Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-19 / 116. szám

4 ÉSZAKMAGTAROKSÜAQ Fentek, 1961, májú« 19. U. Miskolci Munkás Színjátszó Napok Z Ä R Ó R A A József Attila Művelődési Otthon színjátszóinak bemutatója bemutatóval zá­Igcn jelentős rult a n Mis_ fcolci Munkaa Színjátszó Napok clo- adás-sorozatu., A József Attila Műve­lődési Otthon színjátszói ősbemutató előadásban hozták színre Biró Zoltán miskolci szerző Záróra című kétré­szes tragédiáját. Úgy látszik, a kö­zönség is megérezte, hogy a bemu­tató-sorozatnak a harmadik napja je­lentős művészi élményt tartogat sza­mára, mert a látogatottság az előző napokhoz képest igen megemelkedett: kétszáznál is többen figyelték a játé­kot. Elöljáróban azért kell megdicsér­nünk a szereplő csoportot, mert helyi író darabját választotta, egy tehetsé­ges író-embert juttatott színpadhoz, vállalta az ismeretlen szerző darab­jának bemutatásával járó kockázato­kat és túlnyomórészt győzedelmeske­dett azok felett. Mielőtt az előadást értékelnénk, szólnunk kell röviden a bemutatott műről. A Záróra elemzése több he­lyet igényelne, itt csak néhány jel­lemző vonását, erényét ás fogyatékos­ságát jegyezzük fel. Tragédia két részben — igv hirdeti a műsorfüzet és a plakát. Valóban tragédia zajlik 1c előttünk a színpadon, sőt tragédiák sorának lehetünk tanúi. A tragédia okozója pedig — az alkohol Egyet­len színen játszódik a Záróra: egy népbüfében, ahol a darab szereplői törzsvendégek, ahol életük jelentős részét eltol tik és ahol szinte a leg­jelentősebb sorsfordulók következnek be életükben. Kikkel ismerkedünk meg ebben a bábeli zűrzavaré helyi­ségben? Megismerjük Somos Ernőt, az ital rabjává ziiilött, normacsalá­sokból élő bérelszámolót, Varga And­rást, a lumpenproletár kőművest, aki Somos társa a normacsalásokban, a bűnös úton nyert pénzt pálinkára költi, családjával szemben brutális. Megismerjük Rigót, a lezüllött szí­nészt, akit az alkohol az őrülteik há­zába juttat, Kázmér urat, az egykor jómódú földtulajdonost, aki most el­sősorban prostituáltaikból és italbolti poteázásokból él. Szúnyogot, a gátlás­talan városi hordárt, Csapit, az uica- lányt és a bevételi terv teljesítését szem előtt tartó, mindig szívélyes Csipkerózsika felébredt igen, -felébredt a Kilián-lakótelepi álta­lános isltola úttörölnek előadásában. Már ok­tóber óta ébreszthetik. Azóta minden szabad­ás szünidejüket a fel­készülésre fordították, amely végül is sikert eredményezett. Ez Ja- csó Gáborné tanárnő munkáját dicséri. A háromfelvonásos gyermekszínművet a gyermekek többször előadták Perecesen és a Bartók Béla Műve­lődési Házban. Idege­nek, barátok, és iskola­társak. gyönyörködtek a mesében, a mese tol- mácsolóiban. A kétségtelen siker, munka eredménye volt; a tanulók első nagyobb, közös mun­kájának eredménye, amely iskolán kívül is össze tudott hozni több mint ötven. tanu­lót. A gyerekek megis­merték a terv megva­lósításának ízét és gyönyörűségét, a vál­lalkozás szellemét. A szépség varázsától azok a szülök sem sza­badulhatlak, akik részt vállallak az előadás sikeréért folytatott munkában, a díszle­tek. a kellékek elkészí­tésével. s minden más segítséggel. nem ad rá kielégítő választ, legfel­jebb csak apró viilanlásokkal bátor- talanodik a megoldás felé. Biró Zol­tán igen nagy és igen művészi mun­kát végzett a iragédia megalkotásá­val és éppen ezért, mert hibái elle­nére is hasznos, jó alkotásnak tart­juk, jó lenne bizonyos kisebbfokú át­dolgozással a2 említett fogyatékossá­got némileg ellensúlyozni. Egyúttal sor kerülhetne néhány kisebb, zavaró hiba — például a rendőrtiszt és So­mos utolsó jelenete — kijavítására is. — Fogyatékosságaival együtt is örömmel üdvözöljük Bíró Zoltán darabját és örülünk, hogy azt mis­kolci munkás színjátszók ismertették meg először a közönséggel. A darabot Gyarmatiig Ferenc ren­dezte. Rendezői koncepciójában a modern, formabontó es neoreaiista müvek hatását érezzük. Egészében jónak mondhatjuk az előadást, szinte árad a színpadról a talponállók bűzös lehelete, valóban életszaga van mindannak, ami előttünk lejátszódik. A darab eszmei fogyatékosságán azonban a rendező sem segíthetett. Ügyes és hasznos a diszletmegoldás, az időnként sötétbe, majd szúrófény­be kerülő narrator azonban nem mindig látszik kellően indokoltnak. (A bolt feliratában lévő durva he­lyesírási hibát jó lenne ikijavítani.) Szinte a darab valamennyi szerep­lője dicséretei érdemel. Janka Béla a lezüllött Somos alakjában igen plasztikusan érzékeltette a mind mé­lyebbre süllyedő, gyenge akaratú embert, Nemkin Antal robosztus Vargája mintha egyenesen valame­lyik italboltból csöppent volna a színpadra, a ritka-helyenként felbuk­kanó túljátszásaival együtt Igen emberi, hiteles Valcsák István züllött színésze, jól karrikírozott figura Liptay László Kázmér úr-ja, jólsikc- rült Molnár Mátyás hordárja. Tóth Eva a rajongó, tiszta, szerelmes menyasszony alakjában igen bájosát, rokonszenveset, formált és megrázóan emberi, hiteles volt Erdélyi Erzsébet Vargánéja is. Isky Jolán utcalányá­ban inkább a szánandó fiatal, mint­sem a romlottság érzókelödött. Jól jellemzett alakítás volt Bíró Péter rendőrtisztje és Kiss László italbolt­vezetője. Báthory János újságíró­narrátora a szép szövegmondáson kí­vül valamivel szenvedélyesebb le­hetne, mert hiszen nem tisztán nar­rátor, hanem időnként, a játék cse­lekvő részese is. Egészében: örömmel üdvözöljük ezt a bemutatót, jólsikerültnek tárt­juk a József Attila Művelődési Ott­hon színjátszóinak előadását. 4 ti. Miskolci 5g* «5 eseménysorozata ezzel a bemutatóval végétért. A tanulságok levonására következő cikkünkben térünk vissza. Miklós (Folytatják.) Huszonnyolcezer diák a nyári táborban Országszerte megkezdődtek az elő­készületek a nyári önkéntes ifjúsági építőtáborok szervezésére. A közép­iskolákban és az egyetemeken már véget értek a jelentkezések. A na­pokban KISZ-taggyúléseken és ifjú­sági gyűléseken adják át. a megbízó- leveleket a fiataloknak. Jóval töb­ben jelentkeztek, mint amennyivel számoltak mind a középiskolákban, mind az egyetemeken. A Hanságban tovább folytatják a már évekkel ezelőtt megkezdett le- csapolási munkát. Kisudvaron az erdőgazdaság területén nyolcezer méter hosszúságú csatornát ásnak, s ezzel hétszáz kataszteri holdat men­tesítenek a belvízveszélytől. Bodrog- (keresztúron a Bodrogzug belvizének lecsapolását végzik. Vácott 2400 fia­tal segít a Dunai Cement- és Mész- mű építkezéseinél. A most épülő Be- rentei Vegyiművek területén a fia­talok a csatornázásnál, az útépítés­nél és építőipari segédmunkáknál dolgoznak majd. Kisújszálláson 9 rizstelepek öntözéséhez magas veze*, tésű csatornákat emelnek. A Bala*j ton déli partján az elvizesedett te* rülelek iecsapolásánal öt kilométeres hosszúságú csatomat készítenek« Balatonaligán, Bodakajtoron, Ba.la*| tonúj helyen, Nagykőrösön, Taksony* | ban. Seregélyesen és Badacsonyban! leánytáborok lesznek, ahol gyú* mölcs- és zöldségszedéssel, valamin!' növényápolással foglalkoznak. A táborozás idején — úgy tervezik] —, a párt és a KISZ vezetői közül többen ellátogatnak majd az építő* táborokba, s előadásokat tartanak az időszerű bel- és külpolitikai kér*; désekröl. A kultúréletre is lehetőséi! nyílik majd. A fővárosból és a me*1 gyei székhelyekről neves művészek is meglátogatják a fiatalokat. He* tenként filmelöadásokat tartanak. í a dús programot tábortüzek, társas*; játékok egészítik ki, továbbá gon* doskodnak a sportolásról is. Szép versek műsora Sárospatakon EVEK OTA minden évben meg­rendezik Sárospatakon a Nők Aka­démiája előadás-sorozatát, amelyet igen szorgalmasan látogatnak a nő­tanács tagjai. Ezen a 10 hónapos tanfolyamon az asszonyok az iroda­lomtól az egészségügyi tudnivalókig, a modern technikától a kozmetikáig mindenféle témával megismerked­nek. Az is örvendetes jelenség, hogy nagyon megnövekcdeU a hallgatóság száma, elsősorban a termelőszövet­kezeti asszonyokkal, leányokkal. Különösen erősödött ebben az év­ben a sárospataki asszonyoknak az irodalom iránti érdeklődése. Sok szép verset tanultak s a versmondó asszo­nyoknak egész csoportja alakult ki, akik a tanfolyam egyes előadásai köré minden alkalommal kis műsort is kerekítettek; a közelmúltban pe­dig egy egész estet betöltő irodalmi műsorral álltak a nagyközönség elé. IGEN NAGY érdeklődés kísérte a nőtanáes irodalmi estjét, amelyet a Felsőfokú Tanítóképző Intézel dísztermében tartottak. A haza és haladás eszmeit szolgáló. XIX. szá­zadi magyar költők műveiből állí­tották össze műsorukat a pompásai* szavaló sárospataki asszonyok, akik* nek soraiban termelőszövetkezeti tagok is pódiumra léptek. Lelket tapssal jutalmazta a nagyszámú kő* zönseg Kasvári Kálmánná, Mcstef Imréné, Kocsis Jánosné, Hazagh Mi* hályné, Kőszegi Fercncné, Kardot; Imrcné hatásos szavalatát, de ma' radandó művészi élményt nyújtott 9 hallgatóságnak Zombori Zita tanár* nő ének-, Dudás István igazgató he' gedű-. Bolvári Zoltán tanár, Mezei; Izabella gimnáziumi tanuló zongo' faszáméval, továbbá a Felsőfok1!: Tanítóképző Intézet férfikara és * gimnázium leánykává énekkari sz»'[ maival, Barabás Gábor gimnázium': tanuló szavalatával. Az énekkarokéi Bolvári Zoltán és Dobay Béla tanál'j vezényelte, a zongorakíscretet Tót*1 Károly tanár látta el kitűnően. A, bevezetőt és az összekötő szövege* elmondla Illés Károlyné. A NÖTANÄCS vezetősége azt tér* vezi, hogy e kitűnően sikerült cél után hasonló irodalmi műsort állt* .össze a XX. századi, majd a nwl magyar költők müveiből is. Könyvespolc: Andrej Guljaski: Az aranrgyapjú Hogyan szerezheti meg az ember az élet legnagyobb kincsét, az örö­met, a boldogságot, hogyan teheti ezt az emberek közös kincsévé? Ez az alapgondolata a Dimitrov-díjas bolgár iró sikeres alkotásának. A regény főhőse Iszaj Damov. a vedrovói termelőszövetkezet elnöke, vallomásszerűcn mondja el élete tör­ténetét, amelynek hátteréből egy nagy és tiszta szerelem bontakozik az olvasó elé. A lírai alaphang mel­lett a regény legnagyobb értéke az egészséges és tiszta emberi humor. Ez avatja pozitívá azt a kritikát 1*' amelyet az író a dogmatikus Drago' mir, a posztjára nem rátermett tef* m előszövet keze ti elnök, vagy a vide' ki párttitkár hibáival szemben a*' kai máz. Guljaski az élet valóságát ábra' zolja. pártos és tiszta irodalmi es*' közökkel. A szocializmust építő hol' gár emberek egész sor remekbe fa' rágott figurája teszi teljessé és ti>* nuiságossá ezt a szimfonikus mu»d* kát árasztó regényt. (Kossuth Könyv' kiadó.) VIII. Ünnepélyes zászlófelvonás, majd ünnepi beszéd következett. Egy hosszú, forradásos arcú kapi­tány méltatta a nap jelentőségét. Elmondotta, miért lett április 30-a a légiósok ünnepe. Beszélt annak a marokkói erődnek az ostromáról, amelynél valamennyi légiós elesett, egy géppuskás kivételével. Ez a köz­katona három, különböző helyen fel­állított géppuskát kezelve, visszaszo­rította az amúgyis súlyos veszteséget szenvedett arabokat addig, amíg a légiós utánpótlás megérkezett. A tiszt lelkes szavakkal magasz­talta ezt a géppuskást. Példaképül állította az újoncok elé. Gazsó izgett-mozgoít a. sorban, tü­relmetlenül várta az ünnepség véget Szomjas volt. Ekkor vette észre, hogy mások sem nagyon figyelik a beszédet... Az ünnepség után mindenki a kantin felé rohant, mintha a fenn- költ, buzdító, lelkesítő szavakat va­lamennyien elfeledték volna... Min­denkinek az enni- és innivaló volt az eszébe ... A kantinban tiszta, terített aszta­lok várták a látogatókat, sőt virág is jutott mindegyikre. Vörös az ajtó melletti asztalhoz húzta barátját. *— Gyere — súgta Gúzsának a díszebéd előtt iszunk is valamit. — De miből? — Ide figyelj... Én tegnap este egy csomó pénzt találtam ... Gazsó gyanakodva nézett rá. — Találtad? — Igen. mit nézel úgy rám! Ülj le. azonnal hozok valamit. Gazsó próbált visszaemlékezni a tegnap estére, de nem sokáig töp­rengett. Barátja hamarosan vissza­tért egy üveg bordeauxi borral és két pohárral. Alig töltötte tele a po­harakat, a főtörzsőrmester állt meg mellettük, aki a létszámellenőrzést végzi naponta. — Fiúk. nem jő helyre ültetek — mondta magyarul. A hangra felkapták fejüket. — ön magyar, főtörzsőrmester úr? — Igen. Szabó József vagyok, Fi­úk, az asztalokhoz csak civilek és ngőghívott vendégek ülhetnek. Lé­giósokat csak a pultnál szolgálnak ki. — Bocsánat, nem tudtuk — emel­kedett fel Vörös. — Maradjatok csak — s a főtörzs­őrmester is asztalukhoz ült. Gazsó villámgyorsan szerzett még egy poharat és töltött. — Egészségetekre fiúk! — mon­dotta elérzékenyülve a főtörzsőr­mester. — Isten éltessen minden be­csületes magyart, még ha külföldön él is! — Ön régóta ól itt? — kérdezte Gazsó, miután fenékig ürítették po­harukat. — Igen. öt éve. 194.3-ban lőttem ki. a háború, a katonáskodás elől. A szerencsémet akartam megková­csolni, mint olyan sokan. A légióban kötöttem ki. De hál'istennek, eddig csak Franciaországban szolgáltam, gyarmaton nem. Közben meg "s nő­sültem, két lányom van ... És mi­lyen szépek. Itt lesznek azonnal, a feleségemmel együtt, majd bemuta­tom őket! Már nem sok időm van hátra, nemsokára leszerelek. Sze­retnék hazamenni családommal együtt. — Haza? — kérdezték meglepet­ten. — Igen ... Csak olyan sok rosszat x-ebesgetnek!... Mondjátok, van ott élet egyáltalán? Gazsó és Vörös egymásra néztek. Maguk sem tudták miért, de egyre kényelmetlenebbül érezték magu­kat. — Élet? — kezdte lassan Gazsó. — Van. Van ... hogyne... Igaz, a há­ború sok kárt okozott, de szépen épül minden ... — Tudjátok, én kubikos voltam .., ügy széféinél» az Alföldet». Debre­cent viszontlátni... Meg dolgozni valahol... Építeni házat, palotát... S egy csillogó könnycsepp gördült elő szeméből, Hirtelen elfordult, de későn. Gazsó és Vörös meglátta. A látvány valahogy a torkukat kapar­ta, ajkuki'a nem jött szó. — No, egészségetekre fiúk — emelte poharát Szabó —. nekem saj­nos mennem kell. Holnap Marseille- be mentek. Katonaszerencsét kívá­nok nektek. Koccintottak. Szabó intett nekik, s eltávozott. Gazsóék jókedve elszállt. Alig léptek ki a lcantin ajtaján, Gazsó keserűen kifakadt. — Ott hagyom hazámat, jobb sorsra vágyva, most meg agitálok az ottani élet mellett! Menekülök az orosz zónából és amikor itt vagyok, vágyom oda vissza! Az érzések tót­ágast állnak bennem! Hát érted ezt? — Nyugodj meg, Miska! Ej, az a honvágy! Az kerített hatalmába! Nagyon nehéz ezt az érzést legyőzni, de le kell. különben megette a fene az egészet! No, fel a fejjel! Gyere, nemsokára ebéd. Ünnepi. A hírek szerint legalább tíz fogásos lesz... — Én nem ebédelek. Lefekszem... — No, ne gyerekeskedj... — Nagyon fáj a fejem. Különben is korán reggel indulás. Nem ajánla­tos sokáig kimaradni... — Hát jó. Én azért visszamegyek, hozok valami harapnivalót. Meg egy. üveg bort az útra... ...Marseille. Gyönyörű kikötővá­ros. A tenger... Kosom felejti el, aki látta... Ban-Part Nicolaus erőd... Sosem felejti el, aki járt benne... Tit van a francia idegenlégió európai központja. Ide vonul be végülis minden Idegenlégiós, bárhol is írta alá a nyilatkozatot és innen irányít­ják ßk.cj 4 vjiúg négy. iája leié.., __ . .. Lenn, a régi Iákötőben halász* hajók, vitorlások százai sorakoznak a part mentén. És ott áll a kiköt0 büszkesége, az a háromemeletes ha.i° is. amely hetenként többször száll'* érdeklődőket Tff-yárához. A múl* századbeli híres várbörtönnek *■' amely ma már természetesen csak érdekesség — ezer és ezer nézői0 akad... Pedig a kirándulók, hajód1 nélkül, közelebb is láthatnak vár* börtönt... A Ban-Fart Nicolaus erőd fal®1 vastagok, igen vastagok. Kapui yi* szont. mindig tárva-nyitva vannak« Bejutni nagyon könnyű ... de kijut* ' ni annál nehezebb ... ... Már magasan járt a Nap. ami' kor az. egység megérkezett. Az 6f* mester álljt vezényelt. Az irodából két őrmester szaladt az újonnan érkezettek felé. Az egyik szélespofájú, a másiknak bal arcán hosszú forradás húzódott szájától egészen a füléig. — Vigyázz! — ordította a szeles* pofájú. — Csomagokat lerakni! A sor egyik végén 6, a másikon 9 j forradásos kezdte meg a motozást* Minden iratot, levelet, fényképet el* szedtek. A sorokon moraj futott vé* gig­— Csend! — üvöltött a szélespofa' jú, s tovább folytatta a motozást. B°' létúrt a csomagokba is. Az udvar felöl a kapitány, az erő® parancsnoka közeledett. A forradá' sós a sor elé lépett. — Vigyázz! — vezényelt, majd 3 kapitány felé fordult tisztelegve. Kapitány úr, alázatosan jelentem, 3 250 újonc megérkezett. A kapitány meg sem állt. nct1’ tisztelgett, csupán nádoálcá.iát ad* hogtatta meg néhányszor a levegő* ben. Az újoncokra rá se nézett. íFolyUujuk), italbolt-vezetet. Rajtuk kívül szere­pel a daxabban Somos Ernő menyasz- szonya, a rajongó, tiszta Éva, Vargá- né, a lezüllött kőműves testileg, lel­kileg megnyomorított felesége, egy rendőrtiszt és egy újságíró, aki a nar­rátor szerepét látja el. A darab figurái a társadalom perifériájáról jövel, ta­lálkoztak össze a íullasztó levegőjű népbüfében. Féktelen italfogyasztás. normaesalás, zsebtolvajlás prostitúció; ezek dominálnak a darabban. Szór­ványosan fellelhetők ezek napjaink italboltjaiban is, ha nem is ilyen tö­mény összetételben, mint ez a darab­ban látható. Bíró Zoltán igen jó szemmel vette észre ezeket a káros életjelenségeket, olyan alakokat te­remtett, amelyekben valóban ráis­merhetünk a talponállók törzsven­dégeire, azonban az élet szennyesé­nek feltárásán nem sakkal jutott túl. Az egész müvet igen nagyfokú pesz- szimizmus árnyékolja be és nem mu­tatja meg határozott körvonalozott- sággal, hol van a kiút ebből a kilá- tástalanságból. Kórház és börtön — hangoztatják többször is a szerep­lők. Igaz ez? Csak ez a két lehetőség van? Nem! És elsősorban nem ezek a lehetőségek, — a mi társadalmunk­ban a társadalom nevelő ereje, a be­csületes társadalomba való visszata- ialás kell hogy jelentse a kiutat. A szerző halványan utal is erre, első­sorban Éva, Somos menyasszonya alakjában, azonban ez az utalás vi­szonylag erőtlen azokhoz a — mar­káns vonásokkal megrajzolt — kö­töttségekhez képest, amelyek a darab hőseit a züllés mocsarában tartják és mind mélyebbre süllyesztik." A narrátor-újságíró is inkább elméleti filozófus, mintsem aktívan segítené Somos és társai ki útjának egyenge- tését; ő sem igen jut túl a szomorú tények regisztrálásán. Talán a túl­zotton humanista rendőrtiszt maga­tartása utol leginkább arra. hogy a társadalom eljár ugyan az ellene vé­tőkkel szemben, de nem taszítja e4 azokat; magától. Úgy érezzük, adi'ámaalap- ** vető fogyatékos­sága. Feltárja az élet kérdéseit, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom