Észak-Magyarország, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

ESZAKM AGY A RORSZÁG Vasárnap. 1381 Január 1. • - / Kína íiagy^ataBom (Idézet Hruscsov elvtárs beszédéből) „Azok után, hogy Kína valóban népi­vé és kínaivá vált és hogy kormánya valóban a nép törekvéseit tükrözi, az imperialista, monopoltőkc országai nem ismerik el, az imperialisták nem Isme­rik el a kínai Kínát, ellenben Kínának ismerik cl az amerikaiak által megszállt Tajvan-szigctet. A népi Kínát az Egye­sült Nemzetek Szervezetébe sem veszik fel, a népi Kína nem foglalhatja el tör­vényes helyét c szervezetben. Miért le­hetséges ez? Kína talán eltűnt? Nem, Kína létezik! Kína van! Vagy talán már nem olyan nagy? Nem, Kína ma hatal­masabb államgazdasági cs politikai ér­telemben egyaránt, mint valaha is volt. Kínát azért nem ismerik el, mert szo­cialista állammá vált! Az a félelem, amellyel a szocialista Kína megjelenése az imperialistákat eltöltötte, megfosztot­ta őket az egészséges gondolkodástól, ezért kezdték tagadni a kínai Kína léte­zését. Ml jól ismerjük az ilyen helyzetet, sa­ját, történelmünk tapasztalatai alapján. Hiszen a legvesz eltebb imperialisták bosszú időn át nem nagyhatalomnak, hanem csupán földrajzi fogalomnak te­kintették a Szovjetuniót. Az Amerikai Egyesült Államok 16 éven át nem volt hajlandó elismerni bennünket. Igaz, hogy mostanában már több burzsoá államférfi is belátja az Egyesült Államok Kína-elfenes pol?U'_ * ' Vnak tarthatatlanságát és elítéli c politikát.” (1960. okt. 20.) lovábii erősödtünk ★ Száll a köszöntés: Boldog Új Esztendőt! Ne érjen bánat, ne hulljon könnyed, élj békességben! A be­csületes, jóakaratú emberek százmillióinak ajlcáról nemcsak szerelteikhez, közvetlen környezetükhöz, népükhöz, de minden néphez, az emberiséghez szól a kívánság: Élj szabadon, boldogan, békességben! Mind- szélesebb és szélesebb azoknak a tábora, akik békességet, szabadságot, boldogságot kívánnak valamennyi népnek. De vannak még ellenségei az emberiségnek. Éppen ezért nem elég a kívánság; a népek nagy összefogására van szükség. 1960-ban a békeszeretö népek, élükön a Szovjet­unióval, gigászi harcot vívtak az emberiség jövendő­jéért. Százmilliók legszebb álmának voll szószólója a Szovjetunió ebben az esztendőben is. amikor sür­gette az általános és teljes leszerelés tervének nem­zetközi megvitatását. A nyugati hatalmak, elsősor­ban az Egyesült Államok agresszív körei a tárgya­lásokon csupán szólamokat hangoztattak, tényleges intézkedések helyett tovább fegyverkeztek, sőt meg­törték az atomkísérletek területén ideiglenesen bekö­szöntött csendet is. Az emberiség és az emberiesség nevében terjesz­tette be a Szovjetunió 1960-ban azt a javaslatot is: a gyarmati kérdés megoldásának megvitatása tovább nem halasztható! Századunk egyben a gyarmati kizsákmányolás felszámolásának időszaka. A Szovjetunió határozott kiállása meggyorsította, és meggyorsítja a nemzeti felszabadító mozgalmak folyamatát. 1960 Afrika éve volt. Ebben az eszten­dőben nagyobb változás állott be a „fekete földré­szen,” mint az előző évszázadok alatt együttvéve. A volt gyarmattartó hatalmak azonban nem akar­nak beletörődni gyarmataik elvesztésébe. Az impe­rialisták görcsösen ragaszkodnak koncukhoz, ezért, tovább folyik a fegyveres harc Algériában, Kongó­ban, káoszban. Az erőviszonyoknak a szocializmus javára történt megváltozása világszerte új feltételeket teremtett és teremt a népek harcához, gazdasági és politikai függetlenségük kivívásához: Az Egyesült Államok • minden agressziós fenyegetése ellenére, a kubai for­radalom napról na.pra vív. újabb győzelmeket. Re- csegnelc-ropognak a gyarmatbirodalom eresztékei. Az imperialista agresszorok háborúra készülnek. A népek azonban tudják, hogy ez a háború elkerül­hető. Elsősorban azért, meri döntően megváltoztak az erőviszonyok. Van erő, amely UépéS megfékezni az imperializmust. Ez az erő a szocialista tábor. Ez az erő a- szocialista gazdaság újabb és újabb győzel­mében rejlik, a Szovjetunió rakéiá1 technikájában, abban, hogy a. szocialista tábor együttműködik a, felszabaduló afrikai népekkel, a latin-amerikai országokkal. A kommunista és munkáspártok i960 novemberé­ben kiadott. Nyilatkozata tulajdonképpen az elmúlt esztendők, különösen 1960 eseményeinek vizsgála­tán, az erőviszonyok lémérésén, a valóságos hely­zet ismeretén alapul. Ez a Nyilatkozat megállapí­totta, hogy elérkezett az idő, amikor meg lehel hiú­sítani az imperialista agresszorok ama kísérletet; hogy világháborút robbantsanak ki. A szocialista világtábor. a. nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalom, a háborúk ellen fellépő vala­mennyi ország és az összes békeszeretö erők közös erőfeszítésével el lehet hárítani a világháborút. A népek összefogtak és a Kiáltvány fokozza ennek, az összefogásnak céltudatosságát és erejét. A békés együttélés eszméje magával ragadta az emberiség legjobbjait. Ez eszme mögött felsora­koznak. a százmilliók. A világméretű békeharc a. békés együttélés jegyében zajlik és ebben a harc­ban nincs „tűzszüneta békéért folyó Imre zajlik ünnepnapokon, hétköznapokon egyaránt. A népek sa­ját kezükkel formálják jövőjüket, saját kezükkel, munkájukkal védelmezik a békét. A népek összefo­gása ad értelmei, és hitet a szép kívánságnak: Boldog Új Esztendőt az emberiségnek! t Az Egyesült Államok külpolitikája kudarcot szenvedett Az 1960-as cv külpolitikái ese­ményéit nagyban befolyásolta az a lény, hogy a szovjet tudomány óri­ásit lépett előre a szputnyik-űrhajó felbocsátása területén. 1960-ban közelebb kerültünk annak lehető­ségéhez: hogy ember felrepülhes­sen a világűrbe és onnan biztonsá­gosan visszatérhessen. Augusztus 19-én az űrrepülés ú j korszakába lépett. Ekkor bocsá­tották fel á Szovjetunióban azt a 1600 kg súlyú űrhajót, amelynek utasai — köztük a két kutya: Sztrelka és Ejelka — első ízben az űrhajózás történetében, épségben visszatértek, miután az űrhajó 18- szor megkerülte a Földet. az iMNoZi leni leli iciSei oi,a cßyGticn ülésszak sem volt, ’amelyet olyan óriási "érdeklődés előzött volna meg, mint az 1960-as évi 15. ülésszak. Ezen az ülésen a Szovjetunió azt javasolta, hogy az egyes delegáció­kat a kormányfők vezessék, hogy a legmagasabb szinten lehessen meg­tárgyalni a világ népeit érdeklő leg­fontosabb kérdéseket. A. Szovjetunió ENSZ-küIdöttségét Hruscsov elvtárs vezette, a szocialis­ta. országok delegációit úgyszintén a vezető államférfiak. A legnagyobb érdeklődést Hrus­csov elvtárs beszéde váltotta ki. Is­mételten javaslatot lett a leszere­lésre. Rámutatott: a Szovjetunió már több olyan intézkedést hozott, amely a hadsereg létszámának csök­kentését célozta, de a Nyugat nem követte a Szovjetunió példáját. ..A tények azt bizonyítják, hogy az Ame- riKai Egyesült Államok és a NATO alapján vele szövetséges néhány más állam magatartása miatt nincs semmiféle haladás a leszerelés kér­désének megoldásában” — mondotta ^ Hruscsov élvtárs. Részletesen ele- 4 mezte, hogy mit jelentene az embe- $ riségnek a leszerelés. 4 A gyarmatosító rendszer felszámo- 4 lásával kapcsolatban rámutatott: „A 4 legutóbbi évtizedek bizonyítják, hogy $ a világtörténelem egész , mepete a $ gyarmati rendszer minden formája- $ nak- és megnyilvánulásának teljes és végérvényes felszámolását diktál­ja. Ez a rendszer halálra van ítélve és pusztulása csak idő kérdése. A gyakorlati kérdés most az, hogy csendben temetik-e el a gyarmati rendszert, vagy a gyarmatosítás végső eszközökhöz folyamodó hívei veszélyes kalandokkal kísérik-e a te­metést.” A gyarmati kérdésben elfog­lalt álláspont a magyarázata többek között annak, hogy Hruscsov elvtárs beszédét és javaslatait az ülésszak résztvevői óriási érdeklődéssel hall­gatták és mint azóta kitűnt, nagyon sok küldöttség támogatja gyakorlati megvalósítását. Hruscsov elvtárs New York-i be­szédei és javaslatai olyan elvetett magok, amelyek még ezután szök­kennek szárba és hozzák meg gyü­mölcseiket. 4 ♦ $ 4 4 AZ összefoglalót írták: Déri Ernő és Fodor László # f A A kommunista és munkáspártok 1960 no­vemberi tanácskozásá­ról kiadott Nyilatkozat és Békeki últvány ha­talmas érdeklődést vál­tott, ki az. egész vilá­gon. Mint messze vi­lágító fáklya ragyogja be a békéért, a boldog holnapért harcoló mil­liók jövőjét. Barát és ellenség egyaránt igen nagy érdeklődéssel kez­dett tanulmányozásá­hoz, mert a Nyilatko-. zat számbaveszi a ma emberéi érdeklő összes fontos kérdéseket. Erő, magabiztosság, nyugalom, a biztos jö­vőbe vetett hit sugár­zik a Nyilatkozat so­raiból, abból az érté­kelésből, hogy korunk lő jellemvonása: a szocialista tábor meg­erősödése, a béke meg­szilárdulása. Az ameri­kai imperialisták és szövetségeseik minden kísérlete, amely arra irányul, hogy kirob­bantsák az új világhá­borút, kudarcot vallott. Világító fáklya Bebizonyosodott, hogy helyes volt a XX. és XXI. pártkongresszus határozata, amely sze­rint megvan a lehető­ség a különböző rend­szerű államok békés egymásmelleit élésére. Véglegesen győzött a szocializmus a világ nagy részén, nincs ma már olyan erő, amely képes lenne a szocializ­mus előrehaladását, a kommunizmus győzel­mét megakadályozni. Hosszú ideig vita folyt arról, hogy végleges­nek tekinthető-e a győ­zelem, de most, a Nyi­latkozat teljesen egy­értelmű és megnyugta­tó választ ad, amikor rámutat, hogy a szoci­alista országok tábora, a Szovjetunió vezetésé­vel, olyan erőt képez, amely ellenáll minden­fajta támadási kísér­letnek. Arra van szük­ség, hogy a szocialista tábor nagy családjai­hoz tart.ozó testvéri népek szövetségét, nap­ról napra erősítsük, harcoljunk a naciona­lizmus és a sovinizmus minden megnyilvánu­lása ellen, erősítsük a proletárinternaciona­lizmust. Ma már 87 kommu­nista párt 36 millió tagja vívja harcát a tőkés kizsákmányolás ellen, a proletariátus hatalmának megszerzé­séért, illetve a szoci­alizmus építésének be­fejezéséért, a kommu­nizmus győzelméért. Ezekben az országok­ban mások' a történel­mileg kialakult szoká­sok és sajátosságok, nem egyformák a har­ci módszerek. Egy do­logban azonban nincs semnr különbség: Ez pedig a marxizmus-le- ninizmushoz való tö­retlen hűség, a Szov­jetunió vezető szerepé­nek elismerése tekin­tetében. A Szovjetunió olyan gazdag tapaszta­latokra tett szert, ame­lyek ismeretében a testvérpartok könnyeb­ben tudják elérni cél­jaikat. Nincs már szükség, hogy minden párt végigjárja azt a nehéz utat, amelyet a világ első proletár for­radalmának vezető ereje, a Szovjetunió Kommunista Pártja meglett. A mi pár-’ tunkra . is úgy tekinte­nek a kapitalista or­szágokban élő eivtár- saink, mint saját hol­napjukra. Ök is előbb utóbb rálépnek a pro­letárdiktatúra útjára és ebben felhasználják a mi tapasztalatainkat is. Ez számunkra na­gyon sok megtisztelő kötelezettséggel jár. Meggyőződésünk, hogy hazánk' sikerei egyben a szocialista tábort is erősítik, ezért ennek seriemében dolgozunk az új évben is. bál átalakult észak-amerikai gyar­mattá, A lakosság fele nem tudta, mi a *villanyvilágítás. A. hatmilliós la­kosságból 3,5 millió nyomortanyákon sínylődött., s a. lakbér a keresel egy- liarmadát lelte ki. A lakosság 30 szá­zaléka nem tudott irni-olvasni. Most. népünk maga kormányozza saját, országát. A kubai, forradalmi, kormány meghirdeti, a. parasztok jogát földjük használatához, a. mun­kások jogát munkájuk eredményei­hez, a diákok jogát az ingyenes ok­tatáshoz, az indiánok cs a. négerek egyenjogúságát, a népek jogát a tel­jes szuverenitáshoz, a munkások jo­gát saját fegyveres milíciájuk felállí­tásához. — Bennünket megleptek az Egyesült Államok ellenséges csele­kedetei. A'z amerikai kormány tágra nyitotta a kapukat a. gyilkosok és gazemberek bandája előtt. Megkez­dődön: a kubai nép ellen irányuló büntető rendszabályok időszaka.. Ezekkel akarták elpusztítani a. for­radalmat, amely elpusztíthatatlan. Amerikai repülőgépek gyúitóbombá- kat szórtak cukornádültetvényeinkre, kalóztámadási szerveztek Havanna . ellen, A kubai kérdés csupán egyik ti­pikus esete annak a harcnak, amelyet o,z egykor függő népek szabadságu­kért és függetlenségükért folytat­nak. Hasonlít a- kongói, az algériai kérdéshez. Nyugat,-Írián problémájá­hoz. Kuba ügye az összes gyarmati népek ügye. Az emberiség haladása csak elekor válik valósággá, amikor eltűnnek a gyarmatok, amikor vé­gétéi- a monopóliumok kizsákmányoló tevékenysége.” U- 2. RB. 47 Május l-én kónircpiilöRép lépt« át a Szovjetunió államhatárait, hogy ott fel- flentéseHet végezzen. Az U—2-es amerikai katonai repülösépet a szovjet raketatti- zérscK INotte. Érthető volt az re ész vf- lá!; békeszeretö tömepelne.k felháboro­dása, hogy amikor az Egyesült Államok vezetői hékcszólamokal hangoztatnak, ugyanakkor agresszív cselekedeteket haj­lanak végre. Mindenki azt gondolta, hogy a Szovjet­unió leleplezései, az II—2 kudarca józa­nabb belátásra bírja az imperialistákat. De nem ez történi! Nem sokkal a kémré- pülögép lelövése után RB. 17-es mintája katonai repülőgép hatolt be a Balti-ten­ger térségébe, a Szovjetunió fölé. E gép sorsa ugyanaz lett, A szovjet emberek megvalósítják azt az álláspontjukat, hogy megvédik hatá­raikat mindenfajta támadás ellen és nincs olyan eszköz, amellyel büntetlenül meg lehetne sérteni a Szovjetuniót, a rakéta- technika olyan fejlődési ért ei, négy a legmagasabban szálló ellenséges ronfrtó- gépek is pusztulásra vannak ítélvtv l De talán még ennél is fájdalma­sabb a washingtoni uraknak, hogy már az, amerikai földrészen sincs minden rendben. Kubában végképp „megvetette lábát , a tagadás”. Ez az ország szakított az USA-val, nem tűr semmiféle beavatkozást, sőt államo­sította az. amerikai gazdasági érde­keltségeket, válaszúi arra, hogy az USA kereskedelmi megtorlásokat léptetett életbe Kuba ellen. Az USA urai most attól félnék, hogy a „kubai példa” ragadós lesz. Van is okuk erre, hiszen a kis sziget hős népének törekvéseit nagy rokonszenv kíséri Latin-Amerikában. Erről Eisenhower is meggyőződött, amikor körútja so­rán nem túlságosan nagy szívélyes­séggel fogadták á latin-amerikai or­szágokban. E példákból is látható, hogy az. Egyesült: Államok 1960-as esztendei külpolitikája kudarcot szenvedett, s ez azt bizonyítja, hogy a békét óhaj­tó népek milliói e1 ítélik az új hábo­rúba való készülődést. Dél-Korea után a közvetlen szom­szédra, Japánra terjedt át az. elkese­redés. hulláma. Különösen azután, hogy a Szovjetunióban lelőtték az USA U—2-es kémrepülőgépét. Ezzel arra is fény derült, milyen veszedel­mes célokat szolgálnak a japán terü­leten állomásozó, hasonló típusú ame­rikai gépek. Japánban is megmoz­dult. a föld, elemi erővel tört ki a nép felháborodása az USA háborús politikája ellen. Ez napról napra fo­kozódott és végül Eisenhowernek el kellett szenvednie azt a szégyenletes kudarcot — amely egyetlen amerikai elnököt sem ért még, — hogy kitű­zött látogatását egy szövetséges kor­mány íem1 tártja időszerűnek” és lemondja. A Törökországban lezajlott meg­mozdulások, amelyek katonai ál­lamcsínnyel végződtek, szintén adtak némi ízelítőt' a,bból. hogy a török nép sem óhajt az amerikai háborús célkitűzések áldozatául esni. Az Egyesült Államoknak az 1960- as esztendő nem sok jót hozott a külpolitikában. Az Eisenhower-Ni- xorí politika kudarcot szenvedett. Az USA háborús erőszakoskodása egyre nagyobb ellenállásra talál az általa befolyásolt országokban is. Dél-Korea adta erre az eiső figyel­meztetést Amerikának. Április kö­zepén hatalmas USA-ellenes tünte­tések kezdődtek. Hiába volt a ren- dőrsortűz, hiába tettek meg mindent a terrorlegények, — a nép nem tört meg, lavinaszerűen terjedt a harc, amelynek az lett, a vége, hogy Li Szín Map-y. az amerikaiak .„legmeg­bízhatóbb” bábjg elmenekült az or­szágból.' Ez igen' nagy csapást jelentett a washingtoni uraknak. Dél-Korea volt ugyanis ázsiai politikájuk „ki­rakata”. Amerikai típusú demokrá­ciának. mintaállamnak, a civilizáció bástyájának és ki tudja még mi min­dennek nevezték. Az ENSZ 15. ülésszaka ’Másik fontos állomása a világűr meghódításának december i-c, amikor a, Szovjetunióban fellőtték a harmadik szputnyik-űrhajól. Az űrhajon kísérleti állatokat helyez­lek el, A szovjet szputnyik-űrhajó, amelynek rádiós-televíziós készü­lékein keresztül komoly adatokat továbbítottak a földre, a kozmi­kus repülés viszonyairól s egyeli fontos dolgokról, újabb olyan nagy győzelme a szovjet népnek, amely befolyásolja az egész világ külpolitikáját, megfontolásra kész­teti az új világháborúra készülő kardesörtetö urakat. kVlB­---------­A . világűr ostromlói 1 • 1960 | — Afrika éve • 4 Az 1960-as esztendő egyik legjellemzőbb % sajátossága az afrikai népek egész soré­♦ nak felszabadulása volt. A világsajtó X méltá.i nevezi l!)60-at „Afrika évének”. A ♦ „Fekete kontinensen” röpke 12 hónap le­2 forgása alatt hatalmas változások men' I tele végbe. Alapvetően újjáalakult Afrika { térképe. Elkövetkezőit az, amit ».-«.nín clő- v re látotí és megjövendölt: a népek leráz- X zák magukról a gyarmati jármot és fel- ♦ tartóztalhatallan a szégyenteljes gyarmati X rendszer végső felbomló,si folyamata. % A változások nagyságát igazán csak <» akkor érzékelhetjük, ha összevetjük Af- ♦ rí ka négy térképét. Az első az 1914-es: ck- ♦ kor csupán két független afrikai állam X létezett: Etiópia és Libéria; a második <» világháború befejezéséig, 1945-ig nem so- X kát módosult a kép, hiszen három évtized <* alatt mindössze Egyiptom és a I)él-Afri- ^ kai Unió nyert látszat!üggetlenségot; 1.957- v ben már önálló államként tüntette fel a X térkép az eddig felsoroltakon kívül TVTa- * rokkót, Tunéziát, Líbiát, Szudánt, Gha- X nát és Guineát is. ♦ £ Afrika életében a fordulópontot 1960. jc- % lenti, a múlt évben 17 afrikai ország váll « függetlenné, 38 millió ember rázta- le X magáról a gyarmati jármot. A negyedik * térképen tehát merőben megváltozott a X látvány. X A jövő kilátásai is hasonlóak az 1960-as % esztendeihez. 27 afrikai nép már kivívta £ szabadságát. 23 területen azonban Afrika X csaknem 200 millió lakójából még gyar- £ inat! járomban sínylődik 62 millió eni- J brr. Az 1961-es esztendő, mint ahogy ma- J guk az afrikai vezetők mondják, a gyar- J mali Afrika utolsó éve lesz. Bármit te- £ gy.cnek is a gyarmatosítók, a történelem I menetéi utóm tartóztathatják fel: nincs í messze az idő, amikor egész Afrika felett felragyog a szabadság napja! „A kubaiak a mull szazad vegei három évtizedig harcoltak a. spanyo gyarmati uralom ellen. ' Az Egyesük Államok hamar kinyújtotta, csápjai, Kubcí után: Kuba spanyol gyarmat­— ^ni «»I „Formc! a» I ni mik ei§m*£ÍitSiatí|tIaii” I iséfcéérf küzdő üip©Ec.!ti@iáiijt kiáltanak A franciák az 1960-as év utolsó napjaiban újabb atombombát rob­bantottak a Szaharában. Franciaország részéröl 1960-ban ez'már a har­madik kísérleti atomrobba.nlás volt. Noha a. fegyveres erők miniszterin- mának hivatalos közleménye szűkszavú volt, annyi már kiszivárgott, hogy a harmadik fro.ncia atombomba, robbantással De Gaulle kormánya azt a célt kívánta, szolgálni, hogy továbbiejlessze-a nukleáris fegyverek tech­nológiáját, gyakorlati tapasztalatokat biztosítson a. hadseregnek, a. nukle­áris fegyverek használatában. Olyan célja is volt a robbantásnak, hogy a francia kormány bizonyos alomtitkokat csikarjon, ki az Egyesült Álla­moktól. , . A világ közvéleménye nagy felháborodással, fogadta a francia' alom- robbantás hírét és mélyen elítélte azt. Az újabb atpmrobbantási kísérlet, azt bizonyltja, hogy Franciaország, az ENSZ közgyűlésének, az alomfegy- verkisérletek megszüntetéséről hozott határozata ellenére, tovább haladt az atomfegyverkezési verseny útján. A világ közvéleménye, a békéért küzdő népek milliói azonban meg­álljt kiáltanak De Gaulle politikájának, s a, béke fenntartása érdekében követelik, szűnjék meg végre, az alomrobbantás!- - a»--*-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom