Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-14 / 112. szám
Vasárnap, 1961. május IC BSEAICMAGTARORSíAG Ábaújszcmtói képek A Petőfi Termelőszövetkezet nemrégiben vásárolt traktora (mellette az elnök). Az ötven lóerős szuper Zetorhoz ekét, silókombájnt és aratógépet is beszereznek. Ebben az évben kezdték meg a tsz gépesítését, amelynek első legjelentősebb előfutára ez a modern erőgép. Jelentős jövedelemmel kecsegtet a Petőfi Tsz 20 holdas kertészete. Tavaly csupán a három hold paprika közel 70 ezer forint hasznot hozott a termelőszövetkezetnek. Kozma Józsi bácsi, a kertészeti brigád vezetője mondja: sajnos, a szivattyúberendezés nem működik elég jól. Szekérrel kell hordanunk a vizet a palóntáláshoz, az öntözéshez. A tsz vezetői a jövőben jelentőségéhez méltóan kívánnak foglalkozni a kertészettel. A Petőfi Tsz kertészete ebben az évben már nemcsak Abaójszántó, hanem a szomszéd Tállya zöldségellátását is biztosítani tudja. A cukorrépa ápolása és védelme A cukorrépa egyik legfontosabb kultúrnövényünk. Egy területegységről miiiden más termesztett növénynél több tápanyagot szolgáltat. Termelése a mezőgazdasági üzemeknek, így a termelőszövetkezeteknek is, nagy jövedelmet biztosít. Kétszáz mázsás kh-kénü cukorrépatermés 9—10 000 forintos kh-kénti jövedelemnek felel meg. De a magas terméshozam s ennek kapcsán a megfelelő nagy és biztos jövedelem cukorrépából is csak hozzáértő, gondos munkával, többek között jó növényápolással és növényvédelemmel érhető el. A cukorrépa ápolási munkái a következő munkafolyamatokból tevődnek össze: 1. Sarabolás. 2. Egyelés. 3. Kapálás. A sarabolás Ä sarabolás csökkenti a nedvességveszteséget, szellőzteti a talajt és elpusztítja a gyomnövényeket Ezért, amint a répa sorai láthatók, késedelem nélkül el kell végezni a sarabo- lást még akkor is, ha a talaj gyommentes. Ha a sarabolást kézzel végezzük, ne használjunk szívalakú kapákat, mert azzal sok kárt okozunk. Kézi saraboláshoz felhasználható, a kézi kapánál, termelékenyebb és jobb, a kézi tolókapa. Záporeső után, vagy ha a talaj elgyomosodott, a sarabo- lást szükség szerint ismételjük meg. Sarabolás után a legtöbb esetben Jót tesz a hengerezés. Hengerezni azonban csak a harmat felszáradása után, vagy száraz időben szabad, mert ellenkező esetben a hengerezés kárt okoz, kedvezőtlen talajállapotot eredményez. Az egyelés Az egyelés célja a növények szabályos és egyenletes elosztása, a legmegfelelőbb tenyószterület kialakítása. Legmegfelelőbb gazdaságos tenyész- területet akkor kapunk, ha az nem több 760 nógyzetcentiméternél. Ezt a tenyészteriiletet akkor kapjuk, ha a 38 cm-es sortávolságra vetett répát 16—18 cm-es növénytávolságra egyel- Sük. Egyelés után ajánlatos a répaföldet kh-ként 30—50 kg pétisóval fejtrágyázni. Az erre a célra átalakított vetőgéppel jól és könnyen végezhető el ez a munka. A kapálás Az egyelés után minél előbb — 5—6 nap múlva el leéli végezni a cukorrépa első kapálását Ezt mélyen végezzük, hogy a talaj levegőztetésével segítsük a jobb tápanyag feltárolást és a talaj felmelegedését. Különösen fontos ez a cserepesedésre hajlamos, szétfolyó, rossz szerkezetű talajokon. A répa sorközeit fogattal, vagy gépi erővel kapáljuk. Ha kézzel kapáljuk a sorokat, ügyeljünk arra, hogy a répa se fel ne legyen töltögetve, se a föld ne legyen a tövétől elhúzva. A sorok kézi kapálása során a megmaradt kettős répák közül a gyengén- f ejlettet, valamint a répa tövénél lévő gyomokat eltávolítjuk. Lényeges, hogy a kapálás során a répa körül rögmentesen lazítsuk meg a te Jajt. Jó minőségű kapálást csak jó szerszámmal lehet végezni. Ezt a munkát csak 70 dkg-os, 20 cm széles, éles, kézi répakapával, vagy éles kultivá- torkésekkel szabad végezni. A leveles, szív, vagy más alakú kézikapák elszakítják a hajszálgyökereket és a répa körül nem hagynak egyenletes, porhanyós talajréteget. A cukorrépatáblákon a kapáló gépeket szinte megszakítás nélkül járatni kell, hogy a talajt állandóan morzsalékosan és gyommentesen tartsuk. Ez alapvető feltétele a magas cukorrépa termésátlagnak. A kapálógépek akkor is dolgozzanak, ha a répa levele már beborítja a földet. Ilyenkor a déli és koradélutáni órákban, amikor a levelek lankadtak, a kapa elől törés nélkül kitérnek. Az előforduló esetleges kisebb levéltörés nem okoz olyan kárt, mint amilyen hasznot jelent az elvégzett kapálás. A gépi kapálást akkor keH elvégezni, amikor a gyomok még nem torlaszolják el a gép késeit. Elengedhetetlenül fontos nyáron, aratás után is megkapálni a répát, mert ez lényegesen emeli a terméshozamot. Az egerlövői Aranykalász Tsz például 200 q holdanként! átlagot ért el 26 kh-on, négyszeri kapálás és egyszeri votatoxos porozás alkalmazásával. Termelőszövetkezeteink megerősödésének egyik kulcskérdése as állattenyésztés fejlesztése Irta: Busznyák András, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője I960—61-ben megyénk falvai nagy forradalmi változáson mentek át. Lényegében befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Ez igen komoly állomás, fordulópont megyénk mezőgazdaságában, a földművelő emberek életében. Ha az azóta eltelt időt értékeljük, megállapíthatjuk, hogy megyénk parasztsága komolyan veszi a nagy változást és nagy szorgalommal, alkotni akarással j fogott hozzá az új élet formálásához. Az elkészített 1961. évi termelési tervek is azt bizonyítják, hogy tízeink igyekeznek kihasználni az új, lényegesen megnövekedett lehetőséget a mezőgazdaságban. Nagyon sok azoknak a vezetőknek és tsz-tagoknak a száma, akik helyesen látják, hogj mezőgazdaságunkban igen nagy lehetőségek nyíltak meg, sok a kihasználatlan tartalék. Következésképpen reális lehetősége van annak, hogy megyénk mezőgazdaságának árutermelése ezekben az években ugrásszerűen növekedjék. Erre sok példa van megyénkben. Fancsalban 1960-ig akármelyik korábbi legjobb eredményeket vesszük, gabonatermésük 7—7,5 mázsa átlagnál soha sem volt magasabb. Egyéves ésszerű nagyüzemi gazdálkodás után 13,6 mázsás átlagtermést takarítottak be. de még fényesebb bizonyíték, hogy amíg a megye háztáji és egyéni gazdaságainak tehénállománya évről- évre az 1600—1900 literes — tehenenként! — tejtermelési átlagot ad, addig a mezőkeresztesi Aranykalász Tsz a tagságtól felvásárolt állománytól 2 év utón tehenenként 4522 literes átlagot ért el. Pedig e termelőszövetkezetnek sem jobbak a feltételei és főleg nem voltak jobbak, mint a megye termelőszövetkezeteinek zöménél. Itt is tudják, hogy a mezőgazdaságban vannak objektív és fejlődéssel járó nehézségeik s ezt érzik is. De összefogtak a vezetők és tagok, mert tudják, hogy több csak úgy lesz, ha jól, okosan és szorgalmasan — jobban, mint eddig — gazdálkodnak. Sajnos, a megye állattenyésztésének értékelése azt bizonyítja, hogy sok azoknak a tsz-tagolknak és vezetőknek a száma, akik nem így fogják fel az állattenyésztés feladatát, de vezető és irányító szerveinkben sem foglalkoznak megfelelően ezzel a problémával. Mit mutat az értékelés? Jő eredményt mutat, például a kocaállományunk fejlődése. 1960-ban 25 százalékkal fejlődött, 1960-ban 200 000 darab csibével, 1961-ben már az ez év első hat hónapjában több mint 500 000 darab csibével többet nevelnek fel tsz-eink, mint 1959-ben, vagy azelőtt bármikor. Javult az állati szaporulat, nőtt a gyapjú és tejhozam, egyre több az a törekvés, hogy jobb téteményképes- ségű állatokat állítsanak be tsz-eink a tenyésztésbe. Ezek kétségtelen komoly eredmények, azonban az állattenyésztésünkben több a lehetőség. Azt követeli tőlünk: az állam és a tsz-tagság érdeke is, hogy e lehetőségeket gyorsabban és jobban használjuk ki. Meg kell akadályozni a szarvasmarhaállomány csökkenését, Teljesen értelmetlennek kell minősíteni azt az állapotot, amit sok tsz-tag követ: a leggyengébb egyedeket beadják a tsz-be és a visszamaradt 2—3 darab közül 1—2-t áruba bocsát, noha jól lehet, hogy kormányzatunk átmene- tiieß lehetőséget nyújt arra, hogy a háztáji gazdaságban az eddiginél jobban, eredményesebben lehessen állatot nevelni, és ha a tsz helyzete úgy kívánja, többet is, mint amit az alapszabály megenged. Ehhez persze hozzájárul az is, hogy egyes tsz-vezetők nem gondoskodnak helyesen és szervezetten takarmányról, vagy nem törődnek a tagok által felkínált szarvasmarhák sorsával. Nem lehet ezt tűrni, mert ebben az esetben a tenne] ésre és tenyésztésre éppen a jobb egyedek kerülnek levágásra. Nem utolsó sorban veszélyesen lecsökken az állomány és így abban a községben majd évek hosszú során lehet lesz fejleszteni. Nagy- barcén az állomány 75 százalékát kívánják kivágni felelőtlenül, ami viszont egyáltalán nem közömbös a tsz- tagság számára, teljesen ki van zárva, hogy a következő években egyre jobb és több jövedelme legyen. Szűklátókörűségre vall, hogy a borjúszaporulattal sok tsz-tag. még a vezetők is — felelőtlenül gazdálkodnak. A pillanatnyi haszon miatt eladják a borjúkat, j mondván: nem érdemes- nevelni, mert többe kerül a feletetett tej. j Rátkán 1960-ban a borjúszaporulat 70 százaléka tűnt cl. Sokan azt állítják, hogy a borjúnevelés soha sem volt jövedelmező ág. De viszont, ha úgy takarmónyozzák, hogy a tisztatej helyett kétharmad részben fölözött tejet etetnek, és a további takarmányozását is jól végzik, akkor 18—20 hónapos korban 6—8000 forint jövedelem érhető el, akár tenyésztésben, akár pedig hús-marhaként értékesítik. Tehát, elsősorban a szemlélettel, a nem megfelelő előrelátással von j baj. Egyesek megfeledkeznek arról, hogy ez év után következik a másik, a harmadik és amije van, abból holnap még több lesz. Ha viszont nem lesz alapfeltétel, nem lesz miből többet sem követelni, vagy várni, és azt ő fogja érezni elsősorban. Hasonlóan nem lehet szó nélkül hagyni azt, hogy míg a nemesbikki. igrici tsz-etk 880 darab hízó után 1 928 955 forint bevételre tettek szert, továbbá 4147 tag a háztájiban eredményesen hizlal, addig több helyen az az elmélet lett úrrá, hogy nem érdemes csak süldőneveléssel foglalkozni és „valaki más” állítson elő hízottsertést. Ez egy teljesen rossz felfogás. A sertéshúsra a termelőnek és tenyésztőnek egyaránt szüksége van. Termelőnek a pénzre is. Minden tény azt bizonyítja, hogy ott, ahol helyesen az abraktakarmány mellett a kiegészítő takarmányokat is felhasználják, ha egyszerű módon is, de jól, tisztán oldják meg az elhelyezést, lelkiismeretes a gondozás, minden esetben 2—3000 forint darabonkinti jövedelemmel lehet sertést hizlalni. Ez lényegesen emelkedik, ha a hízóalapanyagot és a szükséges takarmányt is a tsz állítja elő és azt osztja el a közös ós háztáji között a szükségletnek megfelelően. Van, amikor objektív okokból (például az új tsz még nem rendelkezik alapanyaggal, elég takarmánnyal, az igénybevett állama segítséggel sem) szabadon kell venni, vagy éppen az elhelyezés, gondozás nem megfelelő. Ilyen esetben előállhat, hogy nincs közvetlen jövedelem a hizlaláson, és ennél fogva le kívánnak mondani róla. Ez teljesen helytelen, mert ha 50—100—200 vagy 300 hízót meghizlalnak, ha másképp nem, közös és háztájiban közösen teljesítik vele az árutermelési tervüket Nem nehéz tehát kiszámolni, hogy nyereségessé válik a hizlalás még rosszabb esetekben is és érdemes a háztájiban hizlalni és közösen értékesíteni. Ebből tudni keli, hogy nincs az a szabadpiac, ami többet tudna fizetni az előállított áruért, mint amit így kap a tsz, illetve a tsz- tagság. A hiba ott van, hogy ezeket nem számolják fel. nem tudatosítják a tagsággal megfelelően. Sürgősen változtatni kell ezen mindenütt Ma egész mezőgazdaságunknak legfontosabb kulcskérdése a szarvasmarha, sertés és baromfitenyésztés megoldása, de ez a kulcskérdése mint tez-gazdaság stabilizálásának, erősödésének, nem utolsósorban a tsz-tagság több és jobb jövedelmének is a főkérdése. Ehhez azonban az szükséges, hogy elsősorban minden tsz-tag akarja & a vezetők, szakemberek jól mérjék fel a helyzetet, hogy mire képesek, kérjék ki a tagság véleményét, vonják be a munkába, a legjóbbakra támaszkodjanak. Tsz-eink döntsenek úgy, hogy hangolják össze a közös és háztáji gazdaságban lévő állomány mennyiségét és minőségét, teremtsék meg a feltételeit hogy egyszerű, nagyobb háztáji istállóba, a közös állományt összevigyék:. A háztájiból eladásra kerülő állatokat a közösnek ajánlják fel és oda vásárolják fel. Ha nem tudnák közösben elhelyezni, abban az esetben az átmeneti intézkedés alapján találják meg a formát, hogy megmaradjon az állat hogy jövőre és utána legyen lehetőség borjút fogni, tejet fejni, és nem utolsó sorban legyen miből hizlalni, mert már ez évben sem, de főleg a következő években nem lesz olyan forrás, ahonnan vásárolni lehetne, olyan mennyiséget, mint ami kívánatos volna. Fel keH nevelni minden borjút. A tsz közösbe vásárolja fel: létesítsen borjú- és nö- vendékmarhanevelő telepet, ha egyelőre szűkösebb takarmányozással is, de biztosítva lesz az alapanyag és később majd lehet a minőségen javítani. Minden darab sertést, ami alkalmas hizlalásra, be kell állítani, úgy, hogy az még ebben az évben meghízzon. Vagy a közösben, vagy a háztájiban. Például a 30 kilogrammos sertéseiket be kell fogni gyors hizlalásra. Sóikkal nagyobb gondot kell fordítani a kocák’ befedeztetésére. előkészítésére. Ott. ahol nincs meg a megfelelő feltétel (takarmány, férőhely, gondozás), a fehérhússertés tartására alkalmazni kell az egyszerű kérészié .'«eket, de minden esetben megfelelő alapossággal. Vagy maradjunk ilyen helyen a mangalica, vagy berk-cornwal sertések tartása mellett, amig a feltétel meg nem teremtődik. Követni kell az élenjáró tiszapal- konyai Petőfi, mezőkeresztesi Aranykalász tsz-ek csibenevelési példáját. E tsz-ek 7500 darabot két százalékos elhullással neveltek fel. Ez évben darabonkint mintegy 10 forint tiszta jövedelemmel. Ne csak az év első felében, hanem egész évre meg kell szervezni a nevelést 10—12 hetes időközökben. Erre fel kell használni az elhagyott házakat, háztáji istállókat,' de igen alkalmas, ha a növendék-szarvasmarha istállókat, átalakított csűröket vesszük igénybe, megfelelő ‘ fertőtlenítés, tisztaság mellett. Ezzel lényegében meg tudjuk oldani a férőhely-problémákat Egyik legfontosabb feladatnak kell tekinteni a takarmánybiztosítást, annak helyes elosztását és a gondozás megoldását minden tsz-ben. Földjeink mindenütt jól meg- termik a szükséges abrak- és szálastakarmányt, éppen ezért minden esetben az állományhoz, az attól várt téteményekhez keli szabni a takarmánytermelést Különösen nagy gondot kell fordítani a fehérjében gazdag takarmányok jó megtermelésére, betakarítására, emellett a burgonya, mint takarmány, takarmányrépa, silókuko- rica, szójabab, borsó termelésére. Még nagyobb probléma a helyes takarmányfelhasználás. Ezen a területen tűrhetetlen állapotok vannak. Bár jól tudjuk, hogy sertésnél, baromfinál, tejtermelésnél, szaporulat- felnevelésnél csak úgy érünk él jó eredményt, ha elegendő, fehérjében gazdag takarmányt etetünk. Mégis, a lucernának, lóherének mintegy 65 —70 százalékát a lovakkal, igásálla- tokkal etetik fel, holott azok alig 26 —30 százalékát tudják kihasználni eredményesen e takarmányféléknek. Sajnos, sok helyen még mindig lebecsülik az állatgondozókat, s ezért van, hogy Ónodon például még ma is az istállóban van a növendékállat, mert nincs mellette gondozó. Ez tarthatatlan! El kell érnünk odáig, hogy éppen az állatok mellett legyenek legjobban hozzáértő emberek. Nézzük meg jobban: amig a növénytermelésben egy főre jut hat hold föld megművelése, ezen kh-kint előállít 3500 Ft-ot: ez megfelel 21 000 forint termelési értéknek, addig az állatgondozó, aki 12 tehenet gondoz, 2500 liter tehenenkénti fejés esetén is kb. 66 ezer forint bruttó termelési értéket állít elő, vagy egy sertésgondozó 100—150 ezer forint értéket termel egy évben. Éppen ezért sokkal jobban meg kell becsülni, és feltétlen megéri, ha a fizetésben is előnyben részesítjük. Ez elsősorban az egész tagság érdeke. Az állattenyésztésnek csak egyes fontosabb kérdésére igyekeztem rámutatni, de ügy vélem, hogy ha minden üzem, tsz fontolóra veszi, erejéhez mérten összefog, már ebben az évben is nagyon hozzá fog járulni saját jobblétének emeléséhez, megteremti, hogy a következő években gyorsabban tudjon előrehaladni a termelés frontján és nem utolsó sorban minden tsz-tagnak, vezetőnek, szakembernek egyaránt saját és népünkkel szemben kötelessége, hogy a mezőgazdaságunk fejlődését, termelését meggyorsítsuk.
