Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-18 / 298. szám
HORVATH JÓZSEF: ARANYKALIT KA XXVIII. AA inden. kcrcm. amit tetszik, nálunk lehet válogatni. Tegnapelőtt elfogtak Csókaváron egy rablógyilkost, egy Bóczan nevezetűt. De még mindig nem írták meg az újságok. Igazán megírhatnák. De tudom. most inkább az eredményekről írnak. Van itt az is, kérem, ott van a Banyagépgyár, hát az is szenzációs. — Ismerős a gyárban? — kérdezte Botllik. — Hót, kérem nekem oda nincs bejáráról», de azt kívülről is látni, hogy micsoda gyár az. Hajaj! Még aztán sok minden épült az utóbbi időkben, iskola is, meg egy szülőotthon is, az én feleségem is ott szült. Na, ha régi, jóízű történetek .is érdeklik az urakat, hát Csókaváron olyat is találnak. A fene tudja, a javát nem írják meg az újságírók. Emlékszem, a háború alatt, negyvenháromban bombázták is Csókavárt, mégpedig elsőnek Magyarországon, tyüh, de melegünk volt akkor, és érdekes, arról sem írt az újság semmit. Pedig lett volna mit írni róla! Kérem, a bombák telitalálták egy műépítész villáját. Ott pusztult a tulajdonos is, meg a családja. Hajaj, micsoda gazdag ember volt az! Volt annak egy milliója Is. vagy még több. Úgy hívtak, hogy Bartalis Ede. Hát tessenek elgondolni, a bombázás után egy fi tying sem került elő a vagyonból. Alighanem otthon tartotta a pénzét a bolond, s azt Is elpusztították a bombák. Pedig még negyvenötben is kutattak a vagyona után. Tetszenek tudni, a műépítész felesége a főispánnak a húga volt. és amikor a főispán negyvenötben nyugdíjba került, elszegényedett a csóró, elkezdett kutatni a sógora vagyona után. Még a villa telkét Is fel- ásatta. hátha elásta a vagyonát a műépítész, de bizony egy vasat sem talált. Mindezt szinte egyszuszra hadarta el a kis ember. Nem is sejtette, hogy mitársai milyen izgatottan lesik ninden szavát. Szerencsés lélegzete elakadt, amint a véletlen útitára felidézte azoknak a napoknak emlékezetét. Bottlik, aki ezt a történetet már szó szerint ismerte, ugyancsak elégedetten hallgatta az elmondottakat. Hát ez nagyszerű! Hiszen ez bizonyosság. Minden tökéletesen egybevág azzal, amit a veje elbeszélt. De még egy arcizma sem árulta el magát a csókavári kupec előtt. Nem is igen jutott volna szóhoz, mert a kis emberből ömlött a szó. Egyre- másra sorolta fel mindazokat a témákat. amelyek véleménye szerint régen az újságba kívánkoznának. Elmesélte a vágóhídi panamától kezdve a villany telep egyik kazánjának fel robbanásán át a városi adótételek felemeléséig Csókavár életének mega nnyl szenzációs mozzanatát. A két férfi csak akkor rezzent össze, amikor a köpcös azt mondta: — Hát még, ha regényírók volnának az urak. az volna óm csak az igazi! Mert történt ám nálunk olyasmi is. ami regénybe kívánkozik, bele sem férne az újságba. Volt nekünk egy aranyemberünk. Azóta Is így emlegeti a pletyka, hogy aranyem- ber. Egy kőművespallér, bizonyos Matejka nevezetű. Kérem, ez az ember mindig a lutrin játszott. Azt beszélik. egyszer megütötte á főnyereményt is. Rengeteg volt a pénze, azt sem tudta, mit kezdjen vele. Fösvény volt a nyomorult, attól félt, hogy meglrigylik tőle vagy elkunye- rálják, de elég az hozzá, hogy sohasem nyúlt a pénzéhez, jobb Időkre tartogatta. Hanem a felesége Is megundorodott tőle a zsugoriságáért, és beleszeretett egy katonatisztbe, ott Is hagyta a pallért. Mind a ketten azon wsltak, hogy megszerezzék a REGENT kőmüvespallér pénzét, csakhogy az hajthatatlan volt .. A csókavóri kupec nem folytathatta az elbeszélést. Szerencsés melle kidomborodott, és egy rekedtes kiáltás tört fel belőle. Minden poréi kája remegett. Bottlik, aki maga is megrendültén figyelte a kupec mon- dókáját, mégis uralkodott magán, s most erősen megszorította a mellette ülő Szerencsés karját. Az magához tért ettől a kemény szorítástól A kupec hátrafordult: — Szólt valamit, uram? Bottlik felelt Szerencsés helyett: — Nem. csak asztmás a kollégám, és kínozza a párás Idő. De hiszen meg is érkeztünk Csókavárra, ugye. Szímcsák? — Igen — bólintott a sofőr. Szerencsés egy pillantást vetett h/ ablakon túlra. Izgalma csak fokozódott. Érdekes, mintha vadidegen városban járnának. Mégis ... az ott a víztorony... Most kanyarodnak a vasútállomás utcájába. Igen. ott a csókavári állomás. — Itt kiszállnék — mondta a köpcös emberke. — Itt lakom nem mesz- szire. Hát igazán nem akarnak bejönni egy harapásra? Tessenek elhinni, nagyon szívesen. A feleségem is nagyon örülne. — Nem — szabadkozott Ismét Bottlik. A bőbeszédű útitárs ezt nagyon sajnálta, aztán hosszú hálálkodás közepette elbúcsúzott, s kiszállt a kocsiból. Szerencsést elöntötte a verejték Bottlik most már gyöngéden szorongatta a karját, s odasúgta neki: — Jó. ez így nagyon Jó... Nyugodjék meg. A sofőr megszólalt: — Most már dirigáljanak, Bottlik — Egyenesen — hajolt kissé előre Szerencsés. — Az út végén befordulunk, a patakmederrel párhuzamosan megyünk tovább. Maga is elcsodálkozott, nem ismert rá a saját hangjára. Nemsokára előbukkantak a gyár kivilágított szerelőcsarnokai. — Az ott, ugye? — súgta Bottlik Szerencsésnek. — Nyilván. — Szimcsuk, kérem, úgy amint megbeszéltük. A gyárkapun innen vagy tíz méterrel megáll, és felnyitja a gépháztetőt. Mi sétálunk addig, amíg maga dolgozik. Rendben? — Rendben. Bottlik úr. A Pobcda lefékezett. Szímcsák kiszállt a kocsiból. Valaki kint állt a gyárkapuban. Alighanem a portás Szimcsák felnyitotta a gépháziétól, belepillantott, aztán kitárta a kocsi ajtaját: *— Hát kérem, egy kis baj van. Meg kell javítanom a motort — mondta jó hangosan, hogy a portás is meehallja. — Addig talán fessenek sétálni egyet. Bottlik és Szerencsés kikászálódtak a kocsi üléséről. A portás egykedvűen figyelte a jelenetet. A két utas cigarettára gyújtott. Bottlik szintén jó hangosan megszólalt: — Az ördög vigye el ezt a motort. Na, mindegy. Nézelődjünk egy kicsit. Erre, jó lesz? Szerencsés bólintott. Erősen figyelt. Lassan lépkedtek a kerítés mentén. Szerencsés óvatosan körülnézett. Emlékezetébe idézte ezt a környéket. Nem tévedés. Ott volt a kis fahíd, ehelyett épült ez a nagy vashfd. Itt egy darabon kiirtották az erdőt. Semmi kétség, ez az erdei tisztás, erre épült a gyártömb. Benézett a kerítésen. A holdvilágnál kitűnően tájékozódott. Igen, itt van az a parkocska, amiről Júlia beszélt. És ott... ez az az öreg magányos fa. Szó sem lehet tévedésről. Bottlik izzó tekintettel fürkészte Szerencsés arcát. Szerencsés jelentőségteljesen bólintott. Jelezte, hogy igen, ez az. Bottlik alig tudta leplezi# idegességét. Mintha megbabonázta volna az arany közelsége. Merész lépésre szánta el magát. Karonfogta a vejét és a portás felé sétált vele. Szerencsés tétován követte, de Bottlik szorításából megértette, hogy az öregúr feltétlen bizonyosságot akar és kockáztat. Engedett, lesz. ami lesz. A portás a kapufélfának vetett háttal állt. cigarettázott és messziről figyelte a sofőr munkáját. Szerencsés megpróbálta kivenni az alakját. majd közelebbről az arcvonásait. Megnyugodott. Teljesen Ismeretlen ember volt. Bottlik ráköszönt: — Jóestét — biccentett a portás. — Hát be»'"’«ött? — Be. El' baj az, mert sietős az utunk. — így szokott ez lenni, kérem. — Hanem ez igen szép gyár. Es szép helyen van. — Hogyne, kérem. Jő darab erdőt ki kellett irtani köröskörül. — Látom, egy kis parkocska Is van benne. — Hát igen. Látták az elvtársak azt a szökőkutat a parkban? Iférem, színes lámoákkal lehet megvilágítani a vízesést. Jó. hogy Ide tervezték a mérnökök ezt a parkot. Meg azt az öreg fát is meghagyták, az a park dísze. Három ember Is alig éri át. olyan vastag a törzse. Bottlik szíve nagyot dobbant. A köpcös emberke elbeszélése, és moat az öreg fa felfedezése... Ez már teljes bizonyosság. (Folytatjuk.) A VI. Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás Nemzetközi fotókiállítás Moszkvában riánként 44 munkát küldhet he. Minden kategóriában I arany. 2 ezüst. 10 bronz érmet és 40 diseoklei'elet ítélnek oda. A szovjet társadalmi szervezetek az alábbi témájú legjobb felvételeket értékes ti sztéléid* jakkal jutalmazzák: a népek barátsága, a világ ifjúsága, a mai nő és riport- felvétel. A kiál If fásról részletes tájékoztatót küldenek a külföldi fotoklubök- nak és fotoszervezeteknek. A Külföldi Baráti és Kulturális Társaságok Szövetsége, a Szovjet Újságírók Szövetségével karöltve, a nemzetközi fotóművész kapcsolatok továbbfejlesztése érdekében. 1961 őszén nemzetközi fotóművészeti kiállítást rendez Moszki^ában. A kiállításon résztvehet minden szovjet és . külföldi fotóművész, fotóriporter és amatör. A kiállítás1 fekete-fehér és színes kategóriában rendezik, minden résztvevő kategó• Wurlitzer-téboly nók vége, azonnal rdklámok tömegét zúdítja a gyanútlan hallgatókra én abba sem hagyja, míg valaki újabb éémet nem dob bele és új lemez hangja csendül fel. Az amerikai wurlitzerekben ma már szinte mindenhol van ún. „csend- lemez” la. Ez három percnyi békességet biztosit ugyan, de azonos árat kell fizetni érte. mint bármely más lemezért. Az amerikai vendéglőkben és bárokban felszerelt wurlitzerek, amelyek már eddig is sokak életét keserítették meg. rövidesen még alkalmasabbak lesznek rá. hogy a bolondokházába juttassák az embereket. New York állam Syracuse városában két élelmes „feltalálónak" az az ötlete támadt, hogy a wurlitzereket reklámcélokra is ragyogóan fel lehetne használni. Az új gépeket úgy szerkesztik, hogy mihelyt egy lemezis sokat oltms. Harminc- nyolc éve dolgozik ebben a szép. de egyben nehéz szakmában. Azt mondjuk, nincs pótolhatatlan ember. Igaz ez. de az is, hogy más ember nehezen tudná elvégezni azt a munkát, amit Mészáros elvtárs végez fáradhatatlanul ... — Itt vagyok mór ... — mondja, miközben ismét könuveket csomagol és számláz egy új vásárlónak. — Melyek a legkeresettebb könyvek? — Nehéz megmondani. Talán az ifjúsági regényekből fogyott el a legtöbb ebben a hónapban. £s... ezekben a napokban kevesebb a böngészők száma.. Konkrét tervvel jönnek hozzánk és ez igen jó. mert gyordabb a kiszolgálás ... Ne haragudjon, mennem kell a raktárba... Ml Is bepillantunk a raktárhelyiségbe. Valóban szűk. Könyv könyv hálán. Többet már préselve sem lehetne berakni az alig pár négyzetméter helyiségbe. Jó lenne, ha megoldás születhetne az antikvárium bővítésére. Miskolc nany- ranőtt!... — .szegedi — Ismét mennie kelt. F.gy fiatalember Verne köteteket kér. Van belőle. egyhamar kézhez— Mit is akartam mondani? Igen ... nőtt a vásárlók igénye is. Értékes könyveket keresnek és van szerencsére — Még egy kérdésünk — Azonnal jövök... így dolgoznak ezekben a napokban az antikváriumban. S nincs megállás. naponta 500 könyv- szerető ember fordul meg itt. Tengernyi ember. tengernyi könyv. A bolt 5 kirakata is megtelt új kötetekkel. Valóságos kiállítás látható az üvegek mögött. És szaporán nyílik a kirakatok ajtaja is. sokan onnét választják ki a megfelelő könyveket. S míg az utolsó kérdésre várunk, megtudjuk. hogy Mészáros József nyolc esztendeje vezeti az antikváriumot. És nem is akárhogyan: udvarias. figyelmes, min- den vásárlóval türelmesen foglalkozik, s ö maga jöttek, hogy segítsenek a nagy karácsonyelötti forgalomban, s közben a• politechnikai oktatás keretében még jobban elsajátítsák a könyvterjesztés. árusítás nem könnyű mesterségét. Aztán itt van Klein Sán- dorné pénztáros és Fejes Jánosné eladó, akik mór több éves gyakorlattal, nagy rutinnal dolgoznak, így aztán e három gimnazista kislánnyal. Szávai Juliannával. Egyed Ildikóval és Tömöri Ágnessel, ha nehezen is. de megbirkóznak a feladattal. — December elsejétől hány könyvet vásároltak? —’ kérdezzük ismét a bolt vezetőjétől. — Azonnal jövök — válaszolja, de bizony hosszú percek telnek el. amíg szakíthat egy-két pillanatot a válaszadásra. — Kötet szerint még nem számoltuk, nem volt rá idő. Fádig 60 ezer forint értékű könyv fogyott el... A múlt év hasonló időszakához viszonyítva százszázalékos a napi növekedés. Nőttek az igények. nőtt a raktárkészC ste öt óra felé már zsúfolásig megtelik a Széchenyi utcai antikvárium egyetlen helyisége. Most látszik csak igazán: kicsiny már ez a bolt. A polcok, s a raktár állványai roskadoznak a kb. 200 ezer kötet könyv súlya alatt. Nem tévedés: kettőszázezer könyv van jelenleg az antikváriumban. S mire v sorok megjelennek, sem lesz kevesebb.. mert a központi raktárból állandóan érkezik új szállítmány. — Mi újság? — kérdezzük az antikvárium vezetőjétől. Mészáros József elvtárs. ez a nagytudású könyvszakember, szaporán csomagolja a könyveket, csak röviden vd— Újság? Nézzen csak körül... Nagy a forgaElsiet. Nagy halom könyvet hoz a raktárból, közben számol, csomagol. fel világosi tást ad. csak éppen kérdésünkre nem ad kimerítő választ. Nincs most ideje. Igaz. nem egyedül dolgozik, van segítség ezekben a napokban. Mészáros elvtárs jó munkatársakat talált abban a három kislányban. akik a Zrínyi Gimnáziumból Tengernyi ember — tengernyi könyv hanem a más városbeli művészek alkotásai is többrétű valóságában jelenítik meg, mint akár egy évvel ezelőtt. Elmellőzhetetlen Bjózsef: Restaurálás című műve. A művészt a budai koronázó templom, c nevezetes középkori műemlékünk tatarozást munkáinak szemlélése közben ihlette meg a pompás Testöi látvány, amit az épület maga és a restaurálási munka együtt nyújt. Demjén Attila (Lágymányosi reggel) a munkás- mozgalmi múlt hagyományaitól terhes városnegyed egy napsütéses mai reggeli mozgalmas, színpompás életképében talált ragyogó festőtémát. Ezzel áll hangulati rokonságban Fáy Győző „Reggeli műszak a Dej hajógyárban" című optimista hangvételű kompozíciója. A salgótarjáni Pataki József egy almaszüretet. Túry Mária a paprikafűzö asszonyokat. Keller Lívia egy tsz szőlőszüretét örökítette meg — kiki a maga sajátos festőstílusában. Majdu Béla (Folytatjuk) reprezentatív megmutatkozása a határainkon túl is jól ismert művész elmélyedő, formanyelvét szüntelenül gazdagító cizelláló a'kotómódszerc- nek. A cimfek: Galambos fej. Macska és galamb. Galamb — világosan mutatják, hogy egy-egy téma — ez- esetben a békeharc eszmei megragadása — nemcsak tartalmilag, hanem formai megoldás szempontjából is milyen elmélyedöen, mennyi változatban foglalkoztatja gondolat- és képzeletvilágát. E színes karcok között legidőszerűbb „Macska és galamb" című műve: a békére leselkedő veszedelem jelképes megelevení- tésc. A felszabadulás történelmi pillanatait Idéző karca: egy szovjet katona és egy magyar munkás szembenéző arca, az érzelmek és gondolatok pszichikai kifejező ereje vonja magára a figyelmet. Újszerű a két nép — a felszabadító és a felszabadított — lelki találkozásának ez a művészi megelevenítésc. A grafikai terem, amely ezúttal — a folyosót is beleszámítva — „előszobája" a tárlatnak, a grafika sajátos kifejező eszközeinél fogva a művészi meglátások tág horizontján* utal. A grafika valamikor mostoha gyermeke volt a képzőművészetnek. Most örömmel tapasztalhatjuk, hogy elfoglalta méltó helyét a műfajok értékrendjében. Igazolja ezt grafikaművészeink megbecsülése, jó hírneve, kitágult érvényesülési területe és a közületi vásárlásokban tekintélyes részt kitevő grafikai művek. Feledy, Reich Károly. Csohány Kálmán rajzai, illusztrációi a szellemi világáramlásában született művek. Idesorolhatjuk Tóth Imre „Háború és béke" című tusrajz-sorozatát. Pataki János „Múlt és jelen” című nagyobb- méretű. egyénien komponált szénrajzát. A grafikai teremben bukkanunk sok olyan műre is, amelyek a művész környezetében zajló jelenségekre frissen reagáló megnyilatkozások, mint Lukovszky László tusrajz sorozata — Épül a televíziós erősítő. Szerelik a magasvilágítást, stb.—. vagy Tenkács Tibornak a tokaji táj fejlődési jelenségeit megörökítő sorozata. (Itt említem, hogy Lukovszky: Köszörűs című müve a festmény kollekció egyik igen értékes darabja) Észre kell vennünk, hogy több más grafikai műben villan meg sok eredetiség. így a mindig új utakat kereső, az idetelepedésé- vel Miskolc művészeti életében nagy nyereséget jelentő Kunt Ernő különös szín- és formahatású két színes fametszetében. Lenkey. Gacs, Bozsik. Rozanits. Czinke, Debreczenl rajzaiban. Nagy Gy. Margit (Ferenczi Noémi tanítványa) gobelin terveiben. A festmények szindús tárházában jelentős helyet foglalnak el a borsodi művészek megbízatásra, vagy pályázat alapján készült, jutalommal kitüntetett. vagy megvásárolt művei. Mai életünket, s főkép a termelőmunka hegeinek életét nemcsak ezék, Körülsétálunk ‘.“n! Az első kellemes benyomásunk a tárlat gazdag, változatos anyagának harmóniku.^ elrendezése. Azután örömmel konstatáljuk, hogy az évről évre növekvő tekintélyű és számbelileg is gyarapodó borsodi művészgárda müvei mellett ott láthatók olyan vezető mesterek, mint Bernáth Aurél. Domanovszky Endre, Zádor István, továbbá Breznay József. Ja- kuba János, Rtizicskay György, Demjén Attila. Luzslcza Lajos és egy egész sor olyan fiatalabb neves fővárosi művész alkotásai, akik rendszeresen résztvesznek a miskolci országos kiállításokon. Ez a következetes érdeklődés és részvétel igazolja, hogy Miskolcnak, mint művészeti gócpontnak- a vonzóereje mennyire megnövekedett és hogy a borsodi művészek, akik közül többnek a híre mar lúlnótt országunk határain, milyen súlyt képviselnek a magyar művészetben. Hol kezdjem? Hiszen egy ilyen zsúfolt anyagú kiállítás emlékeztet egy olyan hatalmas antológiára, amelybe száz író kétszáz különféle műfajú írását szorították bele. a pársoros lírai verstől a regényig, drámáig. Álljunk meg pár perere Domanovszky Endre monumentális, Anya című vászna előtt. Első gondolatom, hogy milyen új hangsúlyt kapott az anyaság mint eszmény és öröktől való téma a mi világunkban, amelynek egyik mottója: legdrágább kincsünk a gyermek. Aztán arra gondolok, hogy a művészettörténelem hány óriásának életművéből nem hiányozhatott ez a téma. Ahogy körülnézek. ezen a kiállításon is hat változatban bukkan elénk. Három férfi (Qomanovszky. Feledy Gyula, Baske József) és három nő-művész (Vörös Rozália, Dobi Piroska és a nemrég Miskolcon megtelepedett Nagy Gy. Margit gobelin-tervező) egy-egy műve született az évezredes, de örökúj téma jegyében. Mcgkapóan bensőséges lírai élményt tükröz Vörös Rozália fényben fürdő fiatal anyája; a féltő gyöngédség, ahogyan az anya tartja ölében és nézi csecsemőjét, és az a szeretet, amivel maga a festő örökíti meg a, szemével anyjára tapadó emberbimbót — megmozgatja a néző érzelemvilágát. Ilyen megkapó báj Ömlik el Dobi Piroska „Várakozás" című alt-szólamra hangolt képén is. A karosszékben maga elé meredő várandós fiatalasszony, a komódon ..ketyegő" óra, a megszegett citrom, beszédesen érzékeltet) a nagy élmény félve és várva várt óráinak közeledtét. £ kedves művek Gyula szülői érzelmeit nem elsőízben megnyilatkoztató szfneskarca. Feledy öt színes rézkarca egyébként
