Észak-Magyarország, 1961. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-03 / 53. szám

Péntek, 1961. március 3. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Áprilisban kezdik meg a parkolt ere szeparálását Biudtihányán A Rudabányai Vasércdúsító két ütemben épült fel. Az üzemeltetésé­hez szükséges különleges gépi beren­dezések nagyobb részét a Német De­mokratikus Köztársaságban készí­tették. Borsod megye új gyárában a közeli bányában nagy mennyiségben található gyengébb vastartalmú, úgynevezett pátércet megpörkölik, majd mágneses szeparátorok segítsé­gével a vasoxiddá alakult ércet kü­lönválasztják a nemhasznos ásvá­nyoktól. A dúsítási folyamat során az érc súlya jelentősen csökken, vas­tartalmú, viszont 33 százalékról 45 százalékra növekszik. Az új gyár pörkölő részlegében az elmúlt év tavaszán kezdték meg a próbaüzemelést. Azóta a műszaki és fizikai dolgozóknak számos nehéz­séget kellett és kell még ma is le­győzniük, hogy a kemencében az előírt pörköltségi fokot elérjék. A csaknem egy évi üzemelés alatt a berendezéseken több módosítást haj­tották végre. így — többek között — átalakították a kemence gázégőjét és ezzel elérték, hogy a legyező alak­ban szétszóródó láng tökéletesebben átpörköli az eddiginél is kisebb szemnagyságúra aprított ércek En­nek eredménye, hogy az idén terven felül ezer tonna pátércet pörköltek meg. s ami még lényegesebb, a pörköiés­lz Eszakmagyarerszág! Intézőbizottság séí terveiből Borsod megye történelmi vidékeit, természeti szépségű tájait, a Bükk és a Zempléni hegyek erdőségéi évente sokezer kiránduló keresi fel. Az Északmagyarországi Intézőbizott­ság igen nagy gondot fordít arra, hogy a turisták jól érezzék magu­kat és kedves emlékekkel térjenek, vissza otthonukba. Az intézőbizott­ság az idei évre is gazdag programot dolgozott ki. Így — többek közölt — a Bükk-hegység legszebb vidékén, Hollóstelön előreláthatólag júniustól sátortábort, üzemeltetnek\ A tábor területén a vízhálózat építését már megkezdték és hamarosan hozzáfog­nak a. gondnoki lakás, az iroda, a raktár és a mosdó alapozásához is. A táborban 70 négyszemélyes és ÖO kétszemélyes sátrat állítanak fel és külön területet biztosítanak azok ré­szére, akik saját sátrukkal érkeznek Hollóstetőre. A Bükk-hegység egyik nevezetes­sége az a lillafüredi ház, amelyben a. nagy magyar természettudós, Her­man Ottó élt és munkálkodott hosz- szú ideig. Herman Oltó egykori há­zát a. társadalmi szervek kezdemé­nyezésére Helyreállítják és abban emlékmúzeumot rendeznek be. A házkörüli parkot: a Bükk ritka növé­nyeivel díszítik. A helyreállítási munkát az intézőbizottság anyagi­lag segíti. Tokajban, « sárospataki Rákóczi- Vár kertjében, Miskolc-Tapolcán és íitlafüreden a turisták kényelmé­nek biztosítására, tavasszal csak­nem. 150 pihenő padot helyeznek el. Az Északmagyarországi Intézőbi­zottság a zempléni tájak megismer­tetésére az idén nagyszabású „Rálcó- ezi" természetjáró versenyt is ren­dez, amelynek győzteseit megjutal­mazza. A verseny érdekessége lesz, hogy a résztvevőknek a kiirt: útvona­lon négy Rákóczi-várat kell érinte- Kiök.­-----—-o------— S zázéves a csehszlovák komlótermelés Ebben az évben lesz 100 éve an­nak, hogy Csehszlovákiában, az olomonci területen megkezdték a homlótcrmelést. Jelenleg ezen a te­rületen 270 hektáron folyik komló- termesztcs. 1965-ben a terület ter­melőszövetkezetei már 300 hektáron fognak komlót termeszteni. Ugyancsak az idén az égerszögi cseppkőbarlangban megkezdik a járdák, utak építését és a barlang villany világításának szerelését is. sei az érc vastartalma 23-ról 37 százalékra növekedett. A gyár veze­tői most elhatározták, hogy a hatás­fok további növelése végett az eddig használt kemencét újrendszerű tűz­álló falazattal bélelik ki. Az új esztendőben befejezték a gyár másik részlegének, a több épü­letből álló szeparáló üzemnek építé­sét és szerelését is. A dolgozók ha­marosan elvégzik a gépek egyen­kénti megforgatását és a napokban már a berendezések csoportos ki­próbálására kerül sor. A félautomatizált üzemben 21 mágneses szeparálőval választ­ják szét a pörkölt ércet a nem­hasznos ásványoktól és az igy feldúsult vasércet szállító­szalagokon továbbítják a vagonokba. Á szeparáló üzemben április ele­jén kezdik meg a próbaüzemelést és az új gyárból az idén 50 ezer tonna pörkölt és 32 ezer tonna sze­parált, illetve tökéletesen dúsított ércet szállítanak a borsodi olvasz­tókba. Vita a „Hajnali tűie‘-ről lalia össze az előadás és a vita ta­nulságait. A mintegy két és fél óra hosszat tartó tartalmas vita is arról győzött meg. hogy a „Hajnali tűz” a modern magyar drámairodalom egyik legkiemelkedőbb terméke. Elvtársi segítség A közelmúltban történt az eset: Guba Tibor gépkocsivezető súlyosan megbetegedett, majd teljesen mun­kaképtelenné vált, kél lába megbé­nult, s Icarja, keze is gyengébb lett. Az SZTK-tól kapott háromkerekű betegkocsit, legyengült kezével nem tudta hajtani. Motoros betegkocsit viszont nem tudtak részére biztosí­tani. A Miskolci Közlekedési Vállalat dolgozói azonban nem felejtették el munkatársukat. Tudták jól, hogy a betegség önmagában is nagy csapás egy embernek, s ilyenkor mindennél jobban elkel a segítség. Összehívták az autóbuszvezetőket és egyhangúlag elhatározták, hogy segítenek voll munkatársuk baján. Ami pénzre szükség volt, azt részben maga Guba Tibor, részben a dolgozók biztosítot­ták gyűjtés útján. A munkát pedig elvégezték a szerelők. A társadalmi összefogás eredményeképpen meg is érkezett a motoros betegkocsi Guba Tibor lakóhelyére, Bagamérra, A beteg munkatárs hálás szavai je­lentették a jutalmat ezért az önzet­len. elvtársi segítségért: „Tudtam, elvtársak, hogy nem ál­lok egyedül, segíteni fogtok, nem fe­ledkeztek meg rólam!" Az állattenyésztés haszna A1 sóregmecen Egyetlen hosszú utcából áll egész Alsóregmec, s benne olyan szép há­zakat láthat az idegen, hogy közü­lük egyik-másik villának is beille- nék akármelyik városban. Ha aztán a község közepe táján a járókelőktől megkérdezzük, hogy ki lakik abban a csinos zöldkerítéses házban, vagy a mellette levő palatetősben, kide­A mezűnyűrádi olnjmczön télen sem szünetel a munka. Az egykori kukorica­földek helyén 111a már egy egész olajváros épült ki, hatalmas tartályok, olaj­kutak épültek a több száz lioldnyi területen. Az olajtelep jól teljesíti tervét, a téli hónapokban is eredményesen dolgozik. Pedig nem könnyű itt a munka, sokszor derékig érő sárban haladnak a vontatók és az emberek. rül, hogy a legszebb házak, a legta- karosabb porták gazdái G. Timkó János, L. Timkó János, ifj. Hornyák Mihály, a termelőszövetkezet tehe­nészei. sertésgondozói. A Kossuth Tsz csak egyéves, igy ezeket a háza­kat tulajdonosaik még egyéni ko­rukban építették, de ez azt bizonyít­ja, hogy a fiatal termelőszövetkezet az állattenyésztést azokra bízta, akik egyéni korukban a község leg­jobb gazdái voltak. — Már az első évben nagy gondot fordítottunk az állattenyésztésre — mondja Bajzát József, a, tsz köny­velője, — s ennek az elmúlt évi be­vételekben nagy hasznát láttuk. Ter­melőszövetkezetünk nem nagy, mind­össze 720 holdon gazdálkodunk, így kénytelenek vagyunk belterjes gaz­dálkodást folytatni. Ezt elsősorban az állattenyésztésre alapozzuk. Már van 100 hold újvetésű lóherénk, 23 hold őszi keverék, 8 hold lucerna, tavasszal Vetünk 20 hold bükkönyt, 12 hold lucernát, 20 hold silókukori­cát, ezenkívül van 120 holdnyi ré­tünk. Ezek az adatok jól érzékelte­tik, hogy idei tervünkben még a ta­valyinál is nagyobb tételekkel sze­repel az állattenyésztés. — Már jelenleg is van 56 fejőste­henünk, 14 továbbtenyésztésre meg­hagyott üszőnk, 27 hizájnarhánK, 24 kisborjúnk, s ezt a létszámot az új gazdasági évben növelni akarjuk. Szeptemberben létesítettünk juhá­szától 188 anyával, 5 kossal, s ez is szépen gyarapodik. Jelentős jövede­lemre számítunk a serléshízlalás- ból is. Tavaly, takarmány hiányában még kevés sertést tudtunk meghiz- lalni, ebben az évben már több az anyakocánk, s ezek szaporulatából tervünk szerint minden második hó­napban 25—25 hízott sertést szeret­nénk átadni szerződéses alapon az Állatforgalmi Vállalatnak. Erre a célra kellő abraktakarmánnyal ren­delkezünk, hiszen az elmúlt évben 40 holdról takarítottunk be kukori­cát és 160 holdról árpát. A szépen zöldellö vetések kellős közepén hatalmas takarmánykazlak terpeszkednek. A kukoricaszárítóban és a magtárban tárolt abraktakar­mánnyal együtt ezek is azt bizonyít­ják, hogy az alsőregmeci Kossuth Termelőszövetkezetben minden fel­tétele megvan annak, hogy ez a kis közös gazdaság tej- és hústermelési tervét folyamatosan teljesíthesse, s tagjainak az előző évinél is nagyobb jövedelmet biztosíthasson. Az első vonalban Taktokenézi jegyzet Taktakenér a cukorrépa- és í CJKiOKenez, dohánytermelésé­ről híres kis taktaközi község nagyot változóit egy rövidke esztendő alatt. A külső változás jeleit már a falu szélén észreveszi az ember. A ha­talmas, öt méternyi magas betonosz­lopokra most erősítik serény mun­káskezek a fényt szállító rézhuzalo­kat. — Még néhány hét, és ha minden jól megy, előteremtjük a még szük­séges néhányezer forintot, és akkor sutba .rakjuk a füstös petróleum- lámpát. — mondja Poc?án elvtárs. a községi tanács elnöke. — Persze, ami azt illeti, ehhez némi mesyei tá­mogatásra is szükség lenne. Mert új termelőszövetkezet vagyunk, egy év­vel ezelőtt kezdtük a közös munkát és bizony komolyan kiüríti a zsebün­ket ez a villamosítás. No. de remél­jük. meneevezimk az illetekocekkel. A taktakenéziek nagyon örülnek a változásnak. A házak előtt feszítő oszlopoknak, a házak falát erező, még bevakol ntian Beramann-cse­vek’-oh. Mert véget ér-a hosszú toli esték ..vakoskodása”. Fény költözik a házakba, az utcákra. Áz. igazi a nnevobb vállozás szele azonban a Béke Termelőszövetkezet irodájában osonja meg az embert, '■s-.ovon szóméshprin-k az iratekkd teli íróasztalok fölött. Az elmúlt esztendő számadásának utolsó szám­jegyeit örökítik meg. A főkönyvelő asztalánál viszont már az új gazda­sági év nagyszerű tervezetét latol­gatják, boncolgatják. Nem is tudja az ember, melyiket figyelje, melyik­ről beszélgessen. A termelőszövetke­zet első esztendejéről-e, vagy az el­következendő hónapokról. Mindket­tő érdekes, mindkettőben a kis köz­ség új. szépülő arca tükröződik. — Az elmúlt esztendő nehezebb volt, — talán azért is szebb, — mondja Enyedi elvtárs, a termelő­szövetkezet mezőgazdásza. Itt van néhány számadat. Olyanok, amilye­nekre őszintén szólva mi sem számí­tottunk. Harminckét forintot fize­tünk egy-eay munkaegységre. Ez nem sok, azonban ha az elmúlt évet egészében nézzük, a rossz időjárással egvotemben. s hozzátesszük, hogy ez volt az első közös esztendőnk, akkor máris azt mondja az ember: nem sok, de szép. Enyedi elvtársnak: szép, sőt nagyon szép. Nem túlzás ez a „nagyon” szócska. Különösen nem. ha hozzá- leszünk még néhány számadatot: Kiszámították, hogy a rossz időjárás huszonkét forinttal rövidítette meg egv-esy munkaemtsóo: értékét. Egy másik számodat: bét forinttal többet ruháztak be saját erőből. mint amennyit ogy-egy munkaegységre terveztek. És hatvankétezer volt a Igaza van teljesített egységek száma. Nem, nem elírás. A Béke Termelőszövet­kezet több mint hétszázezer forint értékű épületet emelt, gépet vásárolt a saját pénzéből ténykedése első esztendejében, s egymillió forinttal emelte a közös vagyon értékét. — No, azért nem volt könnyű, kü­lönösen aratásig, — mondja Boczán elvtárs. aki közel egy esztendeig ta­nácselnök és termelőszövetkezeti el­nök volt egy személy ben. — Kérdez­zék csak meg Rozgonyi elvtársat, a pártszervezet titkárát. Mert őszintén szólva, a pártszervezet, a kommu­nisták nélkül nem haladtunk volna ennyire. — Nem. nem volt könnyű, — ez Rozgonyi elvtárs, a pártszervezet titkárának véleménye is. — Sok éj­szakán át nem aludtunk s szinte mindennap összejött az egész párt- szervezet megbeszélni: mi a teendő. Mert a négvszázhúsz termelőszövet­kezeti tag olykor ötszázfelé gondol­kodott s ha azután a gondolkodás nem jót szült, bennünket kerestek meg elsősorban. S ilyenkor beszél­hettünk. vitatkozhattunk: kedvünkre. itt meg: ne higyje va­laki. hogy naevlétszámú pártszerve­zetről van szó. Hiszen a taktokenézi alanszervezet mindössze tizenkét ta­got számlál. Pontosabban szólva ti­zenkét kommunistát. És ez adja az alanszervezet igazi, faluformáló ere­iét:. Néhánvan a kommunisták közül nem is taelni a termelőszövetkezet­nek. Persze más deine az. hogv azé''í ott dolgozott mindegyikük egy sor­ban a termelőszövetkezet tagságával, amikor sürgetett az idő, amikor bo­Hadd legyezzük kán felül érő vízből kellett learat­ni a búzát, az árpát, bokáig érő sár­ból kiszedni a több vagonnyi burgo­nyát. — Csak komoly munkával léphe­tünk előre. Aki ezt nem akarja, az akár fordítson is hátat az egésznek. Itt nem használ se a panaszkodás, se a lótás-futás, egyedül csak a mun­ka. — így beszéltek a kommunisták az emberekhez napközben. Mert bi­zony aratás előtt nehéz volt biztosí­tani az elegendő munkaerőt. A párt- szervezet tagjai, meg a tanács veze­tői — persze ők is a pártszerve­zet tagjai — nappal ott voltak a tagok között. Este megtanácskoz­ták a másnapi teendőket. Hajnalban végigjárták az utcákat: induljon munkába mindenki, aki a kezét, emelni bírja. Rozgonyi elvtárs, Bo­czán elv társ és a többiek napokig lemondtak szinte még az evésről is. de ez a termelőszövetkezeti tagság bőséges kenyerét biztosította. Olyan kiválóan gazdálkodó emberek, mint ifjú Síké József — többszörösen ki­tüntetett cukorrépatermelő, újgazda, egykori cse'éd. tízgyerekes családapa — az első hetekben, hónapokban valamiért húzódoztak a közösségtől, a közös munkától. S a kommunisták tervszerű, rendszeres beszélgetései, tanácsai nyomán aratáskor megfor­dult a falu hangulata. Persze hozzá­járult ehhez az is, hogy a dúskalá- szú búzatáblákat veszély fenyegette. Rászaladt a víz. elborította a termő­talajt. Ott a gén nem boldogulha­tott. De boldogulhatott az ember! Az esős. sáros őszön megveszel'*« jó példaként emlegették a taktake- nézi Béke Termelőszövetkezet tagsá­gát. Sehol olyan becsületesen nem dolgoznak, mint Taktakenézen. „Tér- digérő sárból szedik a krumplit” — emlegették járási és megyei fórumo­kon egyaránt. — És most Rozgonyi elvtárs, mint résztvevő sorolja, mi­lyen változásokat formál a földön és a munkaszerető embereken a jó szó és a szükség. — ősszel már nem volt egy ter­melőszövetkezeti tag sem, akit ott­hon lehetett volna tartani. Jöttek a nyugdíjas öregek és a gyerekek. Aki épen bírta magát. Ennek köszönhető, hogy csatát nyertünk, s ez az év már a nyugodt, de becsületes munka éve lesz. Rozgonyi oly torz dását mindennél kézzelfoghatóbban bizonyítja a termelőszövetkezet még nem teljesen kész éves terve. Tíz­féle épületet építenek. Tizenhárom- féle gépet vásárolnak. Többségében, — pontosabban szólva óriási több­ségében — saját erőből. Mert azt tartják a kenéziek: minek csinál­junk mi adósságot. Inkább négy-öt forinttal kevesebb legyen egy-egy munkaegység értéke ez évben is. Megéri. Mert egy-két év múlva száz­szorosán kifizeti magát ez a kis ál­dozat ... És azok az emberek mond­ják ezt. akiknek egy évvel ezelőtt még annyi szó. annyi tanács, annyi kérelem kellett ahhoz, hogy ki-ki ne sajnálja erejét, tudását, ki-ki álljon helyt ott ahol szükség van rá ... Ilyen nagy ereje, emberformáló ere­je van a part szavának, az igaz. őszinte szónak. Barcsa Sándor A miskolci íöposta szakszervezeti bizottsága és KISZ-szervezete anké- tot rendezett, amelyen a Miskolci Nemzeti Színházban bemutatott „Hajnali tűz” című drámát vitatták meg. A postás-dolgozók ugyanis rö­viddel ezelőtt csoportosan nézték meg Darvas József drámájának elő­adását. A vitára meghívták az elő­adás több szereplőjét. Benedek Mik­lós újságíró tartott vitaindító elő­adást, majd tucatnyi hozzászóló adott kifejezést azoknak a gondolatoknak, amelyeket a dráma a postás-dolgo­zókban támasztott és amelyekről munkahelyeiken is beszélgetnek. A rendkívül értékes és tartalmas vitá­ban felvetődött kérdésekre nagyrészt a jelenlévő színművészek — Somló Ferenc Jászai-díjas (Bónis Lajos alakítója) és Erdélyi Ha (Ilonka né­ni alakítója) — válaszoltak többször is, részben pedig' a vitavezető fog-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom