Észak-Magyarország, 1961. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-13 / 86. szám

®fffltfírtök, 1361. április 13. ESZARMAGTAROftSSAG 3 Megyénk dolgozói köszöntik a Szovjetunió új, hatalmas sikerét ************************************* ■ ■ Megbolygatott méhkashoz hasonló a város, és minden munkahely — legyen az üzem, iroda, építkezés. Az emberek csoportokba verődve tár­gyalják a nagy eseményt. A szerkesztőségben pil­lanatonként cseng a telefon, érdeklődnek. Min­denfelé beszélgető emberek az utcákon, az elra­gadtatás hangja csendül ki a beszélgetésekből. A világjelentőségű hír: a Szovjetunióban fellőtt űrhajón ember tartózkodik, sőt már vissza is tért épségben a Földre, percek alatt szétterjedt a városban és a megye községeiben. Soha ennyien nem ülték körül a rádiókészüléket, soha nem várták ennyire izgatottan a híreket, mint ezen a. verőfényes április 12-i napon. Ezen a napon született meg a XX. század legnagyobb technikai csodája, mint egyik olvasónk mondotta: tanúi vagyunk az emberi értelem legnagyobb győzel­meinek. Erről beszél ma Miskolc, Borsod megye, az egész ország és nem túlzunk, ha azt mondjuk, az egész világ emberisége. Az alábbiakban néhány szemelvényt adunk megyénk dolgozóinak nyilatkozataiból. Kímomlliafatlamil boldog vagyok, hogy hazámban következeit be a XX. század világeseménye Á Lenin Kohászati Müvek üzemi fogorvo­si rendelőjében nem szól a rádió. A doktor­nő: Hegédűs Imréné, született dr. Zaszenkó Álla csak az érdeklő­dőtől tudta meg a nagy eseményt, hogy szerencsésen földet ért az első űrutas. Betegei és asszisz­tensnője az első per­cekben nem tudták, miért sír oly felszaba­dult, boldog örömmel a fiatal doktornő, örömhírt kapott talán, Tanúi vagyunk azon túl, hogy éppen ma ünnepli magyaror­szági tartózkodásának harmadik évforduló­ját? Igen, örömhír jött messzi hazájából, a nagy Szovjetunióból. A szovjet nép. amely­nek szülötte Hegedűs Imréné is, útjára bo­csátotta az első szput- nyik űrhajót, amely embert vitt a fedélze­tén. Hiába érdeklődik a krónikás, hiába kér nyilatkozatot, a nagy esemény hallatán csak ennyit mond a kérde­zett. — Nagyon boldog vagyok. Körülöttem is látom a boldogságot, hiszen itt mindenki örül annak, hogy ha­zámnak sikerült elő­ször e ■ nagy technikai vívmányt elérni. Leg­jobban persze én örü­lök. Én érzem legjob­ban, mit jelent e vi­lágraszóló esemény. Szóval írják meg az újságba, nagyon, na­gyon boldog vagyok, s innen is üdvözletem küldöm drága hazám­nak. a nagy Szovjet­uniónak. az emberi értelem legnagyobb győzelmeinek Ruttkai Ottó Jászai-díjas, a Mis­kolci Nemzeti Színház igazgatóhe­lyettese mondotta: — A rádió híre után, már a pró­bák kezdete előtt izgatottan tárgyal­ták művészeink a hatalmas ese­ményt. Akinek szünete volt, szinte percenként érdeklődött a titkárságon, a telefonközpontban az újabb hírek iránt. Nem sokkal 11 óra után a fe­szültség feloldódott a színházban: épségben földet ért az első űrutas. győzelmeinek. Nem véletlen ez, ha­nem a béklyóitól megszabadult em­ber tudatos győzelme. És mert a kommunizmust építő szovjet nép fiai érik el az emberi géniusz lenyűgöző csodáit, hisszük, hogy azok biztosí­tékai lesznek az emberiség békéjé­nek, boldogságának is. A Len n Kohászén Füvek dolgozói táviratban üdvözölték a szovjet tudomány nagy sikerét A Lenin Kohászati Müvek dolgo­zói körében óriási érdeklődést váltott ki a Vosztok kilövése. A rádió adá­sait magnctofonszalagra vettek és a gyári hangos híradón szinte percen­ként adták hírül a szovjet tudomány minden eddiginél csodálatosabb si­kerét, az emberrel felbocsátott űr­hajóról szóló híreket. Az üzemekben a dolgozók csoportokba verődve tár­gyalják az emberiség történetében páratlan eseményt és nem győznek csodálatuknak kifejezést adni a hir hallatán. A lelkesedés és a csodálat szinte leírhatatlan volt, amikor a rá­dió azt is közölte, hogy az első úr­utas. Gagarin repiilőörnagy az elő­re kijelölt helyen, szerencsésen föl­det ért. A gyárban szerdán délelőtt mint­egy hatvan helyen, sokezer dolgozó részvételével rögtönzött gyűléseket tartottak. Ezek résztvevőinek lelkes indítványára táviratot fogalmaztak meg. amelyben csodálattal adóznak a szovjet technika újabb, minden ed­diginél nagyobb sikere fölött és a tisztelet és szeretet hangján köszön­tötték a Szovjetunió Kommunista Pártját, a szovjet kormányt és né­pet, valamint az első űrutast, Jurij Gagarin repülőőrnagyot. Az ember űrutazása csodálattal tölt el bennünket — mondja Vati József festőművész Egyik művészünk ajkáról önkéntele­nül hangzottak el Sophokles Anti- gone-jának több mint 2000 esztendős szavai: „Minden jó közt legfőbb jó az értelem.” Korunk emberének ju­tott osztályrészül, hogy tanúja le­gyen az emberi értelem legnagyobb A mai esemény szépségéhez és nagyságához méltó a tett gyökeréhez vezető gondolat, amit Hja Ehrenburg kevés szóval így fogalmazott meg: „A XX. század tulajdonképpen 1917. november 7-én kezdődik.” A szovjet tudomány és technika útját a forra­dalom vezette ilyen magasságokig. Hz igazi energia — a felszabadult ember! Csépányi Sándor elvtárs, kohómér­nök, a Borsod megyei Tanács végre­hajtó bizottságának elnökhelyettese, ’— mint ahogyan sokmillió ember a Földön, — izgatottan várta, figyelte tegnap réggel a rádió újabb és újabb híreit, jelentéseit a Vosztok útjá- ról, megérkezéséről, Jurij Alcxeje- t'ies Gagarin őrnagy üzenetéről. Szo­bájában szinte ötpercenként csengett a telefon. lelkesült hangok kérdez­gették minduntalan: „Hallottad? Mit szólsz hozzá? De jó lenne a hc- Ij’ében lenni... Én nem mernék.. •— Óhatatlanul eszembe jutott, amit Marx ezelőtt kilenc évtizeddel irt a francia Uommunárokról, hogy azok „hetvenkét napon keresztül ostromolták az eget”. Ez persze csak képletes meghatározás volt. De most, a kommunárok utódai nem csak ost­romolják, hanem be is veszik, hír­nökeik ott száguldanak az űrben, hirdetve az emberiség nagy-nagy diadalát. Ha az ember mélyen bele­gondol, feltétlenül felvetődik benne a kérdés: mi adja a lökőerőt, az energiát, hogy most a Vosztok, — a Kelet vitt először embert, hírnököt az űrbe? Itt nem a technikára gon­dolok. Mert a technikai megoldást ott is, Nyugaton is megtalálják majd előbb, vagy utóbb. De ezt az ener­giát. az igazi energiát nem lehet la­boratóriumban előállítani. Az igazi energia a felszabadult ember maga, — mondotta Csépányi elvtárs. Mindennél nagyobb orom és büszkeség ez a hatalmas esemény A' Szentpéteri-kapuban tegnap toggel is annyian igyekeztek a nem­rég felépült megyei rendelőintézetbe, mint más napokon. Mégis más volt ez a nap. A folyosókon várakozó be- togek nem a szokásos témákról be­szélgettek, hanem egyetlen egyről, az egész emberiséget izgató, hatal­mas eseményről, az első űrhajóst szállító szovjet szputnyik fellövésé­ről és visszaérkezéséről. A rendelő- intézet igazgatója, dr. Naményi László ezeket mondotta a nagy ese­ményről: — Nem meglepetés, de mindennél Nagyobb öröm és büszkeség szá­munkra ez a hatalmas esemény. Nem meglepetés azért, mert tudtuk, hogy előbb-utóbb bekövetkezik, sőt, a szovjet rakétatechnika hallatlan ütemű fejlődéséből következtetve azt tudtuk, hogy ez az időpont már fagyon közel van. Most mégis a cso­dálat legmelegebb hangján tudok szólni erről, mély örömmel és büsz­keséggel, hogy a világ első embere, ®Sy szovjet ember feljutott a világ­űrbe. Soha nem álmodott lehetősé­gek nyíltak meg ezzel, s a tudo­mánnyal együtt az emberiség törté­nelme is egy új, minden eddiginél ragyogóbb korszakába lépett. Én, aki harminc esztendővel ezelőtt tanul­tok meg az orvosmesterséget, külön érdeklődéssel és csodálattal figyel­tem azokat az állatkísérleteket, azo­kat az élettani megfigyeléseket, ame­lyek végülis idevezettek: az emberi szervezet valami egészen új és nagy­szerű teljesítményre lett képes. Az emberi életért vivott napi harcaink­ban is lelkesítő, felemelő tudat ez, új lehetőségeket nyit és valameny- nyiünket új, nagyobb és szebb küz­delmekre ösztönöz. Vártuk, sejtettük, hogy elérkezik a nagy esemény, az ember űrutazása, de a tény megdöbbentő erővel hat, csodálattal tölt el bennünket. A szovjet tudomány és technika roha­mos fejlődése és a mai, az emberi­ség történetében páratlan esemény is bizonyítja, hogy a szocialista társa­dalom milyen eredményre képes. A szovjet őrnagy űrutazása üzenet, értelme világos: az erő, amely az ég felé tör, ellenállhatatlan logikával bizonyítja a szocializmus fejlődésé­nek távlatait és követeli, hogy az emberi tudást az emberiség boldogu­lására, nem pedig pusztulására, mind nagyobb célok elérésére kell fordí­tani. Az emberi alkotás e legszeb- bike követeli azt is, hogy biztosítani kell az alkotás legfontosabb éltető­jét: a békét. Szinte alig akartam hinni a fülemnek... Reich Lajos elvtárs, a Nagymis­kolci Állami Gazdaság repülőtéri üzemegységének vezetője így nyilat­kozott: — Jól emlékszem Hruscsov elvtárs szavaira, amikor pár héttel ezelőtt bejelentette, hogy hamarosan sor ke­rül arra a történelmi jelentőségű eseményre, amikor a Szovjetunióban kilőtt rakétában már ember is fog utazni. E bejelentés óta nagy figye­lemmel kísértem az erről szóló híre­ket ós szerdán reggel, amikor rádió rendkívüli hírként bejelentette, hogy Gagarin őrnagy, az első űrutas felrepült, sőt: már Afrika felett jár, szinte alig akartam hinni a fülem­nek. Nem számítottam rá, hogy a nagyjelentőségű esemény ilyen gyor­san bekövetkezik. ISO munkahelyen tartottak ropgyűlést a borsodi építők A Borsod megyei Építőipari Vállalat dol­gozói határtalan öröm­mel fogadták a hirt, hogy a Szovjetunióban fellőtt Vosztok űrhajó, utasával, Gagarin őr­naggyal a kijelölt te­rületen szerencsésen földet ért. A világra­szóló diadalt röpgyű- léseken köszöntötték a dolgozók. Az ebédidő alatt 150 munkahelyen tartottak kisgyűlése- ket.és a dolgozók táv­iratokat és leveleket küldtek a vállalat párt­bizottságához, hogy továbbítsa azokat a budapesti szovjet nagykövetségre. Mis­kolcon, a Széchenyi utcán énülő hat és há­rom emeletes új lakó­ház építői táviratuk­ban így írnak: ,,A szovjet technika, nagy­szerű eredményének — Gagarin őrnagynak a világűrbe való fel­küldése, illetve vissza­térése — hallatára összehívott röpgyűlé- sünkön úgy határoz­tunk. hogy üdvözlő táviratot küldünk a Szovjet Tudományos Akadémia Űrhajózá­si Osztályának. Építő­ink határtalan öröm­mel és büszkeséggel vették tudomásul a világraszóló diadalt, mint a szocialista tu­domány immár behoz­hatatlan elsőbbségéi. Ez a hír újabb erőt és lendületet adott dolgo­zóinknak a szocializ­mus megvalósításáért vívott napi munka végzéséhez. Andrási Károly építésvezető, Klubuk István Klibán András, Márton László brigádvezető.'’ Bernard Gézáné, a lányok kedves Irma nénijének gyakorlati foglalkozási Ará­ján a szabás-varrással ismerkednek a kislányok. A tanév vége felé már ön­állóan is varrnak kisebb ruhadarabokat. Mértanöra a II. A) osztályban, A gyakorlati foglalkozásokon kívül elméleti anyagot is tanulnak a lányok: heti egy órában magyar nyelv és irodalmat s ugyancsak heti egy órában száro- • tan-mértant. A gyakorlati ismereteken belül a lányok megismerkednek a főzés tudományá­val Is. Mert, hogy ez tudomány, arra a kislányok ezeken az órákon jönnek ra. Ok már nem a jövendőbeli arcán flgjclik a főzés eredményét, mert az isko­lában nagy igyekezettel sütnek és főznek. Képünkön kóstolgatják a készülő vacsorát, amelyet aztán közösen fogyasztanak el. A sütés és főzés tudományából vizsgáztak a lányok. Máté László, a városi ta­nács vb. művelődésügyi osztályának csoportvezetője elismerően nyilatkozik ■ kislányok által készített vacsoráról. Ez a vizsga eredményes volt. Jeles. M. pp Barnabdl Foto: feáérsM A továbbképző iskola életéből A diósgyőrvasgyári XVII. számú általános fiúiskolában működik köz- oktatásügyünk legfiatalabb intézmé­nyeinek egyike: Miskolc város II. kerületének ipari továbbképző isko­lája. Bár az iskola mindössze kétéves múltra tekinthet vissza, bizonyos hagyományokkal már rendelkezik. Zömmel lányok járnak ebbe az isko­lába. 15—16 évesek, számuk megkö­zelíti a százat. Az alábbi képekben az iskola éle­téből mutatunk be egy-egy mozza­natot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom