Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-14 / 112. szám

Vasárnap, 1961. május IC BSEAICMAGTARORSíAG Ábaújszcmtói képek A Petőfi Termelőszövetkezet nemrégiben vásárolt traktora (mellette az elnök). Az ötven lóerős szuper Zetorhoz ekét, silókombájnt és ara­tógépet is beszereznek. Ebben az évben kezdték meg a tsz gépesí­tését, amelynek első legjelentősebb előfutára ez a modern erőgép. Jelentős jövedelemmel kecsegtet a Petőfi Tsz 20 holdas kertészete. Tavaly csupán a három hold paprika közel 70 ezer forint hasznot ho­zott a termelőszövetkezetnek. Kozma Józsi bácsi, a kertészeti brigád vezetője mondja: sajnos, a szivattyúberendezés nem működik elég jól. Szekérrel kell hordanunk a vizet a palóntáláshoz, az öntözéshez. A tsz vezetői a jövőben jelentőségéhez méltóan kívánnak foglalkozni a kertészettel. A Petőfi Tsz kertészete ebben az évben már nemcsak Abaójszántó, hanem a szomszéd Tállya zöldségellátását is biztosí­tani tudja. A cukorrépa ápolása és védelme A cukorrépa egyik legfontosabb kultúrnövényünk. Egy területegység­ről miiiden más termesztett növény­nél több tápanyagot szolgáltat. Ter­melése a mezőgazdasági üzemeknek, így a termelőszövetkezeteknek is, nagy jövedelmet biztosít. Kétszáz mázsás kh-kénü cukorrépatermés 9—10 000 forintos kh-kénti jövede­lemnek felel meg. De a magas ter­méshozam s ennek kapcsán a meg­felelő nagy és biztos jövedelem cu­korrépából is csak hozzáértő, gon­dos munkával, többek között jó nö­vényápolással és növényvédelemmel érhető el. A cukorrépa ápolási munkái a kö­vetkező munkafolyamatokból tevőd­nek össze: 1. Sarabolás. 2. Egyelés. 3. Kapá­lás. A sarabolás Ä sarabolás csökkenti a nedvesség­veszteséget, szellőzteti a talajt és el­pusztítja a gyomnövényeket Ezért, amint a répa sorai láthatók, késede­lem nélkül el kell végezni a sarabo- lást még akkor is, ha a talaj gyom­mentes. Ha a sarabolást kézzel végezzük, ne használjunk szívalakú kapákat, mert azzal sok kárt okozunk. Kézi saraboláshoz felhasználható, a kézi kapánál, termelékenyebb és jobb, a kézi tolókapa. Záporeső után, vagy ha a talaj elgyomosodott, a sarabo- lást szükség szerint ismételjük meg. Sarabolás után a legtöbb esetben Jót tesz a hengerezés. Hengerezni azonban csak a harmat felszáradása után, vagy száraz időben szabad, mert ellenkező esetben a hengerezés kárt okoz, kedvezőtlen talajállapotot eredményez. Az egyelés Az egyelés célja a növények szabá­lyos és egyenletes elosztása, a legmeg­felelőbb tenyószterület kialakítása. Legmegfelelőbb gazdaságos tenyész- területet akkor kapunk, ha az nem több 760 nógyzetcentiméternél. Ezt a tenyészteriiletet akkor kapjuk, ha a 38 cm-es sortávolságra vetett répát 16—18 cm-es növénytávolságra egyel- Sük. Egyelés után ajánlatos a répaföldet kh-ként 30—50 kg pétisóval fejtrá­gyázni. Az erre a célra átalakított vetőgéppel jól és könnyen végezhető el ez a munka. A kapálás Az egyelés után minél előbb — 5—6 nap múlva el leéli végezni a cukorrépa első kapálását Ezt mélyen végezzük, hogy a talaj levegőztetésé­vel segítsük a jobb tápanyag feltáro­lást és a talaj felmelegedését. Különö­sen fontos ez a cserepesedésre hajla­mos, szétfolyó, rossz szerkezetű tala­jokon. A répa sorközeit fogattal, vagy gépi erővel kapáljuk. Ha kézzel kapál­juk a sorokat, ügyeljünk arra, hogy a répa se fel ne legyen töltögetve, se a föld ne legyen a tövétől elhúzva. A sorok kézi kapálása során a megma­radt kettős répák közül a gyengén- f ejlettet, valamint a répa tövénél lévő gyomokat eltávolítjuk. Lényeges, hogy a kapálás során a répa körül rögmentesen lazítsuk meg a te Jajt. Jó minőségű kapálást csak jó szer­számmal lehet végezni. Ezt a munkát csak 70 dkg-os, 20 cm széles, éles, kézi répakapával, vagy éles kultivá- torkésekkel szabad végezni. A leve­les, szív, vagy más alakú kézikapák elszakítják a hajszálgyökereket és a répa körül nem hagynak egyenletes, porhanyós talajréteget. A cukorrépatáblákon a kapáló gé­peket szinte megszakítás nélkül já­ratni kell, hogy a talajt állandóan morzsalékosan és gyommentesen tartsuk. Ez alapvető feltétele a ma­gas cukorrépa termésátlagnak. A ka­pálógépek akkor is dolgozzanak, ha a répa levele már beborítja a földet. Ilyenkor a déli és koradélutáni órák­ban, amikor a levelek lankadtak, a kapa elől törés nélkül kitérnek. Az előforduló esetleges kisebb levéltö­rés nem okoz olyan kárt, mint ami­lyen hasznot jelent az elvégzett ka­pálás. A gépi kapálást akkor keH elvé­gezni, amikor a gyomok még nem torlaszolják el a gép késeit. Elenged­hetetlenül fontos nyáron, aratás után is megkapálni a répát, mert ez lé­nyegesen emeli a terméshozamot. Az egerlövői Aranykalász Tsz például 200 q holdanként! átlagot ért el 26 kh-on, négyszeri kapálás és egyszeri votatoxos porozás alkalmazásával. Termelőszövetkezeteink megerősödésének egyik kulcskérdése as állattenyésztés fejlesztése Irta: Busznyák András, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője I960—61-ben megyénk falvai nagy forradalmi változáson mentek át. Lé­nyegében befejeződött a mezőgazda­ság szocialista átszervezése. Ez igen komoly állomás, fordulópont me­gyénk mezőgazdaságában, a földmű­velő emberek életében. Ha az azóta eltelt időt értékeljük, megállapíthat­juk, hogy megyénk parasztsága ko­molyan veszi a nagy változást és nagy szorgalommal, alkotni akarással j fogott hozzá az új élet formálásához. Az elkészített 1961. évi termelési tervek is azt bizonyítják, hogy tíz­eink igyekeznek kihasználni az új, lényegesen megnövekedett lehetősé­get a mezőgazdaságban. Nagyon sok azoknak a vezetők­nek és tsz-tagoknak a száma, akik helyesen látják, hogj me­zőgazdaságunkban igen nagy le­hetőségek nyíltak meg, sok a ki­használatlan tartalék. Követke­zésképpen reális lehetősége van annak, hogy megyénk mezőgaz­daságának árutermelése ezek­ben az években ugrásszerűen nö­vekedjék. Erre sok példa van megyénkben. Fancsalban 1960-ig akármelyik ko­rábbi legjobb eredményeket vesszük, gabonatermésük 7—7,5 mázsa átlag­nál soha sem volt magasabb. Egyéves ésszerű nagyüzemi gazdálkodás után 13,6 mázsás átlagtermést takarítot­tak be. de még fényesebb bizonyíték, hogy amíg a megye háztáji és egyéni gazdaságainak tehénállománya évről- évre az 1600—1900 literes — tehenen­ként! — tejtermelési átlagot ad, addig a mezőkeresztesi Aranykalász Tsz a tagságtól felvásárolt állománytól 2 év utón tehenenként 4522 literes át­lagot ért el. Pedig e termelőszövetke­zetnek sem jobbak a feltételei és fő­leg nem voltak jobbak, mint a megye termelőszövetkezeteinek zöménél. Itt is tudják, hogy a mezőgazdaságban vannak objektív és fejlődéssel járó nehézségeik s ezt érzik is. De össze­fogtak a vezetők és tagok, mert tud­ják, hogy több csak úgy lesz, ha jól, okosan és szorgalmasan — jobban, mint eddig — gazdálkodnak. Sajnos, a megye állattenyésztésé­nek értékelése azt bizonyítja, hogy sok azoknak a tsz-tagolknak és veze­tőknek a száma, akik nem így fogják fel az állattenyésztés feladatát, de vezető és irányító szerveinkben sem foglalkoznak megfelelően ezzel a problémával. Mit mutat az értékelés? Jő ered­ményt mutat, például a kocaállomá­nyunk fejlődése. 1960-ban 25 százalék­kal fejlődött, 1960-ban 200 000 darab csibével, 1961-ben már az ez év első hat hónapjában több mint 500 000 darab csibével többet nevelnek fel tsz-eink, mint 1959-ben, vagy azelőtt bármikor. Javult az állati szaporulat, nőtt a gyapjú és tejhozam, egyre több az a törekvés, hogy jobb téteményképes- ségű állatokat állítsanak be tsz-eink a tenyésztésbe. Ezek kétségtelen komoly ered­mények, azonban az állatte­nyésztésünkben több a lehető­ség. Azt követeli tőlünk: az ál­lam és a tsz-tagság érdeke is, hogy e lehetőségeket gyorsabban és jobban használjuk ki. Meg kell akadályozni a szarvas­marhaállomány csökkenését, Teljesen értelmetlennek kell minősíteni azt az állapotot, amit sok tsz-tag követ: a leggyengébb egyedeket beadják a tsz-be és a visszamaradt 2—3 darab közül 1—2-t áruba bocsát, noha jól lehet, hogy kormányzatunk átmene- tiieß lehetőséget nyújt arra, hogy a háztáji gazdaságban az eddiginél jobban, eredményesebben lehessen állatot nevelni, és ha a tsz helyzete úgy kívánja, többet is, mint amit az alapszabály megenged. Ehhez persze hozzájárul az is, hogy egyes tsz-vezetők nem gondoskodnak helyesen és szervezetten takarmány­ról, vagy nem törődnek a tagok által felkínált szarvasmarhák sorsával. Nem lehet ezt tűrni, mert ebben az esetben a tenne] ésre és tenyésztésre éppen a jobb egyedek kerülnek le­vágásra. Nem utolsó sorban veszélye­sen lecsökken az állomány és így abban a községben majd évek hosszú során lehet lesz fejleszteni. Nagy- barcén az állomány 75 százalékát kívánják kivágni felelőtlenül, ami vi­szont egyáltalán nem közömbös a tsz- tagság számára, teljesen ki van zár­va, hogy a következő években egyre jobb és több jövedelme legyen. Szűklátókörűségre vall, hogy a borjúszaporulattal sok tsz-tag. még a vezetők is — felelőtlenül gazdálkodnak. A pillanatnyi ha­szon miatt eladják a borjúkat, j mondván: nem érdemes- nevelni, mert többe kerül a feletetett tej. j Rátkán 1960-ban a borjúszaporulat 70 százaléka tűnt cl. Sokan azt állít­ják, hogy a borjúnevelés soha sem volt jövedelmező ág. De viszont, ha úgy takarmónyozzák, hogy a tisztatej helyett kétharmad részben fölözött tejet etetnek, és a további takarmá­nyozását is jól végzik, akkor 18—20 hónapos korban 6—8000 forint jöve­delem érhető el, akár tenyésztésben, akár pedig hús-marhaként értékesí­tik. Tehát, elsősorban a szemlélettel, a nem megfelelő előrelátással von j baj. Egyesek megfeledkeznek arról, hogy ez év után következik a másik, a harmadik és amije van, abból hol­nap még több lesz. Ha viszont nem lesz alapfeltétel, nem lesz miből többet sem követelni, vagy várni, és azt ő fogja érezni elsősorban. Hasonlóan nem lehet szó nélkül hagyni azt, hogy míg a nemesbikki. igrici tsz-etk 880 darab hízó után 1 928 955 forint bevételre tettek szert, továbbá 4147 tag a háztájiban ered­ményesen hizlal, addig több he­lyen az az elmélet lett úrrá, hogy nem érdemes csak süldőneveléssel foglalkozni és „valaki más” állítson elő hízottsertést. Ez egy teljesen rossz felfogás. A sertéshúsra a termelőnek és tenyésztőnek egyaránt szüksége van. Termelőnek a pénzre is. Minden tény azt bizonyítja, hogy ott, ahol helyesen az abraktakar­mány mellett a kiegészítő takar­mányokat is felhasználják, ha egyszerű módon is, de jól, tisz­tán oldják meg az elhelyezést, lelkiismeretes a gondozás, min­den esetben 2—3000 forint da­rabonkinti jövedelemmel lehet sertést hizlalni. Ez lényegesen emelkedik, ha a hízó­alapanyagot és a szükséges takar­mányt is a tsz állítja elő és azt osztja el a közös ós háztáji között a szük­ségletnek megfelelően. Van, amikor objektív okokból (pél­dául az új tsz még nem rendelkezik alapanyaggal, elég takarmánnyal, az igénybevett állama segítséggel sem) szabadon kell venni, vagy éppen az elhelyezés, gondozás nem megfelelő. Ilyen esetben előállhat, hogy nincs közvetlen jövedelem a hizlaláson, és ennél fogva le kívánnak mondani róla. Ez teljesen helytelen, mert ha 50—100—200 vagy 300 hízót meg­hizlalnak, ha másképp nem, közös és háztájiban közösen teljesítik vele az árutermelési tervüket Nem nehéz tehát kiszámolni, hogy nyereségessé válik a hizla­lás még rosszabb esetekben is és érdemes a háztájiban hizlalni és közösen értékesíteni. Ebből tudni keli, hogy nincs az a sza­badpiac, ami többet tudna fi­zetni az előállított áruért, mint amit így kap a tsz, illetve a tsz- tagság. A hiba ott van, hogy ezeket nem számolják fel. nem tudatosítják a tag­sággal megfelelően. Sürgősen változ­tatni kell ezen mindenütt Ma egész mezőgazdaságunknak legfontosabb kulcskérdése a szarvasmarha, sertés és baromfitenyésztés megoldása, de ez a kulcskérdése mint tez-gazdaság stabilizálásának, erősödésének, nem utolsósorban a tsz-tagság több és jobb jövedelmének is a főkérdése. Ehhez azonban az szükséges, hogy elsősorban minden tsz-tag akarja & a vezetők, szakemberek jól mérjék fel a helyzetet, hogy mire képesek, kérjék ki a tagság véleményét, von­ják be a munkába, a legjóbbakra támaszkodjanak. Tsz-eink döntsenek úgy, hogy han­golják össze a közös és háztáji gazda­ságban lévő állomány mennyiségét és minőségét, teremtsék meg a feltéte­leit hogy egyszerű, nagyobb háztáji istállóba, a közös állományt össze­vigyék:. A háztájiból eladásra kerülő álla­tokat a közösnek ajánlják fel és oda vásárolják fel. Ha nem tudnák kö­zösben elhelyezni, abban az esetben az átmeneti intézkedés alapján talál­ják meg a formát, hogy megmarad­jon az állat hogy jövőre és utána le­gyen lehetőség borjút fogni, tejet fejni, és nem utolsó sorban legyen miből hizlalni, mert már ez évben sem, de főleg a következő években nem lesz olyan forrás, ahonnan vásá­rolni lehetne, olyan mennyiséget, mint ami kívánatos volna. Fel keH nevelni minden borjút. A tsz közösbe vásárolja fel: létesítsen borjú- és nö- vendékmarhanevelő telepet, ha egye­lőre szűkösebb takarmányozással is, de biztosítva lesz az alapanyag és később majd lehet a minőségen javí­tani. Minden darab sertést, ami alkal­mas hizlalásra, be kell állítani, úgy, hogy az még ebben az év­ben meghízzon. Vagy a közös­ben, vagy a háztájiban. Például a 30 kilogrammos sertéseiket be kell fogni gyors hizlalásra. Sóikkal nagyobb gondot kell fordítani a ko­cák’ befedeztetésére. előkészítésére. Ott. ahol nincs meg a megfelelő fel­tétel (takarmány, férőhely, gondozás), a fehérhússertés tartására alkalmazni kell az egyszerű kérészié .'«eket, de minden esetben megfelelő alaposság­gal. Vagy maradjunk ilyen helyen a mangalica, vagy berk-cornwal serté­sek tartása mellett, amig a feltétel meg nem teremtődik. Követni kell az élenjáró tiszapal- konyai Petőfi, mezőkeresztesi Arany­kalász tsz-ek csibenevelési példáját. E tsz-ek 7500 darabot két százalékos elhullással neveltek fel. Ez évben darabonkint mintegy 10 forint tiszta jövedelemmel. Ne csak az év első felében, hanem egész évre meg kell szervezni a nevelést 10—12 hetes időközökben. Erre fel kell használni az elhagyott házakat, háztáji istál­lókat,' de igen alkalmas, ha a növen­dék-szarvasmarha istállókat, átalakí­tott csűröket vesszük igénybe, meg­felelő ‘ fertőtlenítés, tisztaság mellett. Ezzel lényegében meg tudjuk oldani a férőhely-problémákat Egyik leg­fontosabb feladatnak kell tekinteni a takarmánybiztosítást, annak he­lyes elosztását és a gondozás meg­oldását minden tsz-ben. Földjeink mindenütt jól meg- termik a szükséges abrak- és szálastakarmányt, éppen ezért minden esetben az állományhoz, az attól várt téteményekhez keli szabni a takarmánytermelést Különösen nagy gondot kell for­dítani a fehérjében gazdag takarmá­nyok jó megtermelésére, betakarítá­sára, emellett a burgonya, mint ta­karmány, takarmányrépa, silókuko- rica, szójabab, borsó termelésére. Még nagyobb probléma a helyes takarmányfelhasználás. Ezen a terü­leten tűrhetetlen állapotok vannak. Bár jól tudjuk, hogy sertésnél, ba­romfinál, tejtermelésnél, szaporulat- felnevelésnél csak úgy érünk él jó eredményt, ha elegendő, fehérjében gazdag takarmányt etetünk. Mégis, a lucernának, lóherének mintegy 65 —70 százalékát a lovakkal, igásálla- tokkal etetik fel, holott azok alig 26 —30 százalékát tudják kihasználni eredményesen e takarmányféléknek. Sajnos, sok helyen még mindig le­becsülik az állatgondozókat, s ezért van, hogy Ónodon például még ma is az istállóban van a növendékál­lat, mert nincs mellette gondozó. Ez tarthatatlan! El kell érnünk odáig, hogy éppen az állatok mellett legye­nek legjobban hozzáértő emberek. Nézzük meg jobban: amig a nö­vénytermelésben egy főre jut hat hold föld megművelése, ezen kh-kint előállít 3500 Ft-ot: ez megfelel 21 000 forint termelési értéknek, addig az állatgondozó, aki 12 tehenet gondoz, 2500 liter tehenenkénti fejés esetén is kb. 66 ezer forint bruttó termelési értéket állít elő, vagy egy sertésgon­dozó 100—150 ezer forint értéket ter­mel egy évben. Éppen ezért sokkal jobban meg kell becsülni, és feltét­len megéri, ha a fizetésben is előny­ben részesítjük. Ez elsősorban az egész tagság érdeke. Az állattenyésztésnek csak egyes fontosabb kérdésére igyekeztem rá­mutatni, de ügy vélem, hogy ha minden üzem, tsz fontolóra veszi, erejéhez mérten összefog, már eb­ben az évben is nagyon hozzá fog járulni saját jobblétének emelésé­hez, megteremti, hogy a következő években gyorsabban tudjon előreha­ladni a termelés frontján és nem utolsó sorban minden tsz-tagnak, vezetőnek, szakembernek egyaránt saját és népünkkel szemben köteles­sége, hogy a mezőgazdaságunk fej­lődését, termelését meggyorsítsuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom