Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-23 / 119. szám

ESZAKMÁGYARORS2AG Kííái W6Í. május 23. „A találkozó híre megörvendezteti a béke minden igaz barátját" Hruscsov és Kennedy találkozója a közvélemény érdeklődésének középpontjában New York (TASZSZ) Hruscsov szovjet kormányfő és Kennedy amerikai elnök közelgő ta­lálkozója továbbra is az amerikai közvélemény érdeklődésének közép­pontjában áll. A New York-i lapok cikkekben, kommentárokban és tu dósításokban méltatják a találkozó jelentőségét. Az amerikai sajtó nem fukarkodik a különböző találgatásokkal és fel- tételezésekkel a bécsi találkozó té­máit illetően. A kommentárok álta­laiban hangsúlyozzák, hogy a talál­kozó „nem hivatalos” és hogy célja a két vezető személyes megismerke­dése. Ugyanakkor a New York Ti­mes „Négyszemközti találkozó Bécs- ben” című szerkesztőségi cikkében annak a véleményének ad hangot, hogy a megbeszéléseken meg kell kísérelni „valamiféle modus vivendi megtalálását, amely biztosítja a bé­két”. feBécs — mondja a cikk — meg­alapozhatja a diplomáciai tárgyalá­sokat egy ilyen modus vivendi ki­dolgozásához és a nagyhatalmak csúcsértekezletének későbbi összehí­vásához”. „Kennedy elnök és Hruscsov mi­niszterelnök június elejére tervezett bécsi találkozója — mutat rá John Hightower, az AP hírügynökség washingtoni szemleírója — a legma­gasabb szintű szovjet—amerikai tár­gyalások sorozatának első láncszeme lehet.“” „Kennedy álláspontjának legfőbb eleme nyilván az a meggyőződés — írja , hogy a kommunista tömb vezérével kívánatosak a tárgyalások és előrmpzdíthatják a Kelet, és Nyugat közötti feszültség enyhítését.” Ugyanakkor Hightower emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államok hiva­talos személyiségei hangsúlyozzák: „Kennedy úgy képzeli el közelgő megbeszélését Hruscsowal, mint egy teljesen bizalmas és nem hivatalos eszmecserét a..szovjet—amerikai kap­csolatokról és a vele összefüggő prob­lémákról, nem gondol tárgyalásokra.” Az Egyesült Államok sajtója nem titkolja, hogy az országban vannak bizonyos körök, amelyek ellenzik a Szovjetunió és az Egyesült, Államok vezetőinek bécsi találkozóját. „Akik s zom be h el ycz ked Viek a Kennedy— Hruscsov találkozóval — írja William Randolph Hearst, a New York Jour­nal American-ban. —, rámutatnak, bogy nem történtek előkészületek olyan tárgyalások folytatásához, ame­lyek bármiféle eredményhez vezet­hetnének.” De még Hearst sem zárja ki, hogy „a világ a légkör enyhülését várhatja ettől a találkozótól” az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonylatában. Még határozottátt>an fejtegeti ezt a gondolatot Hightower. „Hivatalos kormányképviselők véleménye sze­rint — hangsúlyozza — az ilyen ta­lálkozókat szokásosaknak és haszno­saknak kell tekinteni, még qkkor is, ha nem járnak lenyűgöző pozitív eredményekkel.” Mansfield szenátor, a demokraták szenátusi vezére szintén úgy véli, hogy Hruscsov és Kennedy személyes érintkezése biztosíthatja az alapot a vitás kérdések későbbi rendezéséhez. „Ez a találkozó — mondotta — alapot nyújt ahhoz, hogy később méltóság­gal és becsülettel rendezzék a nézet- eltéréseket.” „Égető szükség van a tárgyalásokra“ Az egyszerű amerikaiak gondola­tait viszont jól tükrözi a Freiheit című haladó New York-i lap. amely a következőket írta: „Ma, amikor az emberiség egyik nemzetközi válságot a másik után éli át, a Hruscsov— Kennedy találkozó híre reménysugár­nak tűnik. A világ két legnagyobb hatalma vezetőinek közvetlen tárgya­lásaira égető szükség van, és a Hrus­csov—Kennedy találkozó kétségkívül megörvendezteti a béke minden igaz barátját. Soha nem szabad megfeledkeznünk Franklin D. Roosevelt elnök helyes elvi álláspontjáról, aki azt hangoz­tatta, hogy az egyetemes békét csak­is az Egyesült Államok és a Szovjet­unió tartós együttműködése és őszin­te barátsága alapján lehet biztosí­tani.” „A találkozó üdvös lehetőségeket teremt“ A Lityei-atura i Zsizny című szov­jet lap a múlt héten nagyobb cikk­sorozatot közölt az Egyesült Államok külpolitikájának és belpolitikájának kérdéseiről, a Kennedy-kormányzat első száz napjáról. V. Morjev a cikk­sorozat befejező részében utal á kü­szöbön álló Hruscsov—Kennedy ta­lálkozóra. Az amerikai külpolitika jelenlegi negatívumait vázolva, a cikkíró megállapítja: mindezek elle­nére nincs ok rá, hogy a közvéle­ményt pesszimizmus töltse el. „Száz nap — ez mindössze tizenötöd része az amerikai kormány uralmi idejé­nek. Sokat lehet még tenni a hátra­lévő 1400 nap során. Mihez van azonban szükség erre? Nem volna rossz, ha az’elnök átolvasná saját, a választási kampány során elmon­dott beszédeit, emlékeznék a válasz­tóknak adott ígéreteire, hallgatna azokra a józan javaslatokra, ame­lyek a nemzetközi politikában el­hangzanak.” Morjev utal N. Sz. Hruscsov jere­váni beszédére, arra a megállapítá­sára, hogy a népek az Egyesült Álla­mok vezetőitől azt várják: vonják le a helyes következtetéseket a leg­utóbbi eseményekből. „Igen jó, üdvös lehetőségeket te­remt erre N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnö­kének és Kenncdynek június 3-án és 4-én Bécsb.en sorra kerülő találkozója. Reméljük, hogy erre a találkozóra a washingtoni főj régi csomagja nélkül érkezik meg. Ez okvetlenül szükséges a népek által olyannyira óhajtott találkozó sikeréhez” — fe­jeződik be a Lityeratura i Zsizny cikke. Becs a várakozás jegyében A, Hruscsov—Kennedy találkozót megelőző napokban az előkészületek és a várakozás izgalma nyomja rá bélyegét az osztrák főváros életére, A „Sajtó” feliratú gépkocsik száma észrevehetően gyarapodott a bécsi utcákon. A pályaudvarokra és a schwechati repülőtérre külföldi új­ságírók, fotóriporterek és íilmhír- adósok újabb rajai érkeztek hétfőn. Százszámra készülnek a felvételek és tudósítások azokról az épületekről, amelyekben Hruscsov és Kennedy feltehetően lakni, vagy találkozni fog. Még teljesen ismeretlenek a szov­jet—amerikai kormányfői találkozó programjának részletei. Az újság­írók százai kérdésekkel ostromolják a szovjet és az amerikai nagykövet­séget, valamint az osztrák kancellári hivatalt —, de eredménytelenül. Hétfő estére várják az amerikai és keddre, vagy szerdára, a szovjet szakértőket, ök hozzák magukkal majd azokat az utasításokat, .ame­lyeknek alapján az osztrák kormány a két nagykövetséggel együtt meg­teheti a szükséges előkészületeket. Diplomáciai körökben valószínű nek tartják, hogy Rusk amerikai külügyminiszter elkíséri Kennedyt Becsbe és Hruscsov kíséretében ott lesz Gromiko szovjet külügymi­niszter is. (MTI) Menysikov hazautazott Moszkvába Mint a nyugati hírügynökségek je­lentik, Menysikov, a Szovjetunió washingtoni nagykövete vasárnap éjszaka x-epülőgépen hazautazott Moszkvába. Elutazása előtt a szovjet nagykö­vet közölte, hogy három-négy hétig marad távol az amerikai fővárostól, és lehetséges, hogy a Hruscsov— Kennedy-találkozó idejére Bécsbe megy. Kijelentette, hogy a szovjet— amerikai kormányfői találkozó hasznos lehet, mert lehetőséget ad a nézetek kicserélésére, sőt valami­lyen egyetértés kialakítására. (MTI) A párt vezetői a vásáron Hétfőn délelőtt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára, Biszku Béla, Marosán György, Nemes Dezső, Rónai Sán­dor, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai megtekintették a Bu­dapesti Ipari Vásárt. A vendégeket Veres József, a fővárosi tanács vég­rehajtó bizottságának elnöke és dr. Vitéz András, a vásár igazgatója üdvözölte. A párt vezetői felkerestek több pavilont. Párizsi bombás merénylet a kommunista párt helyisége ellen Hétfőre virradó hajnalban plasztik- bombás merényletet követtek el Pá­rizsban ismeretlen fasisztáik a Francia Kommunista Párt VI. (kerületi helyi­sége ellen. A robbanás jelentős anyagi károkat okozott, tűz is kelet­kezett, a kivonult tűzoltók azonban egyhamar eloltották. A „plastiqueur”-ök Algéria nagy­városaiban is jelentkeztek vasárnap éjszaka: Algírban (két merénylet tör­tént, egy titkosrendör lakása és a mu­zulmán kereskedés előtt helyezték el plasztikbombáikat az OAS emberei. Bone-ban. Oran-ban. Sidi-bel-Abbes- ban is robbantak bombák. Oranban újból voltak kisebb tünte­tések, a francia Algéria jelszavát ki­áltozó kis csoportokat azonban gyor­san szétoszlatták. Orleansville-ben at európaiak tüntetésekor ketten meg­sebesültek egy kézigránát, robbaná­sától. Megállapítható, hogy az ultrák egyre gyérebb számú tömegeket tud­nak csaík mozgósítani Algéria nagy­városaiban. Az eui'ópai lakossíig több­sége nem hisz már a francia Algéna jelszóban. Pünkösdikor az algíri euró­paiak inkább választották a tenger­partot, mint az utcai tüntetéseket. Ennek ellenére francia kormánykö­rökben továbbra is az a vélemény uralkodik, hogy az ultráikkal még számolni kell, nincs vége az erő­próbának. Újabb fajüldözés Alabamában Montgomery (MTI) Mint a nyugati hírügynökségek jelentik, vasárnap az Alabama ál­lambeli Montgomeryben újabb né­gerellenes provokációs tüntetésre került sor. A fajüldözőktől felhecceit tömeg a négerek temploma elé vonult és üvöltve követelte a megkülönbözte­téssel szembeszálló néger mozgalom vezetőinek halálát. A tüntetők egy személygépkocsit felborítottak, egy másikat pedig fel­gyújtottak. A felvonulókat a helyi milícia és a washingtoni kormány által kiküldött biztonsági alakulat oszlatta szét. Jean Patterson Alabama állam kormányzója az újabb provokáció után elrendelte a rögtönítélő bírás­kodás bevezetését. Felszólították a hatóságokat, tegyék meg a szükséges intézkedéseket a rend és nyugalom fenntartására. A hírügynökségek azt is elmond­ják, hogy Washingtonban az igazság­ügyminisztériumban vasárnap egész, nap buzgó munka folyt, Robert Ken­nedy igazságügyminiszter is hivata­lában tartózkodott. A tüntetés ki­robbanásakor a négerek vezetői az amerikai fővárosba telefonáltak és Segítséget kérték. Kennedy igazság­ügyminiszter erre felhívta Patterson kormányzót és kilátásba helyezte, hogy az Alabamába megérkezett 400 rendőrtiszt, megsegítésére újabb biz­tonsági erőket küld. A kormányzó közölte, nincs szük­sége washingtoni rendőrökre, mert saját rendőrei is fenn tudják tartani a nyugalmat. Később Patterson kormányzó, niég inkább kimutatta foga fehérét, beje­lentette, hogy letartóztatják a szö­vetségi kormány Alabamába küldött rendőrtisztjeit, ha beavatkoznak a négerek Védelmében. A kormányzó arra hivatkozik, hogy az úgyneve­zett szövetségi rendőrségnek nincs joga keresztezni a helyi rendőrség munkáját. Az amerikai igazságügyminiszté­rium a kormányzó magyarázkodását visszautasította. Bár az alabamai hatóságok tesznek eg.v-két látszatintézkedést a fajüldö­zők ellen, az összetűzéseket mégis a központi kormány terhére igyekezne« róni. Azt állítják, hogy a kormány az oka a négerek „elszemtelenedésé- nek”. Sőt, maga az alabamai kor­mányzó már annak a véleményének is hangot adott, hogy az. egyenlősé­gért. küzdő négerek „kommunista be­folyás” alatt vannak. Az alabamai hatóságok tétlenségé­től a fajüldöző elemek is vérszemet kaptak, a Ku-Klux-Klan szervezete! újabb provokációra készülnek, ezen­kívül az Amerikai Náci Párt. Wa­shingtonban bejelentette, hogy hí­veit mozgósítja és hétfőn autóbuszon Monlgomerybe szállítja. A náci párt feladatáig tűzte ki, hogy ..megvédel­mezi a magasabbrendű fehéreket a. zsidó és néger zsí vány októl”. Hivatalba lépcíl a del-koreai puccsisták kormánya A dél-koreai puccsisták 15 tagú katonai kormánya vasárnap reggel rövid, katonai stílusú szertartás ke­retében letette az esküt. Mint az, AFP jelenti, az eskütételnél nem volt jelen a köztársasági elnök, s egyetlen külföldi diplomata sem. A köztársasági elnök távollétére nem adtak semmiféle magyarázatot. Mint az AP megjegyzi, az alkotmányos előírásoknak megfelelően, új kor­mány, csak a köztársasági elnök je­lenlétében tehette volna le az esküt. A kormány már hivatalba lépése után több intézkedést tett, s egye­bek között rendeletileg eltörölte a heti munkaszüneti napot és minden más ünnepnapot. Már vasárnap nyitva maradtak a bankok, kor­mányhivatalok, sőt az iskolák is. Egyébként tovább folynak a ,,tisz­togatások” és letartóztatások. A ki­menőtilalom változatlanul érvényes. „Portugália minden ereiét mozgósítják" Lisszabon (MTI) Moreira, a tengerentúlt ügyek por­tugál minisztere, hétfőn kardesor- tető nyilatkozatban közölte, hogy „Portugália minden erejét mozgósít­ják” az angolai szabadságharcosak ellen. Moreira hétfőn érkezett vissza Lisszabonba háromhetes angolai út­járól és kijelentette, hogy a szabad­ságmozgalom letörésére „sok sürgős határozatot.” hoztak. T"1 ocs-locs .., tocs-locs... aztán . csikordul a csille kereke. Most már — szárazabb talajon — köny- nyebb a gurítés, a megfeszülő izmok engedhetnek dermedtségükből. A csille végre az alapvágathoz ér­kezik. Tankó György végigsimítja égő tenyerét gumiruháján. Társa — a néhány évvel fiatalabb Dobó Sán­dor — is fújtat egy kicsit, aztán az itt szokásos hosszú és szapora lép­tekkel indul társa után visszafelé. Most valahogy nem esik szó semmi­ről. Figyelnek. Valami szokatlan nesz kavarog feléjük. Értelmük először nem is fogja fel, csupán ösztönük dolgozik valahol mélyen. Valami történt. Pillantásuk a vízlevezető ereszkére esik, ahol duzzad, egyre zavarosabbá válik, s mind sebeseb­ben tőr előre a víz. Tankóék most már óvatosabban, de gyorsabban haladnak előre. — Valahol betört... — vágja el a csendet Dobó, már csak azért is, hogy enyhítse a feszültséget. Félelem egyikükben sincs, hiszen minden pillanatban várni lehetett a vízbetörést. Veszélyes hely ez az 50- es szinti feltárás. Különösen itt, az Eszakí-vágaton. Pedig a régebbiek, a még Tankó Györgynél is régebben itt dolgozók szerint már vagy 20 éve, hogy utoljára vizes, vagy kivált víz­veszélyes feltárásra bukkantak itt, Rudabányán. Persze az akkor volt és vagy ötven méterrel közelebb a fel­színhez. Egyre erősbödik a zaj, zúgássá, majd zuhanássá válik. — Várj! — állítja meg Dobót Tan­kó. — Úgy látszik, ez veszélyesebb, mint a januári volt. Megnézi, mek­kora a veszély. Ne riassza indoko­latlanul az akna többi vágatában dolgozó brigádokat. A munkahelyen, az ortnál, ahol az ácsolat már végétért, kétkarnyi vas­tagságú sugárban ömlik a víz. Kö­rülötte emberfejnyi szikla- és már- gatöredék. A víz zuhog, feszegeti a sziklafalat. Igen, riasztani kell, a vízsugár útja kiszámíthatatlan. Tan­kó a riasztócsengőhöz siet. Sikongva, éles rikoltozással berreg fel a. villa­moscsengő. Kivonulni a munkahe­lyekről! Május 18-a volt ekkor, reggel 9 óra 40 perc ... • Az irodában Szuromi Béla üzem­mérnök- éppen a helyszínre készült, amikor megérkeztünk. Gumicsizmát, lámpát kaptunk mi is. Mehettünk vele... • tf alk pendüléssel válik meg a függőakna peremétől a ket­recként körülkerített kas. Alattunk megnyílik az óriási, kútszerű mély­ség. Körmöm töredezik a kapaszko­dástól, pedig félelemre nincs okom, hiszen inkább siklik, mint zuhan le­felé az aknalift. Talán a várakozás leszí izgalmassá, nyújtja hosszú per­cekké a pillanatokat, míg végre is­mét finom pendülés jelzi, hogy célt ért velünk a nehézkesnek tűnő és mégis oly könnyedén mozgó masina. Ez hál a Gagarin-akna, Fölöttünk érctömegek, márga-, sziklarétegek. Az óriási súly, amely az alagútszerű vágatra nehezedik, nyomasztóan hat ránk, s kicsinynek, végtelenül pará­nyinak érezzük magunkat. Csísz-csosz ... csisz-csosz... fur­csa kis neszekkel csusszanunk, hala­dunk tova az alapvágaton. Szemünk nehezen szokja meg az egyre sűrűbbé váló sötétséget, mely- lyel most. már csak karbidlámpánk imbolgó fénye birkózik körülöttünk. Az aprócska fénylabdaesok óriásira, félelmetesre nagyítják árnyékunkat. Aztán fordulunk ... és ... mindent elnyel mögöttünk a sötétség... * — Vigyázzon! Jöjjön az ácsolatok alá — int Varga Lajos aknász, aki egész idő alatt a vízbetörés helyén tartózkodik. Hirtelen ugróm vissza, talpam alatt loccsan a jóval bokán felül érő víz. Hirtelen és csak most értem meg igazán, mennyire veszé­lyes ez a munkahely. A helyszínen sokan vagyunk. Varga Károly főaknász is megérkezett, a időközben SzögecH Jánossal» a ver­senyfelelőssel és társává! is nő a lét­szám. Kissé odább vonulunk. nünd- annyian, ne csurogjon nyakunkba a víz, s érthetővé váljék szavunk. Kevés beszédű ember ő, szinte két­szer kell tőle mindent kérdezni. — Nehéz itt a munka? — kezdjük a tudakozódást. — Megszoktuk már :— válaszolja. Hangja valóban egykedvű. — Apad valamelyest? — Nem nagyon ... ahogy nézzük, van itt ezer liter is percenként. — Hány szivattyú dolgozik? — Kettő. Egy ezer és egy 500 lite­res ... * A Tan kő-brigádnak hat tagja van. Itt dolgozik a két Szász, József és János. Aztán a fiatal Dobó Sándor, meg a két aknafalazó kőműves, Végh László és Varga Sándor. Egy-cgy mű­szakon ketten vannak. A vízbetörés­nél éppen Tankó és Dobó volt a so­ros. Gumiruhájukról, sisakjukról, ar­cukról, kezükről csurog a víz. A vastag sugárban lezúduló víz ellenére dolgozni kell, sőt most még gyorsab­ban és pontosabban. Ttt nem szabod tétovázni. — Rcndkfvtfl fegyelmezett és ösz- szeszokotf ez a csapat — int Tankóék felé Vírrfia Latos, az aknász. — Másképp neart ír; boldogulhat­nánk, hiszen legtöbbször szinte * gyors és pontos segítségen múlik minden — kapja el a szót Tankó. — Mert, ha mondjuk, egyikőnk neki- feszíti a vállát a támasztó-gerendá- nak, a másiknak minden erejével igyekeznie kell az ácsoláltal. Egymás lelkiismeretes segítsége nélkül ugyan mire mennénk?! — Megkezdjük, az úgynevezett so- ros-ácsolást. Vagyis sokkal sűrűbben rakjuk a gerendákat. Aztán hozzá­fogunk a falazáshoz. — De hogyan tudják effálazmi ezí a nagyerejű vízsugarat? — Hát először is zsaluzunk. Éppen úgy. mintha betonozáshoz készítenénk deszkazsalut. Ezután gyerrsankötö, trikozános cementtel a zsalu közé rak­juk a téglásotokat. Ez a t.rtkorán, vagy másképpen víziivég. 3fi éráról fi—8 órára csökkenti a cement, teljes kötési idejét. Persze néha mégiscsak ledönti a falat a víz. Ilyenkor aztán újra kell kezdeni az egészet. Deli át szerencsére az ilyesmi ritkán lordul elő. • Indulunk vissza. Az ácsólatra * akasztott karbidlámpák ismét kezünkbe kerülnek. Tankó a víztükör fölé hajol, iszapos tenyerét öblíti a fehér-szürke vízben. Aztán még egy utolsó intés. Visszapillantunk. Tao- kóék válla nekifeszül a csitie pereme- nek.y „ __Rád vauséi Ee* , T anké György, a brigádvezető, egy ácsolathoz támaszkodik, pihentetni próbálja víztől gémberedett tagjait. — És most mit tesznek, hogy gátat vessenek a víznek? Víl M mETÖ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom