Észak-Magyarország, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-01 / 1. szám
Vasárnap, inst január I. ESZAKMAGYAKORSZÄC» 7 Az ezredik lakás százkilcncvenkilencet. S ha szó ezen,®: az ünneplésen kevés is esett róla,# emlékeztek arra a több mint kétezer-g re, amelyet a Szennán, a Táblán, Mo-£i gyorós-völgyben és a Rácz-tagon épí- £ tettek fel és adtak át kohászok, bá- j| nyászok boldog tulajdonúba. A Béke-telep legújabb házai tete-jí:’ jén is füstöt pipálnak már a% kémények. A házsorok között cek-I> kerrel karjukon sietnek a háziasz- P szonyok, meleg, gőzölgő kenyeret K melengetve fázó tenyerük. Téglára- kasok, kőhalmok tövében, a még*;’ üres grundokon gyermekek merül-J, nek komoly szemlélődésben az épít-íj kezések felé. Egyikőjük egy kövön P meginog, hopp, le ne ess! és máris k barátkozunk: 2$ — Itt laksz? ® — Igen. Nem ebben, hanem a másíkban. Ott! — maszatos újjacskája a& háztengerre mutat. SS — Régen? ff — Nem. Csak vasárnap jöttünk. J Kéthete. fc — Honnan? ff — Kétesből. 2Í — Apukád hol dolgozik? W — A kohónál... Tímár Mihálynak K hívják ... Én meg Miska vagyok, — És jó itt? fc — Uhüm ,,. mert meleg van. Le-ff hét otthon még mezítláb is járni. A íj szobában... nem fázunk meg itt... .jh — bizonygat ő is. s többi társa is. *■ * H Jó és szép itt a Béke-telepen,& J ahol az ablakból, a függönyöké ■ törik ezer szilánkra a léptek alatt. Bukdácsolva baktatunk a keréknyomoktól felszántott, utakon, s szemünkkel magasba kísérjük a betonnal. téglával terhelt csilléket. A csiga nehéz, erőltetett nyikorgása végre elhal, pendül a drótkötél, a csille megérkezett a tetőre. Az Özd-bolyoki településen, — vagyishát új nevén a Béke-telepen, — már megszokottá váltak a zajok, kora reggeltől napnyugtáig dömperek zúgnak, kopácsolás hangzik a domboldal felől, cuppog a tégla a malter térítőn. * M agyot változott itt is a világ. ' ’ Néhány év alatt — mint földből a gomba a termékenyítő eső után — lakóházak tömbjei emelték magasba piroscserepes fedelüket. A füst- és koromtengerből, amelyben Rima millióinak ezer és ezer megteremtője fulladozott, a magasba, friss levegőre emelték a kohászok, bányászok családjának ezreit. S itt, az alig egy évtizeddel ezelőtt is elmaradottnak nevezett gyárvárosban, ahol még egy polgári iskola építésére sem tellett, szinte boszorkányos gyorsasággal létesült új kórház, központi orvosi rendelő, gimnázium meg technikum is, diákotthonok és újabb iskolák. A Szennában. a Táblában, a Rácz-tagon és a Mogyorós-völgyben egészen új városrészek alakultak ki. De a legnalmc az épület, amely magába rejti az ezredik lakást. ezer család városnegyede lett a Béke-telep. Éppen most, pénteken adták át az ezredik lakást. Ez som volt másabb, mint a többiek. Kétszoba összkomfort'. Mégis ünnepelték és örvendeztek neki. Az ezredikben ünnepelték mind, a többit is, a kilencmögül meleg, barátságos fény hivo-gj gat. ahol dömperek zúgnak, s cup-j^ pog a tégla a- malter-terítőn. s ahol — talán már ma, — megtalálta ott-|jj hónát az ezredik család ... t* (r) Barátkozás a határon Meleg baráti szavakkal kívánnak egymásnak boldog új évet a magyar és csehszlovák határőrök. Szilveszter éjszakáján Az ó-évtől búcsúzkodókat az szórakozóhelyről a másikra. állandóan közlekedő autóbuszok szállították egyik A jókedvű fiatalok még a „zord” kalauz-nénit is megmosolyogtatták. Szabados György :vvyyyyywvvwyyvyvwvwvvvvvyyvywvvyvyyvv!wyvyvwwwwwvvvvvvwyvwwww^wyvvvvvwwvvw>! „ . _- altiról az alábbi A z 0 postás, történetet elmesélem, az utca egyik legnépszerűbb embere. No, hiszen könnyű neki! Aki soha sehonnan nem visz semmit, csak hoz, annak persze nagy a becsülete! A világon sincs tán annyit emlegetett szó, mint az, hogy „hozni”. Reggelente, amikor összetalálkoznak vele az utca lakói, vagy éppen beltopog valamelyik lakásba, mindjárt azzal fogadják: „Hozott-e. valamit, postás bácsi?” Vagy: „Mit hozott, postás bácsi?” S hogy jól hozott-e, vagy rosszat, az egykettőre kiderül. Gyurkó Berci bácsi konyákig beletúr a nagy táskába, s ha ott nem találja, a várt küldeményt, nagy szakértelemmel végigsorjázza a morékra szorított levélhalmazt, kiemel egyel, s rábök az orrával: — E’ volna az? Az illető megnézi a. címzést, s eleddig szorongó arca egyszeribe fel- ragyog. A postás persze vele örül és magában mosolyog: lám, milyen kevés kell az embernek egy egészna- Pi boldogsághoz... Természetesén az is előfordul olykor, hogy sajnálkozva rázza a fejét: — Ma bizony semmit nem hoztam. .. Es ahogy nézi a szomorú arcot, megesik rajta a. szíve. Mert hát, ki tudja, milyen fontos levelet, üzenetet vár szegény. Ö vele érez', deliét mit tehet ö? Rajta, nem múlik, hozná ö szívesen, csak legyen, aki küldi. — No. sebaj, — vigasztalja, — hozok holnap, majd meglátja, hozok! — És közben ravaszul hunyorog a szemével, sőt még azt is megkérdi: — kinek mi dukál, asszerint, — hogy mit hozzon inkább: szerelmes levelet. felszólítást a hitelezőktől, levelet a katonafiútól, vagy éppen a nyugdijat? Az ám, tudja ő nagyon jól, kinek mit kell mondani, s talán még azt is el tudná sorolni, melyik levélben mit írt a feladó. Mert úgy ismeri ő már az utca lakóit, mint a tenyerét. tudja például, hogy ha a nyug- díjkézbesités napja szombatra. esik, a szokottnál is jobban kell igyekeznie, hogy Kovács néni elérhesse a vonatot. Kovács néni ugyanis mindig a nyugdíjfizetés napján utazik Abony- ba az unokáihoz, hogy velük-töltse a vasárnapot. Aztán azt is tudja a postás bácsi, hogy ha jó hete nem vitt már levelet a. 13/b-be, el kell osonnia a ház előtt, mert Ludwig papa, aki orvostanhallgató fiától várja minduntalan a levelet, úgy feltartaná a hálátlan gyerekről szóló előadásával, hogy estig se végezne... Más 2 helyzet viszont a 15-ben. Ha az ittlakó Szelceresnének még 5-én sem visz pénzt, maga kopogtat be hozzá és megkérdezi: — Már megint még feledkezett az ember? Szekeresnél a Még az a szerencse, hogy aranyból van, Erre a célra megtenné ugyan a vassziv is, csak az nein volna méltó Berci bácsihoz. Mert az a vasszív azt mondaná neki, hogy: látod, ki van írva: „A lift nem működik", — hagyd a fenébe azt a levelet, majd elhozod holnap, talán akkora rendbejön a rusnya jószág. Nem, az öreg postás ezt nem teszi meg. Sőt még nem is panaszkodik miatta. Amikor napjában megérkezik a „behemót ház” elé, — Így hívja az öreg, — a szólt, hiába faggatták, mindenre csak azt felelte: öregszünk, öregszünk... Az egyik napon azután váratlanul megoldódott a rejtély. Gyurkó Berci bácsi éppen q szokásos pihenőt tartotta a II. és III. emelet között, a lépcsőn ücsörögve, a nagy kockás zsebkendővel íörölgette homlokát, amikor összetalálkozott vele a házban la kó Ferenczy doktor. Megdöbbentette. — Mi a baj. postás bácsi? Rosszul van? — kérdezte az öreget. A postás ráemelte fáradt tekintetét: ^»************************************** ************************* I A POSTÁS ! >******************************* * két gyerekkel együtt elhagyta a férje, a válás még nem történt meg, s a férfi ígérete ellenére sem küldi pontosan a pénzt. Mondom, Gyurkó Berci bácsi úgy ismeri az utcái, mint a saját családját. Az utóbbi években ™£™t meggyűlt, a baja. Eddig ugyanis csak páratlan számozása volt az utcának: az úttestnek csak egyik oldalára jutottak házak. Hanem pár esztendővel ezelőtt építeni kezdték a szemközti oldalt is. Még az sem okozott volna bökkenőt, ha a mérnökök nem terveznek olyan behemót épületeket, hogy Berci bácsi szíve a dobhártyáján kalapál, mire a legfelső ein eleire ér a levelekkel. A legutóbb épült ház meg egyenesen abszurdum! Olyan magasra sikerült, hogy ha csillagos éjszakán a fal tövéből felfelé néz az ember, úgy véli, a Hold a kéményen ücsörög. Amikor Szitásáé a legfelső emeletről lekiált az udvaron játszadozó gyereknek, hogy: gyere ebédelni, — meg sem hallja a kis Sanyi. Hát mit szóljon akkor Gyurkó Berci bácsi, akinek szinte naponta fel kell másznia abba az irgalmatlan magasságba! No, hiszen, tiltakozik is ellene eleget ,n szíve' magasba néz, kissé kényszeredetten megvakarja fületövét, aztán, elindul felfelé a lépcsőkön, mint a hegymászó. Előregörnyed, mind gyakrabban megáll egy-egy szusszantásra, hallgatja mellkasa öreg motorjának tompa bíiffonását, s megtörli gyöngyöző homlokát, a nagy kockás zsebkendőbe. így megy ez már jóideje mindennap. Illetve igy ment az utóbbi hétig. Mert, ha nem is panaszkodott a postás, az utca lakói észrevették, hogy valami nincs rendjén. A máskor vidám öreg kedve egyre csak fogyott, kopott. Ha szokás szerint megállította valaki, hogy megkérdezze: — Hozott-e valamit postás bácsi? — már nem lendült: oly köny- nyed-fiatalosan előre a vállán függő bőrtáska — pedig ezt a mozdulatot oly jól ismerték az utca lakói... Az egyik szombaton Kovács nénihez is késve érkezett a nyugdíj.. . Szekeresnének is feltűnt, hogy mind kevesebbszer kopogtat fel hozzá az öreg, Ludwig papa pedig valósággal megsértődött, amikor éppen csak szalutálva, de szóba nem elegyedve, elment mellette a postás. Iáén érezték az utca 1akói' igen, erezzek hogy valami baj van. De mi lehet a baj? Az öreg nem — Semmi, semmi, doktor űr! Csak egy kicsit magas... Am az orvos gyakorlott szemét nem kerülte el a jólismert tünet. Megfogta az öreg csuklóját, s kitapogatta a pulzusát. — Hm... hm... ez biz’ nem jól van így, postás bácsi! ... Nem, hát persze, nem! De mit lehel tenni? Az öreg motort nem lehet kicserélni. Egg-két recepttel az ilyesmit nem lehet elintézni. Pedig valahogy segíteni kellene az öregen! De miként! Az orvosi segítség ez esetben nem elég. Mit tegyen hát? ... És teltek a napok. A postás ugyamígy hordozta a. levelet, mint eddig, naponta mászta az emeleteket, naponta üldögélt a lépcsőfokon, s naponta bökött orrával a levélre, ha érdeklődlek nála: — E' vóna az?... Minden változatlan maradt, csak az ó kedve fogyott egyre. Valami változás azért mégis történt. Az emberek, akikhez naponta becsöngetett, akikkel csaknem minden reggel találkozott, valahogy feltűnően ' kedvesek voltak hozzá. A kedvességben ugyan eddig sem volt hiány, de ez most mégis más volt. .4 régi közvetlenség olyan megszokott volt már... Most pedig? No. hogy is? Hát olyan, mintha régen járt. volna erre, vagy betegségből épüli volna fel... valahogy így, az ördög se tudja. És volt az emberek nézésében valami cinkos huncutság, olyasféle ravaszkodás, mint amikor valakinek a mcgviccelésére készülnek. Nem tudta mire vélni a dolgot. Az egyik decemberi ez a rejtély is megoldódott. A levegő már csípőssé vált, s a postás átfázott lábizma, még nehezebben mozgott, mint máskor. Pedig igencsak szapo- ráznia kellett a lépéseket a sok ünnepi küldemény miatt. Szinte minden házba jutott valami, hogy alig győzte. S a táska csak nem ürült. És mintha csak büntetni akarnák, éppen a „behemót házba" jutott legbővebben. Most is megállt a „behemót ház” előtt. A magasbanézett, szokása szerint kényszeredetten megvakarta a fületövét, aztán nekiindult a lépcsőknek, Azaz. csak indult volna, mert az alsó lépcsőnél, a korlátra akasztva megállította egy tábla, rajta a felírat: „Postás bácsi! A leveleket ezentúl tessék a levelesládákba dobni, A lakók." — No, nézd csak! — dünnyögött az öreg. — Nem jól látok talán, vagy bolondnak tartanak? Hát eddig hova a. manóba dobtam? Be az ajtó résén a ládába,.. Amint így morfondírozott magában, nagy bosszúsan, hirtelen valahogy furcsának tűnt a lépcsőház. Mi az ördög lehet? Néz. néz, s egyszer- csalc észreveszi a barna szekrényt. Hát ez meg mi a köles? Odatipeg. s jobban szemügyre veszi. Hátrább lép, aztán megint egész közel, tapogatja kezével. És olvassa: Bíró Sándor. .. Nagy János... dr. Ferenczy Dániel... Szitás Sándor... Ahány kis ajtó, annyi név. S a nevek alatt nyílás. Csak éppen akkorka, hogy befér rajta..., no mi is? Hát persze, a levél!... Az öreg esek állt. őri!írt a fejét és egy Icicsit szaporábban pislogott. Majd komótosan mint azelőtt, elörelenditette a bőrtáskát, markában végigsorjázta a íeScrE- ket és egyenként bedobta őket a szekrénykékbe. Csala László A Béke-telepet körülölelő domboldalon már épülnek az új városrész újabb házai gyobb, s a további terjeszkedésnél legmegfelelőbb ez, a bolyoki rész, £ Béke-telep. Az idén itt újabb 185 család talált meleg otthonra, egészséges élet- körülményre. Ezzel együtt imroáror A z e.iszsikai fagy megkeményí- tette a máskor bokáig süppedd sarai, az építkezés körül. S a tocsogók teteje — amelyekből tegnap még fröccsenve csapódott csizma- száp/.-a a vastag latyak, — roppanva
