Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-12 / 110. szám

Tűnlek, 1961. május 12. ESZAKMAGYARORSZAG S I ruifaliányai Gagarin-aknában szakádé esőben és bokán lel! érő vízben dolgozva, példásan teljesíti kötelességét Tanké Gprgy szocialista bányász brigádja Rudabányán a felszabadulást kö­vető években nagyarányú kutatások kezdődtek új vasérctelepck után. A munka eredménnyel járt. A föld mélyében több millió tonna gyen­gébb vastartalmú pátercet találtak. Az érc gazdaságos felhasználására közvetlenül a bánya mellett korsze­rű vasércdúsítómű épült, amely már megkezdte próbaüzemelését. A dúsí­tás során a pátércet megpörkölik, majd szeparálják, ezáltal annak vas­tartalma 24 százalékról 45 százalék­ra növekszik. Az ilyen vastartalmú ércet már gazdaságosan használhat­ják nagyolvasztóink. Az új gyár építésével egyidőben, 1955 végén kezdték meg az új pátérc- mezők feltárási munkáit. A bánya­üzem egyik főszállító vágatából több mint 8 millió forint költséggel, egy 100 méter mélységű vak­aknát létesítettek, korszerű ra­kodóval és az országban egye­dülálló földalatti gépházzal. Ezt az aknát most az első űrhajós­ról, Gagarin őrnagyról nevez­ték el. Az akna 50 méteres szintjén az el­múlt évben kezdték meg a két — egyenként 800 méter hosszú — fő­szállítóvágat kihajtását. Ezzel a munkával Tankó György és Fóris Lajos brigádját bízták meg. A dol­gozók nem könnyű feladatot vállal­tak, hisz eddig számukra ismeretlen kőzetben kell előrehaladniok. A munkát a műszakiak is segítették. Fúrókocsit és rakodógépet bo­csátottak a brigádok rendelke­zésére és az előrehaladást hen­geres betörő lövéssel gyorsí­tották meg. A két brigád egymással versengett, s egyik-másik hónapban 65—70 mé­teres előrehaladással is dicsekedhet­tek. Közben Tankó Györgyök elnyer­ték a szocialista brigád megtisztelő címet. Fórisék pedig versenyt kezd­tek a büszke cím megszerzéséért. Amikor erről tudomást szereztek a Gagarin-akna többi bányászai, elha­tározták, hogy versenyt indítanak a szocialista üzem elnevezésért. A verseny sikere érdekében a műszaki vezetők veszteségidő tanulmányt ké­szítettek és annak birtokában meg­szabták a feladatokat. így — többek között — a gépek tartalék-alkatrészeit az akna egyik biztonságos helyen tárolják, átszervezték a szállí­tást és a biztosításhoz mé­retre vágott fát használnak. A versenyben azonban nem várt akadály nehezítette meg a vágatki­hajtók munkáját. A baloldali fő­szállító vágatban nagymennyiségű víz tört a fejtésre. Záporszerűen, percenként 500 liter víz hullt a bá­nyászokra. A műszakiak azonnal intézkedtek. Nagyteljesítményű szi­vattyúkat állítottak munkába, de a víz napok múlva is rendületlenül áztatta a bányászokat. Tankó György négytagú szocia­lista brigádja — gumírozott ru­hában, amelyet naponta ketszer- háromszor kellett cserélni — bo­kán felül érő vízben, sok eset­ben hősi munkával folytatta a vágat kihajtását. A brigád valójában itt tett először vizsgát tudásáról, összeszokottságá­ról, egymás megbecsüléséről. Amint előre haladtak néhány centit, azon­nal téglával biztosították a vágatot, hogy a víz nagyobbmérvú betörését, valamint a vágat beomlását meg­akadályozzák. Ilyen körülmények között már a harmadik hónapja áll­nak helyt a szocialista brigád tagjai és a másik vágatban dolgozó Fóris Lajos munkacsapatával együtt eddig 500 méter hosszú vágatot hajtottak ki. A két brigád most megfogadta, hogy a még hátralevő 300—300 mé­ter hosszú főszállító vágat elkészíté­sével szeptember I-ig elérik a lég­aknát. így az új bányában a jövő évben megkezdhetik a termelést, ———o-----------­M ielőtt dr. Árgus észrevenné... ... sietve — remélhetőleg még idő­ben — közöljük, hogy lapunk május 10-i, szerdai számában a 2. oldalon értelemzavaró hiba jelent meg, ab­ban a cikkben, amelynek címe: Az utolsó simításoikat végzik a DIMÁ- VAG-ban a Budapesti Ipari Vásárra kerülő gépeiken. Ez olvasható: „YA 11—00. Csak a gépkocsi rendszámát sikerült felje­gyeznem a sötétben. A munkások in­tegettek, búcsúztak a tehergépkocsi­tól és rakományától. A pasztellzöld gépen aranyosan csillogott a májusi nap sugara.” Hát a sötétben nyílván aligha csil­loghatott a májusi nap sugara. De a „sötétben” szó eredetileg így hang­zott: „sebtiben”. Ezt jósorsunk éltekében minden­esetre sebtiben közöltük!... Tartsuk be a közlekedési szabályokat! Szerencsés kimenetelű közlekedési baleset történt szerdán a Szabó Fajos utca és a Dózsa György utca sarkán. A 6-os autóbusz rendes útvonalán baiadt, amikor az előnyszabályok betartásának fittyet hányva, egy budapesti TEFU-ko- csi beleszaladt, kisebb kárt okozva az autóbuszon. Sérülés szerencsére nem történt, de intő példa ez a gépkocsivezetőknek az óvatosságra, mert egy ha­sonló baleset emberéleteket is követelhet áldozatul. Szabados Hálókocsijáratot indítanak Budapest és Ózd között Ózd igényei egyre növekednek a. város fejlődésével és lakos­ságának gyarapodásá­val. Egyik jogos igé­nyét elégíti ki most a MÁV Utasellátó, ami­kor állandó hálókocsi­járatot indít Ózd és Budapest Keleti Pá­lyaudvar között. A já­rat természetesen Miskolcot is érinti, de elsőrendű hivatása mégis az, hogy az óz­diak részére biztosít­son kényelmes utazást az éjszakai vonatokon. A két hálókocsi, amelyet a Budapest­ről, illetve az Ózdról induló későesti szerel­vényekre kapcsolnak, a legmodernebb típu­sú. A Dunakeszi Va­gongyár készíti ezeket a korszerű. kényel­mes, minden szüksé­ges berendezéssel fel­szerelt kocsikat. Az új hálókocsik hazai anya­gokból. bizonyos al­katrészek műanyagok­ból készültek. Az uta­soknak teljes szállodai kényelmet biztosíta­nak. A függönnyel el­különített mosdórész rejtett tükörvilágítása, az állandó melegvíz- szolgáltatás, a fülkék­ben elhelyezett ma- 'ryarperzsaszőnyegek, a légtisztitó berende­zés, a villanó jelzőbe­rendezés, az elzárható értéfcfülke mind a kultúrált, kényelmes utazást szolgálja. A hálókocsikban hűsítő italokhoz is juthatnak az utasok. Az ózdiak tehát eze­ken a hálókocsikon a jövőben kényelmesen utazhatnak Budapest­re, kívánságukat a MÁV Utasellátó ma­gáévá tette és az újon­nan forgalomba kerü­lő hálókocsikból kettőt a rendelkezésükre bo­csátott. Ózd az ország­ban a tizedik vasútál- lomás, ahová hálóko­csi közlekedik. Az illetékesektől azt is megtudtuk, hogy a hálókocsi pótjegy e másodosztályú vasúti jegyen felül mindössze 33 forintba fog ke­rülni. Ha egy-egy rö- videbb alkalomra utaz­nak az ózdiak a fővá­rosba. és menettérti jegyet r>áltanak, akkor pedig külön kedvez­ményben részesülnek. Május 28-án indul el az első hálókocsi-járat Budapestről Ózd felé. A város lakói bizonyá­ra örömmel üdvözlik majd ezt az intézke­dést, amelynek révén kényelmesebben utaz­hatnak, mint eddig. Újabb tíz mezőgazdasági szakkört szerveznek Borsod megye tsz-községeiben Borsod megyében a tudomány és a gyakorlat szorosabb kapcsolatának megteremtésére eddig 9 mezőgazda- sági szakkör működött az állami gazdaságokban és a termelőszövetke­zetekben. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejeztével a Haza­fias Népfront javaslatára elhatároz­ták, hogy a termelőszövetkezeti ta­gak szakmai ismereteinek bővítésére, valamint a nagyüzemi szemlélet ki­alakítására újabb 10 mezőgazdasági szakkört szerveznek a termelőszövet­kezeti községekben. A körök tagjai egyik legfontosabb feladatuknak tartják majd a nagyobb terméseredményt biztosító új mód­szerek elterjesztését, a talajerő javí­tását és az eróziós kárak elhárítását. A terv szerint a Szomolya tsz-község- ben megalakuló szakkör a híres rö­vidszárú fekete cseresznye, a héti dolgozó parasztok pedig az öntözéses káposztatermesztést tűzik ki célul. Pálházán, Putnokon. Sátoraljaújhe­lyen és Szendrőn — a megye dimbes- dombos vidékein — a szakkörök kí­sérleteket folytatnak majd. hogy egy­szerű munkálatokkal, hogyan akadá­lyozhatják meg a víz kártételét a domboldalakon. A mezőgazdasági szakkörök szervezését még ebben a hónapban megkezdik. Korszerű kenyérgyár épül Kazincbarcikán Kazincbarcika a második ötéves terv során nagyon sokat fejlődik. A Borsodi Vegyikombinát bővítésével és a Berentei Vegyiművek létrehozá­sával párhuzamosan gondoskodnak a város lakóinak jobb ellátásáról is. A második ötéves tervben 9 millió 174 ezer forint költséggel új kenyér­gyárat építenek Kazincbarcikán a kisállomás közelében. 1960. szeptem­berében kezdték meg az építkezést, előreláthatólag egy év múlva üzemel is a megye legkorszerűbb kenyér­gyára. Az új sütőüzem méreteire jellemző, hogy naponta 120 mázsa kenyér és péksütemény készítését teszi lehetővé. A liszt tárolása négy óriási hengeralakú bunkerben törté­nik. A legmodernebb sütőipari gé­pek biztosítják a fizikai munka megkönnyítését. A kemencéket olaj­tüzelésre rendezik be. Az új kenyérgyárhoz kapcsolódóan megépítik a szociális és kommunális épületeket, ezenkívül nagy befogadó­képességű garázst, irodaépületet ad­nak át rendeltetésének. Gondoskod­nak arról is, hogy a környék lakói friss, a gyártól vásárolt kéhyérhez jussanak, ezért a gyár szomszédsá­gában kenyér mintaboltot létesíte­nek. A 31-es Állami Építőipari Vállalat dolgozói azon fáradoznak, hogy az Ígért határidőre átadják Kazincbar­cika e jelentős új létesítményét. Megalapozott állattenyésztés — biztos jövedelem Sokat tesz a tapasztalás — így mondják a tiszatarjáni Alkotmány Termelőszövetkezet vezetői. Varga Józsi bácsi, az elnök meg szinte es­küszik ró, hogy ez a legfontosabb. Tavaly például sokkal többet oszt­hattak volna annál a 28 forintnál, ha tsz vezetői. Sorra vették például a 98 nyugdíjast is. Aki dolgozott 1959- ben a magáén, s tudták róla, hogy még mindig munkaképes, 400 négy­szögöl cukorrépát, szabtak ki rá. Ezek között sok olyan volt, aki a maga gazdájaként — hajlott kora el­C * A Lengyel-testvérek megelégedéssel vizsgálják a sertéseket nek a gondjukra bízott állatok. szépen lejlód­ídőben megjön a tagság esze. Egy­millió kétszázezer forint szerepel az elmúlt esztendő veszteséglistáján, amelynek felét a kedvezőtlen időjá­rás lopta ki a tagság zsebéből,’de a másik felét önmaguk dobták ki az ablakon. Sok volt például a kapásuk. Sebaj no, ha minden épkézláb em­bert számba veszünk, nem lesz az ■ok — nyugtatták meg magukat a lenére — az 1000—1600 ölet is meg­kapálta családtagjaival. Bizony, melléfogtak, alig nyolc-tíz volt csak hajlandó megfogni a kapanyelet, azok is csak hosszas rimánkodásra. S azok sem dolgoztak kellően, pedig nem hivatkozhattak betegségre, megfáradt, öreg izmokra — egysze­rűen nem akarózott nekik dolgozni. Volt még a kamrában, meg ki tudja mi minden tartotta vissza őket a szorgalmas ténykedéstől. Ma már csak elvétve akad nem­törődöm. hanyag ember a tiszatar­jáni Alkotmányban. Tapasztalták, különösen a zárszámadó közgyűlé­sen, hogy azért érdemes lett volna iparkodni még akkor is, ha csak 28 forintot^ ért náluk egy munkaegység. Aki „húzott”, összerakott 300—400 munkaegységet, a sok kicsi súlyos ezresekké szaporodott, és nyugodtab- ban tekinthetett a jövőbe, megkeres­te kenyerét, s a kamrából se fogyott el, amit odahalmozott egyéni korá­ban. Erre mindenki rájön előbb- utóbb, az volt a szerencsés, aki már a kezdetén rájött. Az 1959—60-as esztendő a tapasz­talások és a gazdasági erősödés esz­tendeje volt. Mint Kopcsó Zoltán főagronómus, az állattenyésztés ve­zetője sorolta: 1959-ben még alig be­szélhettek állattenyésztésről, pedig megalapozott állattenyésztés nélkül nem lehet biztonságos egy ekkora, közel négyezer holdnyi összterülettel rendelkező termelőszövetkezet, gaz­dálkodása, ez persze a kisebb terme­lőszövetkezetekre még fokozottab­ban érvényes. Két évvel ezelőtt még csak 21 anyakocával rendelkeztek s tavaly még csak 20 darab sajátne- velesu hízót adtak át. Jelenleg 82 darab anyakocájuk van éa sertésál­lományuk 900 darab. A nemrégiben átadott hízók 140 kilogrammos súly­ban kerültek közfogyasztásra. Éppen a minap válogattak ki 100 darab süldőt, ezeket a Tenyészállatforgai- mi Vállalat vásárolja fel tőlük, ezen­kívül 300 süldőt adnak el. A nem­régen fialt 38 előhasú kocánál 9.5 darabos átlagfialást értek el, ami jelentős eredménynek számít. Nem kis részük von ebben a kiválónak joggal mondható eredményben a sertésgondozók lelkiismeretes mun­kájának, a Bodnár- és Lengyel-test­véreknek. Szarvasmarha-állományuk is je­lentős, jelenleg 300 darab szarvas- marhát mondhatnak magukénak, s az egy tehénre jutó 11 literes fejési átlaggal lényegesen felülmúlják a mezőcsáti járás átlagát. Ez évben 100 darab hízott marhát és 90 ezer liter tejet értékesítenek. Mind a hat tehenésszel meg vannak elégedve, különösen pedig Varró Pista bácsi­val, aki 10 éve tsz-tehenész, s most a fiát is maga mellé vette, a maga mesterségére neveli. Áruértékesítési tervükben jelentős szerepet kapott a baromfinevelés. A tavaly épített, korszerű, 2,5 ezer fé­rőhelyes baromfiólban 6 ezer darab hogy a baromfi jelentős összeget hozott a közösség konyhájára. Eb­ben az évben 20 ezer árubaromfit terveztek, de szeretnék 40 ezerre nö­velni. Az első küldemény adta ha­szon meghozta kedvüket. Ezen az „üzleten” — mondják —, csak ke­resni lehet. De a jó állattenyésztés jó növény- termesztést is feltételez. Kulcsár Barna növénytermesztési agronó- mus szerint, a tavalyi hibák ellenére is szép eredményeket értek el a ta­karmánytermesztésben. Van bőség­gel szálas- és szemestakarmányuk. Szálastakarmányból még él is adtak most a tavaszon 250 mázsát. Sok, ér­tékesebb takarmányt takarítottak meg azzal, hogy bőségesen gondos­kodtak silóról — az 1500 köbméter silóból még jócskán van most is. A korszerű csíbrnevelde. csibét neveitek fel, s összesen 8,5 ezer csibét adtak át eddig. A tízhe- tes csibék átlagsúlya 90 dekagramm volt, de jócskán akadt közöttük olyan is, amelyik meghaladta az egy kiló 30 dekát. A baromfi tenyésztő munkacsapat vezetője, Szabó Mar­git lelkiismeretesen' szervezte, irá­nyította a munkát, s ennek a lelkiis­meretes munkának köszönhető, A tiszatarjáni Alkotmány Tsz tag­ságának fő jövedelmét ebben az év­ben már az állattenyésztés hozza, több mint ötven százalékban. S a tagság magabiztosan tekint a jövő­be. Szorgalmas iparkodással azon fáradoznak, hogy a 36 forintra ter­vezett munkaegységérték ne annyi, hanem még több legyen, G. M. v

Next

/
Oldalképek
Tartalom