Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-22 / 145. szám
Vllög pTOieroncn, egyesHTíetek! A MAGVAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGVEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVII. évfolyam, 14S. szám Ára: 50 fillér 1961. június 22, csütörtök Itt a nyár! (3. oldal) Az 57081-es légionista (4. oldal) Miskolc néhány közlekedési problémájáról (4. oldal) J Mindenki, nkinek érdeke u béke megszi'árdíláso, elismeri, hogy meg kell oldani n német békeszerződés kérdését Hruscsov elvtárs és Malinovszhij marsall beszélt a Szovjetunió elleni fasiszta támadás 20. évfordulóján Moszkva (TASZSZ) Szerdán, a Szovjetunió ellen intézett hitlerista támadás huszadik évfordulójának előestéjén a Kremlben nagygyűlést tartottak a moszkvai közvélemény Itépviselóinek részvételével. Az elnökségben Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának, első titkára, a Minisztertanács elnöke, valamint a párt és a kormány más vezetői és a szovjet hadsereg kiemelkedő parancsnokai foglaltak helyet. A teremben a moszlcvai vállalatok és építkezések munkásai, a tudomány és a kultúra dolgozói, a második világháború veteránjai, katonák, tisztek, tábornokok, tengernagyok foglaltak helyet. A vendégek között voltak a diplomáciai testület tagjai, újságírók. Ünnepi induló hangjaitól kísérve vitték fel az elnöki emelvényre a győzelem zászlaját. A gyűlés résztvevői helyükről felállva és viharos tapssal üdvözölték. A zászlót Szamszonov ezredes vitte, annak a zászlóaljnak volt parancsnoka, amely részt vett a berlini Reichstag ostromában. Segédkeztek neki Mihail Jegorov és Meli- ton Kantarija, a Szovjetunió Hősei, akik a győzelem zászlaját a Reichstag épületére kitűzték. A gyűlésen Malinovszkij marsall honvédelmi miniszter mondott beszédet. Beszéde után a Hagy Honvédő Háborúról megemlékezett Csujkov marsall, a Sztálingrádot hősiesen védelmező 62. hadsereg volt parancsnoka, Golovko tengernagy, a háború éveiben az északi közlekedés biztosításában kiemelkedő szerepet játszott északi flottának hat éven át volt parancsnoka; Krilo hadsereg- tábornok, a moszkvai katonai körzet csapatainak parancsnoka, a fasiszta Németország és a militarista Japán ellen vívott háború résztvevője; Szaburov nyugalmazott tábornok, egy, a Szovjetuniónak a hitleristák álfái ideiglenesen megszállott kilenc közigazgatási területén tevékenykedő partizánegység parancsnoka; Mihail Jegorov, a Szovjetunió Hőse, aki kitűzte a győzelem- zászlaját a Reichstag ra. A gyűlésen felszólalt Pokriskin altábornagy, a Szovjetunió háromszoros Hőse, majd Koszmogyemjansz- kaja asszony, annak a Zója Koszmo- gyemjanszlcajának az édesanyja, akit a fasiszták 1941 novemberében végeztek ki Moszicva alatt — szólalt fel. A gyűlés hallgatósága lelkesen fogadta Hruscsovnak, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének felszólalását. A háború éveiben Nyikita Hruscsov, mint az SZK(b)P Politikai Bizottságának tagja, több front katonai tanácsának tagjaként is működött. Hruscsov al- tábarnagyi egyenruhát viselt, s ugyanilyen egyenruhában jelent meg Leonyid Brezsnyev is. A Szovjetunió aktívan harcolt a béke fenntartásáért Malinovszkij marsall kijelentette, hogy a hitleri Németországnak a Szovjetunió ellen intézett szerződés- szegő támadása „fekete napja volt a német népnek, amelyet Hitler rántott háborús kalandba, egyszersmind ez előhírnöke és végzetes kiindulópontja volt a fasiszta Németország bukásának.” Malinovszkij marsall utalt arra, hogy míg a Szovjetunió aktívan harcolt a béke fenntartásáért cs a fasiszta Németország agressziójának elhárításáért, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország uralkodó körei az engedékenység politikáját folytatták és összejátszottak a fasiszta agresz- szorokkaL A nyugati imperialista hatalmak nagyban előmozdították Németország katonai erejének növekedését. A német militaristák „Drang nach osten” jelszava megelégedéssel töltötte el az angol és francia vezető köröket. Ami ma történik, az sok tekintetben hasonlít arra, ami több mint húsz évvel ezelőtt történt” — állapította meg Malinovszkij, majd hozzáfűzte, hogy a nyugati tőkés államok kormányai, megfeledkezve a történelem tanulságairól, megismétlik a múlt hibáit. Az Egyesült Államok a második világháború után újból sokmillió dollárt fektetett Nyugat-Né- metországba, fenntartotta annak katonai potenciálját és most is folytatja a Bundeswehr felfegyverzését A szovjet honvédelmi miniszter emlékeztetett arra, hogy a szovjet kormány annak idején komoly formában felhívta a világ közvéleményének figyelmét a közeledő háborúra, A Szovjetunió Kommunista Pártja leleplezte a német fasizmus igazi arcát. A Szovjetuniónak eltökélt szándéka volt, hogy megzabolázza a fasiszta agresszort, megakaI dályozza, hogy újabb háborút robbantson ki. „Annak idején ez teljesen reális cél volt” — hangsúlyozta Malinovszkij, majd megjegyezte, hogy Anglia és Franciaország kormánya nem volt hajlandó semmiféle konkrét, gyakorlati lépést tenni. Malinovszkij emlékeztetett Nyikita Hruscsov szavaira, aki megmondta, hogy „ha 1939-ben, amikor a francia és az angol küldöttség járt a Szovjetunióban, a franciák és az angolok komolyan tárgyaltak volna, nem került volna sor háborúra.” A fényeik meggyőzően tanúsítják — hangsúlyozta az ünnepi szónok —, hogy éppen a nyugati hatalmak kormányai vétkesek a második világháború kirobbantásában. „A nemzetközi imperializmus a számára gyűlöletes szocialista ország elleni harc zászlaja alatt igyekezett tömöríteni a kapitalista tábor összes e-ión”. A Szovjetunió a nyugjaű hatalmak kétkulacsosságának láttán elfogadta a németeknek azt a javaslatát, hogy kössenek megnemtámadási szerződést a Szovjetunió és Németország között. A Szovjetunió időt nyert, több mint másfél évvel későbbre tolta a hitleri Németországgal vivott háborút, és ami a legfőbb — hangsúlyozta Malinovszkij — ez a szerződés kiküszöbölte annak lehetőségét, hogy a tőkés államok egységfrontot hozhassanak létre a szovjet ország ellen. ..Nem vált be a francia és angol politikusoknak az a számítása, hogy a fasiszta Németország erejét Keletre, a szovjet ország ellen irányítsák. Másképp alakult a helyzet... Nyu- gat-Európa összeomlott és Hitler lábainál hevert.’* rövid idő alatt mozgósítani tudta az ország gazdasági, erkölcsi és katonai lehetőségeit. A kommunisták személyes példamutatásukkal önfeláldozó bátorságot öntöttek a harcosok szívébe. A Szovjetunió elleni „villámháborús” terv meghiúsult — állapította meg Malinovszkij marsall. — A hitlerista csapatok szétzúzása Moszkva közelében, úgy került be a történeA Szovjetunió a megszállott országok népeinek szabadságáért is küzdött A szovjet honvédelmi miniszter rámutatott, hogy a fasiszta hadsereg akkoriban félelmetes erőt jelentett. A történelem még nem ismert ilyen erős hadigépezetet. A német fasizmus gálád módon megszegte a Szovjetunióval kötött megnemtámadási szerződést és mindenféle igény bejelentése nélkül, váratlanul hatalmas erejű csapást mért a Szovjetunióra. A hitleristák jó előre mozgósítottak és a Szovjetunió ellen irányítottak mintegy öt és félmillió katonát, 190 hadosztályt, majdnem 5.000 repülőgépet, több mint 3.500 harckocsit, több mint 50.000 löveget és aknavetőt. Malinovszkij marsall hangoztatta, hogy „a fasizmus a Szovjetunió elleni háborúban a világuralom megvalósításával összefüggő feladatok megoldását kereste”. „A német fasizmus által kirobbantott háború imperialista, rabló jellegű volt. A Szovjetunió igazságos felszabadító háborút folytatott” — mondotta Malinovszíkij. — A Szovjetunió nemcsak saját szocialista hazáját védte, hanem igyekezett segíteni a megszállott országok névéinek is, hogy megszabaduljanak a betolakodóktól, igyekezett támogatni magát a német népet is, hogy lerázza magáról a hitlerista hóhérok igáját. Malinovszkij marsall hangsúlyozta; „A Szovjetunió hadbalépése a fasiszta tömb országai ellen, döntő tényező volt abból a szempontból, hogy a második világháború a náci önkényuralom ellen felkelő népek felszabadító háborújává alakult át. A Szovjetunió lett a fasisztaellenes koalíció döntő ereje. Az a körülmény, hogy ennek a koalíciónak különböző társadalmi és gazdasági rendszerű államok voltak tagjai, szemléltetően példázza az együttműködést és nemcsak az együttélést, hanem a közös ellenség, a fasizmus ellen vívott közös harcot is. A Szovjetunió nagyra értékeli ezt az együttműködést és segítséget.” A szovjet honvédelmi miniszter kijelentette, hogy „a Nagy Honvédő Háború és a fasizmus felett aratott világtörténelmi jelentőségű győzelmünk nemcsak dicsőséges múlt. Nagyszerű győzelem ez, amelynek következményei még sokáig hatással lesznek a világtörténelem egész menetére”. Malinovszkij marsall beszélt arról, hogy ezt a győzelmet milyen drágán kellett megfizetni, majd kegyelettel emlékezett azok halhatatlan hőstetteire, akik életüket adták az igaz ügyért vívott harcban. A Napr Honvédő Háború kezdeti szakaszát jellemezve rámutatott, :PSy a szovjet csapatok szempontja“01, kedvezőtlenül alakuló helyzet ellenere a német-fasiszta betolakodók nyomban érezték a szovjet hadsereg ellenállásának hatalmas erejét A _ kommunista párt egységbe tömörítetté és szent honvédő hábo- i’uba vezette az egész szovjet népet, lembe, mint a második világháború egyik kimagasló katonai eseménye, mint a szovjet hadsereg egyik ragyogó győzelme. Ennek a győzelemnek — állapította meg a szónok — óriási nemzetközi jelentősége volt. Hatalmas lendületet adott az ellenállás erőinek kibontakozásához, Európa és Ázsia népeinek nemzeti felszabadító harcához. A kurszki csata alapjaiban rendítette meg a fasiszta Németországot Malinovszkij marsall elmondotta, hogy „az európai második arcvonal megnyitásában Anglia és az Egyesült Államok vezető körei részéről tanúsított halogatás lehetővé tette a fasiszta Németországnak, hogy nagy erők összevonásával 1942 nyarán nagyszabású támadást indítson országunk déli részén. Ez a támadás vezetett a több mint hat. hónapig lario sztálingrádi csatához.'’ A szovjet honvédelmi miniszter megállapította, hogy a szovjet csapatok sztálingrádi győzelme gyökeres fordulat kezdetét jelentette a második világháborúban. Hozzáfűzte, hogy a kurszki csatában a németfasiszta hadsereg olyan súlyos vereséget szenvedett, amely alapjaiban rendítette meg'a fasiszta Németországot. Kurszknál indult meg a szovjet csapatok hatalmas stratégiai támadása, amely lényegében egészen a fasiszta Németország fegyverletételéig tartott. Malinovszkij marsall ezután részletezte azokat a hadműveleteket, amelyek mind, egy-egy mérföldkövet jelentettek a teljes győzelemhez vezető úton. Utalt arra, hogy a szovjet hadsereggel együtt harcoltak, lengyel és csehszlovák csapatok, majd a háború befejező szakaszában bolgár és román csapatok is. A szovjet hadsereg a jugoszláv népi felszabadító hadsereggel együttműködve megtisztította Jugoszlávia keleti vidékeit a német fasiszta betolakodóktól. A Szovjetuniónak a fasiszta Németország és szövetségesei ellen vívott Nagy Honvédő Háborúja fő és döntő része volt a második világháborúnak, amelynek terhét elsősorban a szovjet nép viselte vállán. Malinovszkij marsall megjegyezte, hogy „az Egyesült Államok és Anglia uralkodó kürti célként, tűzték maguk elé mind a Szovjetunió, mind Németország maximális meggyengítését, ezért halogatták a nyugat-európai hadműveletek kiszélesítését. A hadműveleteket csupán másodrendű hadszíntereken bontakoztatták ki.” A szövetségesek csak akkor kezdtek sietni az európai második front megnyitásával és csak akkor tették partra csapataikat Normandiában, amikor már világosan látták, hogy a Szovjetunió az ő segítségük nélkül is szétzúzza a fasiszta Németországot. Ezek megcáfolhatatlan tények — jelentette ki Malinovszkij marsall, majd hozzáfűzte, hogy a fasiszta Németországnak és szövetségeseinek szétzúzásában döntő volt a Szovjetunió szerepe. „Egyenesen meg kell mondani, hogy a Szovjetunió nélkül nem semmisítették volna meg a német fasizmust” — jelentette ki. Malinovszkij a továbbiakban hangoztatta, hogy a Nagy Honvédő Háború minden tekintetben megmutatta a Szovjetuniónak, a szocialista társadalmi és állami rendnek erejét és i életképességét. Az agresszió fő ereje a világuralomra törő amerikai imperializmus Ä szovjet népnek és fegyveres erőinek világtörténelmi jelentőségű győzelme megszabadította a Föld népeit a rabság fenyegető veszélyétől, megmentette a világ civilizációját a fasiszta fajüldözőktől. Áttérve a háború utáni időszakra, a honvédelmi miniszter megállapította, „a kapitalista országoknak a második világháború kirobbantásában bűnös reakciós csoportjai nem mondtak le az emberiség ellen irányuló terveikről és nem tették le a fegyvert”. A szocializmus iránti osz- tálygyűlölettől elvakultan megpróbálják ugyanazt a politikát folytatni, amely az emberiséget a második világháborúba vitte. Malinovszkij leszögezte, hogy „a reakció és az agresszió fő erejeként a világuralomra törő amerikai imperialistákat kell tekinteni.” Malinovszkij marsall ezután utalt az agresszív tömbök és a katonai támaszpontok szerteágazó rendszerére, a nemzetközi feszültségnek a világ különböző részein megtalálható gócaira, és hangsúlyozta, hogy „súlyosan veszélyezteti a békét a nyugatnémet militarizmus, amelyet az Egyesült Államoknak, Angliának és Franciaországnak ugyanazon erői keltettek életre, amelyek segítségére voltak, hogy fennmaradjon az első világháború után.” Ezeknek az országoknak az uralkodó körei nem akarnak tanulni a történelemből — mondotta a hadügyminiszter. A továbbiakban Malinovszkij marsall rámutatott: „A szovjet emberek nagyon is tudatában vannak a nyugatnémet militarizmus feléledése miatt fenyegető veszélynek. Ök azonban, akik halálos csapást mértek a fasiszta fenevadra, nem ijednek meg az ismét jelentkező revansisták és más. világuralomra törő erők hisztérikus kirohanásaitól. Meg tudjuk védeni hazánkat, bármilyen agresszorral szemben, van mivel megvédenünk és képesek vagyunk arra, hogy kényszerzubbonyt húzzunk bármilyen őrültre, aki egy új, nukleáris háborút kirobbant — mondotta. A leszerelés ma a dolgozók olyan harci követelése, amely történelmi szükségszerűséggé vált — folytatta beszédét a szovjet honvédelmi miniszter. Hangsúlyozta, hogy a leszerelési program megvalósítása az imperialisták. elsősorban az amerikai imperialisták szívós ellenkezésebe ütközik. „Az új amerikai kormány még a régi politikát folytait — (Folytatás a 2. oldalon.)