Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-28 / 124. szám

! CSALÁD * OTTHON * ISKOLA Üj színfolttal kívánjuk gazdagítani az Északmagyar- ország tartalmát. Ma először, a későbbiekben pedig rendszeres időközönként jelentkezik majd a „Család — Otthon —' Iskola" című rovatunk. Célunk az, hogy a szűkös keretek adta lehetőségeken belül, foglalkozzunk családi neveléssel, néhány jótanácsot, útmutatást, tanácsot adjunk az otthon életéhez és segítsük a család és az iskola jó kapcsolatának egészséges, gyümölcsöző fejlesztését. Röviden ennyiben foglalhatjuk össze új rovatun céljait. Kérjük Miskolc és Borsod megye pedagógusai a család, az otthon és az iskola kérdéseivel foglalkoz társadalmi és hivatásos munlcásait, a szülőket, az ott hon kiképzés, a lakberendezés szakembereit, hogy rnint írásaikkal, tapasztalataik átadásával támogassák célki tűzéseink megvalósítását. Hisszük, hogy széleskörű összefogással, kis rovatun hihetőleg mind jobban bővülő „aktíva-hálózatával hasznosan segítjük szocialista nevelésügyünket. Modern otthon Qlúnka, ŰÍmjlzu, Otatl — Egy pedagógus jegyzeteiből — Nem törekszem ÄSS?“ ségre. Csak szeretnék elmondani né­hány mindennapos esetet a hétköz­napi életből. Mégcsak nem is külön­legességet. Nem akarok beszámolni olyan fiatalokról, akiknek nincs édes­anyjuk, akik az élet mostoha körül­ményei között vannak, vagy az er­kölcsi züllés útjára kerültek. Néhány olyan fiatal lányról szeretnék mesél­ni. akik, hogy úgy mondjam, olya­nok, mint a többiek. Mint a többi ezer és ezer mai gimnazistalány. A problémáik is olyanok. Csak éppen meg kell állni egy pillanatra, mert ezek a fiatalok nem egészen boldo­gok. Pedig azok lehetnének. De vala­mi hiányzik az életükből. Nem szere­lemről, nem pénzről, vagy egy meg­fizethetetlen báli ruháról van szó ... De nézzük közelebbről: Ilonkáról van szó. Harmadik gim­nazista. Közepesen tanul. Nincs vele semmi különös. Apja, anyja dolgo­zik. A gyermeküket tisztességesen el­látják. Az anyagi körülmények ren­dezettek. A lakás megfelelő. Két gye­rek van. A kisebbik még általánosba jár. Ilonka magas, nyúlánk kislány. Hirtelen fejlődött. Két okos szeme csillog a szemüvegen keresztül. Tele van akarattal. Érdeklik az élet nagy kérdései, az élet célja, értelme, a jövő és így tovább. Ilonka nem KISZ- tag. De távolról érdeklődve figyeli a dolgokat. Még nem jelentkezett a mozgalomba. Miért? Még nem győ­ződtem meg teljesen. — S Ilonka bújja a könyveket. A leninizjnussal ismerkedik. Ott sok kérdésre kap vá­laszt. S otthon? Veszekednek vele. Ne olvass ennyit. — Gyere moziba! Vasárnap délutánonként a család másik három tagja kórtyázgat. Ven­dégek jönnek, beszélgetnek. S Ica? «lbújik. Minél messzebbre. Ne is lás­sák őt. Neki drága az ideje. Néha ki­tör. Vitázni szeretne, beszélgetni. Hisz annyi újjal, érdekessel találko­zott. Olyan jó lenne kiadni magából. ^Megtárgyalni. Segítséget kérni. De bines kitől. A szülők otthon nem po­litizálnak. fűinek az? Kényesen ke­rülnek minden kérdést. Nem befo­lyásolják gyermekeiket. Azt nem ve­szik észre, hogy néha mégis csak po­litizálnak. Kritizálnak. Dicsérik a hiúitat, a kisebbik szentképgyűjtését segítik. S Ica beszélni szeretne, vi­tatkozni. Nem megy. Ha szóba hozza toj tóttán, s hatalmas belső feszült­séggel, vajon mit szólnak majd hoz­zá? A válasz: nem kap választ. A szülök nem veszik fel a ledobott kesztyűt. De néha mégis. Egyetlen­egyszer. Kigúnyolják az örökké ol­vasó, visszahúzódó kislányt. Leány­regényeket ajánlanak neki, s nem „megrontó” politikát. Ilonka még- jobban visszahúzódik. Partnert ke­res. Az iskolában talál, egyik tanár­nője személyében, aki megérti a va­júdó, érdeklődő fiatal teremtést. Nem kerüli a problémákat, sőt beszél róla. Még több könyvet ad a lánynak. Re­gényeket, amelyek az újról, a nagy­szerűről szólnak. S Ilonka szabad óráiban ehhez a tanárnőhöz jár. Vele érez. A vele való együttlétek jelentik számára az élet szép óráit. Valaki szóbaállt vele. Valaki megértette. Nem gúnyolódik. Tanítja őt. Az ott­honiakkal a kapcsolat most már ép­pen csak hogy van. A rábízott házi­munkát elvégzi. De nem többet. Testvérével sem beszélget. Egyszer a vita hevében elégette a szentképeket. Azóta az egész család nyíltan harag­szik rá. Anyja nem is titkolja: te az iskoláé vagy, nem a szüléidé. Hálát­lan vagy. És így tovább. Az anya végtelen szomorú. És nagyon szomorú a leá­nya is. Pedig kifelé minden rendben van. Ilonka jól tanul. Jeles előmene­telő. A magatartása ellen sincs kifo­gás. Kicsit magas, mondják néhá- nyan. És mégis. Hiba van. Ilonka egyre soványabb. A* nevelő nem tud­ja az anyát, az otthon melegét pó­tolni. Hiányoznak a kedves családi együttlétek, a meghitt, közös házi­munkák, a vasárnap délutánok. S az édesanya? Nem sír, nem panaszko­dik. Legfeljebb egy keserű félmon­dat hagyja el a száját: Talán egyszer mégis csak visszatér, s az enyém lesz... Nem vette észre, hogy ő maga ta­szította el kislányát. Csak néhány­szor, hónapokkal ezelőtt, le kellett volna ülni lányával beszélgetni, meg­hallgatni őt. S titokban elővenni az általa olvasott könyveket... Egy másik kislány. y^!ute nak. Vége a téli szünetnek. A lányok jó- kedvűek, tele élménnyel, néhán.van plusz kilóval a karácsonyi finom éte­lektől. S mégis, félkilenc tájban az egyik kislány zokogni kezd. Miért? Kijön a tanteremből. Rázza a sírás. Behívom magamhoz. Leül a kályha mellé és könnyeit nyelve, szaggatot­tan előadja, hogy mostanában maga sem tudja miért, de gyakran rájön a sírás. Olyan rossz egyedül. Miért vagy egyedül? Anyuka, apuka dolgozik, s hamarabb mennek el. Sokat vagyok Családi ünnep fi'iáin elmélyedve tanulmányozza az újságot, aztán azon a hangon szólal meg, amelyet már jól ismer­nek a kedves szülök. Olyankor beszélnek így a gyerekek, mikor kér­nek valamit. Most is erről van szó. — Édesapám, ugye megvehetem a könyv­héten az új Mesterházi kötetet és a Vörös­marty Összes-t? Ez persze nem azt jelenti, hogy egyszü­lött gyermekem apai engedéllyel vásárolhat csak könyvet. Szó nincs róla. Ezt a többi atyák is tanúsíthatják. Ilyenkor nem enge­délyre, hanem pénzre van szüksége Jánoská­nak. Mintha, a feleségem^ esők erre várt volna, ő is nyilatkozik. —- Apukám, én is be­nyújtanám igényemet. Igazán nem sok. A Várnai Zseni kötetet és annak a kubai költő­nek a verseskötetét Veretném. Ja. és Laci­kának, keresztfiamnak szeretném előfizetni “Az én könyvtáram"­at. Igazán, szóra sem ér­demes! Gyors fejszá­molás után megállapí­tom, hogy Bálint György kétleötetes gyűjteményére, amely­re már hetek óta kive­tettem a hálómat, már vem jut pénzem. Vár­junk csak! Hát mire való a KST? Holnap kérek 201) forintot és akkor meg tudom ven­ni az „Ady az iroda­lomról” című kötetet és Margitkának, nővé­rem kislányának az ,.Emberi szertartás”-t, Óarai Gábor új verses- kötetét. És míg ezeken a fon­tos dolgokon elmélke­dem, eszembe jut gyer­mekkorom, amikor könyv csak néhanap­ján 'került a házba. Olyankor is én kértem kölcsön a tanító úrtól. Ma nieg már egy hetes ünnepe van a könyv­nek és alcárcsak kará­csonykor, mindenki számvetést csinál; ki­nek mit is kell venni az ünnepi könyvhéten. Először önkéntelenül felbukkan bennem a mindenben hibát kere­ső kritikus. Tessék! Nincs elég bajom, karácsonykor? Amikor Mili nénitől, a házfelügyelőék Juciká- jáig mindenkinek ajándékot kell ven­nem? Most kreáltak egy csomó új kiadással járó ünnepet. Aztán észbe Icapok. Hiszen egyáltalán nem kötelező számomra, hogy az ünnepi könyv­héten ajándékokat vá­sároljak. Egyszerűen megveszem magamnak az Ady-t. és a Bálint György-öt, feleségem­nek meg a Várnai Zseni-t és kész. No, Jánoslcának még adok pénzt Mesterházi­ra és Vörösmarty-ra, de aztán sllissz! — Ejnye, ejnye! Hát Lacika nem kapja meg „Az én könyvtáram"- at? Az első kötete „A láthatatlan ember". Nem! Ezt vétkes kfray- nyelmüség lenne elsza­lasztani. Kapja meg hát a gyerek ezt tt so­rozatot. Es Margitka, aki úgy rajong a ver­sekért? Nahát, én nem vagyok szívtelen em­ber. Igenis, Margitka is megkapja az „Em­beri szertartás”-t! Elvégre egyszer esik esztendőben ünnepi könyvhét.. Wessely Ferenc a lakásban magam. És? Faggatom. Először családi bajokat gjanítok, pe­dig tudom, hogy kiegyensúlyozott körülmények között élő tanulónk. Apu, anyu között? Nem. — Hát ak­kor veled? — Igen. — Miről van sV.ó? kérdem kicsit ijedten, kicsit magam ban mosolyogva. Semmi különös. De Zsuzsánk, életében először szerelmes. Igen. Talán életének első igaz, nagy, tiszta szerelmét éli át.- Ez teszi nyug­talanná, síróssá. Ezért rossz egyedül lenni. S olyan jó lenne ilyenkor egy megértő anyuka. Pedig anyukája tud az „ügyről”. S mit szól hozzá? — kérdem. Mosolyog, hogy nem érde­mes sírni. Nem érdekes az egész. — Pedig ez az anyuka is törődik, sokat törődik lányával. Még külön tanítót is fogad mellé, hogy segítse a tanu­lását. A házimunkával sem terheli meg, pedig ő is fáradt, s a második műszak néha nagyon nehezére esik. De félti Zsuzsát, neki nincs más dol­ga, csak tanulni, — mondja gyakran. S Zsuzsi mégis boldogtalan. Nem is a szerelem miatt. Ez korának vele­járója. Szép és tiszta, hisz a nagy ö is diák. Méghozzá jó tanuló. Zsuzsink is szeretne jól tanulni, csak nem megy neki, mert hiszen mindig sí­rásra áll a szája. Nyugtalan, szégyel- li, hogy elsírja magát, s így tovább. S Zsuzsi lassan mindezt vontatottan, szaggatottan elmondta. Én figyelme­sen hallgattam, megmagyaráztam, hogy ez nem szégyen, hogy én is vol­tam így stb. És Zsuzsi, és a Zsuzsik lassan mosolyogtak. Megköszönte, hogy megnyugtattam, „mert valahogy most jobb a beszélgetés után”. — Igen, ennyit kellett volna az édes­anyjának is csinálni. Türelmesen meghallgatni, megérteni a kislányát Egy félóra az egész. Azóta Zsuzsi többször is volt ná­lam. Jegyeit is figyeltem. Határozot­tan jobban tanul, s már nem kell óráról kiküldeni. r löntif Szeptemberben került ö agu . hozzánk. Szülei Buda­pesten élnek. Megbízható, rendes, szorgalmas kislány. Nagyon aktív KISZ-tag. Apja. anyja párttag. Nincs is semmi probléma ilyen vonatkozás­ban Katival. Csak éppen .. . Kati so­kat sír, fáj a feje, nyugtalan, nem találja helyét. Egy meghitt, délután behívatom, s a csendes, nyugodt, meghitt légkör­ben Kati mesél, mesél, ömlik belőle a szó. Elmondja fejlődését, élményeit, s hirtelen rátér a „tárgyra”, ó maga sem veszi észre, a szüleiről kezd be­szélni. Arról, hogy mindketten meny- nyit dolgoznak, hogy apu mennyire szeret olvasni. Annyira, hogy nem hajlandó még vele sem beszélgetni. S neki anriyi problémája van. Meny­nyire szeret a KISZ-be járni, s ott, főleg 1957 tovaszán, milyen nagy és nehéz munkájuk volt. Mennyit kel­lett beszélni, agitálni, felvilágosítani, milyen szüksége lett volna jó érvek­re a vita hevében. De anyu és apu nem értették meg ót. S amikor egy­szer későn ment haza, mert még nem jártak pontosan a buszok, ak­kor otthon két pofon fogadta. — Megérdemeltem, mert dühösek vol­tak anyuék. féltettek s idegességük­ben pofoztak meg. de legalább utána megkérdezték volna, hol voltam, mi­ért késtem el. De anyu sohasem kér­dezett. Életem meghatározott rend­ben zajlott. — Latoról ag jól ment minden. Ha rosszul feleltem, nem szóltak hozzám. Ha jól, az természe­tes volt. — S igaz. én gyakrabban fe­leltem rosszul, de akkoriban oly ne­héz volt tanulni, s én úgy éreztem, nekem más feladatom is van, s ak­kor az volt a foniosabb. — Hibáz­tam. — De nein tudtam elmondani, nem volt kivel megbeszélni. — Én nagyon szeretem a szüléimét, ők is engem. Tudom. — De tetszik tud­ni, ezt oly jó néha érezni is! — S most olyan jól esik beszélni, anyunak sohasem jutott erre ideje. S ‘kicsit távol van tőlem, félek, hogy egyre távolabb. S elkezdett sírni. Kis ügy. Anyu, apu saereti a lá- r ls a Egy a világszem­léletük, egy a céljuk, s mégis távol vannak egymástól. Az anya is sír ti­tokban a leánya is. Pedig milyen könnyű lenne ezen változtatni! Ki- esit beszélgetni, leülni s meghallgat­ni a IC 17 éves, forrongó szívű lány­gyermek gondjait, vágyait, terveit. F. É. Ezre! a címmel jelent mep a Képzőművészeti Alap kiadásában Koős Judith könyve, nmclv a lakó­épületek helyes kialakításától, a lakások modem díszítéséig szinte valamennyi témát felöleli a mo­dern otthon bemutatására. A szép kiállítású, bőségesen illusztrált és hasznos könyvből közlünk az aláb­biakban részleteket. A MODERN OTTHON kialakítása Softrftű, érdekes feladat Sikert? fps/ ben attól függ, kifejlesztjük-e ön­magunkban a tárgyak formai, tartal­mi ítéletét, a megfelelő színek kivá­lasztásának kultúráját és azt a ké­pességet, hogy bennünket állandóan körülvevő, nap-nap után látott, szin­te már észre sem vett tárgyakat, „el­ső pillantással” tudjuk látni. Látni, mintha először néznénk, kritikusan, mérlegelve ... mert ez a legnehezebb. Ha idáig eljut valaki, legtöbbször rádöbben: lakásának berendezése ré­gi kötöttségekből, megszokásokból alakul ki. Kényelmetlen bútorok és korszerűtlen használati tárgyak kö­zött él, melyek nem segítenek mun­kájában, pihenésében. Hiszen nemcsak a testtartás, ru­házkodás változik és alakul az idő múlásával, hanem a berendezési tár­gyak szerkezete, technikai előállítá­sa, formája, anyaga és egymáshoz való viszonyuk is a lakótérben. Üj színharmóniák, formák, lehetőségek, új hatások és méretek születnek. Az idők folyamán megváltozik te­hát a lakásról kialakított elképzelés és követelmény, változik az ember és otthon kapcsolata. gyermekkor óta látott és megszokod otthoni környezetet, berendezést ön- kóntelen és tudattalan példának te­kintik. Pedig azóta nemcsak az épü­letek alaprajza, szerkezete, homlok­zata, nemcsak az egyes társadalmi igények, szokások és az új felfede­zések szerint, hanem azokkal együtt az ptthpn berendezése, g „hogyan” is merobpr} más lett. A modern otthon kialakítása a gondolkodó és dolgos ember egyéni ízlésének képmása. Otthonét —• va­lamennyi mértéktartó koréhoi ha­sonlóan — kevés tárggyal rendezi be. Nem köti őt a napjainkban ké­szült sima vonalú berendezés egyed­uralma. Akkor sem kell megválnia régebbi korokban készült, örökölt vagy vásárolt bútorától, ha ez nem úgynevezett antik darab, hanem a múlt század második felében, vagy a századforduló Art nouveau stílusá­ban készült. Ha kellő kultúrával rendezi be la­kását, a modem ülő- és fekvőbútor mellé tehet biedermeier kommódot, vagy empire konzolasztalt, gueridont, vagy neo-barokk jardiniére-t. Ha neo-barokk garnitúrája családi örökség, nem kell szigorúan egymás mellé állítania az asztalt, foteleket* a két széket és a kanapét. Ezeket egymástól távolabb is el­helyezheti. A kanapét a kandalló vagy cserépkályha elé az egyik fo­tellel. A másik fotel a nyitott, egy­szerű. modern könyvespolc mellé kerülhet. Egy modern lakószoba részlet. Ezért szükségszerűen ébred fel ma a sürgető igény, a modern otthon megteremtése. Ezzel a vággyal, majd elhatáro­zással új, izgalmas út nyílik meg a gondolkodó és figyelő ember előtt: a részletek Szépsége, árnyalatok, formák, színek harmóniájának felis­merése — később: ismerete, tudo­mánya. Miközben az ember lakása beren­dezéséről gondolkodni és ítélni kezd, ráébred, hogy annak korszerű, kul­turált kialakítása elsősorban saját magától, körülményeitől függ, és azoktól a tárgyaktól, melyeket el- helyez. ... Mielőtt a lakásberendezés iz­galmas játékát elkezdenénk, figyel­jük meg az egyes bútorokat rendel­tetés, méret, szerkezet, forma, szín és anyag szempontjából. Ha igényeink és szükségleteink szerint kiválasztottuk a kívánt dara­bokat, akkor kezdhetjük el a szó va­lódi értelmében lakásunk berendezé­sét, modern otthonunk megteremté­sét A modern otthon szépségének új alapja és feltétele van: az egyes he­lyiségek célszerű egybekapcsolása, a racionális tér- és felületi méretek, a járóvonal helyes kijelölése, a beren­dezési tárgyak egymás közötti tuda­tos elrendezése. A meggondolás és értelem nélkül egymás mellé és egy­másra hordott, zsúfoltan berendezett lakáson nőm szépíthet a még több kép. ezüst vagy bronz. A rendetlen összkép nyugtalanító, az oktalan zsúfoltság lever és elszomorít, a la­kásberendezés hibái még nagyobbak lesznek. Erre a mai lakásokban is — sajnos — még számtalan példát lát­hatunk. A XX. század elején kedvelt a hálószoba kettős ágya két éjjeli szekrénnyel, plüssdívánnyal. az ebédlő és szalon, fogadó- és leány­szoba rendszere. Sokan még ebben a környezetben, nagyanyáink, s anyá­ink életformájában nőttek fel. A Megleheti, hogy biedermeier asz­talkája mellé modern ülőbútort he­lyez, s nem sérti meg az illemszabá­lyokat, ha a garnitúrát felszabadítja a százéves együvétartozás unalmas sablonjától. MAI SZEMLÉI,ETÜNK a testeket önálló, levegős elrendezésben érzi jól elhelyezve. Az egymásra zsúfolt tárgyak nem­csak nehezen használhatók, hanem azért is hibásak, mert az égi-mást fedő, takaró testek zsúfolt, raktár- jelleget adnak lakásunknak. A modern otthon szép berendezé­se tehát, a bútortestek helyes térbe­ni elosztását is jelenti, éppúgy, mint ahogy az egyes falfelületek sík el­rendezésében is láttuk. Játékos, látszólag rendszerleien elrendezés is lehetséges. A tér egyes bútorai, berendezési tárgyai között azonban egyensúlynak kell lenni. A modern otthon színes. Színes a szó legmélyebb értelmében. Színei merészek. A SZÍNEK KIVÁLASZTÁSA, vagy ősszeválogatása éppen úgy egé­szen új elveken épül, mint akár a bútorok együttesének elrendezése. Itt sincs eleve kimondott szabály, vagy régóta követett törvény. Laká­sunkban a színeket nemcsak játékos kedvünk, hanem éietigényeink is megkövetelik. Néhány évtizeddel ezelőtt a bútor­huzatokat — általában — inkább csak sötét,, bordó, méregzöld színben tudták elképzelni, mert ezek kevés­bé piszkolódnak. És a felszegezett bútorkárpit valóban követte ezt a* elvet, Nem volt bai, ha piszkos volt* az volt a fontos, hogy az ne lásse k. Még ma is — sajnálatos módon — általában ezek a színek a legelter­jedtebbek. • Pedig a korszerűen gondolkodó ember érzi. hogy ez nem helyes. Ezért ahol higiéniát igényel — s iss otthonában elsősorban —. világa* színeket használ.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom