Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-19 / 116. szám

Péntek, 1961. május 19. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Pillanatképek az ózdi acélműből Az ózdi acélmű három részre ta­gozódik. Az első rész a régi martin. Ennek kéményei éppúgy füstölnek, a martinászok éppúgy szorgoskod­nak, mint pár évvel ezelőtt, azonban rengeteg jel mutatja: az üzemrész kemencéi utolsó heteiket, hónapjai­kat élik. Egymás után tűnnek el a régi kemencék, hogy átadják helyei­ket az újnak, a korszerűnek. A középső rész az átépítéssel járó kuszaság, zűrzavar benyomását kel­ti. Itt csákányokon, lapátokon villog a tavaszi napfény, ott daruk emelik helyükre az alkatrészeket, amott a hegesztőpisztolyokból kicsapódó láng sziszegve olvasztja a vasat. Az üzemrész túlsó végén már aa új kemencékben folyik a termelés. A kapcsolóhelyiségben izmos új- ,iak nyúlnak a kapcsolók felé, köny- nyedén felhúzódik a kemence ajtaja, zümmögő daru tolja az építmény nyitott hasába „kanalát”, szikraeső és láng nyaldossa a gépet, aztán -a kanál visszahúzódik, az ajtó újból helyére siklik. Minden érdekes itt, s minden új. Es nemcsak a kemencék, a műszer­ház, a finom műszerek hatnak új­ként, hanem mintha mások lennének az emberek is. S igen érdekes, hogy a műszerek nemcsak segítik, könnyí­tik az acélgyártást, hanem tökélete­sen jelzik, hogy az emberek mit csi­náltak jól, mit rosszul. No, persze a műszerek sem mutatnak meg min­dent. A VIII-as kemence műszerei például jelzik, hogy a Boros-brigád jó munkát végez, mesterei a kemen­cének. De azt nem jelzik, hogy a bri­gád azért dolgozik jól, mert új mó­don akar dolgozni, élni. S azt sem jelzi, hogy a kollektíva jól halad a szocialista brigáddá, emberré válás útján. Fények vilióznak a kemencéknél dolgozók arcán. Jól megtermett, kö­zépkorú férfi vesz próbát. Mozdula­tai nyugodtak, magabiztosak. Balázs F. Miklósnak hívják, a VII. März- kemence olvasztára. — Beszélgethetnénk egy keveset? Rábólint. — Csak okosat! — mondja derűs mosollyal. mint amott — bök fejével a régi kemencék felé. — Kezdetben kicsit szokatlan volt bánni a sok műszer­rel, de megszoktuk. — És a brigád? összeszoktak már? — Domán Istvánnal, az első segéd­del évek óta együtt dolgozom, ö Erdőkövesdi, onnan jár be busszal. Kónya Józseffel, Kula Jánossal meg az elmúlt év őszétől dolgozunk együtt. Megértjük egymást kevés szóból. Balázs F. Miklóst csupa új dolog veszi körül. Újak itt a kemencék, tervünket. Ez nagyon szép ered­mény. Ebben benne van a VIIL sz. März-kemence brigádjainak teljesít­ménye is. Túlteljesítették tervüket. Az olajfogyasztás is kevesebb. Egy tonna acél gyártásánál 8 kilóval. Most már a VII. kemence is bekap­csolódott a termelésbe. — Mik a terveik? — Minél több acélt gyártani. Ked­den összehívtuk az acélgyártó mes­tereket, főolvasztárokat, olvasztáro­kat, s megbeszéltük, mit végzünk jól, s hol kell javítani munkánkon. Hatvan értékes szerszámgépet készítenek az idén a diósgyőri ipari tanulók A diósgyőri Pataki István nevét viselő 100-as Iparitanuló-Intézet tan­műhelyében. hat szakmából több mint ötszáz ipari tanuló dolgozik rendszeresen xnestereik, oktatóik irá­-oOo­flz 1938. évinek nyolcszoroséra nőt! a cfgaret!agyárlás 1938-ban tíz dohánygyárban mint­egy ötvenhét és félmillió szivar, több mint 2.1 milliárd cigaretta. 7,3 mil­lió kiló cigaretta- és pipadohány ké­szült. Az iparág jelenlegi össztermelése mintegy ötven százalékkal több, mint 1938-ban. a szivarkagyártás az­óta nyolcszorosára nőtt, vagyis ma már elsősorban a kész cigarettát ke­resik a vásárlók'. Az idén öt dohány­gyárban 16 milliárd cigarettát, 62 és félmillió szivart és az igényeknek megfelelően csak mintegy másfélmil­lió kiló csomagolt szivarka- és pipa­dohányt készítenek. A különböző cigarettafajták közül továbbra is a Kossuth vezet: a ciga­rettagyártás több. mint 61 százalékát teszi ki. A Terv a gyártás 16.7, a Munkás pedig 9,8 százaléka. Dohány­iparunk ma körülbelül harminc faj­ta cigarettát gyárt. Próbát vesznek a VII. Aj Marz-kcmencénél. Sánta Dezső acélgyártó mester. •— Mit ért okos beszéden? — A beszéd — mondja — olyan, mint az acélgyártás. Lehet jóminő- ségű, de lehet olyan is, hogy kár hozzákezdeni. — Most ne az acélról, hanem in­kább az acélgyártóról beszéljünk. Azt mondják, nagyszerűen érti a mesterségét, hiszen nem véletlen, hogy a VII-es kemence olvasztára tett. — Már régen csinálom. 1941 óta dolgozom a kemencéknél. Az öregem is gyárimunkás volt. Cunderos a durvában. Én mindig idevágyódtam a kemencék mellé. Nagyon szép mes­terség ez. ■— Nem szokatlan az új kemencé­nél dolgozni? •— Itt más a munka, a technika, újak a műszerek, s új a lakás is, amelyben lakik. Nemrég építkezett. Saját lakása van és modern. Régi vá­gya teljesült ezzel... Űj arcon villog a fény. 37 év kö­rüli, karcsú, szimpatikus fiatalem­ber. Sánta Dezső, acélgyártó mester. Ö messzebbről indult a kemen­cékhez. — Szüleim tiszakarádiak — mond­ja —, 1946-ban onnan jöttem Özdra. Először a rendőrségen dolgoztam, onnan kerültem 53-ban a kemencék­hez. — Jó itt? — Igen. Nagyon szeretem ezt a munkát. Azért is kerültem ide — te­szi hozzá. — Megszerettem a várost, (ózdi lányt vettem feleségül), meg­szerettem a gyárat, az itt dolgozó embereket. Olyan nekem, mintha gyermekkorom óta itt élnék s dol­goznék. Már nem tudok elképzelni magamnak más munkaterületet. Harminchárom év körüli, nyúlánk’ fiatal mérnök arcába hull a kemen­céből kisugárzó fény. Figyeli, hogyan marja a láng az acélfürdőt. Valamit mond az olvasztárnak, az bólint, s már indul is valahová. A fiatal mérnök Kurta László. Va­lamikor küldöncként kezdte az új­gyárban. A felszabadulás után a Le­nin Kohászati Művek martinacélmű­vébe került. Dolgozott, és elvégezte a kohóipari technikumot. Később át­jött Ózdra, itt tanult tovább. Meg­szerezte a mérnöki diplomát. C a kemencesor üzemvezetője. — Nagyon szeretem ezt a munkát — mondja a tudásra örökké éhes mérnök. Most is tanul. A marxista egyetemre járok —, mondja —, a szakmai tudás mellé megakarom szerezni a politikai tu­dást is. — És utána? — Mérnöki továbbképzőn veszek részt. A tanulásban nem lehet, meg­állni. Tökéletesedik az acélgyártás, új és új dolgokat kell megismerni. Erre meg kell tanítani az acélgyár­tókat, viszont csak úgy tudom taní­tani őket, ha magam is tanulok. Igen, ott tartunk; az élet egyre kö- vetelőbben sürgeti az olvasztárokat, hogy a gyakorlat mellé szerezzék meg a technikusi színtű tudást is. És ebben segíteni kell őket. — Hogyan válnak be az új kemen­cék? — Az első negyedévben több mint 5500 tonna acéllal teljesítettük túl így többek között megbeszéltük, hogy a jövő héten bevezetjük az oxi- génes acélgyártást. Mi ennek a lé­nyege? Az olajat sűrített levegővel porlasztjuk. E?t a sűrített levegőt oxigénnel dúsítjuk, s az oxigén be fúvatás meggyorsítja az égést, meg­gyorsítja a kikészítést. — És az egyéni tervei... — Egyéni terveim, vágyaim? — hökken meg. — Mit mondjak. Ta­nulni, hogy taníthassak. És nemcsak az üzemben, hanem otthon is. Van két kislányom. Egyik elsős, a másik másodikos. Egyik jeles, a másik ki­tűnő tanuló. Ha hazamegyek, átve­szem velük a számtant. Volt még egy vágyam: a saját ház. Teljesült. Nemrég építkeztünk. — Mit csinál szabad idejében? — Az kevés van. Nagyon kevés.. Van egy motorom. Nyáron, a szabad­ságom ideje alatt azon barangoljuk be feleségemmel az országot. Nyáron — úgy tervezzük — elmegyünk a Balatonra, Pécsre, Szegedre. Hát ennyi, amit vágyaimról, terveimről mondani tudok. A fények tovább vilióznak az ar­cokon. Ahány ember, annyi életút egyéni cél, vágy, de minden terv és cél elválaszthatatlanul összefügg az új kemencékkel, a több acél gyárlá sávaL Csorba. Barna Foto: Szabados György A kispadon 1/ éf hét óla min- den nap találko­zik két orca a kispa­don. Pipázgatvak csöndesen, nézik a se­rényen munkálkodó, daloló kertészlányokat, s a locsoló embert, aki vízsugarat irányít a hervadó ta/vaszi virá­gokra. Ráérnek, siittetik rnagukat a nappal. Ha az egyik előbb érkezik, biccentve fogadja a másik köszönését, de eddig még nemigen beszélgettek. Tegnap megtört a jég. Munkások ásták fel a ligetet. Megszo­kott kispadjuk elölt csatornát hegesztettek. Fiatal, tizennyolc éves fiú bosszankodiia dob­ta félre a szerszámot. — A fene egye meg! Az egyik öreg meg­hallotta, felállt és az árok szélére lépett. — Adjon neki több oxigént — tanácsolta a pipa mellől. — Igaza van, bácsi- kám — örvendett meg a fiú —, köszönöm! Elégedetlen ült visz- sza a kispadra, s belül, a szive táján nagy- nagy melegséget érzett. „Lám. úgy volt!..A szeme sarkából figyel­te, hogy a másik ész- revette-e? Amaz a pi­páját tömlcödtc. Köze­lebb húzódott hozzá. — Majd el is felej­tettem: Kovács va­gyok. — Varga — mondta emez. Rágyújtottak, aztán hátradőltek a kispa­don és tovább nézték a fiatal fiút, akinek a kezében fényes lángot vetett a hegesztőpisz­toly. Csak egy óra múlva szólaltak meg. ami-kőris felállt az egyik: — No, viszlát! Hol­nap nem jövök. Az unokámhoz megyek. — Nekem is van kettő — mondta a má­sik és tovább szívta a pipát. S mosolyogva elbú­csúztak, O. M. Ezer diósgyőri kohásztechnikus az ország üzemeiben A diósgyőri Gábor Áron Kohóipari Technikumban az idén százharminc- négyen érettségiznek, szerzik meg a technikusi képesítést. Velük együtt ezerre emelkedik a tizenegy éve fenn­álló intézetben végzettek száma. Az iskola jó alapot adott volt nö vendékeinek: közülük eddig harminc­ötén végezték el az egyetemet, jelen­leg pedig százhúszat) tanulnak to­vább. A bizonyítvány megszerzésével nem szakadt meg a növendékek és az iskola kapcsolata. A végzettek időnként személyesen, vagy levélben tájékoztatják az intézet vezetőségét életükről, munkásságukról. Az üzemi munkában elért új eljárásaikat, újí tásaikat, hasznos módszereiket rend szeresen közük az Alma Materrel hogy azokat a jövendő technikusai is megismerhessék. nyitása mellett. Az ifjúmunkások évről-évre értékes termékeik készíté­sével, hasznos munkával igazolják, hogy jó úton haladnak a szakma fo­gásainak elsajátításában. Ebben az év­ben a korábbiaknál is több termék készítésén fáradoznak. így a külön­böző gyárak, üzemek részére vég­zendő szolgáltatásokon, tanmeneti és bérmunkákon kívül ötven EAN tí­pusú esztergagépet és tíz gyalugépet készítenek el. Ezek értéke megha­ladja az öt millió forintot. A szer­számgépek nagyrészét az ország kü­lönböző üzemeinek szállítják, míg húsz esztergagépet a Gheorghiu-Dej Hajógyár export célra használ fel. A gépek csaknem fele már elkészült, A fiatalok és oktatóik érdemére szol­gál, hogy az átadott gépek ellen mi­nőségi kifogás nem merült fel. Az ifjúmunkások szakismereteinek gyarapítására az idén megszervezték a csoportos gyárlátogatásokat. Így mestereikkel együtt időről-időre fel­keresik a DIMAVAG-ot és a több! diósgyőri üzemet, hogy ott tanulmá­nyozhassák a legfejlettebb eljáráso­kat. Ennek, valamint a szocialista címért megkezdett munkaversenynek jelentős része van abban, hogy a tan­műhelyben az idén jelentősen emel­kedett a termelékenység. A fiatalok vállalták, hogy éves tervükön felül két EAN típusú esztergagépet készí­tenek el. Felszerelték a két legtermelékenyebb tengely-megmunkáló gépet a Lenin Kohászati Művekben A Lenin Kohászati Művekben a nagykovácsmü rekonstrukciójával párhuzamosan két éve kezdték meg — az országos dieselesítésá program­hoz illeszkedve — a diesel forgattyús-tengely megmunkáló üzem építését. Az üzemet egy korábban más célra használt nagyobb épületben rendezik be, amelyet új épületrészekkel bővítettek. A csaknem ötven millió forint költséggel létesülő üzemben a különféle méretű diesel íorgattyús-íenge- lyek megmunkálására mintegy negyven, korszerű — zömében külföldi — gépet szereztek be. A két legtermelékenyebb és legkorszerűbb félauto­mata megmunkáló gép szerelését a napokban fejezték be és ezen a héten megkezdték velük az üzemi próbákat. Az egyenként több millió forintot érő villamos meghajtású gépek önműködően munkálják meg a for- gattyús-tengelyöken a löketcsapokat és a karkerületeket. A dolgozóknak csupán a munkadarabokat kell a gépre helyezniük, illetve a megmun­kálás után eltávolitaniuk, A gépek munkájára, teljesítményére jellemző, hogy míg korábban — a hagyományos módszerű eszfergálássál — egy forgattyús-tengely meg­munkálása százötven óráig is eltartott, az űj gépeken ez — ti zed része alatt — 12—15 óra alatt végezhető el jobb minőségben, igen kevés fizikai munkával. A jövő hónapban beépítik a még hátralévő, harmadik hasonló meg­munkáló gépet is. A tervek szerint az új üzem gépi berendezéseinek sze­relését az idén befejezik. így a már működő és még üzembehelyezendő gépparkkal ebben az évben több mint kétszáz különböző fajtájú diesel forgattyús-tengelyt tudnak csalóiéin készre munkálni, a felhasználó üzem részére átadni, ahol már csak a tengelycsapok köszörülésére lesz szükség. Új falazási módszerrel több mint kilencszázezer forint megtakarítás A Lenin Kohászati Müvek mar- tinacélmüvében a csapoló csatornák fenekét korábban három sorosan, samott téglával falazták. A forró, folyékony acél hatására azonban ez, a viszonylag vastag fenékfalazat is hamar elhasználódott. Ezért Zátonyi László mérnök és több társa azt ja­vasolták, hogy a csatorna fenékre csak egy sor samott téglát építsenek be. a korábbi két lapsor téglának megfelelő vastagságú bélésrétcget pedig hulladék magnezit-tégla őrle­ményéből és más hőállóbb anyagok­ból döngöljék ki. Az űj módszert többször is kipró­bálták s bebizonyosodott, hogy a ja­vasolt falazási mód a régebbinél cél­ravezetőbb, gazdaságosabb, jobban ellenáll a hő hatásának. Az újítást bevezetésre elfogadták, s azt ez év januárjától már rendszeresen alkal­mazzák. Előzetes számítások szerint így az új módszer bevezetésével egy évben több mint kilencszázezer fo­rintot takarítanak meg. A perecesi önkiszolgáló bott egy hónapja Közel egy hónappal ezelőtt adta-k át rendeltetésének Pereces-banyatele- pen a bányászok önkiszolgáló fűszer- csemegeboltjat. Mint Nagy Gyula elvtárs, a bolt helyettes vezetője mondotta, a bolt korszerűsége meg­nyerte a vásárlók tetszését. Az önki­szolgáló rendszer bevezetése óta hi­hetett énül megnőtt a forgalom, mert a háziasszonyok, a vásárlók a bolt lá­togatása közben látják, hogy mi min­den szükséges háztartásukba. Diákbrigádok a Bodrogközben A FELSZABADULÁS UTÁN az utolsó négyszögölig kiosztották a györgytarlóiaknak azokat az uradalmi földeket, amelyeken ők és őseik cse- lédkedtak évszázadokon át. Az el­múlt télen aztán összefogtak és a 183 család Üj Világ Termelőszövetkezet néven közös gazdaságot alapított. Nagy kedvvel fogtak hozzá már kora tavasszal a mezei munkákhoz. Idejében elvetették a mákot, a bor­sót, a tavaszbúzát, az árpát, majd sor került a cukorrépára, a burgonyára. Csaknem minden táblát megmunkál­tak már. amikor egyszerre nagy gondba kerültek. Sürgetett a tavaszi munka is, azontúl volt a Tisza köze­lében egy hatalmas táblájuk, amelybe kukoricát szántak, de a felgyülemlett talajvíz annyira elborította, hogy gondolni sem lehetett a szántásra. Pedig ekkora darab az 1340 holdas birtokból — bizony tekintélyes terü­let. Es ha nem tudják elvetni a ku­koricát, többszáz sertés és hízóállat jövedelmétől esnének el a fiatal ter­melőszövetkezet gazdái. Mit. lehet itt tenni? Éppen ezen töprengett Pilling János elnök mun­katársaival, amikor váratlanul 58 ki- szista ifjú toppant be a tsz portájára. Hamarosan kiderült, hogy a sátor­aljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnázium diákjai, akik a járási KISZ-bizoCtság révén értesülve a györgytarlóiak gondjáról, vállalkoztak a belvizek le­vezetésére. A honvédségtől ruhát, utászcsizmát, szerszámokat kaptak, és munkához láttak, hogy a derékig érő víztől megszabadítsák a termé­keny bodrogközi földeket. Másnap és harmadnap pedig Ju­hász Pál KISZ-titkár vezetésével 50— 50 sárospataki gimnazista vette át az újhelyi fiataloktól a munkát. A fő- és mellékcsatomáknak valóságos háló­zatát építette ki Simon József, Héthy Lajos. Trócsányi Zénó és Nemes La­jos lelkes brigádja, s addig nem moz­dultak. amíg az utolsó csepp vizet is le nem vezették az Űj Világ Tsz 200 holdnyi földjéről. Egy-két napos, szikkasztó szél a kékló sátorhegyek felől, és a györgytarlóiak máris be­adhattak a széles táblába — kuko­ricát vetni. DE ÖRÜLTEK az eredményes munkának a két iskola diákjai is. Jóleső érzés melengette őket, hogy az „Ifjúság a szocializmusért” moz­galomban vállalt ézidei felajánlásai­kat ilyen szép munkával nyithsftták meg, a két nagy múltú iskola ifjúsá­gához méltó, nemes összefogássá.! (h. j.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom