Észak-Magyarország, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-01 / 1. szám
6 ÉSZAKMAGTAROKSZÁG Vasárnap, 1961. január 1. ^Felvillan a fény Daruk csikorgása, üllők csengése, tehervonatok zakatolása veri ■fel az éjszaka csendjét. Mintha roppant zenekart vezényelne egy láthatatlan karmester. Zúg, dübörög a gyár. Az éjszakai szellő messze röpíti a műhelyek „muzsikáját.” A martin öntőesarnokában fények villannak. Fürge daruk cipelik a tüzes öntecseket. Fent, a pódiumon, a martinkemencék előtt rakodásra készülnek. Nyílnak a kemenceajtók, és... felvillan a fény. Messze világít, egészen a hegy alá. Micsoda kép. Tűz. forróság, fény és árnyék folyik egybe, mintha a díszletet adná a „nagy .-zenekar”-nak.. Leírni, megfesteni sent. lehet hűen ezt a látványt. A fényképezőgép lencséje is csak egy-egy mozzanatot képes belőle megörökíteni. Kiáltás visszhangzik a martincsarnokon keresztül.. Valaki válaszol rá, aztán tisztán, érthetően hallani: — Itt vagyok! Megyek már... Kovács üzemvezető kiáltott... Öt keresték. Mi is őt keressük. Legszívesebben .a martinászokkal beszélgetnénk, de nem lehet. Nincs idejük. Később se lesz. Töltik a kemencéket. Aztán csapolásra készülnek. Pista bácsi, — így nevezik a művezetőt —, hosszan végig mér. — Írni akarnak? Lehet. Megérdemlik a martinászok. Különösen azok, akik ebben a műszakban dolgoznak... Itt lesznek az ó-év utolsó napján,. Szilveszter éjszakáján is... Persze... de most egy pillanatra mennem kell. Úgy látom az I-es kemencénél történt valami... Pista bácsi is régi martinász. Ötven éves. Huszonöt éve dolgozik itt, nemicsuda, ha otthon van a szakmában. — Vigyázz! — kiáltott valaki, mert bizony elbámészkodtunk és a daru' mellettünk suhant súlyos terhével. — Hát itt vagyok. De talán gyerünk az irodába, Itt nem hallani a szavakat. Meg aztán meleg -is van itt. Ezernyolcszáz fokon „fő” az acél. Az öntőcsarnokon haladunk keresztül. Itt dolgozik most Fehér József ellenőr is, a forró öntecseket vizsgálgaija. Régi ismerős. Megszólítjuk. Mosolyogva felel: — Szilveszterkor? Igen, dolgozom. Dekát ez csak természetes, itt a martinban senki sem csinál ebből problémát. Minek is,.. — Igen, — szól közbe Kovács üzemvezető. — Szilveszterkor is dolgozunk, de ez nem okoz gondot. No, persze jobb lenne otthon, a család körében, dehál így jött ki a lépés. Mi új acéllal, fogjuk köszönteni az új esztendő hajnalát. hosszan beszélgettünk. Novák János, öntőcsarnoki technológus is azt mondta: — Most hét kemence dolgozik — vette ál a szól Kovács üzemvezető. — Ez azt jelenti, hogy hét brigád . „izzad” a pódiumon. Hogy melyik a legjobb? Nehéz dönteni. Mindenki jól dolgozik, s nem akarom, hogy engem szidjanak, ha kivétett teszek. — Mégis... — Hm... Ha már mindenképpen kell, egyéni véleményemet leírhatja: az I-es és a IX-es kemence brigádja a legjobb. Az egyesnél Nyikes Imre, a kilencesnél Oláh József brigádja dolgozik. Nyikes kiváló dolgozó, vasgyári ember. Munkatársai László Barna, Iván Gyula és Balogh János igen jó együttest jelentenek. Többségük húsz esztendeje „néz a tűzbe.” — Es mit szólnak az asszonyok?... — Hát biztosan a rokonsággal szilvesztereznek. De lesz „kárpótlás” a Szilveszter éjszakáért, — vette ál a szót a fiatal technológus. — Mert aki Szilveszterkor dolgozik, az csak január másodikén jön be, a délutáni műszakra. — Akkor biztosan pótolni fogják a mulasztást... — Tévedés — néz ránk nagykomoly an az üzemvezető. Tudja, kérem, milyen komoly gárda van itt a martinban? Nincsenek köztük részeges, semmirekellő emberek. Sokat javult a fegyelem, az utóbbi időben. Én bátran merem kijelenteni: ' a. gyárban sokan példát vehetnek a martinászokról... — És az öntöcsárnoki emberek? — kérdeztük a technológust. — Mit mondjak. A két üzem: a martin és az öntöcsarnok tulajdonképpen egy üzem. Ha jól dolgozik a. martin, jól dolgozik az öntöcsarnok is. Persze előfordul az is, — jegyzi meg nevetve —, hogy a. martin, különösen az I-es kemence brigádja, rendkívül jól dolgozik. Ilyenkor aztán van „mit aprítani a tejbe.” Ösz- szefog az egész üzem, hogy gyorsan menjen á munka. — Ezek után, úgy gondoljuk, a tervet, is teljesítik:.. — Persze, természetesen... — szólt közbe a művezető. ■— Az éves tervet — az egész gyárral együtt — már december 19-re teljesítettük, Még a vállalással van egy kis baj, de... Az irodában aztán — Igen, a mostani éjszakai brigádok dolgoznak majd Szilveszter éjszakáján is. És úgy gondolom, nem is akárhogyan. Szép sikerekkel akarjuk köszönteni az új esztendőt, Elhallgatott. — De? — Hát ha már elárultam, hogy ,,lemaradtunk” kissé, hadd. panaszoljam el, hogy nem a mi hibánkból történt. Volt olyan időszak, amikor egyszerre három, sőt négy kemencét is javítani kellett. Ilyenkor aztán mit ér az alcarat! Kemence nélkül nem csapolhatunk. .. — De térjünk vissza az önlöcsar- nokhoz. Milyen emberek dolgoznak ott? — Az I-es és a III-as brigád a legjobb — mondta Novák technológus. — Most küzdenek a szocialista címért. Igen, itt valóban helytálló az a kifejezés, hogy küzdenek. Mert itt küzdeni kell, nem könnyű az öntő- csarnoki munka. Gyuricskó Imre üstös brigádja már „felküzdötte magát”. Már elnyerte a szocialista címet. Büszkék is — jogosan! Sok-sok nevet említhetnék. Béres brigádve- zetö. Szabó István, Oláh András, Rosztos István és munkatársaik, .. — Egy éjszakai műszakban hányszor csapolnak? — Hét-nyolc csapolás! végzünk. Kb. 690 tonnát. — És a darusok? Beszéljünk ró luk is! — Bizony, az újságok is ritkán írnak róluk, pedig a daruson múlik a legtöbb: milyen gyorsan végzi a berakodást. — Hogy milyen emberek ők? — folytatja az üzemvezető. — Derék „legények”. Ők egészen közel „merészkednek” a kemenceajtóhoz. Izzadnak is sokat. De. megszokták már, a martinásszal együtt. Szóval, kit is említsek? Harmincketten vannak összesen, s mind a harminckét nevet nem. sorolhatjuk fel. A legjobbakat? írják meg. hogy mind jó. minden dams. És ők is dolgoznak Szilveszter éjszakáján. — A jók közölt is vannak jobbak. ■. — Hát igaz... Rózák István öntő- darus, Horváth János berakódarus és ... és a többiek ... Nevetünk. Az üzemvezető valóban szereti embereit. Nem tesz kivétett. Nem a népszerűség kedvéért cselekszik így, de a martin versenytábláin is látható: minden ember becsülettel veszi lei részét, hogy több és több acél, alapanyag hagyja: el a gyárat. — A darusokról talán még annyit: egy műszakban 140—150 öntecset mozgatnak meg. ez pedig nem kis dolog — egészítette ki magyarázatát az üzemvezető, aztán javasolta: gyerünk az üzembe, s ha már nem is beszélgethetünk az emberekkel, legalább nézzük meg, milyen a martinász munkája. Ismét az ünlőcsarnokon haladunk keresztül. Ötven tonnás üstöket emelnek a daruk. Üres öntecsek, hangos beszéd, füst, gáz, nagy igyekezet, készülés a csapolásra, — ez u£ öntöcsarnok éjszakai élete, S a. mariinban? A régi kép fogad: szemüveges. keménytekintetű emberek, szúrós szemmel nézik az ajtókon kicsapódó lángot és irányítják a darust, nézik a műszereket, a termelésről beszélgetnek, ha van egy kis pihenő. Igen a termelésről, és néni Szilveszter éjszakájáról... Most éppen a 180 tonnás kemence működését figyeli vagy tíz ember. Ez itt a legnagyobb kemence, — billenthető. Az emberek hátrább húzódnak. Hirtelen felvillan a fény. Egészen a hegy alá fut a martin fénye... A hajnalt köszöntik a fények... Szegedi László „Megy-é előbbre majdam fajzatom ? ... 99 Mióta ember él a földön, mindig foglalkoztatta, izgalmasan érdekelte a nagy kérdés: mi lesz az ő egyéni sorsa? Az erősebb és önzetlenebb lelkeket pedig — túl a maguk egyéni sorsán — az a még mélyebben járó kérdés: mi lesz a fajtájuk, az utókor, az emberiség sorsa, mi lesz az emberiség jövője? Irodalmunk kimagasló remekművének. a ma már filozófiai szempontból egészében elfogadhatatlan, ám hatásos és megragadó részleteiben mégis tanulságos drámai költeménynek, az Ember tragédiájának Adámja, Madách így teszi fel a nemzedékenként megújuló, örökké visszatérő hatalmas kérdést-. „Megy-é előbbre majdan fajza- tom?”... Vörösmartyból pedig, a reformkori küzdelmek sodró erejű énekeséből így szakad ki ugyanez a gondolat: „Ment-é a könyvek által a világ elébb?” Ök, Madách és Vörösmarty nem mertek, mert nem is tudhattak — körülbelül egy évszázaddal ezelőtt — helyesen megfelelni a helyesen feltett, akkor is lényeges kérdésre. Mi azonban, a szocializmus világ-, méretű előretörésének és megszilárdulásának tanúi és tevékeny részesei, kimondjuk az igen-V. Az emberiség — előbbre ment, a Föld és a Nap energiája nem fogyatkoztak meg, szent garmadával születnek mostanában az új és új világok, ezernyi fényes csillagra kitűzte lobogóját az ember-agy, s miket teremt a vágyó ember: egyre szebbek az új és új világok ... Igen! A világ — előbbre ment, a könyvek által is, de méginkább az egyszerű dolgozók, a névtelen kisemberek mindennapi termelő, alkotó munkája révén. Nem aggasztó bizonytalanság többé az emberiség jövője! Nem kell megragadni a vakhi.t mentőkötélét, bódultán meginni a vallásos babonák má- konyát ahhoz, hogy lássuk: Egy lesz majd a millió világból De ez az egy minden örömmel teljes S ez a. szegény Siralom-Völgye Mindenkinek kedves, jő lakóhely lesz. Ez a miénk — szíveink által, Bennünk rayyog, él, mert mi gondoltuk lei... (Ady) Azt jelenti-e ez, hogy nincs többé semmi veszély — hogy akadályok nélkül, nyílegyenes síma úton szá- guldunk a Történelem kényelmes luxuskocsiján a Világkommunizmus Több mint egy évszázaddal ezelőtt a Kommunitta Kiáltvány harsogta bele a világba a nagyszerű, mozgósító és szervező jelszót: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” — Ma: öl világrész kommunista és munkáspártjainak közös, egységes és egyetértő kiáltványa szól a világ népeihez: „A béke legyőzi a háborúi! Kezdjetek velünk együtt a béke védelmében, a leszerelésért. Valósítsuk meg az akcióegységet!: Van jövője, naggyá növő, nagyra hivatott jövője az emberiségnek! S az emberiség jövője — nem más, mint az emberiség békéje ... A béke azonban nem hull az ölünkbe! A bókét csakis az összes békeszerető erők közös harcával lehet megvédeni és megszilárdítani. Az akcióegység megvalósításával Ez az alapgondolata a nemrégiben közzétett moszkvai Kiáltványnak — ezt a gondolatot viszi szét a világban és változtatja anyagi erővé a rendíthetetlen és reális bizakodásnak ez a tápláló forrása. Nekünk — a szocialista táborhoz tartozóknak — nincs szükségünk háborúra. A régi és az új küzdelmét, a világnézetek és a társadalmi-gazdasági rendszerek küzdelmét, a szocializmus és a kapitalizmus küzdelmét szerintünk meg lehet és meg is kell vívni — világháború nélkül, a békés versengés módszerével és határai között is. A háborúellenes, a béke megvédését, a népek felszabadulását és demokratikus jogainak diadalát célzó mozgalom ma már — világmozgalom. Milliókat egyesít. Résztvevői minden országban igyekeznek megvédeni hazájukat az újabb háborús tűzvésztől, amelyet ha lángralobbanthatnának az álarcos gyilkosok — erejük és bátorságuk nincs azonban már hozzá — az egész emberiség — ha ugyan maradna élet a Földön — visszasüly- lyedne a kőbalta, a barlanglakás, a nomád életmód korszakába és színvonalára! ... Am a békeszerető erők — napjaink hatalmasabb erői — összefognak. Összefognak és meghiúsítják a bűnös háborús terveket! összefognak és megőrzik a békét! Összefognak és elmélyítik a népek barátságát! Összefognak és elérik, hogy a modern tudomány és technika nem a halál és pusztítás eszközeinek megteremtését szolgálja , töblié,. hanejn: az emberek javát, az emberiség haladását! Összefognak és a katonai csoportosulások helyett diadalmaskodik valamennyi orszáP baráti együttműködése, átfogó kereskedelmi és kulturális/ cseréje! —Zengjen hát a dalod, szent Forrongás, s te nagy Egy-Világ, — zengjen a himnuszod1 Gyárfás Imre A .JÓLTÁJÉKOZOTT Marcel Aymé francia iró egy bálban ült egy ismert és vonzó filmszínésznővel, aki azzal szeret dicsekedni, hogy „egész Párizst” ismeri. „Nézze tcsak .azt a férfit, — mondta Aymé — az ember azt hinné, hogy Balzac!” A fiatal filmszínésznő csak egy pillantást vetett az ismeretlenre, majd fölényesen elmosolyodott. ..Node kedvesem, — hiszen tényleg az!” * AJÁNDÉK A KARMESTERNEK Max Reger Schubert híres Pisztrángötösét vezényelte. Egyik tisztelőjének annyira tetszett az előadás, hogy másnap egy kosárka friss pisztrángot küldetett a mester lakására. Max Reger levélben köszönte meg az ajándékot és levelét a következőkkel fejezte be: „Ez igazán elragadó volt öntől, de mi lesz velem legközelebb, ha Haydn ökör-menüettjét vezénylőm majd?!”-1: MŰVÉSZI ÉRDEKLŐDÉS A párizsi Louvreben a napokban ünnepelte az 58 éves Yves Augis 25 éves múzeumi teremőr jubileumát. Az ünnepségen egy újságíró megkérdezte Aufist, mit kérdeztek tőle a látogatók a leggyakrabban. Augis gondolkodás nélkül válaszolt: a leggyakoribb kérdés, meg tudná-e mondani. mely cég gyártja azt a .padlóte- nyesítőt, amely oly csodálatos fényt kölcsönöz a Louvreben rz egyes termek padlóinak?” * „HARC” A MAGASABB SZÍNVONALÚ KULTÚRÁÉRT A párizsi „Casino de Lumiere” ajtajára a napokban a következő műsorplakátot tették ki: ..Húsz óra: Paul Brüchen előadása Az emberiség magasabb színvonalú kulturális fejlődéséért címmel. Ezt kővetően zaiv óráig női birkózók viadala zenekíné- :et mellett”. felé? — Nem, erről most még nincsen szó! Szilárd a meggyőződésünk, hogy az emberiség a szocializmus, a a kommunizmus világméretű győzelmének irányában halad, de: buktatók és veszélyek közepette, szívós erőfeszítés, harc és munka közepette, csak lépésről-lépésre tisztává és simává tehető útszakaszok sorozatán át... Nem vagyunk gyengék, miénk az igazság, minket igazol a Történelem fejlődési iránya. Azé a Történelemé, amely — mint annyiszor már — most ismé. válaszút c’á állítja az emberiséget: Háború vagy béke? Kapitalizmus-e vagy szocializmus? II gy adódott, Moszkvában hogy 1957-ben ért a Szilveszter. Elég jó kompánia verődött össze abban az intézetben, ahol hiányos ismereteimet igyekeztem gyarapítani. Magyarok, németek, lengyelek, románok, bolgárok, albánok, no, meg vendéglátóink, a szovjet emberek népesítették be az intézetet. Szilveszter közeledtére összeült a „nemzetiségek tanácsa”, hogy eldöntse: miként is köszöntsük a közelgő új esztendőt. Elhatároztuk, hogy intézetünk vezetőségének támogatásával nemzetközi szilveszteri bált rendezünk az intézet igen impozáns klubjában. Az intézet vezetősége meghallgatta előterjesztésünket, s a legteljesebb támogatásáról biztosított. Meg- hánytuk-vetettük a dolgokat: kit hívunk meg, milyen legyen a zene, óvatos tapogatózás az italok irányában stb., stb ... A vezető — tapaszfalt öreg bolsevik — mosolyogva megnyugtatott: — Ne izgassák magukat, minden a legnagyobb rendben lesz. Ezzel befejezettnek nyilvánította a tárgyalást, s nem is láttuk, csak Szilveszter-estén; De szavát betartotta! Ragyogó büfé fogadott, ahol vodkától kezdve a legfinomabb orosz pezsgőig minden kapható volt. Egy sokat ígérő dzsessz-zenekar a sarokban ülve várta, hogy szereplése -megkezdődjék. A hófehér asztalokon az orosz konyha megannyi rafinált költeménye: kaviár, hússaíáta, halak különféle változatban. A hatalmas terem fenyőgallyakkal díszített falán mindenki örömmel fedezte fel hazája zászlaját. Szóval a rendezés az öregre vallott. Mi, akik csak támogatását kértük, meghatódva szorongattuk a I "ét. EGY SZILVESZTER lUíjÁi áféo — No, no, semmi, semmi, egyszer esik új esztendő egy évben, bár azt hiszem, ma többször lesz itt új év — mondta rejtélyes mosollyal. Csodálkozva néztünk rá. Azt hittük, előleget vett valahol az új. évre, s most kiszaladt a száján ez a számunkra érthetetlen mondat. . .. Elvegyültünk a tömegben. Ki-ki kereste társaságát, s szórakozni kezdtünk. A sokat ígérő zenekar beváltotta a hozzá fűzött reményeket, s húzta a jobbnál jobb talpalávalót. Úgy kilenc óra tájban élénk pohárcsengés szakította félbe a zajt. C gy szálas, szőke orosz állt fel az egyik asztalnál. -— Szibirják — gondolta mindenki az első látásra. Vajon mit akar, hiszen messze még az éjfél. A szibirják vodkával teli poharát kissé megemelve, beszélni kezdett: — Elvtársak! Nagy a mi hazánk, s nekünk, akiket még órák választanak el az új évtől, gondolnunk kell azokra, akik most ürítik poharaikat a boldog új esztendőre. Ahol én laktam, ahol én dolgoztam, ott most van újév. — Boldog új évet! — mondta emelt hangon, s mi is felkaptuk poharunkat, s ittunk a szibirjákok egészségére, a tajgák hőseire, a szűzföldek feltörőire. Ezután csendesen szórakoztunk éjfélig. Éjfél előtt pár perccel elcsendesedett a hatalmas terem. A hangszórókból finom nesz szűrődött ki. Mindnyájan tudtuk, hogy nemsokára felcsendül a Kreml toronyórájának ismert, kedves hangja. Igen. Bim-bam, bim-bam. 12 óra. Felzúg a szovjet himnusz szárnyaló dallama, majd rövid szünet után Vo- rosilov elvtárs újévi köszöntőiéi nyugtázzuk egy jókora pohár vodkával, mert ez így szokás. Van, ahol pezsgővel köszöntik az új évet, van, ahol borral, de a szovjet ember csak vodkával. Néhány perc szünet, majd újra felelevenedik a zaj, s átlépve az új év küszöbét, boldogan szórakozunk tovább. r\e nicsak. Mi történt? Intézetünk ^ vezetője felállva, kezét magasra tartva, csendet kér. — Mi az, csak nem most akar új évi tósztot mondani? — kérdi tőlem az egyik szomszédom. — Megkésett kissé. — Lassan csend ül a teremre. Az öreg a románok és a bolgárok asztala felé fordulva, hozzákezd beszélni: — Néhány perc, s Bulgáriában. Romániában egy pillanatra kialszanak a lámpák, a harangok elütik az éjfélt, a zenekarok eljátsszák a himnuszt, román és bolgár barátaink is átlépik az új év küszöbét. Ürítsük poharainkat az ő szabad és békés új esztendőjükre. A poharak fenékig ürültek, s mi szilaj jókedvvel örültünk az életnek, örültünk a gyantaszagú éjszakának,! örültünk egymásnak. Éjfél után 2 órn.i Újból csendet parancsoló zörgések., Ohó! Hiszen most mi jövünk. Buda-' pesten most van éjfél. Most köszön-^ tik az új évet. ! / ó öreg patrónusunk újból fel-! emelkedik. Pohara ismét szín-/ ültig tele. — Barátaim! Lengyelországban, Magyarországon, Németországban e* * percben csendülnek össze a poharak ! Igyunk mi is a magyar, a német, a 4 lengyel nép boldogságára, igyunk, népeink barátságára, igyunk a szebb, a reményteljesebb jövendőre. — Sz novim godom! Boldog új1 svet! , A zenekar indulókra zendített, s, nekünk úgy tetszett, hogy kicsi a terem, ki kell menni, ki a szabadba 1 Isszefogózkodtunk, s a széles Gorkij1 .iteán, frissen esett hószőnyegen éne-i telve, papírtrombitát fújva, lassan, slindultunk a Vörös tér felé. A Pus- tin szobornál jókedvű társaság csat-1 akozott hozzánk. 1 — Boldog új évet! Boldog ú;i ével!1 Mire a Központi Táviróhivatal éléi ■rtünk. alaposan megsokasodtunk, Snekelve, hócsatázva értünk a Vörös ;érre. A teret borító szűz hóból, mint1 :gy vörös rubincsepp, emelkedett ki1 i mauzóleum. A fehérsapkás bástya-1 ornyok, mint őrtálló katonák, szegélyezték. í/'ivirradt! Csodálatos, napfényes' új év köszöntött ránk. S mi sé-' .altunk le, s fel a Vörös téren. Célta-i anul? Ki tudja? Talán az a több, ;záz moszkvai sem tudott volna vá-, ászt adni erre, akik velünk együtt? aposták a tér havát. 1 Juhász Károly i
