Észak-Magyarország, 1961. április (17. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-02 / 79. szám
* K V asárnap, 1951, április & eszakmaöyarorszäö Szegedi Gszló: , , RU GYFAKASZTO ÁPRILIS Tavaszodott. A patakparton már ] jzöldült a fűz. És égett az erdő. A né- ] űrietek felgyújtották. A lángtenger a l [kis patak vizét is felmelegítettc. ! | Mozdulatlanul feküdt a híd alatt j [Idáig eljutott, de most merre men- J [jen? Pedig mennie kell, mert a tűz 1 »rohamosan közeleg. Itt pusztul, ha ([nem sikerül átjutnia. Visszafelé már ! [nem mehet Az biztos halált jelen- j [tene. A sebhelyes arcú főhadnagy j »már felfedezte a szökést s talán a i »nyomába szegődött. A szovjet csapattok pedig itt vannak a túlsó parton. ! * Sötétedett. Fény és árnyék táncolt a fák között. A tűz már a rozzant híd j »korlátját nyaldosta ... — Élni kell, harcolni kell...— ] »villant ismét agyába a serkentő gon< [dolat. »[ Kúszni kezdett Sebesült lábát éles ] [fájdalom hasította. ] [ — Igen... abban az irányban < »vannak az oroszok... BORSODI OTÜMJ Kérlek tavaszi szél ístkovszky László rajza GyöntySrO volt tegnap • határ S én sokat gondoltam terád! Kénye«, bolondos, karcsú szelíd sétálgatott a friss barázdám tobálva bosszú karjait. A folyOn túl, • barna vtrer», jöetktt lángok ropogtatták s á tél ittmaradt száraz gizgazák Kék, kövér füstöt ontott a szájat! plro« barlangja habotázvR, Lovak és gépek mozdultak (Kb-géis és mozgott a föld nagy, barna testes Ezer darabra tört az Iménti mozdulatlanság bálványos arca a a Nap az égen harsonát zengett. így 16 derülni! Ez a friss mozgás serkenti föl a vért erünkben. A tompa alvók a gépek dörgfi szavától kelnek életre végre s hajtanak lombos gyökért a búzák! Nekiszegeztem arcom a szélnek. Simogass édes tavaszi áram a fiatalíts meg engem is, mint a földeket szokta d Így évről évre, hadd lásson mindég vígnak a kedves! STIKLAI AJDAm Pillanatkép Fekszel az ágyban. Eloltod a villanyt Szemhéjad elsötétült mozivásznán még egy-két fénygyűrű remeg; szivárvány szilánkja süllyed alá; tovaillant képek fosztanak, rostjaikra esve. Tudatod húlő, széljárta völgyein <t homály tornyokba nő és csöndre int — váltadra, hajtva hú fejét — az este. Valami furcsa rend, új ütem vesz át: betölt, mint hullámok képzelt iveit a mozduló vizek. Érzed, míg szelíd gyolcsával rádsimul a paplan: terád havaznak a messzi csillagok hűvös, arany pihékben; más gravitáció nyúl a szivedért; s mi közbül áll, mi öv, mint anyaméh: az izmos világ bűvös burokba rejt s falából táplál azzal, mi benned is kering, örülsz. Reggelre megszületsz: vár kedvesed szerelme s majd látsz, szólsz s cscleksiel többedmagaddal. i [ Levetette zubbonyát, s futni próI [bált a tisztás irányába. j[ — Állj! — harsant az éles kiáltás, j i Az égő fák mögül a sebhelyes arcú i »főhadnagy lépett elébe. Pisztolyát a i [mellére irányította. Gúnyos mosoly- ! [lyal nézett az őrvezetőre, j [ — Megvagy, kutya! — ordította. ] »Nem menekülsz! Tudtam, hogy szök- ([ni akarsz... az oroszokhoz... ! [ Homlokát még jobban kivert» a Vati József rajza J »veríték. Nem számított rá, hogy eb- | [bői az irányból éri a támadás. Ügy i [látszik, a főhadnagy megelőzte. i [ — Igen — fezólt az őrvezető — ] »szökni akartam és harcolni a néme- i [tek ellen ... j [ A főhadnagy felemelte pisztolyát j »Előrelépett és ujja megmozdult a i (ravaszon. Ebben a pillanatban egy | [gally roppant a csizmája alatt. Egy ] [szempillantásnyi időre elvesztette [ »egyensiilyát s mielőtt meghúzta ' volna a ravaszt... ( J i [ Az őrvezető egyetlen ugrással mel- j [lette termett, s hatalmas ökölcsapást ] »mért a szemei közé. Dörrent a íegy- i »ver s a sapkarózsát vitte szét a lövedék. i J Záporoztak az ütések. Most Jő | [hasznai vette boxolási tudományá- j [nak, melyet otthon, bátyjától tanult. ] »A főhadnagy tehetetlenül feküdt a i [földön. Pisztolya a patakiba esett j t — Végeztünk, főhadnagy úr! —a i [szólt vissza az őrvezető és futni ke*» ! [dett az égő fák között J [ Gondolatai hirtelen megállították. ! [ — Meg kell ölnöm! — villant j [agyába. — Ez a főhadnagy volt a j »zászlóalj legkegyetlenebb tisztje. {[igazi dzsentri tiszt... Kiköttette, i [megkínoztatta a katonákat Engem j [is... [ [ A főhadnagy még mindig a földön J [feküdt. Sebhelyes arcát tapogatta, j t — Visszajöttem, főhadnagy úr! — i »szólt az őrvezető s felemelte piszto! [lyát | [ — Ne ölj meg fiam! Fiacskám... i»— könyörgött a tiszt fölemelkedve. <» — Rendben van... Lássa meg, i [hogy különbek vagyuhk mi, egyszerű j [emberek, mint a maga fajtája, meg j (az imádott német fasisztái... Pedig i »láthatja már, hogy a tisztek között is i »egyre jobban utálják a maga drága ! [Führerjének katonáit... meg ezt az [ [ egész háborút, melyből megintcsak ] »az úri osztály húzza a hasznot... De < i maga szent háborúnak tartja ezt a ! [rablóhadjáratot... No, úgy látom, ] [nincs már semmi baja ... Hát fusson, | [ha bír, de máris, mert még meggon- j»dolom magam... j» Futottak mind a ketten. Az őrve- ! [zető az orosz állások, a főhadnagy a • »német bunkerek felé. i» S most, közel húsz esztendő távla- ] (tából peregnek előtte a képek. Mint- i [ha csak most lenne... Hogy is volt II aztán? j i Futott, futott az égő erdőben, már i »látta az orosz állásokat, amikor hir- ! [télén tompa ütést érzett a vállában ! 'és... még arra gondolt, hogy hátulról lőttek rá, a vállához kapott, aztán elvesztette eszméletét — Nem súlyos a sebe, őrvezető — szólította meg egy szovjet őrmester. — De hiszen maga ... — Igen, magyar vagyok... az öreg zászlóaljnál szolgáltam... Biztosan hallott róla... De most nem ez a fontos ... Hanem az, hogy csak súrolta vállát a golyó ... Ügy látszik, a németek felfedezték a szökését... Tessék, itt a géppisztoly, a kézigránátok ... holnap rohamra megyünk. Üj és új rohamra mentek... A felperzselt szovjet földön egyre közeledtek hazafelé... Egyszer iszonyatos tűzharc dübö- rögtette a földet S ebben a mindent elsöprő tűzharcban is együtt harcolt a két. magyar, de már nem őrmesteri és nem őrvezetői rangban, hanem mint a szovjet hadsereg hadnagyai. A magaslat géppuskafészke azonban szilárdan állta a gyalogsági tűz erejét Senki sem tudta megközelíteni. — önkéntes jelentkezőt kérek! — szólt az egység parancsnoka. — Egyetlen emberre van szükség, aki a vízen átúszva, hátulról támadja meg a veszedelmes, jól beépített tűzfészket — Jelentkezem! — lépett elő az egykori őrvezető, B. hadnagy. A parancsnok magához szólította. Kezet szorítottak s a hadnagy a géppisztolyok támogatása mellett, / nék magával..., de nem teszem Pedig akkor... hátulról lőtt ram, főhadnagy úr... Igaz? — I... i ... iga... az... — mondotta félénken a sebhelyesarcú s még mondani akart valamit de B hadnagy már ellépett a géppuskafészek széléről. Mert akkorra már odaértek az előnyomuló csatárok s a géppuskás a német hátvédekkel együtt, fogságba esett Kinyitotta az ablakot Mosoly játszott az arcán. Eszébe jutott a sok nehéz harc, a győztes csaták a németek ellen... A messzeségbe tekintett. Milyen melegen süt az áprilisi nap. Ilyen volt akkor is az idő. Éppen ilyen. A végtelen orosz földeken mindenütt zöldülni kezdett a mező. A nagyerdő azonban leégett... Qtt, az erdőben hívatta egyszer magához a parancsnok, a szovjet őrnagy. — Büszkék vagyunk rád, magyar barátom — szólt. — Jól harcolsz, Felszabadítjuk a te hazádat is ... S mentek előre. Ezer meg ezer kilométeren át. Hirtelen nyár lett... Majd lehulltak a lombok Leesett a hó is... Egyre hidegebb lett az idő. Ä harc is egyre jobban lángolt. A hard tűz fütötte őt is... Aztán elérték az első magyar falut ... Hogyan is történt? Nem lehet azt elfelejteni... úszni kezdet! a sebes patak vizében. A géppuskás észrevette, s tüzet nyitott. De elkésett. B. hadnagy már a magaslat alá ért. Az őrnagy, az egység parancsnoka, távcsövén keresztül figyelte minden mozdulatát. B. hadnagy hátulról közelítette meg a visszavonuláshoz biztosítóként hátrahagyott géppuskást és rákiáltott: — Állj! Tüzet szüntess! A katona felemelkedett és hátranézett. B. hadnagy azonnal felismerte: a géppuskát a sebhelyes arcú főhadnagy kezelte. — Emelje fel kezeit, de gyorsan! — harsant a felszólítás. A főhadnagy engedelmeskedett. Arca fehérre változott a meglepetéstől. — No lám — mosolyod ott. el B. hadnagy. — Ügy látszik, mi már nem tudunk elválni egymástól... Ilyen az élet, főhadnagy úr... Ki hitte volna, hogy ön még géppuskás lesz— de hol vannak az emberei? Futnak ... főhadnagy úr... — Maga... maga... — nyögte a szavakat a meglepett főhadnagy, s hirtelen pisztolyához kapott. B. hadnagy számított erre s gyors mozdulattal kiütötte kezéből a fegyvert. — Ejnye... ejnye... főhadnagy úr! így él vissza a bizalmammal? — Maga... maga... — szólt ismét s a szeme majd kiesett a csodálkozástól, amikor meglátta az előtte álló katona vállpántját. — Jó az emlékezőtehetsége, főhadnagy úr... Én vagyok az, B. őrve- zető... azóta a szovjet hadsereg hadnagya... S most ugyebár végezhetScress János rajzó , Ä németek az utolsó pillanatban vonultak ki a faluból. Az emberek a hegyoldal pincéjébe húzódtak a harc elől. Ide érkezett B. hadnagy kis csapata. — Van itt valaki? — kiáltott be B, hadnagy a pince ajtaján. öreg, őszszakállú paraszt lépett ki a szabadba S valamilyen beszédbe kezdett, de B. hadnagy csak pár szót értett belőle, mert az öreg magyar oroszul beszélt. Kérdezett is valamit, s mikor látta, hogy nem kap feleletet, újra kezdte a beszédet. B. hadnagy csak mosolygott. Magához ölelte és megcsókolta az öreg embert. — Beszéljen csak magyarul, öreg- apám, oroszul én nem sokat értek, pár szót csupán... S mondja meg az embereknek, jöjjenek elő, nincs már mitől félniök... Különben maradjon csak... én magam mondom meg nekik... Orosz tiszt és magyarul beszél..i Ez aztán a csoda... — suttogták az emberek. — Hogy lehetséges ez? — kérdezte az egyik ember, miközben keze tszorított B. hadnaggyal. Aztán megértették, mert a hadnagy elmagyarázta nekik, hogy nincsenek csodák... A nap besütött a szobába. Sugarai megragyogtatták B. őrnagy egyenruhájának aranyszínű vállap- jait. Mert azóta őrnagy lett B. őrvezetőből, S minden új tavasz, új rügyfakasztó április eszébe juttatja a nehéz, küzdelmes harcokat, a hosz- szú utat, melyet hősies harcban UM meg hazafelé..-;
