Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-20 / 117. szám

—---­M MN ■M ÜHN man ESZAKMÄGYÄRORSZÄQ Szombat, 1061. mijoe ÍS. Könyvespolc: Az idei könyvnapok könyveiből Sándor Kálmán: DÍSZES ESKÜVŐ Kilenc elbeszélést tartalmaz Sán­dor Kálmán új kötete. Közülük egy régi alkotás, 1935-ből való, a többit a legutóbbi években írta. A novellák tematikája változatos. Az író sajátos, ironikus-szatirikus modorában villant lényt az 1919-es ellenforradalom szervezkedésére, a pénzügyi, világ kulisszatitkaira. Kaján gúnnyal teszi nevetségessé a kispolgár díszes eskü­vőjét. A halhatatlanság társbérlői­ben azokat gúnyolja ki, akik egy nagy ember halála után, barátjukká kiáltják ki magukat, — hogy ezzel biztosítsák önmaguknak a halhatat­lanságot. Izgalmas történetet mond el 1956 ellenforradalmi eseményeiből és szatirikus kedve is megtalálja a történetben a neki való alanyokat: az elJenforradalmárokat. Lírai hangon emlékezik vissza a két világháború közötti korszak munkásmozgalmának hőseire, a koncentrációs táborokban szenvedő mártírokra. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) rajt, a nép életének szomorú valósá­gát írja meg. Legérdekesebbek és legváltozatosabbak a kötet „ország- ismertető” cikkei: Nagykőrös, Szeged, Kecskemét, Makó, a Dunántúl, de Budapest dolgozóinak háború alatti életét is felidézik ezek az írások. Más cikkekből pedig feleletet kapunk a falukutatók, s a „népi” irodalom szá­mos, menet közben felmerült problé­májára. Darvas József írásai kiállták az idő próbáját, s ma is művészi, írói hitelességgel, élességükben mit sem vesztve bizonyítják a Horthy-korszak nyomása alatt görnyedő dolgozók éle­tének eiviselhetetlenségét. (Szépiro­dalmi Könyvkiadó.) társa. Az első világháború tapaszta­latai, majd 1918 és 1919 érlelték for­radalmárrá: ettől a pillanattól — a kötet első írásának keletkezésétől — mindmáig a forradalmár tisztánlátá­sával szemlélte korát, foglalt állást a kor eseményeihez, s szállt síkra tollával igazáért. A kötet az író több mint negyven esztendős pályafutásá­nak legjelentősebb publicisztikai írá­sait gyűjti egybe. Polémiát, riportot, emlékezést, haditudományi cikket: a műfajok és témák rendkívül változa­tosak. Változatlan egyedül az írói és erkölcsi alapállás, a szemlélet, az elvek, amelyek ez írásokat létrehoz­ták. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) Kárpáti Aurél: TEGNAPTÓL MÁIG Goda Gábor: FONTOS TÖRTÉNETEK Darvas József: VÉGIG A MAGYAR SZAHARÁN Mély realizmussal rajzolt, nehéz levegőjű képek bontakoznak 5ci Dar­vas József 1940—1944 között írt ri­portjaiból, cikkeiből. Mi adja meg ennék a kötetnek a szórón gatóan forró, valóban szaharai perzselésű alaptönusát? Az író bátorsága. Az a bátorság, amellyel az író a fasiszta háborúért lelkesedő jobboldali sajtó üvöltő derviseivel szemben a keser­ves hétköznapok mélyén hallható mo~ Kárpáti Aurél, az ismert író, ikri- tikus és színháztörténész, új köteté­ben nagyobb igényű irodalomtörté­neti tanulmányait gyűjtötte össze. A cikkek, bírálatok során a magyar- és a világirodalom népszerű vagy elfe­lejtett nagyságai, régiek és modemek arcéle bontakozik ki. Bessenyei György, Kazinczy Ferenc, Petőfi, Ady, Krúdy, Molnár Ferenc. Laczkó Géza, Defoe, Swift, Balzac, Stendhal, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Mark Twain, Jack London, Gladkov — íme, csak néhány név abból a gazdag és sok­színű arcképcsarnokból, amelynek a kötet ad keretet. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) Tizenhárom novellát találunk Goda Gábor legújabb kötetében. Köztük nem egyet folyóiratokból már isme­rünk, de ismét örömmel olvasunk. Sok mindenről van szó ezekben a no­vellákban: emberségről, embertelen­ségről, a halálnál is erősebb szere­lemről. a belénk szorult és még fel nem oldott hiúságokról, a fontosko­dásról, arról, hogy miként válik az ember felnőtté. Goda sajátos humora, életszemlélete, többször visszatérő alakjai életfordulatainak sora mind­végig leköt, nemesen szórakoztat (Szépirodalmi Könyvkiadó.) Illés Béla: AHOGY A KORTÁRS LÁTTA Gyetvai János: VÁLSÁGOS ÉJSZAKA A „kortárs” Illés Béla, nagy idők és nagy emberek kor- és fegyver­Nemzefíséyi napol tartottak a Bükkfiegység két szlovák® községében A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége a községi népfront-bizottságokkal közösen az idén tavasszal rendezte meg a már hagyományossá vált nemzetiséi! na­10 perces kisfilmek Borsod megyében rövidesen új színfolttal gazdagodik az ismeretter­jesztő munka. A tanács művelődé s- vugyi osztályának kezdeményezésére a TIT dokumentációs filmszakköre tervbe vette, hogy a termelőszövet­kezetek életerői, a kiváló munka- módszerekről és a jelentősebb kul- girális eseményekről 10 perces rö~ ydfilmet készítenek. így — többek fizott — filmre veszik az állatte­nyésztés fejlett módszereit, a színes yratóünnepségeket, a borsodi kultu- ális hetek kiemelkedő rendezvé­nyeit, a miskolci míúvésztelep életét, valamint filmet készítenek a lakások ízléses berendezéséről is. A 16 milli­méteres kisfilmeket a keskenyvetito berendezésekkel ellátott községek mozijaiban az előadások előtt vetí­tik le. A nevelő hatású filmek for­gatását rövidesen megkezdik. pot a Bükk-hegység két kis falujá­ban: Répáshután és Bükkszentlász- lón. A szerda és csütörtök este meg­tartott ünnepségeken a zászlódíszbe öltözött művelődési otthonokat zsú­folásig töltötték meg a két község szlovák nemzetiségű dolgozói. Az ünnepi estén Répáshután szlovák nyelvű beszámoló hangzott el a nemzetközi helyset időszerű kérdé­seiről majd mind a két faluban a Békés megyei örménykúti művész- együttes adott kétórás, színvonalas műsort. Klilőnvonai az Ipsri Vásárra A Budapesti Ipari Vásár megnyi­tásával a megye minden részéből egymás után érkeznek jelzések, hogy sokszáz borsodi dolgozó vásárolt vásári belépőt és mérsékelt áru uta­zási igazolványt. Az IBUSZ miskol­ci fiókjánál egyre többen váltanak belépőt a Budapesti Ipari Vá­sárra. Május 27-én pedig a nagy ér­deklődésre való tekintettel, mintegy nyolcszáz résztvevővel különvonatot indítanak a Budapesti Ipari Vá­sárra. Egyetlen éjszaka története. Az 1919-es, úgynevezett „monitoros láza­dás” éjszakájáé, amikor először me­részkedett napvilágra az ellenforra­dalom, először támadt fegyveresen a magyar munkáshatalomra. Ezt az első próbálkozást órák alatt leverte a Tanácsköztársaság ereje, de az éj­szaka nehéz harcokkal, súlyos tanul­ságokkal volt terhes. A feszült lég­körű, szenvedélyes hangú kisregényt a szerző 1925-ben írta németországi emigrációjában. Megjelent ott is, né­met nyelven. Eine Nacht címen. Ma­gyarul most — harmincöt év késéssel — jelenik meg először. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) II- Miskolci Munkás Színjátszó Napok Néhány tanulság Epilógus a bemutató-sorozathoz tartott a II. Mis­Három napig kolci Munkas Kolozsvári Grandpierre Emil: EGY SZEREPLŐ VISSZATÉR Több kisregényt és számos új no­vellát olvashatunk a kötetben, ame­lyek a két világháború közötti Ma­gyarországot Idézik fel. Az fró érett művészete plaszticitásával, iróniájá­val rajzolja meg, szatirikus, kritikai szenvedélyével tárja fel az úgyneve­zett úri magyar középosztály jelleg­zetes alakjait, életük belső tartelmat- lanságát. léhaságát, erkölcstelenségét. Külön figyelmet érdemel benne az önálló könyvként is megjelentethető, címadó kisregény, amely két vidéki fiatal életének hátterében tárja fel a régi magyar vidéki középosztály éle­tének ellentmondásosságát. (Szépiro­dalmi Könyvkiadó.) Színjátszó Napok előadás-sorozata. Láttunk három egyfelvonásost, Peter Karvas csehszlovák író nagyszerű drámáját, az Éjféli misét és tanúi voltunk egy miskolci szerző, Bíró Zoltán Záróra című tragédiája ősbe­mutatójának. Négy, illetve öt csoport adott számot felkészültségéről és így szükségesnek mutatkozik, hogy — az egyes bemutatóik után írt kritikai be­számolókon túl — utólagosan is rög­zítsünk néhány megállapítást, levon­junk néhány tanulságot. A bemutatón szereplő csoportok felkészültsége nagyon eltérő volt. Míg a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Művelődési Otthonának színjátszói, a József Attila Művelődési Otthon cso­portjának tagjai igen nagy felkészült­séget tanúsító előadásban mutatták be jólválasztott darabjaikat, a nem hivatásos színjátszók viszonylatában kimagaslót nyújtottak, addig más csoportoknál bizonytalankodás, gyen­gébb felkészülés, gyakori szövegzavar dominált, és produkcióik — ki kell mondanunk — erős dilettantizmusról árulkodtak. (Még öntevékeny viszony­latban is.) A bemutató-sorozat kezdete előtt néhány gondolatot papírra vetettünk a munkás színjátszás jelenlegi fel­adatairól és említést tettünk a leg­frissebb hajtásról, az irodalmi szín­padokról. Sajnos éppen ezzel nem találkoztunk a bemutatón. Igaz. lát­tunk két olyan, egész estét betöltő produkciót, amely megközelítően a színházi élmény érzetét keltette, azonban éppen az egyfelvonásos daraboknál, amelyeket' elsősorban leél lene kultiválniok, tapasztaltuk a leggyengébb eredményeket. A Móricz Zsigmond írta egyfelvonásost leszá­mítva. rossz volt az egyfelvonásosok megválasztása is. Ezt 18-i. csütörtöki lapszámunkban részletesen kifejtet­tük. Gyenge volt az előadásuk szín­vonala is. így azt a tanulságot kell levonnunk, hogy munkás színjátszó­ink éppen azon a területen a leggyen­gébbek, amely leginkább volna az 5 feladatuk. Amikor ismételten öröm­mel regisztráljuk a két, egész estét betöltő előadás sikerét, meg kell álla­pítanunk ezt a hiányosságot is. Betöltí-e ilyen körülmények között a munkás színjátszás nemes hivatá­sét, vagy sem? Szükség van-e ilyen formában a munkás színjátszás ápo­lására? — Ezek a kérdések ötlöttek fel azokban, akiilc végignézték mind­három estének az előadásait. Bár­mennyire is jól sikerült a két, egész estét betöltő előadás és ismételten csak dicséret jár érte. úgy véljük, nem ez a munkás színjátszók elsőd­leges feladata és nem képezheti ez kizárólagos munkakörüket. És bár­mennyire is gyengén sakerült az egy* íelvonásosokbol álló est, mégis in­kább efelé keli fordulnunk és ezt kellene a jövőben hatékonyabban ápolnunk. Nem elsősorban háromfel- vonásos színpadi alkotások előadá­sára kell törekedniök munkás szín­játszóinknál!:, ezt a feladatot ellátja a színház. Közönséget se nagyon tud­nak rá szervezni. Az lenne a felada­tuk, hogy a, magyar és világirodalom remekeiből mind többet juttassanak el, mind művészibb formában, a legszélesebb dolgozó tömegekhez, azokhoz és oda, ahová a színház nem jut, illetve nem is juthat el. Erre a nevelő jellegű irodalmi ismeretter­jesztő színjátszásra pedig legalkalma­sabb forma a munkás irodalmi szín­padok létrehozása és akkor mód nyí­lik, hogy a jófelkéxzüllscgű csopor­tok a legkisebb művelődési otthon­ban, vagy teremben is szolgálhassák nemes feladatukat, rövid jelenetek, versek, kisebb prózai művek, drama­tizált novellák stb. művek bemutató • savai és ebben a műsorban helyet kaphatna néhány zeneszám is. Ezek­hez a műsorokhoz nem kell nagy díszlet, nem költséges a kiállításuk és ügy lehet az egyes számokat a műsorba illeszteni, hogy a lazább szerkesztésnél fogva, mindenkor ó? mindenhol azt adják, ami a helynek és a hallgatóságnak leginkább alkal­mas. Természetesen ez nem jelenti azt. hogy a jófelkészültségű csoportot, egyáltalában ne mutassanak be há- romfelvonásos művet. Mutassanak be a jövőben is, de ne ez legyen ere. elsődleges feladatuk. így jobban be- tölthetik hivatásukat. A másik kérdés,az v?u- Kütaé* van-e ilyen formáhan a munkás színjátszás ápolására? Ügy érezzük, a színjátszó mozgalomban van bizonyosfokú túlburjánzás, kevés a koordináció és nincs meg a megfejelő központi irányítás. A sok helyre, kü­lönböző üzemekbe, m ű vei ődési - ott tv*- nokba szétszakadozott színjátszó yrök nem is lehetnék képesek feladataik tökéletes megoldására. Miskolci vi­szonylatban egyesíteni kellene az erőket, illetve a jó magok köré kiépí­teni az összetömörített színpSTszó cso­portokat a legjobb erőkooí, meg­teremtve így két erős csoportot, ame­lyek a munkás színjátszás feladatai­nak helyes értelmezése mellett ra­goznának a jövőben, megteremtenék a maguk irodalmi színpadait, és oly­kor bemutatnának nagyobb lélegzetű, komolyabb felkészültséget kívánó műveket is. A Két csoporton kívül eső színjátszóik pedig csak a sajátos üzemi, vagy szűkebb területi felada­tokat látnák el —ugyancsak irodalmi színpad jelleggel. Ügy véljük, ez egészségesebb fejlődési tehetőséget biztosítana a nagymúltú miskolci munkás színjátszásnak. B- -tok Miklós t>r J T et> •u ff J Cfuszd ne. ‘ A két őrmester folytatta a kuta­tást. — Az iratokra nem lesz szüksége­tek — szólt hangosan a forradásos arcú. — Ezentúl nem lesz nevetek. Számot kap mindenki. Annak nincs születési éve, anyja neve, nemzeti­sége — röhögött. — Pihenj! Oszolj! Az újoncok szélszaladtak. Meleg volt. Néhányan víz után kutattak, de echo lsem találtak csapot Az egyik alacsony fiú a forradásos *tlé lépett. — Őrmester úr, hol kaphatnánk Vizet? — Mit? — ordította. — Vizet?! Megragadta a fiút, penderített rajta egyet, s akkorát rúgott bele, hogy az hangúsan felnyögött, és vé­gigzuhant a kövezeten. Az altiszt pe­dig az újoncok közé rohant és rúgta, ütötte, akit ért. — Mit, disznók? Vizet?! Nesztek! Te is szomjas vagy? Nesze! Majd Afrikában megszoknátok a meleget, vagy megdöglötök szomjan! Ne mo­zogj előttem, az anyád!... Nesze!... — Állat ez, nem ember — súgta Vö­rös Gazsónak. — De megállj! Végre az őrmester megunta. Elvo­nult, de még akkor is habzott a szája. Az elszállásolás következett. I-enn. e föld mélyén dohos, nyirkos volt a levegő. A helyiségek áporodottságát a két-három méter vastagságú falak óvták. A sötét folyosón minduntalan egymásnak ütköztek az újoncok. — Mint a földalatti patkányok! — nevetett keserűen Gazsó. Elrendezték fekhelyeiket és kisiet- tek az udvarra. Valaki utánuk lép­delt. — Hallottam, hogy magyarul be­szélgettetek. Én is az vagyok. Vá­mos Kálmán. — Né, újra egy földi! — örvende­zett Gazsó. — Ej, hagyd. Sajnos, vagyunk itt jópáj-an földi k. A franciák hálásak lehetnek Hitlernek. Mintha egyene­sen a francia idegenlégió számára hozott volna ki néhányezer magyar leventét. — Hogyan? — Sajnos, így van. Az előbbi szál­lítmány is tele volt magyarral, a még előbbi is. És biztos vagyok ben­ne, hogy sok magyar lesz az utánunk következő csoportban is. — Dehát itt kötnek ki? Ez a sors vár rájuk? — Akárhol dolgoztak, kihasznál­ták őket, s röhögtek rajtuk. Pana­szaikra azt a választ kapták: ha nem tetszik, menj a légióba. S a végén nem marad más hátra! — Szörnyű! — Az. És tudjátok, mi vár itt rá­juk? Suerez őrmester, 50 fokos hő­ség Afrikában, távol-keleti vérhas, malária és örökös rettegés. A meg­ígért francia állampolgárság és a nyugdíj — mese. — Te ezt ilyen jól tudod, és még­is itt vagy? — Nekem sem volt más választásom. A ruhám már rongyokban lógott, s öt hónapig nem volt munkám. De nem szabad elveszteni a reményt. Pedig ti még nem is tudtok mindent! De lássátok meg, mibe csöppentetek. Tudjátok például ki az a Suerez őr­mester, aki délelőtt összerugdosta a fél századot? Spanyol hentes volt. Egy összeszólalkozásnál hentesbal­tával széttrancsírozta feleségét Me­nekülnie kellett. S a légió tárt ka­rokkal fogadta. Most. altiszt, őrmes­ter. De a többi altiszt se különb. Ha valaki, valamelyik börtönből meg­szökik. itt szívesen látják. Nézzétek meg őket! Valamennyi börtönviselt. A börtön tetoválása itt a legjobb ajánlólevél. S ezek az altisztek a lé­gió pillérei. Rájuk számítani lehet. Ok biztos nem szöknek meg, hiszen az igazságszolgáltatás várja őket. Itt jelentkezéskor nem kémek fényké­pes igazolványt senkitől. Valaki be­mond egy nevet, azt rávezetik karto­téklapjára és kész. A kartoték itt marad, az illető Afrikában egy szá­mot kap, amelyet kis rézlapra kar­colnak és a csuklójára erősítenek. Olyasmi is volt már, hogy egy lesze­relt légióé, akinek szama elveszett, elfelejtette, hogy bevonulásakor mi­lyen nevet hazudott... Nagynehezen találták csak meg kartotéklapját... De ... meghívlak benneteket... Van még néhány frankom. Gyertek a kantinba. Beszélgessünk ... — Ez a forrad ásosképü engem is sípcsonton rúgott, de ezt nem viszi el szárazon — háborgott Vörös. — Ja, igen, a fegyelem. — Vámoe töltött a poharakba. — Ha egy al­tiszt kiver öt fogadat, vagy leüt, mint egy kutyát, mehetsz az atyaúr- istenhéz, akkor is neki lesz igaza. Itt az erősebb az úr. Koccintottak. — Ha már itt tartunk — forgatta kezében a poharat Vámos —, szere­titek a bort? — Hát — mosolyodtak el mind a ketten —, magyarok vagyunk. A magyar ember pedig nem veti meg a jó bort — No, nem azért kérdezem. Ha­nem Afrikában is. Távol-Keleten is muszáj inni. Értitek? A vietnami vi­zet sohasem fogjátok megszokni! Az a víz egyenlő a vérhassal. Ne felejt­sétek el: ott csak teát, vagy bort. sza­bad innotok!... Valahol hátul megszólalt egy csen­gő. — Igyátok meg gyorsan. Ebédelni megyünk. Legalább kétszázan nyüzsöglek az ebédlőben, amikor odaéltek. Egy- egy asztalnál tízen ültek. ‘ Nagysokára találtak egy asztalt, ahol még volt három hely. Az asz­talnál egy francia, három német, két olasz és egy jugoszláv ült. Az asz­talfőn a francia helyezkedett el. Gő­gösen nézett a többjeikre. Szemében végtelen megvetés és gúny ... Vámos megbökte Gazsót és a fran­cia köziére nézett. Az követte tekin­tetét. A francia kezefeje hárem he­lyén volt tetoválva. Mivel egy teto­válás öt évet jelent, ez tehát tizen­öt év elöl szökött a légióba... Hozták a levest. Tízük részére egy nagy tállal. A francia nyűit először a kanálért. Az összes húst kiszedte. Utána a németek következtek: a le­ves sűrűjét kanalazták ki. Az ola­szoknak már csak a híg lé maradt, Gazsóéknak és a jugoszlávnak sem­mi. A francia kétpoíára tömte magába a húst, s németek is elégedetten tur­káltak tányérjaikban, az olaszok szürcsölték a levest, akár a kismala­cok az ivóst. Ezek négyen pedig bá­multak s pár percig szóhoz sem jutottak. Ekkor Vörös hirtelen magához húzta a tíz darab buktát és elosztot­ta négyük között. Kettő és fél jutott mindenkinek. A francia szeme villogott, de nem szólt semmit. Vörös ezután tízük boráért nyűit, és azt is szótőn lőtte négyük csajká­jába. pe erre már felugrott a francia.. Kézzel-lábbal hadonászott és riká­csolt, mint egy papagály. A jugoszláv nyugodtan válaszolt — Ha ti megettetek a levest, meg * húst. akkor a bukta, meg a bor minket illet... A francia mordult egyet és már ugrott is. Vörös azonban idejében észrevette szándékát, villámgyorsan felkapta a nehéz levesestálat és tel­jes erővel fejbevágta vele A francia lendülete megtört, s a földre esett. A jugoszláv belerúgott egyet, majd az asztal alá tolta. Ga- zsóék kiitták boraikat, buktáikat zsebrevágták és kimentek ... A németek hozzákezdtek az esz­méletlen francia élesztgetéséhez. Künn az udvaron a jugoszláv Vö­rös nagy tényétét szorongatta, s há­lálkodott ... fFaiytatjvk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom