Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-20 / 117. szám

BwMrtat, W61. május 80. ESTAKMAGYARORSRAG 9 Ahány ember — annyi mester X istálló? Úgy két-három nap múlva már cserép lesz rajta, s nemsokára beköthetik a lovakat. Az állatte­csirfceneveUle alig több mint 3 hét alatt, került tető alá. simításokat végzik rajta. Építői az utolsó szövetkezet fiatal elnökével, az egész falu gondját magára vállaló Stumpff Jánossal arról beszélgettünk, lesz-e elegendő kéz a sok és egyre szaporo­dó tennivalók elvégzésére. Magabiz­tosan válaszolt: — Ezen a téren nem lesz hiba. A hercegikútiakat nem olyan fáoól fa­ragták, hogy meghátráljanak a ne­hézségek elől. A minap újra felkerestem a he­gyek lábához bújt falut. Mire men­tek azóta, bevált-e az elnök maga­biztos jóslata? Úgy dolgoznak, hogy bárki példát vehet tőlük. Nem néhá- nyan, hanem mindahányan, szinte túlzás nélkül mondhatom: a falu apraja-nagyja benne van a nagy igyekvésbe, hogy már ebben az év­ben megteremtsék a közös boldogu­lás alapjait. A tsz-elnök a határt járta. így a tanácselnökkel, Frikker Józsi bácsi­val vágtunk neki az újdonsült közös gízdaság tanyaközpontjához vezető útnak. Az új tanyaközpont építéséhez mindössze talán úgy három héttel ellőtt fogtak hozzá. A felsőbb szer­veket hiába sürgették, nem tudták koß&bban .kijelölni a tanyaközpont helyét. Nagy mennyiségű építőkövet, íaanyajgot halmoztak ide, s a kerék- gyártömükely átalakult asztalosmű- hellyé. Frikker József kerékgyártó nyésztési brigádvezető se bánná már, mert akármilyen rendes emberek a hercegkútiak, azért az a közmondás, hogy „minden szentnek maga felé hajlik a keze”, rájuk is áll. Nem le­nyit érte, mi meg elintézzük ma­gunk is. Van itt annyi mester — ahány ember — annyi mester. A kifeszített drótok párhuzama közt egyre mélyül a fundamentum árka, szaporán mozognak a kezek. Itt sincs mester? — kérdezem. Ne­vetve válaszolnak, dehogy nincs, még papírja is van róla — és Soly- mosi Antalra mutogatnak, ö igazi mester — de szabó mester. Letette az ollót, tűt és beállt az építkezők­höz. Itt olyan a közhangulat, hogy senki sem tudja kivonni magát a falu nagy megmozdulásából. Reggel hatkor kezdtek munkához, de addig nem hagyják abba, amíg rájuk nem sötétedik, s ennek is meg­van a magyarázata — egymástól „lopják’’ el a munkát. Mert holnap már mások állnak a lapáthoz, ők meg otthon kénytelenek maradni. Ez meg, hogy lehet, hát nincs ka- pálnivaló? A takarmányt is lehet lassan kaszálni. A marharépát, bor­sót, cukorrépát mór megkapálták, a napraforgóval, krumplival e héten végezne!: az asszonyok, s a kukori­cának még kell egy kiadós eső kapá­lásig. Még nem indult meg minden „fronton” a munka, még nem jut minden kéznek, ezért aztán felvált­Üzemzavar Göcz Antal és Gönczfalvl Antal hozzáértéssel szabják az 50 férőhelyes ló­szálláshoz a tetőszerkezetet. Két nap alatt messze piroslik a leszállás cserepe. hét már kint hagyni a lovakat, mert úgy nem győzik a takarmányt — a háztájinak is löknek a közös takar­mányból. — Az meg mi­nek készül? — kérdezem Józsi bácsit, a kalauzo­mat, a nem mesz- sze fehérlő kőfa­lakra mutatva. Az lesz a süldő­szállás meg a ser- tésfiaztató. A falait már felhúzták, az ab­lakokat is berak­tál:, egykettőre felrakják a tetőt is, — megy ez Hercegkúton, mint a karikacsa­pás. A készülő lóis­tállótól talán egy kőhaj ításnyi ra egy csapat ember lapátolja, ássa a ragacsos herceg­kúti földet. — Ebből meg te- hénistálló lesz — A vakolás, \ tapasztál az asszonyok dolga Ifjú Matísz Bálintiul és Stumpff András né az ablakzárnál vakolják a csibcölon. 80 centis fundamentumot ásnak nejíi — magyarázza a tanácselnök. — Eh- hez már államhitelt is kapunk, a ser- tésfiaztatót, a csirkeneveidét, meg a At ózd! acélműben a nyersanyag bera­kása közben kilyu­kadt az ajtóhütő tömlő. A bő suga­rakban ömlő víz megbénította a mun­kát. 'Megérkeznek a karbantartók. Varga Géza és Hűlik Árpád gyors munkával kijavítják a hibát s zavartalanul folyhat tovább a munka. Foto: Szabados kerekek helyett ajtókat, ablakokat kezdett gyártani, Hoffmann János segítségével, aki bizony nem mester keze alatt lopkodta össze tudomá­nyát Bárki megnézheti az általuk készített ajtókat, ablakokat, egy szakmabelinek is dicséretére válna. A tanyaközpontban, a régi fut- ballpáiya helyén elsőnek egy piros­cserepes, takaros házra esik pillan­tásunk. Az új csibenevelde az, há­rom héttel ezelőtt még csak papíron létezett, ma kívül-belül bevakolva, festik az ablakait, a vakoló asszonyok az utolsó simításokat végzik a vado­natúj épületen. Napokon belül meg­érkeznek az új csibenevelde első la­kói — háromezer darab csibét ren­deltek. Az összekapkodott faforgá­csok nehezen gyulladnak meg a seb­tiben beállított kályhában, még nincs megfelelő huzatja a nedves kéménynek. De azért otthonosan, magabiztosan eregeti füstjét a ké­mény, s a falu látja az összefogás el­ső nagy eredményét. Jöhet a csibe, már nem fagynak meg. Odább a favázas, téliesílhelő, 50 férőhelyes lóistálló fabordái fehér­lenek. Göcz Antal és Gönczfalvi An­tal a szarufákat illesztgetik egymás­hoz, hozzáértéssel, pedig ők is csak olyan „kontárok” az ácsmesterség­ben. Hogy mikor kerül tető alá az Megkezdték az üzemi próbákat az ózdi finomhengermü automatikus berendezéseivel A 100 férőhelyes tehénistállóhoz ássák >z alapot. nát senki sem fölözi le. A herceg- kutiak is maguknak dolgoznak, mert jól dolgoznak, meg is lesz a hasznuk. Csak. így tovább! Gulyás Mihály Az ózdi kohászat finomhengermű­vének drótsorozatán a kíhengerelt acélokat korábban kis teljesítményű motollák csévéltél: fel a dobokra. A dobokról lekerülő mintegy nyolcszáz fok melegségű huzalkarikákat a hen­gerészek fogókkal húzták a távolabbi rakodótérre. A fáradtságos munka miatt a dolgozók félóránként váltot­tál: egymást. A fontos munka korszerűsítésére nagyteljesítményű villamos meghaj­tású motolla- és szállítóberendezést szereltek fel a napákban, megkezd­ték velük az üzemi próbákat. A mint­egy három hétig tartó próbaüzemelés után a berendezést véglegesen üzem­behelyezik. Az új berendezésekkel az eddigi munkák mintegy kilencven százalé­két már automatikusan oldjál: meg. A henger alól kikerülő acélszálakat ugyanis fotocellával vezérelt motolla­berendezés csévéli fel, s ugyancsak automatikával irányított készülék to­vábbítja az anyagot a szállítószalag­ra, majd hűtőpályára, ahonnan szin­tén önműködő berendezéssel kerül az a tárolóhelyre. < A több mint húsz millió forint költséggel felszerelt berendezéssel naponta tizennyolc dolgozót mente­sítenek a fáradtságos munkától s ugyanakkor mintegy húsz százalékkal növelhetik a hengersorozat termelé­sét, mert most már az eddiginél jó­val nagyobb súlyú anyagokat, buf kát hengerelhetnek. így lényege^ jobban használhatják ki a henge teljesítőképességét. Évente körülb 3 húszezer tonnával több hengei árut, az építkezéseknél igen fői £ betonacélt készíthetnek majd. miá., jelentős mennyiségű importtól me. tesítik a népgazdaságot. Jó munkáért — szép muzsika Érdekes kezdeményezést valósit meg a Borsod megyei Tanács műve­lődésügyi osztálya és a Szórakoztató Zenészek Szakszervezete. Elhatároz­ták, hogy a tavaszi és nyári hónapok­ban színes népi muzsikával köszöntik a földek dolgozóit: az állattenyésztés­ben s a növénytermelésben élenjáró termelőszövetkezeti tagokat. A terv szerint Miskolc és Kazincbarcika leg­jobb népi zenekarai hetenként két községet látogatnak meg. A gépko­csin utazó zenekarok a délutáni órák­ban megállnak az országút mentén húzódó tábláknál és vidám muzsiká­val szórakoztatják a növényápolást végző dolgozókat, majd meghívják őket az esti ajándékműsorra. Este ugyanis a termelésben kitűnt terme­lőszövetkezeti községek legjobb dol­gozóit verbunkosokkal, csárdásokkal és Dankó-nótákkal köszöntik. Munkás KISZ-fiata!ok segítsége a falusi KISZ-szervezeteknek A KISZ-kongresszus célkitűzései értelmében a Nehézszerszámgépgyár üzemfenntartási részlegének KISZ kultúrcsoportja is jelentős munkát végez a falusi ifjúsági szervezetek segítésében. A lelkes ifjúmunkás gárda a hemádvécseá sikeres szereplés után a közelmúltban Hemádpetri község­ben adott táncmulatsággal egybekötött kultúrműsort. A kis határmenti község KISZ alapszervezete igen nagy szeretettel fogadott bennünket. Műsorunk sok tapsot és elismerést váltott ki. A kultúrműsort — zenekarunk közreműködésével — táncest követte. Tánc közben még jobban összebarátkoztunk a falusi fiatalokkal. A bevétellel a falusi KlSZ-szervezotct támogatjuk. Most újabb — vállalatunk által pat­ronált — termelőszövetkezeti község felkeresésére készülünk. Szitka Miklös levelező. Orvosi tudományos ülés A* Eszakmagvarországi Poporvos Onkológus Szakcsoportok, valamint a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat egészségügyi szakosztálya május 27-én, szombaton délelőtt xo órai kezdettel tu­dományos illést rendez az Értelmiségi Klubban. Ennek keretében a szájüregi daganatokról dr. Ivánklcviez Dénes, dr. Kovács György, dr. Vándor Ferenc és dr. Skaloud Ferenc tart előadást, blinden tagtársat 6s érdeklődőt szívesen lát a rendezőség. — BÚCSÚZTATÓ ünnepséget tar­tanak ma délután 3 órai kezdettel a MŰM 116. sz. Iparitanuló-Intézet harmadévesei. Az ünnepély «tán táncmulatságot rendeznek. — Bolgár-estet rendez a miskolci Zrínyi Ilona Leánygimnázium III. D) osztálya ma délután 5 órai kez­dettel a József Attila kultűrotüwn- ban. lószállást a magunk erejéből hozzuk tető alá. A sajáterős beruházásunk, azt hiszem, meghaladja már a négy- százezret. Ha vállalattal csináltat­nánk, egész biztos elkérnének any­va dolgoznál: az építkezésen, hogy mindenki szerezzen munkaegységet. Érdeklődöm, ma hány munkaegy­séget szeieztek? Az majd este dei-ül ki, a felmerés után, s hogy mennyit fog majd elérni belőle egy, az egy kicsit később tudódik ki, a zárszám­adáskor. Harminckét forintot ter­vezte!: egy munkaegységre. Annak meg kell lenni — jelenti ki a ta­nácselnök. Rákontráznak, ellenkez­nek, lehet, hogy kevesebb lesz, az is lehet, hogy... En is bizonygatom, hogy ahol ilyen szorgalmas emberei: vannak, ott csak több lehet. — Szorgalom dolgában nincs is itt hiány — egyenesedik fel a lapátolás­ból az egyik. — Úgy nyomjuk a gombot, ahogy bírjuk. Itt senki sem vitatkozik azon, hogy dolgozni kell. Persze vannak olyan hangok, hiába törik magukat, úgyse mennek sem­mire. — De miért, miért? — kérdezem szinte megütközve, hiszen senki sem vágja zsebre munkájuk hasznát, a szokásos adó is olyan kevésre zsu­gorodott, hogy valamikor tíz tehe­tősebb gazda fizetett annyit, mint most az egész falu. Megrántják a vállukat, s valaki csöndesen, mintha csak magának mondaná, megjegyzi: jövőre már okosabbak leszünk... még sohse próbáltuk __ _ Innen fúj a szél. Még nem próbál­ták a közös életet, nincsenek tapasz­talataik, csak hallomásból ismerik a termelőszövetkezeti gazdálkodást. A jóra is gondolhatnának ezzel az erővel, a sárospataki termelőszövet­kezetekre, a tiszakarádira, meg a többire, ahol ugyanolyan szorgalma­sak az emberek és iparkodásuk hasz­Dfcsö-etes dolgot művelnek a her- eegkútisk. Még hó fedte a zempléni hegysor csúcsait, amikor a termelő-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom