 elsősegélynyújtó hely is a rá­szorultak rendelkezésére áll. Ügy tervezik, hogy az elkövetkező egy-két évben a gyári körzeti rende­lők számát további néggyel növelik. Az idén a központi üzemorvosi ren­delőbe korszerű röntgen gépet is be­szereztek. Az orvosok a gyár munka­védelmi, szakszervezeti közegeivel rendszeresen vizsgálják az üzemek egészségügyi viszonyait s ahol szük­séges. intézkednek. Ezenkívül a be­tegségek megelőzésére, a dolgozók egészségének megóvására rendszere­sen folytatják a különböző szűrő- vizsgálatokat. Az orvosok és a be­osztottak odaadó munkáját dicséri, hogy a megbetegedettek száma a ta­valyihoz képest jelentősen csökkent. A dolgozók gyógyítását jelentős mértékben szolgálja majd a gyárban, a napókban megnyitott iszap- és súlyfürdő. Az új, korszerűen beren­dezett. gyógyfürdő részlegben napon­ta nyolcvan-száz reumatikus bántal- makban szenvedő beteget kezelhet­nek. országos hírű írókkal együtt ellátó* gattak a megye írói is, akik szinten bemutatták alkotásaikat. MIRŐL IS esett szó ezeken a ren* dezvényeken? A találkozók céljáról Mesterházi Lajos beszélt. Illés Béla a fiatalság*' hoz szólt írói pályafutásáról. Darvas József két drámájáról ,a Kormos ég* lő] és a Hajnali tűz-ről tartott vita* indító előadást. Garai Gábor, Mátyás Ferenc, Bihari Sándor, Sipos Gyűl8 saját költeményeiket olvasták fel. A1> előadást mindig vita követte. Hogy ezek a találkozók milyen ha* szonnal jártak az olvasó-mozgalomra' hadd említsük meg a gönci tapasztó* latokat. A találkozó után Mesterház* Lajos A XI. parancsolat című dráma* ját nagy érdeklődéssel és több szú* zan hallgatták meg a rádióból. A könyvhét alkalmából körülbelül 20 kötet Mesterházi könyvért „álltai* sorban”. A könyvtárban is sokai* kértek Mesterházi ás Mátyás Feren® könyveket. A KÖNYVTÁRBA a találkozó előtti két hétben mindössze 4 új olvasó iratkozott be, a találkozást követő két héten pedig 33-ra emelkedett az új tagók száma. A kölcsönzött kötetei' száma a találkozó előtti két héten 80 volt, az azt követő 2 héten pedit! 311. Könyvtárosaink jelentése szerint a megyénkben megtartott író-olvasf találkozók után az olvasók száma -** számszerűen is kimutatva — 374-e’ emelkedett, a találkozón megjelentél' 10.8 százaléka olvasó lett. A fen# adatok magukért beszélnek. Megyénkben először a putnoki já- rási könyvtár szervezett író-olvasó találkozót, mely utat mutatott a he* lyes kezdeményezés felé. Ma mái népszerűek ezek a találkozók könyv* tárásaink előtt. Az a fontos, hogy 8 helyi erőkre támaszkodva, megfelelő időben és helyen szervezzék meg éS olyan írókat, költőket kérjenek fék akiket az olvasók szeretnének szemé­lyesen is megismerni, olvasták, ismé­nk műveiket. így válhatnak az ol­vasók az írók segítőivé, barátaivá éS viszont. Serfőző János XLI. Bizony, már elég későre járt az idő, amikor Gazsó a falu túlsó vé­gén lévő nyilvánosházba érkezett. No, nem volt még öreg este, de a lé­giósoknak a faluban másként mérik az időt. Este kilencig mindenkinek visz- sza kell térnie az erődbe, mert ki­lenc után idegenlégiósnak nem taná­csos a faluban tartózkodnia ... Négyen-öten türelmetlenkedtek már az előszobában, amint Gazsó belépett. Gyorsan elvégezte a vizs­gálatot, közben elnézést kért a ké­sésért, sürgős kórházi munkára hi­vatkozott. A fiúk hamar lecsillapod­tak. Az ügyeletes részére fenntartott szobában kis ideig csend volt. Aztán a légionisták szállingózni kezdtek hazafelé. Ekkor újból be kellett men- niök az üsveleteshez, hiszen távozás előtt is kötelező volt az egészség- ügyi vizsgálat. Fél kilenckor már egyetlen légiós­vendége sem volt a nyilvánosháznak, így Gazsó is hazafelé indult. A Nap már lebukott, erősen sötétedett. Az este csendes, az utca néptelen volt. Egyszerre néhány falubeli tűnt fel sz utca végén. Amint Gazsó mellé értek, mélyen meghajoltak és anya­nyelvükön köszöntötték a légióst. Gazsó értetlenül bámult a benn­szülöttekre. Nem értette mi ez, hi- ízen a vietnamiak még a fejüket is elfordítják, ha idegenlégióssal talál­koznak. Kissé szokatlan volt ez az üdvözlés, sőt kellemetlen is lehetett volna, ha az esetet nem kívánatos tanú látja ... Még az ágyban is ezen gondolko­zott. S valahogy... igen... Egy ki­csit jól esett neki, hogy üdvözölték... Jól esett, hogyanéin fordultak félre és nem köptek, mint szokták ... Reggel korán és frissen ébredt. Az éjszakai utolsó őrszem álmosan gub­basztott a kórház kapujában, ame­lyen éppen Ti-ti kanyarodott be. A lány hozta a hajózsákot is. Amikor Gazsót meglátta, örömmel sietett fe­léje. — íme, itt van a tiszta ruha — mondotta mosolyogva. — Egyetlen éjszaka alatt elkészí­tetted? — Igen ... Nagyon nagy örömmel csináltam — óvatosan körülnézett, majd halk hangon folytatta. — Apám könnyebben van .,. Üdvözle­tét küldi... — Köszönöm. Egyébként lehet, hogy a napokban, holnap, vagy hol­napután ismét lesz „szennyesem”. — örömmel viszem el és mosom — Ti-tikém ... Ma jelentem az or­voskapitánynak, hogy a német he­lyett veled akarok együtt dolgozni. Sok a munka, kell a segítség ... A kapitány azonnal . elfogadta a tervet. Még jobb is, ha Ti-ti kerül oda, mert régóta ismeri a kórház rendjét, munkamenetét, ezenkívül ügyes, szolgálatkész. Ha viszont a századból hoznak egy légionistát, ki tudja, mikorra tanulja meg a mun­kát?!... Ettől kezdve Ti-ti és Gazsó mind gyakrabban dolgoztak együtt. Kezd­ték őket együtt megszokni, s meg­szokták azt is, hogy a lány hazaviszi a fiú ruháját, mossa, vasalja, s Ga­zsó mindig olyan, mintha skatulyá­ból húzták volna ki ... Néhányszor együtt látták őket a faluban is... A hír hamarosan eljutott az or­voskapitányhoz, de maga ís észre­vette már, hogy beosztottja és a vi­etnami lány sülve-főve együtt van­nak. Megértőén, pajzánul mosoly­gott ... Gazsóék nem is nagyon bánták, hogy így magyarázzák kapcsolatu­kat. Ez bizonyos fokig kedvezett ne­kik. Az orvos és az erőd parancsno­ka elkönyvelték, hogy az 57081-es nem a nyilvánosházba jár egy kis szerelemért, hanem közelebb meg­találta azt... Gazsó mindennap lejárt a sebe­sülthöz. Egy hét eltelte után Nao Ting — Ti-ti apja — nagynehezen már fel tudott kelni. Körülbelül há­rom hét múlva érkezett el az idő, hogy a seb teljesen begyógyult és a beteg elhagyhatta ágyát-. Nao Ting mosolyogva állt a szoba közepén, amikor Gazsó belépett. Ap­ja mellett pedig a lány, Ti-ti. Arca sugárzott a boldogságtól, amikor a fiú megérkezett. Gazsó olyan boldognak érezte ma­gát, mint még soha, mióta betette a lábát a légióba. Meggyógyított egy embert, szinte a másvilágról hozta vissza ... És ez az ember a szeretett lány apja.... A jól végzett munka öröme kavargót! benne a szeretettel, a meghatódottsággal ... Egy könnycsepp tolakodott elő sze­méből, de hirtelen letörölte. Nao Ting eléje lépett. — Megértem, ami most lelkedben végbemegy — mondotta lágyan, tisz­tán franciául. — Hiszen a légióban olyan kevés a szép emlék. Tudom, erre a percre, míg élsz, emlékezni fogsz. Tudom... te nagyon sokat tettél értünk. Most nemcsak magam­ra és Ti-tire gondolok... Értünk, vietnamiakért. .. Meggyógyítottál egy parancsnokot és egy csomó gyógyszert, kötszert szállítottál a szabadságharcosok részére ... Nem tudom, ismered-e te a mi országun­kat, népünket, sorsunkat, s nem tu­dom, megérted-e népünk erőfeszíté­sét, szabadságvágyát, de tevékenysé­gedből. magatartásodból ítélve: em­ber vagy ... becsületes ember ... Elhallgatott, s a nyakában lógó kis tarsolyból piciny amulettet vett elő. Körülbelül akkora lehetett, mint egy inggomb. Az amulett kis Buddha- szobrot ábrázolt. Nao Ting Gazsó fe­lé nyújtotta. — Ez a kis Buddha megvéd téged száz veszélyen át, s haza segít, ha­zádba, ha te is úgy akarod. Én tu­dom. hol a te hazád és lói ismerem a fajtádat. Tudom, nálatok most igazi élet kezdődik... új élet... Nos. azért, hogy nem ellenségként jöttél Vietnamba és mivel gyógy­szerrel segítetted a szabadságharco­sokat, ma éjjel Bá-Kán körzetében egyetlen fegyver sem fog megszó* lalni. Pedig a fegyverek mindaddig nem hallgatnak el, amíg ki nem ver* jük innen az idegeneket... De m3 éjjel a te tiszteletedre csönd lesz... A ma estét nem felejted el. Arra kér­lek, holnap is gyere el, két jóbará­tom szeretne veled megismerkedni... Gazsó a délután boldogan végezte kötelességét a kórházban, s ugyan­csak ragyogott a szeme a mellette serénykedő Ti-tinek is. A vacsora idején a fiú az ágya szé­lén ült. A lány belépett, letette a va­csorát, utána leült az asztal mellé. Szeme ragyogott, amint a fiúra né­zett. Kis idő múlva kedvesen meg­kérdezte: — Mondd, szereted te a cigányze­nét? Gazsót ugyancsak meglepte a kér­dés. Hogy kerül ez ide? Ilyesmiről még soha nem esett szó közöttük. Ci­gányzene ... Úristen, mikor hallott utoljára és mikor fog hallani me­gint? ... És egyáltalán fog-e halla­ni? Hogy szereti-e a cigányzenét? — Igen felelte elérzékenyülve —j nagyon szeretem. — És melyik a legkedvesebb nó­tád? Gazsó önkéntelenül is elmosolyo­dott. Ilyesmit firtatni itt, az őserdő közepén. Vietnamban ... A lány melléje lépett és papírt, ce­ruzát adott át neki. — Tudod mit — mondta lágycsen­gésű hangján —. ird fel az első sorát papírra. Én ugyanis nem értem a te fajtád nyelvét, s ha magyarul mondod, elfelejtem. A fiú nevetve elvette a papírt é< nagybetűvel ráírta: A kanyargó Ti­sza partján, oti születtem... m,.*. íFolytatjuk.) Jkl.íMlZf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom