Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-24 / 120. szám

Szerda, 1961. május Ül. ESZAKMAGYARORSZÄG s * Gyárkémények szomszédságában A FÜSTJÉT messzelátszóan, erő­teljesen eregető új Palkonya tőszom­szédságában a régi Tiszapalkonya is új életet él. A tavaly még kis lét­számú Petőfi Termelőszövetkezet több mint kétezer holdas nagygazda­sággá terebélyesedett, s 429 tagot számlál. A járás, de a község vezetői is attól tartottak, hogy a szinte kőhaj ítás- nyira lévő erőmű elcsábítja majd az emberéket a termelőszövetkezettől, s az otthonmaradottak, ha lelkűket ki­teszik sem képeseik megbirkózni a földdel. A februári alakuló közgyűlés óta eltelt hónapok bebizonyították, hogy a régi Tiszapalkonya bízóan te­kint jövőjébe. A földhöz van ele­gendő emberkéz, s a feladatok elvég­zéséhez megvan a kedv, a szorgalom. Benőcs József elvtárssal, a tsz el­nökével és Vascsáik János elvtárssal, a Iközségfelelőssel beszélgetünk az el­múlt hónapolk tapasztalatairól. — Ha valaki most látja a hatá­runkat, azt hihetné, hogy itt már a kezdet kezdetén is minden a legna­gyobb rendben ment — mondja Be- nőes elvtárs. — Mi, az idevalósiak azonban tudjuík, hogy nehéz küzdel­meket kellett vívni, meg kellett üt­közni az emberek (kicsinyes meggon­dolásaival, az alig elhagyott egyéni gazdálkodós kísértő közelségével. Vascsák elvtárs elgondolkozva néz maga elé. — Hát igen — kapcsolódik 5 is a beszélgetésbe —, harc nélkül lehe­tetlen eredményt elérni. Ez a harc perszé egészen sajátos, hiszen azok­kal kell vívnunk, akikért mindez van. Ha már most sikerül lerakni a jövő és az utána következő esztendők ter­melési alapjait, akkor elkerülünk sok kellemetlenséget, s egyre többet és többet termelve, egyre több és több jut mindenkinek. De hát milyen az ember? Azt hiszi, hogy amit a belé­pésig csinált, az volt az igazi, a biz tos megélhetést nyújtó, ez az új 1400 hold szántaüan maradt, nem vetettek elegendő őszi búzát, árpát. Amikor lefagyott a föld, összedobol­ták a lovas gazdákat. „Hordani kel­lene a trágyát.” Jött az első ellen­vetés. Igen, de van egy nagy bökkenő — mi télen nem nagyon szoktuk stra­páim lovainkat, ezért nincs is vasalás a hátsó lábukon, fagyon meg isten­kísértés éles vasalás nélkül lóval dol­határidő előtt elvetették a tavasz­búzát, becsülettel megbirkóztak az 1400 hold szántatlan földdel, s most büszkén jelenthetik: megálltak a sa­rat tisztességgel. A szokásos 20—30 holdnyi cukorrépa helyett 80 holdat vetettek — megsarabolták, most egyeselik, végeztek a 100 hold napra­forgó kapálásával is, a krumpli, a kukorica ápolása most folyik. Szépen Megkezdte munkáját az ózdi linomhengermübeu a drótsori automatizált gépsor A paprikát palántáiják a tsz kertészetében. Távolban erőmű kéményei füstölögnek. Tiszapalkonya! Hő­H" Koitcz Balázsait a baromfitelep vezetője nagy hozzáértéssel, kedvvel viseli a csibék gondját. jneg.„ Egyszóval nem értik meg még a közösben, a nagyüzemi gazdál­kodásban rejlő lehetőségeket. Hol az egyik, hol a másik szól, s beszédükből (kirajzolódik az alakulás óta élteit hónapok története. Bizony, aggodalmasan néztek a jövő elé, pon­tosabban az első esztendő elé. ősszel gozni. Sebaj. Gyorsan intézkedtek. Patronál ójuk, a Tiszapalkonyai Erő­mű vezetősége mellettük volt. Küld­tek egy kocsi kokszot, vasat is sze­reztek — és az első aíkadályt elhárí­tották. Tisztára sepertük a falut a trágyától, még nyolc esztendős trágya is volt itt. A föld megkapta a táp­anyagot, az udvarok megszabadultak a bűztől, a szeméttől. Itt is nagyon jól jött a korai ta- vaszodás. Igenám, de nem volt szer­szám. A gazdák olyan ekeket, bo­ronákat akartak a tsz-nek adni, ame­lyek inkább mu­zeális értékek le­hetnének, mint szerszámok. — Ha így áll a helyzet, kénytele­nek leszünk ekét vásárolni, de azt nem adják isten­nevében, a munka­egység érzi meg — mondták a vezetők. És lett eke meg bo­rona, az emberek rádöbbentek, hogv saját maguk alatt vágják a fát, ha el­rejtik a jó szerszá­mot, újat kell ven­ni, és hát tulajdon­képpen mi értelme van ennek az egésznek... De amikor a vetőgép behozataláról volt sző, ismét (kilin­cselni kellett, a harminc valahány vetőgépből csupán kettő s,bizonyult” jónak. Aztán valalki elterjesz­tette, hogy a vezetőség nem kukori- cázik többé, döntést hozott vetőgép vásárlására. Lett egyszerre annyi vetőgép, hogy körülbelül a felét már köszönte az elnök. Nem volt rá szük­ség. És március 10-re, öt nappal a Próbaüzemeltetés az Ózdi Kohászati iJzemek új oxigéngyárában megy a munka. A mintegy hol ven holdas kertészetükben Konecsni La­jos brigádvezető kiváló szervezőnek bizonyult. Minden területen szinte ki­fogástalanul megy a munka. Ha az idő sürget, még ünnepnapon is dol­goznak. Aggódnak azonban a kerté­szet miatt: bajok lesznek az öntözés­sel. A megásott kút nem győzi majd a vizet. A megyei tanács szakemberei sokat segíthetnének egy újabb kút kijelölésével. Sertéstenyésztésüket is veszély fenyegeti. A 60 darab előhasú anyakoca kénytelen lesz a legelőn el­pergetni malacait, mert a szerfás ser- tésfiaztató anyagát a MEZŐSZÖV csak július 31-re tudja leszállítani, és a fialás ideje július eleje. Gondolom, ha alaposabban utánanéznének, talál­nának olyan helyet, ahol nem sürget ennyire az idő, a fialást későbbre várják. A SZÉP EREDMÉNYEK mögött harcok húzódnak meg, békésen meg­oldott gondok, amelyben nem kis sze­repe volt Vascsák elvtársnak, a falu­felelősnek, áld jó politikai érzékkel, lelkiismeretességgel segített és segít a tsz, a község vezetőinek a nehézségek megoldásában. A községi párttitkár, Vágási Antal elvtárs és az alapszer­vezet kommunistáinak személyes pél­damutatása, a tanács elnöke, Labanc elvtárs; titkára, Szilágyi elvtárs hoz­záértő támogatása révén sikerült va­lóban társadalmi üggyé tenni a tsz megerősítésének kérdését Tiszapalko- nyán. Az eredményes munkát látva, ta­pasztalva az emberek igyekvő szor­galmát, már nemcsak a vezetők mon­dogatják, hogy a 32 forintra tervezett munkaegységet felülmúlják — a ta­gok egy része is ezt hajtogatja; ezzel készteti egyre nagyobb iparkodásra egymást a tagság. S a vezetők, a szép terméskilátások alapján, azt a meg­alapozott kijelentést tették, hogy a tervezett munkaegységértéket nem lehet nem teljesíteni ■— a negyven forint elérése sem lehetetlen, ha to­vábbra is megmarad ez a mostani, az egész palkonyai határt széppé vará­zsoló szorgalmas fáradozás. G. M. HÉTFŐN, a késő délutáni órák­ban — pontosan negyed ötkor — iz­galmas pillanatok zajlottak le az Ózdi Kohászati Üzemek fínomhen- gerművében. A konstrukciót végző fizikai dolgozók, műszakiak, német szakemberek sora vette körül az új, automatizált — mintegy 35 millió forint költséggel épült — modern gépsort. A gépsor „főpróbáján” ott izzott a kérdés: sikerült-e a hosszú heteken, hónapokon át tartó munka, vagy valahol hiba csúszott a számí­tásba? A délelőtt folyamán „hideg­próbát” tartottak, ez kielégítette a várakozást. De mit hoz a „meleg­próba?” — Jön az anyag — kiáltotta egy munkaruhás férfi. Izgalmakkal teli pillanatok következtek, s anélkül, hogy emberi kéz bármit is tett vol­na, a hét motollából előbb az egyik, majd a másik, a harmadik, a negye­dik dolgozni kezdett. — Végre! Sikerült! — mormogta elégedetten Unger Ernő. a fínomhen germű gyárrészlegvezetője. A szere­lők mosolyogtak s végtelen jókedv­vel, derűvel figyelték, hogyan csé­vélik a motollák az izzó anyagot, hogyan adagolják a kész drótkariká­kat a szállítószalagra. A 14 MÉTERES és az utána kö­vetkező 48 méteres szállítószalag a terméket automatikusan egy 330 mé­ter hosszú korongpálya egymás mel­lett sorakozó horgaira akasztgatja. Mire a drótkarika megteszi körútját a pályán, lehűl és egy hosszú kar se­gítségével rásiklik a robosztus gyűj­tőkeresztre, amelynek leszedő tüskéi egy-egy ágyúcsőhöz hasonlítanak. A gépsor fotocellákkal, elektronikus berendezésekkel működik. Amikor a motollák vezérlő csövébe ér az izzó anyag, a fotocellák elektronikus berendezésekkel indítják a gépeket, műszerek szabályozzák, hogy a hen­gerek gyorsaságának megfelelő gyor­sasággal dolgozzanak a motollák, műszerek irányítanak, szabályoznak minden munkafolyamatot. Egyedül itt a leszedő tüskén érinti emberkéz az anyagot. A karikák átkötése kéz­zel történik, utána ismét gép, daru szállítja. — Miért vált szükségessé a drót­sor átépítése? — kérdezzük Markus Gyulától, a finomhengermű üzem­vezetőjétől. — A régi motolla-berendezés a hengerekkel együtt még 1912-ben épült — mondja. — Elavult meghaj­tású, majdnem ötven éves konstruk­ció volt. A karika elhúzása kézzel történt, a motorok kézivezénylé- sűek voltak. Nehéz fizikai munka, gőz por. piszok jellemezte a beren­dezést. Ez a motolla — mutat az impozáns gépsorra — a legkorsze­rűbb követelményeknek is megfeleL Európai viszonylatban is kevés ilyen modern, korszerű, automatizált gép­sor működik. Az itt dolgozóknak nem kell mást csinálniok, mint el­lenőrizni a gépek, a műszerek mun­káját. Ez viszont megköveteli, hogy a dolgozók technikusi színvonalú tu­dást szerezzenek meg. — Mikor kezdték, s kik végezték a munkát? — Az elmúlt év december elején kezdtük az előzetes munkát, ott, ahol nem zavartuk a termelést. Április 21-én kezdtük a nagy munkákat. Az alapozásnál jól dolgoztak a BMV dolgozói. A gépalapozást 11, a kábel- csatornát 3 nappal előbb készítették el. A gépszerelést — egy nappal a határidő előtt — a gyár fínomhen- gerművének és központi karban­tartó üzemének lakatosai végezték el. A villamos-szerelési munkákon a finomhengermű villamoskarban­tartás és a központi karbantartó üzem villamosrészlegének dolgozói szorgoskodtak. Tóth Endre, a finomhengermű villamoskarbantartási részleg üzem­vezetője érdekes adatokat mond. — A villamos munkákat április 11-én kezdtük. Átlagosan 20—30 vil­lanyszerelő dolgozott. Valamennyien derék munkát végeztek, 15 kilomé­ternyi kábelt húztak be, több, mint kétezer véget kellett megtisztítaniok és bekötniök. A HOSSZÉ HETEKEN, hónapo­kon át tartó rekonstrukciós munka meghozta gyümölcsét. Hétfőn meg­kezdhette munkáját 4 és tegnap dél­előtt a további 3 motolla. Üjból kor­szerűsödött az ózdi gyár egy európai viszonylatban is ritka, fotocellákkal, elektronikus irányítással működő, automatikus gépcsodával. Csorba Barn* A iluinoki járási tanács végrehajtó bizottságának kibővített ülése Jákíaívan A putnoki járási tanács végrehaj­tó ' bizottsága legutóbb Jákfalván tartotta ülését. Az ülésre meghívták a községi tanács végrehajtó bizottsá­gát, a termelőszövetkezet vezetősé­gét, a tömegszervezetek és a Haza­fias Népfront helyi vezetőit. Az ülé­sen jelen volt és felszólalt Németh Imre, a járás országgyűlési képvi­selője is. Az ülés résztvevői a községi ta­nács végrehajtó bizottsága elnöké­nek a végrehajtó bizottság munká­járól és a termelőszövetkezet helyze­téről tartott beszámolóját több órán keresztül tartó vitában értékelték, majd megállapították, hogy a közsé­gi tanács végrehajtó bizottságának munkájában tapasztalt hibák és hiá­nyosságok nagymértékben okozói voltak annak, hogy a jákfalvi terme­lőszövetkezet a megye legrosszabb termelőszövetkezete lett. Megállapította a végrehajtó, bizott­ság, hogy a községi vezetőkön áll a termelőszövetkezet megerősítésének ügye. Határozatban szögezte le mind­azokat a feladatokat, amelyek mind a községi tanács munkáját, mind a termelőszövetkezet helyzetét megja­vítják. Ha a járási tanács végrehaj­tó bizottságának elemző, a hibákat feltáró és azok kijavítására vonat­kozó határozatát a tsz vezetői meg­szívlelik, a jákfalvi tsz javíthat helyzetén és a megye jó termelőszö­vetkezeteinek sorába léphet. Szigo­rúan meg kell tartani a termelőszö­vetkezeti demokráciát, meg kell kö­vetelni a fegyelmet és fel kell lépni — kivétel nélkül mindenkivel szem­ben —, ha dézsmálni merik a közös vagyont. Mindezek elhanyagolása miatt jutott a jákfalvi tsz a tönk szé­lére. • Kukucska János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára és Füle János elvtárs, a járási pártbizottság titká­ra megszemlélték Jákfalva község határát, a tsz gazdaságát, majd be­szélgettek a község vezetőivel és hasznos tanácsokat adtak a tsz meg­szilárdítására irányuló munkához. Szorgalmasan dolgosnak Felsődobssán a Béke Termelőszövetkezet gazdái Az Ózdi Kohászati Üzemekben két éve kezdték meg, 75 millió fo­rint költségelőirányzattal, az új, nagyteljesítményű oxigéngyár építé­sét. A gyár építése befejeződött, s ennek során 30 méter hosszú és 27 méter szélességű gépcsarnokot, öl­töző-fürdőt, karbantartó műhelye­ket, irodahelyiségeket emeltek. A laza talaj miatt az épületek alapjait mintegy négyszáz darab, nyolc mé­ternyire süllyesztett cölöpre építet­ték. Az űj gyárban az NDK-ból be­szerzett, óránként 1500, évente több mint 12 millió köbméter oxigént fejlesztő berendezéseket szereltek fel, ezenkívül oxigéntároló gömbtar­tályokat, töltő kompresszorokat épí­tettek, s lefektették az oxigéngyárat az acélművel összekötő, mintegy 800 ÜSéter hosszúságú távvezetéket. A szerelők és a hazai vállalatok dolgo­séinak együttműködésével épített üzemben megkezdték az üzemi pró­bákat. Az új gyár végleges üzembehelye­zésével teljesen fedezik majd az óz­di kohászat oxigénszükségletét, ezen­kívül lehetővé válik, hogy mind a régi, mind az új acélműben folya­matosan rátérhessenek az eddiginél sokkal gazdaságosabb, korszerű el­járásra, az oxigén-befúvatásos acél­gyártás alkalmazására.---------oOo .1 Budapestre érkezett a Lengyel Vöröskereszt küldöttsége A Magyar Vöröskereszt meghívá­sára egyhetes tartózkodásra Buda­pestre érkezett a Lengyel Vöröske­reszt háromtagú küldöttsége, dr. Ire­na Domanska elnöknő vezetésével. A delegáció itt-tartózkodása alatt ta­nulmányozza a Magyar Vöröskereszt munkáját. (MTI) UGYANCSAK megsokasodott mostanában a felső- dobszai Béke Termelőszövetkezet magtárosának mun­kája. No, nem a terményjárandóságot osztják még, hiszen csak a télen alakították közös gazdaságukat a község dolgozó parasztjai, hanem ellenkezőleg, egye­lőre a gazdák visznek 'terményt a tsz portájára, Fekete János magtáros pedig pontosan jegyzi a hosszú-hosszú oszlopokba, ki mennyi árpát, kukoricát ajánlott feL A legutóbbi közgyűlésen ugyanis ügy határoztak, hogy az első esztendőt sem hagyják ki, mintegy 100 sertést, 20—30 növendókállatot és selejtmarhát meg­hizlalnak még ebben az évben. Az állathizlalás ugyanis egyéni korukban is szép jövedelmet biztosított a szor­galmas felsődobszai gazdáknak, akik közül állathizla­lásban maga az elnök, Hudácskó Árpád járt elől min­dig jó példával. De sokat jövedelmezett az állattartás Kérési Istvánnak, Büdi Lászlónak, Kiss Ferencnek, vagy az olyan köztiszteletben álló, tapasztalt idős gazdáknak is, mint Szilágyi József, Fábián István. Abraktakarmánya azonban még nincs a télen ala­kult Béke Tsz-nek, ezért a tagok szántóterületük ará­nyában árpát, kukoricát ajánlottak fel a közös állo­mány meghizlalására. Ki egy mázsát, ki másfelet, ki meg kettőt-hármat vitt kölcsönképpen a magtárba. Majd visszakapják a vetőmaggal együtt ősszel az idei termésből, s közben — kamat fejében — minden bi­zonnyal a munkaegység összege is jelentősen meg­emelkedik a kölcsön terményen hizlalt állatok hasz­nából. A NÖVÉNYTERMESZTÉSEN kívül ugyanis az állat­tartásra kívánják alapozni közös gazdaságukat a felső- dobszaiak. Már van 90 tehenük, 100 lovuk, 500 juhuk, 15 anyakocájuk. Most vásárolnak még 45 kocát, s fel­nevelnek 1500 libát és 1500 kacsát. Urbán Ferenc építő brigádja készíti is a szállást a Hernád partján a vízi- szárnyasok számára. A kacsák, libák egy részét meg­hizlalják, s ősszel értékesítik, a többiből pedig a törzs- állományt alakítják ki, mert a Hernád friss vize és az alsóréti füzesek zsenge pázsitja igen alkalmas víziszár­nyasok tenyésztésére. Ezért a hídtól lefelé az Alsórét és a Pást menti partok bekerítésével hatalmas vízi- szárnyastelepet létesítenek a Hernád két oldalán. A sok állat eltartása, meghizlalása bizony nagy- mennyiségű takarmányt kíván. Ezért az 500 holdnyi kenyérgabonán kívül 240 holdon árpát, 250 holdon kukoricát termesztenek, és természetesen sok szálas­takarmányt is. A májusi jégeső ellenére is szépek a vetések, a szakemberek szerint a legszebbek közé tar­tozik a Béke Tsz határa az egész szikszói járásban, ami a tsz-gazdak szorgalmát, munkaszeretetét dicséri. BIZTATÓAK tehát a kilátások Felsődobszán. A Béke Tsz tagjai szívesen adták most kölcsön felesleges takarmányukat saját közös gazdaságuknak, mert tud­ják, hogy az állathizlalás haszna jelentősen megemeli majd a munkaegységek értékét — mindjárt az ebié esztendőben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom