Észak-Magyarország, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-10 / 35. szám

ESZAKMAGYARORSZÄG Péntek, 1961, február 18 Mégegyszer a „Zápor"-ról • __vettem részt a a nkeion közelmúltban. A Borsod megyei Moziüzemi Vállalat üzemvezetői vitatták meg a Zápor című magyar filmet. Szükség, volt erre a vitára, mert mint az ankéton kitűnt, a megye területén az előzetes értesüléseik alapján nem alakult Id a filmmel kapcsolatosan egységes állás­pont, sok különböző és egymásnak ellentmondó hír jutott el a filmről a falvakba, és egyes moziüzemvezetők, elsősorban a mezőgazdasági területe­iken működők, tartottak attól, hogy a film nem éri el a falun azt a Ikívánt hatást, amely a termelőszövetkezeti szervezés, illetve megerősítés idő­pontjában kívánatos volna, sőt a film egyes mozzanatainak félreértelme­zése folytán helyenként rossz vissza­hatást is kelthet. A Moziüzemi Vállalat vezetői ezért tartották szükségesnek az ankétot, a résztvevők előtt levetítették a filmet. A kialakult vita termékeny volt. Sokan hozzászóltak, elmondták a film pozitívumait, felsorolták a nega­tívumokat is, és kifejezésre juttatták azokat a vélt vagy jogos aggályo­kat is, amelyek a film falusi ve­títése kapcsán, mint a nevelő ha­tást csökkentő tényezők felvetődhet­nék. Többen megkérdezték: idő­szerű-e éppen most bemutatni ezt a filmet? Megkérdezték azt is: helyes-e a még alakulóban lévő, vagy még csak az első lépéseket tevő termelő­szövetkezetek dolgozóinak ilyen áb­rázolásban bemutatni a termelőszö­vetkezeti életet, hiszen közöttük még jócskán akadnak olyanok, akiket — bár aláírták a belépési nyilatkozatot — lélékben még sok szál. fűz a ma­gángazdálkodáshoz és még nem küz­döttek le magukban minden gátlást a közös gazdálkodással szemben. Az volt a legfőbb kifogás, hogy ez a film keveset mutat, meg a termelőszövet­kezeti életből, mert hiszen tengelyé­ben egy szerelmi történet áll, és a termelőszövetkezeti élet csali -hát­teret szolgáltat a szerelmi históriá­hoz. Milyen hatással lesz vajon az új és leendő termelőszövetkezeti tagakra ennek a furcsa jellemű tsz-elnöknek a magatartása, nem vonnak-e le majd káros következtetéseket abból, hogy a közmegbecsülésben álló, egy­kori középparasztból lett szövetkezeti alelnök felesége egy kicsit a nőtlen elnök iránti érzelmek miatt hagyja el becsületes férjét, reményt hagyva az elnöknek arra, hogy egymáséi lehetnek.. Felvetődött az aggály, hogy falun sokan meghökkenve nézik majd ezt a szerelmet, és a falusi la­kosság szimpátiája nem a filmbeli elnököt fogja támogatni, a szerelmi történetben nem azt fogják elsősor­ban észrevenni, hogy Patóné végleg elunva férjének régimódi magatartá­sát, amely szerint az asszony szava­zat nélküli cseléd a házban, s a szö­vetkezeti, új életben izmosodó öntu­data folytán szakit eddigi életformá­jával és életpárjával, hanem felül­kerekedik az a . meglátás, hogy Pa­tóné válását elsősorban a nőtlen el­nök iránti vonzódása siettette. a néhány kérdés csupán ' n néhány kiragadott példa mindabból, amit a moziüzemi dolgo­zók ezen az ankéton elmondtak. Sőt, a fentiekben csak a negatívumokat, az aggályokat említettük meg. Bőven mondtak, pozitívumokat is. Az aggá­lyokat is a jószándék mondatta velük és mi is azért hangsúlyozzuk, mert az egész vitából érezni lehetett a mozi­üzem vezetőinek a felelősségtudatát a falujukért, és azért a munkáért, amelyet mint népművelők végeznek községükben. Valóban, a Zápor problematikus film. Bemutatása után röviden érté­keltük a filmet, és akkor is proble­matikusnak ítéltük. Tagadhatatlan azonban a film alkotóinak jószán­déka, segíteniakarása. A film bemu­tatása — véleményünk szerint •*— feltétlenül időszerű napjainkban, leg­feljebb arról lehet szó. hogy a helyes mondanivaló nem a legszerencsésebb kifejezési formában jut a néző elé. Nem számol a. film ázzál, hogy szinte minden községben más és más szem­mel nézik, a falusi mozinéző a saját községében lévő termelőszövetkezeti helyzettel azonosítja, illetve veti ösz- sze a filmben ábrázolt tsz-életet. M í n film elsődleges mondani­n 1 ° valója? Be akarja mutatni azt a megváltozott, falusi életet, amelyben az egykori cseléd­lányból jómódú gazda feleségévé lett parasztasszony lélekben is fel­szabadul. A férjével egyenrangú tag a termelőszövetkezetben. Sőt, igenis jól. dolgozik, hiszen női brigádveze­tőnek is meg akarjak tenni és ezer forint előleg lapul a szekrényében. Azonban férje még magában hor­dozza a régi- kötöttséget, a régi gazda-erkölcsöt, amely szerint a fele­ség épp olyan birtofctárgy, mint a jó­szág, vagy gazdasági felszei-elés. ami­vel ő rendelkezik, és aminek, illetve akinek ellenvetése nem lehet. Ez a tulajdonsága a filmben ábrázolt Pa- tónak egyetlen jellembeli fogyaté­kossága. Egyébként jó gazda, talpig becsületes ember. Jóval fiatalabb felesége azonban, aid — ismételjük — 'korábban cselédlány volt. többre vágyik. Nemcsak arfa, hogy jól éljen az ura árnyékában, hanem hogy egyenrangú émber legyen. És mivel egy évtizednél hosszabb házasság alatt erre nern volt lehetősége, és -re­ménye sincs rá — mint a filmben arra több mozzanat utal —. hogy Pa tó mellett az élete megváltozzék, inkább elhagyja férjéi: és úi életet kezd. Olyan új életet, amelyben ő már egész ember, és nemcsak feleség. Ezt az érlelődért nagyban segíti Mis­kei tsz-elnök iránt lassan ébredő, de fokozatosan kibontakozó szerelmes vonzódása is. És ha a film ellen ki­fogást emelünk, ez az egyik sebez­hető pontja: nem minden néző fogja észrevenni falun az erőteljesen be­mutatott szerelmi szál mellett Patóné öntudatának növekedését, tettének valódi rugóit. Sokmindent elmondtak a mozi­üzemvezetők a községeikben tapasz­talt állapotokról, a tsz-en belüli sze­relemmel kapcsolatos álláspontról, a Miskeihez hasonló nőtlen emberek megítéléséről, és minden olyan vár­ható megnyilvánulásról, amely a film falusi vetítése utón a Zápor mellett, vagy ellen vitatényezőként felmerül­het. Azt mutatta a vita, hogy a falusi erkölcsök, a falu lelki arculata nap­jainkban, a nagy átalakulások -korá­ban rendkívül bonyolult, összetett és igen érzékenyen reagál minden olvm megnyilvánulásra, ami a falusi dol- gbzók életét érinti, minden olyan művészeti megnyilvánulásra, amely az 5 életüket adja vissza, vagy az ő életüket kívánja a maga saiátos esz­közeivel befolyásolni. Azóta már megkezdődött a Zápor bemutatása a megye területén. Az ankéton részt­vevők és rajtuk kívül a film ismerői közül sodrán hasznosnak tartanák, ha nagyobb községekben, termelőszövet­kezetekben a film bemutatása után közönségankétot is tartanának, ame­lyen jól felkészült vitavezetö'k irá nyitásával boncolgatnák a filmben látottakat. Nem szabad, hogy egy jó- szándékű film, egyes • félreérthető, vagy félrernagyarázható mozzanatai, illetve azoknak községenként! más és más fogadtatása miatt: célt tévesszen. Ügy érezzük, hogy a népművelésnek, a moziüzemek dolgozóinak szép fel­adatuk a film bemutatásán túl a film alapos megvitatásának megszervezése is. Ebben esetleg segítségükre lehetne a helyi népfront-bizottság és kérjél- hozzá más társadalmi szervek segít­ségét is. A Zápor bemutatása igenis indokolt, helyes és ha a benne ábra zolt szerelmi történet nem is jellem­zője termelőszövetkezeti életünknek, a filmben látott, immár régebbi, megerősödött szövetkezet életének néhány hónapja egy darabka a -mai falu életéből. A 7n*\t\r nem a termelőszövet­M £-aVor kezeti fejlesztést ábrá­zolja. Egy, már megerősödött szövet­kezet életéből látunk néhány hóna­pot, és hibái ellenére is hasznos a be­mutatása napjainkban a magyar fal­vakban. És hogy még hasznosabb legyen, ahhoz kell a moziüzemi dol­gozóknak. társadalmi szervek propa­gandistáinak jó segítő, népnevelő munkája. Benedek Miklós A határőrség kulturális seregszemléjéről jl/finl minden évben, as idén is ‘ . meghirdettük — a falusi KISZ­szervezetek bevonásával — kulturális seregszemlénket. Abból indultunk hi. hogy a fiatalok szocialista szellemű nevelésében, ízlésének fejlesztésében igen nagyjelentőségű az évenként megismétlődő kulturális verseny. Cé­lunk az volt, hogy mind a határőrsök, mind pedig a falvak fiataljainak al­kotó készsége segítse ezzel a ver­sennyel is a párt művelődéspolitikai irányelveinek gyakorlati megvalósí­tását. Továbbá, mélyítsük el az őr­sök és a falusi lakosság kapcsolatait, ismerkedjünk a szocialista kultúra alkotásaival, segítsük ifjúságunk szo­cialista szellemű nevelését. A meghirdetett seregszemle' bevál­totta a hozzáfűzött reményeket, az öntevékeny művészeti csoportok ele­gei tettek a felhívásnak, a-haiármenli községek fiataljai eredményesen sze­repeltek az elő-, majd a középdöntőn. Ha a színvonalat akarjuk értékelni, elmondhatjuk, hogy nagy lépést tet­tünk előre az elmúlt évekhez képest, ugyanúgy a müsorválasztás tekinteté­ben is. A legkiemellt.edőbbek megér­demlik, hogy megemlítsük őket. Szín­játszásban első helyezést a füzérrad­ványiuk ériek el, akik Simon Magda: Megbékélés című darabját mulatták be. A második helyezett Hangony lett Bende: Omega című darabjával, míg a harmadik helyre Szinpctri ke­rült Móricz Zsigmond: Dinnyék című darabjával. A láncosok közül az első helyezést . a szerencsiek érték el a. Borsodi verbunkossal. Ugyancsak első helyezést Icapotl a bánrévei, együttes Ingk-telki legényes-e. Máso­dik helyre a hidasnémetiek kerültek a Szentistváni tánccal. Igen gazdag színfoltot nyújtottak a seregszemlén a népi hagyományok feldolgozásából kialakult játékok. Ebben az első lett Susa a Téli esték, és Mikóháza a. Fonó című játékkal.' Második helyre Aggtelek, harmadik helyre Pácin ke­rült. A zsűrinek nehéz munkál je­lentett a 71 jó szám közül kiválo­gatnia legjobbaluit, a helyezésre ér­demeseket. íPzúton. is köszönetét mondok azoknak a művészeti vezetők­nek, pedagógusoknak, együtteseknek, akik lelkiismeretes munkájukkal se­gítették a kulturális seregszemle sikerét. Piatkó Lajos határőr százados üj széSesvásznö mozik lesznek megyénkben Borsod megyében cvröl-évre jelen­tős összegeket fordítanak a film­színházak fejlesztésére, tatarozására és új vetítőgépek vásárlására. Az idén — többek között — 680 ezer fo­rint költséggel átépítik, légfűtéssel, szellőző berendezéssel és két új vetí­tőgéppel szerelik fel a főleg munká­sok által látogatott hejőcsabai film­színházat. Ezzel egyidőben új, nor­mál vetítöberendezésscl látják el az alsózsolcai. a bekeesi, az izsófalvi és a mczőkercsztcsi mozikat. Az utób­bi két községben az idén már kétgé- pes rendszerrel vetíthetnek. A lakos­ság igényeit figyelembe véve, továb­bi nyolc filmszínházat alakítanak szélesvásznúvá. Erre a munkára csaknem másfélmillió forintot köl­tenek. így az év végéig szélesvásznú filmszínházzá alakítják át az ede- lényi, az ózdi, a kazincbarcikai, a mezőkövesdi és a sárospataki mozi­kat. Miskolcon pedig a Táncsics, a Szikra és a Kossuth filmszínházak­ban kezdik meg’a szélesvásznú vetí­tést. Ezekkel Borsod' megyében már 11, szélesvásznú vetítésre alkalmas filmszínház működik majd. A pataki vásáron Kemény volt az idő, álltám, a feleségemre várva a sárospataki vgsbolt előtt. Tömege­sen jöttek.-mentek az emberek. Valaki rám­szólt: — A kesztyűje! — Köszönöm. Nem az enyém — s tovább vártam. De a kesztyű miatt többen is szól­lak. Mondtam: majd jön a gazdája, aki el­hagyta, bizonyára ke­resi. S válóban: nem lelt el félóra, fiatal asszony jött, s boldo­gan vette magához az elhagyott kesztyűt. Mutatta a nála lévő párját is. Jól eseti látni az em­berek figyelmességét. s tapasztalni, hogy nem vitték el könnyel­műen, amit más elha­gyott. Jó lett volna ezt ta­pasztalnia fiamnak is, aki január 30-án Sá­rospatakról Bodrog­olasztba jövet a vonal­ban felejtette táskáját, s bár a vonat után te­lefonáltunk, a táska nem került meg. Úgy látszik, a vonat­ban utazók nem voltak a, pataki vásáron. Muróczky Ferenc Bodrogolnszi TARÁD! LÁSZLÓ: LEJTŐ Y. — Beszél.t Hogy nagyon szereti apát és hogy apa milyen jó! . — Igen, de csak egy idő óta. Pon­tosabban tizenkét éve. Addig rössz voltam. Azért, hogy a feleségemnek ma már gyenge a szive, én vagyok a felelős. Hányszor, de hányszor riadt fel szegény éjjel, amikor durván rá­zörgettem az ablakot! Hányszor jött ajtót nyitni holtsápadtan, remegve, félve, szívére szorított kézzel, háló­ingben! S hányszor zokogott reggelig, párnába temetve arcát, amíg én hor- tyogva aludtam a részegek álmát. Bizony fiam, igen sokszor. Én éltem, ő sorvadt, sírt és átkozódott. A tele­pen mindenki „részeges bányames- ter”-nek titulált. Elvesztettem a te­kintélyem mind a beosztottaim, mind a feletteseim előtt. Azok az ismerőseim, akik nem itták, józan életet éltek, kezdtek kerülni. Karjuk egyre ritkábban lendült kézfogásra, s józan óráimban megvetést olvas­tam ki szemükből. S akkor, történt, hogy á főorvos — aki ma feleséged­nek a főnöke — felhívatott magához. Hellyel kínált, s leült velem szem­ben. Beszélt, egyszercsak azt mond­ta; — Bányamester! Maga gyilkos! Sértődötten tiltakoztam: — De kérem, ez túlzás! Ehhez nincs joga! Rácsapott tenyerével az asztalra: — Ismétlem, maga gyilkos. Ha e pillanatban még nem is, de az lesz! A felesége gyilkosa, és önmaga gyil­kosa. Sőt, lehet, hogy a' gyermekéé is! I eforrázva és dühöngve távoz- *— tam. Két napig haza sem jöt­tem. Ittam ... ittam ... A második nap estéjén a feleséged szaladt ér­tem a kocsmába.. Sírt. és hívott, men­jek, mert anyu meghal. Részeg vol­tam, tántorogvá értem haza. A szo­bában. az ágyban feküdt az asszony, mellette állt a főorvos. Kezében in- T ke jós tű.- Rámnézett, olyan pillan­tással, hogy egyszerre tisztulni .kez­dett agyamról a kétnapos ivászat köde. Odalépett, egészen közel hoz­zám, s azt mondta: — Becstelen ember maga, bánya­mester. Valóban gyilkos! . Egy hétig feküdt az asszony. Sza­badságot kértem, nem mozdultam mellőle. Néztem azokba a megtört, fáradt szemekbe. Iszonyatos vágyam támadt az ital után, inni és nem tö­rődni semmivel. Csak egy pohár bort, csak annyit, s már-már indul­tam volna, de elém állt gondolatban a főorvos, és ... gondolkozni kezd­tem. És igen rútnak, visszataszítónak találtam magam. Nem részletezem belső vívódásom, a valóságra eszrné- lésem rettenetes óráit, napjait. El sem tudom mondani. Nem találok szavakat rá. Nehéz volt, a szerveze­tem őrjöngött az italért, ideges és rosszkedvű voltam, de meg akartam gyógyülni. Érted fiam? Akartam! Elhalmoztam magam munkával, he­lyettesítéseket vállaltam, napokig nem bújtam ki a föld alól, és ... si­került. Az első hónap volt a legne­hezebb. Hány álmatlan éjszakát for­golódtam át! Őrjöngött, tombolt ben­nem az ital ördöge, poharak csengé­sét hallottam, a bor színe villant fel előttem, s ilyenkor az asszonyhoz siettem. Erőt kellett merítenem be­tegségéből ... Azután . egyre halkult a pohárcsengés, az ital színe sem kísértett, az asszony gyógyult, és di­csekedett fűnek-fának, hogy nem iszom, megjavultam. Magam is kezd­tem magasabbra emelni a fejem — bár minduntalan fejemhez vágták a volt cimborák, hogy „mi az, félsz az asszonytól”! Persze, hogy nem fél­tem, inkább szégyelltem magam. S akkor valahogy egyszerre jóvá akar­tam tenni mindent. Egy év alatt ki­cseréltem a szobabútort, rádiót vet­tem, ruhát, Évának egyszerre ötöt is. Hihetetlen módon sok pénzem lett egyszerre, a hóvégi kölcsönkérések megszűntek. Hanem az emberek előtt még sokáig nem volt hitelem. Egy­szerűen nem akarták elhinni, hogy egyáltalán nem iszom. Persze ez igaz is volt. Valóban ittam, de csak annyit, amennyi nem ártott meg. Va­lósággal tanulmányoztam magam. Tudtam, hat deci bort minden ve­szély nélkül megihatok. S ennél a kvantumnál megálltam. Napi hal deci bor! Később már beértem napi két decivel, s ha megfigyelted fiam. igen ritka, ha én két pohár bornál többet iszom egyszerre. — De apa, a lakodalomban spic­ces volt! — Vannak kivételek. Karácsony, május elseje, húsvét, lakodalom. A bort az emberek termesztik, azoknak is kell elfogyasztanak. Igen, ma is megtörténik velem, hogy elmegyek a klubba, vagy más. zenés étterembe szórakozni, de hát deci bornál töb­bet egyszerre nem fogyasztok. Az embernek ismernie kell önmagát. Persze a „megjavulásom” utáni idő­szakban lemondtam a nyilvános he­lyekről is. Két-három esetben ugyan megtörtént, hogy elmentem, megit­tam egy-két pohár bort, de másnap már széltében-hosszában elterjedt a telepen: „a bányamester megint iszik. No ugye. hogy nem bírja meg­állni!” Bántott a dolog, s bántotta feleségemet is. Azután ismét gondol­kozni'kezdtem, rájöttem: az emberek' nem könnyen felejtenek. A rosszat különösen nem. Tehát annyira süly- lyedtem, hogy lehetetlennek tartot­ták meg Javulásomat. S ez újabb erőt adott. Csak azért is megmutatom, hogy erősebb vagyok a pohárnál! Fél évig nem mentem nyilvános helyre. Akkor már kezdtek másként nézni az emberek. Kicsit úgy is, mint valami csodabogárra, aki valami rej­télyes hatalom birtokosa. Pedig nem volt itt semmi boszorkányság. Aka­rat volt fiam. — Apa tehát önmagáért, az italért ivott? — Úgy van. Én nem hivatkozhat­tam nyomorra, szerelmi csalódásra, bár ezzel sem védekezhet senki. Mi­ért? Ha iszik, attól még nem lesz hűségesebb a felesége, s a nyomor sem szűnik meg. Sőt! A bajra bajt tetéz! Az alkoholista akaratgyenge. S az akaratgyengeség szüli a jellem- gyengeséget is. Csalás, lopás, sik­kasztás, keresd a bort! A mámort! — De apa, vannak meghasonlott emberek... *— Csak nem azt akarod mondani, hogy te is közéjük tartozol? — Nem! Semmi különösebb ba­jom! Csak éppen jó az a kis mámor, meg az ördög tudja, szeretek éjjel csatangolni... — Csatangolj józanul fiam. Vagy ahogy mondod, kis mámorral! A kis mámor még nem részegség! , — Igen, de a barátok! — Ez elcsépelt fogás, fiam. Önma­gadat mentegeted! Te hivatkozol a társaságra, a barátokra! A másik „szesztestvér” hivatkozik rád! Kettő­tök közül melyik a hibás? Minden részeges ember, alkoholista, önma­gáért felelős, nem hivatkozhat sen­kire és semmire! Különösen ma! Nem bújhatnak az aszony hűtlensé­ge mögé. A társadalom azt mpndja, ha nem bírsz vele élni, válj el! — És ha szereti az aszonyl? — Egy hűtlen asszonyt, vagy fér­jet nem lehet, nem szabad szeretni, önmagát alázza meg az az ember, aki a rossztól nem tud szabadulni. Itt ismét az akarat kerül előtérbe! Akarom, hogy az életem rendeződ­jék, ákarom, hogy elhagyjam az én érzelmeimre méltatlan valakit, aka­rom, mert kötelességem egészséges, épeszű embernek maradni, a ma tár­sadalma ezt kívánja. — Ne haragudjék meg apa. ez mind szép. de az ember nagyon bo­nyolult valami. Ki így, ki úgy rea­gál az eseményekre, s nem egyfor­mán adagolták az akaraterőt! —; Igazad van! Ám éppen a gyen­gébb akaratúalcért folyik a küzde­lem. Néha szelidebben, néha radiká­lisabban. Neked kell tudnod a leg­jobban, hogy a tiszta, a mocsok­mentes emberi önérzeten alapuló élet a legerősebb fundamentum egy társadalom számára! S ha ma erős kézzel próbálunk belemarkolni ebbe a kérdésbe, az nem azért történik, mert nálunk annyira katasztrofális lenne a helyzet. Nem! Fel akarjuk számolni a műit egyik visszataszító örökségét, megakadályozni s redu­kálni a hülyén, alkoholmámorban fogant, gyermekek számát! Erős, tisz­ta nemzedéket akarunk, új nemze­déket, akik nagy tettekre képesek. Mefe akarjuk őrizni a családi élet tisztaságát! S ha már itt tartunk, hadd mondjam még el, mielőtt "be nem jönnek az asszonyok, hogy há­rom hónapja, mióta itt laksz köz­lünk fiam. kikezdték bennünket. ■— Hadd fecsegjen a sok vénasz­szony! — Nem egészen úgy van! Látják, hogy részegen tántorogszi haza. Te. a fiatal mérnök! Intelligens ember! Ez nagyon feltűnő! És hála istennek, hogy feltűnő, mért’a ma képezte mémökgenerációra ez nem jellemző. — Úgy beszél apa. mintha minden­nap részeg lennék! — Ne háborogj fiam! Tényekből indulok ki! — Túl erős következtetéseket tét­szik levonni. Akaratom nekem is van! Minden embernek van hibája. Az enyém ez! Ez azonban még nem jelenti azt, hogy elveszett ember lennék! Nem vagyok gyerek! Tudom meddig mehetek __ — Éppen ezt nem tudod. És ez ag­gaszt. A lányom sorsa aggaszt fiam. Nem akarom, hogy végigszenvedje azt, amit ; feleségem. Nem akaró]« könnyet látni ebben a házban. Ami pedig a1 bárbeli tartozást illeti, még holnap rendezni kell! Ha nincs pén­zetek, adunk mi. Remélem ez volt az utolsó eset! K ároly nem válaszolt. Rágyúj­tott. Az apósával még soha nem beszélt ennyi ideig, s meglepő­dött. Ki hitte volna, hogy ennyire mélyen tud kotorászni. Majdnem fi­lozofált. S bármennyire is kellemet­len; nem is rosszul. Sok újat nem mondott, de mégis... valahol meg kell állni. Csak ez az átkozott szom­júság ne gyötörné, az ital emlegeté­se izgalomba hozza. Szimptoma? Ta­lán. Valóban ő is ott állna már, ahol valamikor az öreg? Ah, félre ezekkel az ijesztő gondolatokkal! Különben, igenis van akarata! Megmutatja! (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom