Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-25 / 148. szám
'Wisirita®, TW, fáisfas SS. fiffiAKMAfiTARORSSAO 7 MUNKA KÖZBEN Eke a múzeumban II ány ember sós verejtéke hullott J 1 rá, hány kérges parasztíkéz fényesítette. csiszolta simára markolatát: ; hány barázdát szántott ez az eke. amíg „funkcionált”, s hány hosszú mezsgyét hasítottak mindazok az ekék, amelyekhez egy-egy ember sorsa kapcsolódik! Milliárdnyi ki lométereket. Keresztül-kasul besző hetnék vele az egész földkerekséget. Nem tudom pontosan, mennyi egyj eke élettartama? Tíz- tizenöt év körül lehet. Tovább nem igen él, mert utóbb csak megeszi a rozsda, megkopik egészen és nem való mari csak nehezéknek a kút,gém re. vagy az újabbkori időben az ócskavas közé. De addig, amíg idekerült, hányszor rakta fel a parasztember a; szekérre, hányszor görnyedt neki, st tárt a két tehénke vontatta eke után monoton lassúsággal körbe-' körbe. Mennyi terv. mennyi elkettze lés született meg így szántás közben,^ az eke után járkálva az esztendőkl folyamán, s hány sóhaj röppent a* magasba, amikor a fáradt ember a vasjószágot kidöntötte az utolsó barázdából: — hej, te eke, mikor ke- rülsz már a múzeumba! .. . * Tegnap egv meghívót hozott a szerkesztőségbe a posta. Helytörténeti kiállításra invitálnak Borsodná- dasdra. A rendezők összegyűjtötték a jellegzetes háztartási és munkaeszközöket, mindazokat, amelyek az emberek használati tárgyai ma és voltak régen. Közte szerepel az eke is. Egy eke, amely nem tudom kié volt, de sok barázdát szántott, amíg múzeumi tárgy lett belőle. Még nem került minden eke a múzeumba. Hallom, hogy az Alföldön is kiállítottak már egyet, de szántunk még azzal holnap és holnapután is. Csakhogy: 1961 tavasza óta összeszántjuk azt a sok-sok nadrágszíj- parcellát. amelyet ezek az ekék ed dig szétdaraboltak. S aratáskor a: megmunkált földön kombájn zengi a! munka énekét. O. M. *********************************************************** Sok fiatal dolgozik a Kilián-lakótclepl Építkezésen. Maltert, ivóvizet! — hangzik a kiáltás valahonnan a magasból. Fekete Margit gépkezelő, a KlSZ-szer- vezet egyik aktív tagja, fürgén ugrik a kapcsolóhoz, hogy a fent dolgozók kérését mielőbb teljesítse. Fotó: Szabados Györgv ?■' Comcnius Amos János, a sárospataki kollégium hajdani nevelésügyi igazgatója, annakidején a tanulók mindennemű képességeinek kiművelését, a fizikai és szellemi tehetség kifejlesztését tartotta a leg fontosabb pedagógiai feladatnak. Háromszáz év múltán kezdjük végre megvalósítani a világhírű cseh pedagógus magyar földön hirdetett nagyszerű elveit, mert a most befejeződött tanévben már jelentős mértékben kiszélesedett iskoláinkban a politechnikai oktatás. Comenius iskolájában, a 430 éves sárospataki Rákóczi Gimnáziumban is meggyőződhetünk erről. Sárospatakon az elmúlt tanévben már nyolc osztály tanulói réÜgyeskezű diákok kiállításán szesültek politechnikai képzésben, s ennek remekeiből évvégén pompás kiállítást rendeztek. Az egyik teremben a mezőgazdasági, a másik- ' ban az ipari ismereteket elsajátító tanulók alkotásaiban gyönyörködhetnek a látogatók. Dr. Egey Antal, Hajdú András, Tóth Tibor tanárok tanítványai erdészeti és kertészeti munkákban vettek részt, míg Pethes Józsefné, Héthy Lajos, Kádas Sándor diákjai a szabás-varrás, könyvkötészet és faipar területén munkálkodtak. Gyönyörű asztalok, székek, szekrények és másféle bútordarabok, pompásan bekötött könyvek, albumok dicsérik az Ízlésesen berendezett kiállításon az iigyeskezü, tehetséges diákokat, akik közül kiemeljük Szabó Gizella, Cziklár Éva, Kiss Béla, Rák. József, Héjjá Mátyás, Piti Lajos, Benkő Béla, Kék Lajos nevét. Amit pedig a varró lányok alkottak a Szabóipari Szövetkezeiben, Pethes Józsefné és Vilá- ghy Ilona főszabász irányításával, mindaz egy szakmabeli női szabónak is becsületére válnék. Akár Hajdú Éva pliszszéfodros kötényét, Le- xnczki Anna szövetből és taftból készített fre- goli-szoknyáját nézzük, akár Bállá Piroska, Cse- kc Magda ruháiban, fehérneműiben gyönyörködünk, az a jóleső érzés erősödik bennünk, hogy ezek a derék lányok már első osztályos korukban kitűnően elsajátították a politechnikai „tananyagot'’: a hímzést, a gépi varrást, a szabást, a tisztázó, illesztő. fércelő öltéseket, gomblyukazást. széltűzést és a szabóság sok más mesterfogását. Ügyesek. háziasak ezek a diáklányok. Jól járnak velük, akik feleségül veszik majd őket — oz érettségi után... észe is mondta, hogy egyesek Iegel- etik a tsz takarmányát, sőt, van aki laza is visz belőle. Nosza Kozma ílvtárs határozott: — Kimegyünk hajnaltájt a határ- >a, — hívta a tanácselnököt meg a itkárt. — Megnézzük, kik bántják, imi a közé. — Ki is mentek és bi- :ony visszafordítottak néhány kifelé íajtott tehenet. Hanem hírülhozták íeki, hogy az elnökhelyettes azért :sak hazavitt egy-egy porció takar- nányt. Az ilyen dolgot meg nem isupán az alapszabály, a törvény is iltja. Kozma elvtárs javaslatot ett a vezetőségnek, hogy aki rossz léidét mutat, azt felelősségre kell fonni, össze is ült a vezetőség. — Ki van amellett, hogy az elnök- lelyettest leváltsuk — hangzott el a térdés. És íme, a tsz-vezetőség egy- langúan igent szavazott. Igenám, de i kárt meg is kell térítenie. — Ki van amellett, hogy 100 forinttal megbírságoljuk. Hanem nár nem ment minden simán, jénz az pénz, gondolta a tagság d tudja, hátha mi is elkövetünk valami ilyesmit. Nem emelkedett hát a Magasba egyetlen kéz sem. — No, akkor ki van ellene. — Furcsa módon, viszont itt sem szavazott senki. — Akkor nincs más, mint a törvényes út, — jegyezte meg Kozma Elvtúrs. — Lett is erre megdöbbenés. — Nem, azt már nem. Túl kemény lenne. Fizesse csak be a 100 forintot, megérdemli. — És befizette a száz forintot. Hanem azóta megnőtt a közös vagyon tisztelete. De megnőtt más is. Például a közös gazdálkodásba vetett bizodalom. Az éves terv bizony alacsony munkaegységrészesedést mutat. S itt A És bár a község csaknem minden családjából dolgozik valaki vagy a vasúton, vagy a cukorgyárban, vagy az erdőgazdaságnál, úgy érezte a tagság, mégis többet kellene adnia a közösségnek. Volt is vita napirenden, olykor a munka rovására. Míg azután Kozma elvtárs, a hejceiek tanára közgyűlésen el nem mondta a véleményét, el nem mondta, hogyan lesz majd több, s mindezért mit kell tenni. És ő maga azonnal meg is tette az első lépéseket. Többek között kevés a takarmány, kevés a legelő. Azonnal összeköttetésbe lépett az erdőgazdasággal, segítségért. Kevés a hely az állatállománynak, az új istálló csak őszre épül fel. Alaposan végignézték a községet, s mindjárt találtak megoldást. Néhány csűr, szín ideiglenesen megfelel néhány állat bekötésére, s mindjárt együtt az állatállomány java. Ésszerűbb, jobb a takarmányozás. Egyik napon végigjárták a község pincéit, mit lehetni azokkal kezdeni. — Meg kellene próbálni a gombatermelést, — ötlött Kozma elvtárs eszébe. S ma már az úttörők vállalták, hogy az egyik pincében a felnőttek segítségével megkezdik a kísérletezést. Ha ez beválik, komoly hasznot hozhat a hejceieknek. Persze, nemcsak szűk körben intézkedik. Nem! Már értesítette Budapesten az ismerőseit, elvtársait, s hamarosan vendégek érkeznek Hejeé- re. Megvizsgálni a talajt, megnézni, hogyan lehet a legjobban megoldani a vízellátást. Milyen gyümölcs termelésére legmegfelelőbbek# a talaj és az éghajlati adottságok. Mennyi takarmányt hozhat itt egy-egy hold- nyi terület, megfelelő termelési módok mellett... Jártamban—keltemben Ormosbányán jártam■ a napokban. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa Művelődési Otthonának kamarakórusát kísérlem cl vendégszereplésre. Erről már be is számoltam a lap hasábjain. Most magáról az ormos- bányai új művelődési otthonról szeretnék szólni. Csodás, — ennyiben foglalhatnám össze röviden, amit ebben az impozáns épületben láttam, lenyűgöző méretek, gyönyörködtető kiképzés, jó színpad, tágas, jólfelszerelt öltözők, helyesen kiképzett nézőtér, a kényelmes székekből mindenhonnan jól látni a színpad egészét, jó akusztika jellemzi a nagy színháztermet. Ragyogó előcsarnokon kérésziül jutunk a nézőtérre, ha pedig az erkélyre igyekszünk, olyan emeleti társalgón visz keresztül az utunk, hogy bármelyik nagyvárosi művelődési intézmény megirigyelhetné. Ezer és egy ötlet. És ezt nemcsak a tsz vezetőinek, a község vezetőinek mondja el, hanem minden termelőszövetkezeti tagnak. És íme, másfél hónap alatt megváltozott a nehezen bízók hangulata is. — Jó lesz ez, bizony jó, majd meglátjátok, — ilyesformán beszélnek, akik nemrég még csupán a felhőt látták, a napfényt nem. Nap nem múlik el, hogy valaki fel ne keresné' a „hejcei tanárt”. És nemcsak problémával, hanem javaslatokkal. A munka ellen pedig az utóbbi időben már nemigen van kifogás. S ha van, akkor sincs hosszú fontolgatás, tehetetlenség a vezetőség részéről. Tudják, hogy mit kell tenni és ami a fontos: meg is teszik amit kell... — Persze, ez nem az én érdemem ne gondolja senki, — mondja Kozma Lajos elvtárs. Ez a hejceiek. vezetőség érdeme, hiszen az övék itt minden és az ő kezük formál a gyengéből erősebbet. c * igazán elvtársias Szép, emberi, ez a megjegyzés, ez a szerénység. Mégis, a hejceiek nem szívesen várják azt a napot, amikor letelik a három hónap és Kozma elvtúrs visszatér katedrájához, ’többszáz kilométerre a hejcei domboktól... Valamit azonban otthagy Hejcén. A kommunista bizakodást a holnapot illetően és azt, hogy tenni csak tettekkel lehet és nagy- nagy akarattal. Azonban mindez megéri, hiszen a többről, a boldogulásról van szó. Swfst Sinéo* Kedves vendég kereste fel a múlt vasárnap az ünneplő miskolci és borsodi úttörőket: Orbán László elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága Tudományos és Kulturális Osztályának vezetője. Résztvett a vasárnap esti avasi tábortűzzel egybekapcsolt vidám kiránduláson is. A rövid hivatalos ünnepség kezdete előtt barátságosan elbeszélgetett a gyerekekkel. Szóba elegyedett többek között három kisfiúval is. Beszélgettek az akkor még ismeretlen bizonyítvány várható kilátásairól, a továbbtanulásról. szórakozásokról, pályaválasztásról. A gyerekek — aligha ismerve a vendéget — vidáman, fesztelenül beszélgette*, válaszolgattak. Pár perc múltán Orbán élvtársat elszólították a gyerekek mellől, hogy’ foglaljon be- ly’et az elnökségben. — Látjátok, fiúk, így van ez. — fordult sajnálkozva Orbán elvtárs a kisfiúkhoz — olyan szívesen beszélgetnek veletek tovább, de elhívnak, hogy üljek le... — Nem tesz semmit, ne zavartassa magát a bácsi, — válaszolta egy’ tíz-tizenkét év körüli ifjú emberke, — valamennyiünkkel így van ez, ha hív a kötelesség. Irány Csillebérc! — Ez a bűvös jelszó dobogtatja meg most a miskolci Dayka Gábor utcai általános leányiskola kamarakórnsa tagjainak szívét. A hosszú felkészülés, a sok gyakorlás, tanulás meghozta az eredményt: mint már hírül adtuk, a vasárnapi megyei úttörő kulturális szemlén nehéz küzdelemben megszerezték a megyei elsőséget, és így ők képviselik Borsod megyét a csillebérci országos versenyen. Felvételünk a megyei bemutatón, a színpadra lépés előtt készült róluk. Még az utolsó pillanatban is próbáltak, gyakoroltak, csiszolgatták produkciójukat. Meg is lett az eredménye. Igazságtalanok lennénk azonban, ha a kórus jó munkájáról szólva nem emlékeznénk meg külön Ibi néniről, azaz dr. Tóth Ferencné úttörő csapatvezető tanárról, Miskolc egyik leglelkesebb és legsokoldalúbb úttörővezetőjéről, akinek sokéves fáradhatatlan úttörőmunkája ebben a győzelemben is tükröződik és akinek talán még nagyobb örömet okoz ez a győzelem, mint a kórus kis tagjainak, * Évzáró ünnepségen jártam a miskolci Malinovszikij utcai iskolában. Meghallgattam az iskolaigazgató gazdag beszámolóját az elmúlt iskolai évről, hasznos jótanácsait a szünidő hely’es felhasználására, a távozó szülői munkaközösségi elnök búcsúztatását, Mint annyi éven át, most is derűre hangolt a bizonyítvány’ok kiosztását váró, közel másfélezer kisiskolás — sokszor bizony türelmetlenül izgő-mozgó, suttogó, de — feszülten izgatott csoportjainak látványa. A legmegkapóbb élmén.vt azonban az iskolai kórus szereplése jelentette. Nngy’on rövid, alig párnonapos múltra tekinthet vissza ebben az iskolában a rendszeres kórusmunka, de máris igen szép eredményekkel busz- kélkedhetik. Diószeghy Dániel fiatal énektanár lelkesedése átragadt a gyermekekre, a kórus munkája mind jobb. produkciói mind szebbek, csiszoltabbak. Az évzárón hallott számaik reményt keltenek bennünk: ezzel a kórussal hamarosan az iskolai kórusok legjobbjai között találkozhatunk majd. * Ha másról nem vettük volna észre, hogy végre megérkezett a nyár, a fürdőzés, strandolás időszaka, úgy hitelt érdemlően meggyőzhet róla az a hirdetés, amit a minap olvashattunk és amely azt adja tudtára minden fürdőzni vágyónak, hogy a mezőkövesdi fürdőt javítási munkálatok miatt bizonytalan időre bezárták. Ugyan, mikor is lehetne egy strand javításának legfőbb ideje, ha nem nyáron, a fürdési időszakban, amikor a M.4V is megállítja mellette a vonatokat és amikor naponta százak és ezrek keresnék fel!? liehet, hogy műszaki hiba miatt kell éppen most tatarozni, de az elmúlt néhány évben nem ez az első eset, hogy éppen a forró időszakban lesz használhatatlan „bizonytalan időre” a mezőkövesdi fürdő. A fénycsővilágítás, ragyogó foyernak egy részlete látható ezen a képen. Kényelmes fotelek, egyéb ülőalkalmatosságok szolgálják az előadások szünetében várakozó nézők kényelmet, ha pedig éppen táncmulatságot rendeznek, úgy a táncolok a földszinti előcsarnokban ringatózhatnak c zene ütemére, a mamák pedig a köralakú emeleti társalgóból kísérhetik, figyelemmel a fiatalokat, — Szép nagyon az egész. Most már csak arra kell vigyázni, hogy az ormosbányai művelődési otthon jó munkáját meg tovább javítsák, és az éles határvonal továbbra is és mind erősebben meg- n/aradjon az új művelődési otthon s a szomszédos, korábban művelődési otthonnak is használt, de ma már egyre inkább söntés, vagy jobb esetben kantinszerű intézmény között, — még a két épület közé vágott átjáró ajtó ellenére is. Alberttelep és Királd után örömmel láttuk ezt a bányász művelődési otthont, Szívesen látnánk a következőt is, — mondjuk: Sajó- szentpéteren.
