Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-22 / 145. szám
ÜSEAKMAGVArtORSTAG Csütörtök, T961. JunJtts M. Hruscsov elvtárs és THalinovszhij marsall beszélt a Szovjetunió elleni fasiszta támadás 20. évfordulóján (Folytatás az 1. oldalról., mondotta Malinovszkij. — A Szovjetunió, mint ahogy az egész világnak megmutatta ezt Nyikita Hruscsov és Kennedy elnök bécsi találkozója, következetesen és kitartóan védelmezi a béke és a teljes leszerelés ügyét és nem engedi, hogy erről bárki is az erő helyzetéből tárgyaljon vele.” „A szovjet nép békében akar élni minden néppel: más törekvéseink, más terveink, más politikánk nincs és nem is lehet” — jelentette ki Malinovszkij. Malinovszkij marsall hangsúlyozta, hogy a háború ma már nem végzetszerűen elkerülhetetlen, s ennek biztosítéka a szocialista világrendszer egyesült ereje. A Szovjetunió hatalma mérhetetlenül megnőtt. A kommunista párt és a szovjet kormány, tekintettel az imperialisták agresszív terveire, mindent megtesz a szovjet fegyveres erők megszilárdítására, a kellő szinten tartja az ország védelmi erejét. „A hitleri Németországnak a Szovjetunió ellen intézett támadása 20. évfordulójára mi nem fegyvercsörtetéssel, nem idegen területek meghódításának és leigázásának szándékával, hanem a békére és a leszerelésre szóló felhívásokkal emlékezünk” — mondotta. Befejezésül Malinovszkij marsall kijelentette, szolgáljon ez az évforduló alkalmul arra, hogy „a népek idézzék emlékezetükbe ezt a szörnyű eseményt, tanuljanak e kemény leckéből és még jobban mozgósítsák erőiket a világbéke megvédésére.” Hruscsov eivtárs beszéde a moszkvai oyíílésen Kedves Elvtársak! Húsz év telt el azóta, hogy a fasiszta Németország hitszegően, hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetuniót, megszakította a szovjet dolgozók békés munkáját és súlyos, pusztító háborút kényszerített ránk. Az egész szovjet nép védelmére kelt nagy hazájának, a szocializmus vívmányainak. Megkezdődött a szent népi háború a hitleri elözönlés ellen. Ebben a háborúban teljes nagyságukban mutatkoztak meg a szeretett Kommunista Pártja körül szorosan tömörült szovjet nép gigászi erői, törhetetlen akaratereje. Rogyion Jakovlevics Malinovszkij elvtárs, a Szovjetunió marsallja, honvédelmi miniszter beszámolójában, továbbá az utána felszólalt elvtársak nagyon találóan beszéltek a szovjet népnek, dicső fegyveres erőinknek a honvédő háborúban véghezvitt halhatatlan hőstetteiről. Mi újra, meg újra visszatérünk a második világháború eseményeire, mert maga a háború, valamint a háborút megelőző időszak igen mély tanulságok levoAmikor a világot már közvetlenül fenyegette a háború veszélye, a szovjet kormány azzal a javaslattal fordult Franciaországhoz, hogy Csehszlovákiá megvédése érdekében együttesen lépjenek fel a hitleri Németország ellen. Megegyezést kerestünk arra is, hogy 'Lengyelország és Románia burzsoá kormányai saját területükön átengedjék csapatainkat Csehszlovákia megsegítésére. Szocialista hazánk iránti vak gyűlöletükben és a világ forradalmi mozgalmától való félelmükben azonban a burzsoá államok uralkodó körei a szovjet kormány egyetlen javaslatát sem fogadták el, jóllehet a javaslatok célszerűsége mindenki számára nyilvánvaló volt. A második világháború előzményeinek egész története az úgynevezett nyugati demokráciák politikájának szégyenletes fejezete. Anglia, Franciaország, Lengyelország és más államok uralkodó körei nem riadtak vissza saját népeik nemzeti érdekeinek elárulásától. nását teszi lehetővé a népek számára. Pártunk és a szovjet kormány már azokban a napokban, amikor Hitler és a német fasiszták hatalomra jutottak, határozottan leleplezte a fasizmus rabló jellegét, figyelmeztette a népeket a fenyegető veszélyre. A Szovjetunió volt az egyetlen állam, amely fáradhatatlanul hangoztatta, hogy meg kell fékezni a fasizmust, s nem szabad megengedni, hogy új világháborút robbantson ki. A Népszövetségben, a háborúellenes kongresszusokon erőteljesen hangzott a szovjet megbízottak szava, amikor állhatatosan sürgették, gátat kell emelni a fasizmussal szemben, harcra kell tömörülni a közelgő háborús katasztrófa ellen. A szovjet kormány a népek biztonságának megóvására konkrét intézkedéseket javasolt. A Népszövetségben javaslatot terjesztett elő az általános és teljes leszerelésre, javasolta. hogy létesítsenek kollektív biztonsági rendszert, amely — ha megvalósul — megkötötte volna a fasiszta agresszorok kezét. a vílágreakció arról ábrándozott, hogy ilymódon teszi tönkre hazánkat, a nemzetközi forradalmi mozgalom bástyáját. A. nyugati hatalmaknak az volt a messzemenő tervük, hogy 'megsemmisítik a Szovjetuniót és ugyanakkor erőtlenné teszik Németországot is, így ők osztatlanul uralkodhatnak a világon, mindenkinek diktálhatják a maguk feltételeit. A legcinikusab- ban Harry Truman, volt szenátor, később az Egyesült Államok elnöke juttatta kifejezésre e terveket: „Ha úgy látjuk, hogy Németország nyer, akkor Oroszországnak kell segíteni. Ha pedig Oroszország nyer, akkor Németországnak kell segíteni. Hadd üssék csak egymást minél jobban”. A nyugati hatalmak követték is ezt a politikát, amelynek lényegét Truman ilyen világosan kifejtette, A nyugati agresszív imperialista körök agyából rhég ma sem haltak ki ezek a szándékok. Ezek a körök nem bánnák, ha újból megpróbálkozhatnának ezzel a tervvel, ha találnának olyan erőt, amelyet a Szovjetunió ellen lehet ugrasztani. Ámde ma — nincs ilyen erő. A Szovjetunió és az egész szocialista tábor ereje annyira megnövekedett, hogy ha a nyugati hatalmak mozgósítanák összes erőiket arra az esztelen kísérletre, hogy felszámolják a szocialista országok népeinek vívmányait — próbálkozásuk teljesen kudarcot vallana. Maguk az imperialista hatalmak képviselői is azt mondják ma, hogy erőegyensúly jött létre a nyugati államok és a szocialista országok között. Már az is haladás, hogy ők eny- nyit megértetlek. Még nagyobb haladás lenne azonban, ha azok, akik már ennyire megértettélk a helyzetet, ténylegesen olyan politikát folytatnának, amely az erőviszonyolkból fakad, vagyis a béke és a békés együttélés politikáját. A második világháborút megelőzően az úgynevezett nyugati demokráciák kétkulacsos politikát folytattak. A szovjet kormány meggyőződött róla, hogy nem akarják egyesíteni erőfeszítéseiket a Szovjetunióval a fasiszta országok, Németország és Olaszország ellen, hanem arra törekszenek, hogy a hitleri Németországot hazánk ellen ‘uszítsák. Akkor a szovjet kormány számára nem maradt más kiút. mint tárgyalásokba' bocsátkozzék Hitlerrel, bár tudta, hogy magával az ördöggel lép alkura. Az angol és a írancia kormánykörök hitszegö politikája kényszerí- telt bennünket arra, hogy 1939 augusztusában megnemtámadási szerződést kössünk Németországgal. Nem járhattunk el másként. Meg kellett gátolnunk, hogy az imperialista hatalmak egyesült szovjetellenes frontot alakítsanak, békés lélegzetvétel! szünetet kellett szereznünk népünk számára. A bekövetkezett események bebizonyították a nyugati hatalmak politikájának rövidlátását, igazolták a Szovjetunió álláspontjának helyességét. A háború a történelem legvéresebb háborúja volt A második világháború előzményeinek története a nyugati demokráciák szégyenletes fejezete Az emberiség sohasem felejti el az 1938. évi szégyenletes müncheni egyezményt, amelyben Anglia és Franciaország kormánykörei a Csehszlovák Köztársaságot a fasiszta rablók karmai közé vetették. Ezért az áruló politikáért a népeknek milliók életével, szörnyű szenvedésekkel kellett fizetniök. Gondoljunk csak vissza arra. hogy Anglia és Franciaország 1939 nyarán katonai missziókat küldött Moszkvába. A szovjet kormány akkor teljesen konkrét terveket terjesztett elő a három hatalom fegyveres erőinek közös akcióira, arra az esetre, ha Németország háborút robbantana ki Európában. Akkor még nem lett volna késő megállítani az agresz- szort. Ha altkor Anglia és Francia- ország uralkodó körei valóban akarják és kívánják visszaverni az ag- resszort, .Hitler kétszer is meggondolta volna, hogy kirobbantsa-e a háborút. A történelem egészen másként alakulhatott, az is megtörténhetett volna, hogy nem is kerül sor a második világháborúra. Az emberiségnek nem kellett volna óriási áldozatokat hoznia, veszteségeket elszenvednie. A szovjet kormány akkor átlátott áz imperialista körök cselszövényén. E körök az agresszort támogatva azt akarták elérni, hogy a hitleri hadigépezet erői tegyék tönkre a Szovjetuniót. Megértettük, hogy a nyugati hatalmaknak a Hitlerrel való kacérkodás politikájával egyetlen céljuk volt, az, hogy a német agresszió élét a Szovjetunió ellen fordítsák. Világos volt előttünk, hogy a német fasizmus a világreakció csapásra emelt öklévé vált. Megértettük, hogy A hitleri Németország első csapása a nyugati országokra zúdult. Ezek az országok azonban olyan gyenge ellenállást tanúsítottak, hogy Hitler egyenikint szétverte őket anélkül, hogy ereje kimerült volna. Ilyen körülmények között tért vissza Hit>- ler fó céljához, a Szovjetunió megtámadásához. A Szovjetunió ellen indított háborúban a német imperialisták nemcsak hódító, hanem osztálycélokat is követtek: Meg akartaik semmisíteni a világ első szocialista államát. Arra számítottak, hogy rövid idő alatt és kis véráldozattal elérik céljukat. Ez volt a lényege az ismert „Barbarossa”-tervnek, amelynek érteimében a fasiszták 1941 őszéig meg akarták hódítani országunkat. Más azonban a német militaristák számítása és másként alakult a valóság. Fegyveres erőink, az egész szovjet nép hősies ellenállást tanúsítottak a ferületrabl ókkal szemben. A háború elhúzódott, a történelem legvéresebb háborúja lett. Sok millió életet követelt áldozatul, mérhetetlen szenvedéseket okozott a népeknek. A háború tüze óriási anyagi értékeket, sóik nemzedék munkájának eredményét emésztette fel. A népek azonban helytálltak e háborúban, szétverték a fasiszta Németországot. Hitler kénytelen volt agyonlőni magát, a többi fasiszta vezér pedig vagy végzett magával, vagy bíróság elé került. Ámde sok háborús bűnösnek, olyanoknak, mint például Heusinger, Speidel, Foertsch sikerült kibújni a felelősségrevonás alól. Ök ma már egyáltalán nem éreznek lelkifurdalást sötét üzelmeik miatt, sőt „érdemeikkel” elismerést szereztek volt szövetségeseiknél és most vezető parancsnoki tisztségeket töltenek be a NATO-ban. A nyugati hatalmak kormánykörei szemlátomást keveset tanultak a múltból. Már 16 év telt el a háború befejezése óta, de még núndjg nincs megkötve a békeszerződés Németországgal. Minden józan gondolkodású ember tudja, hogy azok, akik békére törekszenek, a békeszerződés aláírásával szoktak befejezni egy háborút, és meg szokták teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a háborús állapot minél hamarabb megszűnjék. A nyugati hatalmak — úgy tűnik — nem akarják békeszerződés aláírásával befejezni a háborút. Fenn akarják tartani a hadiállapotot Németországgal. Vajon miért? A béke érdekében? Természetesein nem! Akkor, amikor mesterségesen elodázzák a békés rendezést, sőt mi több, amikor azt, aki a békeszerződés megkötését javasolja, háborúval fenyegetik, akkor a népeknek komolyan állást kell íoglalniok. El kell állniok azoknak az útját, akik a helyzetet a harmadik világháború kírobbantása felé terelik, olyan háború felé, amelyben tíz- és százmilliók pusztulhatnak el. Kik érdekeltek a német békeszerződés késleltetésében, mely erők akadályozzák megkötését? Természetesen nem a német nép, s nem Európa népei, amelyek az utóbbi évtizedekben két világháború szörnyűségeit élték át. A békeszerződés megkötését ellenzik azok a nyugatnémet erők, amelyek a ne- vansra gondolnak, új háborús kalandok tervein dolgoznak. Mindenki sz£Meg kell oldani ti német l»ékcs*er*ődcs kérdését A háború befejezése után a Hitlerellenes koalíció országainak népei azt remélték és azt hitték, hogy az a Németország, amely már két világháborút idézett elő, soha többé nem válhat militarizmus és agresszió tűzfészkévé. Mi történt azonban a valóságban? Nyugat-Németország ma már az agresszív háborús NATO-tömb befolyásos tagja lett. Hitlerista tábornokok vezetik nemcsak a Bundes- wehrt hanem kulcsfontosságú tisztségeket töltenek be a NATO-csapa- toknál, parancsnokai azoknak a francia és angol katonáknak, akiknek apja a hitleri hódítókkal vívott harcokban verekedett és elpusztult. Franciaországban és Angliában, a kormány hozzájárulásával, nyugatnémet egységeket képeznek ki és gyakorlatoztatnak új hadjáratokra. A Német Szövetségi Köztársaságban a militaristák már kezük közé kapták a rakétafegyvert és szívósan követelik a Bundeswehr felszerelését atomfegyverrel. A közelmúltban Bécsben mindezekről a kérdésekről részletesen beszéltünk Kennedy úrral, az Amerikai Egyesült Államok elnökével. Részletesen megmagyaráztuk neki, miért nem lehet tovább, a végtelenségig halogatni a német békeszerződés megkötését. Ennek a szerződésnek feladata megszilárdítani azt a helyzetet, amely a második világháború után kialakult. Tulajdonképpen mi semmi mást nem akarunk. A szovjet kormánynak ezzel kapcsolatos álláspontját ismeri az egész világ. Ezt az álláspontot részletesen ismerteti az az emlékirat, amelyet átadtunk az Egyesült Államok elnökének, később pedig közzétettük a sajtóban. Legutóbbi rádió- és televíziós-beszédemben részletesen foglalkoztam a német kérdéssel és azt hiszem, hogy nem szükséges, hogy most újból minden részletében kifejtsem javaslatainkat. Hogyan fogadták Nyugaton a mi álláspontunkat? A szovjet kormány javaslatai minden országban nagy érdeklődést és erős visszhangot keltettek. Mindenki, akinek érdeke a béke megszilárdítása, elismeri, hogy meg kell oldani a német békeszerződés kérdését, megérti, hogy ez a kérdés nemcsak megérett, hanem túl is érett. Ezek az emberek támogatják javaslatainkat, amelyeknek célja a német kérdés békés megoldása és jő alapul szolgálnak ehhez a megoldáshoz. Ugyanakkor meg kell mondani, hogy a nyugati hatalmak kormánykörei most is ellenzik a német béke- szerződés megkötését és a német kérdést erőpróba tárgyává akarjak változtatni. Szeretném figyelmeztetni azokat, akik — Adenauer kancellárhoz hasonlóan — válaszként a Szovjetunió békés javaslataira azt sürgetik, hogy „szilárdan tartsanak ki”, sőt azzal fenyegetőznek, hogy „visszavágnak”. Mi már nem egyszer figyelmeztettük a Német Szövetségi Köztársaság vezetőit arra, milyen hasznos dolog a józan ész. Vajon önök, uraim, megfeledkeztek elődeik dicstelen tapasztalatairól, és meg akarják azt ismételni? Ezt természetesen megkísérelhetik. Ez azonban az önök pusztulásának kezdete lenne. Ma már nem azokat az időket éljük, mint húsz évvel ezelőtt. Ma már nemcsak a német re- vansistáknak kellene osztozniok Hitler sorsában, hanem mindazoknak is, akik támogatni próbálnák őket az ellenünk irányuló újabb kalandban. Ne fogják fel e szavakat fenyegetésként. Ez felhívás a józan észhez. Végre valahára tisztázni kell, hogy a szovjet állam ma már más, a világ szintén megváltozott és másokká váltak az erőviszonyok, a fegyverzet egymáshoz viszonyított arányai. Ezért, kancellár úr, ne ijesztgessen bennünket az ön „szilárdságával.” Ön azt mondja, hogy ha mi megkötjük a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal, akkor ön nem riad vissza semmitől. Ez csupán az ön álláspontjának gyengeségét bizonyítja. Mindenki tudja, hogy mi nem akarunk háborút. Ám, ha önök háborúval fenyegetnek bennünket, mi nem félünk az ilyen fenyegetésektől. Ha önök kirobbantják a háborút, ez ön- gyilkosság lesz önökre nézVe. Akadhat természtesen olyan esztelen ember, aki hajlandó az öngyilkosságra. Ha ez megtörténik, szülei megsiratják, de az emberiség ezt nem sínyli meg. Ha azonban nagy hatalommal rendelkező államférfiak játszanak a tűzzel, fenyegetőznek, hogy a háború szakadékéba taszítják országukat, akkor nemcsak saját életüket teszik kockára, hanem a népek sorsát is. Ha önök Nyugat-Németor- szágot háborús kalandba sodorják, akkor ezzel országuk népét kergetik öngyilkosságba. A Szovjetunió a tartós békéért küzd Ä szovjet emberek nem akarnak háborút, és ezért mi arra törekszünk, hogy kiküszöböljük a háború kitörésének okait Ennek érdekében más békeszerető államokkal együtt az év végén aláírjuk majd a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. A Szovjetunió nem háborút ajánl, nem egyes országok szövetkezését más országok ellen azzal a céllal, hogy erőket tömörítsen egy háborúhoz. Mi csak egyre törekszünk: tartós békére. A béke megszilárdítása végett meg kell kötni a békeszerződést és ilymódon fel kell számolni a második világháború maradványait. Mi ezt nyíltan kijelentjük és azt akarjuk, hogy mindenki helyesen értsen meg bennünket. A Szovjetunió alá akarja írni a békeszerződést Németországgal és azt kívánja, hogy volt szövetségesei is tegyék meg ezt vele együtt. Miikor a békeszerződés megkötését sürgetjük, mi egyáltalán nem fenyegetjük Nyugai-Berlinb, miként a nemzetközi feszültség fenntartásának hívei kiáltozzák. Mi őszintén szeretnénk megegyezni ebben a kérdésben is azokkal az országokkal, amelyekkel együtt harcoltunk a hitleri Németország ellen és amelyekkel közös kötelezettségeink vannak Németország iránt. Azt ajánljuk, hogy Nyugat-Ror 1 in legyen szabad város. Nyugat-Beriin társadalmi és politikai rendszerét egyáltalán nincs szándékunkban megváltoztatni, Ez a lakosság belső ügye. Sem a Szovjetunió, sem a Német Demokratikus Köztársaság nem szándékszik korlátozni Nyugat-Berlln kapcsolatait a világ bármely országával. Ugyanakkor a nemzetközi jognak megfelelően tiszteletben kell tartani a Német Demokratikus Köztársaság szuverén jogait márpedig ennek az országnak a területén vezetnek azok a közlekedési vonalak, amelyek Nyugat-Berlint a külvilággal összekötik. Az Egyesült Államok, Anglia & Franciaország kormánya Nyugat- Beriin kérdésében — a tegnapot védelmezik. Ezt nyugati politikusok is kénytelenek elismerni. Mansfield szenátor, az amerikai szenátus demokratapárti többségének vezetője 1961. június 14-én elhangzott felszólalásában kijelentette, nem érthet egyet a Kennedy-kormány álláspontjával, amely nem veszi figyelembe a háború után Németország két részében és Európában végbement hatalmas változásokat. Mansfield hangsúlyozta, hogy a Kennedy- kormánynak ez az álláspontja egy nukleáris összetűzés Veszélyét rejti magában. Kiemeltei nem abban rejlik a bátorság, hogy makacsul kitartsunk esztelen álláspontok mellett, hanem abban, hogy tárgyilagos alapon megegyezzünk a többi érdekelt féllel. Ez a kérdés helyes kezelése és ezt mi csak üdvözölhetjük. Mansfield szenátor nem tagadja, hogy a jelen körülmények között a leginkább megfelelő az a gondolat, hogy létesítsünk szabad várost megfelelő nemzetközi szavatosságok mellett. Amellett nyilatkozott, hogy a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság írjon alá egy ilyen határozatot és segítse elő annak végrehajtását *; (Hruscsov élvtárs beszédének befejező részét lapunk pénteki számában közöljük.) Í elképzeléseit sugalmazzák és támogatják a nyugati hatalmak uralkodó körei. mára világos azonban, hogy a dolog | nem csak a bonni militaristákon és hitleristákon múlik. A revansisták |
