Észak-Magyarország, 1961. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-30 / 101. szám

8

ES2AKMAGYARORS2AG

Vasárnap, I96Í. aprfHs

Kovácsolódik az új ember

Űjrendaserű oktatásunk kísérletei a% alsózsoleai általános iskolában

ív.

A NEVELÉS és oktatás terén elért eredményekhez, az új oktatásinevelési rend meghonosításához, illetve annak gyümölcsöző alkalmazásához elengedhetetlenül szükséges volt a szülők és az iskola viszonyának alapos vizsgálata és még jobbá tétele. Még a tanév kezdete előtt családlátogatással rakták le a további jó viszony alapját. A nevelők emlékezete szerint, még soha ennyi megértéssel és jóindulattal nem találkoztak a szülők részéről, mint ebben a tanévben. Különösen példamutató az első osztályos nevelők és szülők kapcsolata. Voltak olyan szülői értekezletek, amelyeken nemcsak a gyermek két szülője, hanem még nagyszülője is résztvett. Igen értékes az a munka is, amelyet a szülők az iskola megsegítésére végeztek. Függönyt készítettek a vetítéshez, víztartályt javították, szereltek, kerítést javítottak, sőt, rendszeresen „ügyeletet” tartanak a szülők az iskolában reggel tanítás kezdete előtt, hogy segítsenek a gyermekek felügyeletében. Más osztályokban is hasonlóan jó a támogatás a szülők részéről, azonban az első osztályos szülők munkája kimagaslik. A felsöta- gozatú osztályos tanulók szülei viszonylag kevesebb támogató munkát vállalnak magúikra. örvendetes, hoev a szülői értekezleteken a szülők pedagógiai, sőt nem egyszer ideológiai kérdésekről is érdeklődnek, tanácsot kémek a nevelőktől.

A sok lekötöttséget jelentő iskolai munkán, az új nevelési módszerek kísérletezése adta többletmunkán túl a nevelők nagy részt vállalnak a községben adódó társadalmi munkákból is. Alsózsolca szocialista átszervezésében minden nevelő tevékenyen részt vett, és jó felvilágosító munkával segítette a község termelőszövetkezeti községgé válását. Nagy támogatást nyújtanak a nevelők a KISZ-munkához is. A KISZ politikai oktatás előadásait az iskola nevelői tartották és ők tartják a jövőben is. Ugyancsak részt vesznek a tudományos ismeretterjesztő munkában, ők látják el rendszeresen az előadó tisztjét is.

Jó a kapcsolata az iskolának a párttal, tanáccsal, tömegszervezetekkel. Minden, az iskolát érintő fontosabb kérdést először a helyi pártszervezettel es a tanáccsal tárgyalnak meg. Részt vésznek a nevelők a Hazafias Népfront munkájában is, valamint a tanács oktatási és népművelési állandó bizottságának munkájában. Ennek a bizottságnak a titkára az iskolaigazgató, egyik előadója a népművelési ügyvezető, ugyancsak pedagógus. így mind az iskolai, mind az iskolán kívüli népművelési munkát az állandó bizottság más tagjaival szerves együttműködésben tudják végezni.

CIKKSOROZATUNK elején arról

beszéltünk, hogy az iskola rendkívül nehéz tárgyi körülmények között végzi munkáját. Eredményei ennek ellenére kiemelkedöek. Azary Zoltán iskolaigazgató azonban még elégedetlen az er ed ménnyekkel. Természetes Is ez az egészséges elégedetlenség, mert hiszen az igazgató és a lelkes nevelőgárda gyorsabb, nagyobb, eredményt szeretne. Űj módszerekkel kísérletezik a megyében egyedül ez az iskola. Nincs még előtte példa, gyakorlati tapasztalat, amelyre alapozhatna. Igen nagy munkát végeztek már a tanév elején. Mint említettük, a nevelési terv- javaslat kísérletezése és az oktatói munka összehangolása során szinte kétszer írták a tanmenetet. És csak meghatódottsággal lehet nézni azokat az erőfeszítéseket, amelyeket, családos pedagógus anyák, művelődésre, szórakozásra vágyó fiatalok, otthoni gondokkal, problémákkal vívódó családapák tettek, lemondva sok szabadidőről, szórakozásról, hogv elvégezhessék a sok rájuk bízott munkát, eleget tegyenek annak a megtisztelő feladatnak, amely az al- sózsolcai általános iskolára a kísérleti iskolává történő kijelöléssel hárul. Életük szinte az iskola falai közé szorult, de érdemes volt.

Sok kérdésről beszélgettünk az al- sózsolcai nevelőkkel. Iskolai és is- kolánkívüli vonatkozású kérdésekről egyaránt. A beszélgetésekből azt szűrtük le, hogy jól választott a Művelődésügyi Minisztérium, amikor ezt az iskolát jelölte ki Borsod megyében kísérletezésre. Ott jártunkkor is tapasztaltuk, hogy a nevelő- testületnek nagyon jó a kollektív szelleme, nagy az egymás iránti segítőkészség és büszkék arra, hogy a megye sokszáz iskolájától eltérő módszerekkel taníthatnak, nevelhetnek. kísérletezhetnek ki egy olyan módszert, amely az új, szocialista típusú, magasabb műveltségű ember nevelését szolgálja. Büszkék, hogy az ő kísérletezésük majdan általános használatúvá válik, s rajtuk is múlik az egész felnövekvő magyar társadalom jobb, magasabb képzettségének, szilárdabb szocialista világnézetének megteremtése.

AZ ALSÓZSOLCAI általános iskola nevelői űj módszerekkel tanítanak. Sok e nevelő-oktató munkában még a szokatlan. Kísérletezések közben, kovácsolódik ki az új oktató-nevelő módszer. Ezek a kísérletek, ezek az új módszerek a közeljövőben törvénnyé váló iskola- reform alapjai, ezeknek az űj oktató-nevelő módszereknek gyakorlati alkalmazásával kovácsolódik majd országszerte az űj, magasabb képzettségű, szocialista ember.

Alsózsolcán már elkezdték ezt a kovácsolást. És a kezdeti eredmények örömmel, bizalommal tölthetnek el bennünket.

Benedek Miklós

(Vége.)

T Fa tehetem, mindig megkeresem.

Így van az ember jó ismerősével. Az ötvenet már régen elhagyta, de aki látja, nem gondolná annyinak. Élettől pirospozsgás arcát mindig mosolyogni látom, s ha valami jólsikerült tréfát mond, a pocakja is beleremeg. Volt már fülig sáros, dagasztotta hónapokon át a tiszakeszi latyakot az átszervezéskor távol az otthon melegétől, de jó kedélye sohasem hagyta el. Éjszakába nyúló beszélgetésekből tudom, hogy sokszor járt göröngyös utat, de mindig túljutottt rajta, mert szereti az életet, ragaszkodik az emberekhez.

Müller Bálint, a kohászat előmun- kása Mezőcsáton ütött tanyát. A nagy átalakulás már régen megtörtént, s most hogy itt látom, azt hittem felcsanott elnöknek, mert amint mondják, a nap nagyobb részében a határban látják. Beszél a kapát forgató asszonyok nyelvén, elnézi hogyan sorol a cukorrépa, sürgeti ezt vagy azt, majd a Lenin Tsz majorjában fogják körül az emberek. Senki sem mondaná róla, hogy városi munkás, ha mondanák is, legfeljebb azért mondanák, mert svájcisapkát hord. Olyan otthonosan mozog itt a generátorüzem előmun- kása, mint a kohászatban, a duruzsoló gépek között. Pedig nem volt könnyű a hivatal, amellyel a járási pártbizottság megbízta. A Lenin Tsz-be küldték segíteni. Segítség kellett, mert keveset ért egy munkaegység. S az is igaz, hogy bizony sok tsz-tagnak derogált a munka. Az látszott legkézenfekvőbbnek, hogy a Lenin Tsz olvadjon bele a másik két mezőcsáti termelőszövetkezetbe. A feladat végrehajtásával őt bízták meg. Akkor még nem látta, milyen nagy fába vágja a fejszét.

— Ha tíz forintot keresünk egy nap, ha beleizzadunk se megyünk! — mondta ki a végsőt a tagság, de olyan elszánt egyértelműséggel, hogy az emberekért lelkesedő Müller Bálint is meghökkent. Most mit tegyen? Sokáig töprengett, még éjszaka is felébredt a kis vendégszobá- ban ahol Ideiglenes szállást kapott, míg dűlőre jutott.

— Ha ilyen nagy az ellenkezés, kell itt lenni valaminek, olyan erőnek amit a felszínre lehet hozni. Elvégre a falu középgazdái tömörültek ebbe a tsz-be, korábban is jó hírük volt, ügyesen gazdálkodtak. Ha megerősítenénk a vezetést, lehetne valamit tenni. Ez találkozna a közvélemény hangulatával is.

T gy összegezte tapasztalatait, s

kezdte a hivatalt. Választottak űj vezetőket, mégállapodtak a szervezésben, különféle határidőkben. Csakhogy nem ment ám minden olyan simán. Sokan idegenkedtek a városi embertől. Amikor elfordult, összenevettek a háta mögött. Egyik- másik arcáról szinte le lehetett olvasni, ami később a-fülét is megcsapta:

— Mit keres itt ez a dagadt ember, mit tud ez nekünk segíteni?...

ö jött nevelni, munkára buzdítani az embereket, s végül őt akarták úgymond betörni, próbára tenni.

megváltozott. Olyan szép a hatá^

hogy a környéken sem lehet különbet találni. A majorban épít.kezriek* mert úgy vallják, mit ér az a tsz* ahol nincs elegendő jószág. Mi lesz akkor, ha rossz idő következik? Az elmúlt év óta gyarapodott a sertés- állomány, több lett a juh, javítják a tehénállomány összetételét is. Természetesen azt, hogy sokat javult a Lenin Tsz, a járásban elsőnek végzett a tavasziakkal, nem lohet egy ember eredményének tulajdonítani. Az igazság az, hogy megváltozott a Lenin Tsz tagsága is. Nem kell senkit munkára nógatni. Mindenki tudja a kötelességét A tagság most már láthatja a tsz törekvéseit, s a vezetés is megjavult Akárkinek akad gondja, panasza* nyugodtan fordulhat a vezetőkhöz* — meghallgatják, segítenek.

J. Nagy János házat épített. Akkor még egyéni gazda volt Mikor őt is felkeresték a szervezők, arra hivatkozott, hogy ha beadja a kocsit a tsz-be, nem tud az építkezéshez anyagot szállítani.

— Segítünk ml — biztatta akkor Müller Bálint S az ígéret teljesítésének ideje elérkezett. Müller Bálint most társadalmi munkásokat szervez, 20 kocsi anyagot szállítanak a házhoz.

Ha a jó hír nem is bont szárnyat könnyen, előbb-utóbb csakhamar elterjed. Ma már községszerte tudják, hogyan állt talpra a Lenin Tsz. Nemrég egy másik termelőszövetkezetből át akartak ide lépni. Csak azért nem történt meg, mert ebből háborúság kezdődött volna. Szóval ilyen változások következtek be.

Müller Bálintot, a fáradhatatlan üzemi munkást ma is ott látni a Lenin Tsz földjein. Ha kell, Pestre utazik,, máskor meghallgatja az em- berek panaszát és dolgozik, nem ismer megszabott munkaidőt. Most is életvidám, szívesen tréfálkozik. A legutóbbi találkozásunk alkalmával értettem meg ennek okát.

_ [Vf inek is búsulnák? Ügy érzem, amit rám bíztak, meg tudtam oldani. Nem kell már a Lenin Tsz-t „eladni”. És kell-e ennél

nagyobb öröm?...

Garami Ernő

Művelődési otthont kapnak a diósgyőri gépgyárak dolgozói

A diósgyőri gépgyárak — a DIM ÄVÁG, a Könnyűgépgyár fc a Nehézszerszámgépgyár — dolgozóinak, s a három tizemből a Szlnvavttlgyj

Művészegyüttpsbcn csoportosult, több mint háromszáz Öntevékeny kultúr- munkásnak eddig nem volt „otthona”. Ez nagyban akadályozta azt* hogy a három gépgyár dolgozói, kultúrmunkásai megfelelően szórakozzanak, illetve tervszerű kulturális 'munkát fejtsenek ki.

Az üzemek párt, szakszervezeti és gazdasági vezetőinek, valamint a tanáesszcrveknek segítségével ez a régen vajúdó kérdés megoldódik. A régi vasgyári vendéglő földszinti részét ugyanis megfelelően átalakították és abban rendezi be a három gyár művelődési otthonát.

Az átalakítási munkákra több mint félmillió forintot költöttek. A* épületben tizennégy helyiség — köztük táncterem, társalgó, televíziós és klubszoba, könyvtár, olvasóterem, büfé — áll majd a dolgozók, illetve a Szinvavölgyi Művészegyüttes csoportjainak rendelkezésére.

A művelődési otthont — a munkásosztály nagy ünnepén, május 1-én adják át rendeltetésének.

yvyvyvywvvwvvvvyyyvw, wwwvwvvwvvywvv/yvy,

A téli

és a koratavaszi hónapókban csöndes liget e napon olyan volt, mint az egykori haszon-bérházak udvarai jűliustájt. Azaz mégsem olyan, hiszen, csak a zaj emlékeztetett a régi bérházak nyári hangulatára. Nagy volt a tömeg, százszámra szaladgáltak labdát kergetve a szőke s barnahajú gyerekek. De milyen gyerekek? Fris- , tek, pirospozsgásak, erőtől, egészségtől duzzadó arcúak. Mindegyiken friss, az üdezöld tavaszi lomboktól is üdítőbben tiszta ruha. Kék szoknya a lányokon, kék nadrág a fiúkon, fehér blúz és kék, vagy piros úttörőnyakkendő. Oly távolinak tűht a haszonbérházak egykori, mezítlábas, szurtos gyerekserege, a napfényt kívánó penészszínü arcok, a harisnyaszárba kötött rongylabda, s mögötte, a csak emlékidézte nagy- nagy szegénység.

A bódítóan illatozó liget évtizedes, sudár tölgyfái között pattogó zene szólt. A füves térségen sebtében emelt szabadtéri színpadon tarkaruhás táncosok forogtak, dobogtak, át- törhetetlen széles embersorfaltól övezve. A ligeti vendéglő sörrel, borral rakott asztalainál nem akadt egyetlen szabad hely sem. A füves tisztásokon — amelyre lépni egyébként tilos — zajos csoportok üldögéltek. Fehérpettyes piros labda dobbant, tompa puffanása keveredett a távoli zenekar nagydobjának hangjával. Ezer, tízezer ember dalolt, nevetett, örült a tágas ligetben munkát, gondot felejtve a tavasz, a munka tiszta ünnepén.

A- xrxm o felszabadult gond- ’ talanság hangos, hódító kavargása nem kímélte a liget legtávolabbi sarkait sem. A földig hajló hárslombok takarta, frissen festett ligeti padokon kéz a kézben, összehajolva, hangtalanul, mégis ezernyi szónál beszédesebben, fiatal párok. Minden pádon ketten, egy fiú, s egy leány. Szótlanul üldögéltek, azonban olyan szótlansággal, amelyben mindig benne sűrűsödik egy egész, örömmel, reményekkel teli élét.

Az érdektelen, jobbra-balra te- kintgetés nélkül sietett végig az úton, s megértő mosolygással fordult vissza. Emberi megértéssel, hiszen ahol ketten vannak, ott fölösleges a harmadik. S a liget temetömég nem is lehetnek egyedül. — De a férfi szabályos, kerekded arca, a szelíd, kissé kesernyés vonások láttán Önkéntelenül is igent mondott.

— Tessék csak megpihenni. — A férfi leült. Megtörölte a homlokát, majd szemlélni kezdte a helyet, ahonnan jött, a temetőt. A lány néha észrevétlenül odapillantott, ott ül-e még a pad másik végén. GonHirtelen odalépett. Megfogta a férfi kezét. — Dehogy Laci bácsi, maradjon csak, hiszen olyan régen... — Félbeszakította, s a lányhoz fordult. *

— Tudod ki ő? Laci bácsi, aki oktatott a gyárban négy éve. Meséltem? Aki mindig tréfált. — A lány komolysága is felengedett. Emlékezett, hiszen beszéltek róla FeriJllájiisi i'aitdtúú...

melletti, hársfákkal szegélyezett útján minden pirosra festett padocs- kán ketten üldögélnek. Azaz mégsem. Mert ahol a temetőről kifutó keskeny, gyepszőnyeges út találkozik a liget piroskavicsos útjával, egy, a többiektől távolabb eső padocskáról hiányzott valaki. Fehérblúzos, szürke kosztümös, húsz év körüli lány ült a pad liget-felőli végén. Völlig érő, hullámos barna haját igazgatva figyelt keretnélküli napszemüvegén át arrafelé, ahonnan mint finom szűrőn át idefolyik a májusi vigsáa sokszínű zaja. Olykor apró karórájára tekintgetett, majd képeslapot szedett elő táskájából, s látható idegességgel forgatta figyelmetlenül. Az utolsó lap színes fényképeit nézegette, amikor a temető felől alig hallható léptekkel idős, sötétkékruhás férfi lépett a ligeti útra. Fedetlen fejének ősz koronáját felborzolta a játékos májusi szellő. Aprót köhintett, amint megállt a pad mellett.

— Szabad? — Nem zavarnék. —

A lány feltekintett. Meglepte a váratlan hang. Tekintete végigsiklott a férfi kissé hajlott alakján, furcsán vöröses szemhéjain.

— Jobb lenne, ha nem “ gondolta. Egy órája vár Ferire, s mos$

Az útkanyar

dolatban még játszadozott is: ugyan ki lehet? Azonban a találgatás hirtelen félbeszaltadt.

mögül előbukkant a fiú. A lány hirtelen táskájába tette a képeslapot. Kétoldalról megigazította dús haját, s úgy tett mintha nem is látná azt, akire várt. Pedig látta. Látta a galambszürke öltönyt, a fiú kezében tartott piros virágcsokrot. Látta a kék szemeket, a szökés göndör hajkoronát, a mosolyt a fiú arcán.

— Marika?

— Feri!

— Régen vársz?

— Sokára jöttél. Gyere, ülj ide, Ugy-e megint késtél. — A fiú előbb a lányra nézett, majd az ismeretlen kékruhás férfire. A férfi azonban háttal ült, mozdulatlanul. Könyökét a pad támláján nyugtatta. A fiú kérdően nézett a lányra.

— Tudod, az átöltözés. — Azután hunyorított és suttogva kérdezte.

— Ne menjünk inkább máshová?

A suttogásra a férfi felemelkedett.

— Majd én, hagyják csak. Tudom, nem jó a harmadik. — S már lépett is volna, amikor a fiú felkiáltott:

— Laci bácsi?.

travel. De ez lenne Laci bácsi? A

fás, a vicces ember?!

— Csak most nagyon komoly ugy-e? — mondta ahogy odalépett és kezet nyújtott. — És, még mindig egyedül, Laci bácsi? — mutatott helyet a fiú, s melegen átölelte a lány derekát.

— Én már csak így... — A férfi is leült. A lombok között átszüremlő alkonyba hajló napfény végigpásztázta arcát, a szürkés-fehér, de még sűrű hajfürtöket. — Én már csak. egyedül... — A szavak hangsúlya valahogy meglepte a fiút.

— Valami baj van talán, Laci bácsi, hiszen...

— Baj? Ferikém. Nem, nem. Baj, az ma már egyre kevesebb van. öröm van, tudod, május elseje. Én is örülök, csak az ember néha elfelejti a vicceket. De hagyjuk ezt. Inkább mondjátok el, mikor táncolhatok a lakodalomban. Mert szép, ez a májusi randevuzás. Nagyon szép, de az igazi öröm a család... Meri az ma már megadatik, mindenkinek... — A szavak apró köhíntésekbe fulladtak. A két fiatal felrezzent. S a nagyon öregnek tetsző férfire tekintettek, aki zsebkendőt vett elő és vöröslő szemhéjait törölgette. Feri elengedte a lány derekát.

— Laci bácsi? Hiszen maga könynyezilc és... Es maga. miért nem ? Maga egyedül volt. mindig? Nem talált soha megfelelőt? — Az öreg feléjük fordította arcát

— Boldogok vagytok, gyerekek?

— A két fiatal összenézett.

— Igen, Laci bácsi, — mondta kipirult arccal a lány.

— Szép. Valamikor év. is vagyon boldog szerettem volna lenni. Azután ... egy májusi napon hiába vártam ide a ligetbe, akit szerettem... Ilonkát. Itt vártam rá. Akkor még fiatal volt a liget, padok sehol. Egy egész délután vártam és... este tudtam meg, hogy már nincs... Ilyen volt akkor az élet. Nem jött haza a gyárból. Túlóráé- tatiák fillérekért. Kellett, mert a3 apját elvitte az első világháború. aZ anyja belezavarodott és ő két gyermeket nevelt... Elaludt a gép mellett ... és vége volt. — A csöndes szavak elhaltak. Az estébe hajló ligeti úton kigyulladtak a lámpák. A liget közepéről az esti szellő szárnyán most erősebben röppent d hárslombok közé a májusi ünnep hódító zaja. A lombok fölött a magasban rakéták lobbantak ...

— ÉS nem■ talált mást? — törte meg a csendet a lány.

— Nem. Nem kerestem —■ állt fel az öreg. — De felneveltem a kef gyereket. Feri ismeri őket. Ma mindkettő művezető. És apjuknak tekintenek... No, de megyek. Szórakozzatok csak, és legyetek boldogok.. - Ma már ez könnyű, nagyon könnyű— A fiú felállt, marasztaló mozdulattal.

— Nem, nem. 7l°™ mef

’ értetek engem, ti®

nekem már menni kell. Janihoz, aZ idősebb „fiamhoz.” Csak meglátogattam itt, a temetőben Ilonkát. —' S mielőtt a fiatalok válaszolhatta volna, lassan, lehajtott fejjel eV-** dúlt a suttogó lombok Övezte étrfa a város felé... Barcsa Sándor

FA L UN

Többen azt gondolták, hogy csak beszélni tud, dirigálni.

A határba küldték ellenőrzésre. A Lenin Tsz határa pedig nem éppen kicsi. Kerékpárral, kocsival is elég összejárni egy nap, ö pedig gyalog ment. A fiatal mezőgazdász, Vincze István akarta móresra tanítani Müller bácsit. Mindig oda küldte, ahol a legnagyobb volt a sár, a nádashoz, de becsületére legyen mondva, gyakran ő maga is Müller Bálinttal tartott. Így teltek el az első napok, aztán kezdett elmaradozni a nevetés és a kétkedés. Azt nem is kell mondani, hogy a munkát ő is olyan komolyan vette mint a legigyekvőbb parasztember. Reggel 4-kor kelt és kel most is, de még este 7 órakor is a majorban, a tsz-ben lehet találni. Az elnökhelyettes, Horváth János (az elnök iskolán van) ma már mindenben kikéri a véleményét.. És ő sohasem akar tudálékos lenni, nem tartja magát elhivatottnak, csak javasol, és ez Horváth Jánosnak nagyon tetszik, ezért aztán meg is értik egymást. Nemrégiben is vásároltak egy aratógépet, de értesítették a tsz-t arról is, hogy másikat is tudnának adni.

— Ez bizony jó lenne — szólt Horváth János.

— Az igaz, hiszen kevés a munkaerő, sok az öreg a tsz-ben. S az aratás nem lesz könnyű — vette át a szót Müller bácsi.

így tanakodtak, de dönteni nem tudtak, hiszen erről tudnia kell a tagságnak is. Ezreket kell kiadni, 5ok pénzt.

— Beszéljük meg az emberekkel, — hangzott Müller Bálint indítványa. így is tettek. Még a reggeli .eligazítás” tartott, a majorban volt zagy ötven ember. Itt aztán ismerhették mindazt, amiről odabenn be- ízélgettek. Az emberek helyeselték íz indítványt, így most már két iratógép segít nyáron az aratásban.

J£gy fél év sem telt el azóta, hogy Müller elvtárs a Lenin fsz-hez került. Azóta sokmínden