Észak-Magyarország, 1961. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-30 / 101. szám

▼arsärnap, I!)Bl. äprJHs SO.

fS7ÄKOTA«YARORS7Ätt

7

^OfBROli Á

Z'' yakran keresgél az ember szó- '-F kincstárában, és úgy érzi: fi iába. Szeretne valami kifejezőbbet, valami alkalmasabbat találni, de nem sikerül. Az a furcsa érzése támad, mintha a már sokat hallott, sokat olvasott szavak nem bírnának azzal a tartalommal, amit egyébként jelentenek. Félő, hogy az, olvasóknulmányait A felvételi bizottság még csak pár évvel ezelőtt válogatta ki a nevelő pályára megfelelő diákokat, hogy elkezdjen velük egy új oktatási formát, melynek célja: képzettebb, műveltebb pedagógusokat adni az általános iskoláknak. Sikerül vajon?

— Sikerül — mondta Komáromi

másutt is el tudjuk tölteni szabad időnket

— Ha befejezte az iskolát, hová szeretne menni?

— Valamelyik faluba. Sok munka van most a községekben. És remélem. nem tűnik nagyképűségnek, ha azt mondom, hogy talán a mi munkánkra is szükség van ott

Bárdos Zsuzsa‘az ózdi gimnázium elvégzése után választotta a tanítóképzőt. Az első évfolyam alapszervi KlSZ-titkára.

— ... Persze nemcsak tanulunk itt. Kultúrcsoportot. is alakítottunk, és elég gyakran szerepelünk. Pár nappal ezelőtt volt a Ságvári Endre kulturális bemutató. Az intézetünkből részt vett ezen a bemutatón az énekkar, a tánccsoprt, a vegyeskar. Hamarosan megyünk majd falusi kiszállásra is. Ezek mindig nagyon érdekesek. Részt veszünk az órákon, meglátogatjuk a szülőket, és általában ismerkedünk az emberekkel.

Pores József már agronómusként dolgozott, szépen is keresett, mégis beiratkozott a tanítóképzőbe.

— Ide húzott a szivem. Amit agronómusként tanultam, annak is

Közeleg a vi:

ban nem kelták azt az érzést, amelyet írójuk szeretne elérni velük. De tudunk használni olyan szavakat, amelyek magukba sűrítenek sok más fogalmat is. Ezek a szavak •— az események közrejátszása folytán — magukba szívtak, magukhoz kapcsoltak több fogalmat, és így gazdag tartalmukból következően .lóval többet mondanak eredeti jelentőségüknél. Használatukkor, olvasásukkor valami más, valami több is eszünkbe jut még.

Ilyen különös adottságokkal bír i,Sárospatak” is. Ha ezt a szót mondjuk, nemcsak ez a dúslombú fákkal megrakott, kedves kisváros jut eszünkbe, nemcsak a Rákóczi-várat látjuk magunk előtt, amint ősi múltján elmerengve nézegeti magát az örökké lába előtt csevegő Bodrog vizében, nemcsak a Szépen ívelő új hídra, a macskaköves utcákra gondolunk, hanem még másra is. Sárospatak. Patinája, régi, különös csengése van ennek a szónak. A collégium, az almamáter, latin idézetek, történelmet lehelő falak és innen kikerült nagytudású emberek kapcsolódnak ehhez a szóhoz. Sárospatak. Sugározza a múlt haladó hagyományait. És mi büszkék vagyunk ezekre a hagyományokra. Büszkék a vár rózsatemjére, ahol a

hasznát veszem majd később is. Akkor is, amikor már tanítok. Ormosbányán, vagy Rudabányán. Mert oda szeretnék menni,

— Szóval falura?

— Természetesen.

Sok érdekes dologról beszélnek. De ebben az új levegőjű intézetben minden olyan természetesnek, magától értetődőnek hat. Egy fiatal csinos lány arról beszél, hogy a falvakban sok most a munka, és valószínűleg szükség van az ő munkájukra is. A gimnáziumból idekerült diákok között sokan vannak, akik üzemektől, bányáktól, tsz-ektől jöttek ebbe az intézetbe. Termés Kétesnek hat ahogyan a közeljövőben sorra kerülő lengyelországi útról beszélnek, ahogyan a májusi intézeti napokról szólnak, ahová majd a Szülőket, és a környék általános iskoláinak nevelőit is meghívják. Nyáron az el sőévesek kéthetes társadalmi munkán vesznek részt az üzemek ben. Tiszapalko- nyán, a miskolci fonodában, az aba újszántói állami gazdaságban fognak dolgozni. Áz itt töltött időszak alatt azonban különösen „nyitott szemmel” kell jármok, hogy sok mindent megfigyelhessenek; később ugyanis bé kell majd számolnia mindenkinek az üzem életéről, kultúrélis ellátottságáról, stb. Ezeket a beszámolókat elküldik arra a helyre is, ahol dolgoztak.’ A másodévesek úttörő táborokba mennek, mert hiszen ezeknek az életével. vezetésével is meg kell ismerkedniük. Beszélnek a politikai oktatás fontosságáról, a KISZ-munka elsődlegességéről, a becsületbeli kötelességnek tartott társadalmi munkáról. És érthetővé, hihetővé válik az is, amit Komáromi Béla igazgató mondott: az intézetben fegyelmi ügy még nem volt. Lemorzsolódás

sem.

Talán ennek a beszélgetésnek a hangulata az, amelyből lehetetlen észre nem venni az újszerű szemléletet, talán ez hiteti el velünk, hogy új levegőt árasztanak ezek az öreg falak. Még a volt ulá- nus laktanya is.

Igen, az ősi város új iskolája hű marad Sárospatak nemes hagyományaihoz.

Priska Tibor

nemesség legjobbjai szervezkedtek az osztrák zsarnokság ellen, a kollégiumra, amely számtalan magyar hírességet nevelt, a város népére, ínért meg tudta őrizni ezeket a hagyományokat, hogy büszkélkedhessünk vele, és ... tovább fejlesszük. Mert ez a valóság. A múltból előre hiutató egyenes vonal nem szakadt hieg, hanem tovább folytatódik. Talán nem véletlen, hogy éppen itt él az az író, akinek művét a könyvkiadó a Tanácsköztársaság emlékének szentelve a Tanácsköztársaság évfordulóján jelentette meg. És talán nem véletlen az sem, — hanem a múlt haladó hagyományainak egyenes továbbfolytatása — hogy az ország kevés számú felsőfokú tanítóképző intézetéből az egyiket éppen itt találjuk.

Mert az ősi kollégium közelében nj intézet született: a Sárospataki felsőfokú Tanítóképző Intézet. Mult- még nincs. A környező községek, falvak általános iskoláiban nem is- Pferik még az itt végzett pedagógusit, nem ismerhetik, hiszen még ®2 első évfolyam sem fejezte be taA Sárospataki Tanítóképző Intézet egy része.

TSraclÁaáiláznuí^.

bokba. 1957-ben írta meg „A miskolci főutca topográfiáját.” Jelenleg a történelmi szakosztály titkára, a „Szocialista kultúráért” érdemérem tulajdonosa. Az ismeretterjesztő munkát most is az egyik legfontosabb feladatának tekinti, és idős kora ellenére is gyakran tart ilyen jellegű őadást.

ÉBERLEIN ANTAL

VÁSÁRHELYI ISTVÁN

A „garadnai polihisztor”, az egykori tanító hét gyermekének egyike, több mint félévszázados tudományos munkásságra tekinthet vissza. Ebből harminc évnél többet töltött már a Bükk hegyeiben.

Tizenötéves korában már tanít és dolgozik. Később mint gazdatiszt, bejárja az ország jórészét, majd az állami erdészetnél állapodik meg. Sorra jelennek meg tudományos cikkei, tanulmányai, végül sz erdőigazgatóság rendelettel tiltja el az írástól. Egyetlen cikke után — úgymond: tekintse magát állásától elbocSájtott- nak. De nem hagyja abba a munkát. Álnéven ír. Gyűjtőmunkát is végez. A háború 1944-ben széttiporja 5000 darabból álló apróemlős csontváz és 500 üveget kitevő emlősembrió gyűjteményét. (Az előbbiért Anglia 30 ezer fontot kínált.) De nem veszíti el a kedvét. Szakcikkeinek száma ma már 400 fölé emelkedik. Több könyvet írt. A nemrégiben megjelent Hasznos és káros madáremlősök című már elfogyott. Sok Írása jelent meg külföldön, részt vesz a Tisza élővilágának kutatásában, több szakkönyve vár kiadásra.

Legkedveltebb munkája, szórakozása a méhészet. Legszívesebben mindig ezekkel az apró, hasznos állatkákkal töltötte az idejét eddig is és tölti most is.

Pedagógus. Hivatása mellett azonban sok időt tudott szentelni a méhek szokásának, életének megfigyelésére. Ez a megfigyelés jóval több volt az általánosnál, a szokásosnál. Hatalmas munkakedvvel dolgozott tanulmányain, cikkein, hogy tudományos kutatómunkájának eredményét másoknak is továbbadja. Régi méhészek munkásságát, életét is feldolgozta. A múlt század elején Mezőkövesden élő Kalló Péterről a harmincas évek elején több tanulmányt írt. 1955-ben kapcsolódott be a TIT munkájába, azóta az ismeret- terjesztés minden formáját kihasználva adja tovább tudását, tapasztalatait. Nagy népszerűségnek örvend. Ismerik, szeretik, a méhészek az ő útmutatása, irányítása szerint dolgoznak.

FÓRISS FERENC

MARJALAKI KISS LAJOS

Történész, de sokat foglalkozik földrajzzal, különösen gazdasági és település-földrajzi kutatásokkal.

1906-ban tanítói oklevelet szerez a debreceni kollégiumban, pár év múlva pedig egyik budapesti tanítóképzőbe iratkozik be. Itt írja első földrajzi tárgyú cikkeit. Később egyre többet foglalkozik tudományos kutatással. 1919-ben kerül Miskolcra földrajz- és történelem szakos tanárként. A helybeli múzeum külső munkatársa. Mezőnyéken feltár egy 68 sírból álló avarkori temetőt.. Többszáz cikket, tanulmányt ír, köztük sokat Miskolcról. Tankönyvet is írt, melyet három évtizedig használtak. 1928 és 38 között sok előadást tartott a helyi szabadegyetemen és gyakran ellátogatott a munkás kluA zuzmók szerelmese. Negyven éve kutatja, tanulmányozza, gyűjti ezeket a növényeket.

A miskolci gimnáziumban a természetrajzot Xantus Jánosnak, a XIX. század nagy természetkutatójának fia, Xantus Gábor tanította neki. Megszereti a természetet. Később Losoncon, állami tanítóképzős korában a kötelező pár tucat növény helyett csaknem ezer növényt gyűjt. 1909-ben a Nemzeti Múzeum növénytárába kerül, ahol munkatársai a szerény diákot egyenlő rangú kollégaként kezelik. Néhány évvel később már a távoli hegyekben és a dalmát tengerparton végez kutatómunkát. A háború után kerül Miskolcra, ahol továbbra is a zuzmóknak él. Jelenleg 30 ezernél jóval több zuzmóíélét tart nyilván naplójában. Európában sok tudóssal levelez. A bécsi természettudományos múzeum, a British Muzeum^ a montevideói múzeum, a Iundi, helsinki egyetem őrzi az általa ösz- szegyűjtött zuzmókat a hazai múzeumokon és egyetemeken kívüL Tizenkét zuzmónak ő adott nevet, 55 fajtának pedig a tudósok az ő nevét adták.

A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elmúlt vasárnapi megyei küldöttértekezletén

— mint arról már hírt adtunk

— az ismeretterjesztés több munkását részesítették magas elismerésben, jutalomban. A kitüntetettek között volt négy idős. „veterán" ismeretterjesztő.—

őket kívánjuk az alábbi rö- vid portré-vázlatokban bemutatni.

fiai előadásról tódulnak a folyosóra, vagy üres órájuk lévén, a zöldellő, napfényben fürdő parikban tanulnak — közeleg a vizsga ideje —. akik az intézet veteményes kertjében szorgoskodnak, 'alak ásóval, lapáttal, csikorgó kerekű talicskákkal a sportpályán dolgoznak.

Kik ezek?

A folyosón sietős fiatalemberrel találkozunk. Órára megy. Forgony István, bányában dolgozott, onnan jött ide.

— Az érettségi után bányába mentem dolgozni. Nem sajnálom az időt, amelyet ott töltöttem. De tanító akarok lenni. Sikerült a felvételi. Remélem, hogy a későbbiek folyamán sem lesz majd semmi baj.

Sőregi Mária a miskolci Közgazdasági Technikumban végzett.

— Igen, pedagógus akarok lenni. Igaz, sokat kell tanulni, de ez természetes. Azért másra is jut idő. Van két televíziónk, rádiónk, és még

Byla igazgató. És nemcsak azért hiszünk ebben,- mert olyan meggyőzően, olyan magabiztosan mondta, hanem azért is, mert az új oktatási forma objektív tényezői ezt nem is engedik nemsikerülni.

Az impozáns, régi épület különösképpen új levegőt áraszt magából. Az egyik szárnyat 1848 körül ulánu- sok lakták. Most azonban természetesen már- nemcsak annak a kornak, hanem a közelebbi múltnak a légkörét is legyőzte az új. Az az új szellem, amelyet ezek a friss diákok honosítottak meg, akik most filozó