Észak-Magyarország, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-03 / 2. szám

4 ÉSZAKMAGTARORSZAG Kedd, 1951. január 3. Két intézkedés az oktatásügy továbbfejlesztése érdekében Aa első újsseeii’íí, felsőfokú laraintézet A Minisztertanács legutóbbi ülé­sén úgy határozott, hogy az építőipar megnövekedett feladatainak jobb el­látása céljából felsőfokú épületgépé­szeti technikumot létesít. Az új fel­sőfokú iskola — az oktatási reform irányelveivel összhangban — a tech­nikusképzés továbbfejlesztésének első intézményeként létesül. A nap­pali tagozat már februárban meg­kezdi működését. A hároméves kép­zési idő alatt a hallgatók elméleti és gyakorlati oktatást kapnak, tanul­mányaik végeztével államvizsgát tesznek és annak alapján épületgé- pészi oklevelet nyernek. Az első év­folyamra 80 hallgatót vesznek fel, akik az egyéb felsőoktatási intézmé­nyek hallgatóihoz hasonlóan, kötele­sek tandíjat fizetni, illetve társadal­mi támogatásban, tanulmányi ösz­töndíjban részesíthetők. Felvételre azok a 30 évnél fiatalabb, érettségi­vel, vagy azzal egyenértékű oklevél­lel rendelkező fiatalok jelentkezhet­nek, akiknek legalább egyéves szak­mai gyakorlatuk van és akiket mun­kaadójuk javasol. Előnyben részesül­nek azok, akik szakirányú szakmun­kásképesítést szereztek. Január 12-ig kell jelentkezni a Felsőfokú Épület- gépészeti Technikumnál írásban (Bu­dapest, IX., Kinizsi u. 1—7.). A je­lentkezési kérelemben közlendő, hogy a pályázó mikor, hol érettségi­zett, jelentkezelt-e már felsőoktatási intézménybe, kér-e diákotthoni el­helyezést, ösztöndíjat stb. Csatolni kell az érettségi bizonyítványt, ön­életrajzot, orvosi igazolást, a szülők keresetéről és vagyoni helyzetéről szóló igazolást, a munkáltató üzeni igazolását a szakmai gyakorlatról és az esetleges társadalmi ösztöndíj­szerződés egy példányát. A jelentke­zők január végén felvételi vizsgát lesznek az általános gimnázium ma­tematika és fizika tananyagából, va­lamint rajzkészségükből. A felsőfokú épületgépészeti tech­nikum már az elmúlt őszön országo­san megvitatott közoktatási reform A Miskolci Városi Tanács irodalmi pályázatának eredménye A Miskolci Városi Tanács művelő­désügyi osztálya- a tanácsok megala­kulásának 10. évfordulója alkalmá­ból irodalmi pályzatot hirdetett. A pályázatra elbeszéléseket, novellá­kat és verseket, valamint egyfelvo- násos színmüveket nyújthattak be a pályázók. A pályamüveknek szocia­lizmust építő népünk megváltozott életét kellett bemutatniok, témáju­kat lehetőleg tanácsaink éleiéből és munkájából meríteniük, az államha­talom helyi szerveinek 10 éves ered­ményeit ábrázolniok. A jeligés pá­lyázatra 11 vers, 9 elbeszélés, illetve novella és 7 egyfelvonásos színmű érkezett. A bíráló bizottság — a lektori vé­lemények meghallgatása után — az egyfelvonásos színművek kategóriá­jában az első díjat (3000 Ft) meg­felelő pályamű hiányában nem adta ki. A második dij (2000 Ft) felével a „Segitőszándék.” jeligéjű egyfelvoná­sos színmüvei — amelynek címe „Petrik szaktárs” — jutalmazta. A harmadik díjjal (díszoklevéllel) „A nép átvette az évezredes örökséget” jeligéjű, „Üldözöttek” című egyfel- vovásos, a „Szivárvány” jeligéjű, „Jégverés” című egyfelvonásos, „Egy öreg bányász” jeligéjű, „A senkik” című művet jutalmazta. Az elbeszélések, novellák kategó­riájában a 2500 Ft-os első díjat meg­felelő mű hiányában nem adták ki. A második, 1500 forintos dij felével, 750 forinttal az „Igaz történet” jeli­géjű, „Bizalom” című elbeszélést jutalmazták. Harmadik díjjal, disz­oklevéllel jutamazták a „Tanácsok hőskora." jeligéjű, „Robbanás” című elbeszélést, a „Meseváros" jeligéjű Fogadónap” című írást és a „Mun­kás” jeligéjű, „A büntetés” című írást. A versek kategóriájában a. 800 forintos első és az 500 forintos má­sodik díjat a bíráló bizottság meg­felelő pályamű hiányában nem adta ki. Harmadik díjjal, díszoklevéllel a „Laboráns” jeligéjű, „Már nem sö­tét” című, valamint az „Emberség” jeligéjű, „Ballada az elnökről” című verset jutalmazt-a. A bíráló bizottság a jeligés boríté­kok. felbontása után megállapította a pályadíjnyertes müvek szerzőit: az egyfelvonásos színművek kategóriája II. díjának felét, 1000 forintot Bárczi János (Miskolc) nyerte. A versek kategóriájában díszoklevelet nyert: Jakab József (Mezőkövesd) két pá­lyaművére és Bartha K. Antal (Ózd). Az elbeszélések kategóriája II. díjá­nak felét: 750 forintot Bárczi János (Miskolc) nyerte. Az elbeszélések ka­tegóriájában díszoklevelet nyert Ja­kab József (Mezőkövesd), Adamkó Klára (Miskolc) és Miskolczi Sándor (Miskolc). A versek kategóriájában díszoklevelet nyert Pálmai Zoltán (Ózd), és a „Ballada az elnökről” című vers szerzője, aki nevét nem küldte be. A bíráló bizottság megállapításai­ból az vonható le, hogy a pályázat közel sem hozta meg az elvárható eredményt. végrehajtásának eredményeként jött létre. 9 Újabb intézkedés a pedagógusok továbbképzésére A közoktatás továbbfejlesztésének irányelveit megvitató ankétokon igen sok helyen szóvátellék: segítsék hozzá a nevelőket, hogy mélyebb, alaposabb világnézeti képzést sze­rezzenek és biztosítsák számukra a szakmai fejlődés nagyobb lehetősé­gét is. Mindez múlhatatlanul szüksé­ges az iskolareform-diktálta növekvő pedagógiai munkához, a diákok gon­dosabb és gyakorlatibb neveléséhez. A pedagógusok szakszervezete a napokban megvitatta a pedagógus- továbbképzés ötéves távlati tervét. A kívánságoknak megfelelően, há­rom főcsopoi'tban biztosítják a peda­gógusok továbbképzését: világnézeti (alapképzés a marxizmus—leniniz- musból), pedagógiai és szakmai-mód­szertani képzés. Az ötéves tovább­képzési terv különösen az ideológiai alapképzésre fordít, nagy gondot, hogy a pedagógusok fejlődéséhez, társadalmi tevékenységéhez és isko­lai munkájához eszmei alapot adjon. Ezzel teljesül a szülők kérése is, akiknek többsége igényli, hogy gyer­mekeik a főbb világnézeti, politikai kérdésekre is világos választ kapja­nak az iskolai órákon. Az ötéves to­vábbképzési terv a világnézeti kép­zéssel egyidejűleg abban is segíti a pedagógusokat, hogy a szakmai és módszertani képzés hatékonyabbá tétele kapcsán az egyes szaktárgyak tanításánál a szaktárgy oktatási anyagát világnézeti összefüggéseiben is mélyebben megismerhessék és ta­níthassák. Hiányosság volt a politechnikai képzésnél is, hogy a nevelők egy ré­szének nem volt meg a megfelelő politechnikai képzettsége. A Köz­ponti Pedagógus Továbbképző Inté­zet ezért központi nyári tanfolyamo­kat szervez a technikumok tanműhe­lyeiben és tangazdaságaiban, ame­lyeken a nevelők a szükséges tech­nikai ismereteket sajátíthatják cl a gyakorlatban, de ezenfelül szüksé­ges az üzemekben végzett műszaki, elméleti ismeretszerzés is, sőt olyan tervek is megvalósulásra várnak, hogy a tanárok ismerjék meg a nem­zetközi munkamegosztást, a terme­lés földrajzi kapcsolatait és szerve­zeteit is. Fontos szerepük lesz a tan­testületi nevelési konferenciáknak, amelyek az iskolareform egy-egy fontos témáját dolgozzák fel. Foglal­koznak a szocialista tantervelmélet­tel, a tanulók és a közösségi élet kapcsolatával, a fizikai munka meg­szerettetésével munkáraneveléssel, erkölcsi, politikai neveléssel. (bm) Ä képviselő egy éve A kénvispló ózdi lakásában a Kep\ iseio löprengve simítja végig a haját. Valóban, mi mindent is hozott az év, amit immár sutba tettünk, mégis minden apró ered­mény, amit elértünk benne, elkísér 1961-ben is ... Ez volt az az esztendő, amelyben a fiatal képviselő már behatóbban foglalkozhatott részletkérdésekkel is, jobban megismerte a választókörzet problémáit — egyszóval ez volt a ..súlypontozás” éve Nagy Zoltán sze­rint. Túljutott képviselőségének fél­idején, tehát nem mondható tapasz­talatlannak. tájékozatlannak többé. Az elmúlt év legnagyobb erőpró­bája «áprilisban volt. — A borsodi képviselők csoportja Ózdon ülésezett — meséli a fiatal képviselő — és én voltam az előadó. A választókörzet problémáiról tájé­koztattam képviselőtársaimat. A fel­adat nem volt egészen könnyű, mert igaz, hogy eléggé ismerem Ózd és a járás problémáit, de azokról kime­rítően és részletesen beszélni, a lé­nyeget ismertetni mégiscsak megle­hetősen nehéznek látszott. Mit mond a fiatal képviselő váro­sáról? — Fejlődésünket alig lehet így, rö­viden ismertetni. A teljes mélypont­ról indultunk el, de 45 óta a lakosok száma megduplázódott, az ipar ha­talmasat fejlődött. Nem is csoda, hogy az igények is megnőttek ... no persze, nem egy esetben annyira, hogy nem lehet még teljesíteni a kí­vánságokat. A in;f azonban az igények közül teljesíteni lehel, azért. Ózd képviselője is eleget fáradozik. Mert jönnek a választók, nap-nap után felkeresik Nagy Zoltánt. Nemcsak a beszámolókon, a járás különböző községeiben tartott fogadónapokon, hanem még munkahelyén, az Ózdi Kohászati Üzemeknél is. Sokan sé­relmeik orvoslását, mások lakás­ügyük megoldását várják tőle, néhá- nyan bírósági ügyekben kérnek se­gítséget. — Ha valaki lakást kér, s kérése teljesítésére nincsen mód — mondja Nagy Zoltán —, akkor természetesen megmondom őszintén, hogy egyelőre várnia kell. Ha valaki az üzemnél akar dolgozni, de éppen nincs mun­-----------------­k ásfelvétel, akkor ugyanez a helyzet. Nem áltatom soha az embereket, ha nem is örülök annak, hogy jogos ké­résükre nemmel kell válaszolnom. Akad azonban szép számmal olyan panasz, kérés, igény, amelynek el­intézését a képviselő sikerrel szor­galmazta. Természetesen ez rengeteg fáradsággal, utánajárással, tanácsko­zással jár. A képviselőnek minden illetékes szervvel kapcsolatban kell lennie, s tudnia kell, melyek a város legégetőbb problémái. — Az idén végre megkezdődött a város csatorna- cs vízvezelékhálóza- lának építése, s teljes ütemben ha­lad. Ez Ózd fejlődésének kulcskér­dése. 1963-ra egyenesben leszünk ezzel is. A járásban nagy ütemben folytak a villamosítási munkák. 1961 tavaszán a két utolsó községbe is be­vezetik a villanyt. Sok probléma van még a béketelepi új házaknál: járda- és útépítésre van most már nagy szükség ... S a fiatalember, Ózd város és az ózdi járás országgyűlési képviselője még sokáig folytathatná a sort. Ar­ról, amit elértek, arról, amit elkezd­tek és arról is, amire még ezután kerül sor. — Hogy még rengeteg munkánk van? Sebaj, legalább 1961-ben sem unatkozunk! A képviselő m,dt éve gazdag í volt. Bízik azon­ban abban, hogy az idei még öröm­telibb lesz. n. e.---------------o--------------­G imnazista a főszerepben A miskolci József Attila Művelő­dési Otthon színjátszói által bemuta­tott „Szenteltvíz és kokain” círrtü nagyszerű komédia főszerepét egy egészen fiatal színjátszó: Janka Béla játssza. A még gimnáziumi tanuló fiatalember meglepő rátermettséggel, hitelesen, mély emberséggel ábrá­zolja a könyörtelen könyvkiadó markában vergődő fiatal, tehetséges írót, aki szabadulni szeretne kiadó­jának szorításából és becsületes életre vágyik. A fiatal Janka Béla sokszínű alakítása az egyébként is remek előadás egyik főerössége. <lü Négy politechnikai műhelyt építettek Őzefon .4 Ózd lakói közül több ezren munkálkodtak szorgalmasan, önzetle­nül az elmúlt évben városuk fejlesztésén, szépítésén. Utakat, jár­dákat javítottak, fásí- totlalc. Munkájuk zö­m-ét gyermekeik, tanu­lási lehetőségeinek ja­vítására fordították, így 1960-ban a gimná­ziumban, továbbá a gyári és a Bartók Béla úti általános iskolában segítettek a politech- nikai műhely felépíté­sénél. De. fáradtságot nem ismerő munká­jukkal sikerült még az ó-év vége előtt tető alá hozni a III. kerületi, sajóvárkonyi általános iskola műhelyét is. Így egy év alatt Ózdon négy politechnikai műhely épült fel. Ezek értéke meghaladja a két millió forintot, amelyből több mini- másfél millió forint értékű munka és épí­tőanyag a város dolgo­zóinak társadalmi ösz­szefogásából, áldozat- készségéből szar mazik.u- Segítclle a lakosokat ak, városi tanács, továbbá y építöanyaggaJ, a műbe- illek berendezési esz- közeivel a kohászati - üzemek is. A négy po~ a lilechnikai műhelyen létrehozásával a négvrt, iskola mintegy há-~t, romezer tanulója ré- \- szére lesz korszerű le­hetőség a. gyakorlati ismeretek elsajátításá­ra. a politechnikai ok­tatásra. HORVÁTH JÓZSEF: ARANYKALITKA regent XL. E-| enkő egész éjszaka nem húnyta le a szemét. Gondolatai, mint sötétlő örvények kavarogtak. Ször­nyű gyanú ébredt benne. A különböző jelenségek apró mo­zaikköveiből próbált egységes képet kerekíteni. Szerencsés ma esti kiszó­lása ... Semmi kétség, nem tréfált, őszinte volt. Valóban akart neki ad­ni vagy ötvenezer forintot. Aztán Jú­lia szembetűnő nyugtalansága, ide­ges magyarázkodása. Ha Szerencsés csak tréfált volna, Julia fölényes mo­sollyal hagyja, hadd beszéljen belő­le a bor. De így? Bizonyos, hogy tit­kuk közös. Gondolatban nyomról-nyomra ha­ladt. A Szerencsés-lakás ... Annak idején eszébe sem jutott megkérdez­ni. miből vették a drága, modern la­kást. Azt hitte. Szerencsésné a szü­leitől kapott egy tekintélyes sum­mát, hogy otthont teremthessenek. De a berendezés? A fényűzés már akkor meghökkentette egy kissé, amikor először lépett a lakásukba. De ebben az új összefüggésben na­gyon gyanús a luxus-bútorzat, a sző­nyegek, képek, 2- drága étkészletek és ólomkristály készletek eredete. De nézzük csak tovább. Szeren­csés egyik napról a másikra elegáns öltönyökben jelent meg a gyárban. Egy időben legalább hármat csinál­tathatott, mert kétnaponként válto­gatta. Valaményi drága, finom szö­vetből készült. Egész külseje, meg­jelenése feltűnően megváltozott. És a magatartása... Hogyan is mondta Kulcsár Pista bácsi? Ez a Szerencsés valahogyan kifordult ma­gából. Nem törődik az emberekkel, feléjük se néz, jelentésekből tájéko­zódik és körlevelekkel igazgatja az osztály munkáját. Hamisítatlan bü­rokrata lett belőle. Milyen igaza volt Kulcsár Pista bácsinak, amikor ezt mondta: ,.Te Benkő, körmére kelle­ne nézni, és esetleg a körmére kop­pintani ennek a Janinak . . . Nem jó «•<n az. ha valakit rosszul kímélnek, r, m szólnak neki. amikor bulaságo- !•:; t csinál, vagy botladozik, csak várják, hogy hadd gyűljön körülötte a piszok, aztán egyszer csak a nya­káig ér és a szerencsétlen belefullad. Akkor kell az ilyen embert karon- fogni, amikor még könnyen szembe­nézhet önmagával és kimászhat a slamasztikából.” Bizony, nagyon igaza volt, és nagy kár, hogy ő nem hallgatott az öreg, tapasztalt mun­kásra. Ha Szerencsés csakugyan va­lami őrültséget követett el, s most majd összeroskad a következményei alatt, hát ő ezt sohasem bocsátja meg önmagának! Furdalta a lelkiismeret. Tudott ő, látott sok mindent. Észrevette Sze- rencsés fennhéjázását, szerénytelen­séget, tudta, hogy elromlott a viszo­nya az embereivel, egyáltalán fur­csán kezdett viselkedni. A kis Bol­gár is, szinte zokogott, amikor a párt- irodán elpanaszolta neki, miképpen rótta meg Szerencsés, mert nem akar ötödmagával elmenni a bogiári üdü­lőbe. Ö el is tűnődött azon, hogyan lehet az, hogy egy munkásember nem érti meg, ha egyszer egy három- gyermekes családapának nincs pénze nyaralásra, akkor nem mehet el, s ez nem dacolás, nem hálátlanság, hanem realitás. Mindezt látta, tudta, megértette, mégis csak egyszer-két- szer tette szóvá Szerencsésnek, akkor is szőrmentén, s még annyira sem volt következetes, hogy legalább őszinte szóra bírta volna! Beérte egy­néhány intő szóval s még az is ne­hezére esett. És ha most majd drá­gán kell fizetnie ennek az embernek ezért az oktalan kíméletért? És most? Mitévő legyen? Hiszen még most is azt súgja valami itt be­lül. hogy hallgasson, ne tegyen egy lépést sem, mintha észre sem vette volna ezeket a dolgokat. Ha egyszer majd valami kiderül, és Szerencsés nagy csávába kerül, ő akármikor moshatja kezeit. Kinek jutna eszébe Szerencsés elbukásáért felelősségre vonni az üzemi pártbizottság titká­rát? Senkinek. De hohó! Szerencsés különös éle­te... Semmit sem tudnak arról, hogy hol volt, mit csinált élete első felében? Sok. azóta szerzett benyo­más ugyan azt látszott igazolni, hogy egy becsületes munkásemberrel van dolguk, aki tud és szeret dolgozni, sőt hozzá volt szokva a múmiához, tehát nem valószínű, hogy valami el­kallódott burzsuj. Meg aztán senki sem kereste őt, márpedig, ha valami jelesebb családból kallódott volna el. már ezerféle módon kutattak volna utána. Szóval fel lehet tételezni, hogy nem kígyót melengettek a keb­lükön, de azért ilyen esetben min­denre gondolni kell. Már most ezért az emberért ő személyes felelősséget vállalt a párt, Haraszti igazgató, s az egész munkás-kollektíva előtt. Ó fogta a kezét, ő hozta a gyárba. 6 javasolta kiemelését, sőt, egyszer párttagságának ügyét is a pártbi­zottság elé vitte. Az ő személyes fe­lelőssége vitathatatlan. De mi lehet Szerencsés átváltozása mögött? Hol itt a kutya elásva? Csak abból indulhat ki, hogy Szerencsés nem tisztességes úton rgen nagy ösz- szegű pénzhez jutott. Sikkasztott? Hasított bele a gon­dolat. — Az lehet. Az ő helyén sok­féleképp lehet fekete pénzhez jutni. Például úgy, hogy összejátszik egy hasonszőrű csalóval, aki valamelyik építőanvag nagykereskedelmi válla­lat értékesítési osztályán ül, nagy tételben anyagot rendel nála a gyár nevében, s aztán az anyag valahol útközben „elkallódik”, sohasem ér­kezik meg a gyárba, hanem fekete csatornába jut, viszont az átvételt ö, Szerencsés elismeri, és kifizetteti az eladó vállalatnak. Az anyag árán pe­dig megosztoznak a cinkossal. Ez is egy mód, de hányféle rejtett módszer akad még. emlők, amelyeken át min­denféle gazember szívja a társada­lom vérét? Eleget lehet olvasni ilyesmit az újságban. Elképzelhető, hogy Szerencsés ilyen úton-módon jutott csalárd pénzhez. Elhatározta, hogy ennek a végére jár. Alig várta, hogy pirkadjon. besi­etett a gyárba. Boldizsár Istvánnal beszéli meg az ügyet. Boldizsár meg­bízható ember, kommunista, jól kép­zett számviteli szakember. — Foglaljon helyet, Boldizsár elv­társ — kínálta, amikor hívására Bol­dizsár átjött a főkönyvelőségtől. — Egy fontos és bizalmas ügyben ké­rem a segítségét. De szeretném a lelkére kötni, Boldizsár elvtárs. hogy kettőnkön kívül egyelőre senki sem tudhat az ügyről. — Kérem. — Ma délután, mondjuk negyed hatkor, amikor az irodából minden­ki hazament, átmennénk az építési osztályra. Át kell vizsgálni az anyag- könyvelést a bizonvlatokkal együtt. Feltevésem a következő: az osztályon nagyszabású sikkasztás történhetett, például megvett, kifizetett, de le nem szállított anyag eltulajdonítása útján, vagy ilyesmi. Ezt maga már jobban tudja. — Nem lesz könnyű. Meddig kell végezni? — Még ma éjjel. Legkésőbb negge! hatig. — Rendben van. Benkő elvtárs. Csak egyet kérnék. Hadd hozzam magammal Tímár elvtársat segítsé­gül. Kezeskedem érte. — Nem ismerem, várjon csak? Nem az a kövérkés, vöröses hajú? — De igen. Feltétlenül megbízhat benne. — Jó. Akkor várom az elvtársakal öt órakor itt. Benkő egész nap nyugtalanul mászkált a gyárban. Nem akart Sze­rencséssel találkozni, összevissza ka­vargóit a feje. Mit csináljon? Egy ilyen barátot „kinyírni”, hát nem hó­hérmunka ez? De hátha csal a lát­szat, s minden mentve van. Nem, ez. teljesen valószínűtlen. Valaminek lennie kell. A párt, a tisztesség azt. követeli, hogy irgalmatlanul tárja fel a bűnt, ha elkövették, és távolítsa el a fekélyt. De követelhet-e olyat a párt, hogy valaki a legjobb barátját kínpadra vonszolja? Eh. de nehéz ez. Most mindenesetre mindent tisztázni kell. A legapróbb részletességgel és kétségbevonhatatlan bizonyítékok­kal. Amíg nincsenek bizonyítékai, adelig vár és hallgat. öt órakor a két könyvelő jelentke­zett a pártirodán. Benkő ablakán át figyelte a távozókat. Negyed hatkor megpillantó"* köztük Szerencsést is. Sietős lépte'■' el indult az autóbusz- megálló felé. Ekkor átmentek az iro­daházba. Benkő órákon át figyelte a két könyvelő munkáját. Minden pilla­natban el volt készülve, hogy vala­melyikük elébe tesz egy hamis bi­zonylatot. vagy valami egyebet, amelyből fény derül az egész histó­riára. De nem így történt. Már reggeledett, amikor Boldizsár felállt: — Hát Benkő elvtárs. végeztünk. Felelősségem teljes tudatában állít­hatom, hogy semmiféle hamisítás, csalás, vagy lopás nem történt. Szin­te mikroszkóp alatt vizsgáltuk át az anyagot. Benkő nem tudta, hogy örüljön-e, vagy sem. Megköszönte a két szak­ember közreműködését és megkérte őket. hogy hallgassanak. (Folytatjuk.) P «2

Next

/
Oldalképek
Tartalom