Észak-Magyarország, 1961. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-20 / 143. szám
BSZAKMAGYARORSZAQ Kedd, 1961. június 86. Hatalmas9 életerős as úttörőmosgalom! Orbán László elvtárs köszöntője az avast tábortűznél Amióta az Avas dombjai fennállnak, talán még soha annyi vidám és egészségtől piruló gyerek nem játszott, dalolt, táncolt egyszerre az egykori kilátó környékén, mint vasárnap délután. S amikor alkony borult a . tájra és a tábortüzek fényében óriásokká nőttek az árnyékok, a fehér blúzok még élesebben rajzolódtak ki a sötét háttérben. A blúzokon úttörőnyakkendőket lobogtatott a szél. Egyre több és több úttörő- nyakkendőt. Mert az Avas kanyargó útjain egyre több csapat igyekezett a tábortűz irányába. Este 8 órára úttörők százai telepedtek a tűz köré. Újhelyi Mária, a Magyar Úttörő Szövetség Miskolc városi titkára üdvözölte az egybegyűlteket, majd átadta a szót dr. Orbán László elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága Tudományos és Kulturális Osztálya vezetőjének. — Kedves pajtások! — szólt Orbán elvtárs. — A Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőinek szeretetteljes köszöntését, Kádár János elvtársnak, pártunk Központi Bizottsága első titkárának üdvözletét tolmácsolom! (Viharos taps). — Ünnepetek nagyon széppé tette a mai napot — folytatta Orbán elvtárs, és elmondotta impresszióit a délelőtti kulturális seregszemléről. Kitüntetést kaptak megyénk kiváló úttörővezetői Vasárnap délután az MSZMP Borsod megyei bizottságának helyiségében bensőséges ünnepségen adták át a kitüntetéseiket megyénk kiváló út- töróvezetőinek. Az ünnepségen megjelentek: dr. Orbán László elv társ, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális osztályának vezetője, Kukucska János elvtárs, pártunk megyei bizottságának titkára, Koval Pál elvtárs, a városi pártbizottság első titkára, Kovács Ottó elvtárs, a Magyar Úttörők Szövetsége országos elnökségének titkára, Fazekas Lászlóné elvtárs, az úttörő szövetség megyei titkára, Újhelyi Mária elvtárs, az úttörő szövetség városi titkára és megyénk úttörőcsapatainak meghívott vezetői. Az ünnepségen Fazekas Lászlóné megnyitó szavai után Kovács Ottó elvtárs, a KISZ Központi Bizottság és az úttörő szövetség országos elnöksége nevében köszöntötte az egy- begyült elvtársakat, majd a jubileumi év jelentőségéről beszélt. — Egy mozgalom történetében mindig nagy esemény az évforduló. Ekkor számot vetnek a vezetők a múlt eredményeivel, s meghatározzák a jövő feladatait. Mi, ismerve az úttörő mozgalom eredményeit, erejét, a jövőben még nagyobb célokat tűzünk eléje. S hogy ezek a célok megvalósuljanak, ezért nagy részben az úttörők vezetői a felelősek — mondotta többek között Kovács elvtárs, majd az eddigi jó munkájuk jutalmául megyénk 26 úttörővezetőjének nyújtotta át a Magyar Úttörők Országos Tanácsa „Kiváló úttörővezető” kitüntetését és a velejáró oklevelet. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség diplomáját a tanulók között kifejtett internacionális munkájáért Kovács elvtárs Csiszár Jenőnek, az alsózsolcai úttörőcsapat vezetőjének adta át. Az úttörő mozgalomban végzett több mint 10 évi kiváló harcos munkájáért Tóth Mária, a Miskolc városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője, Réthy Aladár, a vasgyári fiúiskola nevelője és Deli István, a városi munkásőrség pa rancsnoka kapott oklevelet. A kitüntetések és az oklevelek átadása után a vezető elvtársak közvetlen baráti hangon köszöntötték a ki tűn te tetteket. Koval elvtárs megha- tottan átölelte, megcsókolta egykori tanárát, Réthy Aladárt, majd a DI- MÁVAG munkását, Mátrai Gyulát, aki Gulyás Andrással együtt társadalmi munkában patronálja az úttörőket. Majd Orbán elvtárs is meleg szavakat intézett a jelenlévőkhöz. — Óriási és szép feladat a tiétek, úttörővezető elvtársak: az iskolát a szocialista társadalom előiskolájává alakítani, s az úttörőket olyan emberekké nevelni, akik majd még szebb, virágzóbb társadalmat építenek. Köszönjük eddigi áldozatos, ió munkátokat. s a jövendőhöz erőt, egészséget kívánunk! At úttörővezetők nevében Juszkó István, a felsőtelekesi Ságvári Endre úttörőcsapat vezetője további eredményes munkára tett ígéretet. Lengyel barátsági est Miskolcon A Hazafias Népfront Miskolc városi és Hl. kerületi bizottsága, valamint a budapesti Lengyel Olvasóterem június 21-én, szerdán este 7 órai kezdettel lengyel baráti estet rendez Miskolcon, az Ady Endre Művelődési Otthonban (Vár u. 5. sz.) Ünnepi beszédet mond Fazekas László elvtárs, a városi tanács vb. elnökhelyettese. A budapesti lengyel nagykövetség és a Lengyel Olvasóterem képviseletében Bystrzycki Jan és dr. Sochacki Andrij elvtársak vesznek részt a baráti esten. A barátsági est második felében művészi műsor lesz, amelyen közreműködik Szendrei Imre zongoraművész, Pavlánszky Edina, a Magyar Operaház magánénekese és Sűrűnyi Ibolya előadóművész. amelyet a jubileum tiszteletére ren deztek az úttörők. — Ilyen szép és értékes seregszemlék láttán lehetetlen, hogy ne jusson eszünkbe a mi gyermekkorunk, szüléitek gyermekkora. — Orbán elv- társ néhány jellemző példát mondott el a Horthy-világ gyermekeinek életéből, az éhező, nyomorgó családok tanulásra vágyó gyermekeinek életéből. — Ti már szocialista, szabad ország gyermekei vagytok, akiknek szép az ifjúkora, s akik még szebb, boldogabb jövőt fogtok építeni. Az úttörő mozgalomban már most el kezdtetek ezt a munkát. Orbán elvtárs beszélt az úttörők további feladatairól, munkájuk je len tőségéről. — Hatalmas, életerős az úttörő- mozgalom! Képes arra, hogy a szocialista, majd a kommunista társadalom számára becsületes, megbízható, értékes embereket neveljen! Befejezésül őszinte, meleg szavakkal kívánt az úttörőknek kellemes, gondtalan szünidőt. — A nyáron ússzatok, evezzetek, játsszatok, sportoljatok, hogy fris sen, vidáman, új erővel kezdhessetek az új tanév feladataihoz! És ne felejtsétek el soha a jelszót, kispajtások: előre! Mindig csak előre! Orbán elvtárs szavait hosszantartó taps követte, majd felcsendült a dal. a zene, táncra perdültek az úttörők. A sötét égbolton tompa puffanással százfelé röppentek a tűzijátékok sok színű csillagocskái. A tábortüzek táncoló fényében még elevenebbekké váltak az arcok, csillogóbbakká a szemek. így ünnepeltek vidáman, önfeled ten. Gyönyörű úttörőünnep volt... Biblia Chagall illusztrációkkal Egy londoni kiadóvállalat új kiadású bibliát hoz forgalomba a világhírű festőművész, Marc Chagall illusztrációival. Az eredeti illusztrációk értékét több millió fontra becsülik. Svéd film a nácizmus gaztetteiről A stockholmi mozivásznakon a fasizmus gaztetteiről beszámoló új dokumentumfilm jelent meg. Címe: „Eichmann, a halál ügynöke”. Rendezője Ervin Leisner, aki korábban a Hitler uralomrajutásáról és a nácik gaztetteiről szóló „Véres idők” című filmet forgatta. Leisner új filmjében bőven felhasználta az egykori náci archívumokból származó anyagokat, valamint a harmincas évek filmhíradóit. Az új film leleplezi Eichmann és társai bűneit. Köszöntjük a 10 éves Bányaipari Technikumot A Miskolci Mikoviny Sámuel Bányaipari Technikum ma ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Tíz év alatt bányaipari középkáderek százait nevelte. Száz és száz fiatal ebben a tanintézetben kedvelte meg a bányamunkát, vált a bányászat lelkes dolgozójává, számos esetben kimagasló művelőjévé. Száz cs száz felnőtt bányász dolgozó ebben a tanintézetben kapta meg gyakorlati fel- készültségéhez az elméleti tudást és vált nemcsak kimagasló termelési eredményeket elérő bányásszá, hanem sok esetben felelős beosztású bányavezetővé. Az utóbbi években bányászfiatalok százai, a termelőmunkából jövet, ebben az iskolában szerzik meg a magasabb szakmai képesítést és általános műveltséget. Napjainkban már szinte az ország minden bányájában találkozunk azokkal a bányász középkáderekkel, vagy magasabb beosztásban lévő bányavezetőkkel, akik a bányásztechnikusi képesítést a miskolci Bányaipari Technikumban szerezték meg és most jó szakmai munkájukkal hirdetik szerte az országban a Miskolci Mikoviny Sámuel Bányaipari Technikum hírnevét. A bányaművelés, a bányá«*3i szakismeretek oktatása egyike azok' nak az ismereteknek, amelyeket sem lehet képzelni gyakorlati old*4 tás nélkül. Ezen a téren is nagy *X‘ demei vannak az iskolának. Az j*4 kolareformtervezetet megelőzve, j®1 bevált gyakorlat volt már az iskola' ban, hogy az új tanulókat nem els»] sorban az általános iskolát m végzett fiatalokból veszik fel, b®‘ nem azokat a fiatalokat várják f* hívják az első osztályba, akik m*( gyakorlati munkát végeztek a b*4 nyában, vagy vájártanuló intézel' ben szerezték meg a szükséges ism9* reteket. Ezt a gyakorlati tudást fel* leszti fel az iskola a szükséges m*4 gasfokú műszaki elméleti tudás«9' kibővítve olyan képzettséggé a nulókban, amely alkalmassá tef" őket a magyar bányaiparra váf® nagy feladatok végrehajtására. Fennállásának 10. évfordulóján, * ma tartandó jubileumi ünnepség a*' halmából, meleg szeretettel köszönj' jük a Miskolci Mikoviny Sámuel I>9' nyaipari Technikum vezetőit, neve' lóit és tanulóit. Eredményekbe® gazdag további munkájukhoz sok sikert, erőt, egészséget kívánunk. Asszonyok a termelőszövetkezetek megszilárdításáért Tegnap délelőtt értekezletet tartott a megyei nőtanács a Hazafias Népfront megyei titkárságának helyiségében. Az értekezleten részt vettek a nőtanács járási titkárai, a megye termelőszövetkezeteinek nőbizottsági vezetői és néhány nagyüzem asszonyai. A tanácskozás egyetlen napirendi pontja annak megvitatása volt, hogy mit tehetnek az asszonyok a termelőszövetkezetek megszilárdításáért. Csikós Istvánné elvtárs. a megyei nőtanács elnöike beszámolójában felvázolta a megye mezőgazdaságának, termelőszövetkezeteinek helyzetét és a legáltalánosabb problémákat. Elmondotta, hogy jelenleg a megyében 32 ezer 810 asszony tagja a termelőszövetkezetnek. Nagyszerű munkát végeztek a nőtanács aktívái a tsz- szervezések idején. Most azt kell bebizonyítaniuk, hogy nemcsak a szervezésben, hanem a mindennapi munkában, a gazdasági megszilárdításban is kiveszik részüket. Mivel a nö- vényápolási munkák nagy részét az asszonyok végzik, nem lehet közömbös a nők aktivitása, munlkalendü- lete, eredményed. Az elmúlt év tapasztalatai is azt mutatják, hogy ahöl az asszonyok aktívan részt vettek a közös munkában, ott jelentős eredmények születtek: Bábolnán. Szenfc- istvánon, Girincsen, Edelényben, stb. Az idei mezőgazdasági év biztatónak látszik. A munkát eddig jól és időben elvégezték, de a neheze csak ezután következik. Ebben az évben az időjárás következtében a növényápolás és az aratás, illetve a beta' karítás munkálatai egybeesnek, tehá* ezekben a hetekben szükség le®* minden munkáskézre, szükség le®* az eddigieknél jóval nagyobb leik®' sedésre és szorgalomra. Magától értetődik, hogy az id# nem kis feladatok hárulnak az asZ' szonydkra. A falusi nőtanácsdkn®** és a termelőszövetkezeti nőbizottsá' goknak most az a legfontosabb fel®' datuk, hogy a szövetkezeti vezetésé* get segítve, minél több asszonyt vofl' janak be a növényápolási mumkáb3. De nem lehet elhanyagolni az állat' tenyésztés problémáit sem, mio®^ több asszonyt vonjanak be, különö" sen a baromfitenyésztésbe, örvefl' detes, hogy szövetkezeteinkben évről évre növekszik a baromfiállomány, 9 nagyüzemi baromfitenyésztés. A m®* gyei nőtanács felhívása óta 300 f®' lusi és szövetkezeti nagygyűlésen **' látták meg az asszonyok a baromi' állomány növelésének lehetőségeit, 1961 első felében már 417 ezer 860 cs*' bét neveltek a szövetkezetekben, ezer 185-öt pedig a háztáji gazdasá* gokban. A vitában felszólalók zöme a h*' bakról, a megoldásra váró problé* mákról, illetve néhány nehéz felad®* sikeres megoldásáról beszélt. A rend' kívül hasznos értekezleten bebiz®' nyosodott, hogy a megye asszonyai 3d' veszik részüket a munkából és sok#' tékes eredményt érnek el a termelő' szövetkezetek megszilárdításáért f<r lyó harcban. SZS (laiorüSdL XXXV. — Ne csodálkozz — válaszolta kedélyesen —, szobádban mindig ilyen tisztaság lesz. S reggelre az eltűnt ruháid is itt lesznek ... Gazsó nem tudott mit válaszolni. Növekvő zavarát új barátja előzte meg: töltött mind a két pohárba. Koccintottak. Szalai nem maradt sokáig. Mosolyogva eltávozott. Gazsó az asztal mellett ült, s felhajtott még egy pohárral. Próbálta rendezni gondolatait, de nem nagyon sikerült, sok mindent nem értett. Egyszerre szétsuhant szobájának „ajtaja”, a bambuszháncsból készített függöny, és egy fiatal vietnami kislány lépett be rajta, talpig fehérben; lábán hófehér gumiszandál. Kellemes, lágycsengésű hangon franciául köszönt, elhelyezte a vacsorát az asztal közepén, aztán szinte a földig hajolva kívánt jó étvágyat és kihátrált a szobából. Gazsó mint egy kőszobor bámult, egy hang nem jött ki a torkán. Hiába, sok ez egy napra! Nemrég még ütötték, rugdosták, mint egy kutyát, most pedig bennszülött szolga hajlong előtte... Vacsora után bement a betegekhez. Néhányan altatót kértek. Adott ae-kik. Megmondta mindenkinek, ■<S2üP hogy éjszaka itt lesz velük, tehát bármire szükségük lesz, megkapják, aztán kiment az udvarra friss levegőt szívni. Sétálgatott a kórház előtt, föl-le, s gondolkozott. Zsebébe nyúlt, rá akart gyújtani, hiszen a dohányzás olykor megnyugtatja. Végigtapogatta minden zsebét, amikor eszébe jutott, hogy a cigarettát a szobájában hagyta. Amint belépett szálláshelyére, meglepetten látta, hogy a vacsoraedények eltűntek, az asztalon újra rend van. Idegesen cigarettára gyújtott, aztán lassan elmosolyodott. Kezdett hozzászokni a meglepetésekhez. Csak úgy ruhástól végigheveredett az ágyon, hogy ha valamelyik betegnek szüksége van valamire, mehessen. Szobája pár méterre volt csak a kórtermektől. Még végig sem szívta cigarettáját, amikor jól ismert dörrenések hasítottak az éjszakába. Lövések hangzottak, olyanok, amelyeket partraszálláskor hallott. Felugrott, leakasztotta falon függő automata fegyverét és csőre töltöttéi A lövések egyre közelebbről hangzottak. Gazsó kiugrott az udvarra, fegyverét magához szorította. Azt hitte, a falakon már tűzkészültség- ben van mindenki, azonban csak egyetlen beteggel találkozott, aki megnyugtatta, hogy ez nem támadás, menjen csak vissza nyugodtan a szobájába. Ez a lövöldözés egyébként minden éjjel hallható. Meg kell szokni. Meg kell szokni. Gazsónak eszébe jutottak az őrmesternek a partraszálláskor mondott szavai: „Pszichológiai akció ... Ilyesmikben gyakran lesz részetek... ne kapkodjatok mindjárt géppisztolyok után ...” Visszament szobájába, visszaakasztotta fegyverét, de az egyre közelebbről hallatszó lövöldözés idegesítette. Hirtelen felhajtott két pohár bort, aztán a betegekhez sietett. Azok nyugodtan aludtak, néhányan voltak csak fenn. Ez egy kicsit megnyugtatta. Leült egy székre és ott bóbiskolt reggelig. Úgy hat óra tájt szobájába sietett, hogy megmosakodjék, rendbeszedje magát, s itt új meglepetés fogadta; ruhái szép sorban voltak az asztalon, minden egyes darab kitisztítva, átkefélve, ingei kivasalva... Valamikor édesanyja tudta ilyen szépen kivasalni inge nyakát... A ruhák tetején hófehér köpeny... A lavórban friss, hideg víz... Megmosakodott, rendbeszedte magát. Éppen indulni akart a kórházba, amikor belépett a már ismert vietnami kislány, nem fehérben, mint előző nap, hanem éppen ellenkezőleg; talpig feketében, amely éppen oly jól állt gyermekes arcához, mint a fehér. A reggelit hozta; gőzölgő kávét. Ismét földig hajolva köszönt és földig hajolva akart távozni. A fiú azonban hozzá lépett, megfogta mindkét kezét és a meggömyedt lányt gyöngéden felegyenesítette. — Mifelénk nagy megalázkodás az ilyesmi — mondotta a lánynak. — Kérlek, ha hozzám bejössz, ne csináld ezt. A lány csak állt riadtan, nézte az előtte álló fiút, de nem szólt semmit. Keze olykor-olykor megremegett. Gazsó mosolyogva próbálta megnyugtatni. — Ne félj tőlem. Nem bántalak ... A lány még mindig hallgatott. — Te szedted rendbe ruháimat? — kérdezte ellágyulva a fiú. A lány némán bólintott. Gazsó a zsebébe nyúlt, egy 100 pi- aszterest kotort elő. A lány azonban, amint amaz elengedte kezét, villámgyorsan ldsietett az ajtón ... * Gazsó már a betegek körül foglalatoskodott, amikor az orvoskapitány megérkezett. Katonásan eléállt és jelentette, hogy az éjszaka folyamán a kórtermekben semmi különös nem történt. A kapitánynak tetszett a jelentés, megveregette új beosztottja vállát, s elindult vele a kötöző felé, amelynek ajtaja előtt ott sorakoztak a századból érkező járó betegek. Az orvoskapitány intett új kollégájának, s a? megkezdte az injekciók beadását. Keze gyorsan, ügyesen járt. A kapitány kedvtelve nézte. Amikor a járó betegek ellátásával végeztek, a szokásos reggeli vizitre indultak a kórtermekbe. Ennek végén az orvos a két német elé állt. — A mai naptól kezdve mindé®' ben tartoznak engedelmeskedni $ munkatársuknak — mondotta hív®' talos hangon. — ön pedig — fordul Gazsó felé — legyen szives munkái* után felkeresni szobámban. A két németnek leesett az áŰ® Kelletlenül vették tudomásul a P9' rancsot, közben gyilkos pillantás®' kát vetettek új kollégájukra. Este Gazsó az orvoskapitány sZ®J bájába sietett. Ott együtt borozgato* az ezred parancsnoka és az orv®* Mindketten barátságosan üdvözölt® a jövevényt, majd borral kínált®* meg. Az orvos új munkatársa vélem® nyét akarta hallani, hogyan látja 9> itteni kórház helyzetét, van-e val® mi elgondolása, javaslata. Gazsó mindenre szorgalmasan v® laszolt, aztán ő kérdezett. — Kapitány úr, tulajdonképp®1! mi jár naponta a betegeknek és d* nem? Az orvos meglepődött. — De hiszen ez benne van a fcő® ház házirendjében. Nem tanúim® nyozta át? — De igen! Mégis szeretném, ha * kapitány úr megismételné. . — Rendben van. Tehát jár nsr ötszöri étkezés, a szokásos borad®j akinek betegsége megengedi, heti Fj deci pálinka, vagy rum. Ezenkí9^ jár naponta egy doboz cigaretta-'] Máskülönben a kórház étkezés széf1] pontjából teljesen különálló a hetf őrségtől, külön élelemraktárral r# delkezik ... Ez elég? — Köszönöm, kapitány úr. csak annyit: ki a felelős a kórh^ raktárért, kinél van a kulcsa? — A fiatalabbik német. __ [Folytatjuk.)
